Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az iskolában szünet van, és a gyerekek reményeim szerint nyaralnak, és nem fognak tankönyvet elővenni szeptember 1-jéig. A szülőknek végre vége az a kilenc hónapos küzdelem, amit a gyerekekkel kell végigküzdeniük ahhoz, hogy a gyereknek ne menjen el az iskolától a kedve. Péntek délután lévén remélem, a nyaralóhelyekre mennek mindannyian, és még véletlenül sem a parlament közvetítését nézik, viszont nem tudják emiatt, hogy mi zajlik a Parlament falai között az ő jövőbeni életükről.

(14.50)

Azt le kell szögeznem, hogy meggyőződésem, a teremben lévő fideszes képviselők és kormánypárti tagok lelkéhez ez a törvényjavaslat semmilyen módon nem illeszkedik. Meggyőződésem, hogy egyikük sem támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert ismerem annyira őket, hogy a jövő generációért érzett felelősségük sokkal-sokkal több és sokkal jobb, mint ami ebből a javaslatból kitűnik.

Megmondom őszintén, rendkívüli módon sajnálom, hogy államtitkár úrnak kell képviselni ezt a törvénymódosító csomagot, tekintve, hogy az ön szakmai előmenetele eléggé ismert az ország társadalma, legalábbis az értelmiség előtt, és sem a munkája, sem az előmenetele nem hasonló minőségről tanúskodik. S vélhetően az sem véletlen, hogy sem Semjén Zsolt, sem Kásler miniszter úr nincs itt  amit már több ellenzéki képviselőtársam hiányolt , mert nem tudnák megvédeni ezt a törvényjavaslatot.

Amikor az általános indoklást elolvastam, amelyet, ha megengedik, fölolvasok; tehát amikor ezt valaki elolvassa, akkor elkezd hurráoptimizmusban kitörni, hogy hú, ez milyen jó javaslat lesz, merthogy ebben az van írva, hogy „hazánk versenyképességének alapvető garanciája az állandóan változó társadalmi, gazdasági, technikai körülményeknek megfelelni képes fiatalokat képző köznevelés, melynek alapfeltétele a magas színvonalú pedagógusi munka. Ez a pedagógushivatás anyagi és társadalmi megbecsültségének növelése, a pedagóguspálya vonzóvá tétele, a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének elősegítése által biztosítható”. Amikor ezt elolvastam, két dolog jutott eszembe. Egy: biztos benne van, hogy visszamegy 20 órára a kötelező óraszám. Nem? Ez volt az első gondolatom, mert ahhoz, hogy a pedagógusok szakmai fejlődése töretlen legyen, és a gyermekeket oktató pedagógusok szakmai felkészültsége megfelelő legyen, ahhoz 20 óra kell. Megmondom miért: mert 20 óra tanításhoz minimum 20 óra felkészülés kell. Na, így jön össze a 40 óra.

Aztán azt hittem, hogy a versenyképesség gondolatához majd például az is hozzá fog tartozni, hogy végre 16 éves korról fölemelik  számomra a 20 éve lenne optimális , visszaemelik az iskolakötelességi korhatárt, merthogy egy versenyképes társadalomhoz, versenyképes jövő generációhoz minimum az kell, hogy ne essen ki 7,2 százaléknyi gyermek az iskolapadból, ami évente  azóta, hogy ez a gyalázatos törvény hatályba lépett  megtörténik. Tehát mindjárt azt gondoltam, hogy hú, itt valami jó dolog történik.

Aztán azt is gondoltam, hogy ha már az általános indokolásban a pedagógusok szakmai fejlődéséről, fejlesztéséről írnak, akkor lesznek benne majd olyan kényelmi és progresszív új szabályok, amelyek ezt szolgálják. Végigolvastam a törvényt, és az az apró probléma van, hogy az általános indokolásnak a törvény egyetlen mondata sem felel meg, mert ez a törvény biztosan nem szól a pedagógusokról; szól viszont rengeteg hátrányos helyzetű gyermekről és jövőbeni gyermekről mindenféle irdatlan szigorú, terrortípusú új szabályrendszerrel, tehát a jövő generáció terrorjáról szól, de a pedagógusokról ebben a törvényben egyetlen progresszív rendelkezés nincs. Nem is értem egyébként, hogy akik megírják ezekhez a javaslatokhoz ezeket a tetszetős bekezdéseket, azok mit gondolnak. Azt, hogy utána nem fogja senki elolvasni a jogszabályt? Vagy ez a sajtónak készül? Elolvassák az általános indokolást, és azt mondják, hogy olyan törvény ment be a parlamentbe, mert micsoda célt szolgál? Csak egy apró probléma van: a törvény szövege nem szolgálja ezt a célt.

De menjünk bele a részletekbe! Elfogadhatatlan, ami az 5. §-ban van. Jogászember vagyok. Olyan nincs, hogy ilyen általános megállapítások vannak, amit fölolvasott Szabó Szabolcs képviselőtársam is. Ki fogja meghatározni, hogy az Alaptörvény szellemiségének mely fejezete vagy mely témája az, amit sért, mondjuk, egy igazgató? Ki fogja eldönteni, hogy amit ott valaki tapasztal, mondjuk, egy tankerületi vezető, az most tényleg az ő személyes ízlésének nem felel meg, vagy az általános társadalmi elvárásnak nem felel meg?

Szeretnék önöknek valamit elmondani. Én 1980 és ’84 között jártam Kaposváron gimnáziumba. Egy szocialista rendszer volt, diktatúra volt. Elmondom önöknek, hogy az én történelemtanárom minden történelemórát úgy kezdett  ez pár baloldali képviselőtársamnak nem fog tetszeni , hogy bejött az osztályba, fölugrott az asztal tetejére, és ez azt jelentette, hogy az összes irredenta verset és dalt a történelemóra elején elskandáltuk, elénekeltük. Ezzel kezdődött minden történelemóra. Szükség volt rá, mert abban a társadalomban az emberek 90 százaléka azt sem tudta, hogy a határon túl magyar emberek élnek, és azt sem tudta, hogy volt Trianon. Csak azt akarom mondani, hogy az akkori alkotmányos rendszernek az én történelemtanárom minden egyes történelemórán ellene tett. Minden egyes történelemórán.

Most akkor ma, amikor épp 2020-ra a nemzeti összetartozás évét szavaztuk meg, vajon melyik történelemtanár milyen jellegű viselkedése lehetne például, ami ellentmond a mostani Alaptörvény szellemiségének, és akkor akár egy tankerületi vezető kezdeményezheti az igazgató elzavarását? Ugye, milyen relatív a történelem?

De mondok még valamit. Magyarország mostani miniszterelnöke ’90-91-ben azt mondta, hogy hogy mer bárki olyat mondani, hogy a szocialista rendszer alatt hozott bármely törvény jogsértő lenne. Ezt mondta a mai miniszterelnökünk. Majd mit mondott a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvényben? Hogy ’44. március 19e után minden törvénytelen volt, diktatúra volt, ami törvényeket akkor ott hoztak, az semmiképpen sem alkotmányos, tehát gyakorlatilag pont az ellenkezőjét mondta. Ha csak az ő változásából indulok ki, az ő személyének a változásából, akkor mondja meg már valaki, hogy ma hogy fog tudni megfelelni az Alaptörvény szellemiségének bármely intézmény bármely vezetője vagy tanára, ha így változnak az értékrendek! Ez egy olyan szabály, ami tudják, mit szolgál? A végleges félelemkeltést szolgálja. Le fognak bénulni a tanárok, különösen például a történelem- és a magyartanárok, mert ők tanítanak olyan adottságú vagy olyan szellemiségű tantárgyat, amiben akár egy mondattal is oda lehet csapni a mostani rendszernek, egyébként pedig már éppen eléggé öncenzúrázva vannak a magyar pedagógusok, a túlterhelt óraszám miatt gyakorlatilag fáradtak, felkészülési idejük nincs, gondolkodási idejük nincs. Tudják, mi lesz? Egy iszonyatos önkontroll, egy iszonyatos visszatartása annak, hogy a gyerekeket gondolkodó gyerekekké neveljék, mert mi azt várjuk el tőlük. Mi otthon gondolkodó gyerekekké neveljük a gyerekeinket, de oly sok időt töltenek az iskolában, hogy az iskola simán leronthatja egy jó szellemiségű család gyereknevelését. Mi lesz ezután? Az lesz, kérem szépen, hogy pártemberek, pártfegyelem, állampárti igazodás, és ezt senki nem szeretné 30 évvel a rendszerváltás után.

Jogászember vagyok, eltöltöttem 30 évet a tárgyalóteremben. Az az ember, aki azt a kérdést, hogy háromévesen vagy négyévesen menjen egy gyerek óvodába, eltereli a bíróság rendszerébe, az egyszerűen megöli a jövő nemzedéket. Igaza van abban Arató Gergely képviselőtársamnak, hogy ha nem engedik, akkor nyerjenek jogorvoslatot. De azt nem gondolja komolyan senki, hogy egy ilyen kérdést, hogy egy gyerek háromévesen vagy négyévesen menjen óvodába, és ott esetleg nem a szülő vagy nem a gyermek érdeke szerint dönt egyvalaki, akkor bíróságra tereljük. Hát ne mondja nekem azt senki, hogy ebben az iszonyú nagy intézményrendszerben nem lehet három egymástól független szakembert bizottságba terelni a jogszabállyal, és ők el fogják dönteni, hogy engedik, hogy az a gyerek ne három-, hanem négyévesen menjen óvodába. Hát álljon már meg a menet! Egy gyerek sorsa!

Még el sem váltak a szülei, még komoly jogi probléma a családban nem volt, de mondjuk, négyévesen szeretnék beküldeni, mert a gyerek fejlődése, a szülőhöz való viszonya még nem engedi, hogy elváljon a szülőtől, és majd ezt egy bíró fogja eldönteni, aki egyébként totálisan nem ért ahhoz, hogy a gyerek nevelésében milyen szempontok az elsődlegesek.

Én is örülök annak, hogy igyekszünk a gyerekeket minél előbb közösségbe vinni, de aki valaha életében legalább három, egymástól független családba vagy akár ugyanabba a családba született három, teljesen más személyiségű gyereket látott, tudja, hogy az egyiket másfél évesen le lehet választani, mert olyan talentuma van, hogy pillanatok alatt adaptálódik  például az én gyerekem ilyen volt , a másik gyerek meg még ötéves korában sem tud elválni a szülőtől, és még ötéves korában is minden reggel az óvónők fél óráig vigasztalják a gyereket, mert elment anyuka vagy apuka. Tessenek már gondolkodni azon, hogy a gyermekek fejlődésében, egymáshoz viszonyított fejlődésében olyan óriási ellentétek vannak, hogy csuda!

Tudják, mikor kezdenek a gyerekek aránylag ugyanolyan ritmusban fejlődni? Tudják, mikor kezdődik az? Elmondom. 16 éves korban. 16 éves kor az, ahol már aránylag azt lehet mondani, hogy igyekeznek, nem a gyerekek maguk, hanem a természet; elkezdődik az aránylag azonos szellemi, érzelmi, érzelmi intelligencia, világlátás, igazodás s a többi. 16 éves kor előtt annyira, de annyira különböző a gyerekek egymáshoz viszonyítható fejlődési ritmusa minden szempontól, hogy ilyet csinálni, hogy beterelem a gyerek sorsát, az óvodás sorsát a bírósági világba! Egyszerűen el nem tudom fogadni.

Könyörögve kérek mindenkit, akinek ehhez joga van, hogy ezt terelje valami más rendszerbe! Igenis a gyermekjóléti rendszerben lehet három olyan embert találni egy bizottságban, megjelölni, hogy honnan való, aki ebben a kérdésben dönteni tud, és mindenki megelégedettségére fog szolgálni.

(15.00)

A következő: azt mondta egyik képviselőtársam, hogy maguk még a gyerekek nevelését is el akarják venni a szülőktől, a pedagógusoktól. Hát, igen! Azért egy dolgot már hadd kérdezzek! Itt ez a CSOK, itt van mindenféle olyan pénz, ami akkor jár, ha bizonyos számú gyerek van, igaz? Naponta elhangzik ebben a Házban a kormánypárti padsorokból, hogy gyerekeket kell szülni, néha nagyon arrogáns és ízléstelen stílusban. Tehát azt elvárják, hogy szüljenek, szüljenek, még pénzt is adnak érte. Majd mi történik? Na, de azért ti nem nevelhetitek ám akárhogy azokat a gyerekeket! Hát, szülni szülhetitek, na de utána! Beterelem én őket olyan fegyelmezett katonás rendszerbe, hogy abból nektek mozgásteretek nincsen! Hát, hogy képzeli ezt valaki? Szüljünk, szüljünk? De a gyerek sorsáról nem gondoljátok, hogy ti fogtok dönteni! Nem. Majd mi szépen bele fogjuk terelni ilyen rendszerekbe.

A másik: összekeverik az esélyegyenlőséget az uniformizálódással. Igen, az Alaptörvény esélyegyenlőséget biztosít minden egyes ember számára, ami abban a demokratikus országban számára elérhető, az mindenkinek egyenlően jusson. Ez az esélyegyenlőség. Az uniformizálás nem esélyegyenlőség! Az uniformizálás az, hogy egyengyerekeket akarok, egyenszülőket akarok, egyenpedagógusokat akarok, egyeniskolákat akarok. Na, ezzel egyetlen apró probléma van: a Jóisten által létrehozott természetnek teljesen ellene mond. Az emberek 80 százalékát nem lehet rendszerbe beterelni. Akit mégis sikerül a saját természete ellenére, azokból lesznek a deviáns emberek, akikre ugyan nagyon-nagyon nincs szükségünk, mert azok általában a büntetés-végrehajtási intézetekben szokták végezni, ami nekünk nagyon sokba kerül.

A következő még, amiről szeretnék beszélni, az az, hogy ki választhatja ki a vezetőt. Ha rajtam múlna valaha  vélhetően soha nem fog , akkor minden állami, önkormányzati szervezetben az lenne az alapelvem, hogy a szakmai közösség választja a vezetőjét. A szakmai előírást, azt, hogy minek kell megfelelni, én is azt gondolom, meg kell határozni, de hogy az ki legyen, azt az tudja eldönteni, akiknek a vezetője lesz. Hogy képzelik azt, hogy egy tantestület, tele egyetemet, főiskolát végzett emberekkel, nem tudja eldönteni, hogy ki lenne a számára a legalkalmasabb vezető? Hát akkor, bocsánatot kérek, tanítani miért engedjük őket?

Arra alkalmas, hogy tanítson 400-500 gyereket évente, de arra nem alkalmas, hogy a saját vezetőjét testületileg kiválassza? Én már azt sem értettem, hogy például  egy orvos ül itt velem szemben államtitkárként  miért ne tudná egy osztály eldönteni, hogy az osztályvezető főorvos ki legyen. Miért ne tudná? Operálni operálhat, emberéleteket menthet? De azt nem tudja eldönteni egy szakmai közösség, hogy a szakmai vezetője ki legyen? Az egész állami és önkormányzati rendszerben követelem, hogy ez a szellemiség érvényesüljön!

Na, hát, a nyelvvizsga nélküli tanár és a 2020. január 1-je! Hát, ez aztán…! Ennél farizeusabb dolog a Földön nem létezik. Tehát nem kap diplomát a pedagógus, mert nem tudja letenni a nyelvvizsgát  de bemehet tanítani! Tehát a hatéves kisgyereket, aki egyébként még totál éretlen az oktatásra, bemehet tanítani, de közben 2020. január 1-jétől meg egyetemre sem, tehát még a tanári első lépésre sem mehet be a következő generáció fiatalja, ha nincs nyelvvizsgája! Hát, ez óriási! Akkor ezek szerint lehet, hogy a következő hónapban az lesz a törvényjavaslat, ha túl kevés lesz a pedagógus vidéken, hogy már a gimnazista is taníthat az érettségi után, aki nem jutott be az egyetemre? Mert, ugye, nincs nyelvvizsgája, azért nem tud bejutni az egyetemre. De hát, ha nyelvvizsga nélkül tanárok lehetnek! Tessenek már ezen egy kicsit elgondolkodni!

Egy olyan professzor ül velem szemben, aki az életében csak értéket teremtett. Mondja már meg ennek a kormánynak, hogy ilyen farizeus szabályokat nem lehet hozni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)