Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4192. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/4192/1-7. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak 15 perces időkeretben, a napirendi ajánlás szerint.

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányprogram külön fejezetben foglalkozik a sajtó ügyeivel és ezen belül a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosításának szükségességével. E törvény módosítása ugyanis nem csupán egy belpolitikai jelentőségű feladat, hanem mivel európai uniós csatlakozásunkat alapvetően érinti, nemzetpolitikai jelentőségű. A kormány e jelentőség figyelembevételével immár másodszor terjeszti a parlament elé elfogadásra a törvény módosítását.

Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam a rádiózásról és televíziózásról szóló '96. évi I. törvény, az úgynevezett médiatörvény módosításának indokait és néhány példa segítségével vázoljam a változás tartalmi oldalát.

A médiatörvény megalkotásával Magyarország az Európai Közösség vonatkozó jogszabályaival jelentős mértékben harmonizáló törvényt alkotott, ugyanakkor az Európai Bizottság már a törvény hatálybalépésének évében jelezte, hogy a jogszabály rendelkezései több ponton nem felelnek meg a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó egyes tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló közösségi irányelvnek.

A csatlakozási tárgyalások során Magyarország mind a közösségi átvilágítás során, mind pedig a '98 szeptemberében átadott tárgyalási álláspontjában vállalta a vonatkozó közösségi irányelvvel való teljes harmonizációnak a csatlakozás időpontjáig való megteremtését. A kormány ígéretet tett arra, hogy teljes körű harmonizációt célzó törvényjavaslatot készít, és azt '99 végéig benyújtja a parlamenthez. Átmeneti szabályozásra nem tartott igényt e kérdésben, miként a csatlakozási tárgyalások "Kultúra és audiovizuális politika" című fejezete egyéb témáiban sem.

A kormány ígéretéhez híven '99-ben elkészítette és az elmúlt évben beterjesztette a törvényjavaslatot, amelyet akkor az ellenzék ellenállása miatt sajnálatos módon nem fogadott el a parlament. Bízom abban, hogy az azóta eltelt időben egyre több ellenzéki képviselő gondolja úgy, hogy semmilyen körülmények között sem szerencsés megakadályozni e törvény minősített többséggel történő elfogadását, hiszen jelentősége nincs arányban a megszavazás elmaradásának akkori indokával, a médiakuratóriumok helyzetével.

Nekünk, képviselőknek, úgy vélem, könnyebb elfogadnunk ésszerű döntéseket és változtatni a nehezen tartható elutasító magatartásunkon, mint arra szükségtelenül rábírni az Unió illetékeseit. Hiszen az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében elmondhatom, hogy az Unió tárgyalási álláspontja ezen a területen is szigorú és következetes, Magyarország csakis az acquis átvételében elért eredmények függvényében csatlakozhat az Európai Unióhoz.

A "Kultúra és audiovizuális politika" fejezet mindaddig nem kerülhet lezárásra - annak ellenére, hogy egyike volt a '98 őszén elsőként tárgyalásra megnyitott és '98 novemberében miniszteri szinten is tárgyalt fejezeteknek -, amíg Magyarország nem harmonizálja médiatörvényét a közösségi irányelvvel. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió több, illetőleg mélyebb kötelezettségvállalást vár el tőlünk a konformitásnak már a csatlakozás előtt történő megteremtésére.

Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Bizottság éves országjelentéseiben rendre hangsúlyozza, hogy a hatályos médiaszabályozás nincs összhangban a közösségi szabályozással, és előrelépés nem tapasztalható e területen. Romano Prodi, a Bizottság elnöke magyarországi látogatásakor ugyancsak felvetette a problémát és sürgette annak megoldását. Épp az egyik ellenzéki képviselő jegyezte meg nemrégiben, hogy "a magyar lakosságot be lehet csapni, de Romano Prodit nem". Ajánlom megfontolásra, azzal a kiegészítéssel, hogy magam az ország polgárairól sem gondolom ezt.

Fontos kiemelni azt is, hogy az Európai Unió hasonlóképpen szigorú az audiovizuális területet támogató Média Plusz program megnyitásában. Többször kinyilvánította, hogy Magyarország csak akkor részesedhet a közösségi kulturális akcióprogramból, ha a médiatörvény összhangban áll a vonatkozó EU-irányelvvel. Hozzátenném azt is, hogy szintén a médiatörvény hiányossága miatt zárta ki a bizottság Magyarországot a Média II. programból, komoly támogatási összegeket vonva meg ezáltal a magyar audiovizuális területtől. Ezek a támogatások már évek óta nagyon hiányoznak e szférából. Kevesebb pénzt fordíthatunk hazai filmek készítésére, és kisebb az esélyünk a nemzetközi összefogással készülő alkotásokban való részvételre.

A jó gazda gondossága már régóta ismert elvárás, amely különösen vonatkozik a közélet olyan szereplőire, akik a törvényhozás munkájában vesznek részt, akkor is, ha ellenzéki pártok soraiban foglalnak helyet, és akkor is, ha kormányon vannak. Jelenleg minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy eleget tegyünk a minden irányból szükségszerű elvárásnak. Egy hazánk van, érdekei egyértelműek!

Azt hiszem, az elmondottakból egyértelmű, hogy Magyarország számára minden szempontból fontos, hogy a jogharmonizációt célzó törvényalkotás előrehaladjon. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány, a módosítással érintett fontos területet említsek.

A törvényjavaslat értelmében a közösségi elvárásoknak megfelelően módosulna a törvény hatálya. A törvény hatályának kiterjesztése következtében a műsorszétosztást végző szolgáltató is felelősségre vonhatóvá válna. A műsorszétosztási tevékenységekre vonatkozna az ORTT általi nyilvántartásba vételi kötelezettség, így lehetőség nyílna a szétosztott műsor figyelésére és szankció alkalmazására a jogsértő műsorszétosztóval szemben. A csatlakozás időpontjához kötve pedig egy új, az irányelv joghatósági szabályait teljes mértékben követő hatályszabályrendszer kerülne bevezetésre.

A javaslat módosítja, áttekinthetőbbé és koherensebbé teszi a médiatörvény fogalomrendszerét. Módosítja a műsorszolgáltatás, a magyarországi műsorszolgáltatás, a reklám, a támogatás egyes részfogalmait. Bevezeti többek között a közvetlen ajánlat, a televíziós vásárlás, a televíziós vásárlási műsorablak és az európai mű fogalmát.

A médiatörvény jelenleg rögzített alapelveit - az irányelvnek megfelelően - továbbival egészíti ki. Az előterjesztés így önálló címként is átfogóan, a védett érték jelentőségéhez méltóan szabályozza a kiskorúak védelmét. A kormány ezt a kérdést, ennek jelentőségét felismerve és felvállalva, elsőként tervezi normatív módon, törvénybe foglaltan szabályozni. Új elem, új alapelv ez, ami az egyik legfontosabb része a módosításnak a kormány szándékainak tükrében. A szabályozás értelmében az olyan műsort, amely a kiskorúak fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen a pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmazó alkotásokat nem lehet közzétenni. E szabályozás szükségessége talán nem szorul magyarázatra.

A törvény a vonatkozó rendelkezéseket szigorítja, előírja a műsorszámok kategóriákba sorolását, valamint meghatározza az egyes kategóriák részletes ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit. A törvényjavaslat az irányelv által meghatározott egységes műsorszerkezeti kvótákat vezet be mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi televíziók tekintetében. A hatályos médiatörvény ugyanis kizárólag a közszolgálati televízióra nézve teszi kötelezővé az európai gyártású műsorszámok előnyben részesítését, műsorszerkesztési követelmények előírásával. Ugyanakkor a magyarországi gyártású műsorszámokat - szintén kötelező műsorszerkesztési követelmények meghatározásával - az európai gyártású műsorszámokkal szemben részesíti előnyben, az utóbbiakra előírt részarányon belül.

A javaslat szerinti új rendelkezés az európai mű fogalmának segítségével előírja, hogy a műsoridő több mint fele - kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatónál egyaránt - európai műveknek jusson. Fontos ez a hazai audiovizuális kultúra érdekében. Mindemellett azt is jelenti e rendelkezés, hogy saját kultúrájához nemcsak joga, de lehetősége is lesz a magyar közönségnek hozzájutni.

Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megakadályozzák a kizárólagos közvetítési jogoknak a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók általi oly mértékű gyakorlását, hogy a közönség meghatározó részét megfosszák a közérdeklődésre számot tartó események követésétől. Hasonló szellemű, részletes szabályozást tartalmaz a témakörben a törvényjavaslat.

A bizottsági meghallgatások során többször elhangzott, hogy az ellenzék a javaslatot szakmailag elfogadhatónak tartja, ugyanakkor a médiakuratóriumok ügyének megoldatlansága miatt meg fogja akadályozni a kétharmados törvény elfogadását. A szakmai elfogadottságot jelzi az is, hogy az európai integrációs bizottság ellenzéki tagjai tartózkodtak, és nem ellenezték a javaslatot. Nem szakmai, hanem kizárólag belpolitikai okokból akarják tehát megakadályozni a törvénymódosítás elfogadását.

Az ellenzék, amely oly gyakran reagál érzékenyen az uniós véleményekre, talán ebben az esetben is hasonló érzékenységet tanúsíthatna annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az, hogy törvénymódosítási javaslat kétszer, egy vele arányban nem lévő, kizárólag belpolitikai indok miatt ne kerüljön elfogadásra, veszélyeztetve ezáltal az ország csatlakozási folyamatát.

(14.30)

A bizottság vonatkozó álláspontját illetően érdemes felidézni Michael Lake EU-nagykövet legutóbbi nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyek egy ország belső ügyének tekintendők, míg más kérdések, így a közösségi joganyag átvétele közvetlen hatással vannak a csatlakozás ütemére.

Mint előterjesztő tehát abban a reményben, hogy az audiovizuális szabályozásunk jogharmonizációs irányú módosításának szükségessége és sürgető volta nem kérdőjelezhető meg egyetlenegy képviselő számára sem, egyidejűleg bízom abban, hogy a szigorúan szakmai módosítás okán a konszenzus kialakítható, s a módosítás semmiképpen ne érintsen érzékeny és emiatt a jogalkotási folyamatot lassító kérdéseket. Itt nem csupán a politikailag "érzékeny" kérdésekre gondolok, hanem számtalan más olyan fontos kérdésre is, mint az esélyegyenlőséget elősegítő módosítások, a környezetvédelmi kérdések becsatornázása és persze folytathatnám a sort.

Ne felejtsük el, hogy 1996-ban a jelenlegi pártok közül egyik sem szavazott a törvény ellen, pedig politikai félelmek megfogalmazódtak, ám ezen az akkori ellenzék, a jelenlegi kormánypártok képesek voltak túllépni.

Talán nem járok messze az igazságtól, tisztelt képviselőtársaim, ha azt gondolom, hogy a csatlakozás tervezett időpontjáig nem tudnánk konszenzusra jutni valamennyi megoldandó kérdésben. Arra kérem azonban önöket, hogy ez alkalommal kíséreljük meg csupán ezeknek a megkérdőjelezhetetlenül közös, mindannyiunkat összekötő kérdéseknek a megoldását. Kérem ebben szíves támogatásukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalása és a kisebbségi vélemények ismertetése következik öt-ötperces időkeretben.

Elsőként Balogh Lászlónak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának adom meg a szót.

BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. 2001. május 2-án tárgyalta a kulturális bizottság ismételten ezt a törvénytervezetet. Azért mondom, hogy ismételten, mert ezt megelőzően egy évvel már tettünk egy kísérletet arra, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház előtt megtárgyalva és a kétharmados többséget megkapva normális mederbe terelje Magyarország EU-csatlakozását.

A többségi vélemény megfogalmazásához - bírva a kormánypárti képviselőtársaim bizalmát - idézni szeretném a bizottsági ülésen elmondott véleményemet. Ezt megelőzően azonban tájékoztatnom kell a tisztelt Házat, hogy nem a törvényről vitatkoztunk. Arról vitatkoztunk, hogy egyáltalán hogyan viszonyuljunk ehhez az új helyzethez, ugyanis a két ellenzéki párt, az MSZP és az SZDSZ megfogalmazta azon véleményét, hogy bár a törvénytervezet minden szavával egyetért, mégsem hajlandó azt megszavazni. Innentől kezdve a bizottságunk ezzel a témával foglalkozott.

Engedje meg, elnök úr, hogy idézzem az ott elmondott szavaimat. "Azt gondoltam, hogy az ezelőtt egy évvel lefolytatott vitáink után, amikor mindnyájan elmondtuk a parlamentben, a bizottságban, az albizottságban, a sajtótájékoztatón, hogy mi a véleményünk erről, az ellenzék is megértette azt, hogy mit lehet elérni és mit lehet akadályozni e törvény hiányával. Optimistán jöttem ide, feltételeztem azt, hogy itt most nem folytatjuk a médiával kapcsolatos harcainkat, hanem meg tudunk egyezni abban, hogy amiben szakmailag egyetértünk, márpedig az ellenzék minden pártja elmondta annak idején is erről a tervezetről, hogy semmiféle szakmai kifogása nincs, meg tudunk egyezni.

Azt viszont nem tartom jó kommunikációnak, ha itt elhangzik, hogy semmi szakmai kifogás nincs, majd hozzárendelünk egy olyan problémát, amely problémák megoldását természetesen mi a kormánypárti oldalról másképp látjuk, mint az ellenzék, és ezek után nemzetközi sajtó előtt, nemzetközi szervezetek előtt arról beszélni, hogy a jogharmonizáció nem indult el ebben az ügyben, és elfelejteni azt, hogy ennek a jogharmonizációnak a jelenlegi ellenzék két pártja a gátja. Hangsúlyozom, azt hittem, hogy ma már sokkal okosabbak vagyunk ennél, és egy szakmai módosítást el tudunk fogadni Magyarország ezzel kapcsolatos szakmai tekintélye emelése érdekében."

Tisztelt Ház! Én most is optimista vagyok. Hiszem azt, hogy a bizottsági ülés óta eltelt egy hét elegendő idő volt arra, hogy az ellenzék két pártja, az MSZP és az SZDSZ átgondolja szakmailag nem tartható véleményét (Keller László: És ti is!), és ezt az előterjesztést a kétharmados törvényre való tekintettel meg fogja szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A megfogalmazódott kisebbségi véleményt Pető Iván ismerteti.

Megadom a szót.

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A kulturális bizottság kisebbsége szerint a kormány, a kormánykoalíció ez ügyben - vagy ebben az ügyben is, de most a konkrét ügyről van szó - képmutató, álságos magatartást tanúsít. Nem hiheti, hogy elfogadják az ellenzéki pártok ezt a javaslatot az adott körülmények között, mint ahogy nem tett semmit azért, hogy megteremtse az elfogadás előfeltételeit. Legalább két, két és fél éve tudja a kormánykoalíció, hogy a két ellenzéki párt ez ügyben milyen álláspontot képvisel. Annak érdekében, hogy a problémát megoldják, a kormánypártok nemhogy nem tettek semmit, hanem az ellenzéki kezdeményezéseket megfontolás nélkül lesöpörték az asztalról, a parlamentben napirendre tűzni sem engedték.

A kormánykoalíció célja a bizottság kisebbségi véleménye szerint az - és ez itt egyébként újra alátámasztásra került -, hogy azt mutassák fel, hogy a gonosz ellenzék, a két gonosz ellenzéki párt nem akarja vagy akadályozza az európai uniós csatlakozást. Nos, azt gondolom, ezt nem gondolhatják komolyan, hogy be lehet bizonyítani, hogy éppen az a két párt, amely ez ügyben nem ért egyet a kormány álláspontjával, az Európai Unió ellen lenne.

Arról van szó - ez a bizottsági kisebbség álláspontja -, hogy az európai uniós csatlakozás számunkra nem pusztán jogi formalitás kérdése, hanem tartalmi kérdés. Mi azt szeretnénk, ha a magyar médiarendszer működése és nem pusztán a jogszabályok felelnének meg az Európai Uniónak. Mint az jól ismert, az a feltétel, amit összekötünk a formális jogi szabályozás elfogadásával, legalább olyan fontos európai uniós norma, mint azok a szabályok, amelyek a törvényben vannak.

Az nem akarja egyébként az európai uniós normákat elfogadni, aki nem hajlandó biztosítani a közmédiumok kiegyensúlyozott felügyeletét. Az nem hajlandó az európai uniós normákat elfogadni, aki az Európai Unióban honos normákkal szemben és persze a magyar törvényekkel szemben diszkriminál lapokat, kitilt nyilvános rendezvényekről, aki közpénzekből kormánypárti lapokat finanszíroz. Ezek nem európai normák.

Mi ebben az ügyben egyetlenegy elemet kötünk össze az európai uniós normák jogszabályba illesztésével: a bizonyos kuratóriumi ügyet. Azt gondoljuk, hogy ez nem az ellenzéki pártok érdeke, a két ellenzéki párt érdeke, hogy Magyarország ne kapjon minden évben intőt e probléma megoldatlansága miatt, az európai normákhoz nem illeszkedő berendezkedés miatt.

Tehát világos a két ellenzéki párt álláspontja, sokszor elmondtuk. Balogh képviselő úr itt elmondott, többségi álláspont kapcsán megfogalmazott véleményét is ez ügyben őszintétlennek gondolom. Addig, ameddig a kuratóriumi ügyben nem biztosítják a kormánypártok, természetesen ellenzéki együttműködéssel a törvényesen előírt, kiegyensúlyozott felügyeletet, addig mi formális kérdésnek, formalitásnak tekintjük az európai normák hirdetését. Ez az egyik lépés vagy az egyik lába az európai uniós normák elfogadásának számunkra nem elegendő. Egyszerre szeretnénk megoldani a két dolgot, és akkor a még részletezendő észrevételektől függetlenül természetesen a jogi harmonizációt is támogatjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Oszkárnak, a gazdasági bizottság előadójának.

(14.40)

MOLNÁR OSZKÁR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/4192. számú törvényjavaslat előterjesztését indokoló jogharmonizációs és nemzetközi kötelezettségekről az előttem szóló államtitkár úr teljes körű tájékoztatást adott.

A gazdasági bizottság többségi véleményének előadójaként ehhez csak annyit kívánok hozzátenni, hogy a bizottság többsége e kérdésben az előterjesztő álláspontjával egyetértett. Én nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, ezért az előterjesztés azon elemeit szeretném kiemelni, amelyek a fogyasztók, televíziónézők és rádióhallgatók számára különös jelentőséggel bírnak. Ilyen elem a törvényjavaslat által a gyermek- és fiatalkorúak kiemelt védelme érdekében bevezetendő új, komplex szabályozás. E szabályozás értelmében a törvényjavaslat kötelezi a műsorszolgáltatókat az egyes műsorok tartalma alapján történő kategorizálásra, és részletesen szabályozza, hogy milyen tartalmú műsor - a műsorelőzetest is beleértve - milyen műsorkörnyezetben, valamint milyen idősávban kerülhet közzétételre.

A televíziókban közzétett nagy számú erőszakos jelenet, durva, lélekromboló képi ábrázolás rossz hatást gyakorolhat a gyermekekre és a fiatalkorúakra, a törvényjavaslat kategorizálása pedig megkönnyíti a szülőknek azt a törekvését, hogy az ilyen műsorszámoktól megóvják gyermekeiket.

A törvényjavaslat másik, elsősorban fogyasztóvédelmi szempontból bevezetendő rendelkezése a kizárólagos közvetítési jogok gyakorlására vonatkozó szabályozás. Számos nyugat-európai és tengerentúli példa sorolható fel arra, hogy a csak előfizetéssel igénybe vehető televíziós csatornák oly módon igyekeztek előfizetőket magukhoz csábítani az ingyenes és könnyebben elérhető televíziós csatornáktól, hogy bizonyos közérdeklődésre számot tartó események - például olyan nemzetközi sportesemények, mint az olimpia, a futball-világbajnokság, a Forma-1 vagy más, nem sportcélú rendezvények, például az Oscar-díjak kiosztása, szépségversenyek - kizárólagos közvetítési jogát megszerezték, és a többi csatornát a közvetítés lehetőségéből kizárták.

E példákból kiindulva alakult ki az a nemzetközi gyakorlat, amelynek a magyar szabályozásba való beültetését a törvényjavaslat tartalmazza. Lényege, hogy a társadalom számára nagy jelentőséggel bíró eseményeket nem lehet olyan kizárólagos közvetítési jog alapján közvetíteni, ami a hazai közönség meghatározó részét megfosztaná az ilyen események figyelemmel kíséréséről.

Végezetül szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a kormány által előterjesztett törvénymódosítás kizárólag jogharmonizációs szempontú módosításokat tartalmaz, amelyek Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása szempontjából igen lényegesek. A csatlakozási tárgyalások folyamatában a kultúra és audiovizuális politika fejezete egyike az 1998-ban elsőként megnyitott tárgyalási fejezeteknek, és ennek ellenére a mai napig nem került lezárásra.

A közelmúltban Günter Verheugen főbiztos és Romano Prodi bizottsági elnök budapesti látogatásukon egyértelműen jelezték, hogy e területen további sürgős jogharmonizációs lépések szükségesek. A médiatörvény e módosításának elfogadása így jelen pillanatban Magyarország fontos nemzetközi érdekeit szolgálja. E nemzetközi kötelezettségek figyelembevételével a kormány eltekintett bármilyen, a szigorúan vett jogharmonizációs kötelezettségeken túlmutató, politikai vitát gerjesztő elem előterjesztésétől annak érdekében, hogy az Országgyűlésben a javaslat a szükséges kétharmados támogatást megkaphassa. Amennyiben ellenzéki képviselőtársaim a javaslat támogatását egy igen érdekes árukapcsolással a médiakuratóriumok ügyétől teszik függővé, úgy azt bizonyítják, hogy saját kicsinyes pártérdekeiken nem képesek felülemelkedni, és azokat a magyar nemzeti érdekek elé helyezik.

Mindezek alapján kérem valamennyi tisztelt képviselőtársamat, valamennyi frakciót, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A megfogalmazódott kisebbségi véleményt Podolák György úr ismerteti, megadom a szót.

PODOLÁK GYÖRGY, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság tárgyalta az előterjesztett törvényt. Tájékoztatni szeretném önöket, hogy 12:8 arányban tartották csak alkalmasnak a vitára. Egyetlenegy hozzászólás hangzott el az ellenzék részéről, tehát kormánypárti képviselőtársaim véleményt sem nyilvánítottak ez ügyben, ezért nagy érdeklődéssel hallgattam, hogy mi hangzott volna el azon az ülésen, amelyen részt vettem. Ezek a kérdések természetesen nem hangzottak el.

A javaslat lényegében megegyezik a 2000 áprilisában benyújtott T/1982. számú előterjesztéssel, amelynek általános vitája valóban 2000 áprilisában volt, és a zárószavazásra júniusban került sor. Az előterjesztés akkor sem kapta meg a jelen levő képviselők kétharmadának támogatását, így a parlament nem tehetett mást, mint elutasította. Az ismételt benyújtást csakugyan megerősítve, az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon Romano Prodi és Günter Verheugen által felvetett és a Nemzetközi Újságíró Szövetség jelentésében is nagy hangsúlyt kapott - a magyarországi médiák körül kialakult - helyzet tette ezt a törvény-előterjesztést sürgőssé a kormánynak. (Várhegyi Attila: Ez nem igaz!) Hiszen az elmúlt két évben az országjelentésekben is hangsúlyozásra került, hogy a médiatörvény területén nem történt előrelépés. A törvénymódosítást a kormányzat által is kinyilvánítottan csak a külső tényezők indokolják. Tehát a jelenlegi helyzet ez, és nem az, amiről itt hallottuk az elhangzott véleményeket.

Ennek oka, hogy az ellenzéki képviselők nem értettek egyet, a törvényjavaslatot alkalmatlannak találták, tehát nem az az ok, amit itt hallottunk, hanem továbbra is fenntartjuk a korábbi álláspontunkat, hogy amíg fennáll a közszolgálati médiákban a jelenlegi állapot, a kétharmados támogatást igénylő médiatörvény semmilyen módosításához nem tudunk hozzájárulni.

Úgy gondoljuk, hogy a média működésének kell kompatibilisnek lenni az európai uniós normákkal, és nem biztos, hogy csak a papírra írt törvény az, ami ezt a sikert elérheti. Teljes egészében egyetértve szintén megfogalmazódott az államtitkár úr által elmondottakkal kapcsolatban, hogy éppen ezek a célok, amelyek az EU részéről hátrányként jelennek meg, hiszen nem tudnak különböző támogatásokat rendelkezésünkre bocsátani, ez tenné igazán indokolttá azt, hogy kompromisszum és konszenzus szülessen ezekben a kérdésekben. Én is optimista vagyok, és bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim meg tudják hozni konszenzussal azt a kompromisszumot, amivel ez a törvény működővé tehető.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Elsőként Szalai Annamáriának adom meg a szót, a Fidesz képviselőjének.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar válogatott felsorakozik az elődöntő második mérkőzésére. Lassan megkezdődik a meccs, tét: bejutás a legjobbak közé. Nagy a várakozás a nézőtéren, hiszen az előző meccsen furcsa dolgok történtek a magyar csapat háza táján. Míg a válogatott egyik része minden erejét bevetve hősiesen küzdött, addig néhányan mintha elfelejtették volna, hogy címeres mezben vannak. A hazai bajnokságban amúgy pirosban szereplő játékosok néha mintha véletlenül ügyetlenkedtek volna, máskor direkt adták el a labdát, olykor meg belecsíptek, rúgtak, könyököltek játékostársaikba; tán megszokásból azokba, akikkel most egy csapatban játszottak. Az egyik játékos pedig, aki épphogy csak befért a keretbe, egyszer a pálya közepén leállt, nem mozdult többé, s csak üres tekintettel nézett a semmibe. Biztos kihalt madarakat vélt látni.

A lelátón az emberek értetlenül néztek, nem hittek a szemüknek, de nem értette a legesélyesebbnek vélt magyar válogatott különös viselkedését a már biztos helyen bejutott többi csapat sem.

(14.50)

Megszólaltak sorra a figyelmeztető hangok: ne csodálkozzatok, magyarok, ha nem juttok be az elit csapatok közé! Most előttünk a második lehetőség, még egy lehetőség.

Tisztelt Ház! Második alkalommal került elénk médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása. A törvényjavaslat a médiatörvénynek kizárólag azokra a rendelkezéseire vonatkozik, amelyek a közösségi követelményekkel nem állnak összhangban. A médiatörvény megalkotásakor Magyarország az Európai Közösség vonatkozó jogszabályaival harmonizáló törvényt alkotott, ugyanakkor az Európai Bizottság már a törvény hatálybalépésének évében, 1996-ban jelezte, hogy rendelkezései több ponton nem felelnek meg a tagállami rendelkezéseknek.

Amint hallottuk: az elsők között megnyitott fejezetet, a "Kultúra és audiovizuális politika" című fejezetet a mai napig nem sikerült lezárni. Az Európai Unió '98-as és '99-es országjelentése egyaránt kifogásolta a műholdas műsorszórás, illetve műsorszolgáltatás rossz szabályozását, sürgette annak megváltoztatását. A 2000-es országjelentés megállapította, hogy mérsékelt előrehaladás volt tapasztalható az audiovizuális közösségi vívmányokhoz való közelítés terén, és további erőfeszítésekre lesz szükség. A húzódó médiatörvény elfogadása fontos lépés lehetne ebbe az irányba.

Mit is tartalmaz ez a törvényjavaslat? Egy-két részletét államtitkár úrtól hallottuk. Én csupán három fontos elemét szeretném itt kiemelni. Az egyik a műsorszétosztás szabályozása. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a műsorszétosztás távközlési szolgáltatásnak minősül. Ez a tevékenység nem tartozik a médiatörvény hatálya alá, így az ORTT-nek nincs hatásköre az ellenőrzésre.

A törvénytervezet a médiatörvény hatályát kiterjeszti a műsorszétosztásra, és önálló fejezetben is szabályozza e tevékenységet. A jövőben e tevékenységre is vonatkozik az ORTT általi nyilvántartásba-vételi kötelezettség. A bejelentési kötelezettség betartását az ORTT az államigazgatási eljárás szabályai szerint, bírság kiszabásának lehetőségével felügyeli majd. A nyilvántartásba-vétel alapján pedig lehetővé válna a szétosztott műsor figyelése és szankció alkalmazása a jogsértő műsorszétosztóval szemben.

Közismert tény az, hogy Magyarországot nemcsak erkölcsi kár, hanem anyagi kár is érte amiatt, hogy a műsorszétosztást nem szabályozzuk, bár a tagjelöltek közül Magyarország egyedüliként részt vehetett a Média elnevezésű filmes programban, de már kizárták a Média II programból, és nem nyer felvételt a Média Plusz programba sem, amiatt, hogy Magyarországról az HBO Polskát továbbítják. Sajnálatos ez, és remélem, hogy a médiatörvény megszavazásával módosítani tudunk ezen a tényen is.

A másik fontos elem az európai művek arányára vonatkozó kvóta bevezetése és az ezzel összefüggő módosítások sora. Az irányelv szabályozza a tagállamok egyes műsorszerkezeti követelményekkel kapcsolatos kötelezettségeit, előírja, hogy a műsoridő több mint fele - mind a közszolgálati, mind pedig az egyéb műsorszolgáltató esetében - európai műveknek jusson.

Ezeket a követelményeket az irányelv kiegészíti az európai mű fogalmának megadásával. A médiatörvény jelenleg az irányelvtől eltérő műsorszerkezeti követelményeket támaszt, csupán a közszolgálati műsorszolgáltatót kötelezi arra, hogy évi műsoridejének legalább 70 százalékát európai gyártású műsorszámokból szerkessze, a kereskedelmi televíziókat pedig nem.

A törvényjavaslat bevezetné az értelmező rendelkezések körébe az európai mű fogalmát, valamint az egyes műsorszolgáltatási követelmények hatályos rendelkezéseinek módosítása mellett az irányelv által meghatározott műsorszerkezeti kvótákat, mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi televíziók tekintetében is. Ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezi a közszolgálati televíziók számára a magyar művek előnyben részesítését előíró rendelkezéseket.

A harmadik legfontosabb elem - mint az már többször elhangzott - a kiskorúak védelme. "Apák bűnéért sokszor sír a gyermek." - mondta Dante. Audiovizuális környezetünk súlyosan szennyezett. A törvényhozók felelőssége, a mi felelősségünk, egyben alkotmányos kötelezettségünk, hogy megtisztítsuk azt. Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e óvni a jövő generációját, hogy ne kelljen sírniuk a felnőttek bűneiért.

Ezért is és természetesen az irányelveknek megfelelően szabályozza, foglalja egységbe a kiskorúak védelmét a leendő médiatörvény.

A jelen médiatörvényben ugyan elszórtan találhatók a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések, de ezek tartalmukban nem felelnek meg az irányelv normáinak. Ezt szeretnénk közös felelősséggel módosítani.

A törvénytervezet alapelvi szinten, önálló címként, összefüggően szabályozza a kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket, ezzel összefüggésben a kategóriába sorolást, az egyes kategóriák legfontosabb ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit, illetve - mint azt már hallottuk - bizonyos esetben a tiltását.

Tisztelt Ház! Mint ahogy többen említették előttem, a törvényjavaslat kizárólag a médiatörvény azon részeit kívánja megváltoztatni, amelyek nem harmonizálnak az Európai Unió szabályaival, hogy elkerüljük a belpolitikai csatározásokat. Az Európai Unió és más rangos nemzetközi szervezetek jelentései egyaránt megállapították, hogy az utóbbi három évben Magyarországon a sajtó szabad, a médiapiaci verseny élénk, a közszolgálati médiumok irányítási, a közszolgálati és kereskedelmi médiumok felügyeleti modellje megfelel az európai modellnek. Mindenféle, ezzel ellentétes állítás, téves. Így a törvény ezen szakaszai nem szorulnak változtatásra.

A törvényjavaslat bizottsági és nyilvános vitáin a baloldali ellenzék fellépése éppen ezért nagyon nehezen érthető, Örkény egyik egypercesét juttatja eszembe. A jelenet a múlt század második felében talán egy balatoni strandon játszódik. Hősünk belép egy üzlethelyiségbe, és így szól:

"- Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracot bérelni?

- Mit mond?

- Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.

- Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.

- Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.

- Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?

- Nicht deutsch.

- Tudok egy kevesek franciául. Vu sprechen franszé?

- Nicht franszé.

- Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?

- Sajnos, csak magyarul."

A párbeszéd hosszan folytatódik, már-már filozófiai mélységeket ölt, hősünk nem adja föl.

"- Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?

- Tessék parancsolni. Van napellenzős, napellenző nélküli.

- Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível?

- Az három méretben létezik. Melyiket adjam?

- Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.

- Két micsodát?

- Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.

- Milyen szó ez?"

És folytathatnánk tovább.

Tisztelt Ház! Ennek a novellának az a címe, hogy "Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem".

Tisztelt Baloldali Képviselőtársaim! Meggyőződésem, ennek ellenére, mégis képesek vagyunk egy nyelven beszélni. Kérem, tegyék végre félre belső problémáikat, vélt sérelmeiket! Vegyék fel a címeres mezt! Segítsenek abban, hogy közös célunkat, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk feltételeit teljesíthessük!

Az Európai Bizottság figyelmeztetett, ne őket hibáztassuk, ha másodszor sem sikerül a médiatörvényt módosítani. A Fideszen, rajtunk nem fog múlni a siker. Kérem az ellenzék felelős magatartását, hiszen egy térfélen küzdünk. Ezúttal ne szalasszuk el a lehetőséget!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Szabó Zoltán, az MSZP képviselője következik felszólalásra. Megadom a szót.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Déjà vu - már láttam, mondja a francia, ha életében először lát valamit, de bosszantóan emlékezteti valamire. Déjà vu - mondhatnók most, láttuk már ezt a törvényt, még akkor is, ha frissen benyújtott törvényről van szó. Hasonló volt az érvelés a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása tárgyában; az egy esztendővel ezelőtt benyújtott és tárgyalt törvényjavaslat lényegében és több helyütt szó szerint is megegyezik a most előttünk fekvővel.

Elmondtuk akkor is: ezt a törvényt nem azért nem támogatjuk, ami benne van, hanem azért nem támogatjuk, ami hiányzik belőle.

(15.00)

Elmondtuk, hogy egy dolog a médiatörvény és a médiára vonatkozó jogszabályok európai előírásokkal való összhangba hozatala, másik dolog a média területén érvényesülő gyakorlatnak, a médiafelügyelet gyakorlatának az európai elvekkel való összhangja. Ez a két dolog - erre utal az Európai Unió valamennyi megnyilvánulása - az Európai Unió számára két egyenrangú dolog, a magyar csatlakozási tárgyalásokon mind a kettő, mind a két területen az európai viszonyok megteremtése előfeltétele a magyar csatlakozásnak.

Elmondtuk akkor, hogy nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a médiatörvény előírásait összhangba hozzuk ugyan az acquis communautaire-rel, ugyanakkor az európai médiaviszonyok megteremtése ügyében semmit ne lépjünk előre, és ennek megfelelően jottányival se kerüljünk közelebb az uniós csatlakozáshoz. Elmondtuk, nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a kormánykoalíció a jogharmonizáció fügefalevelével kívánja takarni meztelenségét, hogy jó tanuló módjára fel akarja mutatni az Európai Unió felé az acquis-val összhangba hozott magyar médiatörvényt, és elegánsan hallgasson a magyarországi médiahelyzet balkáni állapotáról.

Elmondtuk akkor, egy esztendővel ezelőtt, hogy az Európai Unió ajánlásai mint jogszabályok rendkívül fontosak, az Európai Unió kohéziós erejét adják, de ennek a kohéziós erőnek van valamilyen sokkal mélyebben fekvő, egyetlen európai ajánlásban, jogszabályban le nem írt, mégis mindenki által betartott alapelvrendszere. Elmondtuk, hogy a fennálló helyzet két ilyen európai alapelvet sért. Sérti a törvények uralmának elvét, azt az elvet, hogy az egyes egyének a törvény alá tartoznak, kötelesek hatalmi pozíciójuktól függetlenül - sőt minél magasabb hatalmi pozíciót foglalnak el, annál inkább - betartani a törvényeket. Márpedig a Magyarországon fennálló médiahelyzet törvénytelen. Törvénytelen, ahogyan erre az Alkotmánybíróság némileg dodonai határozatában, de elég egyértelműen rámutat, és törvénytelen, ahogy ezt az azóta lemondott legfőbb ügyész kinyilvánította.

És van egy másik európai alapelv: a szélsőjobboldallal való kormányzati együttműködés tilalma. Márpedig azt, hogy ez a médiahelyzet Magyarországon olyan, amilyen, a jelenlegi kormánykoalíció a MIÉP-pel együttműködve, nem is nagyon titkoltan együttműködve éri el és tartja fenn. Elhangzott Michael Lake nagykövet úr figyelmeztetése, hogy vannak dolgok, amelyek az adott államok belső ügyei, és vannak, amelyek nem belső ügyek. Valóban nem belső ügy, hanem az Unió ügye, hogy egy csatlakozni vágyó tagállam hajlandó-e a Bizottság ajánlásait érvényesíteni jogrendszerében. De nem belső ügy az sem, hogy egy csatlakozni vágyó tagállam hajlandó-e az Európai Unió legalapvetőbb elveit és normáit érvényesíteni napi gyakorlatában. Elmondtuk, hogy hiába a jogharmonizáció, hiába módosítjuk a médiatörvényt az Európai Unió ajánlásainak megfelelően, mindaddig, amíg a közmédiumok egyoldalú kormányzati felügyeletén nem változtatunk, az Európai Unió szemében semmivel nem kerül közelebb a magyarországi médiaállapot az európai kívánalmakhoz.

Most, egy esztendő után mondhatnók azt, hogy nem változott semmi, tehát az, amit egy évvel ezelőtt mondtunk, ugyanúgy érvényes. De nem mondjuk, ugyanis változott. Változott - az is elhangzott ma már itt a vitában, hogy az ellenzék mindig olyan érzékeny arra, hogy mit mond az Európai Unió. Valóban, mi érzékenyek vagyunk arra, hogy mit mond az Európai Unió, és figyeljük azt a változást, amely az Európai Unió kommunikációjában elég félreérthetetlenül bekövetkezett e két, a médiatörvénnyel, illetőleg a magyarországi médiahelyzettel kapcsolatos álláspont egymáshoz való viszonyában. Figyeltünk Michael Lake úrra, a hazánkba látogató Romano Prodi úrra, a Bizottság elnökére és Günter Verheugen úrra, a bővítési biztosra, és figyeltünk az Európai Unióval ugyan függelmi viszonyban nem lévő, de ugyancsak európai intézmény, az Európa Tanács állásfoglalására. Prodi úr, Verheugen úr a diplomáciai életben szokatlan kendőzetlen nyíltsággal hívta fel a figyelmet az általunk is említett problémára, miközben az Európa Tanács által médiaügyben és sajtószabadságügyben elfogadott jelentés éppen a mondott probléma miatt elmarasztalta Magyarországot is. Világosan látható, hogy az európai intézményekben a politikus, a politikai testületek véleménye határozottan elmozdulni irányul, és nem egyenrangú, hanem egyre sürgetőbb és egyre fontosabb követelménynek tekintik az európai viszonyok megteremtését és nemcsak az európai jogszabályok átvételét.

Tisztelt Ház! Mi a magunk részéről úgy véljük, a médiatörvényt nem kell módosítani ahhoz, hogy az európai viszonyok helyreálljanak. Az, ami ma két és fél év után a magyarországi közmédiumok felügyeletében zajlik, nem a médiatörvény következménye. Való igaz, hogy a médiatörvény számos ponton módosításra szorul, de ezt a helyzetet nem a médiatörvény, hanem a magyar kormánykoalíció politikai akarata hozta létre. Kósa Ferenc képviselőtársamnak van egy többször elmondott mondata, amelyet ugyan az ő engedelme nélkül, de bizonyára hozzájárulásával idézek: ő azt mondta, a holokauszt nem azért történt, mert rossz volt a korabeli német gáztörvény.

Mi úgy gondoljuk, hogy a kormánykoalíció politikai akaratát kinyilváníthatná, megoldhatná - az ellenzékkel együttműködve természetesen - a média területén fennálló helyzetet. Erre voltaképpen egyetlen háromhetes törvényhozási ciklus is elegendő, és ezt követően részünkről semmi akadálya a törvény akár jelenlegi formájában történő megszavazásának. Ha azonban ez nem fogadható el a kormánykoalíció részére, nem zárkózunk el az elől sem, hogy módosító indítványokkal a törvény más pontjaihoz is hozzányúljunk, olyan pontjaihoz, amelyek garanciát teremtenének arra nézve, hogy az ellenzék jogos igénye - a megosztott felügyelet, tehát olyan felügyelet, amely a törvénytelenül megszerzett, kizárólagos ellenőrzést nem törvényesíteni kívánja, hanem az ellenzékkel megosztani kívánja - teljesüljön.

A mi számunkra elfogadható a Pető Iván képviselőtársunk által tegnap benyújtott bármelyik változat, legalábbis tárgyalási alapként elfogadható, és elfogadható minden más olyan, ettől eltérő változat is, amely ezt az általam említett problémát végre rendezi. Rajtunk, a mi szándékunkon és a mi együttműködési készségünkön nem fog múlni sem a médiatörvény harmonizációja, sem az európai uniós csatlakozás. A labda, mint egy másik SZDSZ-es politikus mondta volt tegnap, most a kormány térfelén pattog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Balogh László úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak szeretném képviselőtársam, Szabó Zoltán figyelmét fölhívni, hogy ha idéz, akkor az Alkotmánybíróság döntését pontosan idézze, hisz nem az volt a döntés, amit ő elmondott az előbb.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalai Annamária, a Fidesz képviselő asszonya.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm. Az Alkotmánybíróság valóban azt mondta, hogy a kuratóriumok jelenleg törvényesen működnek, hiszen kisebb kockázat az, hogy féloldalas egy kuratóriumi elnökség, mintsem az, hogy ne legyen elnöksége a közszolgálati médiumoknak.

(15.10)

Még egy pontosítás szükséges. A médiumok felügyelete teljes egészében megfelel az európai normáknak, mint mondottam, senki nem kifogásolta azt. A hivatkozott európai uniós jelentés szó szerint a következőt mondja: "A közszolgálati televíziót és rádiót kuratóriumok felügyelik, amelyben a posztok egyharmadára egyenlő esélyekkel jogosultak a kormánykoalíció és az ellenzék képviselői. Annak következtében, hogy a posztok elosztásáról nincs egyetértés az ellenzéki pártok között, jelenleg három kuratóriumból kettőben csak kormánypárti tagok vannak." Tehát ez a helyes idézet az európai uniós országjelentésből.

Még egy pontosítást szeretnék tenni. Többször elhangzott az Európai Bizottság közelmúltban tett látogatásáról vélemény, ott is a tényekre kellene korlátozódnunk. Nekem szerencsém volt részt venni a kibővített európai bizottsági ülésen, ahol Prodi úr elmondta, hogy nem a bizottság felelőssége lesz az, ha Magyarországon nem tudnak megegyezni az ellenzéki pártok.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy Szalai Annamária idézete sem volt teljesen pontos. Az Alkotmánybíróság abban a kérdésben, hogy törvényesen működnek-e a kuratóriumok, nem foglalt állást, mert nem foglalhatott. Az Alkotmánybíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy lehet-e alkotmányos a csonka kuratórium, és azt mondta, hogy bizonyos esetekben lehet.

Hogy most milyen helyzet van, hogy ez ilyen helyzet-e, ebben nem az Alkotmánybíróság foglalt állást, hanem a legfőbb ügyész. Emiatt ma már nem is legfőbb ügyész.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is az alkotmánybírósági végzésre szeretnék utalni. Az Alkotmánybíróság, mint jól tudjuk, jogszabályokról mondhat ítéletet. Az Alkotmánybírósághoz intézett kérdés az volt, hogy nem alkotmányellenes-e a médiatörvénynek azon passzusa, amely lehetővé teszi a csonka kuratóriumok működését, és az Alkotmánybíróság válasza az volt, hogy nem alkotmányellenes, mert végső soron, ha végképp nem lehet másképpen, még mindig fontosabb, hogy legyen valamilyen gazdája a közszolgálati médiumoknak, mint az, hogy egyáltalán ne legyen gazdájuk.

De ezzel a végzéssel az Alkotmánybíróság egyáltalán nem mondta ki a jelenleg működő kuratóriumi elnökségek törvényességét, míg ezzel szemben az a személy, aki tisztségénél fogva jogosult volt arra, hogy a Magyarországon működő alapítványok és közalapítványok működésének törvényességéről véleményt alkosson - ez a legfőbb ügyész -, a legfőbb ügyész úr világosan kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság ítéletéből, végzéséből eredeztetett felfogása szerint a csonka elnökségekkel működő, közszolgálati médiumokat felügyelő kuratóriumok bizony törvénytelenül működnek.

Hasonlóképpen én nem kívánnék további ténybeli vitákba belemenni, hogy egy országjelentésnek vagy egy főbiztosi kijelentésnek mely részét idézik és milyen formában idézik. Valóban én is egyetértek azzal, hogy Prodi úr azt mondta, hogy nem az Európai Bizottság felelőssége lesz az, ha - és innentől mindenki értelmezze, hogy mit gondolhatott Prodi úr.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Várhegyi Attila államtitkár úr.

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy az, amiről Szabó képviselő úr beszélt az MSZP részéről hosszú perceken keresztül, az egyébként a kulturális és sajtóbizottság feladatkörébe tartozik. Tudomásom szerint ott egyébként több mint két évvel ezelőtt megkezdődött egy egyébként terméketlen és eredménytelen munka - nevezzük jobb híján munkának.

Itt ma egészen másról van szó, és immár másodszor van egészen másról szó. Hiába próbálja meg, igen tisztelt Szabó képviselő úr, immár második alkalommal azt a vezérszónoki hozzászólását elmondani, hogy egy más pályára, az őáltala kedvesnek tartott pályára terelje e törvény vitáját. Itt arról van szó, amit ön írásban is megkapott, és arról van szó, amivel egyetértett mindazon szervezet, amelyről ön beszélt, és mindazok a személyek, akikről ön beszélt.

Egyetértettek önök is ezekkel az indítványokkal, és arra kérem önöket, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatban fogalmazzák már meg végre egyszer, hogy milyen kifogásaik vannak, mert hozzátenni még nem sikerült két év alatt e néhány paragrafushoz, amelyet a kormány immár másodszor terjesztett be. Kérem, hogy erre koncentráljanak, és ez legyen az elsődleges feladat. A többi vitát pedig ott és akkor játsszák le, amikor azt önök szükségesnek tartják, de ne e törvényjavaslat kapcsán, hanem a megfelelő formában és helyen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): (A mikrofonja nem működik megfelelően.) Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit döbbentem hallgattam az államtitkár urat, mert végül is ő nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy elmagyarázza, hogy az ellenzék miről beszéljen. Ez egyébként beleillik abba a folyamatba, amely ebben a parlamentben zajlik egy ideje.

Két dolgot szeretnék említeni. Az egyik az, hogy ha már itt elhangzott egy halom idézet a különböző látogatások történetéből, alkotmánybírósági és egyéb... Nem működik? (Hordozható mikrofonba:) Szóval, a rengeteg idézet és az ezekhez kapcsolódó vita közepette azért van egy nagyon fontos mondat, amit meglehetős nyíltsággal Günter Verheugen egyszer már, körülbelül másfél évvel ezelőtt ebben a parlamentben, ennek a parlamentnek az egyik bizottságában elmondott, ez a mondat egyébként nagyon rövid, így hangzott: "Nincs demokrácia abban az országban, ahol a közszolgálati médiumok irányító és ellenőrző testületeiben nem szerepel az ellenzék." E problémával küszködünk, nem tudom már mióta.

A másik dolog, amit szeretnék hozzátenni, hogy az eddigi felszólalásokhoz képest - és ezt az államtitkár úr felé vigaszul szeretném mondani -, ami módosító javaslatot benyújtottak, összességében technikailag valóban akár elfogadható is lenne, de itt még van egy pluszszempont: technikailag sem az, de ezt majd egy rendes hozzászólásban fogom kifejteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy nem én kívánom, pontosabban szólva, én nem a nekem kedves terepre kívánom terelni e törvényjavaslat vitáját, hanem az Európai Unió számára kedves és általa több ízben is emlegetett terepre szeretném átterelni.

Az átterelés vádját egyébként szívesen vállalom. Az államtitkár úr pontosan tudja, hogy házszabályszerűen ehhez a javaslathoz nem nyújthatóak be olyan módosító indítványok, amelyek az általunk említett problémát kezelnék, tekintettel arra, hogy nincsenek megnyitva azok a passzusok, amelyekhez hozzá kellene ennek érdekében nyúlni.

Azt is pontosan tudja, hogy az ellenzék számtalan javaslatkísérletet tett arra nézve, hogy hogyan lehetne ezt az ügyet kezelni. Egyik sem jutott el arra a szintre, hogy a tisztelt Ház egyáltalán tárgysorozatába vegye, minthogy pedig ebben a Házban nem nekünk van többségünk, ez megint csak nem a mi felelősségünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balogh László úr, az MDF képviselője.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Én nagyon örülök, hogy az MSZP képviselői fölvetették, hogy mely országokban van demokrácia. Nekem meggyőződésem, hogy abban az országban, ahol nem lehet szabad a sajtó, nincs demokrácia. A polgári kormány alatt Magyarországon szabad a sajtó; a nemzetközi szervezetek által a Horn-Kuncze-kormány alatt a részben szabad sajtó kategória állt. Örülök annak, hogy fölvetették ezt a kérdést, és mód volt ezt a megjegyzést megtenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán a Freedom House-nak ezzel a jelentésével való misztifikálást egy időre be lehetne fejezni. Mindenki pontosan tudja, hogy a Freedom House jelentésében Magyarország sajtójának részben szabad besorolása egyetlenegy területen elért alacsony pontszámnak volt köszönhető, annak, hogy nem létezett kereskedelmi televíziózás Magyarországon. A kereskedelmi televíziózást, annak lehetőségét a Horn-kormány alatt elfogadott, egyébként az akkori parlament hat pártja közül ötnek a szavazatával elfogadott médiatörvény teremtette meg; attól kezdve - attól kezdve, hogy a törvény erre lehetőséget adott, és csakugyan megindultak a kereskedelmi televíziók Magyarországon - kapta meg a Freedom House-tól a teljesen szabad besorolást a magyar sajtó.

Tehát nem arról van szó, hogy míg korábban üldözték a szabad sajtót Magyarországon, ma semmi probléma a sajtó szabadságával, arról volt szó, hogy volt egy olyan terület, amelyet törvényes felhatalmazás hiányában addig sem az Antall-kormány, sem a Horn-kormány nem tudott teljesíteni, a törvényes felhatalmazást az 1996. évi I. törvény, amelyet médiatörvény néven ismerünk, teremtette meg. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(15.20)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balogh László, az MDF képviselője.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindent lehet magyarázni így is, úgy is, a tények magukért beszélnek. Akkor nem volt szabad a sajtó, most szabad a sajtó. (Bauer Tamás: Ez hülyeség!) Le van írva, el lehet olvasni, kérem, és nagyon örülök neki, hogy Szabó képviselő úr nagyon pontosan tudja, hogy miért történtek ezek a besorolások, azért én másra is emlékszem. (Bauer Tamás: Mire?) Emlékszem arra, hogy a közszolgálati televízióból hogyan távolították el azokat az embereket, akik nem a Szocialista Párthoz vagy az SZDSZ-hez tartoztak, arra is emlékszem, hogy polgári lapokat hogyan tüntettek el annak idején, arra is emlékszem, hogy mi módon és hogyan kerültek újságírók utcára.

Tehát ez mind hozzátartozik ahhoz, hogy a Horn-Kuncze-kormány alatt nem volt szabad Magyarországon a sajtó, és erre nemzetközi - ha így tetszik - pecsét is került.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pető Iván, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az ember reménykedik abban, hogy a parlament akkor lesz majd sportszerű, ha az egyik oldal képviselői figyelmeztetik esetleg egymást, ha következetlen magatartást tanúsítanak. Ha államtitkár úr bennünket, jobban mondva az MSZP képviselőjét figyelmeztette, hogy nem a tárgyhoz tartozó dolgokról beszél, zárójelben jegyzem meg, hogy államtitkár úr is elég jelentősen eltért a konkrét tárgytól, amikor a maga előadói beszédét tartotta az előző két törvényjavaslat kapcsán.

Természetesen a kormánypárti képviselők is sok ódát zengtek egy nagyon bürokratikus rendelkezés kapcsán, talán érdemes lett volna Balogh képviselő úrnaknak most a konkrét tárgyhoz kevéssé tartozó megszólalása kapcsán is megjegyezni, hogy a tárgyra érdemes térni. Balogh képviselő úr egyébként - nem tudok más kifejezést használni - szégyenletesen tájékozatlan ebben az ügyben. Ha az lenne a mérce, amit a képviselő úr itt elmondott, hogy ki került az utcára, ki nem került az utcára, melyik kormány alatt milyen lap ment tönkre, milyen lap nem ment tönkre, akkor ma sem lenne szabad a sajtó. Nem ez volt a mérce, hanem amiről Szabó képviselő úr beszélt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Oszkár úr, a Fidesz képviselője.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megmondom őszintén, én azt hittem, hogy most az előttünk fekvő törvénytervezetről fogunk vitázni. Erről a törvénytervezetről - ahogy államtitkár úr is jelezte az előbb - még egy szó sem esett a mai ülésen ebben a Házban.

Szanyi képviselő úr azt mondta néhány perccel ezelőtt, hogy nem törvényes az a médiakuratórium, amiben nem szerepel az ellenzék. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta.) Tisztelt Képviselő Úr! Az, hogy a médiakuratóriumoknak nincs egyetlen ellenzéki tagja sem, az kizárólag az önök hibája, nem pedig a kormánypártok hibája.

Felmerül bennem az a gondolat, mivel ez az előttünk fekvő törvénytervezet kizárólag jogharmonizációs célokat szolgál, felmerül bennem az a kérdés: akarnak önök egyáltalán az Európai Unióba lépni?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalai Annamária, a Fidesz képviselője.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Egyetlenegy apró kérdésem lenne. Ausztriában nem szabad a sajtó, mert nincsenek kereskedelmi tévéadók?

ELNÖK: Hozzászólásra következik Koppánné Kertész Margit, a Független Kisgazdapárt képviselője.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy én kifejezetten a szakmai munkáról szólok. Hozzászólásomban a Független Kisgazdapárt frakciója nevében szeretném előrebocsátani, hogy a szakmai munkát fogom ismertetni és elemezni, a törvénynek mindazokat a javaslatait, amelyeket a Ház elé tárt.

Joggal vetődik fel az a kérdés, hogy mi indokolja az 1996. évi I. törvény módosítását, miért vált szükségessé a törvényjavaslat előterjesztése. Ahogyan a bizottsági ülésen az illetékes tárca helyettes államtitkár asszonya mondta, már 1996-ban, a médiatörvény megalkotásakor jelezte az Európai Bizottság, hogy a törvénynek több rendelkezése nem felel meg a közösségi követelményeknek, vagyis szükségessé válik a módosítás a jogharmonizáció megteremtése érdekében.

Lényegüket tekintve a változtatások több csoportba sorolhatók, több területet érintenek. Talán három ilyen kérdéskör az, amely felvetődik, amely köré csoportosíthatók a tervezett változtatások. Az első ilyen kör a műsorszétosztás kérdése, amely valójában a műsorszétosztásnak a médiatörvény hatálya alá kerülését jelenti. Ugyanis a jelenleg hatályos rendelkezések alapján a műsorszétosztás távközlési szolgáltatásnak minősül, és értelemszerű, hogy így nem gyakorolhatja az Országos Rádió és Televízió Testület ellenőrzési jogosítványait.

A változtatás egyik eleme többek között az, hogy új, önálló fejezetben kerül szabályozásra, és a módosítás kiterjed a magyarországi műsorszétosztásra. Részletesen taglalja, több pontban határozza meg a tervezet, hogy mely esetekben terjed ki a tervezett módosítás a műsorszolgáltatásra, székhelytől és szerkesztői döntések meghozatalának helyzetétől függően, valamint arra is, mikor nem alkalmazhatók a fent megnevezett rendelkezések.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdéskört illetően a tervezet bevezeti az európai mű fogalmát, azaz előírja, hogy a műsoridőnek több mint a felét mind a közszolgálati, mind egyéb műsorszolgáltatók esetében az európai műveknek kell kitenni.

A harmadik kérdéskör: szabályozásra kerül a kiskorúak védelmére szolgáló rendelkezések megalkotása, a kizárólagos közvetítési jog, a reklám kérdése. A kiskorúak kérdéskörénél fontos változás a műsorszámok 1-től 5-ig terjedő kategóriába sorolása, valamint kifejezetten rendelkezik arról a tervezet, hogy nem lehet közzétenni olyan műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására.

Figyelemfelhívásként említem meg, hogy érkeztek hozzám olyan jelzések, miszerint ezt a fajta ellenőrzési folyamatot a gyermekeknek szánt műsorok esetében is meg kellene tenni. Azt hiszem, érdemes ezt a kérdéskört is végiggondolni, és amennyiben nem késő, módosító javaslatként célszerű lenne beemelni a törvénytervezetbe.

A reklámból azokat szükséges szabályozni, amelyek a televízió képernyőjéhez kapcsolódnak. Az irányelvek túl részletesen szabályozzák a műsorszámok reklámmal való megszakíthatóságát, a kiskorúak védelmét a reklámozásban, valamint külön rendelkezik az egyes áruk, gyógyszertermékek törvényes reklámozásáról, a televíziós vásárlásról.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a bizottsági ülésen az ellenzéki pártok is kinyilvánították egyetértésüket a tekintetben, hogy a jogharmonizációt, valamint a kiskorúak kérdéskörét igenis szabályozni kell. Abban azonban eltérőek voltak az álláspontok, hogy valójában milyen feltételek megléte esetén tudják támogatni ennek a törvénynek a módosításait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános, értelmező rendelkezések közül a tervezet többet pontosít, mint például a klasszikus reklám fogalmát, valamint a közvetlen ajánlat fogalmát. A magyarországi műsorszolgáltatás fogalomkörébe beemeli a magyarországi műsorszétosztás, a műsorszám fogalmához pedig a műsorszám előzetes definícióját is.

A műsorszolgáltatás, a műsorszolgáltató, a reklám, a támogatás megfelelően határozza meg az európai mű fogalmát. Az európai mű fogalmának bevezetése elengedhetetlen a műsorszerkezeti követelmények érvényesítése érdekében. Itt elsősorban az irányelvben leírt fogalmakat tekinti a törvényalkotó kiindulási alapnak. Ezt alkalmazni azonban csak az irányelvnek megfelelő műsorszerkezeti követelmények hatálybalépésétől kell, azaz az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától.

A médiatörvény hiányosságát pótolná a 3. § kiegészítése, miután a jelenlegi törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a filmszínházi alkotásokat a műsorszolgáltató mennyi idő eltelte után mutathatja be a televízióban.

Visszatérve a kiskorúak védelmét jelentő alapelvek közé, el kell mondani, hogy az 1-5. kategóriába való besorolás a műsorszolgáltató kötelességévé teszi az 5/B. § szerinti kategóriába való besorolást. A jogszabály logikája szerint az első kategóriába kell sorolni azokat a műsorokat, amelyek megtekintését minden korosztálynak ajánlják, és erre vonatkozóan nem kell semmiféle jelölést alkalmazni.

(15.30)

A második kategória az, amely a kiskorúak védelmében meghatározza, hogy mely feltételek esetén kell ezzel a jelöléssel ellátni azt a műsorszámot, amely a televízió képernyőjén megjelenik; pontosan megfogalmazva: az a műsor, amely a kiskorú nézőben félelmet kelthet, a korhatárt illetően pedig a 14 éven aluli gyermekekre vonatkozik, ahol is szülői felügyelet ajánlott a műsor megtekintéséhez.

A harmadik kategória az, amely alkalmas a kiskorú fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kisebb mértékben kedvezőtlen befolyásolására, közvetett módon utal erőszakra, és meghatározó eleme a konfliktusok erőszakos módon való megoldása. A korhatár: a 14 éven aluliak számára egyáltalán nem ajánlott, a 18 éven aluliaknál pedig szülői felügyeletet ajánl; ez a műsor - megfelelő jelzéssel - 21 óra és 5 óra között tehető közzé.

A negyedik kategória az, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, a naturális ábrázolás, amely értelemszerűen a 18 éven aluliaknak nem ajánlott; a műsorszám csak 23 óra és 5 óra között tehető közzé.

Az ötödik kategória, amely műsorszám alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, gondolva arra, hogy pornográfiát vagy indokolatlan erőszakot alkalmaz.

Fontos rendelkezése a tervezetnek, hogy a műsorszám közzétételének kezdetekor meg kell jelölni annak minősítését, a megfelelő jelzést piktogram formájában a képernyő valamelyik sarkában is meg kell jeleníteni, úgy, hogy az a műsor ideje alatt mindvégig látható legyen.

Tisztelt Ház! Új pontokkal egészül ki és egyértelműbb, hogy a kizárólagos közvetítési jog nem gyakorolható oly módon, hogy a hazai közönség meghatározó részét megfossza a társadalom számára nagy jelentőséggel bíró televíziós esemény figyelemmel kísérésétől, és hogy mit is jelent ez a megfogalmazás, azt a kormány az ORTT-vel egyetértésben majd rendeletben határozza meg. A reklámnál új megfogalmazások, kiegészítések kerülnének bevezetésre, mint hogy a reklámnak tisztességesnek, valósnak kell lennie, és nem tehető közzé, ha vallási vagy politikai meggyőződést sért, avagy az egészségre, biztonságra és környezetre ártalmas magatartásra ösztönöz - gondolok itt az alkohol tartalmú italokra, amit szintén külön részletez a javaslat.

Lényeges eleme a módosításnak és említést kell tenni arról, hogy a műsorszétosztásban a vállalkozást a szolgáltató a nyilvántartásba-vételt követően kezdheti meg, és ezt az ORTT-nek 30 nappal előbb köteles bejelenteni. Szabályozza a javaslat, hogy mikor tagadhatja meg a testület a nyilvántartásba-vételt, és részletesen szabályozza, tételesen felsorolva, hogy milyen feltételek esetén nincs mérlegelési jogköre a testületnek.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Igyekeztem a javaslatot szakmai szempontból elemezni, és úgy értékelem, hogy összességében a módosítás, amely pontosításokat tartalmaz, a jogharmonizációhoz szükséges hiányosságokat kiküszöböli, és azokat is, amelyek már 1996-ban, a médiatörvény elfogadásakor is fennálltak. A törvényjavaslatot a kisgazda frakció nevében támogatom és általános vitára alkalmasnak találom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Érdeklődéssel hallgattam kisgazda képviselőtársam beszédét, egy pillanatra mégis szeretnék arra visszatérni, amit Szalai Annamária mondott, azt hiszem, elég fontos erre reagálni. Örkény Istvánnak egy nagyon kedves kétpercesét idézte..., egypercesét - bocsánat, keverem a műfajokat (Derültség.) -, azt hiszem azonban, hogy talán nem értette meg annak a lényegét. Arról van szó, hogy ki van írva: "Gumimatrac kölcsönözhető", bemegy egy szerencsétlen állampolgár, gumimatracot kér, és akárhogy magyarázza, nem érti az árus, hogy mit szeretne. Önök nyitottak egy boltot, amelyre kiírták, hogy "európai stílusú sajtószabadság kapható". Mi gyanútlanul bekopogunk oda, és azt kérjük, hogy az európai normák szerinti sajtószabadságot tessenek nekünk adni; önök pedig erre a kérésre mindenről kezdenek beszélni: focicsapatról, eltévedt labdákról, erről-arról-amarról, csak pontosan arra nem képesek, hogy a mi egyszerű kérésünket, hogy olyan szabályozás legyen Magyarországon a médiát tekintve, mint az európai országokban, ezt a szerény kívánságunkat nem látszanak megérteni.

Szabó Zoltán képviselőtársam már utalt az Európa Tanács ajánlására - szerénytelenül talán elmondhatom, hogy én voltam a szerzője és a raportőre -, amely megállapítja azt, hogy Magyarországon csak a kormányzó pártok vannak képviseltetve a TV és a Rádió kuratóriumában, és nagy megelégedésemre ott valamennyi jelen lévő párt képviselője elfogadta ezt az ajánlást. Ebből fakadóan azt vártuk volna, hogy ha önök ez után beterjesztenek ide egy törvényjavaslatot, akkor megpróbálnak az immár önök által is elismert problémára megoldást találni. Azon a napon mindazt a szépet és jót, amit e módosítás más részéről elmondtak, természetesen elfogadjuk, és ebben egyféle dresszben szeretnénk játszani; csak ahhoz, hogy egyféle dresszben játsszunk, tisztelt képviselő asszony, előbb meg kell kapnunk a dresszt. Ha majd oda tetszenek adni, felhúzzuk magunkra, például a médiakuratóriumokban, és akkor egyenlő feltételekkel tudunk ugyanazért a célért dolgozni. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból: Ki van osztva a mez!) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pető Iván úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A vita, illetve a tematika egyértelművé tétele érdekében én úgy fogalmaznék, hogy ennek a mostani vitának a tárgya az, hogy Magyarország milyen módon válhat az európai uniós normákat követő országgá médiaügyben. A kormány úgy ítéli meg - joga van erre, bár nem praktikus -, hogy elegendő ehhez pusztán az európai uniós jogharmonizációs tevékenységet elvégezni; az ellenzéki pártok közül kettő pedig úgy ítéli meg, hogy nem elegendő ez - tehát a tárgynál vagyunk, mi is arról a tárgyról beszélünk.

Véleményünk szerint - ezt az SZDSZ nevében mondom, de az elhangzottak alapján egyértelmű, hogy két ellenzéki párt véleménye szerint - két feltétele van az európai uniós normák betartásának: az egyik a szükséges jogharmonizáció elvégzése, törvénybe iktatása; a másik pedig az, hogy a közszolgálati médiumok felügyelete politikai értelemben legyen kiegyensúlyozott. Ehhez - Hegyi Gyula képviselőtársam fogalmazását némileg pontosítva - még törvénymódosításra sincs szükség, lehetővé válna ez a dolog, ha közös akarat lenne az érvényes törvények betartására. Mi azt gondoljuk, hogy ez a két dolog egyformán fontos, ha tetszik, bizonyítékokat is fel tudunk erre hozni, hiszen sokan idézték itt már európai uniós tisztségviselők, felelős intézmények véleményét, amelyek nagyon hangsúlyosan szóvá teszik - most nem belemenve abba a vitába, hogy kinek a felelősségével foglalkozva -, hogy a magyarországi közszolgálati médiumok felügyelete ma nem felel meg az Európában honos normáknak, hiszen a kormánypárti felügyelet egyoldalú. A kormánypártok szeretnének úgy tenni, mintha ez a két szempont különválasztható lenne, az ellenzéki pártok pedig - érthető, és azt gondolom, elvileg is alátámasztható módon - mindkét feltételt egyformán fontosnak tartják.

Az ellenzéki pártok, nevesen az SZDSZ, több mint két éve szorgalmazza, de ugyanúgy az MSZP is, hogy a kuratóriumok ügyében teremtsünk rendet. Nem pusztán azért, hogy az európai uniós szokásoknak, normáknak megfeleljünk, hanem azért, mert a médiatörvény és egy demokratikus jogállam normái ezt előírják. Nem gondoljuk azt - mondom az SZDSZ nevében -, hogy ettől a magyar médiaügyben minden rendbe jönne, de ez egy alapvető és fontos kérdés, amelynek a rendezése megnyitná annak a lehetőségét, hogy mondjuk, az európai uniós normák honosításán túl a médiatörvény egyéb problémáihoz is hozzá lehessen nyúlni.

Az SZDSZ nevében most már meglehetősen régen azt az álláspontot képviseljük, hogy ugyan nagyon határozott véleményünk van arról, ki és hogyan felel azért, hogy ilyen helyzet alakult ki a közszolgálati kuratóriumok ügyében, de úgy tűnik - egy idő után ez egyértelművé vált -, hogy a felelősség keresése, illetve az ujjal mutogatás helyett talán abból érdemes kiindulni, hogy adódott, előállt egy helyzet, és közös felelőssége a parlamenti pártoknak, hogy ezen a helyzeten változtassanak.

(15.40)

Nem hiszem, hogy kormánypárti vagy ellenzéki megosztottság létezne ebben a tekintetben; egyikünknek sem kellemes az, hogy az Európai Unió megfelelő helyeiről folyamatosan, évente intőt kap Magyarország egy norma be nem tartása miatt. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy minden olyan alkalmat meg kellene ragadni, amely ezt a helyzetet valamilyen módon orvosolni tudja.

Ezért az SZDSZ több módosító indítványt is benyújtott a kuratóriumügy rendezésére, nem abból kiindulva, hogy feltétlenül a jelenleg érvényes törvény rendelkezéseivel van probléma. De ha azon az alapon nem tudnak a parlamenti pártok előbbre jutni, hogyan értelmezik a jelenleg hatályos törvényt, akkor, mi abból indultunk ki, hogy minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy talán a jogszabály módosításával próbáljunk egyértelmű helyzetet teremteni. A kormánypártok eddig érdemi tárgyalás nélkül - sőt, tárgyalás nélkül - a mi javaslatainkat, ugyanúgy mint az MSZP különböző kísérleteit, lesöpörték az asztalról. Tehát nem is adódott olyan helyzet, hogy kompromisszumot keressünk.

Éppen ezért én tegnap benyújtottam egy módosító indítványt, amely két variációt javasol a parlamentnek megtárgyalásra, alternatív megoldásokat. Most előre jelzem - és nem a magam módosító indítványa mellett akarok érvelni -, hogy mint egy házassági hirdetésben vagy egy lakáshirdetésben, az a javaslataim alapelve, hogy minden megoldás érdekel. Nagyon sokféle megoldás érdekel a javaslataimból kiindulva. Egyetlen feltétel van, és úgy vélem, a másik ellenzéki pártnak is ez a feltétele: az a megoldás, akkor jutunk közös nevezőre, ha a kuratóriumokban a párt által delegáltak száma - ha párt alapú marad a kuratóriumi rendszer - megközelíti a parlamenti arányokat, a szavazati arányok megközelítik a parlamenti arányokat; tehát nincs a jobboldalnak, hogy így fogalmazzak, kétharmados többsége, mert ma a parlamentben nincs a jobboldalnak kétharmados többsége. Ez az egyetlen feltétel. Ezen belül minden megoldás érdekel és szóba jöhet, tehát van miről tárgyalni.

Ha ezt a problémát megoldjuk, ha a kuratóriumok ügyében közös nevezőre jutunk, és európai normákat honosítunk meg, akkor nem lesz probléma, mint az sokszor elhangzott, az európai uniós jogharmonizációval sem. De ha már erről a törvényről van szó, mármint az európai uniós jogharmonizációról, ha a törvény tételeivel való foglalkozás nem pusztán egy kivonatos ismertetést, hanem az érdemi részbe való belemélyedést is jelenti, néhány apróságot talán érdemes megemlíteni.

Az itt elhangzottak alapján talán úgy tűnhet, hogy Magyarországon ma nincs érvényes jogszabály a kiskorúak védelmére. Természetesen van; és itt elhangzott azért az is, hogy a jelenlegi médiatörvény ez ügyben mindenféle szabályokkal rendelkezik, mindenféle szabályokat meghonosított. Igaz, ez nem elég hatékony, ebben nincs közöttünk vita, hatékonyabbá lehet tenni a kiskorúak védelmét. Feltehetően senkinek nincs olyan illúziója, hogy a most tervezett szabállyal a kiskorúak védelmével kapcsolatban minden problémát meg tudunk oldani. Sokunknak az az álláspontja, hogy a szigorú állami szabályozással szemben hatékonyabb megoldás lenne egyrészt az önszabályozás erőteljes bevezetése és esetleg bizonyos szankcionálás, másrészt pedig a kódolt adások bevezetése, ahol a szülőnek joga, illetve lehetősége van gazdálkodni azzal, hogy a családtagjai mit nézzenek.

Van egy másik eleme a benyújtott törvényjavaslatnak, amiről érdemes még pár szót szólni. Természetesen az európai uniós normák elfogadása mellett is érdemes megemlíteni azt, hogy az európai műsorok szembeállítása - ha tetszik, hiszen nyugodtan fogalmazhatunk így - a magyar gyártású műsorokkal, azon szabályok közé tartozik, amik nem könnyen fogyaszthatók Magyarország számára. Aki ismeri a témát, azok közül senki nem állította, hogy Magyarországnak csak előnyei lesznek az európai uniós csatlakozásból, illetve jogharmonizációból. De érdemes leszögezni azt a tényt, hogy ez azon hátrányok közül az egyik, amit tudomásul veszünk magasztosabb szempontok figyelembevételével. A kultúra támogatásának, illetve a kulturális preferenciák érvényesítésének nyilván van egyéb technikája is, de itt bizonyos hátrányokkal mégiscsak kell számolni.

Van még egy elem, amit érdemes számon tartani az európai uniós harmonizációnál, hogy nemcsak külföldi, illetve európai igényekre vonatkozóan kell a magyar médiatörvényt módosítani, hanem belső igényekre is. Mint említettem már, a kuratóriumi ügy megoldása nemcsak az európai uniós jogharmonizációt akadályozza, hanem a magyar igényeknek megfelelő médiatörvény-módosítást is. Sajnálatos lenne, mint ahogy valószínűleg mégiscsak bekövetkezik, hogy csak az európai uniós harmonizációban lehet előrejutni a megfelelő kompromisszum megszületése után vagy esetén; a magyar szempontú médiatörvény-módosítás, mármint a belső igényeknek megfelelő módosítás hihetetlenül nehéz feladat lenne, ugyanakkor halaszthatatlan feladat lenne.

Összefoglalva az elmondottakat: úgy tudom az SZDSZ álláspontját röviden megfogalmazni, hogy mi nem az Európai Uniót kívánjuk a maga normái megváltoztatására kényszeríteni, hanem a kormánykoalíciót akarjuk az eddigi álláspontja megváltoztatására kényszeríteni, és ez a viszonyunk ehhez a törvényjavaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó István úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiért szót kértem, az az, hogy a vita eddigi menetéből egyértelműen világossá vált, hogy az ellenzék a ma előttünk fekvő törvényjavaslat vitájával kapcsolatosan egy tisztességesnek semmiképpen nem nevezhető harcmodort választott.

Az ellenzék valódi viszonyulását ehhez a törvényjavaslathoz Avarkeszi Dezső képviselő úr az informatikai bizottság ülésén egyértelműen és világosan elmondta. Elmondta, hogy a Magyar Szocialista Párt, mindaddig, amíg a médiakuratóriumok ügye nem oldódik meg a számukra kedvező módon, addig nem hajlandó semmilyen más tárgykörben a médiatörvényre vonatkozó vitákban részt venni. Ezzel szemben a mai vitában itt, a parlament nyilvánossága előtt, szocialista párti képviselőtársaink, SZDSZ-es támogatással, azt a harcmodort választották, hogy ha már vitázni kell egy törvényjavaslatról, akkor legalább a saját lemezüket, a sercegő, poros, sérült, karcos lemezüket játsszák sokadszor, unos-untalan egymás után, ahelyett, hogy arról beszélnének, ami ebben a törvényjavaslatban fekszik.

Én tisztelettel arra kérem kedves ellenzéki képviselőtársaimat, beszéljenek arról, ami ebben a törvénytervezetben fekszik. Beszéljenek a televízió képernyőjén tapasztalható erőszakról, a reklámok túlburjánzásáról és túlhajtásairól, és koncentráljanak a törvényjavaslatra! S ne egy teljesen hamis területre vigyék a törvényjavaslat mai vitáját. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalai Annamária, a Fidesz képviselő asszonya.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Hegyi Képviselőtársam! A címeres mez ki van osztva - a választók osztották ki, nem mi osztjuk. A választók abban érdekeltek, hogy ha bekapcsolják a rádiót, a televíziót, abban legyen adás, legyen jó adás. És olyan műsor legyen benne, ami megóvja a gyermekeinket az agressziótól, az öncélú erőszaktól.

A választók még abban is érdekeltek, hogy részt vehessünk európai uniós programokban, a támogatásokból kivehessük a részünket. A magyar választópolgároknak végső soron az az érdeke - hiszen ezt a közvélemény-kutatások is igazolják -, hogy tagjai lehessünk az Európai Uniónak.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pető Iván úr, az SZDSZ képviselője.

(15.50)

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szabó képviselő úr iménti felszólalására szeretnék reagálni.

Nekem ahhoz semmi közöm, hogy a Fidesz önmaga sorain belül milyen normákat alkalmaz, de természetesen addig, míg én parlamenti képviselő vagyok, nem lehet rám kényszeríteni, hogy a Fidesz belső normái szerint viselkedjem, vagyis hogy csak arról beszéljek, amit a fideszes elvtársak hallani szeretnének. Én arról beszélek... - és feltehetőleg más képviselőtársaim is arról beszélnek, amit egy törvény kapcsán ők tartanak fontosnak.

Én onnan a pulpitusról elmondtam a magam véleményét, azt gondolom, koherensen, a törvényhez kapcsolódóan. Egyébként ha a képviselőtársam tudná pontosan, hogy miről van szó, akkor nem a reklámok mennyiségéről, minőségéről beszélne, hanem arról beszélne, hogy európai uniós normákról van szó, amibe beletartozik a magyar közszolgálati médiumok irányításának, felügyeletének módja is, és itt pedig érdemben másról ellenzéki képviselők nem beszéltek. Egyébként a két ellenzéki párt egymástól függetlenül a maga álláspontját fújja most már meglehetősen régen, egyszer meg kellene hallgatni ezt az álláspontot, és nemcsak előzetes sémák alapján olyasmit mondani, aminek a valósághoz nincs köze.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Persze pontosan tudom, hogy a kormánykoalíció soraiban a miniszterelnök úr véleményét nemcsak osztani, hanem visszhangozni is kötelező, tehát ha a miniszterelnök úr egyszer azt mondta, hogy elműködik a Ház ellenzék nélkül is, akkor ezt a véleményét lehetőség szerint több formában is el kell mondani, el kell mondani, hogy az ellenzéknek az a feladata, hogy arról beszéljen, amit a kormánykoalíció szeretne hallani.

Az a vád, hogy nem arról beszélünk, ami a törvényben van. Mi a csudának beszéljünk róla?! Önök ezt minden alkalommal a pulpitusról is elmondják. Fel tudom mondani: öt fokozatba osztottuk be az erőszak és a pornográfia alapján a műsorokat, hogy melyiket lehet és melyiket nem lehet nézni, 70 százalékosnak kell lennie az európai gyártású műsorok arányának és így tovább. Mi is fel tudjuk mondani a leckét, tisztelt képviselőtársaim, ahogy önök felmondják, csak úgy gondoljuk, a kérdés nem arról szól, hogy a parlamenti képviselőnek onnan a pulpitusról vagy innen a helyéről nem kell mást tennie, mint a televízió kamerájába elegánsan belemosolyogva felmondani azt és ismertetni a nézőkkel, hogy miről is szól a törvényjavaslat.

Úgy gondolom, ebben a Házban vitáznunk kell, beszélnünk kell, és nem egymás mondandójától függetlenül a saját monomániáinkat kell ismételgetnünk. A parlament a "parlare" szóból, azaz a "beszélni" szóból ered, következésképpen arról szól, hogy itt szerencsés esetben egymást gumimatrac vagy európai típusú sajtószabadság ügyében megértő, legalábbis egymás szavát azonos módon értő képviselők beszélnek.

Nekem sajnos az a gyanúm, hogy mi pontosan értjük egymás szavait; nem arról van szó, hogy bármelyikünk retardált volna, és ne értené, hogy a másik gumimatracot vagy európai típusú sajtószabadságot mond, csak nem akarják érteni azt, amit mondunk, mert önöknek ez így kényelmesebb. De akkor legalább azt ne várják el, hogy mi ehhez asszisztáljunk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szalai Annamária is tagja annak a kibővített integrációs bizottságnak, és mások, akik jelenleg is itt ülnek velem szemben, bár nem szívesen hivatkozom rá, amelyben Romano Prodi úr tény szerint elmondta, hogy Magyarország EU-csatlakozásának médiatéren nem az a legfőbb akadálya, hogy ez a harmonizációs törvény nem született meg, hanem az, hogy egy politikai feltétel nem teljesült: az, hogy az ellenzéki pártok is képviseltetve legyenek a médiakuratóriumban. Ott voltunk elég sokan, elég sokan hallottuk ezt a mondatot.

Másrészt, amit Szabó István mondott, valóban tény szerint a harmonizáció nem szól az erőszakról és a reklámról. Mégis egyetértek önnel, és meg kell mondanom, hogy én az egész történetet ezért tartom a legszomorúbbnak, és ezért sajnálom, hogy a jobboldali pártok nem képesek a megoldásig eljutni, ugyanis az a tény, hogy három éve a közszolgálati televízió médiakuratóriumai nincsenek rendezve, sajnos azt jelenti, hogy a közszolgálat leértékelődik, egyre gyengébb műsort sugároz, bizonytalan helyzet van körülötte, elnököt nem tud választani.

Én sem örülök annak, hogy bizonyos televíziós műsorokon, amelyek magánkézben vannak - elnézést a szóért -, valóban gagyi műsorok szorítják ki az értékes kulturális programokat, ennek azonban az az oka, hogy a közszolgálati televízió leértékelődik. A leértékelődésnek persze sok oka van, vannak anyagi okok is, erről pontosan tájékoztatva vagyunk mindannyian. De az, hogy az egészet egy politikai bizonytalanság veszi körül; hogy állandó botrányok vannak körülötte; hogy vezetőt nem sikerül a válság miatt találni, tulajdonképpen az általunk és ezek szerint az önök által is értékesnek tartott nemzeti kulturális adó ellen szól, hiszen a közszolgálat az, amely a nyugat-európai országokban az értékes kultúrát sugározza. Ennek az esélyét pont ez a szerencsétlen helyzet gyengíti, úgyhogy ha ezen változtatni akarnak, akkor meg kellene oldani ezt az átkozott kérdést - ezt gondolom.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Latorcai János úr, a Fidesz képviselője.

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Kodály Zoltánnak számomra egy kedves gondolatát idézzem: "A szépség megtapasztalása, a jó megértése, a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel. A képek, szimbólumok, mítoszok, a harmónia a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel. Az álmokban, az álmodozásban rejlő vágy, a lelkesedés képei olyan erők, amelyek az embert saját történelmi világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik." De vajon hova röpítik korunk ifjúságát vagy akár saját magunkat is a televíziókban sugárzott, az erőszak véres és érzelemnélküliséget tükröző filmjei, képei, az elektronikus és az írott sajtót uraló, csak a fogyasztás növelését szolgáló reklámok? Úgy gondolom, semmi esetre sem a kodályi magasztosabb szellemi világba.

Ez a törvényjavaslat többek között ennek szeretne gátat vetni. Azt szeretné, hogy végre a televíziók, a rádió műsoraiból eltűnjenek - ahogy Hegyi Gyula fogalmazott az imént - az olcsó, semmiféle kulturális értéket nem sugárzó alkotások, ugyanakkor helyüket felváltsa valami szellemi többlet, amelyik hétköznapjainkból annyira hiányzik. Úgy gondolom, ez valamennyiünknek közös felelőssége, és erről, kedves Szabó Zoltán képviselőtársam, mindannyiunknak beszélni kell úgy, ahogy az imént Pető Iván is erről szólt. Azt hiszem, ez a törvény is erről szól, és ha végre erről beszélünk, akkor nagyon hiszem, hogy eljuthatunk ennek eredményeképpen ha nem is ebbe a gazdagabb világba, de legalább afelé egy könnyebb kis lépést tehetünk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen, elnök úr. Ismételten döbbenettel állok itt! A Fidesz vezérszónoka, a Fidesz hozzászólói lényegében 99 százalékban mindenféle lírát itt elővezetnek, egyebek közt az ellenzék szidalmazása végett, és ezzel próbálják alátámasztani - egyébként a szakmailag precíznek gondolt - törvényjavaslatukat. Elhangzottak olyan dolgok, hogy az MSZP addig nem hajlandó ennek a médiatörvény-módosításnak a változtatásába belemenni, amíg számunkra, tehát az MSZP számára kedvező módon meg nem változnak a politikai viszonyok. Vagy szintén a Fidesz vezérszónoka mondja, hogy a választók abban érdekeltek, hogy jó műsor legyen és a többi. Tisztelettel mondom, szerintem lehet, hogy a választók ezekben is érdekeltek, de alapvetően abban érdekeltek, hogy Magyar-országon demokratikus viszonyok uralkodjanak. Márpedig amíg ezek a demokratikus viszonyok nincsenek megteremtve, addig teljesen értelmetlen a technikáról beszélni.

Még egy dolog: lehet, hogy ennek a törvényjavaslat-módosításnak vannak olyan szándékai, hogy tényleg kulturáltabb és okosabb, a lelket jobban felemelő műsorok legyenek a rádióban és a televízióban, de azt gondolom, ha valóban ez lenne a Fidesznek meg a kormányoldalnak a szándéka, akkor már rég eltakarította volna azokat az uszító műsorokat, amelyek egyébként a közszolgálati rádióban vannak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Balczó Zoltán: Melyik az?)