Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az utóbbi időben a magyar gazdasággal kapcsolatban meglehetősen sok vélemény hangzott el pró és kontra, negatív és pozitív egyaránt. Egyet azonban szeretném, ha világosan látnánk, már csak azért is, hiszen nem elég emlékeztetni rá, hogy azt akartuk 1990 környékén, hogy Magyarország a döntően állami tulajdonra épülő szocialista gazdaság helyett piacgazdaság legyen, annak törvényszerűségeit érvényesítve. Azt feltételeztük ugyanis, hogy ha jók a keretek és ha jók a szabályok, akkor a piacgazdaság működése javára válik az országnak.

Erre a kérdésre majd még vissza fogok térni egy pillanatra, de az tény, hogy itt most aztán elválnak az utak, hiszen végül is való igaz, a magyar gazdaság jól teljesít. Erre utal, hogy az elmúlt negyedévben növekedése 4,5 százalékos eredményt ért el. Ami viszont rosszul működik, az szemmel láthatóan az állam, ezért ennek működésén kell majd a jövőben változtatni.

Ma kétségkívül van egy problémánk, ez a probléma pedig az, hogy a középtávon helyesen kijelölt - mert feltétlenül elérendő - célok rövid távon ellentmondásba kerültek egymással, és ez a költségvetésen belül feszültséget keletkeztetett. Ilyen célok voltak - ahogy azt már a miniszterelnök úr is említette - a szociális igazságtalanságok felszámolása, amennyire az lehetséges, benne a közszférában, közalkalmazotti szférában, elsősorban az iskoláknál, egészségügyben elmaradt béremelések pótlása, de idesorolható a nyugdíjasok részére nyújtható többlettámogatás, a családi pótlék emelése, illetve a havi többlet-családipótlék bevezetése és így tovább, és így tovább.

Vitatható, hogy ez egy helyes cél? Nyilván nem. De egy ilyen cél volt - ez is elhangzott már - az infrastrukturális lemaradásunk behozása. Érdekünkben áll? Természetesen. Szüksége van rá az országnak? Igen, hiszen ezt láttuk Botka László felszólalásában is, egy adott térség számára a levegőt jelentheti, és a fejlődés zálogát hordja magában, ha megfelelő úthálózatunk van. De idesorolható a versenyképességünk fokozása mint harmadik cél, ahol azt mondtuk, hogy csökkentenünk kell a terheket, hogy versenyképesek lehessünk a környezetünkkel. Érdekünk ennek a versenyképességnek az erősítése? Bizony, hiszen a versenyképesség egyenlő a hosszú távon növekedni képes gazdasággal, az meg egyenlő többletjövedelmekkel, többletmunkahelyekkel, nagyobb bérekkel, a felzárkózással. És végül érdekünk az euró minél előbb történő bevezetése, ezért érdekünk volt a konvergenciapálya közelítése, jelentős áldozatok árán. Érdekünk? Természetesen. Vitatható? Nem.

Mindegyik cél olyan, és e tekintetben nem nagyon volt vita az Országgyűlésben, amelynek kijelölése és elérése fontos számunkra. Kétségtelen azonban, hogy a költségvetés ma azt mutatja, hogy feszültség keletkezett ezen célok között. Ebből viszont, tisztelt képviselőtársaim, nem az következik számunkra, hogy akkor kiabáljunk saját magunkra kígyót-békát, és adott esetben feljelentgessük Magyarországot különböző nemzetközi szervezetek előtt, hanem nézzünk szembe ezzel a helyzettel, és a piacgazdaság körülményei között keressük meg a problémákra a megfelelő válaszokat.

És most térek vissza arra, hogy a piacgazdaság körülményei és feltételrendszere között, hiszen azok a javaslatok, amelyek most így kampány közeledvén sorra-rendre elhangzanak, azok ezekkel mind-mind ellentétes javaslatok, azok az állam túlzott beavatkozását jelentenék a gazdaság működésébe. Azt meg láttuk az elmúlt 15 évben elégszer, hogy ha az állam avatatlan kezekkel nyúlkál ide-oda, koncepció és végiggondolás nélkül, annak kárai vannak, súlyos következményei vannak a gazdaság működésére nézve. Ezért mi azt az álláspontot valljuk nagyon határozottan, hogy vegyük tudomásul, hogy ez egy piacgazdaság, annak törvényszerűségei vannak, és teremtsünk olyan feltételrendszert és kereteket, amelyek úgy működtetik a piacgazdaságot, hogy az valóban az ország előnyére váljon.

Következik a helyzetből egy másik dolog is számunkra, nevezetesen az, hogy éppen az adott helyzet indokolja, hogy különböző területeken álljunk neki most már végre azoknak a területeknek az átalakításához azért, hogy az adott keretek között is finanszírozhatóak legyenek, és ráadásul magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtsanak az érintett lakosság, az ezt a szolgáltatást igénybe vevő emberek számára. Ezért hangsúlyozzuk, hogy szükséges az egészségügy, a közigazgatás, az önkormányzati igazgatás és az adórendszer átalakítása.

(14.00)

Egy másik nagy téma valóban, amiről mostanában vitatkozunk, az Európai Unióval kapcsolatos problémakör, az Európai Unió költségvetése. Itt van egy kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amiről őszintén kell beszélni, nevezetesen az, hogy vajon mi is Európa a számunkra: a nemzetállamok laza szövetsége, mert akkor valóban jó az a stratégia, amely minden egyes eurócentért egy lapostetűt gyalog lekísér Paksig a vasúti sínek mentén, vagy pedig egy egységes Európa, amelyik képes arra, hogy a világgazdaság által teremtett versenyhelyzetben megállja a helyét, mert mindent elkövet ennek a helyzetnek az előállítása érdekében.

A probléma az, hogy a vita Európán belül szemmel láthatóan az előbbi szempontrendszernek megfelelően folyik, és ezáltal nagyon nehézzé teszi egy költségvetés, egy olyan költségvetés elfogadását, ami viszont Európa versenyképességének fokozása irányába hat. Márpedig, ha ezt nem tudjuk elérni, hanem marad az a költségvetés, ami a veszteséges, nem hatékony termelést tartja fenn hosszú távon, amelyik azért szedi be a pénzeket, hogy a változatlan struktúrákat finanszírozza, akkor az az Európa elveszíti a versenyképességét, és legfőbb célját, hogy élre ugorjon a világban a gazdaságát illetően, nem fogja elérni.

És magunk között állapítsuk meg egy fél mondattal legalább, hogy bármilyen is lesz ez a költségvetés, az abban foglalt fejlesztési források tömege akkora lesz, amilyet mi az elmúlt évtizedekben nem láttunk Magyarországon, az viszont kétségtelen, hogy erősen érdekünk, hogy olyan célokat tűzzön ki maga elé Európa, amely célok elérése Magyarország számára is fontos.

Aztán jön a következő lépés, amelyben a politikának ugyanolyan felelőssége van, mint abban, hogy képes-e átalakítani azokat a rendszereket, amelyek változatlan formában itt maradtak és lassan működésképtelenné válnak, ez pedig az, hogy: és képesek vagyunk-e a magunk számára olyan célokat kitűzni, amelyek Magyarországot egy-egy területen akár Európa élvonalába is repíthetik, miközben összességében elősegítik az ország felzárkózását. Ez a felelős EU-politika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aminek egy jelentős része saját magunkon, rajtunk, magyarokon múlik.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)