A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló 2065. számú törvényjavaslat benyújtását a '94-ben történt megalkotását követően bekövetkezett jogszabályi változások, a gyakorlati tapasztalatok és az alkalmazása során eltérő értelmezések indokolják.

Az nem vitatott tény, azt gondolom, az itt jelen lévők számára, hogy a polgármester az önkormányzati rendszer kiemelkedő szereplője, az önkormányzat első számú tisztségviselője, tevékenysége meghatározó jellegű az önkormányzat egész működését illetően.

Az önkormányzatok a társadalomban különleges autonómiákat, kis túlzással azt is mondhatnánk, egy-egy kis köztársaságot alkotnak. Ezek vezetői a polgármesterek, akik közvetlen választásukkal igen erős legitimációval bíró személyek. Ezért is szabályozzák megválasztásukat, jogállásukat a legmagasabb rangú jogszabályok: az alkotmány, a kétharmados Ötv. és a választási törvény.

Ezek a jogszabályok azonban jellegüknél fogva nem ölelhetik fel és nem is szabályozhatják a polgármesterre vonatkozó teljes tárgykört. Itt utalnék Fenyvessy Zoltán korábbi felszólalására is, vannak olyan részletszabályok, amelyek ilyen magasabb rendű jogszabályokba teljes pontossággal nem illeszthetők be. Ezért is alkotott az Országgyűlés '90-ben külön törvényt a hiányzó tárgykörökről, majd az előbb említett '94-es törvényt.

A mostani módosítás alapját képező '94-es törvény pontosítja és kiegészíti a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség megszűnésének eseteit, kiegészítve a munkakör átadása-átvételi szabályaival, pontosítja a polgármester úgynevezett végkielégítésének szabályait, rendelkezik az alakuló ülésen újra nem választott, de később, három hónapon belül mégis megválasztott alpolgármester közszolgálati jogviszonyáról, a polgármester illetményét a köztisztviselőkéhez és nem a miniszterekéhez viszonyítottan szabályozva, rendelkezik a tiszteletdíjról és költségtérítésről, pontosítja a polgármester ellen indított fegyelmi eljárás határidőit, szabályozza a polgármester korkedvezményes nyugdíjra való jogosultságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat az 1. §-ban a korábbi a), d) pontokat összevonja, figyelembe véve a területszervezési eljárásról szóló törvény rendelkezéseit a polgármester vonatkozásában. Eszerint mindig a következő választáson alakulnak új települések, így szükségtelenné válik az e pontokban foglalt korábbi szabályozás fenntartása.

A törvény a polgármestereket illetően egy sajátos jogviszonyt tükröz, amely tisztán sem nem munkajogi, sem nem köztisztviselői jogviszony. Mindkettőből találhatók benne elemek, de el is térnek attól. E törvény határozza meg azt is, hogy mely szabályokat kell megfelelően alkalmazni belőlük, és melyek azok a sajátos kérdések, amelyekről külön törvényben kell rendelkezni.

Leszögezhetjük, hogy a szabályozás alapvetően bevált, de mint említettem, szükséges azt az időközben bekövetkezett törvénymódosításokhoz: alkotmány, köztisztviselői törvény, területszervezési eljárásról szóló törvényben meghozott változásokhoz igazítani. A jelenlegi hatályos szabályok már nem elégségesek a gyakorlati tapasztalatok alapján valamennyi élethelyzet rendezésére sem.

Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy az imént említettem a bizottsági véleménynél, az előkészítés eljárás során széles körű egyeztetés folyt. Azoknak a ritka pillanatoknak egyike következett el az Országgyűlés tízéves történetében, hogy mind koncepciójában, mind alapvető megoldásaiban egyetértés alakult ki a javaslatról, amelyet én rendkívül fontosnak és itt kiemelendőnek tartok.

A törvényjavaslat alapvetően a következő pontokban - erről már szóltam - módosítja a törvényt. Ami fontos az 1. §-t követően, hogy az alpolgármester megbízatásával kapcsolatos szabályokat is egyértelműsíti, miközben ehhez kapcsolódóan a 13. §-ban egy kétharmados törvénynek, az Ötv.-nek a 34. § (1) bekezdését is módosítja.

A gyakorlatban problémát okozott, hogy az alpolgármester tisztsége abban az esetben is megszűnt az önkormányzati általános választások napján, ha az alpolgármestert képviselőnek választották meg, az alakuló ülésen pedig ismét alpolgármesternek. A jelenlegi szabályok szerint tehát legkevesebb két hét kiesik a foglalkoztatási jogviszonyából. A választást követő napon ugyanakkor megilleti háromhavi illetményének megfelelő juttatás, holott akár két hét múlva ismét főállású alpolgármester lehet.

Tisztelt Országgyűlés! A polgármesteri illetmény mindig a viták kereszttüzében állt, egyfelől a választópolgárok illették kritikával, ha nem megfelelő teljesítménnyel párosult, másfelől maguk az érintettek is különböző technikákat alkalmaztak, sokszor a törvényesség határát is súrolva, esetenként etikai normát sértve a megfelelő díjazás érdekében. Tudjuk, ma sem és korábban sem volt könnyű közfunkciót ellátni, mi, akik itt ülünk a parlamentben, igazán tudjuk ezt.

Ha azt szeretnénk, hogy a megoldandó feladatok súlyát és jellegét is ismerve olyan kvalifikált, a munkájukért felelős, a közösség bizalmát bíró személyek vállalkozzanak erre a szép, de nem könnyű feladatra, akikre a helyi közösségeknek is szükségük van, akkor emiatt is fontos a törvénymódosítás. Az erre vállalkozó személyeknek pedig világosan látniuk kell, hogy sokszor egy adott életpálya feladása mellett, olykor a versenyszférából kikerülve mit várhatnak a javadalmazás terén.

Jelenleg a törvény a polgármester illetményét a miniszteri illetményhez kapcsolódva határozza meg, keret jelleggel. '97-ben befagyasztották a miniszteri illetményeket, ez azzal a következménnyel járt, hogy az Országgyűlés befagyasztotta a polgármesteri illetményeket is korábban. Az illetmények összege vitathatatlanul alacsony, ezen most történt némi változtatás. Persze mint minden, ez is viszonyítás kérdése, azonban úgy gondolom, hogy ismerve a feladatot és a felelősséget, nem képezheti vita tárgyát ennek megváltoztatása, amely tartalmi, de úgynevezett technikai változtatást is jelent.

A javaslat szerint célszerűbb a polgármester illetményét a Ktv. 42. § (3) bekezdése alapján megalkotott önkormányzati rendeletben megállapított köztisztviselői illetményalaphoz kötni. Így az önkormányzat pénzügyi lehetőségeit is figyelembe véve szorosabb kapcsolat alakul ki a polgármester és az önkormányzati és államigazgatási feladatai ellátását segítő, előkészítő és döntéseit végrehajtó apparátus között. Az együtt sírunk, együtt nevetünk módszere ez, amely a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez igazodik.

Még egy fontos változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a települések nagyságához kötődő illetmény tovább differenciálódik a háromezer fő alatti települések esetében. Ennek oka, hogy ebbe a kategóriába tartozik a települések több mint háromnegyede, és nyilvánvaló, hogy más munkateher hárul néhány száz lakosú település polgármesterére, mint egy ezer lélekszámot meghaladó vagy éppen a háromezer lakost megközelítő település vezetőjére.

(13.50)

Nyilvánvalóan összefüggés van a településnagyság és az ellátandó feladatok között, noha ezt több tényező befolyásolhatja. Ebből adódóan a rendkívül differenciált a feladat ellátása az önkormányzati közszolgáltatások biztosításában. Sok esetben ezek jó részét ebben a kategóriában nem önállóan végzi a település, több településnek intézményei sincsenek. A probléma abban is jelentkezik, hogy rendkívül kicsi a hivatal, és igazán nem szakosodott apparátus végzi ott a feladatot. Mivel keret jellegű a szabályozás, a testület ezen belül mérlegelhet az előbb említettek ismeretében.

Még egy fontos szabály e körben: az illetmény közérdekű adat, valamint az is, hogy a szabályozás ciklus közben történő változása nem eredményezhet illetménycsökkenést. A díjazáshoz kötődik az idézőjelbe tett, úgynevezett végkielégítés újabb szabályozása. A leköszönő polgármestert háromhavi illetménynek megfelelő összeg illeti meg, valamint további adható, háromhavi. Ez jelenleg, mint ahogy említettem, értelmezési gondokat vet fel.

A javaslat a kormány tagjai jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény rendelkezésének megfelelő átvételt javasolja. Ennek indoka, hogy a polgármesteri jogviszony sajátos foglalkoztatási jogviszony. A tisztség négy évre szól, és emiatt nem alkalmazhatók rá minden esetben a Ktv.-szabályok sem.

A Ktv.-ben a végkielégítés szükségképpen a határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyhoz kapcsolódik, ez indokolja a választott polgármester tekintetében az itt foglalt szabályoktól eltérő végkielégítési szabályokat. Az alpolgármester esetében felmerülhet az a kérdés, miért nem kell a teljes összeget visszafizetnie. Újraválasztásig legkevesebb fél, de adott esetben akár egy vagy két hónap is eltelhet, amikor nem kap illetményt, így az időarányos részre vonatkozik csak visszafizetési kötelezettség.

Sok vitát indukált az elmúlt időszakban a költségtérítés intézménye. Több helyen illetménypótlónak tekintették, azaz nem a tényleges és szükséges költségekhez igazodott. A javaslat most egyértelműen rendelkezik erről, miközben választási lehetőséget ad a polgármesternek, hogy a ténylegesen felmerült költségeket vagy az átalányt választhassa, a törvényjavaslat az utóbbi esetben pedig törvényi maximumot is bevezet.

Tisztelt Országgyűlés! Már korábban megfogalmazódott gyakorló polgármesterek részéről a korkedvezményes nyugdíj igénye, az önkormányzati és rendészeti bizottság vitájában is felmerült a javaslatban megfogalmazottakat tágító igény. Erre volt már példa a rendszerváltás idején, amikor az egykori tanácselnököknek, akik a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt már megszerezték, koruknál fogva lehetőségük volt arra, hogy a tanácstestület döntése esetén korengedményes nyugdíjba menjenek, már öt évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt. Igaz, az akkori költségeket végső soron az újonnan alakuló önkormányzatok örökölték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a polgármesterként végigszolgált idő duplán számít, akár a háborús évek. Talán ezt értékeli a törvényjavaslat, amikor az említett tárgykörben egy kezdeti lépést tesz; ez a lépés jelképes, de mégis gesztus értékű, hosszabb távon azonban mindenképpen megfontolandó a továbblépés lehetőségének vizsgálata. Ma is van erre már példa, a nehéz fizikai munkát végzők esetében, illetve akár aktuális ügyként mondhatnám a tengelyen töltött időt is; igaz, néhányan mostanában mintha ki akarnák tolni ennek határidejét, nem igazán akaródzik a mozdonyokra ülni. Az európai uniós gyakorlatban is vannak erre példák, hiszen ott 3-4 ciklust követően nyílik erre lehetőség. A tárgyilagosság kedvéért azért megjegyezném, hogy ott egy ciklus 6-8 év, az önkormányzati szféra sem 10 éves, mint nálunk, a lehetőség megteremtése mégis figyelemre méltó.

Az a polgármester, aki ciklus közben érné el az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, mérlegelheti, hogy elindul-e a választáson, vagy korengedménnyel korábban nyugdíjba vonul, ennek ismerete a választók számára is fontos. A javaslat e rendelkezése, szemben a rendszerváltáskori helyzettel, nem terheli az önkormányzat költségvetését. A költségeket a központi költségvetés állja, ami új feladat esetében, úgy gondolom, ritka dolog. A tiszteletdíjhoz kapcsolódik még az a fontos szabály, amely sokszor tapasztalt szubjektív döntéseknek szab határt. Miről is van szó?

Több esetben előfordult, az expozéban is hallhattuk, hogy nem csak az az összetételű testület alakult meg, és ez nem csak általában azokra igaz, ahol már pártfrakciók vesznek részt a testület munkájában, mint az, amely a polgármestert többségében segítené. (Sic!) Ez önmagában talán nem lenne baj, de az is előfordult, hogy a többségében más platformon álló testület olyan illetményt, illetve tiszteletdíjat állapított meg a polgármester részére, amely nevetségesen alacsony volt. Ennek a szubjektív döntésnek szabna gátat a 4. § A), amely legfeljebb 20 százalék csökkentés lehetőségét adja meg a döntéshozóknak.

Mielőtt még azt gondolná bárki itt a teremben vagy a hallgatóság részéről, hogy csak pénzről szól a törvényjavaslat, hadd szóljak néhány gondolatot egy fontos és napjainkban szintén igazán aktuális kérdés kapcsán egy hiánypótló rendelkezésről; arról, hogy a javaslat a polgármester ellen indított fegyelmi eljárásokban az eredményes, gyors befejezést szolgáló határidőket állapít meg, jelenleg ugyanis a polgármester elleni fegyelmi eljárás akár évekig is elhúzható. A javaslat feszes, de mégis tartható határidőket jelöl meg, jogorvoslati lehetőséget is biztosítva, bírói út igénybevételével. Ezzel elejét lehet venni a hosszan elhúzódó, a közvéleményt rendkívüli módon irritáló, többek által csak kutyakomédiának nevezett eljárásoknak.

Ugyancsak nem szabályozta a törvény eddig a munkakör átadásának, átvételének módját, új polgármester belépése esetén. Több esetben fordult elő, hogy - talán érzelmi okokból, érthető módon - nem vagy nem megfelelő módon állt a régi polgármester rendelkezésre az átadás-átvételhez, semmilyen szabály nem tette ugyanis ezt számára kötelezővé. A tervezet egyfelől előírja a munkakör átadását, átvételét, másfelől ehhez köti az úgynevezett végkielégítés kifizetését. A tervezet felhatalmazást ad a belügyminiszternek a munkakör-átadási jegyzőkönyv tartalmának meghatározására, amely vélhetően a szakszerűséget biztosítja. A jogbiztonságot szolgálja az is, hogy vita esetén az érintett itt is bírósághoz fordulhat. A javaslat nyolc napon belül teszi kötelezővé ezt, már ötnapos elmaradás esetén is csak alapos okkal mentheti ki magát a mulasztó polgármester. Ez adott esetben zavart okozhat, célszerű a határidő egységes meghozatala. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Végezetül, a törvényjavaslat 13. §-ában foglalt jogszabályi hivatkozások áttekinthetőbbek, a megalkotása óta eltelt időszak törvényi változásait vezeti át, pontosítva azokat.

Tisztelt Országgyűlés! Minden javaslat fontos, amit meghozunk, ez is azok közül való, ezért a Fidesz frakció nevében...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: ...elfogadását támogatjuk. Köszönöm a megértő türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vezérszónoklatok közben nem lehetett kétpercezni, igaz, hogy azóta Mádai jegyző úrral már tisztáztuk a félreértéseket, de a jegyzőkönyvi hitelesség kedvéért szeretném elmondani, hogy valóban elhallás és félreértés volt közöttünk.

Én arról beszéltem, hogy a területszervezési ügyek, illetve az új rendelkezések, amelyeket a közelmúltban fogadott el a parlament, az országgyűlési, illetve az önkormányzati általános választások napján lépnek hatályba, ezért a javaslat nem tartalmazza az új község megalakításával kapcsolatban az időközi választásra vonatkozó szabályt, amely a korábbi, 1994. évi LXIV. törvény 2. § (1) bekezdésének a b) pontjában található. Ez a mostani módosításban már nem szerepel. Ezt szerettem volna mindképpen tisztázni.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tóth Imre az imént elmondta a specialistákról és a globalistákról szóló mini expozéját, úgy gondolom, ez csak részben igaz, hiszen minél kisebb egy település, annál kevesebb feladatot kell ellátnia.

Legtöbb esetben, néhány száz településen nincs semmilyen intézmény, nincs olyan nagy mértékű közszolgáltatás, mint adott esetben egy 1000-1500... - adott esetben megközelíti a 3000-es létszámot egy-egy település, ahol már több intézmény, iskola, óvoda, konyha, öregek napközi otthona s a többi van. Ebből adódik, hogy igazából a polgármesternek nem kell annyira univerzálisan érteni a közszolgáltatásokhoz a néhány száz lakosú településen, elismerve természetesen az ő felelősségüket és az ő munkájukat is, mint egy ennél jóval nagyobb lélekszámú településen, beszámítva azt is, hogy az apparátus valóban kevesebb szaktudással rendelkezik.

(15.30)

Ezek a települések általában körjegyzőségben működnek, s ezt a kormányzati törekvés is alátámasztotta az elmúlt időszakban. Ezekben a körjegyzőségekben viszont már megjelennek a speciális szakemberek. Tehát ilyen módon a kérdésfeltevés nem teljesen helyénvaló ebben az ügyben.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatva a Keller és Tóth Imre képviselőtársaim által elmondottakat, úgy hiszem, a megoldás magában a javaslatban van, ahol keretek vannak, és 3-5-ig, illetve 5-6,5-ig terjed a határ. Amennyiben egy néhány száz lakosú, rendkívül progresszív településen a képviselő-testület úgy látja, hogy jól dolgozik a polgármester - s egyébként is egy univerzális embert kell oda választani -, akkor a felső határnál húzza meg az illetményét, ahol pedig kevésbé tehetős a település, és netán nem indult el jelentős számú lakosságbeáramlás vagy betelepülés a községbe, ott az alsó határnál húzza meg az illetményt. Azt hiszem, közülünk senki nem a polgármesterek illetményét kívánja megfúrni az egymással történő vitatkozás során, hanem azt szeretnénk, hogy ez a javaslat e tekintetben minél jobb legyen, minél differenciáltabban, minél kellőbb módon fejezze ki azt a felelősségteljes munkát, amit a polgármesterek végeznek. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az imént és három héttel ezelőtt is szó volt arról, hogy kiüresednek-e a képviselő-testületek, avagy sem azáltal, hogy az ottani intézményvezetőket kizárjuk. Engedjék meg, hogy egy kis statisztikát ismertessek. Lehet, hogy ez nem általános - ez speciális -, de egy megyére szól, nevezetesen Vas megyére, ahol 208 községi képviselő-testület van. Ebben az összes képviselők száma 1180 fő - polgármesterek nélkül -, az intézményvezetők száma a testületekben 26 fő, 2,2 százalék; általános művelődési központi és általános iskolai igazgató ebből 11 fő, azaz 1,3 százalék; óvodavezető 7 fő, 0,6 százalék; művelődésiház-vezető 4 fő, 0,3 százalék.

(9.50)

A képviselő-testülettől megbízást kapott 20 fő, 1,7 százalék; az összeférhetetlenségben érintettek száma 1180 főből 46 fő, azaz 3,9 százalék. Mondom, ez Vas megyére vonatkozik. Lehet, hogy ez más megyékben másképp tekinthető, vagy másképp jött létre a választottak száma. Ez is egy adalék a mi gondolkodásunkat illetően, segítség. Meg lehetne nézni minden megyében - szerintem ez az egész országban viszonylag hamar összegyűjthető -, és akár hatástanulmányként is figyelembe vehető a későbbi részletes vita során, hiszen lassan már a részletes vitába fogunk érkezni az általános vita helyett.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Látszik, hogy e törvényjavaslatot illetően nagyjából konszenzus van a pártok között, hiszen még az önkormányzati szövetségek között sem volt vélemény a javaslatot illetően. Ezt azért mondom el, mert azon kivételes pillanatok következnek el, hogy egyetértek Bauer Tamással a tekintetben, hogy a jutalomügy valóban nagy vihart kavart itt a tavalyi év végén, ez év elején, és magam is tapasztaltam azt, hogy sok esetben a költségvetési rendeletbe normatív szabályként 6-8-10 havi kötelező jutalmakat építenek be. Nem egyedi döntésekkel születnek meg ezek a rendelkezések, nem a munkához igazodik adott esetben, hanem ez egy fizetéskiegészítést jelentett. Az volt az oka, amiről egyébként itt folyik a vita, hogy nem volt rendezve a képviselők, pontosabban a polgármesterek javadalmazása.

A másik dolog, amire szeretnék reflektálni a képviselő úr által elmondottakból: a fix szorzók esetében a múltkor többünk között vita volt, hogy a települések jellege között eltérések vannak. Van több intézményt fenntartó település, nagyobb iparral, lehetőségekkel rendelkező település, tehát a településjellegek között különbség van, és ezt a tól-ig határban adott esetben jobban ki lehet fejezni, mint egy fix szorzó esetében. Gondoljunk csak egy 10-10,5 ezer lakosú településre, és gondoljunk egy közel 40 ezer lakosú településre, nagyobb város, több feladat, a tól-ig határ mozgási lehetőséget ad, ezért én nem igazán tudom viszont e tekintetben akceptálni a képviselő úr hozzászólását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék tárgyszerű lenni, hiszen úgy gondolom, azért a részletes vitának is vannak korlátai. Én nem kívánok foglalkozni sem a váci tűzoltósággal és senkinek az öltözködésével sem; nem ide illő gondolatok ezek.

Inkább arra szeretnék reflektálni, hogy Keleti képviselőtársam az imént a bizottsági megjelenési kötelezettséggel kapcsolatban félretájékoztatta a parlamentet, és nem azért, mert nem jogász, hanem azért, mert mondhatnám azt is, hogy ez állt az érdekében.

Ezzel kapcsolatban szeretnék két jogszabályt idézni. Az alkotmány 21. § (3) bekezdése alapján elrendelt megjelenési kötelezettségnek mindenki köteles személyesen eleget tenni. Akinek a helyettesítését a jogszabály lehetővé teszi, az a megjelenési kötelezettségének jogszabályban meghatározott helyettes útján is eleget tehet.

A másik: a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján csak meghallgatás rendelhető el. E rendelkezés alapján elrendelt meghallgatásban történő közreműködési kötelezettségnek jogszabályban meghatározott helyettes útján is eleget lehet tenni. Vallomás tételét országgyűlési bizottság a Házszabály 77. § (1) bekezdése szerinti határozatával rendelheti el.

Úgy gondolom, ezt szükséges volt ismertetni, ha netán valaki ilyen pontosan ezt nem ismerte volna. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Arra szeretném kérni önt - mivel a kétpercesek alatt olyan messze távolodtunk már a részletes vitától, egymással vitatkoznak a képviselők a bizottság módszeréről, az elmúlt idő eseményeiről, aminek megítélésem szerint nincs köze a részletes vitához -, nyomatékosan szeretném kérni az elnök urat, hogy szíveskedjen azokat a képviselőket felszólítani, akik nem a tárgyról beszélnek, hogy térjenek arra, és ilyen módon ebben a mederben folyjon tovább a vita, mert így valóban - amit Atyánszky György mondott - szócséplés folyik, se vége, se hossza nem lesz ennek a napirendnek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kovács Tibor az imént csak részben mondta el, hogy mi ennek a szabályozásnak a vélhető indoka. Úgy gondolom, ennek a valósabb indoka az, hogy valaki saját magának nem lehet a munkáltatója. Abban az esetben, ha egy intézményvezető bent ül a képviselő-testületben, saját magának a munkáltatójává válik, még akkor is, ha az a látszat, szavazásból való kimaradás van, amikor saját ügyében nem szavaz. Valójában ennél ez a fő indok, és úgy gondolom, hogy nem az, amire talán a képviselőtársam célozni próbált.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy én nem említem annyiszor a Szabad Demokraták Szövetségének a nevét, mint ahányszor Bauer Tamás megemlítette a Fideszt az iménti felszólalásában. Inkább a lényegre koncentrálnék.

Milyen módon történt ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása? Úgy, hogy a kormány, illetve a Belügyminisztérium elkészítette, majd azt követően még a benyújtást megelőzően volt egy hatpárti tárgyalás, amelyre a Szabad Demokraták Szövetsége el sem jött. Ebben az eredeti javaslatban szerepelt egyébként a teljes gazdasági összeférhetetlenség, csak az első megbeszélésen jutottunk el oda, hogy az önkormányzati rálátás, a gazdasági szervezetekre történő rálátás jobb lehetőségét biztosítandó, a felügyelőbizottságok maradjanak meg.

Azt pedig egyértelműen cáfolnám, hogy, mondjuk, polgármesterek nem kerültek be felügyelőbizottságokba, erre is lehet példát találni.

(19.40)

Amikor ezt követően véglegesen benyújtásra került a törvényjavaslat, újabb hatpárti egyeztetés volt; a gazdasági összeférhetetlenséget illetően pedig arról szólt a vita a hatpárti megállapodásnál, hogy mikor lépjen hatályba. Ott már szó nem volt arról, hogy a felügyelőbizottság kikerüljön avagy sem, mert ez már újabb lépcsőfok volt.

Tehát úgy gondolom, hogy ilyen módon Bauer Tamás nem teljesen ismeri ezen törvényjavaslat benyújtásának az előtörténetét, hiszen pont a Fidesz kezdeményezte a legszigorúbb gazdasági összeférhetetlenséget. Sőt, Révész Máriusz és Halász János, aki az imént szólt, tudomásom szerint benyújtotta a hatálybalépést illetően a törvénynél jóval szigorúbb hatálybalépési javaslatát. És mivel a cél az, hogy megszülessen a kétharmados törvény, ez mindannyiunkat kompromisszumra kell hogy sarkalljon. Ezeknek az eredménye az, ami most előttünk fekszik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban két, Buza Attila és Bóka István nevével jelzett módosító indítványunkkal szeretnék foglalkozni.

Való igaz - mint ahogy itt már többen elmondták -, hogy ennek a törvénytervezetnek az egyik legkardinálisabb kérdése az illetmény, illetve a költségtérítés intézménye. Tudvalevő, hogy korábban, illetve a jelenlegi szabályozásban is szinte a törvénysértés határát súroló jutalmi normatív szabályozást, illetve költségtérítési szabályokat találtak ki az önkormányzatok arra, hogy az alacsony illetményeket, illetve tiszteletdíjakat valamilyen formában szabályozhassák.

(21.10)

Tény az, hogy ebben a kérdésben rendet kell tenni, és ezt célozta a költségtérítés intézményében az ajánlás 60. pontjában szereplő módosító indítvány is, amely a törvénytervezethez képest választási lehetőséget ad a képviselőnek, mely szerint ha akarja, akkor tételes költségelszámolás alapján lehet költséget téríteni, ha pedig úgy gondolja, hogy átalányszabály alapján kívánja ezt igénybe venni, erre lehetőséget ad. Viszont bent van az a korlát, amely nem engedi, hogy korlátlan módon juthasson valaki költségtérítéshez, hiszen a felső határt is szabályozza.

Képviselőtársam, Bauer Tamás elmondta, hogy ők milyen logika szerint gondolják az egész jutalmazási, fizetési, költségtérítési rendszert, pontosabban egy fix szorzójú fizetési, illetve illetményi szabályozást szeretnének kialakítani azzal, hogy sem jutalom, sem pedig költségtérítés nem adható. Ezzel annyiban szállnék vitába, hogy kistelepüléseken a polgármesterek rendelkezésére nem áll olyan megfelelő hivatal, nem áll személyautó, amely szállíthatja; ezek a polgármesterek saját gépjárművüket használják, saját telefonjukat használják. Amennyiben a költségtérítés intézménye részükre nem áll fenn, akkor ők hátrányosabb helyzetbe kerülnek akár a fővárosi, akár a többi települési, városi települési önkormányzattal szemben. Ezért én úgy gondolom, hogy ilyen módon a költségtérítés mindenképpen fenntartandó.

Az önkormányzati képviselők, illetve a polgármesterek költségtérítésével kapcsolatos szabályozást a 65. pont akként kívánja szabályozni, mint az országgyűlési képviselőkét. Bauer Tamás mondta még talán az általános vitában, ha jól emlékszem, hogy nincs erkölcsi alapjuk a parlamenti képviselőknek másképp szabályozni ezt a rendszert, mint saját magukra (Bauer Tamás: Így van!), tehát ez a 65. pont ezt kívánja ide is, ebbe a törvénytervezetbe is behozni.

Visszatérnék még egypár gondolat erejéig a tól-ig határra. Az érvek akként hangzanak ebben az ügyben, hogy más egy település teherbíró képessége, hiszen van adott esetben egy 10 ezres település és van egy 40 ezres település. Több feladat, több funkció, amit el kell látni ezeken a településeken, és adott esetben más egy gazdagabb település vagy egy szegényebb, hátrányos helyzetű, vidéken levő település, ahol adott esetben a köztisztviselői illetményalapot sem tudják olyan magasan megállapítani. Ilyen módon úgy vélem, hogy a tól-ig határ ebben a szabályozásban lehetőséget ad a képviselő-testületeknek, nagyobb szabadságot ad, mint a fix megállapítás.

A másik: ilyenkor van lehetőség ebben a tól-ig határban mozogni oly módon is, hogy nem kell a 64. ajánlás szerinti inflációkövetést megvalósítani, mert a mozgási lehetőség szabadságot ad a képviselő-testületnek abban a tekintetben, hogy az inflációt is követni lehessen.

Még egy felvetés, amit Perlaki Jenő 35. pontban szereplő ajánlásához szeretnék elmondani, ez pedig a jutalom kérdése. Tudvalevő volt, mint ahogy a bevezetőben is elmondtam, hogy a jutalom sok esetben fizetéskiegészítés volt, normatív szabályozásként, adott esetben költségvetési rendeletben szabályozták. Én úgy gondolom, hogy rendkívüli munkateljesítmény esetén nem szabad elzárkózni attól, hogy tisztességes, de mégsem elrugaszkodott mértékű jutalmat adhat a testület, de egyedi döntéssel - mint ahogy Perlaki Jenő ezt módosító indítványában leírta - és meghatározott feltételek között. Így az a normatív szabályozás, amelyet a képviselő-testületek, illetve a közgyűlések követtek, elvethető, ilyen módon ez szerintem megfelelő módon nyújt szabályozást.

Ami pedig talán a legfőbb érv itt a tól-ig határ, illetve a költségtérítés ügyében az érveimet alátámasztandó, az pedig az, hogy az önkormányzati szövetségek, amelyek településtípusonként tárgyalták végig ezeket a szorzókat, konszenzusos javaslatot tettek, és ez került beépítésre a törvénytervezetbe. Ilyen módon, ha ettől eltérünk, akkor el fogunk térni az önkormányzati szövetségek javaslatától is, és ebben a parlamentben nagyon sokszor elhangzott már az, hogy az önkormányzati szövetségek sok tekintetben nem kerülnek számításba adott törvénytervezetek meghozatalánál. Most, amikor a javaslatuk beépítésre került, én úgy gondolom, hogy ezt el is kell fogadni, és ilyen módon fenntartandó a tól-ig határ, illetve az általuk tett szorzószámjavaslat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban igazat mondott Bauer Tamás a tekintetben, hogy a költségtérítést nem érintették, csak a jutalom kérdését. Viszont úgy gondolom, hogy a 38. pontban nem pontosan írták le, hiszen az akként szól, hogy a polgármestereknek illetményükön felül jutalom nem adható. Ha ez a szabály ilyen módon kerülne beemelésre, abban az esetben tiszteletdíj esetén viszont jutalom adható (Bauer Tamás bólogat.), mert a polgármesterek nemcsak illetményt kapnak, hanem tiszteletdíjat is, tehát nyilvánvaló, hogy ha ezt továbbra is fenntartják és e szerint a logika szerint kívánják fenntartani, akkor ez mindenképpen pontosításra szorul.

Az ajánlás 64. pontjára visszatérve pedig valóban félreértés van, mert itt úgy gondolom, hogy egyrészt az inflációt követi a köztisztviselői illetményalap adott esetben történő emelése, illetve a tól-ig határokon belüli mozgás, és ez valóban eltér attól, mint amit a 64. ajánlásban képviselőtársaim megtettek.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden indokolnám az 51. sorszám alatt benyújtott és Láyer Józseffel együtt jegyzett módosításunkat, amely nevezetesen arról szól, hogy a munkakör átadása 5 munkanap helyett 8 munkanapon belül történjen meg. Ennek a lényege az, hogy ne legyen meg az a keveredés, amely adott esetben félreértésre adhat okot az 5, illetve 8 munkanapon túli átadás esetén történő kifizetés esetében. Egységesen szabályozza, egységesen kezeli a rendszert, azaz minden esetben 8 napon belül kell megtörténnie az átadásnak. Ilyenkor nem lesz vita azon, hogy menthető okból vagy milyen módon történik adott esetben 5 vagy 8 napon belül az átadás. Egységesen kezeli, ilyen módon világosabb és kristálytisztább viszonyokat fog teremteni, amennyiben elfogadásra kerül.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt időszakban több sajtóorgánum adott hírt a pápai harcászati repülőezred megszüntetéséről, információm szerint pedig állománygyűlésen is bejelentették, hogy az ezred nagy valószínűséggel megszűnik, a repülést pedig már lehet, hogy szeptember 1-jével leállítják. Amennyiben a döntés végrehajtásra kerül - ez mintegy ezer embert érinti, és rajtuk keresztül pedig családtagjaikat is -, ezáltal nemcsak jelentős számú munkahely szűnik meg, hanem környékbeli beszállító cégek veszítenek el több tízmillió forintos piacot is, ami további munkahelyek megszűnését is jelentheti a térségben. Így a munkanélküliség megközelítheti egy ilyen kis város és környékén akár a kelet-magyarországi mértéket is.

Tisztelt Országgyűlés! Egy katona életében mindig fennáll annak lehetősége, hogy más helyőrségbe vezénylik, de esetünkben ez sem tehető meg mindenkivel, hiszen rendkívül nagy létszámról van szó, nem beszélve a sok szerződéses és polgári alkalmazottról, akiknek szintén munkát ad a repülőtér. Ez a létesítmény egyébként Ferihegy, Kecskemét, Taszár mellett Magyarországon egy olyan reptér, amely szinte minden igényt ki tud elégíteni.

Hír jelent meg továbbá a sajtóban az úgynevezett NATO-képesség csomagról is, amely három reptér felújítására vonatkozik: Ferihegy 1, Kecskemét és Pápa, a hírek szerint mintegy 36 milliárd forintos nagyságrendben. A döntés következtében vajon nem veszítjük-e el ezt a támogatást is? Egyfelől erre is megoldást kell találni, másfelől arra is, hogy ha az ezred megszűnne - és minél előbb -, akkor az itt dolgozók szakismeretét, a meglévő épületeket, kiszolgáló berendezéseket, ha katonai célokra nem is, de más módon üzemben lehessen tartani. Erre önmagában egy helyi önkormányzat képtelen, csak regionális és országos fejlesztésekkel teremthető meg ennek a lehetősége. Ellenkező esetben a térség jelentős hátrányt szenved, és végleg elveszíti az ebben a fejlődő régióban eddig betöltött szerepét is.

Kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy meg tudja-e erősíteni a sajtóban megjelent és az állománygyűlésen valószínűsített állításokat, és igenlő válasz esetén mit kíván tenni a minisztérium, illetve a kormány a megoldás érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pál Béla felszólalásához szeretnék kapcsolódni, előrebocsátva azt, hogy teljesen jogos igénynek tartom a Laczkó Dezső Múzeum rekonstrukcióját. Csakhogy azt is szeretném elmondani, hogy a Veszprém Megyei Önkormányzat tavalyelőtt címzett támogatást kapott a megyei könyvtár rekonstrukciójára. A törvényjavaslatban pedig szerepel a Cholnoky Ferenc Kórház rekonstrukciója mint címzett támogatás.

Úgy gondolom, hogy egy fokozatos és tulajdonképpen lépést tartó címzett támogatási igénysorrendet kell felállítani. Így a Veszprém Megyei Önkormányzatnál is a könyvtár már rendben van, most következik a kórház, és tulajdonképpen folytatódhat a múzeummal.

Ez a minden címzett támogatásból elcsípendő 2 millió forint azt jelentené, hogy már az idén bebiztosítandó elindulna a rekonstrukció a Laczkó Dezső Múzeumnál 18 millió forinttal, amellyel egyébként semmilyen beruházást igazán nem lehet kezdeni, hiszen 18 millió forint semmire nem elég, viszont egy olyan ígérvényes rendszer jöhetne ezáltal létre, hogy a jövő évtől kezdődően pedig biztosan elindulhat a rekonstrukció.

Úgy gondolom, hogy arra is figyelemmel, hogy a Veszprém Megyei Önkormányzat már egy címzett támogatási javaslatként szerepel a megyei önkormányzat érdekében, ezt a fokozatosságot célszerű betartani. Azzal fejezném be, hogy nem ellenzem a múzeum támogatását, de ilyen formában, úgy gondolom, hogy nincs értelme, inkább célozzuk meg azt, hogy a jövő évben az egész múzeumrekonstrukció elindulhasson.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondoltam, hogy nem kell többet hozzászólnom, de személyes érintettség miatt is ezt meg kell tennem, hiszen Pál Béla többször is említette a nevemet.

Nem a részletes vitához tartozik, de annyit tényként szabadjon elmondani, hogy nincs fideszes többség a megyei önkormányzatban, hiszen 40 főből sajnos csak 18 képviselőt juttatott be a Fidesz.

(10.40)

Ha több lenne, akkor nyilvánvalóan többségünk is lenne e tekintetben.

Ugyanazt mondtam, amit Pál Béla, hogy örüljünk annak, hogy egy lépést tartva, de a címzett támogatási listába, sorrendet tartva, bekerülnek sorban a könyvtár, majd a kórház, és ezt követően a múzeum.

S hogy mi ellenzéki és mi kormánypárti: tavaly, amikor nem került be a címzett támogatási törvényjavaslatba a Cholnoky Ferenc Kórház, akkor azt mondták, hogy azért nem, mert ellenzéki az önkormányzat Veszprém városában. Most pedig, hogy bekerültek, azt mondja, hogy azért kormánypárti, mert fideszes többségű a megyei önkormányzat. Úgy gondolom, hogy a tényeket kellene nézni, és egyáltalán annak örülni, hogy címzett támogatási körben van a Veszprém megyei Cholnoky Kórház, amely az elmúlt időszakban egyébként közel 5 milliárd forint címzett támogatást kapott még, és ezzel a rekonstrukció talán véglegesen befejeződhet.

Úgyhogy én a magam részéről szeretném lezárni ezt az ügyet, és mint Veszprém megyei képviselő, természetesen támogatok minden olyan Veszprém megyei címzett támogatási javaslatot, amely a megyét érinti, célszerű, hasznos, és előbbre viszi az ott lévő ügyeket.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nem vagyok a honvédelmi bizottság tagja, és Nyitray András tulajdonképpen el is vette a kenyeremet, ezért csak nagyon röviden szeretnék szólni a 16. módosító indítványhoz, ami elhangzott, hogy ez a szeptember 1. lehet akár szeptember 30. vagy október 1., viszont a 2000. év végéig kifejezésben az én megítélésem szerint az is benne van a szavak logikájából következően, hogy előtte is meg lehet csinálni. Tudjuk azt, hogy ha ki van tűzve egy konkrét határidő, akkor azért gyorsabb munkára sarkaltatik adott esetben egy közigazgatás-átszervezés, de a 2000. év végéig kifejezés azt is jelenti, hogy ez előtt is meg lehet csinálni, és ha mindenki azt akarja, hogy minél előbb, minél gyorsabban történjen meg, akkor dolgozzanak azok, akiket ez illet, és akkor meg lehet csinálni akár szeptemberre, akár október közepére. Ehhez vélhetően külön határidőket nem kell elfogadni a parlamentnek.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy az MSZP frakcióvezető-helyettese korábban már jelezte, hogy néhány képviselőjük nem lesz jelen a ma esti szavazáskor, így Keleti György, a bizottság elnöke sincs jelen, így rám hárult az a feladat, hogy néhány gondolattal indokoljam az országgyűlési határozati javaslatot a nemzetbiztonsági bizottság részéről.

Mint ismeretes, a közelmúltban elfogadtuk a törvény módosítását, eszerint bővül az ellenőrzés alá vont személyek köre, illetve az eredeti határidő 2004. június 30-áig meghosszabbodik. Ezért a módosított törvényben megállapított feladatok folyamatos végzéséhez fűződő érdek indokolja, hogy az Országgyűlés a jelenleg is fungáló bírókat újraválassza, illetve 5 fővel kibővítse ezt a kört. Ezért az országgyűlési határozati javaslat szerint a bizottság többségi szavazással a beterjesztett személyek újraválasztását, illetve az öt fővel történő kibővítés személyi körét megválasztani javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az őszi ülésszak egyik legfontosabb törvénycsomagját, amely T/2977. sorszámon került benyújtásra, az önkormányzati és rendészeti bizottság is megtárgyalta, a többi bizottsághoz hasonlóan.

Elsősorban az önkormányzati vonatkozásokat vizsgálta a bizottság, de általános kérdésekben is véleményt nyilvánított. Megállapította, hogy a javaslat illeszkedik a kormányprogramhoz, és legfontosabb elemeit abból kiemelve, azaz a családtámogatási, az otthonteremtési támogatást, illetve a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítását ez a törvényjavaslat tartalmazza. A családtámogatási rendszer mértéke jelentős, különösen a háromgyerekes családoknál ez kiemelt növekedést mutat. A kedvezmények komoly teherátvállalást is jelentenek majd, ez az ez évinél sokkal jelentősebb. Ez a rendszer - állapította meg a bizottság - remélhetőleg megerősíti azokat a családokat, amelyek több gyermek felnevelésére kívánnak vállalkozni. Az ellenzéki képviselők vitatták ezt a megoldást, és ebből a rendszerből el kívántak venni máshova történő átcsoportosítással.

A kormányprogram kiszámítható és stabil adórendszert hirdetett meg, ennek megfelelően a törvényjavaslat nem változtat az adószerkezeten, így marad a helyi adók rendszere. Az ellenzéki képviselők a rendszerbeli koncepciót viszont hiányolták a javaslatból, újra előkerült még az érték alapú ingatlanadóztatás is.

A kormánypárti képviselők úgy vélték - összhangban az előterjesztéssel -, hogy az önkormányzati szféra finanszírozási rendszerének megváltoztatásával, az önkormányzati rendszer reformjával, a regionális kérdések megoldásával egyidejűleg látnak lehetőséget arra, hogy a jelenlegi rendszer a feladatokhoz igazodva koncepcionálisan megváltozzon, jelenleg ennek nincsenek meg a feltételei. Az önkormányzati feladat- és hatásköröket, illetve az önkormányzatok pénzügyi rendszerét egy nagyobb összefüggésrendszerbe beágyazva célszerű a helyi adók rendszerét majd a jövőben koncepcionálisan áttekinteni.

Még két kisebb változtatás igénye is felmerült a bizottságnál. Az egyik a gépjárműadónál, azaz hogy az adóztatás fél évre kerüljön megbontásra. Ezt azzal indokolta a bizottság egyik tagja, hogy eladás esetén sok probléma merül fel, és ezt célszerű lenne megbontani fél évre. Másrészről az iparűzési adónál merült fel az a probléma, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évvel kapcsolatosan esetlegesen bevételkiesés lehet az önkormányzatnál, illetve kevésbé lehet számítani a bevétel megjelenését.

Összességében többségi szavazattal - 14 igennel, 5 nem ellenében - a bizottság azt állapította meg, hogy általános vitára alkalmas az előterjesztés, és ajánlja az Országgyűlésnek megvitatásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Politikai döntés volt" - panaszkodott nyilvánosan a pápai repülőezred megszüntetésével kapcsolatosan Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök a helyi állománygyűlésen.

Pápa városa súlyos vérveszteséget szenvedett el a döntés kapcsán. Évtizedes hagyományok szűnnek meg, egy kisváros egyik legnagyobb munkáltatója áll ki a sorból, közel 800 munkahelyet megszüntetve. Joggal teszik fel a pápai emberek a kérdést: miért? Ha az ellenzéki vezetésű nyíregyházi és egri önkormányzat el tudta érni a szakmai szempontok felülbírálatát, miért nem tudták a Fidesz befolyásos pápai képviselői is érvényesíteni akaratukat?

Súlyos indoka kell hogy legyen egy kormánynak arra, hogy ilyen nagy áldozatra kényszerítsen egy várost. Ez ideig úgy hittük, hogy kizárólag katonai szakmai szempontok kényszerítették a kormányt a politikai áldozat meghozatalára. Fodor vezérezredes úr fenti kijelentése alapján azonban ez a hamis és sunyi propaganda kapott újabb megerősítést, hogy a dolog fordítva van: minden szakmai szempont az ezred megtartása mellett szól, de valaki titokzatos politikai szempontok alapján felülbírálta ezt a döntést. Másképpen: nem mi, pápai képviselők tanúsítottunk lojalitást a honvédelmi kormányzat szakmai döntése iránt, hanem a honvédelmi kormányzat fogadta el a mi állítólagos személyes érdekeink alapján a város és a hadsereg érdekeit sértő döntést.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi tehát az igazság? Igaz-e, hogy a szakma, a vezérkar álláspontja szerint rossz döntés a pápai repülőezred megszüntetése, a MiG-21-es típusú gépek kivonása? Ha igen, milyen politikai szempontok alapján döntött ön mégis e nagy múltú alakulat megszüntetése mellett? Milyen politikai szempontok alapján döntött úgy akkor ön az egri vagy a nyíregyházi helyőrség megtartása mellett?

Fodor vezérezredes úr nem először tesz hasonló elhatároló kijelentéseket a haderőreformmal együtt járó fájdalmas, de szükségszerű döntéseket kommentálva. A kijelentést kísérő cinikus felhang nyilván nem arra az alkotmányjogi közhelyre utal, hogy egy demokráciában nem a katonák döntik el, mit szeretnének csinálni, hanem a civil hatalom, a politika jelöli ki a számukra; hanem inkább arra, hogy az úgymond "civil bagázs" vagy személyes érdekeltségből erőszakol rá a hadseregre szakmailag rossz döntéseket, vagy hozzá nem értésből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Miniszter Úr! Nem egyszerűen a kormány által elkezdett haderőreform, de egyáltalán a hadsereg jövője függ attól, hogy személyi állománya, de főleg a fiatal tisztek, tiszthelyettesek hisznek-e az átalakítás sikerében.

A hadsereg hierarchikus szervezet. Mindenki arra tekint iránymutatásért, parancsért, akinek nálánál több csillagja van; az ő hozzáállásához igazítja a magáét. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ha az első katona akár csak egy kicsit is félreérthetően fogalmaz, azt lent, a csapatoknál már egyértelmű elutasításként értelmezik. Magas rangú katonák...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a háromperces időkeret. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ehhez ki kellett volna számolni...)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Akkor feltenném a kérdést. Kérdezem a miniszter urat:

A haderőreform előkészítése során felszínre került-e, tudott-e érvényesülni a Fodor tábornok úr által képviselt szakmai racionalitás? A csapatok megszüntetésére, átdiszlokálására vonatkozó döntések valóban szakmai-politikai konszenzus alapján történtek-e? Jelezte-e Fodor vezérezredes úr a fenti kérdésekben szakmai fenntartásait? Tett-e alternatív javaslatot a szükséges források előteremtetésére, azaz más szervezetek megszüntetésére? (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az időkeret leteltét.) Ha igen, milyen politikai megfontolások alapján került sor a szakmai racionalitással szemben álló döntésre?

Köszönöm, ha a miniszter úr megtisztel válaszával. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt a bizottsági véleményt elmondanám, egy észrevételt engedjen meg. Amikor a miniszter úr beszélt, a felirat nem helyesen jelent meg: polgári szolgálatokat felügyelő miniszter - ez egy teljesen más kategória. Azt majd ki kellene javítani, úgy gondolom.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr, ki fogjuk javítani.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: A bizottsági véleménnyel kapcsolatosan szeretném elmondani, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság mint első helyen kijelölt bizottság megtárgyalta a 3038. számú törvényjavaslatot. Abban teljes egyetértés volt a bizottság tagjai között, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem stratégiai jelentőségű, és még hatékonyabbá teendő az elkövetkezendőkben a vele szembeni fellépés; abban már különböztek a vélemények, hogy milyen módon és milyen formában történjék meg ez a fellépés. A bizottság többsége úgy gondolta és úgy látja, hogy a jelenleg tíz szervezet által ellátott tevékenység javítandó, illetve maga a rendszer is megreformálandó. A jogszabályi környezet az elmúlt időszakban mind a kormány, mind a parlament által megváltozott, tehát a szervezet is ehhez igazítandó, illetve javítandó.

A többség egyetértett abban, hogy feltétlenül kiküszöbölendő a jelenleg ebben a körben nyomozó, felderítő szervek közötti párhuzamosság, gyorsítandó az információáramlás, illetve rendszerezni, elemezni kell ezeket az információkat, és adott esetben, ha lehetőség van rá, még a kriminalisztika, a kriminológia tudományát is segítségül kell hívni.

A központ a törvényjavaslat szerint egy független, ezektől a szervezetektől teljesen független, de azokkal on line kapcsolatban lévő szervezet, amely egy komoly számítógépes bázis kiépítésével látja majd el a feladatát.

Az előterjesztő részéről, illetve a bizottsági ülésen elhangzott nemzetközi példák bizonyítják, hogy van ehhez hasonló megoldás, az ENSIS nevű angol szervezet példáját hozták fel az előterjesztők a bizottság ülésén. Ezt a többség megfelelő példának ítélte meg arra, hogy hasonló módon lehet nálunk is létrehozni ezt a szervezetet. Úgy gondoljuk, hogy ez az eurokonformitást is biztosítja.

Amiről a miniszter úr is szólt, szintén előjött a bizottsági ülésen, miszerint a kormány törvényben kívánja szabályozni ezt a központot, és ilyen módon elkerülhető az a helyzet, amelyet az előző kormány idején a KBI egy kormányhatározattal történt felállítása hozott létre.

(12.40)

A bizottság többsége nem osztotta az adatvédelmi biztos ajánlásában foglaltakat, hiszen azok egy része beépítésre került a törvényjavaslatba, a fennmaradó, illetve - úgy látta a többség - az oda be nem épített javaslatok nem feltétlenül szükségesek, hogy beépítésre kerüljenek. Erre figyelemmel az önkormányzati és rendészeti bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, és többségi szavazással így döntött.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozás, az ezzel összefüggő gazdasági, társadalmi átalakulás - privatizáció, határok megnyitása - a bűnözés tekintetében is erőteljes negatív változásokat hoztak magukkal, nemcsak számszerűségében, hanem szerkezetében és jellegében is jelentős átalakulások történtek. A bűnözés napjainkban már nemcsak egyénekhez köthető, hanem szervezetekhez is, amelyek beférkőznek a civil társadalmak változatos struktúráiba, a társadalmat mint egészet fenyegetik.

A szervezett bűnözés megjelenése és különféle formáinak ugrásszerű terjedése fokozott aggodalmat keltett a társadalom tagjaiban. Eljutottunk oda, hogy a bűnözés egyre nagyobb mértékben lépi át az országok határait, kihasználva az áruk, a tőke, a szolgáltatások szabad áramlását, a magánszemélyek szabad utazási lehetőségeit. A technika területén bekövetkezett fejlődés vívmányai eszközei lettek egyrészt a bűncselekmények elkövetésének, másrészt a különböző bűncselekmények elkövetéséből származó profit legalizálásának is.

Hazánk földrajzi fekvése miatt stratégiai fontosságú helyzetben van a szervezett bűnözés elleni harcban. Rajtunk vezetnek keresztül az ismert kábítószer-, fegyver- és embercsempész-útvonalak a Balkánról és a volt Szovjetunió államaiból Nyugat-Európa irányába. Az újonnan megjelent szervezett bűnöző csoportok számára hazánk ugródeszkává vált, nemcsak Nyugat-Európa, hanem még az Egyesült Államok irányába is. A vízumkényszer megszűntével kívánatos lett a magyar állampolgárság, a magyar útlevél, a magyar bűnöző mint társtettes. A privatizáció kiszélesedésével megjelentek a bűnöző vállalkozások és befektetések. A nálunk korábban ismeretlen pénzügyi manipulációk és bűncselekmények széles skálája jelent meg.

Tisztelt Országgyűlés! A hazánk alkotmányos és gazdasági rendjét súlyosan veszélyeztető bűncselekmények felderítése az állami feladatok rangsorában kiemelkedő jelentőséggel bír. A kormányprogram ezért is kezeli kiemelt területként a bűnözés elleni küzdelmet. Az elmúlt időszakban a kormány és a parlament módosította, illetve megalkotta azokat a legfontosabb jogszabályokat, amelyek megfelelő jogi eszközöket biztosítanak ehhez a küzdelemhez. Mára időszerűvé vált a jogszabályok mellett a szervezeti keretek megreformálása is. Ezt a célt szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat is.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért van szükség egy elkülönült újabb szervezet létrehozására, hiszen a hatályos jogszabályok ma is kötelezik a bűnüldöző szerveket az egymással történő együttműködésre, illetve ha hatásköri és illetékességi szabályokat betartják, akkor minden információ előbb vagy utóbb ahhoz a szervezethez érkezik, amely azt jogosult és köteles is felhasználni.

Ismeretes hogy a bűnüldözés, a szervezett bűnözés elleni harc döntően a konkrét ügyekben nem az elrendelt nyomozásokkal kezdődik. Legtöbb esetben már egy hosszú munkafolyamat, nemritkán titkos felderítés eredménye. Ahhoz, hogy valakivel szemben megnyugtató módon kijelenthető legyen, hogy valamilyen bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható, rengeteg munkára, információk tömegének megszerzésére van szükség. A felderítési szakban azonban az információk képlékenyek, egymással kiegészülve más és más összefüggésekre világíthatnak rá. Jelentőségük megnövekedhet vagy akár el is veszhet.

A konkrét bűnesetek, a jellemző bűnelkövetési módszerek feltárása, valamint a belső biztonságot fenyegető cselekmények megakadályozása a bűnözésben érintett szervektől - erről már volt szó - még hatékonyabb együttműködést igényel. Elméletileg megtehetné a felderítést végző szervezet, hogy minden egyes felmerült információval kapcsolatban megkeresi a többi szervezetet, hogy nem rendelkezik-e véletlenül hasonló vagy kiegészítő információval, de úgy gondolom, az ilyen formában történő együttműködés semmiképpen nem lehet hatékony. Az ügyek nem kis hányadában a bűnüldöző többnyire lokális ismeretei folytán nem képes felismerni a bűneset szervezett bűnözéshez kapcsolódását, vagy a bűncselekmények lényegének, jellegének felismerésében éppen a szervezett bűnözésnek az eljárás hatékonyságát semlegesíteni törekvő önvédelmi mechanizmusa akadályozza meg, és kényszeríti az ilyen ügyeket a kurdarccal végződő bizonyíthatatlan ügyek sorába.

Ezért úgy gondolom, mi sem várhatunk tovább a szervezeti rendszer megreformálásával. A jelenlegi tíz szervezet - amely a miniszteri expozéban elhangzott, és talán még ideérthető a Legfőbb Ügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala is - közötti együttműködés mindenképpen tovább javítandó, de a már említettek miatt szükséges egy olyan kormányzati szerv létrehozása is, amely összehangolja a munkát a meglévő szervezetek között, de tőlük független és megfelelő számítástechnikai felszereltséggel is rendelkezik.

A bűnmegelőzés és felderítés hatékonyságának meghatározó összetevői a gyors és célirányos információcsere, a reagálóképesség fokozása, az indokolatlan párhuzamosságok kiküszöbölése. A már előbb említett feladatok végrehajtására a bűnüldözésben feladatot ellátó állami szervektől elkülönült, önálló hatósági jogkörrel nem rendelkező, lényegét tekintve egy új, speciális adatkezelő szerv létrehozására tesz javaslatot a törvénytervezet. A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ a kormány irányítása alatt álló önálló központi hivatal, melynek rendeltetése a szervezett bűnözés elleni fellépésre feljogosított szervek felderítő tevékenységének elősegítése, azok hatékonyabb együttműködésének biztosítása. A központ az együttműködő szervektől érkezett, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos részadatokat fogadja, összesíti, elemzi és értékeli, és a feldolgozott információkat az érintett szervnek továbbítva, felderítő tevékenység vagy büntetőeljárás kezdeményezésére tesz javaslatot.

A központ segít a kormányzat szervezett bűnözés elleni stratégiai döntéseinek a kialakításában is. A központ minden, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információval rendelkezni fog, mind a tíz szervezet szervezett bűnözést érintő felderítéséről tudomással bír, így azonnal reagálni tud a beérkezett információs igényekre, illetve még az ilyen kérés beérkezése előtt is célba juttathatja az információt, figyelmeztethet, ha egy vagy több szervezet ugyanazon ügyben vagy személy vonatkozásában végez felderítést.

A központ törvényben történő létrehozását a részére biztosított adatkezelési jogosultság indokolja, ez a miniszteri expozéban már el is hangzott. A törvényjavaslat elfogadásához a képviselők szavazatának egyszerű többsége álláspontunk szerint elegendő, ugyanis az Alkotmánybíróság e tárgyra vonatkozó határozatában kimondja: "Ahol az alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg." Ilyen például - volt róla szó az imént - az úgynevezett átvilágítási törvény, amely feles törvény, és mind a nemzetbiztonsági szolgálat, mind a Belügyminisztérium részére adatátadási kötelezettséget ír elő az átvilágító bírák és a Történeti Hivatal felé. Jelen esetben az alapjogra vonatkozó alkotmányos rendelkezések közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvény a személyes adatok védelméről, a jelen törvényjavaslat pedig ennek keretei között határoz meg részletszabályokat.

A központ létrehozása nem egyedülálló. A bizottsági vélemény ismertetése során erről már szóltam, hiszen ehhez hasonló az angol ENSIS nevű szervezet, amely igaz, hogy egy az egyben nem adaptálható az eltérő jogi sajátosságok miatt, de a főbb elemeket illetően azonos a rendszer, így elmondható, hogy a javaslat, mai közkeletű szóval, eurokonform. Még egy európai uniós példa a törvényjavaslatot alátámasztandó, ez pedig az Europol, amely hasonló elven működik, csak államok között, és amellyel kapcsolatosan a szabályozást a parlamentünk törvényerőre is emelte a közelmúltban. De ilyen például a schengeni információs rendszer, az úgynevezett SIS, a személyek és ügyek közös számítógépes körözési nyilvántartása szintén központi adatbázison alapul.

(13.10)

Az Európai Unió Tanácsa tehát, felismerve a nemzetközi és a szervezett bűnözés különböző formáinak a növekedését, kifejlesztette a speciális illetékesség, speciális képességek és szakértelem nyilvántartásának adatbázisként való létrehozását, hogy még összehangoltabb és hatékonyabb legyen a szervezett bűnözés elleni harc a tagállamokban. A fenti példákkal szerettem volna ezeket bizonyítani.

Tisztelt Országgyűlés! A központ a kormány irányítása alatt, önálló költségvetéssel működne, az irányító miniszter a belügyminiszter, a helyettese a BM közigazgatási államtitkára, amely megoldás megfelel az uniós normáknak. Az irányító miniszter munkáját, vezetői tanácsadó bizottság néven, az együttműködő szervek országos parancsnokaiból és vezetőiből álló szakmai tanácsadó testület segíti. A miniszter a döntései meghozatalakor köteles a bizottság minősített többséggel elfogadott javaslatait, állásfoglalásait vizsgálni. A központ élén helyettes államtitkári jogállású főigazgató áll. A miniszter úr elmondta, hogy a határozott időre szóló kinevezése azt a célt szolgálja, hogy a szervezet működése folyamatos legyen.

A javaslattal kapcsolatban talán a legtöbb vitát eddig az adatkezelési fejezetben foglaltak váltották ki. A központ által kezelt adatkör a szervezett bűnözői csoportok tevékenységi oldaláról került meghatározásra. Kizárólag a javaslatban felsorolt bűncselekményekre, az azok elkövetésével gyanúsítható személyekre, illetve a kapcsolataikra vonatkozó adatokat kezelheti. A központnál az adatkezelésére vonatkozó rendelkezések betartását egyébként az adatvédelmi biztos az adatvédelmi törvényben előírtak szerint ellenőrizheti.

A javaslat tartalmazza azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek az 59. § (1) bekezdésében foglalt jog korlátozásához szükségesek, erről is szólt már a miniszter úr, azaz meghatározza az adatkezeléssel kapcsolatban a személyi kört, a kezelt adatokat, az adatkezeléssel kapcsolatos határidőket, az adatvédelmi törvényben foglaltaknak megfelelően tartalmazza a garanciális rendelkezéseket. A javaslatban meghatározottakon felül további garanciák beépítése talán már az elérni kívánt célt, a központ működőképességét veszélyeztetné.

Előzetesen az adatvédelmi biztos is vizsgálta a javaslatot. Azon felvetése, mely szerint a 2. § (1) bekezdés e) pontjának szövege azt feltételezi, hogy a küldő szerv felderítési hatáskörén kívül eső adatgyűjtést végez, véleményem szerint félreértésen alapul, hiszen nem jogosulatlan adatgyűjtésről van szó, hanem a küldő szerv feladat- és hatáskörében eljárva, adott esetben olyan adatok birtokába is juthat, amelyek más szerv hatáskörébe, illetve illetékességébe tartoznak. A küldő szerv ezeket az adatokat nem kezeli, hanem továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez.

Az adatvédelmi biztos ajánlása szerint a központ létrehozásához szükség van az adatszolgáltató rendszerekről szóló törvények adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseinek módosítására. Úgy véljük, nem megalapozott az adatvédelmi biztos felvetése, mivel a kiegészíteni javasolt jogszabályok csak az adott szervtől történő adatigénylést szabályozzák. A központ esetében az ezt létrehozó törvény ír elő, pontosan meghatározott adatok vonatkozásában, automatikus adattovábbítási kötelezettséget. Megjegyzem, hogy a hivatkozott jogszabályokban szereplő felsorolás nem taxatív jellegű, azaz más törvényben is lehetőség van ilyen jogosultság megteremtésére.

Fontosnak tartom a magam részéről, hogy a központ működésével kapcsolatosan a parlamenti ellenőrzés garanciája biztosítva legyen. Úgy gondolom, ez kétfelől is biztosított, egyrészt az együttműködő szervek egyenként és önállóan az ügyészség, illetve valamely parlamenti bizottság ellenőrzési körébe tartoznak, másrészt a központ feletti kormányzati irányítást a belügyminiszter gyakorolja, őt a munkájáról az önkormányzati és rendészeti bizottság rendszeresen beszámoltatja, s a törvény hatálybalépését követően nyilvánvalóan a központ tekintetében is érvényesíteni fogja az ellenőrzési jogkörét, mint ahogy a legutóbb is tette.

Összességében elmondható, hogy a javaslat elfogadása esetén létrehozunk egy olyan szervezetet, amely a bűnügyi és egyéb kapcsolódó tudományok eredményeinek a felhasználásával kialakított elemzésekkel, értékelésekkel, hatósági és közhatalmi jogosítványok nélkül, alkotmányos garanciákkal, hatékonyabb információáramlással és szervezettséggel javítja a jelenlegi rendszer hatékonyságát. Szükségszerű és időszerű a felállítása, hiszen a szervezett bűnözés és a technika vívmányai újabb és újabb kihívásokat jelentenek a napi bűnüldöző munkában, ezért a javaslat elfogadásával vehetjük fel még jobban a küzdelmet a társadalmat fenyegető szervezett bűnözéssel szemben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság is megtárgyalta a törvényjavaslatot, és szeretném előrebocsátani, hogy egyhangúlag alkalmasnak tartotta általános vitára, így a szocialista párti képviselők is ilyetén módon döntöttek.

A bizottság megállapította, hogy helyesek azok az irányok, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazódtak, azaz a szabadidősport kiteljesedése a '96-os törvényhez képest. Miért fontos ez? A bizottság megállapítása szerint azért, hiszen a lakosság egészségi állapota rendkívül kedvezőtlen, és ez egy prevenciós eszköz is lehet az elkövetkezendő időszakra.

A másik, amit a bizottság megállapított: a szabadidősport mint tevékenység minél szélesebb körben történő elterjedése, elterjesztése - ebben ez a törvényjavaslat segítséget nyújt. Különösen fontos ez a gyermek- és a diáksport tekintetében; elhangzott a bizottsági ülésen az is, hogy a közoktatásban még hangsúlyosabbá kell tenni. Szó volt a mindennapos testnevelésről is, tehát tudjuk, hogy ez a másik oldalról némi ellenállásba is ütközik.

Általában sporttörvények az olimpia évében születnek - '96., 2000. -, és ez determinálja azt is, hogy a sporttörvény a versenysporttal is kiemelkedően foglalkozik, tulajdonképpen az állam felelősségét is hozza ez a törvényjavaslat, és a versenysportban létező piaci érdekeknek is keretet szab, amit a bizottság fontosnak tartott.

A törvényjavaslat lehetőséget kíván nyújtani a sportlétesítmények fejlesztésére megfelelő szabványok meghatározásával. Tudjuk, hogy a sportlétesítmények nagy múltú egyesületek esetében - minőségi sportot művelő egyesületek esetében is - nagyon rossz állapotban vannak, helyenként szinte teljesen lepusztulva. Ez egy fontos része ennek a törvénynek, ezt egyöntetűen támogatták a bizottságban.

Szó volt már más bizottsági előadó részéről, hogy a fogyatékos lakossági sportolás lehetőségéről külön intézményi keretek között kíván gondoskodni a törvényjavaslat. A célkitűzés, amely mostanában a sajtó hasábjain és még itt a parlamentben is már előkerült: a nézőtéri erőszak ellen kíván a szabálysértési kódex módosításával változtatni a törvényjavaslat. Ez egy nagyon fontos része ennek a javaslatnak.

Mi a bizottságban úgy érzékeltük, hogy egy komoly szakmai és politikai, közigazgatási előkészítése történt meg a törvényjavaslatnak. Ebben hatpárti együttgondolkodás is volt, és a megoldáskeresésben sok tekintetben azonos nevezőre jutottak a pártok.

Ami kifogásként elhangzott a bizottság ülésén: az egyik oldalról - az ellenzék oldaláról - a miniszterfüggő lehetőséget kívánják szűkíteni, a másik oldalról pedig az fogalmazódott meg, hogy ezeket inkább tágítani kéne, hiszen nagyon be van korlátozva a miniszter lehetősége a törvényjavaslatban.

Gémesi képviselő úr szólt az önkormányzatok feladatairól a törvényjavaslatban. Valóban, a forrásszabályozást meg kell oldani. Ez hangzott el kritikaként a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Összességében, mint ahogy előzetesen jeleztem, az önkormányzati és rendészeti bizottság - az ott elhangzott kiegészítések és vélemények figyelembevételével - a törvényjavaslatot általános vitára egyhangúlag alkalmasnak találta és ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Furcsa lehetett, hogy az önkormányzati bizottság nem állított előadót ebben a fontos témában, hiszen ez többször is elhangzott már a mai ülésen. Lamperth Mónika képviselő asszonnyal, aki az elnök úr távollétében a legutóbbi ülést vezette, konzultáltunk, és arra az eredményre jutottunk, hogy azért nem állított az önkormányzati bizottság előadót, mert gyakorlatilag nem volt vita. Az ott jelenlévők egyhangúlag támogatták az előterjesztést (Dr. Lamperth Mónika: Az általános vitára alkalmasságát!), általános vitára való alkalmasságát - az SZDSZ képviselője nem volt jelen, ezt is hozzá kell tennem -, hiszen az a cél, amely ebben megfogalmazásra került, nem volt vitás az ott jelen lévő önkormányzati szakemberek, illetve az önkormányzatnál dolgozók előtt, és az sem volt vitás, hogy 144 önkormányzaton lehet ilyen módon segíteni.

Az önkormányzati bizottság erre figyelemmel - szinte vita nélkül - határozott arról, hogy ez a javaslat általános vitára alkalmas. Ilyen módon nem állítottunk előadót; és ez nehogy olybá tűnjék, mintha utólagosan magyaráznánk itt a bizonyítványt, hanem egyértelmű volt mind a cél, mind pedig az általános vitára való alkalmasság a bizottság összes tagja előtt. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy gondolom, hogy ilyen késői órán nem baj, ha humor is elhangzik ebben a Házban, és Lamperth Mónika, mint a bök, bökölődését - ahogy felénk mondják - szívesen vesszük, mert egy kis színt visz talán ebbe a vitába, amely tulajdonképpen egy irányba hat, de néhány olyan kérdésben pontosításra szorul az ő felszólalása, amelyet már többször elmondott és mindig kijavítjuk, de újra-újra előhozza. Ezért szeretném elmondani itt a tisztelt Ház előtt, hogy a folyamatban lévő beruházások közül 17 milliárd forint úgynevezett ellenzéki önkormányzatok területén folyik, miközben 6 milliárd kormánypárti. Ez az elmúlt évek beruházásaiból adódik.

A másik, Veszprém példája és ügye; az egy tényleg érdekes kérdés, hiszen miközben a Veszprém megyei címzett támogatásra nyújtottak az igényt, amikor az első évben ez elutasításra került, akkor azt mondták, hogy lám, lám azért, mert Veszprém ellenzéki önkormányzat. Amikor pedig a címzett támogatást elnyerte, akkor meg azt mondják: hohó, hát az nem is ellenzéki önkormányzat, hanem mivel megyei közgyűlés kórházáról van szó, ez kormánypárti! Tessenek már eldönteni, hogy melyik igaz a kettőből!

A harmadik dolog, ami szintén pontosításra szorul: pont a költségvetési törvényben van arról szó, hogy korábban ebben a tárgykörben a támogatások ügyében a törvényben szereplő összeget az önkormányzatok nem tudták igénybe venni mintegy 60 százalékban, mert nagyon pici induló összeggel kezdték a beruházást, pár százalékos volt az összberuházáshoz képest. Erre most a javaslat mintegy 30 százalékot jelöl meg, amely, úgy gondolom, arányosabb elosztást és a támogatási források nagyobb igénybevételét teszi majd lehetővé. Tehát elindult egyfajta gondolkodás e tekintetben.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek a hét másodperces túllépésért. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Göndör István felszólalásához egyetlen adalékot szeretnék csak hozzátenni a szükségszerűséggel, a törvényességgel kapcsolatosan. Ebben a javaslatban, a (6) bekezdésben a következő olvasható: "Egyszeri rendkívüli támogatásra abban az esetben jogosult az önkormányzat, ha a felhasználás törvényességét és megvalósításának eredményességét a belügyminiszter által kirendelt biztos ellenőrzi, illetve a beruházással kapcsolatosan az önkormányzat számlavezető pénzintézetéhez benyújtott számlákat ellenjegyzi." Ez az a fontos pont, amely az előző időszakhoz képest egy nóvumot, egy újat hoz, és biztosítja azt, hogy korábban nem a lyukas zsákba tömtük a pénzt, hanem most egy Belügyminisztérium által ellenőrzött rendszer kerül kiépítésre.

Az pedig a másik dolog, amit a képviselő úr mondott, hogy miért kap egyik, miért kap a másik, és miért nem kap a harmadik. Ha ezt a kormány törvényjavaslat formájában hozza be és nem képviselői önálló indítványként... - erről szól az elmúlt két év ellenzéki politizálása a címzett és a céltámogatásokat illetően, hogy miért az egyik, miért a másik, miért ellenzéki, miért kormánypárti. Teljesen mindegy, hogy milyen formában kerülne ez elénk, akkor is ugyanez történne, mint amit most a képviselő úr elmondott.

Tehát úgy gondolom, hogy lesz egy biztosíték itt a rendszerben, amely fontos az elkövetkezendő időszakot illetően, az pedig, hogy vita lesz, hogy miért egyik és miért másik, az akkor is meglenne, ha más formában kerülne elénk a javaslat.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Az első felszólalásom, időközben jelentkeztem felszólalásra, de ez nem a lényeget érinti...

ELNÖK: A korábbira gondoltam, ami az előző volt, tekintettel arra, hogy az általános vitában már egyszer volt felszólalása a képviselő úrnak, én ebben az értelmében értettem az ismételt felszólalását.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nincsen semmi baj közöttünk, úgy gondolom. Hiszen a lényeg a nemzet biztonsága, amelynek érdekében - ahogy Nikolits István mondta - szeretnénk egy jó törvényt alkotni.

Azért jelentkeztem ismételten felszólalásra, hogy nyomatékosítsam azokat az általam elmondottakat, amelyeket a vezérszónoki beszédemben elmondtam, hiszen ezzel kapcsolatosan merült fel néhány körülmény a vitában az itt jelen lévők között.

Örülnék, ha Hankó Faragó Miklós nemcsak a saját felszólalását hallgatta volna meg és ezt követően távozik, hanem a vitában továbbra is részt vesz. Szerettem volna vele vitatkozni a tekintetben, hogy mondott néhány gondolatot, hogy valóban nem elhanyagolható a szervezett bűnözés jelenléte, illetve a szervezett bűnözés elleni küzdelem, de hát ez mégsem olyan nagy jelentőségű, hiszen mindösszesen ebben az évben eddig 1300 cselekmény tartozik a törvény hatálya alá, az elmúlt évben pedig 4649. Tehát ilyen módon általánosabb feltételek között kell a bűnözés elleni küzdelmet megoldani, jó koordinációval - mondta ő.

Én úgy látom, hogy a helyzet változott. Tehát e bűncselekményeknél alapvetően nem a számszerűségük a jelentős, hanem az, ami időközben a szervezett bűnözés terén létrejött. Új technikák, új vívmányok kerültek a szervezett bűnözői csoportok kezébe, ezek ellen pedig csak a leghatékonyabb eszközrendszerrel lehet fellépni. Egy-egy cselekmény sokszor milliárdos vagy - ha csak az olajügyekre gondolunk - százmilliárdos nagyságrendet jelent. Ez egy cselekmény, és nem hozható összefüggésbe, mondjuk, 70 ezer parkolási csalással, a súlyát és a jelentőségét tekintve.

Tehát úgy gondolom, hogy feltétlenül szükséges ebben a küzdelemben megerősíteni azokat a szerveket, amelyek ebben a küzdelemben arra hivatottak, hogy lehetőség szerint meggátolják e csoportok terjedését, tevékenységét, és nemzetközi együttműködésre is szükség van. Ezért helyes, amit Vastagh Pál mondott, hogy az Europolhoz való csatlakozásunk elősegíti ezt a rendszert, a schengeni információs rendszer is majd ezt segíti, reméljük, a csatlakozásunk után, de addig is van mit tenni.

Azt kell mondjam, igazán nem is értem, amire Hankó Faragó Miklós célzott, hogy politikai szerep is fűződhet ehhez a szervezethez. Én ezt ebből a törvényjavaslatból nem bírtam kiolvasni ez idáig. Erre utalt egyébként Nikolits István is, úgy hiszem, hogy ez egy kristálytisztán szakmai törvény, erre ő is utalt, és volt néhány olyan szakmai jellegű megjegyzése, amely az ő gyakorlatából, korábbi miniszterségéből adódik.

Vastagh Pál is szólt a szervezett bűnözéssel kapcsolatosan, hogy ha igazak azok a híradások, amelyek szerint kiszorultak a szervezett bűnözői csoportok, akkor egyáltalán szükség van-e a szervezetre. Úgy gondolom, nem változott a véleményem a két perccel ezelőtt elmondottakhoz képest, szükség van a szervezetre; egy jó technikai felszereltségű szervezetre, kiváló szakemberekkel, adott esetben olyan szakemberekkel, akik a kriminalisztikában, a kriminológiában is jártasak, hiszen a szervezet elemző tudományos központként is működik a jövőben reményeink szerint.

A garanciákról esett még szó. A garancia, úgy gondolom, maga a törvény, vagy a törvényben történő létrehozatal. Emlékezzünk csak vissza, és sajnálom, hogy Vastagh Pál képviselőtársam is kiment, a KBI létrehozatalakor mint igazságügyminiszter és mint akkori kormánypárti képviselő, kevesebb aggálya volt, mint ezzel a törvénnyel szemben, noha az egy kormányhatározattal került létrehozatalra, és az a kormányhatározat, úgy gondolom, sokkal jelentősebb eszközöket biztosított ennek a szervezetnek, mint ami most előttünk fekszik.

Én egyetértek Nikolits Istvánnal abban, hogy erősebb jogosítványokat is lehetne adni ennek a szervezetnek, illetve lehessen adatgazda vagy egy olyan jellegű szervezet, amely irányítási jogosítványokat is magában foglal, mert ez mint irányítási jogosítványokkal rendelkező szervezet, hatékonyabban működtetheti talán a rendszert. Amennyiben ebben az ellenzék támogat bennünket, vagy akár egy közös megbeszélést követően ez irányú lehetőséget adunk majd magunknak a törvényjavaslat további tárgyalása során, én - ha szabad ezt a kifejezést használni - vevő vagyok erre.

Az adatvédelemmel kapcsolatban hadd mondjak néhány gondolatot. Az adatvédelem terén maga a javaslat az én megítélésem szerint tartalmazza azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek az 59. § (1) bekezdésében foglalt jog korlátozásához szükségesek, hiszen meghatározza az adatkezeléssel kapcsolatban a személyi kört, a kezelt adatokat, a kapcsolatos határidőket, és tartalmazza a garanciális rendelkezéseket. Arról nem is beszélve - mert törvényről van szó -, hogy az adatvédelmi biztos megfelelő garanciák mellett ezeket az adatokat ellenőrizheti, és egyébként kizárólag a javaslatban felsorolt bűncselekményekre, illetve az elkövetéssel gyanúsítható személyi körre vonatkozik.

A kétharmaddal kapcsolatosan - erre is volt utalás az imént - szeretném azt mondani, és idézni az Alkotmánybíróság azon döntését, amely arról szól, hogy az alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő. A minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg. Hoztunk már ilyen törvényt, ilyen például az átvilágítási törvény, amely feles törvény, és mind a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, mind pedig a BM részére adatátadási kötelezettséget ír elő az átvilágító bírák felé.

Az e) pont tekintetében, kedves Nikolits képviselő úr, azt gondolom, félreértés van. Az e) pont szövege azt feltételezi, hogy a küldő szerv a felderítési hatáskörön kívül eső adatgyűjtést végez - mondta az imént a felszólalásában azt, hogy jogosulatlan adatgyűjtésről van szó. Előfordul a munka során - és én erre már korábban is reagáltam -, hogy a nem jogosulatlan adatgyűjtésről, hanem a küldő szerv feladat- és hatáskörében eljárva olyan adatok birtokába is juthat - ezt talán ön tudja legjobban -, amelyek más szerv hatáskörébe, illetve illetékességébe tartozhatnak. Tehát a felderítés során juthatnak egyéb adatok is a birtokába. A küldő szerv ezeket nem kezeli, hanem továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez. Tehát úgy gondolom, nem áll fenn a jogosulatlan adatgyűjtés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy ami itt az önök részéről elhangzott, a miniszteri expozéban elhangzott vagy a vezérszónoklatokban elhangzott, azon felvetések alapján elmondható, hogy fontos ez a törvény.

(19.00)

Ezt nem szabad elbagatellizálni, mindannyiunk számára fontos, akik ebben az országban élünk, hiszen a szervezett bűnözés elleni küzdelmet rendkívül jól meg kell szervezni, hatékonnyá kell tenni, és ehhez ez a törvény az én megítélésem szerint biztosít megfelelő eszközöket, de ezek az eszközök kiteljesíthetőbbek, jobbá tehetők, s ha ebben az ellenzéki képviselők támogatják a kormány, illetve a legnagyobb kormánypárti frakció szándékát, a magam részéről hajlandó vagyok ebben mindenképpen együttműködni. (Taps.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ott folytatni, ahol Bóka István képviselőtársam abbahagyta, nevezetesen a kistelepülések támogatását elősegítendő módosító indítványaink folytatásával.

Miért tesszük ezt? Azért, mert általában azok a kistelepülések, amelyek miatt módosító indítványunkat a 3. számú melléklet 1. pontjához beadtuk, ezek az 500 fő alatti kistelepülések az ország önkormányzatainak mintegy egynegyedét, közel 700 települést tesznek ki. Nem csak azért teszem ezt, mert a saját választókerületemnek is mintegy felét teszik ki ezek az önkormányzatok, ahol rendkívül rossz a korösszetétel, hiszen sok az idős személy ezekben a községekben; ebből adódóan rendkívül sok a szociális probléma, és általában azon a területen helyezkednek el ezek a kis lélekszámú önkormányzatok, ahol magas a munkanélküliség. Ilyen módon támogatván azt a kormányzati irányt, mely szerint közigazgatási feladataikat körjegyzőségekben látják el, úgy gondoljuk, ehhez a közigazgatási feladathoz segítséget jelent már az is, ha az eddigi legfeljebb 3 millió forintos felső határt 2001-ben 4 millióra, az így kialakult bázist pedig 2002-ben 5 millió forintra emelnék. A közigazgatásban meglévő, így felszabaduló pénz pedig szabadon felhasználhatóvá válik. Ez ezeknél a településeknél komoly segítséget jelenthet véleményünk szerint.

A másik módosító indítványunk, amelyet benyújtottunk, a parlamentben már többször is említett, a tűzoltók délutáni és éjszakai műszakpótlékának önkormányzati megfizetéséhez nyújtana segítséget. Mindannyian tudjuk, s talán lehet, hogy már lerágott csont itt a parlamentben, hogy ez a feladat a tulajdonos önkormányzatok feladata, azonban az előző kormány ideje óta húzódó jogos műszakpótlékok kifizetése a mai napig elmaradt. Úgy gondoljuk, ez egy összegben rendkívüli módon megterhelné azokat az önkormányzatokat, amelyek önkormányzati tűzoltóságot tartanak fenn, hiszen ezek a tűzoltóságok nemcsak az adott települést, hanem adott esetben hetven-nyolcban települést is ellátnak tűzvédelmi szempontból. Ezért a módosító indítvány azt célozza, hogy ezt a mindannyiunk érdekében fennálló közös teherviselést valamilyen formában osszuk meg: a tűzoltóknak járó, ténylegesen kifizetendő pótlékot fizessék ki az önkormányzatok, a járulékok tekintetében pedig álljon helyt az állam. Ez mindkét fél között megosztaná a teherviselést, és nem esne akkora pénzügyi súllyal egy-egy költségvetésben a latba, mint ahogy most ez megjelenik. Reméljük, hogy ez a módosító indítványunk támogatásra talál, és ez a hosszú idő óta húzódó probléma megoldást nyer az elkövetkezendőkben.

A következő módosító indítványunk, amelyet mi, Veszprém megyei képviselők együtt nyújtottunk be a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, a törvényjavaslat 61. § (1) bekezdéséhez igazodik, amely a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék támogatását célozza. Lehet, hogy valakinek furcsának tűnik, hogyan kerül be ebbe a körbe Veszprém megye, de mindannyian tudjuk, hogy vannak teljesen speciális megyék. Ilyen Veszprém megye, amelynek van egy viszonylag gazdag Balaton-partja és megyeszékhelye, de a megye többi része rendkívül elmaradott, nehéz helyzetben lévő, magas, szinte kelet-magyarországi mértékkel mérhető munkanélküliséggel sújtott terület, ahol a gazdaság is az egykori szocialista nagyipar leépülésével teljesen visszaszorult.

Véleményem szerint egyébként nem ez a megoldás, hanem az, hogy kistérségekre bontanánk le a támogatási formát, mert ott igazságosabb mérési módszert lehetne alkalmazni. Ehhez jelenleg nincsenek meg a megfelelő KSH-adatok, hiszen a KSH-nál a legkisebb mérőegység a megye. Részadatok vannak, és én úgy gondolom, a rendszer finomításához az elkövetkezendő években mindenképpen szükséges az, hogy a mérőszámokat megfelelő módon ki lehessen alakítani, és így ezt a támogatási formát, amely a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék esetében támogatást jelentene, kistérségi szinten lehetne megoldani. Így nem kerülnének be adott esetben olyan megyék, amelyek egyik része rendkívül gazdag - adott esetben Somogy megye -, míg a másik része rendkívül nehéz helyzetben van. Ehhez a javaslathoz egyébként nem kívánunk máshonnan forrást elvonni, hanem a támogatási összegnek egy arányosabb megosztását szeretnénk elérni. Reméljük, hogy a többi hátrányos helyzetű megyével együtt támogatást fogunk kapni ehhez a módosító indítványhoz.

Végezetül pedig szeretném megerősíteni, hogy amit Bóka István képviselőtársam már elmondott a céltámogatásról, úgy gondolom, az az önkormányzatok számára rendkívül fontos, hiszen képviselőtársam tényszerűen bemutatta, hogy a 63 milliárdból a lekötött összeg 2002-re mindösszesen 30 milliárd forint, és a 30 milliárd forint igénybevételéhez ilyen módon, ha nem lesz a céltámogatásokban induló lehetőségük az önkormányzatoknak, nem igazán fognak tudni elindulni, illetve hozzájutni ehhez az összeghez. Ezt tetézi még az is, hogy 2001-2002-től a korábbi rendszertől eltérően 30 százalék induló forrásnak kell meglennie abban az évben, ami azt jelenti, hogy még nehezebb lesz elindítani a beruházást. Ehhez egyébként az is szükséges, hogy azok a források, amelyek a költségvetésben más alapokban megtalálhatók, rendelkezésre álljanak; így a KAC, a VICE, a területfejlesztési tanács forrása, és még sorolhatnám.

(15.10)

Ezek alapvetően a csatornázási beruházásokhoz szükségeltetnek, hiszen ezek azok a beruházások, amelyek a kialakításuk során a legnagyobb pénzigényt várják el az önkormányzatoktól.

Úgy gondolom, hogy amennyiben támogatásra találunk ebben a céltámogatási, az összvolumenét tekintve jelentős összegben, akkor adott esetben azokon a területeken elindulhatnak a beruházások, amelyek kimaradtak a korábbi céltámogatási rendszerből. Ez pedig nemcsak az ott lévő térségben élők komfortérzetét javítja, ha a beruházás elindulhat, hanem segíti a környezetvédelmi szempontok érvényesülését - elsősorban a csatornázás terén - az európai uniós csatlakozásunk során.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ezek a módosító javaslatok elfogadhatóak, hiszen forrást részben nem igényelnek, amelyek pedig forrást igényelnek, annak a fedezetét is megtaláltuk hozzá, és az önkormányzati beruházáson keresztül gyarapszik maga az ország. Ezek - összefüggésben a Széchenyi-tervvel és egyéb fejlesztést igénylő vagy előremutató beruházásokkal - a foglalkoztatáspolitikára is kihatással vannak. Ilyen módon szeretnénk ehhez a tisztelt Ház támogatását megnyerni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy a tekintetben opponáljam az ön előbbi felszólalását, hogy az ötszáz fő alatti településeken általában nincsenek komoly és nagy intézmények. Ma már az a cél egyébként a közigazgatásban is, hogy körjegyzőségben lássák el azt a feladatot, ne önálló községekben, és az iskolák és az óvodák tekintetében is az alsó tagozat az egyik településen, a felső tagozat a másik településen legyen, és közös fenntartású iskolákat lássanak el ezek az ötszáz fő alatti kistelepülések. A módosító indítványunk e települések segítségét célozná a közigazgatásban.

Az pedig nem szerencsés, hogy ha egy ötszáz fő alatti településen, adott esetben egy háromszáz fős településen, mondjuk, egy tíz-tizenkét tanerős, nyolcosztályos iskolát tartanak fenn, mert ez körülbelül úgy nézne ki, mintha a Mercedesben Trabant-motor lenne. (Szórványos taps. - Dr. Lamperth Mónika: Ez mind igaz, ezzel egyetértek.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Toller László képviselőtársam a 2 százalékos létszámcsökkentésről beszélt. Igaza van abban, hogy ahol kistelepülések kis intézményeket tartanak fenn, ott a 2 százalékos létszámleépítés valóban... - gondoljunk csak bele, a Bokros-csomagtól kezdődően évi 5, illetve 3 százalékos létszámleépítések kerültek előírásra, és természetesen az önkormányzatok ezeket nem igazán hajtották végre, különösen a kistelepüléseken, hiszen ott ez valóban nem lehetséges. A nagyobb településeken azonban, a városokban, a nagyközségekben a 2 százalékos létszámleépítés már tulajdonképpen betudható egy - idézőjelbe tett - "természetes" fogyásnak, nyugdíjba menetelnek, illetve a pályaelhagyásoknak, és ilyen módon ott ez kevésbé okoz problémát.

Ezt magamról tudom mint gyakorló polgármester; nem is vagyok egy olyan nagy településnek a polgármestere, mint Pécs, de megítélésem szerint ott erre még inkább lehetőség van.

Ami pedig a keresetnövekedést illeti, arról Bóka István az imént már beszélt. Én azt szeretném ehhez elmondani, hogy Toller képviselő úr nem kísérte figyelemmel a szabadidő-szervezőket, illetve a könyvtárosokat érintő új rendelkezéseket. Pont azért, hogy a keresetnövekedést illetően ez ne okozzon problémát, ez felfüggesztésre került, tehát ezeket a személyeket nem kötelező felvenni. Egyébként ez azt a célt szolgálta volna, hogy ha kikerülnek a tényleges oktatói rendszerből, akkor ne legyenek pályaelhagyók, hanem ezt követően bent lehessen tartani őket az oktatási rendszerben könyvtárosként, szabadidő-szervezőként, ifjúságvédelmi felelősként és így tovább.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Önkormányzati vezető induljon ki abból, hogy akik valaha önkormányzatot vezettek, képviselő-testületi tagok voltak, mindig elégedetlenek voltak az önkormányzatnak az Országgyűlés által megszavazott költségvetési normatívákkal, az ide juttatott pénzösszegekkel. Amíg a világ világ, addig ez így is lesz, még akkor is, ha mondjuk, most 18 százalékos növekmény lenne ebben a rendszerben. Ezért vagyunk egyébként, hogy megpróbáljuk minél jobban felsrófolni - hogy úgy mondjam - az önkormányzatok árát.

Azt viszont szeretném elmondani, hogy nem önmagában csak egy-egy önkormányzati alrendszert kiragadva kell nézni az önkormányzati támogatási rendszert, hanem azt is látni kell, hogy a költségvetés minden fejezetében található olyan alap vagy fejezeti előirányzat, amelyhez az önkormányzat pályázati úton vagy egyéb módon hozzájuthat.

A gázközművagyon 61 milliárd forintja mégiscsak mintegy 700 önkormányzatot érint, méghozzá pozitívan, hiszen kifizetésre kerül. De beszélhetnék az egyházi ingatlanok kártalanításáról, amelyre 6,2 milliárd van, és annak egy része visszajut a kártalanításra jogosult önkormányzatokhoz. A címzett és céltámogatásokról - még nem volt itt Szabados képviselő úr - már szóltunk többen a módosító indítványok kapcsán; az is egy lehetőség.

Tehát úgy gondolom, hogy lehetne jobb is az önkormányzatok pénzellátása 2001-2002-ben, de az elmúlt időszakhoz képest, különösen az előző ciklushoz képest jobb helyzetbe kerültek az önkormányzatok a gazdaság fejlődése következtében; ez érződik, úgy gondolom, az előterjesztett költségvetési javaslatban is.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném, ha súlyosabb hozzászólások következnének azt követően, amit most szeretnék mondani. Pestiesen szólva, Toller képviselő úr, amit ön mondott a gázközművagyonnal kapcsolatosan: ehhez pofa kell!

Az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből kéne idéznem - teszem is -, a következőt: "A gyors privatizáció kényszerében, szembesülve az önkormányzati törvény 107. § (1) c) pontjából adódó önkormányzati tulajdoni igények fennállásának, terjedelmének bizonytalanságával és a privatizáció sikerét veszélyeztető önkormányzati igényérvényesítés megelőzésére az Országgyűlés gazdasági bizottsága képviselői kezdeményezésre módosító javaslatot fogadott el az Ötv. kiegészítésre." Ez volt az úgynevezett 107/A. §.

Még idézhetném tovább az Alkotmánybíróság döntését, amelynek a lényege egyébként az, hogy a 107/A. § léte kizárja, hogy a hatóságok ettől eltérően, az Ötv. 107. § (3) bekezdése szerint egyedileg állapítsák meg valamely önkormányzatnak jutó gázközművagyon értékét. Ilyen kétségtelen jogcím az Ötv. hatálybalépésekor nem állt fenn. A végrehajtásra való jog pedig nem terjed ki a végrehajtás módjának meghatározására.

Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek ítélte az önök 107/A. §-át, és azt kell hogy mondjam, tíz év óta most jutottunk el oda, hogy az önkormányzatok a jogos jussukhoz hozzájuthassanak. Ez 61 milliárd! Az egész pedagógusbér-emelés a következő évben 35 milliárd forint. Ez kétszer akkora összeg. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Keller képviselő úr, tisztelettel, mindig meg szoktam hallgatni, amikor ön felszólal. Én is hadd kérjem ezt!

Ez az összeg jelentős összeg, és úgy gondolom, hogy ha a képviselő úr elolvassa az előterjesztést, amiről ma este vagy éjszaka szó lesz a parlamentben, akkor tudja annak a módját is a törvény szerint, hogy hogy kerül kifizetésre.

A következő kétpercesben elmondom önnek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)