Készült: 2020.07.12.15:25:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

126. ülésnap (2020.05.06.), 51. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:29


Felszólalások:  Előző  51  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom, hogy furcsa időgépben ülünk, hiszen a sajátos házszervezési okok miatt  mondhatnám úgy is, hogy a Ház önkényes döntése alapján  a ’18-as beszámolót 2020-ban van módja csak az Országgyűlésnek tárgyalni, ami persze egy ügyes módja annak, hogy a felelősséget és a parlament ellenőrző szerepét csökkenteni lehessen ebben az ügyben is. De nem vagyunk abban a boldog helyzetben, hogy ne tudnánk, hogy mi történt 2019-ben és mi történt 2020 elején az ügyészséggel, és nyilván ki is fogok erre térni, mert csak egészében látható a kép, különösen azért, mert a 2018. év is fontos mérföldkő azon az úton, ahol az egykori jogállami ügyészség pártállami ügyészséggé vált  mára ez már befejezett tény , amelyik nem az állam és az államon keresztül az állampolgárok büntető és egyéb jogi igényeit képviseli, hanem egy párt jogi igényeit. Elnézést kérek a KDNP-től, hogy ebből a szempontból nem tekintem önálló szereplőnek. Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2018. évről nem mondhatjuk el azt, amit az Országos Bírósági Hivatalnál elmondhattam, hogy az volt az Országos Bírósági Hivatal legrosszabb éve eddig, mert az ügyészség azóta is tudott mélyebbre süllyedni a következő években. De azért 2018 is szégyenletes, botrányos és szomorú volt az ügyészség és tágabban a magyar jogállam szempontjából. Ennek az évnek az állatorvosi lova az Elios-ügy, az az ügy, amikor kiderült, hogy vannak Magyarországon olyanok  főleg, ha megfelelő rokoni kapcsolatokkal rendelkeznek, például a miniszterelnök családjához tartoznak , akikhez minden józan ész, bizonyíték és tény ellenére sem érhet el az igazságszolgáltatás keze. És ugyan legfőbb ügyész úr erre mindig könnyedén azt mondja, hogy a rendőrség zárta le az eljárást az új büntetőeljárás szerint, ez igaz, csak éppen előtte fél évig nyomozott benne az ügyészség, és úgy tűnik, hogy fél év alatt nem sikerült megalapozni ezt az ügyet, mert egyébként aligha tehette volna meg a rendőrség, hogy megszünteti az ügyet. És természetesen lett volna módja az ügyészségnek korrigálni ezután is.

(A jegyzői székben Földi Lászlót Móring József Attila váltja fel.)

Mi a helyzet? Ugye, van egy olyan ügy, ahol alaposan megfogalmazódik az a gyanú  hogy nagyon udvariasan fogalmazzak  az ügyben, hogy uniós pénzekből beszerzett világítótestek egyrészt nem világítanak, másrészt viszont jóval többe kerültek, mint ami az áruk. Néz rám furcsán államtitkár úr, jelzem, hogy jöjjön el hozzánk Gyálra, majd megmutatok egy-két, az Elios által kivilágított utcát, talán megváltozik a véleménye; mondhatnám úgy is, hogy az Elios által elsötétített utcát, és akkor majd megváltozik a véleménye arról, hogy valóse vagy nem ez az állítás.

Azt pedig, hogy ez az uniós pénzfelhasználás nem volt szabályos, nemcsak onnan tudjuk, amit elolvashattunk erről a sajtóban  tudjuk persze, hogy az ügyészség nem olvas újságot, onnan nem szerez információkat, bár talán hasznos lenne, különösen azért, mert az ügyészség töretlen gyakorlata viszont, hogy maga szivárogtat ki információkat a sajtónak olyan ügyekről, amelyek egyébként még nincsenek olyan szakaszban, ahol ez jogszerűen megtehető lenne; hogy, hogy nem, az ellenzéki képviselők vagy ellenzékhez más módon köthető személyek esetében valahogy az ügyészségi munka részletei mindig kikerülnek a sajtóhoz, természetesen egyoldalú, az ügyészség álláspontját tükröző módon, mert úgy tűnik, hogy az ügyészség írja az újságot, ámde nem olvassa hivatalból. De visszatérnék az Elios-ügyre. Elios-ügyben tehát nemcsak az újságokból tudjuk, hogy probléma van, és nemcsak tapasztalatból tudja, aki járt már ilyen településen, hanem az OLAF, az Európai Unió csalás elleni szervezete is egy hosszú jelentésben mutatta be azt, hogy milyen típusú szabálytalanságok vannak ebben az ügyben. Az OLAF-vizsgálat nem egyszerűen arról szól, hogy nem elég fényes a lámpa, vagy nem arról szól, hogy mennyibe kerül egy világítótest, ha az Elios számolja el az Európai Unió felé, és mennyibe kerül abban az esetben, ha egyébként csak valaki egyszerűen megvásárolja, tehát nemcsak a túlárazásról szól, hanem elsősorban arról szól, hogy szervezeti és lebonyolítási értelemben milyen összeférhetetlenségek és kétségek merültek föl.

(14.10)

Az a helyzet, hogy úgy tűnik, az ügyészségnek nem állt szándékában az, hogy ebben az ügyben valódi vizsgálat legyen. És persze én értem, hogy kétszer is vizsgálták, mert egyszer lezárták, aztán jött az OLAF, akkor úgy döntöttek, hogy mégiscsak kínos lenne az OLAF-vizsgálat által kezdeményezett vizsgálatot lefolytatni. Az az ügyészség taktikája, hogy az OLAF által kezdeményezett ügyekben azokat az ügyeket lefolytatja és eredményesen lezárja, amelyek nem érintenek kormánypárti politikusokat, nem érintik a kormányt, nem érintenek kormánypárti kapcsolatokat, azokban az ügyekben pedig ugyan elindítja a nyomozást, néhány hónapig fekteti az aktákat, majd utána megszünteti. Ilyen módon lehet azt mondani, hogy hát, minden OLAF-ügyben nyomoztunk, csak sajnos nem minden ügyben sikerült. Pont azokban az ügyekben nem sikerül valahogy, amelyekben olyan érintettség van, amely politikai érintettségnek tekinthető.

Mi a következmény Elios-ügyben? Elios-ügyben az a következmény, hogy egyébként a kormány ki is vette az uniós támogatási csomagból az Eliosnak nyújtott uniós támogatást, tehát a magyar adófizetők kifizetik a bulit, uniós ügy nincs, és innen kezdve akkor már nincs ügy, a vizsgálat lezárult, el lehet felejteni.

Nem akarom ezeket egyenként végigvinni, de hasonló a csornai napelemgyár ügye, képviselőtársam már említette. Hasonlóak a letelepedési kötvénnyel kapcsolatos ügyek. Itt értesülhettünk arról, hogy az ügyészség nem olvas újságot. Hasonló Kósa Lajos kiváló képviselőtársunknak a csengeri örökösnővel folytatott üzlete és az ezzel kapcsolatos szerződések. Ezek mind olyan ügyek, amik valahogy az ügyészség szerint nem ütik meg a bűncselekmény mértékét, ezekben nincs bűncselekményre utaló konkrét adat, hogy az ügyészség kedvenc sztenderd válaszát ismertessem.

Azt kell tehát mondanom, hogy 2018-ra is jellemző az, hogy az ügyészség nagyon finoman és udvariasan fogalmazva nem bizonyult hatékonynak a kormányt, a kormánypárti politikusokat, a kormányhoz közel álló üzletembereket érintő nyomozásokban. Ezeken a területeken az ügyészség valamilyen ok miatt, valahogy sosem tudott eredményes munkát végezni.

Nagyon hasonló képet mutat egy másik érdekes jelképes történet is, ezek pedig a választási csalásokkal kapcsolatos visszaélések. 2018-ról beszélünk. Például az a bevett gyakori visszaélés, amikor hogy, hogy nem egyik párt jelölőívéről egy másik párt jelölőívére ugranak át az aláírások. Nyilván ez nem meglepetés, tudjuk, hogy azért hozták létre ezt a típusú ajánlási rendszert a korábbi ajánlási rendszer előtt, hogy megnyíljon az út az ilyen típusú visszaélésekre.

De hogy, hogy nem, itt is az történik, hogy számos ügy van, nagyon sok ügy van, tényleg így van, és ezeknek egy jelentős része vádemeléssel zárul, csak pont azok az ügyek nem tudnak vádemeléssel zárulni, mint például az erzsébet- és terézvárosi ügy, a 314 aláírás esete, ami furcsa módon föltűnt a Lendület Párt és a Fidesz választási ívén is. Abban az ügyben a rendőrség ugyan nyomozott, de hát nem tudott semmit megállapítani. Bűncselekmény történt, tettes nincs.

Hasonló a helyzet a zuglói ügyben is. Ugyanez a sajátos jelenség történt, hogy a Fidesz és ugyanannak a másik kis pártnak a jelölőívén ugyanazok az aláírások tűntek föl. Ebben az ügyben sem sikerült megállapítani, hogy ki pontosan mit csinált.

Nagyon nehéz szabadulni attól a gyanútól, hogy ezekben az ügyekben azért nem történt érdemi nyomozás, tudom, a rendőrség nyomozott, de azt nem kell ugye újra elmondanunk egymásnak, hogy az ügyészségnek megvannak az eszközei arra, hogy egy rendőrségi nyomozást megfelelő módon irányítson, tehát valamilyen módon, valahogy ezekben az ügyekben nem tudott sikeres lenni az ügyészség. Pont azokban az ügyekben, ahol a Fidesz érintett, például pont abban az ügyben, ahol a most is jelen lévő Bajkai képviselő úr volt a fideszes jelölt, nahát, ezeken a helyeken valahogy pont nem sikerültek ezek a nyomozások.

Bezzeg más ügyekben nagyon is hatékony a választás kapcsán az ügyészség. Például nem okozott gondot az, hogy az Állami Számvevőszék egyébként meglehetősen egyoldalú állításai nyomán nyomozást indítson a választási költségek kapcsán. Nem okozott gondot az, hogy egy DK-s politikussal szemben eljárást indítsanak egy régi, jól bevált BM-es szakember által készített állítólagos hangfelvétel ügyében, igaz, jó egy év késéssel. Erről majd később egy kicsit szeretnék még szólni, hogy miért ilyen furcsák az időzítések. És folytathatnám tovább. Tehát vannak olyan ügyek, amikben az ügyészség hatékonyan nyomoz; valahogy pont azokban nem, amikben a kormánypártok érdekeltek.

Vagy említhetném magam is ezt a plakátrongálási ügyet, bár ez nem 2018-as ügy. Hogy, hogy nem, a plakátrongálásnál pont abban az ügyben sikerült lesújtani a törvény kezével az elkövetőre, amiben az illető ellenzéki országgyűlési képviselő. Egyébként azért, ha nagyon óvatosan és udvariasan fogalmazok, akkor úgy tapasztaltam, hogy ellenzéki pártok plakátjait is rongálták a 2018-as választás kapcsán is, iparszerűen is, közmunkásokkal is, önkormányzati tisztviselőkkel is, de úgy tűnik, hogy ez semmilyen gondot nem okozott az ügyészség vagy a rendőrség számára, ez nem probléma, hacsak nem Kálló Gergő volt az, aki egyébként álruhába öltözve a jobbikos és a többi ellenzéki plakátot is tépkedte már 2018-ban is. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Ezt az egyet tudom én is elképzelni.

Szóval, azt kell mondanom, hogy nagyon furcsán mér az ügyészség ezekben az ügyekben is.

Végül természetesen én sem tudok elmenni szó nélkül az MTVA-ban történtekkel kapcsolatban. Ha van próbája annak, hogy egyébként hogyan működik a jogállam Magyarországon, akkor ez az. Ez az a terület, ahol már továbblépünk 2019-re és 2020-ra, mert bár az ügy 2018-ban kezdődött, de a későbbi fejlemények ezt a két évet jellemzik.

Azt kell mondanom, hogy az ügyészség ismét szintet lépett ebben az ügyben. A korábbi ügyészségi gyakorlattól eltérően, pontosabban: ezt megtartva, de ezen továbbhaladva azzal a gyakorlattal szemben tehát, amikor az ügyészség bizonyos bűnügyekben a látszat szerint legalábbis aszerint nyomozott eredményesen vagy eredménytelenül, hogy egyébként érintetteke ezek kormányzati vagy fideszes érdekeket, az MTVA-ügyben a kormány… Bocsánat, az ügyészséget összekevertem a kormánnyal, előfordul ez néha, és nem véletlen. (Derültség az ellenzéki sorokból.) Szóval, bocsánat, az ügyészség teljesen nyilvánvaló módon egyértelmű koncepciós politikai döntéseket hozott.

Azt kell mondanom, hogy nincs észszerű indok arra az ügyészségi döntésre, hogy egy olyan helyzetben, amikor később bíróság által is megállapított módon országgyűlési képviselők egy állami intézmény területén tartózkodtak, velük szemben nyilvánvalóan túlzott erőszakkal léptek föl a biztonsági őrök, semmi sem indokolta egyébként sem jogilag, sem pedig az odavonatkozó szabályok szerint  jellemző, hogy azóta egyébként már éppen előttünk van az a módosítás, ami számos ponton pontosítaná a fegyveres biztonsági őrségekre vonatkozó szabályokat , egy olyan helyzetben, amikor nagyon határozottan felvethető az, hogy hivatalos személyekkel szembeni erőszakra került sor, tehát bűncselekmény áldozatává váltak a képviselők, ebben a helyzetben az ügyészség egyetlen esetben tartotta szükségesnek a vádemelést, azzal az országgyűlési képviselővel, Varju Lászlóval szemben, akivel szemben erőszakosan léptek föl, akinek ráültek a hátára, akit a földre tepertek. Azt kell mondanom, hogy ez teljes abszurditás, emellett jogi érvet nem lehet mondani. Nyilván volt mögötte másfajta, politikai szándék.

Amit pedig említettem az időzítésnél, azt szerettem volna jelezni, hogy nagyon érdemes megfigyelni, hogy mikor lépett az ügyészség ebben a dologban. Egy évet gondolkoztak rajta. Vagy az van, hogy egyébként egy évbe telt, mire megnézték a videofelvételeket. Itt nehéz elképzelni, biztos majd megtudjuk később a vádiratból, hogy milyen bonyolult bizonyítási cselekményekre volt szükség. Vagy az van, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy önök politikailag időzítettek.

Amikor a Fidesz év elején úgy döntött, hogy végképp föladja minden olyan típusú elképzelését, amely arra vonatkozna, hogy valamifajta normális működés irányába vigye el az országot, vagy valamifajta jogállami működés irányába vigye el az országot, és azt a politikai döntést hozta, hogy a 2020-as politikai elképzeléseit a konfrontációra és a jogállammal szembeni további lépésekre alapozza, akkor lett az ügyészségnek is hirtelen sürgős az, hogy vádat emeljen Varju László ellen.

(14.20)

Nagyon nehéz nem észrevenni az összefüggést a kettő között, és azt kell mondanom, hogy ez a fajta gyakorlat engem az ’56-os forradalom utáni megtorlások gyakorlatára emlékeztet. Az akkori hatalom volt az, amelyik a Nagy Imre elleni perrel, de számos más perrel is kivárt 1-2 évet a forradalom után, amikor már biztosnak érezte a helyzetét. Nagyon nehéz megszabadulni attól a gyanútól, hogy ez az időzítés nem szakmai, hanem politikai döntés volt.

Végül azt kell még elmondanom, hogy nyilván egyetértek az ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy természetesen az ügyészségen dolgozók döntő többsége lelkiismeretes és szakszerű munkát végez. Így volt ez a magyar ügyészség legsötétebb időszakaiban is, a történelem legsötétebb óráiban is, ’51-ben vagy ’58-ban is egyébként az ügyészek jó része olyan köztörvényes ügyekkel foglalkozott, amelyeknek nem volt politikai vonatkozása. Ez azonban nem menti föl az ügyészség vezetését, és nem menti fel az ügyészi szervezetnek azokat a tagjait, akik nem az esküjüknek megfelelően tevékenykednek.

Azt, hogy hogyan bánnak önök a saját ügyészeikkel, és hogy milyen módon tartanak fegyelmet az ügyészségen belül, és hogy mit tartanak értéknek az ügyészségi munkában, remekül mutatja annak az ügyésznek az esete  szintén 2018-as ügy , akit fegyelmi úton távolítottak el az ügyészi munkából, állítólag néhány, kormányt kritizáló facebookos poszt miatt. Ez az ügy, ha jól értesültem vagy jól emlékszem, még mindig folyamatban van, első fokon, ha jól emlékszem, az illető ügyész megnyerte ezt a pert, tehát bebizonyosodott, hogy az ügyészség jogtalanul járt el; meg fogjuk látni, hogy mit fog hozni a másodfok. Őszintén szólva, azt gondolom, ez remekül mutatja azt, hogy mit gondolnak önök az ügyészi munkáról és mit gondolnak az ügyészi munka függetlenségéről.

Összefoglalóan azt tudom tehát mondani, hogy sajnálatos módon nem tudjuk támogatni az ügyészség beszámolóját, ugyanakkor ennél sokkal súlyosabbnak érzem a helyzetet. Azt kell mondanom, hogy az ügyészség tekintetében a köztársaság helyreállításánál az ügyészség tekintélyének és jogszerű működésének helyreállítása egy fontos feladat lesz, amit az akkori többségnek meg kell majd oldania. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)




Felszólalások:  Előző  51  Következő    Ülésnap adatai