Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar népünk az eltelt ezer év alatt máskor is, többször is állt már ilyen sorsfordító, lelkesítő vagy bajjal tetőző történelmi lépcső előtt, mint most, április 12-én, a népszavazás napján, s mindannyiszor rá kellett lépnie, mert ettől függött léte s jövője.

Hadd villantsam fel hát önök előtt ezeket a meredek lépcsőket, amelyeken végül is egyre magasabbra jutottunk. Elképzelhető, mekkora gondot, elszánást jelentett tizenegy évszázaddal ezelőtt a Fekete-tenger menti füves pusztákon, ezernyi, lóháton szabadon portyázgató, csak törzsi nemzetségi függelemben élő őseinknek, hogy egyetlen néppé egyesülve fejedelmet válasszanak, majd Árpád fejedelem vezetésével – őseik, apáik sírját hátrahagyva –, új hazát keresve átjöjjenek a Kárpát-medencébe, a négy folyó tájaira, azaz átjöjjenek Európába, mondom, ezeregyszáz évvel ezelőtt. Aztán itt új rendbe, a letelepedés és földművelés rendjébe egyre jobban beilleszkedve, a kalandozásokat abbahagyva, az egymást követő öt fejedelmünk jogara alatt végleg birtokba vették e sok vihart látott, vérrel hódított földet.

Ugyancsak nagy változást hozott létre első királyunk, Szent István szigorú egyház- és államszervező munkája, amely végső fokon megalapozta a jobbágyi-nemesi társadalmi és gazdasági rendszerünket, amely meghatározta nyolc és fél évszázadon át őseink életét.

(8.20)

Az is forradalom volt, a középkori műveltebb s keresztény Európába történő beilleszkedés forradalma, de ez akkor nemcsak hősöket, szenteket termett, mint például Szent István király, Csanád, Pázmány, Gizella, hanem véres harcokban ellenállókat, mint Koppány, az erdélyi Gyula, Vazul, sőt mártírokat is. E harc fájt mindenkinek, mindkét oldalnak, de meg kellett harcolni, mert ez biztosította nemzetünk fennmaradását.

Utána jöttek, majd múltak az évszázadok, a felvirágoztató, pusztító évszázadok, tatár, török, német testvérharcok, de mindig helyre tudott állni a Szent István alapította ország és vele a feudális társadalmi rend. Olyan rend, mint Európa más országaiban is élt, és ezt a társadalmi-gazdasági rendet bontotta fel aztán hol korábban, hol később a polgári forradalom, amely Angliában a XVII. században, Nyugat-Európában a XVIII. században, nálunk kissé megkésve, 1848-ban zajlott le, amelytől a magántulajdonú földeket a szabadságot és a többpártrendszerű demokráciát kaptuk, meg az első választásokat; azt a rendszert, amelyben ma is élünk, amelytől ma is egy jobb, akár új évszázadokra bebiztosított jövőt, magyar jövőt remélünk.

Ebből a másfél évszázadból szinte csak epizódnak látszik a szocialista-kommunista rendszer negyven éve, amely a magántulajdont és az egyéni szabadságunkat kihúzta a talpunk alól, s félig-meddig állami rabszolgává, istenétől megfosztott termelőeszközzé degradálta apáinkat és magunkat. Az is egy új társadalmat teremteni kívánó kísérlet volt, de mert az emberi irigységre, gyűlölködésre, hatalomvágyra, az államosításnak, szövetkezetesítésnek nevezett szabad rablásra alapították, el kellett buknia. Azonban mind a megteremtése, mind a megdöntése újabb és újabb tragédiákkal járt, egyaránt teremtek hősök, vértanúk és vétlen áldozatok, például Kovács Imre, Varga Béla, Mindszenty József, Nagy Imre, Maléter Pál, de közéjük sorolhatom új világunk első apostolát is, Antall Józsefet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Új évezredbe léptünk, sőt képletesen szólva: már bokáig benne is vagyunk, a virágoskertjében és a sarában egyaránt. Valami új készülődik ismét, egy új Európa, netán egy új világ. Az emberi kultúra, a humanizmus, a keresztény erkölcs és nemzeti öntudatunk kel birokra, úgy tűnik, életre-halálra, a világon egyre inkább szétáramló erőszakkal, a terrorizmussal, a becstelenséggel és a gazdasági-kulturális globalizmussal, pontosabban: annak embertelen, értéktelen alapjával.

Melyik fog győzni? Jövőbe látásunk nincs, de hitünk és reménységünk lehet. Ezzel az igazságba vetett hittel, és a jó győzelmét váró reménnyel kell átlépnünk a következő néhány év alatt az elénk meredő új történelmi lépcsőfokot, az Európai Unióhoz történő csatlakozás meredekét, nemcsak a bármikor leváltható kormány, hanem az egész nemzet akaratával, mert éppen nemzetünk feloldódásának, szétszóródásának kockázata miatt nem állhatunk félre, nem válhatunk Balkánná.

A mai és a holnapi, pártok feletti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jelszavunk egyedül ez lehet, ahogy ezt Csengey Dénes mondta: Európába, de mindahányan!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)