Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom, részletes vitára bocsátásról későbbi ülésünkön határozunk majd.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/4060. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4060/1., 3. és 4. számokon kapták kézhez.

Megállapítom, hogy az ülésteremben nincs jelen a kormányt képviselő Németh Imre miniszter úr, illetőleg Szanyi Tibor államtitkár úr, ezért 10 perces szünetet rendelek el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. Köszöntöm Németh Imre miniszter urat, és bejelentem, hogy soron következik az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése.

Megadom a szót Németh Imre miniszter úrnak, az ajánlás szerinti húszperces időkeretben. Önt illeti a szó.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a türelmet is mindenkitől.

Az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/4060. számú törvényjavaslat a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény, valamint a szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásáról szóló 2000. évi CIII. törvény módosítására irányul.

A törvénymódosítások indoka az, hogy az Európai Unióhoz tartozó csatlakozásunkra való felkészülés, a szőlő-bor ágazat uniós követelmények szerinti működtetéséhez szükséges intézményi háttér megteremtése elengedhetetlen. Ezt hivatott biztosítani a hatásköri és az adatszolgáltatási szabályok módosítása és kiegészítése. Ezzel megteremthető a csatlakozás utáni uniós támogatási igények elbírálásának és a támogatási összegek folyósításának feltételrendszere.

A bortörvény módosításának legfontosabb részei a következők: a szőlőültetvény-kataszter tartalmának meghatározása, a minden termelőre kötelező adatszolgáltatás előírása, a telepítési és kivágási engedélyek kiadási rendjének a támogatással összhangba hozott szabályozása és a borászati üzemek engedélyezésével kapcsolatos változások.

A tervezet módosítja a szőlő- és borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendeletet is. A rendelet körte-, őszibarack- és - kiegészítve - almaültetvények kataszterének kötelező létrehozását írja elő a bortörvénnyel való összhang megteremtése érdekében.

A törvénymódosítások 2004. január 1-jével való hatálybalépése biztosítja a felkészülést a szakigazgatás számára is, hiszen szükség van arra, hogy a telepítési és kivágási engedélyek kiadása, az ültetvénykataszter vezetése, valamint az adatszolgáltatási kötelezettség bevezetésével összefüggő hatásköri szabályok és eljárások pénzügyi forrásai már a 2004. évi költségvetésben rendelkezésre álljanak. A költségvetési tervezésnek már számolnia kell az agrárágazatot érintő változásokkal is.

A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény módosítása tekintetében a tervezet szerint a szőlőültetvény-kataszter vezetése a jelenleg hatályos szabályoktól eltérően a megyei földművelésügyi hivatalok helyett a hegyközségek feladata lesz.

E módosítás indoka: a szőlőültetvényekre vonatkozó adatokat ott a legcélszerűbb vezetni, ahol azok a legkönnyebben elérhetőek, és ahol a változások átvezetése is naprakészen megoldható, s mellékesen hozzáteszem: és természetesen a visszaellenőrzés, az önkontroll lehetősége is biztosított.

A módosítás célja továbbá, hogy az ágazat intézményrendszere a szőlő- és bortermelés egészét lefedje, ne maradjon ellenőrizetlen terület, illetve termelő. Ezért az előterjesztés szerint minden szőlő- és bortermelő, beleértve azt a házikerti szőlőtulajdonost is, aki termékértékesítést végez, valamint a felvásárló és az, aki nem palackozott bort forgalomba hoz, köteles a szőlőterületéről, a bortárolásra alkalmas eszközeiről, tárolóteréről nyilvántartást vezetni, a szüretelési, feldolgozási, értékesítési tevékenységéről adatot szolgáltatni az illetékes hegyközség számára. Ezáltal nemcsak a hegyközségi tagok, hanem minden árutermelő tevékenysége áttekinthető és ellenőrizhető lesz.

Aki nem hegyközségi településen folytat árutermelést, az a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott hegyközségnek szolgáltat adatot, oda nyújtja be a telepítési vagy kivágási engedélykérelmét, valamint ott kérhet a termékére származási bizonyítványt.

A tervezet előkészítése során azt kellett figyelembe venni, hogy a kötelező tagságon alapuló és a borvidéki és bortermőhelyi településekre kiterjedő hegyközségi szervezeti rendszer az ország összes szőlőterületének csak kétharmadára terjed ki. Mintegy 30 ezer hektár szőlőültetvény található az országban elszórtan. Ezek termelése is bekerül az áruforgalomba szőlőként, illetve borként, ugyanakkor a kötelező származási bizonyítvány ellenére nem ellenőrizhető a termékek származása. A termelők, illetve a felvásárlók ezekről a területekről nem szolgáltattak adatot, így a hegybíró nem tudja a termék származását megalapozottan igazolni.

A bortörvényben a telepítési és kivágási engedélyek kiadásának rendjén, az adatszolgáltatás egész országra kiterjedő kötelezettségén és a borászati üzemek engedélyezésével kapcsolatos szabályozáson kívül módosul még a törvény melléklete is. Néhány községgel kiegészülnek a borvidékek, valamint a bortermőhelybe sorolt települések listája.

A törvénymódosítás alapjául elsősorban az európai közösségeknek a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999-es EK-tanácsi rendelete szolgál. A tervezet tartalmazza az európai uniós harmonizáció tükrében szükségessé vált szőlőültetvény-kataszter vezetésének szabályait, valamint ezzel összefüggésben a KSH-nak az összegyűjtött adatokkal kapcsolatos kötelezettségét is.

A következő a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosítása. A bortörvény módosításával összefüggésben szükség van a hegyközségi törvény módosítására is, mivel a hegyközségi szervezet részére a szőlő-bor ágazat szakigazgatási rendszerét testesíti meg. A módosítás célja, hogy egyrészt megteremtse az összhangot a bortörvény szakigazgatással kapcsolatos rendelkezéseivel, másrészt hogy hatékonyabbá tegye a szervezetrendszert a közigazgatási feladatok szakszerű ellátására. A hegyközségekre vonatkozó szabályozás indoka az, hogy a hegyközség mint köztestület a közfeladatok körében hatósági feladatot is ellát. A módosításnak meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek még inkább alkalmassá teszik a hegyközségeket ezekre a feladatokra.

(16.10)

A bortörvény-módosítással a hegyközségek feladata kiegészül, és közigazgatási hatáskörük a hegyközségi törvényben meghatározott területen is túlmutat. A hegybírók kötelezettsége lesz a nem hegyközségi tagok telepítési és kivágási engedélyeinek előterjesztése az FM-hivatalok felé, a származási bizonyítványok kiadása a hegyközségbe nem sorolt településeken, és mindezen feladatok ellenőrzése is. A megnövekedett feladatok természetesen nagyobb költségvetési támogatást tesznek szükségessé.

Harmadikként a szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásáról szóló törvény módosításáról szólnék. A támogatások folyósítása az ültetvénykataszter EU-konform kialakítása nélkül nem lehetséges. Ehhez nélkülözhetetlen a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére álló, a szőlőültetvényekre vonatkozó adatok átadása. Tekintettel arra, hogy a KSH által az összeírás alapján vezetett nyilvántartás statisztikai célú, arra a statisztikai törvény előírásai az irányadóak, és mint egyedi adatok, nem adhatók át, csak akkor, ha ehhez az adatszolgáltató is hozzájárul. Hozzájárulás hiányában viszont csak úgy biztosítható a kataszterhez szükséges adattartalom, ha az ültetvényhasználók számára a törvény kötelezően előírja a személyes és az ültetvényekre vonatkozó adatok szolgáltatását. Az adatszolgáltatásra kötelezettek az által mentesülhetnek az újbóli adatközlés alól, ha a KSH részére korábban szolgáltatott adatok hegyközségeknek történő átadásához hozzájárulnak. Ennek rendjét önálló rendelkezés beiktatásával oldja meg a tervezet.

A szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásáról szóló törvény módosításának lényege az, hogy a szőlőültetvény-kataszter adataiban bekövetkező változásokat a statisztikai nyilvántartás adattartalmának pontossága érdekében a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa évente bejelenti a Központi Statisztikai Hivatalnak. Mivel a szőlőn kívül a különböző gyümölcsfajták köre - a körte és az őszibarack, valamint az alma - szigorú piacszabályozás alá tartozó termékek az Európai Unióban, a nyilvántartás vezetésének feladata, hogy ezen ültetvények adatai is a támogatásokkal kapcsolatos feladatokat végző szervezethez kerüljenek, ezért a körte-, őszibarack- és almanyilvántartás létrehozásáról is rendelkezik a törvénymódosítás. A nyilvántartás vezetésének feladata a szőlő- és gyümölcstermelésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi XXXVI. számú törvényerejű rendelet módosításával a földművelésügyi hivatalok feladatkörébe fog tartozni. Az országos adatbázist e nyilvántartás alapján a szőlőültetvényekhez hasonlóan a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal fogja kezelni, amely július 1-jétől fog működni. A feladat teljesítésének indoka, hogy a támogatások elbírálását és folyósítását végző kifizető ügynökség a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal lesz.

Kérem képviselőtársaimat, hogy vitassák meg a törvénymódosítást, és módosító javaslataikkal segítsék ennek végleges formálását.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Karakas Jánosnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság kijelölt bizottságként megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és alapvetően egyetértett az itt foglaltakkal. Egyetértett azzal, hogy nemcsak uniós követelmény, elsősorban a termelői érdek is az, hogy minden szőlőtelepítés és -kivágás nyilván legyen tartva, és egyetértett azzal, hogy ez igazából a hegyközségeken keresztül történjen.

Egyetértett azzal a gondolattal is, hogy mivel az Unióban szigorú szabályozás alá esik a telepítési jog, ez a javaslat a telepítési jog kérdését is rendezi; egyetértett azzal is, hogy a szőlőültetvényekről egy úgynevezett katasztert kell vezetni; egyetértett azzal is, hogy bizonyos munkamegosztás szükséges a szőlészeti-borászati szakigazgatással összefüggő szervezési és egyéb feladatok ellátásában. Így a hegyközségi szervezetek hatáskörükben ellátják az ültetvény telepítésével, művelésével, kivágásával, az ültetvénykataszter vezetésével, származási bizonyítványok kiadásával, a borászati üzemek nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat. A megyei földművelésügyi hivatalok mint hatóság engedélyezik az árutermő törzs- és kísérleti szőlő telepítését, illetve kivágását, illetve hatósági feladataiknak tesznek eleget. Az Országos Borminősítő Intézet nélkül nem lehet a törvény hatálya alá eső terméket, magyarán mustot, bort kiszerelni, termelni, forgalomba hozni, ehhez az OBI-nak meg kell adni az engedélyt, illetve ez a törvénymódosítás a szükséges ellenőrzések elvégzésével is felhatalmazza őt.

Nemcsak az irányítás, hanem termelői kérdés is az önszabályozás kérdése, az adatszolgáltatás, amit szintén a hegyközségekhez rendel ez a törvénytervezet.

A vita során kérdésként vetődött fel, hogyan áll a szükséges rendeletek elkészítése. Erre látszólag még sok idő van, viszont örömmel láttuk, hogy már megkezdődött e rendelettervezetek szakmai egyeztetése.

(16.20)

A hegyközségi törvény módosítása kapcsán egyetértett azzal a bizottság, hogy a hegybírót pályázat alapján lehessen megválasztani. Egyetértett azzal is, hogy mivel szakigazgatási feladatot lát el, ezért vizsgázzon is, közigazgatási vizsgát is letehessen.

Nagyon sok hegyközség anyagi okok miatt nem tudja ellátni a feladatát, ezért jó, hogy megjelenik a körhegybíróság intézménye. Fontos az is, hogy a kormány szerepet, illetve konkrét anyagi kötelezettséget is vállalt ezen intézmény fenntartása kapcsán; és természetesen azzal is egyetértett a bizottság, hogy szükséges a szigorú szabályozás, kvótaszabályozás alá eső gyümölcsültetvények nyilvántartása is.

Amit felvetett viszont még menet közben a bizottság, az konkrétan nem ehhez a törvényhez kapcsolódik, de mégis csatlakozik hozzá. Úgy volt, hogy ez a törvény május hónapban már el lesz fogadva. Május végével járt le az ez évi telepítési pályázatok beadási határideje, így egy-két olyan terület, amelyik szőlőültetvény-besorolás szempontjából maga a terület kiválóan megfelel ültetvénytelepítésre, mivel nem szerepel a jegyzékben, ebből adódóan nem kaphat támogatást a szőlő telepítéséhez. Ezt a problémát megítélésünk szerint valahol orvosolni kellene a Földművelésügyi Minisztériumnak.

Ami még felvetődött, és ezért alakult ki kisebbségi vélemény, hogy az eredeti törvénytervezetben szerepelt a jövedéki törvény módosítása is. Visszahoztuk volna ugyanazt, amit korábban már egyszer sikerült a törvénybe bevenni, és utána az elmúlt időszakban sajnos ki lett véve: ez a borkimérőhelyek elszámoltatásának kérdése.

Mivel lejárt az időm, azt kell közöljem a tisztelt Házzal, hogy magának a törvénytervezetnek az általános vitára való alkalmasságát két tartózkodó szavazat mellett a bizottság egyhangúlag elfogadta.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére szintén 5 perces időkeretben megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A mezőgazdasági bizottság 2003. május 27-én, kedden megtartott ülésén megtárgyalta a T/4060. számú, az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen elhangzott, és most Karakas úrtól is hallottuk, hogy mivel a borvidéki, bortermőhelyi felsorolást tartalmazó törvény módosítása nem született meg idejében, nem tudtak beadni telepítésre pályázatot azokon a településeken, amelyek az eredeti felsorolásban nem szerepelnek. Szükséges lenne ezt valamilyen formában rendezni, például a miniszter hatáskörébe tenni, hogy a telepítést ezeken a területeken is még ebben az évben el tudják végezni. Ugyanis az ültetvénytelepítések támogatásának feltételei, illetve az ellenőrzés rendje szerint borszőlő telepítéséhez támogatás csak borvidéki, bortermőhelyi területekre, meghatározott települések határának a szőlőtermőhelyi kataszterben I., II., II/1. osztályú, az alföldi szőlőtermő táj borvidéki, bortermőhelyi településeinek I., II/1., II/2. osztályú minősítéssel regisztrált területeire adható, az adott termőhelyen telepítésre engedélyezett fajta ültetési anyagának használata esetén is. A minisztériumot képviselő úr részéről is elhangzott, hogy az egyeztetések megkezdésekor még az volt az elképzelés, hogy ezt miniszteri rendeleti szinten szabályozzák, azonban a tárcaegyeztetések során figyelembe kellett venni többek között a társelőterjesztő Igazságügyi Minisztériumnak azt a véleményét, hogy miután a bortermőhelyi és borvidéki besorolás automatikusan kötelező hegyközségi tagságot von maga után a hegyközségi törvény rendelkezései folytán, ezért garanciális szempontból nem megfelelő a rendeleti szintű szabályozás.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a törvénynek ezt a részét hiába módosítjuk, mivel csak 2004. január 1-jével lép életbe, vagyis idén ezeken a területeken így nem tudnak szőlőt telepíteni, ahogy Karakas képviselő úr is ezt elmondta.

Magát a törvénymódosítási javaslatot örömmel vettük, hiszen EU-csatlakozásunk előtt szükség van erre, azonban van, amivel mégsem tudunk egyetérteni. Szakmai oldalról annak idején kérték, hogy ilyen törvénycsomagban együtt tárgyaljuk a jövedéki törvényt, a hegyközségről szóló törvényt és a bortörvényt, mert így egységesen lehetne kialakítani az európai uniós elvárásoknak megfelelő törvénymódosításokat. A 2002-ben tárgyalt módosítások a hegyközségről szóló és a jövedéki törvényt érintették. A jelenlegi törvénycsomag pedig a hegyközségekről szóló törvényt és a bortörvényt érinti, kihagyva most a jövedéki törvény módosítását.

Nagyon fontosnak tartottuk volna, hogy a jövedéki törvény borra vonatkozó része is ebbe a módosítási javaslatba kerüljön, mivel a borhamisítások megszaporodtak, és ideje lenne ezen a téren is EU-csatlakozásunk előtt rendet tenni. Például a jelenlegi jövedéki törvényben a két liter felettieket hívjuk kannás boroknak, a két liter alattiakat palackosnak. Ennélfogva egy másfél literes kólás üvegben forgalomba hozott borra nem szükséges a zárjegy. Aki a szakmában dolgozik, tudja, bizonyos fokú szigorításra lenne szükség. A valóban üvegben palackozott borokra szerintünk sem szükséges a zárjegy, és ezt szakmai berkekben is elfogadták. De azt a kiskaput meg kellene szüntetni, hogy a zárjegy nélküli úgynevezett PET palackokban hozhassanak bort forgalomba.

Kritikaként hangzott el, hogy a jövedéki törvény általános részei között túl sok, egymástól gyökeresen eltérő jellegű termékspecifikum szabálya található, és ezek szétválogatása végrehajtási rendeleten keresztül, hivatkozásainak nyomon követése igen bonyolulttá teszi a jogszabály alkalmazását.

Szakmai oldalról nem véletlenül kérték, hogy a három törvényt együtt tárgyaljuk. A törvénycsomag egyik érdekessége, hogy egy 1970-es törvényerejű rendeletet is módosít, aminek már csak a címe eredeti. Meg kellene fontolni, hogy ezt milyen formában lehetne újból beterjeszteni vagy kapcsolódóval módosítani. Erre azóta javaslatot is tettünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 15-15 perces időkeretben.

Megadom a szót Magda Sándornak, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó meg a szószék.

DR. MAGDA SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár alig több mint tíz hónap választja el Magyarországot attól az időponttól, amikor csatlakozik az Európai Unióhoz, és annak teljes jogú tagjává válik. Addig azonban még számos feladat vár mind a kormányzatra, mind pedig a törvényhozásra. Számos jogszabályt kell addig még összhangba hozni az Unió jogrendszerével akár úgy, hogy uniós jogszabályokat veszünk át közvetlenül, akár azzal, hogy a hazai jogrendszerünkben megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az uniós jog alkalmazásához.

Az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat jelentősége és időszerűsége is ebben áll, mert jövő év május 1-jétől egy sor uniós rendelet fogja szabályozni például a szőlő-bor ágazatot, és a jelen törvénymódosítások, a bortörvény, valamint a hegyközségi törvény módosítása is azért szükséges, hogy intézményi, szervezeti oldalról megteremtse a közösségi rendeletek zökkenőmentes alkalmazásának feltételeit. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat így nemcsak időszerű és szükséges, hanem tartalmát tekintve alkalmas is ennek a célnak az elérésére. Ezt jelzi a törvényjavaslat bizottságok általi fogadtatása, és az a tény, hogy az mindhárom bizottságban csaknem egyöntetű támogatásra talált, és mindhárom bizottság ajánlotta általános vitára is ezt a törvényjavaslatot, s mindezek alapján szeretnék néhány gondolatot támogatólag is közreadni.

A bortörvény módosításával kapcsolatban például a csatlakozást követő időre kívánja biztosítani az előterjesztő azt a lehetőséget, hogy az 1996 óta kivágott ültetvények újratelepíthetők legyenek a csatlakozást követően is.

(16.30)

Az Unióban ugyanis annyi szőlőterülettel fogunk rendelkezni, amennyivel belépünk. Mivel az uniós jog ismeri az úgynevezett újratelepítési jogot, így nemcsak a beültetett területről van szó, hanem a kivágott ültetvény vonatkozásában a használót megillető újratelepítési jog keletkezése is elfogadott. Ha azt nemzeti szabályozás deklarálja, akkor a csatlakozásig lehetőségünk van arra, hogy a kivágott ültetvényekről ne mondjunk le, ne hagyjuk veszni azt a mintegy 15 ezer hektár szőlőterületet, amely így legalizálható. Ezáltal biztosítani tudjuk ugyanis, hogy figyelembe vegyék a jelenleg még be nem telepített, de a kivágásig szőlőültetvényként használt területeket. Nemzeti érdeket jelentő szabályozásról van tehát szó.

Az uniós támogatások igénybevétele szempontjából kiemelendő, hogy a jövőben nem a hegybíró, hanem a kifizető ügynökség engedélyezheti a szőlő telepítését és kivágását. A módosítás szükségessége abból ered, miszerint a telepítéshez támogatás kapcsolódik, ezért indokolt, hogy az engedélyező hatóság és a támogatást folyósító szervezet ugyanaz legyen. A támogatási kérelmeket viszont továbbra is hegybíróhoz kell benyújtani, aki a kérelmeket szakmai véleménnyel ellátva az engedélyező hatósághoz felterjeszti.

Meg kell jegyezni viszont, hogy ez a törvényjavaslat is némi korrekcióra szorul, hiszen az előkészítése során még nem született meg az a kormányrendelet, amely létrehozta volna a kifizető ügynökséget, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalt, valamint annak területi kirendeltségeit. A törvényjavaslat ennél fogva még nem tükrözi ezt a szervezeti változást, viszont a módosító javaslattal megteremthető az összhang.

Tisztelt Ház! Nagy jelentőségűnek tartom a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a szülőültetvény-kataszterrel kapcsolatosak. A támogatásokhoz ugyanis ennek alapján csak úgy lehet hozzájutni, ha megbízható és pontos nyilvántartások állnak rendelkezésre minden ültetvényről. Ismeretes, hogy 2001-ben a Központi Statisztikai Hivatal felmérte az ország valamennyi gyümölcsös és szőlőterületét. Ennek eredményeként minden 500 négyzetméternél nagyobb - tehát árutermelőnek minősülő - szőlőültetvényről, valamint azok használóiról részletekbe menő, pontos nyilvántartás áll a KSH rendelkezésére. Mindezek alapján igényként fogalmazódik meg az, hogy a hegyközségek információs rendszere is tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a KSH rendelkezésére állnak, mert a hegybírók csak így tudnak megalapozott javaslatot tenni a telepítési ügyekben, a származási bizonyítványok csak így lehetnek megalapozottak.

A statisztikai adatok természetesen csak úgy adhatók át hegyközségi szervezeteknek, ha ahhoz az adatszolgáltatók hozzájárulnak. Ennek lebonyolítási rendjét is szabályozza a törvényjavaslat. Azoknak az ültetvényhasználóknak pedig, akik nem járulnak hozzá adataik átadásához, adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, ugyanolyan tartalommal, mint amilyen a 2001-es adatfelvételnél volt. Ezáltal minden ültetvényről részletes és pontos nyilvántartás biztosítható, és abból a hegybírók a kifizető ügynökségnek hiteles adatot tudnak szolgáltatni. Ezt az adatátadást a törvény rendelkezései biztosítják, így aki támogatást igényel, annak az adatai erre a célra az európai uniós gyakorlatnak megfelelően felhasználhatók.

Évek óta számos rendelkezés született a szőlő-bor ágazatra vonatkozóan annak érdekében, hogy a bortörvény rendelkezéseinek maradéktalanul érvényt lehessen szerezni, és teljes mértékben kiküszöbölhető legyen az ellenőrizhetetlen eredetű, hamisított borok forgalomba hozatala. A rendszer mégsem volt teljesen zárt, hiszen a vendéglátóhelyeken, a kiskereskedelemben ma is jelennek meg olyan termékek, amelyeknek nem volna szabad forgalomba kerülniük. Ez a helyzet tarthatatlan, és minden olyan kezdeményezés támogatást érdemel, amely rendet kíván teremteni a borágazatban - e nélkül nem teremthető meg a magyar bor méltó presztízse.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ágazat területén tapasztalható kedvezőtlen jelenségek egyik oka megítélésem szerint az, hogy a hegyközségi szervezetrendszer nem fedi le teljes mértékben a szőlő-bor ágazatot. Az összes szőlőültetvény mintegy egyharmada ugyanis nem hegyközségi településen fekszik, hanem azok hatáskörén kívülre esik. Ennek a helyzetnek a felszámolására törekszik a törvényjavaslat azáltal, hogy minden termelőt a hegyközségi szervezet joghatósága alá von, nem direkt módon, nem kötelező tagsággal.

Azt, hogy az ország területén sok helyen szórványosan elhelyezkedő ültetvényeket új hegyközségekben fogják össze, nem tartjuk célszerűnek, ezért racionális az az elképzelés, miszerint a nem hegyközségi települések termelői is kapcsolódjanak valamelyik hegyközséghez. Mindezt a törvényjavaslat nem a tagsági viszony kötelezővé tételével, hanem a kötelező adatszolgáltatással és a különböző hatósági ügyekben a hegyközségek illetékességének az ilyen területekre való kiterjesztésével kívánja megoldani. Az általánossá váló és minden árutermelőre kiterjedő adatszolgáltatási kötelezettség remélhetőleg végképp zárja a rendszert, és lehetetlenné teszi, hogy ellenőrizetlen eredetű borok kerüljenek forgalomba.

Tisztelt Ház! Nem a szőlő-bor termeléssel függ össze, de a csatlakozás szempontjából nem kevésbé lényeges, hogy a törvénymódosítás létrehozza a gyümölcsös ültetvénykatasztert is, azoknak a gyümölcsöknek a vonatkozásában, amelyek az Unióban kötött piacszabályozás alá tartoznak. E tekintetben is elemi érdekünk, hogy a támogatásokhoz, a piacszabályozási eszközökhöz való hozzáférés érdekében minden lényeges körülményre kiterjedő részletes nyilvántartás álljon rendelkezésünkre.

A hegyközségi törvény módosítása mondhatni szükségképpen következik a bortörvény új intézményi, szervezeti megoldásaiból. A feladat- és hatáskörváltozáson túlmenően azonban azt is helyeselni lehet, hogy az egyébként jól működő hegyközségi szervezetrendszert - az eddigi tapasztalatok alapján - bizonyos vonatkozásokban korrigálja, javítja a törvényjavaslat. Határozottan jó elképzelésnek tartom, hogy a közigazgatási feladatokat végző tisztségviselőket pályázat útján történő kiválasztással választják majd meg. Ez jót tesz a szakszerűség javításának, ami - közigazgatási szervről lévén szó - mindenképpen szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak egyéb rendelkezéseit is lehetne még említeni. De az általános vitában nyilván más kérdések is felvetődnek majd. A lényeg az, hogy az MSZP-frakció részéről ezt a törvényjavaslatot mindenképpen támogatásra érdemesnek tartjuk, és elfogadásra ajánljuk. Természetes, hogy lehetnek olyan rendelkezések, amelyek módosító javaslattal javíthatók vagy tökéletesíthetők, de a törvényjavaslat összességében alkalmas azon célok elérésére, amiért azt az Országgyűlés elé terjesztettük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportjából kíván felszólalni.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A két törvény - a bortörvény és a hegyközségi törvény - módosítását magában foglaló, előttünk fekvő törvényjavaslat címében is jelzi, hogy jogharmonizációs célú módosításról van szó.

(16.40)

A jogharmonizációra két elvárás is kényszeríti az előterjesztőt: az egymással összefüggő törvények között szükségessé vált jogharmonizáció, és az EU-csatlakozás által megkövetelt EU-jogszabályokhoz való illeszkedés igénye. A benyújtott törvénytervezet ezen kettős jogharmonizációs igény mindkét elemével kapcsolatban hiányérzetet szül.

A hiányérzet nemcsak bennünk, képviselőkben fogalmazódik meg, hanem hiányérzete van az ágazatban dolgozóknak, és hiányérzete van az ágazat szakmai és érdek-képviseleti szerveinek is. A szakmának ugyanis volt egy alapvető, jogos igénye: egy szakmai konszenzus, ami az összes érintett tárca által korábban elfogadásra került. Ez a szakmai alapvetés azt tartalmazta, hogy az ágazatot érintő három törvény, a bortörvény, a hegyközségi törvény és a jövedéki törvény módosítására, éppen a jogharmonizáció érdekében, egyszerre kerüljön sor. A szakma és a közigazgatás a három törvény egyidejű, a szőlő- és borágazat jogi feltételrendszerének átfogó korszerűsítéséhez szükséges módosítására az előterjesztések tervezeteit elkészítette.

A kormány ezzel szemben ezt a szükséges egységes, egyidejű jogharmonizációt szabotálja. Azt a jövedéki törvényt nem teszi a jogharmonizációs csomagba, amelynek az alapvető átalakítási szükségességéről a szőlő- és borágazat legfőbb szakmai szervezete már 2002 januárjában leírta, idézem: “A jövedéki törvény általános részei között túl sok egymástól gyökeresen eltérő jellegű, termékspecifikus szabályozás található. Ezek szétválogatása, a végrehajtási rendeletek kereszthivatkozásainak nyomon követése igen bonyolulttá teszi a jogszabály alkalmazását. Hogyan tegyen eleget az adóalany a jogkövetési kötelezettségének, ha a szabályok értelmezése időnként a jogalkalmazóknak is nehézséget okoz? A jövedéki törvény szerkezeti átalakítása szükséges. Rövid általános szabályrendszer termékkörönként - sör, ásványolaj, dohány, szesz, bor, pezsgő satöbbi -, részletes, termékspecifikus előírások, és a specifikus szabályokhoz kapcsolt végrehajtási rendelet elkészítése kívánatosak.ö - idézet vége.

Hol teljesítette a kormány a költségvetési salátatörvénybe becsempészett jövedékitörvény-módosítás kapcsán ezen fenti igényeket? Nemhogy az áttekinthető szabályrendszerek felé nem hatott az őszi módosítás, hanem a jövedéki törvény fellazítását eredményezte, amely fellazítás a termékpálya szereplőit sújtotta, és érdekes módon a borhamisítók érdekeinek kedvezett. Úgy törölte el a kötelező zárjegyet, hogy a két liter alatti, már nem kannás kategóriába tartozó műanyag palackokra is megszüntette a zárjegy-kötelezettséget. Nem véletlen, hogy a jövedéki törvény módosítása óta statisztikailag bizonyíthatóan megszaporodott a borhamisítás Magyarországon.

Ezek után az sem tekinthető véletlennek, hogy a két liter alatti műanyag palackok kikerültek a jövedéki törvény látóköréből, továbbá az sem lehet véletlen, hogy a mostani törvénymódosítási csomagból hiányzik a jövedéki törvény módosítása. Pedig az idei súlyos szőlőfagykár miatt végképp szükséges lenne a szakma által már évek óta a jövedéki törvény 54/D. § (2) bekezdésével kapcsolatban kért módosítás. Az adóraktári engedélymentességet ugyanis jelenleg az a termelő nem élvezheti, akinek teljesen elfagyott a szőlője, és ezért saját fogyasztású bor előállítására például 100 kilogramm szőlőt vásárol. Ennek a jogos igénynek a kielégítését is évek óta képviseli a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, sőt a saját fogyasztású borkészítés támogatása nem termelői jogként, hanem alanyi jogként járna.

Idézek a HNT két évvel ezelőtti állásfoglalásából: “Az évszázados hagyományok alapján lehetővé kellene tenni, legfeljebb 500 kilogrammos mennyiségig, magánszemély számára a szőlővásárlást, és ebből saját tárolóhelyen, saját fogyasztásra a borkészítést.ö Ezt annak idején Karakas képviselő úr is támogatta.

Hogy az ágazati önregulációra a külső erők különböző transzfereken keresztül befolyással bírnak, annak a hivatkozott statisztikai adatokon kívül egyéb kísérő jelenségei is vannak. Jelenleg Magyarországon a belföldi forgalomba kerülő mintegy 2,5 millió hektoliter bor fele palackos, a másik fele kannás formában jut a fogyasztókhoz. Az 1980-as években ezzel szemben a belföldi borforgalomnak még 80 százalékát adta a palackos értékesítés, pedig a nyolcvanas években a palackozási és forgalmazási lehetőségek sokkal korlátozottabbak voltak.

A piaci liberalizáció nálunk a szakmán kívüli befektetők irányába tett permanens szakmai engedményként summázható. Ez irányú észrevételeimet a törvénytervezet mezőgazdasági bizottság előtti vitájában is felvetettem, ahol a beterjesztő az FVM képviseletében elmondta, idézem őt: “Az eredeti elképzelés szerint egy vonatkozásban módosult volna a jövedéki törvény, amely szabály mégsem jövedékitörvény-módosításként, hanem a bortörvénybe épült volna be.ö Ez a bizonyos napi standolás kérdése - megint Karakas képviselő úrra hivatkozom -, amely azt lett volna hivatva szolgálni, hogy a kereskedelemben is meg tudja fogni a borhamisítás kérdését, valamint hogy ki tudja rekeszteni az illegális termékeket a kereskedelmi forgalomból. Ezt a részét végül a kormány nem fogadta el, tehát ebben a javaslatban ez már nem szerepel, noha a tárca szerette volna. Vagyis a jövedéki törvényben nyitva hagyott, de mondhatjuk: szándékosan megnyitott nagykapuk bezárására semmilyen kormányzati szándék nincs. Továbbá a kiskapuk bezárására irányuló tervezetet is elvetette a kormány - itt tartunk ma, tíz és fél hónappal az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt.

Apropó, tíz és fél hónap: a törvényjavaslat általános indoklásából idézek. “Mindkét törvény módosításának indoka az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkra való felkészülés, a szőlő- és borágazat uniós követelmények szerinti működése, intézményi hátterének megteremtése. A törvénymódosítások 2004. január 1-jével való hatálybalépése biztosítja a felkészülést a szakigazgatás számára is.ö

Hogy ennek a törvénynek a benyújtásával is késésben van a kormány, az egyértelmű, de ehhez még ilyen cinikus indoklást megfogalmazni, hogy a törvény csatlakozás előtti négy hónappal való hatálybalépése biztosítja a felkészülést, az már a kigúnyolása az érintett ágazat szereplőinek. Főleg azt követően, hogy az EU legutóbbi jelentése expressis verbis kimondja: bizonyos lemaradások, adósságok a jelenlegi kormány idején halmozódtak fel. Egyébként is, a szezonév közbeni törvényi szabályozástól már Hamurabbi óta óvnak a törvényalkotók. Az ilyen jelentős törvénymódosításoknak az EU-csatlakozásunkat megelőzően minimálisan egy teljes szezonéven át hatályban kellene már lenniük.

A törvénymódosítás 2004. január 1-jével való hatálybalépése és a 2004. május 1-jei EU-csatlakozás között fennmaradó 4 hónap sem a szakigazgatás törvényben rendezettek szerinti működésének begyakorlására, még kevésbé a rendszer működtetése közben mutatkozó hiányosságok pótlására nem elég. Hiányosság pedig már most, a beterjesztés nulladik órájában is érződik. Lehet, hogy nem valós hiányérzetről van szó, de a törvényt beterjesztő MSZP-s barátaink már megfeledkeztek a marxi tételről: az elmélet próbája a praxis.

Például a most tárgyalt, egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat 1. § (2) bekezdésében, a 4. § 13/B. § (2) bekezdésében, és a 34. § 2/B. § (2) bekezdésében Agrárintervenciós Központot említ, holott ma már mindenki előtt ismert - és ma a miniszter úr is jelezte - a 81/2003-as kormányrendelet, aminek a címe mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalról szól, és éppen az agrárintervenciós központ megszűnését tartalmazza.

Az 1. § (2) bekezdése értelmében az MVH a SAPARD-hivatal és az Agrárintervenciós Központ általános jogutódja.

(16.50)

A rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint ez 2003. július 1-jén lép hatályba. A (2) bekezdésben az áll: e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Agrárintervenciós Központ létesítéséről szóló 108/1997-es FMV-rendelet. A jelenlegi törvényjavaslat pedig, amelyik említi az Agrárintervenciós Központot, 2004. január 1-jén lép életbe.

Ne élesben, EU-tagságunk alatt derüljenek ki az ágazati struktúrának és intézményi háttérnek a közösségi szabályokkal kapcsolatos inkompatibilis elemei! Például a jelenlegi törvénymódosítások lehetőséget nyújtottak volna a szőlő-bor ágazat Unióban létező struktúrájához történő erőteljesebb törvényi közelítéshez - gondolok itt az uniós ágazati integráció követendő modelljére. A termelők és a feldolgozók integrációját jelentő pinceszövetkezeteken belül a kistermelők pincekönyv-vezetési gondjai is leegyszerűsödnének, sőt megszűnnének, mint ahogyan az EU-ban éppen a pinceszövetkezetek általi könyvelés miatt nem létezik ilyen gond.

Az integrációnak a piaci értékesítésben megmutatkozó előnyét ezen a helyen, gondolom, nem szükséges hangsúlyoznom. Mivel a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyben az ágazat terméktanácsi feladatait is ellátja, ezért a jelenlegi törvénymódosításnak törvényi lehetősége nyílt az alapanyag-termelés és -feldolgozás integrációjának az elősegítésére. Úgy tűnik, ezt az elmulasztott lehetőséget is már a tényleges EU-tagságunk idején kell pótolnunk, természetesen akkor már az Unióban működő pinceszövetkezetek versenyelőnyével is megküzdve. Pedig Hamvas Béla az ágazatban és a világban zajló integrációra már hatvan évvel ezelőtt felhívta a figyelmet, “A bor filozófiájaö című művének mottójában előrevetíti a teljes integrációt: “Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.ö

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Önt illeti a szó.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kékkői Zoltán hathatós érveire bizony nehéz olyan választ adni, amely egyértelműen tisztázná, hogy mi is van ma a magyarországi borpiacon, és mennyire van igazán komolyan kezelve ez a kérdés úgy, hogy a szabályozás a termelőtől a fogyasztóig egy olyan zárt rendszeren keresztül történjen, amelyben a borhamisítás, amely egyidős a bor megjelenésével is, olyan pici területre szoruljon vissza, ami társadalmilag még elviselhető, gazdaságilag nem zavaró, és ami a legfontosabb: nem sérti a valódi bort előállítók érdekeit.

Ebben a Házban 1992 óta mindig kísérletet teszünk erre a szabályozásra, és hivatkozunk is a magyar exportérdekekre, hivatkozunk az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségességére, a jogharmonizációra és a parlamentben mindig aktuálisan ülő pártok egyöntetű elkötelezettségére a vonatkozásban, hogy márpedig itt rendet teszünk, és Magyarországon olyan termelői lehetőséget biztosítunk a borágazat szereplőinek, amely jövedelmet biztosít, amely a magyar bor rangját, hírnevét hosszú távon ismételten a korábbi időszaknak megfelelő színvonalra hozza, és még a magyar fogyasztóközönséget is igazi, jó, tájjellegű, minőségi, ne adj' isten, muzeális vagy olyan egzotikus borokkal fogjuk kínálni, ami kellemes - és erről nagyon szépen szokott beszélni Karakas János képviselő úr - hangulatban az egész világot megjeleníteni nekünk, látjuk a természetet, látjuk a gyümölcsöt, látjuk a méhecskéket, látjuk a napsugarat és azt a dolgos embert, aki a szőlőt kapálja. Aztán megjelennek ezek a száraz jogszabályok, és mindig hiányérzetünk van.

Mi, amikor az első bortörvényt és hegyközségi törvényt idehoztuk, akkor azzal számoltunk, hogy nem szabályozzuk túl a termelőt, nem rakunk rá túl sok adminisztratív kötelezettséget, hiszen a hamisítás nem a termelőnél jelenik meg, akinek ott van a tőke, ott van a pince, ott van szerencsétlennek még a kapája is meg a háti permetezőgépe, amit nem azért tart, hogy alsótartályos szinten, mondjuk, műtrágyából készítsen igazán jól eladható kannás bort, hanem azért, mert a szőlővel foglalkozik. De ez a szabályozás sem így sikerült, mert elsősorban a terheket ők kapták meg.

Aztán elindult egy olyan kísérlet az előző kormány idején, ami a jövedéki törvény szigorításával együtt a bortörvény módosítására is lehetőséget adott. Font Sándor képviselő úrral számtalan vitát folytattunk le itt-ott-amott, ahol éppen találkoztunk, vagy a rádióban, vagy a televízióban arról, hogy a szabályozást honnan kell megfogni. És nekem változatlanul az volt a véleményem, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel, hogy a fogyasztói pontoktól kellene elindulni visszafelé, és nem a termelőitől előre. S amikor az akkori kormánypártok azt mondták, hogy a jövedéki szabályozás alá azért kell a palackos bort is bevonni, mert ez Európában az egyedüli és elfogadott szabály, mi érveltünk, hogy nem, mert Európában nincs a palackozott borra egyértelmű szabályozás, ez országonként változik, van, ahol zárjegyes, tehát jövedéki körbe tartozik, van, ahol nem. Az volt a legfőbb érvünk, hogy talán szerencsés lenne az úgynevezett kannás bor kategóriát mint olyat megszüntetni, nem létezővé tenni.

Mélységesen egyetértek Kékkői Zoltán úrral abban, amikor azt mondja, hogy a nyolcvanas évek közepén 80 százalékos szintet tudtunk elérni a palackozott bor forgalmazásában. Kérem szépen, itt a szabályoknak abba az irányba kellene hatni, hogy ezt a 80 százalékot érjük el, és az a 20 százalék lédig kiszerelés nem kannában, hanem olyan speciális lédig rendszerben legyen, akár a standolás bevezetése mellett is, amire egyébként tett kísérletet a Földművelésügyi Minisztérium, csak úgy tűnik, gyengének bizonyult, de erősítsünk rá, hogy erősebb legyen… - ott voltam a kormányülésen: Németh Imre utolsó leheletéig küzdött. De jön az ellenérv: olyan sok a kannás bor az üzletekben, főleg az alacsonyabb kategóriás üzletekben, hogy ha ott állandóan standolni kellene, akkor reggelig ezt csinálnák, de akkor már nyitni kell, nem maradna idő még pihenésre sem. Volt egy másik érv, ezt a miniszter úr mondta el - most titkokat fecsegek itt ki -, hogy egyébként is van standolás a jövedéki termékkörbe tartozó tömény italra, pálinkára, mit tudom én, mire, most akkor ez is bekerül. Nem - volt a válasz -, mert ez mennyiségileg is nagy.

Akkor én azt mondom, hogy lássunk neki, és tegyünk szent fogadalmat, hogy ősszel, amikor az adótörvények idekerülnek, akkor partner lesz az ellenzéki oldal is ahhoz, hogy a jelenleg a magyar szabványban egyáltalán nem szereplő 25 literes marmonkannát kiiktatjuk a forgalomból meg az 5 literest is kiiktatjuk a forgalomból, és nem a zárjegy-kötelezettséget írjuk elő, hanem azt mondjuk, hogy ilyen márpedig nincs. Van termelői borkimérés, ott a Pali bácsinál vagy a Mariska néninél, ahol hordóból kiméri a megfelelő szabályok mellett a saját termelői borát, hiszen annak az ellenőrzési rendszere most ennek a törvénynek a módosításával adott lesz, hiszen a hegyközségek most már hatósági ellenőrzési jogkört is kapnak, nemcsak az adatszolgáltatás és az eredetigazolás kerül be, hanem ennél sokkal több, hiszen tisztviselői kar lesz, itt most már kialakul egy olyan önigazgatás, egy olyan, ha úgy fogalmazunk, önkormányzat - ami nem baj -, ami erre nézve már a szabályozási feltételrendszert megadja. Tehát a termelővel olyan nagy problémánk nem lehet.

Nem nagyon lehet problémánk a palackozókkal sem, hiszen olyan szépen leírja ez a törvénymódosítás, nagyon helyesen, hogy az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek, valamint az OBI-nak milyen eljárási kötelezettsége van azok irányában, akik a forgalmazásban részt kívánnak venni. Itt szépen felsorolja, hogy az OBI valamennyi olyan forgalmazót ellenőrzi, amelynek az üzemében borelőállítás, termékértékesítés, valamint palackozás és borforgalmazás történik. Tehát a borászati termékek valamennyi körénél.

(17.00)

Aztán a törvénymódosítás a szőlőültetvény-kataszter meghatározásánál és annak a vezetésénél, az azonosító adatoknak a felsorolásánál ismételten ad nekünk egy olyan jogi garanciát, ami a hegyközségek közbeiktatásával biztosítja az alapdokumentációt és az ismeretanyagot ahhoz, hogy ne csak a támogatás legyen abszolút egzakt módon elérhető és mérhető, az is nagyon fontos, hanem a másik oldal, a kiengedési oldal a területről, akár hegyközségi szintről, akár települési szintről, akár csak attól a gazdától, aki értékesítési céllal teljesít a piac irányába, tehát ez a dolog nagyjából rendben is lesz ezzel a módosítással.

A másik oldal viszont messze nincs rendben, és azt gondolom, hogy ha mi előírjuk az egyik szakaszban, hogy azt mondja, az illetékes földművelésügyi hivatal engedélyével szabad törzsültetvényt, kísérleti ültetvényt az OMMI előzetes engedélyével telepíteni vagy kivágni, valamint utána azzal folytatja, hogy az 1996. május 1-je óta eltelt időszak alatt engedéllyel végzett ültetvénykivágások alapján újratelepítési jog áll fenn, tehát korlátozza Magyarországon a jövőt illetően mind a szőlőültetvényeknek a nagyságát, mind azoknak a minőségét, helyesen, hiszen azért meg van határozva, hogy Magyarországon 120 ezer hektár körül lesz - ha nem pontos az adat, akkor… (Dr. Németh Imre: 93 ezer!) 93 ezer, ahogy a miniszter úr kisegít, köszönöm szépen -, amin tudjuk, hogy körülbelül milyen termésre számíthatunk, milyen borvidékekről kerül ki, milyen minőséget tud produkálni, milyen ellenőrzési körben, akkor ez egy adott borvolumen. Ehhez képest azt látjuk, hogy időnként a piacon a fogyasztási adatok összevetésében a két szám valahogy nem jön össze. Nos, nekünk ezt sürgősen össze kell hozni, és nemcsak azzal a hatósági szigorral, bár nagyon örülök neki, hogy látványosan időnként megtalálnak tartályokat forrdogáló cefrével, sőt olyan rémtörténeteket hall az ember, hogy tartálykamionokat bérelnek, és azok addig járkálnak körbe-körbe az országban, amíg ki nem forr bennük a szőlőt soha nem látott italnak nevezett akármicsoda, nos, kérem szépen, ez egy végpont. De az igazi, a fogható dolog maga a kimérésnél található meg, legyen az vegyesbolt, a maga szép kis ötliteres műanyag kannáival, amire nagyon szép fantázianevek vannak írva - „ Alföld gyöngyeö, most ezt találtam épp az egyik településen, marmonkannában, még volt rajta OBI-szám is, feltételezhetően látott is OBI-minősítést valamikor valamelyik őse ennek a bornak, de ez az “Alföld gyöngyeö nem bírt ki egy délutánt 20 fokos szobában, mert feldobta a talpát, tehát gyorsfogyasztásra kényszeríti az embert, és mennyiségileg is eléggé nagy adagra, hogy a mínusz 200-as szintet el tudja érni az a fogyasztó, akinek ezt szánták. Mert nyilván nem az az elsődleges cél egy ilyen bor fogyasztásánál, hogy jól érezze magát az ember vagy hozzásegítsen a jó hangulatához, az emésztéséhez, hanem az, hogy padló. Nos, kérem szépen, itt a másik oldal, az, hogy a borkultúrában is lépjünk valamit előre annak érdekében, hogy a borfogyasztás egy bizonyos körben ne csak a teljes lerészegedést, hanem egy egészen más, a kultúrkörnyezethez hozzá tartozó adalékot is jelentsen.

Az első lépésben ezt a módosító indítványt jónak tartom, és az SZDSZ támogatja, a maga hiányosságaival együtt. Tehát én nem vitatom Kékkői képviselő úrnak azon igényét, hogy tovább kell ezzel lépni, és még egyszer mondom, Németh Imre harcát én láttam ebben az ügyben, és azt gondolom, hogy támogatásra szorul valamennyi frakció részéről egy bizonyos gazdasági lobbival szemben, ami lehet, hogy kényelmi szempontokat vesz figyelembe, hogy ne csináljunk annyi adminisztrációt. De amikor a termelőnek kell azt a rettenetesen sok adminisztrációt elvégeznie, ami még a pincekönyvkönnyítéssel sem egyszerű dolog, és mégis ő az, aki ennek nem haszonélvezője, hanem kárvallottja, mert a piacon hatszázzal előzik meg jobbról-balról az illegális körből megérkező úgynevezett termelői körök, akkor nekünk itt ebben az évben nagyon radikális intézkedéseket kell bevezetni, szigorúbbakat, mint az Európai Unió. Mert nekem szokták mondani, hogy az EU-ban is van kannás bor - igen, de ott más morál működik már harminc éve! Az utolsó botrány Ausztriában volt ezelőtt 13-14 évvel (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Húsz!) vagy húsz, és rendet csináltak. Most nem akarok olyan hasonlatokat hozni, hogy igen, Liverpool is ki volt tiltva az európai futballpályákról, és most már rend van a futballpályákon, Magyarországon nincs rendben; a borpiac Európában rendben van, Magyarországon nincs rendben; nem örülnék neki, ha a magyar bort emiatt tiltanák ki az európai piacról, a jó bort természetesen és az export minőségűt, mert az katasztrófa lenne.

Tehát kérem önöket, az SZDSZ ebben partner, lássunk neki, mondjuk ki a jövedéki törvény módosításánál, hogy márpedig akkor a kannázás, nem az, hogy címkét ragasztok rá, hogy jövedékigazolás kell vagy jövedéki adót kell utána fizetni, hanem ilyen kiszerelésű bor nincs - nincs, nem ismerjük, felejtsük el ezt a kategóriát! Lesz támadás, óriási nagy támadás lesz, mert nyilván ez nem filléres dolog, de ha valamennyien kiállunk ennek érdekében, akkor ez a módosítás, ami most a Ház előtt van, el fogja érni a célját annak érdekében, hogy valóban az Európai Uniónak megfelelő rendszerben működő és jó eredetigazolással megjelenő minőségi boraink jövedelmet is hozzanak mindazoknak, akik egyébként itt szerepelnek, és a hegyközségek felsorolásában ott vannak, egyetértve Magda Sándorral, aki azt mondja, hogy a módosításnál ezeknek a településeknek jó lenne, ha integrálódnának a hegyközségekbe, és ez teljesen jogos és logikus. De akkor már levédtük az egész területet, ehhez akkor védjük le a magyar borok nemzetközi minőségi megítéltetését is. Ez év végén, még egyszer mondom, az adótörvényekkel együtt próbáljuk meg a jövedéki szabályozást is ebbe az irányba eltolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, a folytatására később kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2003. április 12-ei országos ügydöntő népszavazással kapcsolatos állami feladatok megszervezéséről és lebonyolításáról szóló beszámoló, valamint az Országos Választási Bizottság beszámolója az Országgyűlésnek az Európai Unióhoz történő csatlakozásról tartott 2003. április 12-ei országos népszavazásról, illetve az ezek elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája. A beszámolókat J/4066. és J/4067. számokon, az alkotmányügyi bizottság határozati javaslatait H/4204. és H/4205. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Pál Tibor államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időkeretben.