Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felveszem akkor azt a fonalat, amit itt Kósa Lajos képviselőtársunk elejtett. Az egyik ellenzéki felszólalással kapcsolatosan kritizálta, hogy az államadósságot nem lehet nominálisan vizsgálni, azt GDP-arányosan kellene nézni, és hogy milyen jól áll az ország. Nos, akkor ezt vonatkoztassuk az oktatási kiadásokra is. Szerintem akkor ez, képviselőtársam, így lenne igazságos. És hogyha így cselekszünk, akkor azt látjuk, hogy a teljes költségvetési tortából a magyar oktatásügy 10,1 százalékkal részesedett tavaly, illetve ebben az évben. Ez a következő évre vonatkoztatott költségvetés kapcsán 9,7 százalékot mutat csupán, tehát visszalépés tapasztalható. A teljes kormánypárti propagandasajtó attól harsogott, hogy a következő évre vonatkoztatva az oktatás területe 48 milliárd forinttal többet kap Magyarországon. Képviselőtársaim, ez a 48 milliárd forintos többlet az inflációt sem fogja fedezni, erről van szó.

(11.00)

És hogyha tovább vizsgálódunk, akkor  ez önöknek nyilván nem fog tetszeni, de  azt mondom, hogy önök annyit szánnak jövőre pluszjuttatásként az oktatási területre, amennyit a Mészáros família a cégeiből extraprofit gyanánt kilapátol.

Hogyan lesz ebből sikeres ország? Hogyan lesz ebből fellendülés? És hogyan leszünk 2030-ra így Európa ötödik legélhetőbb országa? Megmondom: sehogy. Ugyanis az az elgondolás, ami ebből a költségvetési tervezetből, legalábbis annak az oktatásüggyel kapcsolatos filozófiájából kibontakozik, az nem más, mint egy neoliberális és társadalomellenes dogma. Ugyanis önök nem ismerték fel azt, hogy ezt az országot csak úgy lehetne valóban egy olyan növekedési pályára állítani, amely valóban tartós, hogyha sokkal több forrást juttatunk az oktatásügyre. GDP-arányosan ez a 4 százalék körüli összeg ehhez édeskevés. Egy nagyon bátor, nagyon határozott lépésre lenne ahhoz szükség, hogy ez a szint elérje azt a 6 százalékot, amivel valóban nagyot tudnának önök alkotni, és valóban érdemi elmozdulás lenne megfigyelhető.

Fel kellene fogni azt, hogy a legfőbb humántőkeképző rendszer Magyarországon az oktatásügy  az oktatásügy! , és hogyha önök itt elmondják, hogy mennyi beruházás történt, amit teljesen természetes módon mi támogatni tudunk, és hogyha nem nagyon lóg ki a lóláb, és nem valamelyik haveri cég végzi ezeket az iskolafelújításokat, a tanterem-felújításokat, az uszodaberuházásokat, és ha ezek az épületek már, mondjuk, az átadást követően a második napon nem áznak be, akkor azt mondjuk, hogy helyes, ezt is kell csinálni. De oda kellene figyelni arra a szereplőre is, amelyről bizony ez a költségvetési tervezet megfeledkezik, amely nem más, mint a pedagógusoknak a köre. Az ő személyi juttatásaikra  tessék megnézni a költségvetés tervezetét!  jövőre összesen 1 százalékkal több forrás van előirányozva, összesen, tehát 150 ezer pedagógusról beszélünk a közoktatás területére vonatkoztatva, összesen körülbelül 5 milliárd forintos többlettel, 1 százalékos többlettel számolnak a személyi juttatások terén. 5 milliárd forint 150 ezer pedagógusnak, 50 milliárd forint extraprofit a Mészáros famíliának. Azt hiszem, hogy ennél szembetűnőbb, igazságtalanabb aránypárokat itt felállítani nem is lehetne.

Igenis fel kellene fogni azt, hogy a legfontosabb termelési tényező nem más, mint a nagy hozzáadott érték előállítására képes emberi tudás, ez pedig nem fog menni másként, mint hogy megbecsülik azokat a dolgozókat, akik ezt a tudást megpróbálják átadni a jövő generációjának, amely jövő generáció valóban ennek az országnak az aranyfedezetét képezi. Nincsenek hatalmas olajmezőink, gyémántbányáink, és lehetne sorolni ezeket a természeti erőforrásokat, amelyeknek híján vagyunk, de lennének jó esetben kiművelt emberfőink, akik ezt az országos sikeressé tudnák tenni.

Önök oly sokszor hivatkoznak Klebelsberg nevére, nem véletlenül nevezték el róla azt az intézményfenntartó központot is. Klebelsberg mit mondott? Az új honvédelmi tárca, az az oktatásügy. Kósa Lajos képviselőtársam gyökeresen másról beszélt, egészen más koncepció bontakozott ki abból, amit ő képviselt, és amit néhány évtizeddel ezelőtt a trianoni katasztrófát követően, mondjuk, Klebelsberg megvalósított itt Magyarországon, és valóban egy olyan növekedési pályára állította a megcsonkított, agyonnyomorított és halálra ítélt kicsi csonkaországot, amely, azt hiszem, örök példát állított a mindenkori oktatásirányításnak, oktatáspolitikának Magyarországon.

Június 6-án, amikor Rétvári államtitkár úr a Fejér megyei Válon egy projektzáró rendezvényen elmondta azt, hogy megéri az oktatásba fektetni, én ennek roppant mód megörültem, ittam az ő bülbül szavait, és azt gondoltam, hogy itt valóban majd egy olyan markáns változás fog bekövetkezni, ami előremozdítja ezt a területet. Arra is gondolhattam volna, hogy ő megfogadta a pedagógia megújulás  tulajdonképpen  irányítását magára vállaló komplex alapprogramot irányító Révész Lászlónak a szavait, aki kifejtette bizony, hogy akkor lesz sikeres az oktatás, hogyha oda a legjobb diákok kerülnek majd be, őbelőlük, a legjobb diákokból lesznek azok a tanárok, akik ezt át tudják adni, viszont őket anyagilag és erkölcsileg is meg kellene becsülni.

Azt gondoltam, hogy az államtitkár úr elolvasta, mondjuk, a Nemzeti Pedagógus Karnak a jelentését, és rádöbbent arra, hogy bajok vannak, amikor száz végzett pedagógusból negyven kezdi el ezt a gyönyörű pályát, aztán ebből a negyvenből villámgyorsan lemorzsolódik az egyharmaduk, mert a körülmények olyanok, mert nincsenek anyagilag és erkölcsileg megbecsülve.

Aztán azt is gondolhattam volna, hogy mondjuk, az államtitkár úr leporolta Ember János 1886-os munkáját, levette a polcról. Ember János írta A magyar néptanító anyagi helyzete című örökbecsű könyvet, amelyben hosszú-hosszú oldalakon azon kesergett, hogy egy kezdő falusi elemi iskolai tanító csupán a háromszorosát keresi egy mezőgazdasági munkás bérének, és ez a szorzó nyugdíj előtt állva is csak hatszoros.

Nézzük akkor meg, hogy hogyan állunk most ebben a helyzetben! Vegyük, mondjuk, akkor a FEOR 9331-es besorolás szerint a sertésetetőt vagy éppen a gyógynövénygyűjtőt, tehát egyfajta ilyen egyszerű mezőgazdasági munkást: ők  hála a minimálbér-növekedésnek  hellyel-közzel olyan 100 ezer forintot hazavisznek akkor havonta most ezért a munkáért. De egy kezdő tanár, tanító hazaviszie ennek a háromszorosát, tehát a nettó 300 ezer forintot? Vagy éppen nyugdíj előtt állva hazaviszie a 600 ezer forintot? Nyilvánvaló módon nem. A kezdő pedagógusokra jellemző, különösen őrájuk igaz az, hogy éhbérért dolgoznak, és az a fizetés, amit kapnak, mondjuk, egy olyan helyen, ahol olyan lakhatási válság van, mint Budapesten, és az albérletárak messze elszálltak, semmire nem elegendő.

Szóval, gondolhattuk volna, hogy ezt a munkát fellapozta, és erre vonatkoztatva ígér nekünk itt a költségvetés kapcsán majd Rétvári államtitkár úr ilyesféle javulást. Vagy éppen olvasott egy kis Polónyi Istvánt, aki azt írja, hogy rosszul fizetett, alulmotivált, alacsony presztízsű tanárok vannak a pályán, és így nagy eredményt elérni igazándiból nem nagyon lehet. Vagy meghallotta a McKinsey-jelentést, amely már ugyan 2007-es, de ott is olyan alapigazságokat fektettek le, hogy az oktatás kulcstényezője a pedagógus, és hogyha ez a pedagógus nincsen becsülve, akkor itt érdemi előrelépésről nem beszélhetünk.

Ugyan Bódis államtitkár úr azt mondta, hogy akkor lesz majd itt kibontakozás és paradigmaváltás, hogyha nem azok mennek a pedagógusi pályára, akik ezt elsősorban egyfajta kereseti forrásnak tekintik. Uramatyám! Szerintem ő maga sem gondolta át ezt a mondatot, mielőtt kiejtette a száján. Tehát tényleg azt képzeli bárki, hogy azért megy ma valaki Magyarországon pedagógusnak, mert ezen a pályán olyan iszonyatosan jók a kereseti lehetőségek? Ez nagyon-nagyon távol van az igazságtól.

A szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete nem véletlenül kezdett el működtetni egy úgynevezett bérnyomásmérőt, ami megmutatja, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben évek óta hány forintot húztak ki itt a pedagógusoknak a zsebéből. Ez alapesetben, egy kezdő pedagógus esetén is havi szinten 50 ezer forint lehet, egy több évtizede a pályán lévő, minősített pedagógus esetén viszont már elérheti a 100 ezer forintot is, ugyanis a vetítési alapot rögzítették a 2014-es 101 500 forintos minimálbérhez, és azóta sem hajlandóak ezt növelni. Márpedig igenis növelni kellene a mindenkori minimálbér összegére ahhoz, hogy ez a pálya, a tanári, tanítói pálya meg legyen becsülve, és valóban a legjobbakat vonzzák arra a pályára, ahol ezek az emberek a szemünk fényével, a gyermekeinkkel foglalkoznak.

Aztán gondolhattuk azt is, amikor bejelentette ezt az államtitkár úr  aki most sajnos nincs itt , hogy olvasott William Pettytől, aki már 1676-ban az emberi tőkéről értekezett, aztán hogy eszébe ötlöttek a tudományos paradigmává váló emberitőke-elméletek Schultz révén, de ebből semmi nem valósult meg, mert megint csak vissza kell kanyarodnunk a rideg számokhoz, amelyek azt mutatják, hogy a kormányzat nem értékeli súlyán ezt a területet, és nem érzi azt hogy itt igen-igen komoly bajok vannak. És az a nyugdíjbomba, ami itt ketyeg a magyar oktatásügy alatt, az fel fog robbanni, rengeteg pedagógus nyugdíjba vonul, és egészen egyszerűen nem lesz ott az utánpótlás, mert ilyen feltételek közepette ezek a fiatalok nem fogják a tanári pályát választani.

(11.10)

Gondolhattuk volna azt is, hogy a tavaly májusi MTA-közgyűlés kinyilatkoztatását magára vonatkoztatja államtitkár úr. Az MTA azt mondta, hogy a közoktatás területére fordított költségvetési források nem elegendőek, és a társadalmi elvárásoknak sem megfelelőek. Így viszont nem lesz minőségi oktatás, ha maradunk ezen az úton. Ugyan hatékonynak nevezhető az oktatásügy  és ez lehet, hogy sokaknak a fülét megüti , a hatékonyság nem jelent egyértelmű eredményességet. Az oktatási hatékonysági indexek azt mutatják, hogy a negyedikek vagyunk vagy voltunk a legutolsó felmérések szerint az OECD-országok között, tehát a pedagógusok, amit ebből a keretrendszerből ki lehet hozni, megteszik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tehát innét, a Jobbik-frakció soraiból is köszönetünket, hálánkat, tiszteletünket fejezzük ki azoknak a pedagógusoknak, tanároknak, tanítóknak, akik ezen a pályán mindent elkövetnek azért, hogy gyermekeinkből, a jövő reménységeiből valóban kincseket neveljenek ennek az országnak.

Így semmi nem fog azon változni, képviselőtársaim, hogy a magyar oktatásügy nem biztosítja az életbevágó fontosságú mobilitást ezeknek a gyermekeknek; semmi nem változik azon, hogy a családiháttér-index determinálja tíz- és százezernyi fiatal magyarországi életsorsát. Ehhez föl kellene ismerni azt, hogy jobban oda kellene figyelni erre a területre, el kellene fogadni azokat a módosító indítványokat, amelyeket én magam is és a Jobbik frakciójának többi tagja ehhez a költségvetési javaslathoz fűzött, el kellene legalább ezeket olvasni. Kiderült, hogy tavaly nem olvasták el, befuthatott a Költségvetési bizottság elé a pajkaszegi kakaósbriós-szobor felújítására vonatkozó tervezet is. Azóta egy kicsit talán most már ezen az állásponton módosítottak, Jakab Péter képviselőtársam Orbán-szobor felállítását célzó javaslatát Kövér László elutasította.

Én azt kérem önöktől, képviselőtársaim, hogy figyeljenek oda az összes többi módosítónkra is, és támogassák azokat; úgy lesz valami ebből az országból. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)