Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kértem szót, mert számos dolog elhangzott, amire, azt gondolom, illene reagálni, és a két perc ahhoz viszont kevés.Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az érzésem, elhallgatván az előttem szólókat, hogy igaz az az állítás, miszerint a tények tolakodó közelsége megzavarja a nagy ívű koncepcióalkotást. Itt nagy ívű koncepciók és felvetések voltak, viszonylag pontatlan vagy akár teljes mértékben hiányzó tényismeret nélkül. Engedtessék meg, hogy mondjak néhány konkrét példát!

Az egyik ilyen témakör, hogy hány éves kortól és hogy menjenek a gyerekek az óvodába és az iskolába. Itt már nagyon sokan egész egyszerűen kriminalizálják ezt a felvetést. Elő kellene venni a szöveget és elolvasni! A szövegben világosan ott van, hogy a szülő kérelmére történik, ha halasztást kérnek, lehet halasztást kérni. Szülő kérelmére, óvodavezető, védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekeit szem előtt tartva meg lehet hosszabbítani, felmentést lehet adni. Tehát nem is értem, hogy miért kell ezt ilyen értelemben kriminalizálni. Jó néhány egyéb példát is lehet hozni, csak elő kellene venni tényleg a szöveget, és ragaszkodni ahhoz, hogy a tényekről beszéljünk, nem pedig mindenféle légből kapott dologról.

Számos kérdés felvetődött, amit megint nem tudok hova tenni. Az egyik ez a bizonyos magántanulói jogviszony. Meg kellene nézni itt is a szöveget! Magántanulói jogviszony helyett egyéni munkarend engedélyezéséről beszél, és konkrétan azt is nevesíti, hogy a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítése alóli mentesítés, ahogyan eddig is. Egész egyszerűen az a helyzet, hogy itt egy olyan típusú szabályozást szeretnénk behozni, amit már említettem az elején is, hogy annak a lehetősége szűnjön meg, hogy iskoláktól függően hihetetlenül eltérő eljárási és érvelési logika mentén történjen ennek a megadása, hanem legyen ebben valamiféle konzekvens egység.

Ha már itt tartunk, nem tudom szó nélkül hagyni, amit Bősz Anett mondott, hogy a magántanulói státusz segítségével, ami eddig volt, menekítette ki  valahogy így fogalmazott ön  a középosztály tiltakozásképpen a gyermekeit az iskolarendszerből. Bizony, ha ön így értelmezi, persze ez szíve joga, csak szeretném elmondani, hogy a ’18-19-es tanévben a statisztika szerint 1 millió 140 ezer diákból 8046 volt magántanuló, ez 0,7 százalék. Nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy ez kevés, de azért erre azt mondani, hogy a középosztály en bloc egy ilyen nagy kimenekítést csinál, azt gondolom, ez a számoknak elég érdekes értelmezése. De természetesen mindenkinek szíve joga a különböző számokat úgy értelmezni, ahogy akarja, csak nem kell feltétlenül megkérdőjelezhetetlen igazságként elmondani.

Azt mondta Varga-Damm Andrea, hogy egyetlen progresszív intézkedés a pedagógusokra vonatkozóan nincs. Nem tudom, ki mit ért progresszivitás alatt, de azért azt ne hallgassuk el, hogy például ez a törvény megváltoztatja a köznevelési törvény 62. §-ának (6) bekezdését, ez az óraszámok csökkentését tartalmazza egyébként, ha megnézi. Ugyancsak a pedagógusasszisztensek kapnak pedagógusigazolványt, ami eddig nem volt, és pár ilyen dolgot azért még össze lehetne gereblyézni ebből, csak el kellene hozzá olvasni a törvényszöveget.

Előjött problémaként, felvetésként az osztályozás, szöveges értékelés kérdése. Nyilvánvalóan ez komoly pedagógiai, mondjuk így, nézetek, hitek, nézőpontok kérdése, ahogy Arató képviselő úr szerintem helyesen mondta, ez régóta ütköző kérdés nemcsak szakpolitikai téren, hanem a különböző szakmai szervezetek és szakértők szintjén is. Én egy dolgot szeretnék csak ezzel kapcsolatban felvetni. Most is van arra egyfajta protokoll azon iskolákban, akik szöveges értékelést végeznek, hogy iskolaváltás esetén hogyan és mint kell a gyerekek számára az ottani értékelést átültetni az osztályozás kategóriájába, hogy az iskolaváltás ilyen értelemben megtörténhessen. Hogy ez most mennyire problematikus vagy nem problematikus, ebbe nem kívánok belemenni, mert itt is rengeteg példát találunk pró és kontra. De ha van erre eljárás és protokoll most, akkor csak kérdezem, hogy miért okoz ez gondot, miért lenne ez problémás, hogy ezt nem egyszer alkalmazzuk egy iskolaváltás esetén, hanem akár oly módon is, hogy alternatív, a szöveges értékelés mellett van még egy ilyen is. Miért lenne ez ördögtől való? Miért kellene azt feltételezni, hogy attól a szülők, vagy nem is tudom, ki mindenki borzasztóan rosszul fogja érezni magát, hiszen ugyanúgy megkaphatja azt a szöveges értékelést, amit eddig megkapott? Én nem látok ebben világrengető problémát, ami miatt  nem is tudom  kardot kellene ragadni egymás ellen.

(15.10)

A tankönyvvel kapcsolatban. Itt nagyon sokan azt próbálják sulykolni, hogy a tankönyvpiacról mindenki ki van szorítva, és gyakorlatilag egyentankönyv van, és nincs is más. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségkívül igaz az, hogy van ingyenesen járó tankönyv immár az egész közoktatásra, minden évfolyamra kivetítve. Az is kétségtelenül igaz, hogy ennek van minden tantárgyra vonatkozóan egy adott tankönyvi része. De azt mondani, hogy más tankönyv ne lehetne, ez nem igaz, mert Magyarországon vannak egyéb tankönyvek is. Bárki írhat tankönyvet most is, az is igaz, hogy ezeket persze akkreditálni kell. Az pedig az iskoláknak a pedagógiai programján múlik, hogy milyen tankönyvet kívánnak igénybe venni, milyen tankönyvből kívánnak tanítani. Meg kell kérdezni a szülőket, és ha a szülő azt mondja, hogy ő szívesen kifizeti a nem tudom, melyik tankönyvet, akkor nyilván az iskola be tudja vezetni azt is. Az a keret van, amit ilyenkor szem előtt kell tartani, amit úgy hívunk, hogy Nemzeti alaptanterv és a hozzá kapcsolódó kerettantervek. Tehát ez ebből szempontból nyilvánvalóan nem igaz. Azt kell mondanom, hogy mindenki, aki ezt újra és újra előveszi, az szándékosan csúsztat, vagy ha még rosszabb hiszemű vagyok, akkor azt mondom, hogy kifejezetten a korábbi magán-tankönyvkiadók ágenseként jelenik meg e tekintetben.

Elhangzott a gyakornokoknak a témája is, hogy nyelvvizsga nélkül lehet tanítaniuk. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ez a gyakornoki státuszra vonatkozik csak és kizárólag. Úgy szól a hatályos törvény, hogy az a pedagógusjelölt  mert az még csak jelölt , aki gyakornokként nem tudja megállni a helyét és a gyakornoki idő végére nem tudja a tanári minősítést teljesíteni, tehát nem tud pedagógus I. fokozatba kerülni, az nem folytathatja tovább ott a munkáját. Tehát ehhez igazodik az egész, és nem pedig máshoz. És a gyakornok óraszáma nem ugyanaz, mint a ped. I.-gyel kezdődő pedagógusok óraszáma. Úgyhogy kéretik nem összemosni ezeket a kategóriákat, mert különböző dolgokról beszélünk, nem pedig arról, hogy most akkor a nyelv és a diploma és az egyéb ilyen összekapcsolódások hogy és mint mennek. Az, aki gyakornok, ha diplomája van, nyelvet tud, de nem tudja teljesíteni, akkor sem lesz tanár, tehát megszerezni a pedagógusi minősítést, mint ahogy fordítva is igaz. Úgyhogy nem árt, ha ezt szem előtt tartjuk.

Az igazgatóválasztás kérdése is többször előjött. A jelenlegi szabályozás azt mondja ki, hogy meg kell kérdezni a tantestületet, és meg kell kérdezni az adott iskola alkalmazotti közösségét en bloc. Az alkalmazotti közösségnek ugyanúgy része a tantestület is, mint ha külön megkérdezzük tőlük. (Kunhalmi Ágnes: És a diákok?) A tantestület külön megkérdezése és az alkalmazotti közösség külön megkérdezése, ez kétszeres eljárás a jelen helyzetben. Arról van szó, hogy miért kell ezt kétszer lebonyolítani. Elég egyszer lebonyolítani. Ez ugyanaz a kör, kiegészülve pedagógiai asszisztensekkel, és így tovább. Tehát nem is igazán értem, hogy ezzel kapcsolatban mi a probléma. (Dr. Szél Bernadett: Elmagyarázom!)

Én szeretném azt is jelezni a magántanulói kérdéshez kapcsolódóan… (Tordai Bence közbeszól.) Képviselő úr, én meghallgattam önt, legyen kedves, hallgasson meg engem! (Tordai Bence: Szülők, diákok…) De most nem párbeszédet folytatunk! Tehát a magántanulói státusz apropóján azt is elmondta Kunhalmi képviselő asszony, többen mások, hogy ez a szabad iskolaválasztás korlátozása. Ezt nem is értem! Miért korlátozná a szabad iskolaválasztást, hiszen pontosan arról szól a jelenleg magántanulói, a törvény által változtatni kívánt egyéni munkarend engedélyezése is, hogy itt lényegében az iskolába járáson kívül teljesíti a tankötelezettségét a gyermek. Nem igazán értem, hogy ez a szabad iskolaválasztás ügyéhez hogyan kapcsolódik, mert ennek így sok értelme nincsen. Értem persze, hogy tisztelt képviselőtársaim politikai támadásokat szeretnek mindig a kormánnyal és a kormánypártokkal szemben előhozni, de azért egy szaktörvény esetén mégiscsak ildomos lenne több precizitással megnézni a szövegeket, megnézni, hogy pontosan mi mire vonatkozik, és ennek megfelelően váltani egymással szót, nem pedig olyan bombasztikus kifejezésekkel élni, hogy atombombákkal van tele a törvénytervezet, ahogy Szél Bernadett fogalmaz, meg ilyen hasonló egyebekkel. Lehet természetesen persze, vehemencia kérdése, hogy ki milyen szóhasználatot alkalmaz, csakhogy az nem párbeszédet és nem előrevivő dolgot eredményez, az biztos. Köszönöm szépen.