Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azzal kezdem az expozémat, hogy a köznevelési törvény és a kapcsolódó egyéb törvények módosítása nem hoz jelentős változásokat a köznevelési rendszer szabályozásában. A kormány továbbra is elkötelezett a minőségi oktatás megteremtésében. A módosítások célja, hogy a köznevelés még inkább képes legyen betölteni rendeltetését, általános műveltség és versenyképes tudás birtokában lévő fiatalokat képezzen.

A minőségi oktatás megteremtésének kulcsfontosságú szereplői az intézményvezetők. Az ő motiváltságuk nagymértékben határozza meg a nevelőtestületek munkáját és ezzel együtt a köznevelési intézményekben folyó nevelő-oktató munka minőségét, eredményességét. Mindezek okán a kormány nagyobb figyelmet kíván szentelni az intézményvezetői életpályára, még vonzóbbá kívánja azt tenni, és még inkább el szeretné ismerni anyagi szempontból is azt az oktatásszervező munkát, amit ők végeznek.

A törvényjavaslat ezért tartalmazza, hogy az intézményvezetőknek az intézménylétszámtól függő pótlék kerülhessen megállapításra, továbbá ösztönzési keresetkiegészítés meghatározására is lehetőséget biztosít a tervezet. Ez utóbbi esetben célunk, hogy a nevelés-oktatás eredményességét mérő objektív teljesítménykritériumok alapján részesülhessen az igazgató további anyagi elismerésben. Ennek érdekében a kormányrendelet alkotására szóló felhatalmazást teremt meg a törvényjavaslat. A felhatalmazás birtokában a részletek kidolgozása kormányrendeletben történik majd. Meg kell említeni, hogy a pedagógusok esetében pluszfeladatért adható céljuttatás lehetővé tétele is szerepel a törvényjavaslatban.

Fontos össztársadalmi érdeknek tekinti a kormány és az érintett gyermekek, tanulók érdeke is, hogy azonos elvek mentén férhessenek hozzá a közneveléshez, végezhessék tanulmányaikat. Az óvodai nevelés során megszerzendő készségeket, majd az iskolai nevelésben az ismeretanyagot akkor kezdjék el elsajátítani, amikor arra érettségüknél fogva készen állnak. Ennek kiemelten fontos szerepe az óvoda, ez az intézmény készít fel az iskolára, ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy csak a legindokoltabb esetekben lehessen felmentést kapni az óvodába járás kötelezettsége alól. Ez az egyik garanciája annak, hogy hatéves korukra a gyermekek elérjék az iskolaérettséget.

Kiemelendő az is, hogy a magántanulói jogviszonyt az egyéni munkarend váltja fel, továbbá hogy ennek engedélyezése egy hatósághoz kerül, ami az egységes jogalkalmazást biztosítja. Itt lényegében egyrészről fogalomváltásról van szó, ami magában hordozza a tanuló érdekének előtérbe helyezését. Eddig az engedélyezés intézményi szinten történt, és az egyes köznevelési intézmények országszerte ebben rendkívül eltérő gyakorlatot folytattak. Volt, ahol ténylegesen igazolt esetben sem adták meg a magántanulói jogviszonyt, a másik szélsőség pedig az, amikor nehezen kezelhető gyermekek szüleit az intézményvezető kérte a magántanulói státusz kérelmezésére. Ezen egységesnek semmiképpen nem nevezhető gyakorlatot szeretnénk egységesíteni az egyéni munkarend bevezetésével, amely átláthatóbbá és egyszerűbbé teszi a folyamatot. A cél az, hogy a tankötelezettség iskolába járástól eltérő módon való teljesítésére, amelyre adott esetben továbbra is lesz lehetőség, akkor kerüljön sor, ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete azt valóban indokolja, és ez fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából a legelőnyösebb.

A sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók iskolába járása is megszervezhető, körülményei biztosíthatók. Meglátásunk szerint társadalmi érdek ugyanis az, hogy a gyermekek, tanulók megfelelő szocializációs környezetben, a köznevelés szabályozottan működő rendszerében részesüljenek nevelésben, oktatásban, tankötelezettségüket  amennyiben ennek nincs objektív akadálya  iskolába járással teljesítsék. Álláspontunk szerint a tanuló érdekét elsődlegesen az szolgálja, ha nevelésére, oktatására a köznevelési szabályok és intézményrendszer biztosította garanciák mellett kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! 2017-ben fogadtuk el a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos törvénymódosítást. Ellenzéki képviselők egy csoportja az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve a törvénymódosítás eltörlését. Az Alkotmánybíróság azonban nekünk adott igazat, és a kezdeményezést elutasította, jelezte azonban a kormány részére, hogy az ügyben további jogi garanciák megfogalmazása szükséges  ezt is ebben a törvényjavaslatban tesszük meg. Tudjuk természetesen, hogy az érintett tanulók fejlesztése nem csak jogi előírásokon múlik, éppen ezért fejlesztettük az utóbbi években a gyógypedagógiai szakszolgálati tevékenységek körét, ennek köszönhetően ma csaknem tízezer gyógypedagógiai végzettséggel rendelkező személy dolgozik a magyar köznevelésben, ellentétben a 2010-ben foglalkoztatott 5700 fővel.

(12.20)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az állami tankönyvellátás keretében eddig az 1.-től a 9. évfolyamig, továbbá nemzetiségi nevelésben, oktatásban és a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban biztosítottuk ingyenesen a tankönyveket. 2020 szeptemberétől ez a teljes köznevelésre kiterjed, tehát a 1.-től a 12. évfolyamig, beleértve a szakképzést is. Ezzel is célunk, hogy a gyermeket nevelő családok terhein enyhítsünk. Mindehhez kapcsolódik, hogy a tankönyvellátás szabályai is a köznevelési törvényben kerülnek elhelyezésre, a 2013-ban elfogadott önálló tankönyvtörvényre már nincs szükség, funkcióját betöltötte, ezt tehát hatályon kívül helyezzük.

Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül tájékoztatom önöket, hogy a javaslat az előbb említett legfontosabb kérdések mellett több pontosító, gyakorlati, problémamegoldó szabályt is tartalmaz. Ha egyetértenek célkitűzéseinkkel, kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)