Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, minden évben várakozással vagyok, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter úr elmondja az expozéját. Ezek az előterjesztések ugyanis nem pusztán a számadatokat, hanem rendszerint a realitásokat igyekeznek felvázolni, és egy olyan jövőképet, amely megalapozott, és amely mögött ott vannak a lehetőségek és ott vannak a veszélyhelyzetek is. Így történt ez a mostani expozéban is.

(9.10)

Én a számokkal nem kívánok foglalkozni, azokkal itt már sokan foglalkoztak bőséggel. Én inkább csak arra szeretnék rámutatni, hogy az világosan kiderült a miniszteri előterjesztésből, hogy az a három alap, az a három pillér, amire szükség van és amire építkezni kell, egyfelől a 4 százalék növekedés, másfelől a 4 százalék alatti munkanélküliség, harmadrészt a csökkenő adósságállomány, ezek adottak, ezeket megteremtettük, ezek biztosítottak a 2020. évben is, nagy valószínűséggel, tegyük hozzá, nagy valószínűséggel, de nem teljes bizonyossággal, és erre még szeretnék majd kitérni.

Tisztelt Ház! Az a helyzet azonban, hogy van egy negyedik pillér is, amire, javaslom, az eddiginél is erőteljesebben építkezzen a kormány, s ez a lakosság megtakarítási szándéka és lehetősége. Az elmúlt évek ugyanis azt bizonyítják, és ez érthető a lakosság, a népesség, a honfitársaim részéről, hogy érezve azt a gazdasági növekedést, amely most már minden társadalmi réteget, ha nem is egyenlő mértékben, de azért elért, érezve ezt, méltán gondolták, hogy jogosultak arra, hogy jobban, kedvezőbben éljenek, hogy használják azt a lehetőséget, amelyet ez a korszak biztosít számukra. Most eljutottunk oda, hogy egyre többen vannak, akik egy polgári jólét mellett igyekeznek megtakarítani és a megtakarításaikat hasznosítani. Ennek kell jól visszacsatornázódnia oda, ahova kell, azaz a nemzetgazdaság erősítésére. Erre az első lépések megtörténtek, de ezeket nem látom még teljesen kielégítőnek, nyilván továbbiakra van szükség.

Tisztelt Ház! Külön szeretnék rámutatni arra, hogy az természetes, hogy miközben minden ágazatban és a társadalom minden rétegénél az előző évhez képest növekedés mutatkozik, ezek nem egyformák. Vannak ágazatok, ahol ezek erőteljesebbek, vannak, ahol ezek kevésbé látványosak. Az azonban bizonyos, hogy ha jól értékeljük a családtámogatások mostani rendszerét, akkor ez több annál, mint egyszerűen csak a családok megtámogatása, emögött több is van. Mögötte van ugyanis az a küzdelem, amely meggyőződésem szerint az elkövetkezendő évtizedek vagy talán évszázad egyik legfontosabb problémája: a népességmegtartás lehetősége. Az ugyanis, hogy önmagában a családoknak több pénzt adunk, egy nagyszerű dolog. Van egy pénzbőség Európában, és valljuk meg, van egy pénzbőség Magyarországon is. Ilyen, meg kell mondanom, az én ismereteim szerint az 1880-as évek óta nem volt. Az azt megelőző válságot követően volt egyedül Magyarországon egy olyan helyzet, amikor valódi pénzbőség volt. Ma ez a helyzet.

Hogy ez a pénzbőség meddig tart, azt nem tudjuk, és hogy ennek a pénzbőségnek mikor és hogyan lesz vége, azt sem tudjuk, de hogy a családok megerősítésével tartós gazdasági lehetőséget biztosítunk az egész országnak, az bizonyos. Ezért az a 2220 milliárd forint, amely erre a célra megy  ezt az egy számot megjegyeztem és mondom , az egyben azt is jelenti, hogy egy népességmegtartó erő következik. Önmagában a pénz ugyanis nem inspirálja a családokat feltétlenül arra, hogy további gyermekek szülessenek; nem pénzkérdés, hanem egy csomó lelki és egyéb tényező kérdése. Ebben a biztonság az egyik legnagyobb tényező; a biztonság, hogy tudom, a családom nem ma, hanem jövőre és a következőkben is biztonságban élhet és a gyermekemet fel tudom nevelni, ha nem is jólétben, de egy polgári lehetőség mentén. Úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek ez az egyik fontos eleme.

A másik része, amire szeretnék rámutatni: azt is egyértelműen látnunk kell, és emellett nem mehetünk el, hogy vannak különbözőségek ebben az országban térségenként, ezen folyt most egy vita. Ezek a különbözőségek nem tegnap keletkeztek, nem nyolc éve, nem kilenc éve, hanem adottságként jelentkeztek. Ez az adottság nem fog megszűnni néhány év alatt ezzel a költségvetéssel sem. Ezzel együtt kell élni még egy ideig, oly módon kell együtt élni, hogy folyamatosan, újra és újra igyekszünk közelíteni az egyes térségeket egymáshoz és a lehetőségeket biztosítani.

Szokás úgy felsorolni, ugye, hogy azt mondjuk, hogy van Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország, van Dél-Dunántúl, van a Dél-Békés, nagyjából ezeket szokás emlegetni. Most idesorolnám azért a Tiszántúl középső részét, Szolnok megye bizonyos területeit; nem véletlenül, onnan származom, úgy gondolom, ennyire lehetek mégiscsak hazabeszélő. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy ebben a térségben  és ceterum censeo ezt mindig elmondom  nem halasztható tovább a 4-es és 44-es út megépítése, mert ha nem nyitunk fel egy területet és nem kapcsoljuk be az ország vérkeringésébe, akkor hiábavaló erőfeszítések azok, amelyeket egy-egy ponton próbálunk  mert próbálunk  biztosítani. Ezért azt gondolom, hogy ez nem halasztható, ezt fel kell gyorsítani. Mit fel kell gyorsítani?  be kell fejezni!

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy amikor vidékfejlesztésről beszélünk, kicsit többről is szólnunk kell. Szólnunk kell arról, hogy ezeknek a vidékeknek, amelyekről éppen az előbb szóltam, és amelyeket felsoroltam, mik a megtartó lehetőségei és erői. Egyfelől az a fajta ipar, lehetőség és kereskedelem, amit odaviszünk, mert hiszen ez kétségtelenül a kormány erőfeszítései folytán, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, BAZ megyében és az ország más térségeiben is, a korábban nehéz helyzetben és most sem könnyű helyzetben lévő térségeiben megjelent. Azonban ami biztosan ott van, és ami meg is fog maradni, az az a termőföld és mezőgazdasági terület, amelyre talán nem építettünk kellő módon az elmúlt időszakban. Nincs biztos és előre kiszámítható helyzet ma sem ezen a területen, ezt őszintén meg kell mondani.

Hiányoznak jogszabályok. Nem pénz kérdése az, hogy legyen szövetkezeti törvény. Némelyek most még talán az én oldalamon is azt mondják, hogy: á, vén szamár, megint valami nosztalgiázásba kezdett, mert hát ugye, a szövetkezés. Nem lehetséges megállítani a latifundiumok terjedését anélkül, hogy a szövetkezést központilag  és azt kell mondanom, központi erővel  ne próbáljuk meg elterjeszteni, megerősíteni. A kormány részéről megvan a szándék. Nagyon határozottan látom az új mezőgazdasági vezetés területén, hogy értik és tudják, hogy ezen a területen lépni kell.

Itt azonban meggyőződésem szerint tovább kell nézünk egy picit, mint amivel ma foglalkoznunk, és ki kell tekintenünk arra is, hogy az európai uniós pénzek célzott megszerzése mekkora feladat. Ez a kormánynak egy elsődleges feladata, és nem csak a kormánynak, mindenkinek, akit ma megválasztottunk az európai uniós parlamentbe, mindenkinek elsődleges feladata, hogy azok a pénzek, amelyek Magyarországnak, a magyar vidéknek a felemelkedését szolgálhatják, azok rendelkezésre álljanak.

Tisztelt Ház! Már szóltam a veszélyekről. Nagyon röviden szeretnék róla szólni. Amikor a 2008-2009-es válság már lecsengett, egyre több okos közgazdász jelent meg, akik rendkívüli nagy bölcsességet mondtak arról, hogy mennyire előrelátható volt ez, hogy tulajdonképpen mi is volt ezeknek az oka, és sorolták és mondták. Őfelsége II. Erzsébet egy ilyen kongresszus után egyetlen kérdést tett fel: ha ennyire ismerték, miért nem szóltak előre? Most azt lehet látni, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, hogy mintha az történne, hogy még azok is szólnak előre és mondják, akik nem látnak még semmit a jövőbe. Nem tudni, hogy ez a veszély mekkora, de érzékelni lehet. Ezért a kormány részéről és a pénzügyi kormányzat részéről különösen rendkívüli nagy erénynek tartom, hogy beépítettek egy biztonsági fogódzót ebbe a költségvetésbe. Szükség van rá. Meggyőződésem, hogy az a kiszámíthatatlan külpolitika, amely a világban megjelent, az a fajta kereskedelmi politika, amely a világban egyre nagyobb zavarokat okoz, Magyarország számára is bizonytalanságokat jelent, és ezeket a bizonytalanságokat ki kell védeni.

Végül egy utolsó téma: Európában megerősödtek a zöldmozgalmak. Ezt látni kell, a baloldal meggyengült, a zöldek előrébb jöttek, nem sokkal, de előrébb jöttek, a hang megerősödött. Most egy olyan új helyzetet akarnak teremteni, amely új helyzetben Magyarországra is új kötelezettségek lennének róva. Az én meggyőződésem szerint Magyarország azt vállalta, amit tud és amit bír. Ezért arra kérem a kormányt, óvatosan ezen a területen úgy, mint eddig, világosan a lehetséges teljesítéseket, amit tudunk teljesíteni, azokat lehet és kell vállalni, és azokat, amelyek nem teszik tönkre az ország gazdaságát.

A következő évek erről is szólnak és itt nagy küzdelem várható. Arra kérek mindenkit, hogy ebben legyünk egységesek, mindenütt és mindig nem különböző ideológiai célokat, hanem a nemzet céljait tekintsük elsődlegesnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)