Felszólalás adatai

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal látjuk, hogy a sorra lakat alá kerülő vasúti vonalak pont a szociálisan leginkább rászoruló rétegek számára teszik nehezebbé a közlekedést. Sokszor, sok helyen mondtuk már el, hogy a MÁV kiadásainak racionalizálásához több út is vezet, nem feltétlenül az az egyetlen megoldás, hogy egyébként a rosszul kialakított menetrend miatt létrejövő alacsony kihasználtságra hivatkozva vonalakat zárnak be.

Természetesen nem vonjuk kétségbe egy költséghatékony rendszer kialakításának szükségességét, de ez semmiképpen sem járhat a közszolgáltatás színvonalának jelentős romlásával. Főként akkor nem, amikor emberek százezreinek közlekedéséről van szó. 2007-ben számtalanszor kiemeltük, hogy nem lehet az aprófalvas településszerkezetben élő emberektől elvenni a szabad mozgás lehetőségét. A szociális válság itt is érezteti a hatását, itt élnek azok az emberek, akiknek nincs megfelelő munkahelye, itt kellene a legintenzívebben fejlesztésekbe kezdeni.

Elmondtuk, hogy a vonatok buszokkal történő kiváltása nem lesz eredményes, talán ideig-óráig működni fog, de hosszú távon nem jelent megnyugtató megoldást. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy ilyen döntéseket komoly szakmai egyeztetések szoktak megelőzni, amelyek keretében fel kell mérni az adott térségben élők lehetőségeit.

(21.30)

2006-ban látott napvilágot az az információ, hogy a Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót vasútvonalat megszüntetik. Környékünkön legutóbb a hetvenes években történt ilyen, amikor felszedték a Sármellék-Zalaszentgrót vasútvonalat. A térség fellendülése szempontjából pont ennek a vonalnak az újjáépítése és a most megszüntetettel való egybekötése hozhatná meg a várható hatást. Ezzel szemben a megszüntetett Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót vonalat buszos közlekedés váltotta fel, csakhogy ismét elmaradtak az egyeztetések. Most ott tartunk, hogy se busz, se vasút. Ha az itt élőknek nincs saját járművük, akkor marad a gyaloglás vagy a bicikli. Hosszas tárgyalások eredményeként sikerült azonban elérni, hogy legalább busz induljon nap mint nap Zalaszentgrótra és vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ha mindehhez hozzáveszem, hogy 2005 decemberétől már a Göcsej IC sem áll meg, a kérdéseim: folytatni kívánják-e vasútromboló politikájukat, vagy végre európai megoldást választanak? Mit tanácsol az itt élő embereknek, mivel járjanak dolgozni, iskolába? Mennyi pénzt tudott a kormány megspórolni ezeknek a vonalaknak a felszámolásával? (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm.