Felszólalás adatai

Ez egy hibás kiindulópont, ennek következtében homokra épül a költségvetés is, hiszen, mint ahogy tegnap is utaltam rá, az államháztartás adóssága, az állam adóssága nem fizethető vissza. Tegnap Soros Györgyöt idéztem, most idézhetném én is, mások is idézték a számvevőszéki véleményt a költségvetési törvényjavaslatról. Ebben is van egy idézendő mondat: A központi költségvetés bruttó adóssága a 2011. évi várható 19 000 milliárd forintról 19 300 milliárd forintra nő. Tehát azok után, hogy 2011-ben önök prioritást adtak az államadósság csökkenésének, nő 300 milliárd forinttal a várható számok alapján. Ez a szám, mint említettem, a számvevőszéki véleményből származik.

De ha még ezek után is kételkednek ebben, akkor hadd mondjam a legfrissebb példát, a görög eseményekkel kapcsolatos tegnap éjszakai döntést Brüsszelben, ami azt az eredményt hozta, nem a mi számunkra, a görögök számára, hogy nagy valószínűséggel a görög államadósság felét el fogják engedni. Tehát a görög példa is azt mutatja, hogy az államadósság visszafizethetetlen. Önök nem tudnak megnevezni egy országon kívül többet, amely ország visszafizette volna valaha az államadósságát. Ez az ország Románia volt. Ismerjük a következményeket, mind Románia helyzetét, mind a diktátor sorsát.

Tehát ezt nyugodtan kezelhetjük axiómaként a közgazdasági felfogások között, hogy az államadósság visszafizethetetlen. Azonban jó esetben kinőhető. Kinőhető, hiszen, mint utaltam erre, ha az a bizonyos tört szám, aminek a nevezőjében a GDP vagy a gazdasági növekedés van, a számlálójában pedig az adósság maga, és az adósság nem nő, a nevező viszont növekszik, akkor egyre kisebb a hányados. Sajnos, ez nem igaz, mert a következő esztendőben, ameddig ellátunk, ameddig a tervezők vagy az elemzők ellátnak, semmi esély arra, hogy a gazdasági növekedés Magyarországon középtávon nagyobb ütemű legyen. Európában sem nagyon látszik ilyen tendencia. Következésképpen az államadósság csökkentése nem lehetséges. Tehát itt egy paradigmaváltásra van szükség, kedves képviselőtársaim. Arról van szó, hogy egy hibás körben mozgunk mindannyian, a mókuskereket hajtjuk óriási energiákkal, óriási veszteségekkel és következményekkel, elszegényedéssel és munkanélküliséggel és egyebekkel. Hajtjuk a mókuskereket és nincs belőle kijárat.

Ebből a ketrecből tulajdonképpen ki kell törni, ebből a magunk gyártotta ketrecből. És ahogy erre már utalt Varga Géza képviselőtársam és mások is, új szemléletre van szükség. Azt a pénzügyi rendszert, amelynek eleme vagyunk mi magunk is, fölül kell vizsgálni, és a magunk eszközeivel, tudom, hogy Magyarország ebben nem meghatározó tényező, mégis ezt kell kezdeményezni, mert a világ egész pénzügyi rendszere egy rossz mechanizmust hozott létre. És ebből a gazdag országok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek lesznek. És ebből valahol katasztrófák következhetnek. Nem akarom feketébbre festeni az ördögöt a feketénél, de ezeket a veszélyeket mindenféleképpen újra föl kell idéznem.

Minden remény megvan arra... - remény? Minden esély megvan arra, bár ne lenne, hogy az ez évi államadósság is több lesz, mint amit önök terveznek; azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyar adósságstock szerkezete olyan, hogy 40 százaléka körülbelül devizaadósság, és ennek a 40 százaléknak az alakulására a forintárfolyam van hatással. Tehát hiába próbálja csökkenteni különböző eszközökkel az állam ezt a hatalmas stockot, ha elmozdulnak az árfolyamok. És sajnos ez sem kedvező, ez a költségvetés 265 forintos euróárfolyammal készült, és most 300 forintnál tartunk. Hát adja isten, hogy 300-nál jobb legyen a forint árfolyama, de olyan híreket olvas az ember a szaksajtóban, hogy más megfontolásokból meg az lenne a jó a magyar gazdaságnak, ha a forint árfolyama tovább romlana, mert ennek következtében az export rentábilisabbá válhatna, és az húzhatná a GDP növekedését. Tehát egy borzasztóan bonyolult helyzetről van szó. Amennyiben a forintárfolyam nem megy lejjebb, akkor az államháztartás adóssága sem várható, hogy javulni fog.

Ezért hibás tehát az a cél, amit a költségvetés megfogalmazott alapcélként. És ha önök egy olyan célt fogalmaztak volna meg, kedves pénzügyi kormányzat, hogy nem az államháztartás adósságának, hanem a kamatok csökkentése a cél, azt szívesen tudnám támogatni. Mert itt az igazi probléma a kamat. Kérem szépen, Németország államadóssága több, mint a miénk fajlagosan, 83 százalék, vagy Japáné 180 százalék a GDP-hez képest, és semmiféle tragédiát nem lát az ember sem a német, sem a japán gazdaságnál. Nem az a probléma, hogy mekkora az állam adóssága, hanem az, hogy mennyi kamatot fizet érte. Az adósság ára a kamat, és ez rettenetesen magas nálunk, erről mindenki tud, több mint 1000 milliárd forint évente. Az az igazi probléma, hogy ez a kamatfelár, amit ezért nekünk a hitelezők számára meg kell fizetni, borzasztóan drága.

(12.50)

Miközben Magyarország az elmúlt húsz esztendőben mindig jó adósnak minősült érdekes módon - erre akár büszkék is lehetnénk, hogy mi fizettük a kamatokat, ha belegebedt is az életszínvonalunk -, és a jó adós pozícióink jelenleg is fennáll, és azokat a kamatfelárakat, amiket azért kell megfizetnünk a hitelezőknek, mert a Magyarország iránti bizalom nem túlságosan nagy, ezeket a kamatfelárakat bezsebelik. Itt egyik kollégám mondta reggel, Zakó László képviselőtársam, hogy ez egyfajta uzsorakamat. Mi lényegesen, 6-8 százalékkal több kamatot fizetünk ugyanazért a hitelért, mint más, kedvezőbb megítélésű országok, miközben a hitelező nyugodtan számíthat rá, hogy meg fogja kapni azt a magas kamatot. Tehát ezt az egész rendszert végig kell gondolni, és a CDS-felárakból keletkező extra hasznot kellene tulajdonképpen a hitelezők kamataként betudni, mert különben egyszerűen kiszivattyúzzák az országot. Tessék világosan nézni a számokat! Tegnap idéztem egy számot, négy év alatt 4500 milliárd forint ment ki az országból kamatfizetés formájában. Iszonyatos összegekről van szó, és továbbra is ez történik.

Tehát ezért tartom hibásnak ezt a gazdaságpolitikai alapot, hogy változatlanul tudomásul veszi ezt a horribilis kamatfizetést, és nem látszanak azok a gazdaságdiplomáciai lépések - persze, nem is kell hogy lássa az átlagember, akár egy képviselő sem -, nem tudok olyat, hogy a háttérben folynának olyan kezdeményezések, olyan ösztönzések a világ pénzügyi helyzetét befolyásolni képes erők irányába, hogy lépjünk ki ebből az ördögi körből. Ez sehová nem vezet! Pontosabban, abba a szakadékba vezet vissza, amire Hoffman képviselőtársam utalt.

Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Önök tolják a biciklit - a biciklihasonlat is elhangzott már -, hová tolják a biciklit? Rossz irányba tolják a biciklit, az államadósság csökkentése nem lehet a gazdaságpolitika, a költségvetés centrumában, mert ez egy hibás kör. Tessék ebből a hibás körből kitörni! Én a magam ismereteit, képességeit vagy tapasztalatait tekintve tettem - lehet hogy szerénytelen - ajánlatokat arra, hogy megosztanám a tapasztalataimat azokkal, akik ezzel foglalkoznak. Nem tartanak rá igényt. Nem baj, nem vagyok sértődékeny, azt gondolom, hogy aki politikusi pályát is megpróbál befutni vagy ott maradni, az nem lehet sértődékeny. Nem fogékony ezekre a gondolatokra a pénzügyi kormányzat, és továbbhalad a zsákutcában az országgal együtt, sajnos. Ez az egyik gondolatkör, amit még el akartam a tegnapiak kapcsán mondani.

A másik pedig, elnök úr, néhány olyan kérdés, ami nem függ össze az ország nehéz helyzetével, ezek miatt már nem nagyon lehet a válságot hibáztatni. A költségvetési törvényjavaslat prezentációja - ahogy szaknyelven mondják -, amit ide tesznek önök elénk, ez hallatlanul alacsony színvonalú munka, tisztelt képviselőtársaim. Csak néhány példát mondok, mert az időt most már figyelnem kell. Mi van itt előttünk? Törvényjavaslat Magyarország 2012. évi költségvetéséről. Kérem szépen, ez nem Magyarország költségvetése, ez a magyar államháztartás központi rendszerének a költségvetése. Még csak nem is az államháztartás költségvetése, mert nincsenek benne a helyi önkormányzatok, és maga a kormányzati szféra egésze sincs benne, ami szintén része Magyarországnak, meg hát Magyarországnak része vagyunk mindannyian. Tehát tessék már legalább a címét igényesebben megfogalmazni! Ez a magyar államháztartásnak, egészen pontosan a magyar államháztartás központi alrendszerének a költségvetése. De ez csak egy fricskának szánt megjegyzés, hogy mennyire nem igényes ez a költségvetés, a prezentáció maga.

Tavaly is elmondtam, most is elmondom: tegnap átadtam a miniszter úrnak egy dolgozatot, amit az Akadémia egyik kutatóintézete készített, hogy néz ki egy költségvetés, milyen annak a külleme, tartalma, szerkezete, hogy tanuljunk belőle, ha lehet. Idehoznak önök egyetlenegy évet, 2012, egy számoszlop. Nincs előtte az, hogy mennyi várható 2011-es, nincs mellette, hogy mennyi volt a 2010-es tényszám. Ez a bizonyos n-2-es szabály, amit az Európai Unióban jól ismernek, és más országokban is használnak, egy idősor, hogy össze lehessen hasonlítani a számokat. Nem lehet összehasonlítani, tisztelettel jelentem, nincs mit mihez hasonlítani. Ennek semmi köze a válsághoz, hogy ezt valaki megcsinálja.

Olyan információk hiányoznak belőle, amelyek nélkül nem tud a képviselő eligazodni a számokban. Mondok egy példát, mert mondhatnék ezret is. Itt van a kormányzati rendkívüli kiadások között az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő kárpótlás, 1,7 milliárd forintos kiadás. Kérem szépen, tisztelettel jelentem, én nem emlékszem így kapásból arra, hogy a párizsi békeszerződés kapcsán nekünk még ilyen restanciáink vannak. Kellett volna ezekhez kommentárokat fűzni, magyarázatokat, legalább egy lábjegyzetet, hogy mi ez, hogy ne történelmi kutatásokat kelljen végezni, hogy itt miről is van szó. Ez csak egy példa.

Végezetül, elnök úr, azt szeretném még hangsúlyozni, hogy több képviselőtársam erényként állítja be azt, hogy a kormány 300 milliárd forintos tartalékot tervez. Én nem vagyok tartalékpárti egyébként, mert ha lenne egy katasztrófatörvénye az országnak, akkor nem kellene tartalékot tervezni. Mindegy, erre most nem akarok kitérni, csak azt akarom hangsúlyozni: rendben van, legyen tartalék, legyen 300 milliárd forint tartalék, na de, kérem, ezt ne a kormány költse már el. Akkor tessék ide behozni a tartalékot! Most a legújabb tervek szerint majd valamikor csak az év második felében, harmadik, negyedik negyedévében lehet ezt felhasználni. Rendben van, de akkor az Országgyűlés elé kell hozni, mert különben megfosztja önmagát az Országgyűlés a költségvetési jogától, olyan hatáskört delegál a kormányra, ami az Országgyűlés hatásköre. Ide kell hozni az ország tartalékának, a nemzetvédelmi alapnak, az országvédelmi alapnak a felhasználási javaslatát.

Tehát ilyen szakmai hiányosságokkal rendelkezik ez a törvényjavaslat, túl a gazdaságpolitikai megalapozatlanságon, a prezentációnak az igen gyenge szakmai színvonalát is beleértve. Ezért ez támogathatatlan.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)