Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelve Banai államtitkár úr szakmai felkészültségét, közgazdasági tudását, én azért azt mondanám, hogy azok a pozitív számok, amiket az egészségügy vonatkozásában elmondott, nem lesznek nagy hatással a betegek, illetve a hozzátartozók közérzetére. Azt gondolom, ezzel nem sértettem meg államtitkár urat.

Én nagyon régen tanultam vezetéselméletet, de azt tanultam, hogy ha egy reformot vagy egy átszervezést végrehajtunk, akkor annak a következménye az kell legyen, hogy az adott ágazatban vagy az adott szakterületen pénzügyileg és szakmailag hatékonyabban működjön az a szervezet. Itt nagyon sok hozzászólás elhangzott, és felteszem a kérdést: hatékony‑e a mai magyarországi egészségügyi szervezet? Ezen el lehet gondolkodni, és le lehet vonni a következtetést.

Nagyon sok pozitív példa hangzott el az előttem hozzászóló hölgy részéről is. Én viszont egy negatív példát mondanék az egyéni körzetemből, Újpestről, amelynek 100 ezer lakosa van, de ha beleszámolom még Rákospalota egy részét, valamint az agglomerációt, akkor ott helyben közel 150 ezer embernek nincs aktív ellátása. Ennek a kórháznak a működése tavaly november 1-jével valójában megszűnt, a Honvédkórházhoz csatolták át, és az volt az ígérvény Rétvári államtitkár úr részéről, hogy a 160 ágy helyett 100 fog működni a Honvédkórházban. Azt nem tudom, hogy működik‑e az a 100 ágy, amit ígértek, de egy 100 ezer lakosú városrésznek nincs aktív ellátást biztosító kórháza. A régi Károlyi Sándor Kórházat most kezdik felújítani. Hat hónap telt el ez alatt az idő alatt; egy futballstadion, a Groupama Aréna három hónap alatt épült fel. Lehet a számokat és az időket viszonyítani.

Ebben a kórházban működik egy krónikus rehabilitációs részleg, amelyik fizetős. Ma beszéltem a fideszes alpolgármesterrel, és ő is sajnálkozását fejezte ki, hogy ez a részleg valójában nem úgy működik, ahogy egy ilyen részlegnek működnie kellene. Ennyit Újpest egészségügyi helyzetéről.

Nagyon sok vonatkozásban elhangzott a prevenció, a megelőzés kérdése. Én azt hallom a háziorvos ismerőseimtől, hogy a prevenció olcsóbb, mint egy betegség kezelése. Ezen is el kellene gondolkodni. Csak egy példát mondanék a prevencióról, a szűrővizs­gálatok dolgát. Azon is el kellene gondolkodni, hogy büntetem‑e én anyagilag az orvost azért, mert a bejelentkezett páciens nem ment el a szűrővizsgálatra.

(18.40)

Ezt államtitkár úrnak mondom: valami olyan szankciókat kellene csinálni a meggyőzésen kívül, hogy a beteg önszántából menjen el a szűrővizsgálatokra. De ha nézzük a fizetéseket, a segélyeket, akkor a prevencióhoz nemcsak a szűrővizsgálatok tartoznak, hanem a normális életmód, az étkezés, a sportolás. Elhangzott a mindennapos testnevelés dolga. Megkérdezem: ha még tornaterem sincs egy általános iskolában, ott hogy néz ki a mindennapos testnevelés?

A megelőzésre tudnék egy pozitív példát mondani, hiszen sok orvos dolgozik külföldön. Egy finn példa, az ott dolgozó orvosok elmondják, hogy azok a betegségek, amelyek nálunk már 50 éves korban jelentkeznek, náluk 70 éves korban következik be.

Nem akarok sarat dobálni, mindig az a célom, hogy jobbító szándékkal szóljak hozzá, de azon, hogy egy átszervezésnek mi az eredménye, azt gondolom, nagyon el kellene gondolkodni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)