Felszólalás adatai

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közfoglalkoztatás módosításáról szóló T/3500. számú törvényjavaslat általános vitájában kiindulópontként mindenképpen rögzíteni kell, hogy az ország gazdasági helyzete, a gazdasági alrendszerek számos pontja a gyökeres változtatást teszi szükségessé. Ahogy az már itt az általános vitában is elhangzott, Magyarország államadóssága 2010-re a GDP-hez viszonyítva 130 százalékkal nőtt, ezért az államadósság csökkentése, a gazdasági és társadalmi élet államadósság-újratermelését okozó területeinek racionalizálása, átszervezése alapvető cél.

A magyar államadósság 2002-2010 között csaknem 14 000 milliárd forinttal nőtt, és így érte el a tavalyi év végén a több mint 20 000 milliárd forintos összeget. A drasztikus növekedésért legfőképp a katasztrofális akkori kormányzás és a költségvetési hiány növekedése tehető felelőssé. Összehasonlításképp: Szlovákia, Csehország, a balti államok, Románia, Bulgária esetében az államadósság sehol sem éri el a GDP 30 százalékát.

A beterjesztett törvényjavaslat alapján az új közfoglalkoztatási rendszer a korábbi szocialista kormányok pazarló és teljességgel átláthatatlan, a statisztikákat szépíteni akaró, de a munkaerő-piaci helyzeten semmit sem javító gyakorlatát válthatja fel.

Csak emlékeztetőül: a szocialista kormány idején 100 ezer ember dolgozott a közfoglalkoztatásban, miközben 170 ezer érintettet meg sem szólítottak. Bár az államadósság mértéke sajnálatos módon kevés mozgásteret ad a kormánynak, a rendszer átalakításának alapvető célja éppen az lehet, hogy a hatékonyabb tervezés és pénzfelhasználás eredményeként a korábbinál több munkavállaló közfoglalkoztatásba történő bevonására nyílik lehetőség. Minden olyan kormányzati szándék és új szabályozás tehát, ami az érintettek mind nagyobb számban történő bevonását eredményezheti, egyértelműen támogatandó.

Az állam egyik elsőrendű kötelezettsége a közjó előmozdítása, amelyet a foglalkoztatás terén az ösztönzőrendszer kiépítése jelent. Minden magyar állampolgárt alapvető jogok illetnek meg, de az állam által biztosított juttatások egyensúlyban kell álljanak az egyes emberek egyéni kötelezettségvállalásával, amint ugyanis az állam a költségvetési helyzetét jóval meghaladóan, munkára egyébként alkalmas emberek segélyezésébe kezd, azzal összességében a legálisan munkát vállalók terheit növeli. A szubjektív egyéni jogok nem a közjónak alárendelt abszolút jogok, hanem a közjó funkcionálására szolgáló jogok. A közjó megvalósítása a foglalkoztatáspolitika terén is rászorul az állam jogrendjére és hatalmára, másrészt a közjó érvényre juttatása minden jognak és politikai cselekvésnek egyedüli alapnormája kell hogy legyen.

Fontos azonban itt is hangsúlyozni, hogy az állami eszközökkel létrehozott munkahelyek biztosítása a foglalkoztatási feszültségek kezelésének csak átmeneti formája lehet. A hosszú távú célkitűzés az kell legyen, hogy Magyarországon többé senkinek ne legyen célja életvitelszerűen segélyekből élni, hanem mindenki járuljon hozzá, illetve törekedjen saját munkaerejével, az általa elvégzett értékteremtő munkával a szociális ellátások fedezetét biztosító közösség boldogulásához. A cél elérése csak egymásra épülő társadalmi és gazdaságpolitikai intézkedésekkel és az ehhez szükséges jogalkotási folyamattal valósulhat meg.

Az adósságcsökkentés érdekében felül kell vizsgálni azon állami kiadásokat, amelyek a költségvetés legnagyobb kifizetőhelyei. Ezek közé tartoznak a különböző, munkanélküliséghez kapcsolódó segélyek és támogatások. Meg kell tehát teremteni az aktív korú munkaképes munkavállalók mind nagyobb létszámú foglalkoztatását. Az is közismert tény, hogy Magyarország az Európai Unióban az utolsó helyen áll az aktív korú népesség foglalkoztatása terén, csaknem 9 százalékponttal elmaradva a 27 tagország átlagáétól.

2011 februárban álláskeresési járadékot 142 ezer, álláskeresési segélyt 88 ezer személynek folyósítottak. Az álláskeresési támogatásban részesítettek 31 százaléka általános iskolai végzettséggel, 52 százaléka valamilyen szakképzettséggel rendelkezett. A munkát kereső és különböző foglalkoztatási támogatásban részesülő személyek igen magas száma ellenére jelenleg csak 133 ezer fő vesz részt közfoglalkoztatásban.

A munkanélküliséghez kapcsolódó ellátási rendszer átalakítása és a nyugdíjrendszer felülvizsgálata a potenciális munkavállalói kör további megnövekedését is jelenti, ezért is szükséges a közfoglalkoztatás és az álláskeresőkhöz kapcsolódó támogatások és szociális juttatások átalakítása.

Az álláskereső munkanélküliek ellátásának jelenlegi rendszerében a munkájukat elvesztett munkavállalók álláskeresővé történt regisztrációjukat követően korábbi munkaviszonyuktól függő időtartamra részesülnek az állami foglalkoztatási szerv által megállapított álláskeresési támogatásban. Ez alatt az idő alatt a foglalkoztatási szerv biztosítja számukra a munkaerő-piaci elhelyezkedéshez szükséges szolgáltatásokat. Az álláskeresőnek kötelezettsége, hogy meghatározott időszakonként megjelenjen a foglalkoztatási szervnél, és a felajánlott megfelelő munkahelyet elfogadja.

A jelenlegi rendszer ugyanakkor nem kellően hatékony, és a különböző folyósítások hosszabb időtartama miatt nem hat ösztönzően a mihamarabbi munkába állásra. Nem kezeli továbbá azt a helyzetet sem megfelelően, amikor a munkahely hiányában nem tud a munkanélküli állást vállalni, a munkaerőpiac ugyanis nem tudja a álláskeresők jelentős részét alkalmazni, a közfoglalkoztatás szervezése jellemzően lokális, az önkormányzatok által biztosított. Az országos programok továbbfejlesztésre, az ellátandó feladatok pedig kiszélesítésre várnak tehát. Az álláskeresők és a munka világa között ezért meg kell teremteni a folyamatosabb munkalehetőséget biztosító foglalkoztatást, lecsökkentve ezzel a munka nélkül kapott jövedelemszerzés esélyét.

Mivel a munkaerőpiac jellegénél fogva a nagyszámú munkanélküliek alkalmazására nem képes, állami támogatással létesített munkahelyteremtésre van csak lehetőség. Azonban ennek gátat szabnak a versenypiaci szabályok. A törvényjavaslat ezért az új közfoglalkoztatási rendszerrel olyan megoldásra tesz javaslatot, amely egyrészről a támogatási rendszer átalakításával ösztönzőleg hat a munka nélkül lévők elhelyezkedésére, másrészről pedig biztosítja a munkanélküliség és a munkaerőpiacon elhelyezkedés közötti átmenetet.

Fontos eleme a törvényjavaslatnak a közfoglalkoztatási jogviszonyban végezhető munkák pontos definiálása. Közfoglalkoztatási jogviszonyban csak olyan munkák végezhetők, amelyek törvény által meghatározott állami, törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott önkormányzati feladatok ellátására, egyes közhasznú tevékenységekre irányulhatnak. Garanciális szabály azonban, hogy csak olyan munkák végezhetők közfoglalkoztatási jogviszonyban, amelyek ellátását törvény nem köti más, például közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszonyhoz. Ennek eredményeként kiküszöbölhető a közfoglalkoztatás keretében, hogy a különböző jogviszonyokban dolgozók helyett közfoglalkoztatási jogviszonyban dolgozókat alkalmazzanak.

Alapvető cél kell legyen, hogy a közfoglalkoztatásban dolgozók valóban fontos és társadalmilag hasznos munkát végezzenek. Átgondolt tervezéssel és jó szervezéssel a feladatok széles körének végrehajtásába kapcsolódhatnak be a közfoglalkoztatottak, például középületek karbantartása, egyes szociális feladatok, vagy ahogy az már itt ma elhangzott, például a belvízelvezetés is egy ilyen feladat lehet. Közreműködésükkel lehetőségünk nyílik olyan, mára már elodázhatatlan feladatok végrehajtására, mint például a gátrendszerek megerősítése, amelyek hosszú távon nemcsak a költségvetésnek jelentenek megtakarítást, hanem értelemszerűen az ár- és belvízveszéllyel érintett területrészek lakosainak is megnyugtató és végleges megoldást adhatnak.

A törvényjavaslat alapján a közfoglalkoztatás működtetése továbbra is pályázati rendszerben történik majd, azonban a támogatásról szóló kormányrendeletet rugalmasabbá, a nagyobb létszámot érintő közfoglalkoztatáshoz igazodóbbá kell tenni. A közfoglalkoztatás tekintetében a legfontosabb a közfoglalkoztatási jogviszony létesítésére ösztönző változás. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatosan eltérő feltételeket támaszt, ezért is fontos az, hogy ezen minél hatékonyabban változtatni lehessen.

(12.30)

A szabályozásnak azért van jelentősége, mert a közfoglalkoztatási munkahelyet el kell fogadni, a visszautasítás a folyósított foglalkozatást helyettesítő támogatás megszüntetésével jár. A szabály alól szociális szempontból egy kivétel van, ha az érintett a jegyző által igazolja, hogy a közfoglalkoztatási munkahely elfogadása családi körülményeire hátrányos következményekkel jár.

Végezetül fontos kitérni a közfoglalkoztatás igazgatási rendszerének szervezési és irányítási feladataira. Nem kérdés, hogy kulcsfontosságú lesz az országos közfoglalkoztatás és az aktív korú népesség foglalkoztatási rátájának növelése szempontjából a megfelelő központi koordináció. Ez a feladat csak erős és központosított irányítás mellett látható el. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat legfontosabb feladata az álláskeresést ösztönző és segítő aktív munkaerő-piaci politikák megvalósítása. Széles feladatköréből eredően megfelelő kompetenciával, kiterjedt és jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezik, amely képességek alkalmazhatók az álláskeresők közfoglalkoztatási munkaprogramokra történő irányításában.

A feladatok ellátásában a regionális képző központok is hatékonyan közreműködhetnek. A közfoglalkoztatás rendszeréből a munkaerőpiacra történő visszakerülés egyik meghatározó feltétele, hogy a közfoglalkoztatottak a közfoglalkoztatási, továbbá a piaci igényeknek megfelelő alap- illetve továbbképzésben részesüljenek. A képzés szervezeti kereteit a regionális képző központok alkotják.

A közfoglalkoztatás új rendszere azonban csak akkor teljesítheti a kitűzött célokat, ha naprakész információ áll rendelkezésre az álláskeresők pillanatnyi helyzetéről, a felajánlott munkahelyekről, továbbá minden olyan lényeges körülményről, ami a munkába állásra kihat. E célt szolgálja a foglalkoztatási és közfoglalkoztatási adatbázis létrehozása, amely az operatív intézkedéseken felül lehetővé teszi a közfoglalkoztatás tervezését is. A társadalmi felzárkózás szempontjából is kiemelt jelentőségű, hogy a közfoglalkoztatás során a munkavállalás szempontjából hátrányos és leghátrányosabb helyzetűek közfoglalkoztatásba történő bevonása prioritást élvezzen. Ezért a nyilvántartás tartalmazza az érintett személyek hátrányos helyzetére vonatkozó adatokat. Ezek ismeretében nyílik lehetőség a közfoglalkozatás szervezése során az előnyben részesítésükre.

Üdvözlendő, hogy a törvénytervezet a közfoglalkoztatás és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés átmenetének elősegítése érdekében megteremti a közhasznú munkaerő-kölcsönzés lehetőségét is. Ennek lényege, hogy a közfoglalkoztatott is kölcsönözhetővé válik a szabadpiaci munkahelyre. Természetesen ebben az esetben a kölcsönzőnek meg kell fizetni a munkabér-különbözetet. A közhasznú munkaerő-kölcsönzés előnye, hogy gyorsan tud reagálni az átmeneti munkaerőigényekre is.

Összességében a benyújtott törvényjavaslat Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetét figyelembe véve egy reális jövőképet rajzol fel a közfoglalkoztatás terén is. Nincs fölösleges ember, és nincs fölösleges munka. A Gondviselőnek mindenkivel van terve, a közösségben mindenkinek van hasznos helye. Hazánk pedig csak akkor tud kitörni az adósságcsapdából, ha sikerül helyreállítanunk a munka becsületét. Ehhez fontos lépést jelenthet tervezett új szabályozás bevezetése, amely a jelenleg még segélyekből élő, de aktív korú embereket vezetheti vissza a munka világába.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)