Felszólalás adatai

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarország NATO-csatlakozása különös jelentőségű országunk szempontjából, és én öt funkciót szeretnék kiemelni Magyarország NATO-csatlakozása kapcsán.

Az első és legfontosabb az a politikai jelkép funkció, hogy Magyarország intézményesen újra Nyugat-Európa szerves része. Hiszen kulturálisan, vallásilag Magyarország ezer éve a Nyugat része, de történelmünkben először, egy önként vállalt szövetségi rendszer keretében válunk intézményesen is a Nyugat részévé.

A második funkciója - és ez még mindig politikai, gazdasági funkció -, hogy segíti az ország európai integrációját, Európai Unióba való fölvételét, hiszen azzal a stabilitással, amit egy NATO-tagság jelent, önmagában véve is vonzza a külföldi tőkebefektetőt.

A harmadik, amely nagyon fontos további funkció, hogy biztonságpolitikai szempontból elmondhatjuk, hogy fél évezred óta először nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül, és egy olyan ország esetében, amely ötszáz év óta soha nem volt szuverén, nem volt ura saját helyzetének, azt hiszem, hogy ez felbecsülhetetlen szerepe.

A negyedik: megnöveli az ország érdekérvényesítő lehetőségét, növeli nemzetközi tekintélyét más kérdések kapcsán is.

Végül az ötödik: a közvetlen katonapolitikai funkciója, hogy ma nemzetközi téren a NATO tekinthető az egyetlen olyan hatékony, cselekvőképes katonai szervezetnek, amely egyszerre demokratikus is.

Ezek azok a kérdések, amelyekre jó a NATO. De nem megoldás a NATO a magyarság két másik alapvető problémájára: nem ad választ a gazdasági biztonságra, és nem ad választ a humanitárius biztonságra.

A NATO annyiban, amennyiben említettem, az európai integrálódásnak, az Európai Unióba való felvételnek mintegy nagyon fontos előszobája, emellett a NATO és az Európai Unió sem fog tartósan választ adni arra a dilemmára, amely közép-európai, sajátosan magyar probléma: a humanitárius biztonság kérdésére. Hiszen tudjuk jól, hogy a nemzetek közössége, a nemzetek különböző szervezetei, sem az Európa Tanács, sem az EBESZ, sem egyetlen európai és globális nemzetközi szervezet sem tudja hatékonyan megelőzni, kezelni az interetnikus kisebbségi konfliktusokat, sőt ki lehet mondani, hogy nincs hatékony, működő nemzetközi kisebbségvédelem.

Tisztelt Ház! A NATO-csatlakozás új követelmények elé állít valamennyiünket. A magyar politikai osztálynak a mostani megerősítés és parlamenti döntés kapcsán újra hitet kell tenni amellett, hogy a NATO-csatlakozás némely itt elhangzott kételyekkel szemben igenis megfelel nemzeti érdekeinknek, nem jelenti a szuverenitás korlátozását - bár önmagában véve ez sem lenne gond, ha a szuverenitás korlátozása önkéntes, miként az Európai Unió esetében ez meg is fog történni -, nem jelenti tehát a szuverenitás csorbítását, hiszen a NATO döntéshozatala teljes egyetértésre, konszenzusra épül. Vagyis nagyon fontos a magyar társadalom előtt világossá tenni, hogy akaratunk ellenére, éppen e döntéshozatal következtében semmiféle olyan konfliktusba nem sodródhatunk bele, amely nem kívánatos az ország számára. Ilyen értelemben a NATO politikai követelményeit összhangba lehet hozni a magyar nemzeti érdekkel.

Ugyanakkor föl kell hívni a szervezet figyelmét arra, hogy Magyarországnak sajátos nemzeti körülményei vannak. A NATO szomszédainkkal kapcsolatos bármiféle katonai akciója esetében figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy garantálható-e érdemben az ott élő magyar kisebbségek biztonsága, a többségi bosszútól, atrocitásoktól való megvédése. A NATO-nak nem ez a funkciója, a NATO-t másra hozták létre, ugyanakkor a NATO sajnálatos módon az utóbbi időben belekényszerült kisebbségi konfliktusok rendezésébe, pontosabban kisebbségi konfliktusok enyhítésébe, gondoljunk itt a boszniai szerepvállalásra.

Tisztelt Ház! Magyarország NATO-csatlakozása a magyar külpolitika újragondolására késztet bennünket. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változtatni a magyar külpolitikát. De Magyarország hamarosan egy szövetségi rendszer része lesz, és föl kell tenni nemcsak azt a kérdést, hogy mire jó nekünk a NATO, hanem hogy mi lehet Magyarország szerepe, funkciója, küldetése ebben a szervezetben, milyen pluszlehetőséget ad ez nemzeti érdekeink érvényesítésében. Itt nem könnyű kérdésekkel kell szembenézni. Én néhány ilyen problémát szeretnék fölvillantani:

Itt van az Ausztriához fűződő viszony. Ausztria, mint tudjuk, semleges, és tudjuk, milyen viták vannak Ausztriában. Azt is tudjuk - és ezt én mint ellenzéki képviselő, könnyebben kimondhatom, mint kormánypárti képviselőtársaim -, hogy esetleg milyen gondot jelenthet Magyarország európai uniós csatlakozása szempontjából, ha esetleg a NATO-csatlakozás miatt újabb feszültségek jelenhetnek meg a magyar-osztrák viszonyban.

(16.30)

Ezt a magyar diplomácia kezeli, de ma még nem láthatjuk előre, hogy milyen új körülményeket hoz a NATO-tagságunk.

Itt van egy másik további fontos körülmény, tisztelt képviselőtársaim, amelyet újra kell gondolnunk. Hagyományosan a magyar külpolitika egyik fő pillére a magyar-német viszony, meghatározó, szükségszerűen erős a magyar-amerikai viszony, viszont azáltal, hogy Magyarországnak mi a földrajzi fekvése és hogy mi a déli parancsnoksághoz fogunk tartozni, ebből eredően Magyarország délkelet-európai kapcsolatrendszere felértékelődik, és felértékelődik a francia és az olasz viszony is, vagy legalábbis újra kell gondolnunk a francia és az olasz viszonyt is ezzel összefüggésben. Tulajdonképpen mivel Lengyelország Ukrajna, Oroszország és a Baltikum felé lesz a NATO-nak egy kvázi közvetítője - jelképesen szólva -, míg Csehország részben Szlovákia felé, Magyarország földrajzi helyzetéből fakadóan egy délkeleti, déli és sajnos válságokkal teli terület felé jelenthet valamiféle közvetítő szerepet, vagy legalábbis elvárhatja tőle a NATO.

Ennek a követelményeit, következményeit és bizonyos fokú veszélyeit is, azt hiszem, a magyar diplomáciának a következő időszakban fel kell mérnie. Ezekkel, azt hiszem, már most számol a magyar külpolitika.

Ezeknél a kérdéseknél, szerintem, sokkal előbbre tart az a gondolkodás, ami a szomszédságpolitikát illeti, hiszen abban az előző és a jelenlegi kormány is abszolút mértékben egyetért, hogy nekünk nemzeti érdekünk, hogy a NATO nyitott legyen, nemzeti érdekünk a másfélkörös vagy a második körös Románia és Szlovénia előtt legyen valóságos perspektíva. Mert azt is egy nagy csapdahelyzet, kedves képviselőtársaim, a magyar külpolitika számára, hogy tőlünk elvárja a Nyugat a stabilizáló szerepet, mi magunk is ezt a stabilizáló szerepet szeretnénk betölteni, éppen a három és fél millió kárpát-medencei magyar és a szomszédságpolitika következtében, ugyanakkor ha a Nyugat nem ad kellő perspektívát szomszédainknak, hogy lesz majd a NATO-nak második köre, hogy az európai uniós bővítésnek lesz egy második köre, akkor bizony Magyarország ezt a stabilizáló szerepét igen nehezen fogja tudni betölteni, és ilyen értelemben nagyon fontos, hogy a Nyugat reális perspektívát adjon.

E tekintetben némi aggodalmat jelent ellenzéki oldalon - nemcsak az, ami a kormány részéről megfogalmazódott -, hogy sajnos ma bizonyos határidőkben és az EU-csatlakozás ügyében homályosabbak a nyugati elképzelések, mint korábban voltak. Ha a nyugati vezetők nem mérik fel, hogy Európa egysége szempontjából a NATO további bővítése és az Európai Unió második köri bővítése mennyire fontos és milyen destabilizáló elemekkel járhat, ezt a magyar diplomáciának nagyon nehéz lesz ellensúlyoznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még egy további feladatunk: a magyar-magyar párbeszéd szempontjából érzékeltetni a határon túli magyarokkal, hogy ez nem Schengen, a NATO-csatlakozásnak semmi köze a schengeni határrendszerhez, mert sajnálatos módon kialakult az elmúlt egy évben - részben objektíve megalapozott módon, részben a kisebbségi túlérzékenységből fakadóan, részben bizonyos felelőtlen politikai követelések, lásd kettős állampolgárság ügye miatt - egy túlzott szorongás, félelem a határon túli magyarságban. Nekünk ezt tompítanunk kell és el kell oszlatnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A NATO-csatlakozás a magyar nemzettudatban új folyamatokat indíthat el: nem vagyunk többé egyedül. Tehát az, ami a magyar nemzettudatot jellemezte, a magunkra hagyatottság, az egyedülvalóság érzésén túl tudunk lépni, és évtizedek múlva kialakulhat egy új magyar nemzettudat. Ehhez ad nagy lehetőséget e döntés, ha ezt az esélyt a magyarság ki tudja használni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a kormánypártok soraiból.)