Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tóbiás József képviselő úr úgy kezdte a hozzászólását, hogy érdemes megnézni, milyen is a valóság, hogy néz ki a valóság, mi a helyzet 2010-hez képest.Tisztelettel emlékeztetném a képviselő urat is, illetve az Országgyűlés jelen lévő tagjait, hogy milyen helyzetben volt Magyarország 2010-ben. Minden összehasonlításnak, azt gondolom, az az alapja, hogy megnézzük, Magyarország más országokhoz képest hogyan élte át a gazdasági válság időszakát, hogyan tudott a 2008-09-es gazdasági válság folyamataiból talpra állni, és vajon hogyan reagáltak a gazdasági válságra azok az országok, akik összehasonlítható vagy sok esetben jobb helyzetben voltak, mint Magyarország.

Mindnyájan tudjuk, hogy az előző évtizedben volt hat év, amikor a államháztartás hiánya Európában a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt. Magyarország volt az egyetlen ország, aki a csatlakozása óta folyamatos túlzottdeficit-eljárásban volt. Ez azt jelentette, hogy az államháztartási hiányunk európai rekordot jelentő, 9 százalék feletti szintet is elért 2010 előtt.

Ráadásul 2010-ben nemcsak az államháztartás volt katasztrofális helyzetben, az államadósságunk volt rendkívül magas szinten, hanem ezt az államadósságot gyakorlatilag senki nem finanszírozta. Emlékezhetünk rá, hogy a 2010 előtti kormányzat IMF-hitelből a mostani kamatszinthez képest jóval magasabb szinten próbálta finanszírozni az államháztartást.

(8.50)

De azon túl, hogy az államháztartási adataink, tényszerűen mondhatom, katasztrofálisak voltak, a reálgazdaság is csapnivaló helyzetben volt.

Milyen növekedési számaink voltak 2010 környékén, 2010 előtt? Az egyik legjelentősebb gazdasági visszaesést érte el Magyarország. A munkaerőpiacot illetően az aktivitási ráta, vagyis azoknak a száma, akik dolgozni akartak, dolgozni voltak képesek, Európában: a legalacsonyabb kettő között volt Máltával, a legalacsonyabb kettő között volt. A munkanélküliségi rátánk 11 százalék fölött volt, és sorolhatnám még a reálgazdasági jellemzőket. A lényeges megállapítás az, hogy európai összehasonlításban 2010-ben mind az államháztartás mutatói, mind a reálgazdaság mutatói szempontjából sereghajtók voltunk, és ebből a helyzetből kellett valahogyan kijönni.

Tehát amikor összehasonlítást végzünk a 2010-hez képesti helyzettel, és összehasonlítjuk magunkat más országokkal, akkor képviselő úr figyelmébe is ajánlom, hogy mondjuk, hasonlítsa össze Magyarország teljesményét Görögországéval, vagy hogy ne csak Görögországot említsem, hasonlítsuk össze, mondjuk, Spanyolországéval, azokkal a mediterrán országokkal, amelyeknek az államháztartási és reálgazdasági számai visszanézve sokkal jobbak voltak. Ez az első dolog, amelyet említeni szerettem volna.

De ha ezen túlmegyünk, és nemcsak az említett mediterrán országokkal hasonlítjuk össze Magyarországot, hanem a térségbeli országokkal is, annak ellenére, hogy a magyar államháztartásnak, a magyar adófizetőknek jóval kevesebb adóterhet kellett fizetnie az adósságszolgálata után, annak ellenére, hogy náluk jóval szélesebb volt a foglalkoztatói bázis  emlékezzünk, Csehország hasonló méretű ország, egymillió fővel többen dolgoztak , ehhez képest az államháztartás konszolidációja után az elmúlt években olyan növekedési számokat tudtunk elérni, amelyek megelőzték és meghaladták például Csehország vagy számos térségbeli ország számait.

Az Eurostat számai beszédesek. Emlékezhetünk, hogy 2017-ben a magyar gazdaság 4,1 százalékkal bővült, 2018-ban 4,9 százalékkal, az idei évben a kormányzat 4 százalék körüli bővüléssel kalkulál azzal együtt is, hogy az első negyedévben 5 százalék felett volt a növekedés.

Ha már Csehországot említettem, ahol, tudjuk, most is Európában az egyik legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, az egyik legmagasabb a foglalkoztatottság, akkor hadd említsem a cseh növekedési adatokat: 2017-ben 4,4 százalék, 2018-ban 2,9 százalék, 2019-ben az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2,6 százalékkal bővülhetnek. Ezzel együtt is Csehország, hasonlóan Magyarországhoz az Európai Unió átlagához képest érdemben magasabb szinten tud növekedni.

Az első állításom tehát az, hogy ha összehasonlítást végzünk, akkor nézzük meg a kiindulópontot. Ezen kiindulópontból szemlélve is, azt gondolom, vállalhatóak, sőt nemhogy vállalhatóak, hanem azt gondolom, nemzetközi szinten is elismerhetőek azok az eredmények, amelyeket a magyar gazdaság az elmúlt években elért.

Ezt követően akkor nézzük meg, hogy ezen eredmények mellett az államháztartás mutatói hogyan alakultak, és azt a stabilitást, amit az elmúlt években láthattunk, és amire a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is épít, hogyan tudta elérni a kormányzat! Volt egy olyan állítás, hogy a közfeladatok, az egészségügy, az oktatás kiadásai csökkentek, amit, ha jól emlékszem, képviselő úr említett. Akkor tényszerűen szeretném rögzíteni, hogy egészségügyi célokra 2010-hez képest 770 milliárd forinttal több kiadás jut 2020-ban, amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja. Az oktatás területén ez a többlet 633 milliárd forint. Ezek a nominális többletek egyúttal azt is jelentik, hogy reálértéken növekednek a területek kiadásai. Képviselő úr, kérem, hogy ellenőrizze a számokat! A kumulált infláció 24,2-24,3 százalék körül van, ez a kumulált infláció 2010-től. Ezek a növekmények érdemben az inflációs szint fölött vannak.

Ezenkívül azzal kalkulálunk, hogy számos területnek többletei vannak, mint ahogy arra Vejkey Imre képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr is egyértelműen a tények alapján rávilágított. Itt hadd említsem meg talán azt a technikainak tűnő megjegyzést, hogy amikor összeszámoljuk, hogy milyen kiadásokat kell egészségügyi, oktatási, kulturális, védelmi címszó alatt számba venni, akkor értelemszerűen az OECD-nómenklatúrából indul ki a kormányzat. Nemzetközi szinten összehasonlíthatóak azok az adatok, nemzetközi szinten is kiállják a próbát, amikor egy-egy terület kiadásainak a változását vetjük össze Magyarországon, illetőleg más országokban. Ezeket a többleteket értelemszerűen a gazdaság bővüléséből tudtuk elérni, és hozzáteszem, az adók csökkentésével.

A képviselő úr arra is utalt, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása eredményezte a költségvetés stabilitását, az államadósság csökkentését. Én akkor azért felhívom mindnyájunk figyelmét arra, hogy milyen fehéredési intézkedéseket hozott a kormányzat, amelyekkel nemzetközi szinten sikerült csökkenteni az adóelkerülést. Mik voltak azok a lépések, amelyek százmilliárdokat hoztak a költségvetés számára? Online-pénztárgép-bekötés, cégek egymás közötti tranzakcióinak online rendszerré alakítása, a nemzeti adóhatósághoz történő bekötése. Maga az adórendszer átalakítása, ami elsődlegesen a munkára ösztönöz, azt eredményezte, hogy a foglalkoztatottak száma az ön által hivatkozott 2010-es számokhoz képest radikálisan, 800 ezerrel növekedett.

Tehát mind a fehérítés területén, mind az adórendszer átalakításának területén, mind a kiadási oldalon strukturális intézkedésekkel sikerült elérni az államháztartás stabilitását úgy, hogy mellette az állami vagyon jelentősen bővült. Erről se feledkezzünk el, hiszen emlékszünk a magyar gazdaságtörténetből olyan időszakokra, amikor a költségvetési egyensúlyt, illetőleg az államadósság csökkentését az akkori kormányok az állami vagyon értékesítésével próbálták elérni; ennek aztán megláthattuk a böjtjét. Ellenkező folyamatot láttunk 2010-től: számos közműszolgáltató cég került állami tulajdonba, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a természetes monopóliumoknak minél szélesebb köre legyen köztulajdonban.

Ami pedig a gazdaság teljesítményén, az államháztartás helyzetén, az államháztartáson belüli területek kiadásán túl, azt gondolom, említésre méltó, az az, hogy vajon a társadalmi különbségek nőttek-e, illetőleg hogyan néz ki a társadalom kevésbé tehetős rétegének a felzárkózása.

A képviselő úr a társadalmi különbségek növelését említette, a szegényebb rétegek leszakadását. Ennek kapcsán engedjék meg, hogy néhány tényadatot említsek! Először is, azt gondolom, nemcsak az egyén felemelkedését jelenti az, ha segély helyett munkából tud élni, nemcsak az önbecsülését növeli, hanem nagyobb jövedelemre is lehetőséget ad. Tudjuk, hogy a segélyekhez képest a munkából, még ha ez a munka nem is az elsődleges munkaerőpiacon valósul meg, hanem a Start-munkaprogram keretében, nagyobb jövedelmet lehet elérni; ez az első fontos dolog. Ma jelentősen nagyobb azoknak a száma, akik munkából tudnak élni, mint akik valamilyen segélyjellegű ellátásra szorulnak. Természetesen célunk az, hogy mindenki, aki szeretne, tudjon dolgozni. Van még teendő e tekintetben is, de látni kell azt, ismétlem, hogy több mint 800 ezerrel dolgoznak ma többen, mint dolgoztak 2010-ben, és ez az egyének számára is a jövedelmek növekedését eredményezte.

Ezen túl, azoknál, akik korábban is dolgoztak és ma is dolgoznak, és mondjuk, a legalacsonyabb jövedelmet keresik, azt látjuk, hogy 2010-hez képest ezen alacsony jövedelmi kategóriáknál is érdemi reáljövedelem-növekedés valósult meg. A képviselő úr a 2010. évet említette, kvázi összehasonlítást tett a 2010 előtti nyolc év és a 2010 utáni most már kilenc év tekintetében. Engedjék meg, hogy a legalacsonyabb bérnél, a minimálbérnél én is ezt tegyem. A minimálbéresek nettó reálkeresete 2002 és 2010 között 5,8 százalékkal növekedett, ha az illető minimálbéresnek nem volt gyermeke. 2010 és 2019 között ez a szám 36,1. Tehát míg a 2002 és 2010 közötti nyolc évben 5,8 százalék volt a reálkereset-növekedés, ez 2010 után 36,1.

(9.00)

De a kormányzat társadalompolitikájának fókuszában a munka és a család együttesen szerepel, éppen ezért azok a személyek, akik gyermeket nevelnek, családi kedvezményt is érvényesíthetnek a tisztelt Országgyűlés döntése értelmében. Így tehát azon minimálbéresek, akiknek egy gyermekük volt, 2002-2010 között reáljövedelem-, reálkereset-veszteséget tapasztalhattak, 2 százalékkal csökkent a reálkeresetük. 2010-2019 között 49,8 százalékos növekedést tapasztaltak. A háromgyerekeseknél pedig abszolút szembetűnő a különbség, 2002-2010 között 7,6 százalékkal csökkent valakinek a reálkeresete, ha minimálbért keresett, 2010-2019 között ez a szám 99 százalék. Vagyis a minimálbéreseknek, az ön által kiemelt szegényebb vagy alacsonyabb keresetű rétegeknek a nettó reálkeresete megduplázódott két év alatt.

Ha a képviselő úr által említett területi különbségekre is vetünk egy pillantást, akkor engedjék meg, hogy csak a munkanélküliségi rátát emeljem ki. 2010-ben Szabolcs megyében a munkanélküliségi ráta 17,8 százalék volt, most 8,7 százalék. Borsodban 16,7 százalék volt, most 5,2 százalék. Hajdú-Biharban 13,1 százalék volt, most 6,2 százalék; folytathatnám a sort. És természetesen e tekintetben is van még teendője a kormányzatnak. Én mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy területi különbségeket nézve is azokban a megyékben, amelyek Magyarország kevésbé fejlett megyéihez sorolhatóak, a munkanélküliség is jelentősen csökkent, és a keresetek is növekedtek. És itt is megemlítem a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, hiszen ez az intézkedés a kevésbé fejlett megyékben, ahol jellemzően alacsonyabbak a bérek, nagyobb keresetnövekedést eredményezett átlagosan, mint más területeken.

És végül engedjék meg, hogy a Statisztikai Hivatal számaira reagáljak. Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a reálkeresetek növekedésénél látott számok félrevezetőek. Először is hadd mondjam el, hogy a KSH adatai alapján 2016-2018-ig a lezárt elmúlt három évben milyen számokat látunk, megismételve azt, amit képviselő úr mondott. A reál nettó keresetek nemzetgazdasági szinten 2016-ban 7,4 százalékkal bővültek, 2017-ben 10,3 százalékkal, 2018-ban 8,3 százalékkal. Ezen adatok nemzetközi, európai uniós előírások, módszertan szerint meghatározott adatok.

Hogyha nem ilyen bérnövekedés valósult meg, hanem valójában jóval kisebb a bérnövekedés, akkor felteszem a kérdést, hogy a kiskereskedelmi forgalom mitől bővül, a lakossági megtakarítások miből bővülnek. Mi a forrása, mondjuk, az új lakossági állampapír első hetes, közel 530 milliárd forintos jegyzésének? Miért látjuk az építőiparban a lakások keresleténél azt a keresletet, amit látunk? Tehát ha nincsen, nem valósult meg ilyen reálkereset-növekedés, akkor hogy láthatjuk akár a fogyasztás változásában, akár a beruházásoknál, akár a megtakarításoknál azokat a számokat, amiket az elmúlt időszakban láthattunk? Tehát azt gondolom, hogy igenis érdemi reálkereset-növekedésnek kellett megvalósulni ahhoz, hogy más gazdasági mutatók is kedvezően alakuljanak.

Elnézést, hogy sokat szóltam, de képviselő úr állításai kapcsán, azt gondolom, olyan tényeket érdemes említeni, amelyek az eddigi gazdaságpolitika eredményeit mutatják, és amelyek alapján 2020-ban is azzal számolhatunk, hogy az alacsony fizetési kategóriáknál a minimálbér, a garantált bérminimum emelése esetén érdemi reálkereset-növekedés valósulhat meg. Emlékeztetnék arra, hogy 8 százalékkal emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum.

Ez a béremelkedés a közszférában is tetten érhető lesz. Van egy 152 milliárd forintos keret a jövő évi költségvetésben, amely a közszférában foglalkoztatottak béremelését szolgálja, és abban bízunk, hogy mindezen kiadásnövekedések a családi támogatások növekedése mellett úgy tudnak realizálódni, hogy megőrizzük az államháztartás stabilitását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)