Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy köszönöm szépen a vitában az aktivitást, köszönöm szépen a csekély támogató nyilatkozatot vagy hozzászólást, és köszönöm a kritikákat is.

(15.30)

Az első megválaszolandó kérdés az volt, hogy miért péntek délutánra került ez a program. Ennek az egyedüli oka én vagyok. Akadályoztatva voltam, tegnap késő éjszaka értem Budapestre, és amikor látszott a parlament programja, én kértem, hogy ha egy mód van rá, akkor akkor legyen a vita, az általános vita, amikor én jelen tudok lenni. Úgyhogy nem tudom, ez a válasz így kielégítő vagy sem, de nem kell másban keresni az okot. Nincs mögötte taktika, én vagyok az egyetlen oka, és én hálás vagyok, annak ellenére, hogy egyébként nem egy kellemes szituáció, ilyen  hogy mondjam?  nagyon érzelemtől átitatott kritikákat hallani, ami nyilván elsősorban az előterjesztéssel, aztán a rendszer működésével kapcsolatos.

Minthogy számos általános kérdés merült fel, engedjék meg, hogy néhány általánossal kezdjem én is. Akárki akármit mond, a magyar közoktatás rendszere működik. Ez a közoktatási rendszer, amióta ebben a tankerületi rendszerben állt össze, egy szabályozott rendszer  azt senki nem állítja, hogy hibátlan és nem javítható, sőt javítani is kell. Ebben a rendszerben kiváló igazgatók, pedagógusok és kiváló tanulók vannak jelen, akik a különböző nemzetközi versenyeken nagyon rendesen megméretnek, és nem találtatnak könnyűnek. Azt is tudom, hogy amikor egy oktatási rendszerről beszélünk, akkor az meghatározza a kereteket, a szabályzataival pedig bizonyos irányokat, de alapvetően a kulcsa a hivatástudattal dolgozó, elkötelezett pedagógus, és ők hál’ istennek nagyon szép számmal vannak.

Azt is muszáj elmondanom  persze ezt önök tudják , hogy én nem régóta vagyok ebben a rendszerben, de azóta amennyit csak lehet, igyekszem megtapasztalni belőle, és nagyon sok-sok pozitív tapasztalatot is gyűjtöttem, miközben a negatív példák, a kirívó példák mindig figyelemfelkeltők.

Gyakran hivatkoznak PISA- és egyéb felmérésekre, és azt gondolom, ez borzasztóan fontos és jogos, ráadásul azért is, mert nem magunkat ítéljük meg, hanem minket, illetve a mi teljesítményünket ítélik meg odakintről, de hogyha a negatívumot észrevesszük, vegyük észre a pozitívumot is. Azon  hogy mondjam?  gyakran citált felmérések azon adatainak másodelemzéséből egészen jó kép is ki tud derülni. Például az oktatási innovációban az OECD átlag fölé tudtunk kerülni. Legyünk rá büszkék! Nem én, hiszen én nem voltam, vagyok a rendszer része, most már egy picit igen, de alapvetően azok a tanulók, azok a pedagógusok, akik hosszú évek óta ebben dolgoztak, dolgoznak, produkálják ezeket az eredményeket. A magyar iskolákban  és ezek a felmérések ’16-ban végződtek  az IT-eszközök száma lényegesen alacsonyabb, mint mondjuk, a német iskolákban, de hogy a mi tanulóink például matematika terén, házi feladatok vonatkozásában vagy szövegértés terén lényegesen jobb eredményt tudnak produkálni, tudtak produkálni, az mégiscsak biztató. Nyilván nem szabad idealizálni semmit, ezt sem, de hogyha vannak pozitív trendek, azokat érdemes észrevenni.

Konkrét kérdésekre is muszáj kitérnem. Igazgatói kinevezések ügye. Ebben a javaslatban semmi más nem fogalmazódik meg eszmeileg, mint az, hogy nem törvényi szinten akarja szabályozni a kormány az igazgatói kinevezéseket, hanem ezt a fenntartókra bízza, új protokollok kidol… (Arató Gergely: Saját maga a fenntartó!) Bocsánat! Bocsánat, nem értettem, amit a képviselő úr mond. (Arató Gergely: Az állam a fenntartó, úgyhogy ez nem egy nagy…!) Oké, de vannak egyházi intézmények, vannak magánintézményeknek, ezeknek az intézményeknek az igazgatóválasztással kapcsolatban egy eljárást, egy protokollt kell kidolgozni  egyébként nyilván az állami intézményeknek is. Nincs szándék arra, hogy ebben ne legyen véleményezési lehetőség, mert hiszen  ez többek részéről elhangzott  ez egy borzasztó fontos dolog. A kormány ezt nem kívánja törvényben szabályozni.

Pedagógus-utánpótlás. Azt gondolom, hogy ez kulcskérdés több okból is. Egyrészt az előző évek erőfeszítéseinek köszönhetően ma már kimondhatjuk, hogy évente 4-5 ezer frissen végzett pedagógus van az országban. Az persze nem jó, hogy nem valamennyien az oktatásban helyezkednek el, de azt gondolom, hogy ez így volt évtizedekkel ezelőtt is, valamiért a pedagóguspálya vonzó más gazdasági szférák számára, és az a műveltség, amivel a pedagógusok rendelkeznek, más szektorokban is használható. Hadd mondjak egy konkrét példát! Amikor iksz évvel ezelőtt rektorként egy IT-céget sikerült Pécsre csábítani, annak a cégnek a legtöbb munkatársa pont pedagógus- és bölcsészkörökből került ki, a nyelvtudás miatt  de ez csak egy példa, nyilván nem a legjobb példa, de most éppen ez jutott eszembe.

Az óvodába lépés szabályozása. Akkor, amikor az óvodai rendszerünkről beszélünk, annyit azért mindenképpen hozzá kéne tenni, hogy ma Magyarországon egy olyan óvodai rendszer van, amely Európa, mondjuk, top 3-jába biztos beletartozik, és ez jó. Hogy javítani kéne? Az természetes, hiszen azért vagyunk, hogy mindent javítsunk, például az óvodai létet. De amikor megvizsgáltuk, hogy a három- és négyéves korosztályban egy 10 százaléknyi óvodás „eltűnik”, nincs a rendszerben, és még felmentést sem kértek, akkor jött az a gondolat, hogy úgy kéne szabályozni, hogy lehetőleg minél teljesebb legyen az óvodában megjelenő és korosztályos gyermekek száma. Természetesen senki nem akarja a szülők jogait ez ügyben csorbítani, abban is biztos vagyok, hogy önök is érzékenyen fogják figyelni, és mi is, hogy ez az elképzeléseknek megfelelően működjön.

Iskolaérettség-ügy. Egyre inkább látható az a tendencia, hogy nem a hatéves gyerekek mennek iskolába, hanem ez mindenféle egyéb indokkal szülők kérésére, de  hozzáteszem  akár szakemberek kérésére is tolódik. Nyilvánvaló, hogy ez jó dolog minden olyan esetben, amikor indokolt, viszont nem jó, ha ezzel trükköznek, én úgy gondolom. Egyébként a hivatal nem egy újonnan szervezendő hivatal, az Oktatási Hivatal lesz az, amely ez ügyben mérlegelni tud, nyilván szakértői vélemények alapján.

(15.40)

Magántanulói státusz. Ez ügyben maximum fogalomváltozás vagy átértelmezés történik. Senki nem kívánja azokat a lehetőségeket elvenni a tanulóktól, amelyeket ma ez a státusz, a magántanulói státusz jelent.

Viszont nyilván az ember tájékozódik, olvas, sajtót is olvas; van olyan becslés, ami azt mondja, hogy a magántanulói státuszban lévő tanulók 50 százaléka nem indokoltan van ott. Én ezt nem tudom megbecsülni, hogy ez így van vagy nem, mindenesetre ezzel az egyéni munkarenddel, illetve annak a szabályozásával egy tiszta helyzetet szeretnénk teremteni. Senkitől nem akarjuk elvenni a jogot, ha életkori, családi, illetve egészségügyi indokok alapján vagy akár élsportoló és egyéb szakmai okokból indokoltan ma magántanulói státuszban van, holnap ugyanezt az egyéni munkarenddel is megkaphatja.

Tankönyvügy: örökzöld téma, úgy látom, a parlamentben és másutt is. Amikor én a rendszerbe bekerültem, szerettem volna megérteni, hogy mi ez a folyamat, miért történt sok minden lépés. Nyilván sok érv elhangzott pró és kontra. Én nyilván a pró oldalról azért hadd mondjam azt el: annak kéne örülnünk, hogy a 2020-as tanévtől kezdve a tankönyvek térítésmentesen rendelkezésre állnak a tanulóknak a köznevelési rendszerben. Egy-egy iskola megteheti azt, hogy a pedagógiai programjában meghatároz más könyveket, az nem lesz ingyenes, nyilvánvaló. Tehát nem tud ingyenes lenni, mert az a kör tud ingyenes lenni, amelyik bent van a tankönyvjegyzékben.

Néhány szám: 3 ezer közelében van a hivatalos tankönyvek száma, kétezer-hétszáznyolcvan-valamennyi pontosan. A kiadók tekintetében: 49 százalék magánkiadó, 51 százalék állami kiadó, majdnem egál a helyzet, tehát nem annyira tragikus, mint ami néhány hozzászólásban elhangzott.

Osztályozás: igen, jelen pillanatban, ha szöveges értékelést akar egy iskola, intézmény megvalósítani, ahhoz miniszter úrtól engedélyt kell kérni, és ha ő megadja, akkor természetesen az intézmény élhet ezzel. Ezzel a mostani törvény-előterjesztéssel nem kell engedélyt kérni, minden intézmény élhet a szöveges értékelés jogával, aki akar, és nyilván elég sok intézmény van így. Viszont nyilvánvaló, hogy a törvény azt is szabályozni kívánja, hogy a szöveges értékelés mellett legyen osztályozás.

Nem vagyok pszichológus, de egész életemet emberek között éltem, mint ahogy mindannyian, önök is, természetesen, de olyan viszonyban, ami nem mindig  hogy mondjam?  az a normál társalgási viszony. Borzasztóan fontos volt minden pillanatban az, hogy az ember tudjon bizalmi légkört megteremteni. Nem hiszem, hogy azoknak az intézményeknek vagy tanárnak nehézséget okozna egy osztályzat megadása, akik egyébként a szöveges értékeléshez szoktak. Egyiket sem kell misztifikálni, de nem baj, ha parametrizálunk dolgokat, mert az élet meg minket is parametrizál; tudom, hogy engem most nem túl jól, de attól még ez igaz. (Kunhalmi Ágnes: Ez így nem is igaz.)

Szülők jogai: nagy baj lenne, ha bárki csorbítaná a szülők jogait. Lehet minden intézkedést, elképzelést kritizálni, de nem lehet leszűkíteni egy-egy szempontra komplex intézkedéseket. Én úgy gondolom, az egy jó dolog, hogy azt akarjuk, hogy több gyerek szülessen az országban. Rossz dolog lenne, ha a megszületés után nem foglalkoznánk velük, mert pár év és már a köznevelés rendszerében vannak.

A köznevelés rendszerét úgy kell működtetnünk, hogy az biztonságos legyen, átlátható legyen, és hatékony legyen. Akkor, amikor ma mindenünnen iszonyú mennyiségű adatáradat, információ jut el hozzánk, sokszor borzasztó nehéz ebben tájékozódni. Azt is tudjuk, hogy azok a hivatásos szakmák, amelyek ma vannak, egy részük eltűnik, aztán jönnek olyanok, amelyeket még nem is ismerünk. Erre felkészíteni elvileg az iskolának, képzésnek kéne. Nem olyan könnyű dolog az ismeretlenre felkészíteni.

De mégis, mivel lehet nagyobb esélyt, több esélyt adni a tanulóknak, egyetemistáknak, hallgatóknak? Azt gondolom, azzal, hogy olyan helyzetet, rendszert teremtünk, működtetünk, amely a képességeik kibontakoztatását segíti, a képességeik fejlesztését segíti.

Talán itt nem titok, hogy dolgozunk egy olyan oktatási stratégián, amely a szokványos szakmai szempontokat megfejeli egy kreativitásfejlesztési programmal, a legfiatalabb korosztálytól akár a felnőttekig bezárólag. Azt gondolom, hogy ez az, ami segít abban, hogy azoknak a kihívásoknak meg tudjunk felelni, meg tudjanak a gyerekek felelni, amelyeket ma még nem is ismerünk.

Nyelvvizsgaügy: igen, hát, így is lehet értelmezni, hogy nyelvvizsga nélkül mégiscsak taníthatnak a gyakornokok. A dolognak nem ez a lényege, hanem a lényege az, hogy szerezzenek gyakorlati tapasztalatot, a gyakorlatban tanulják vagy tapasztalják meg az oktatás szépségeit és nehézségeit. A nyelvvizsga tekintetében pedig, az nem egy friss jogszabály. ’14-ben megszületett, ami a jövő évi felvételinél már hatályos lesz. Nagyon nehéz egy olyan helyzetben jól dönteni, amikor távoli dolgokról döntünk. ’14-ben elég távolinak tűnt a 2020-as dátum ahhoz, hogy azt gondolja itt az Országházban mindenki, hogy az egy jó döntés lesz. A baj az, hogy mégsem értük el azt a nyelvtudási szintet, amit akkor kitűztek. Nyilvánvaló, hogy erre reagálni kell, de jelen pillanatban egyelőre ez nem változott. Nagyon örülnénk, ha azokat az akciókat, programokat az érintettek használnák, amivel segítjük őket a nyelvvizsgához. Illetve nyilván, megfelelő módon nekünk is át kell gondolni a majdani helyzetet, hogy mivel lehet ezt az ügyet segíteni. Mindenesetre a jelen előterjesztésben gyakornoki lehetőségről szól a történet, ami egyébként jó az iskoláknak, jó az érintetteknek. Bízunk benne, hogy újabb lendületet ad ahhoz, hogy többen nyelvvizsgázzanak.

Kérdésként hangzott el, hogy milyen szinten történtek az egyeztetések. El kell mondanom önöknek, hogy a törvényjavaslat egyeztetését Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár úr végezte, pont azon okból, mert én akadályoztatva voltam, tehát nem tudtam jelen lenni.

(15.50)

Ez egy speciális helyzet, ugyanakkor a legtöbb helyen konszenzussal végződött az egyeztetés, megértették azt, hogy mi volt a szándék és nincs mögöttes szándék, és én abban bízom, hogy a még hátralévő időben minden olyan kérdés tisztázható lesz, akár esetleg módosító indítványokkal is élve, amely minden fontos kérdést megnyugtatóan rendez. Egyébként tudomásom szerint a Nemzetiségi Tanáccsal is megvolt az egyeztetés, és az is minden fontos kérdésben konszenzussal zárult.

Abban bízom, hogy ha nem is tételesen mindenkinek minden mondatára reagáltam volna, de minden fontos kérdésre tudtam olyan választ adni, amelyik ha nem is elfogadható, de legalább értelmezhető. Illetve talán még egy konkrét most eszembe jutott  a jegyzeteimben nem láttam, de eszembe jutott , hogy azt hiszem, például az angolnyelv-könyvek ügyében is kritika fogalmazódott meg. A pontos számra nem emlékszem, de 200 fölötti nyelvkönyv áll rendelkezésre. Ez lehet, hogy kevés, lehet, hogy nem a legprogresszívebb tankönyvek, tehát még minősíteni se akarom, de ez jelentős szám, tehát van választási lehetőség. Német nyelv ügyében 70 és 80 közötti; igen, a francianyelv-könyv ügyében valóban kell lépnünk. És azt is örömmel jelenthetem, hogy a megfelelő szakértőink dolgoznak azon, hogy ez megváltozzon, tehát francianyelv-könyv ügyében valóban nagyon beszűkült az a lehetőség, ami jelenleg a tankönyvlistán szerepel.

Sokszor úgy gondoltam az életem során, hogy az igazi éles helyzet az, amikor valakinek az életét mentjük, és nagyon jó döntéseket kell ott hozni. Ez a mostani helyzet nem feltétlenül életmentésről szól, de arról igen, hogy borzasztó felelősséggel kell hozzáállni minden olyan kérdéshez, amely a közoktatás főszereplőinek, így az iskolában dolgozó pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, illetve a tanulóknak a sorsáról dönt. Én azt tudom önöknek ígérni, hogy minden olyan ügyben, amelyik fontos és a főszereplők életét meghatározza, mindig felelősségteljesen fogok odaállni a kérdésekhez, és önök elé is.

Én ezekkel a gondolatokkal szeretném még egyszer megköszönni mindenki aktivitását, köszönöm a kritikákat, amelyek, azt gondolom, a mi épülésünket szolgálják, és köszönöm a támogató hozzászólásokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)