Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elhangzott néhány olyan vélemény, amely továbbgondolásra érdemes kérdéseket fogalmazott meg. Ezért ahelyett, hogy külön-külön válaszolnék egy-egy hozzászólásra, inkább néhány gondolathoz szeretnék kapcsolódni annak érdekében, hogy a kormány szándékai mindannyiunk előtt világosak legyenek.

Az első kérdéskör az, hogy Magyarországon elsőként kezdték-e meg az érdemi tárgyalásokat az európai uniós országok vagy sem. Öt országban kezdték meg, de ez másodlagos kérdéskör. Valójában azonban azért szeretnék erre a gondolatra reagálni, mert ez idáig nem volt mód itt, a Házban kellő mélységben szólni arról, hogy a polgári koalíció kormánya nem érzi szükségét annak, hogy a Magyar Köztársaság teljesítményét bármilyen értelemben - akár az integrációs felkészültség tekintetében is - állandóan másokhoz méricskélje.

Meggyőződésünk, hogy Magyarország nem kerül közelebb az Európai Unióhoz, ha minden lehetőséget kihasználva arról beszélünk, hogy mi vagyunk a legfölkészültebbek, minket értékeltek a legjobbra, és így tovább. Viszont egy ilyen magatartás kifejezetten alkalmas arra, hogy egy későbbi, az Unión belül majd óriási értéket jelentő közép-európai együttműködést már most meghiúsítsunk! Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha nem föltétlenül muszáj, akkor lehetőleg tekintsünk el az egymás közötti vitákban attól a lehetőségtől - ezt mind a kormánypártiaknak, mind az ellenzékieknek mondom -, hogy Magyarország kicsit nagyképűen, a mellét döngetve állandóan arról beszéljen, hogy mi jobbak vagyunk, mint más országok, környező országok vagy más csatlakozó országok. Nem vezet ez sehova sem! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A második kérdéskör, tisztelt hölgyeim és uraim, amely itt előkerült, és többen is beszéltek róla, a Bokros-csomag értékelésének kérdése. Van elég teendőnk a jövővel, ezért a múlttal csak annyiban érdemes foglalkozni, amennyiben tanácsokat ad nekünk a jövőre nézvést. A Bokros-csomag ad tanácsokat a jövőre nézvést.

Én értem, hogy az ellenzék minden egyes adandó alkalommal védi a Bokros-csomagot. Elmondja az érveit, miért kellene nekünk szeretnünk a Bokros-csomagot, és miért kellett volna a magyar népnek szeretnie a Bokros-csomagot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem kell szeretni!) Szeretném, ha mindannyian tudnánk azt, hogy a magyar választópolgároknak más az értékelése a Bokros-csomagról, mint a mai ellenzéki pártok nagyobbik részének. Nem szeretik a Bokros-csomagot. A Bokros-csomag bizony a magyar polgárok fejében egyet jelent a tandíj bevezetésével, egyet jelent az alanyi jogon járó családi pótlék lehetőségének megvonásával, és egyet jelent általában minden gyermektámogatási rendszer leépítésével és megvonásával - ez a Bokros-csomag! Azt állítani, hogy erre, ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság fölívelő szakaszba jusson, ez túlzásnak tűnik. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, bizony föl kell tennünk a kérdést, hogy amikor ezek a döntések megszülettek, akkor valóban a kényszer vezette-e azokat, akik ezeket a döntéseket meghozták. (Bauer Tamás: Igen!) Nem könnyű a múltba visszatekintve mérlegelni az akkori döntéshozók igazi szándékát. Ezért nem is ezt hívom tanácsul e kérdés megválaszolásakor, hanem inkább azt a kérdést teszem föl, hogy most, amikor olyan kormánya van hazánknak, amely szeretné, ha a családi pótlék mindenkinek alanyi jogon járna, amely szeretné - és meg is hozta a szükséges döntéseket -, hogy ne kelljen tandíjat fizetni, amely újraépíti a családtámogatási rendszert, most, amikor ilyen kormányunk van és ilyen előterjesztéseket tesz a Ház elé, akkor vajon azok, akik egykoron a Bokros-csomag döntéseit meghozták, most támogatják-e ezeket a döntéseket. Ha most támogatnák, akkor lehetne azt mondani, hogy akkor csak a kényszer miatt szüntették meg ezeket a támogatásokat. A valóság azonban az, hogy most, amikor vissza akarjuk állítani, és van is lehetőség arra, sőt bizonyos mértékig már vissza is állítottuk a családi pótlék alanyi jogon való járandóságát, a gyermektámogatási rendszer régi elemeit és eltöröltük a tandíjat, nem kapunk önöktől, ellenzéki képviselőktől támogatást ezekhez az igényekhez és elképzelésekhez! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Még egyszer mondom: múltbeli szándékok fölkutatásának ebben a tárgykörben csak azért van értelme, mert eligazít bennünket a jövőre nézvést, és világossá teszi, hogy bizony, van egy jelentős különbség, amely a társadalompolitikai gondolkodás, program és teendők szempontjából az ellenzék egy részét elválasztja a mostani kormánypártoktól. Mégis azt kérem, hogy függetlenül ettől az általános választóvonaltól, hogy önök a Bokros-csomag mellett vannak, mi pedig mindig is ellene voltunk és ellene is leszünk, erre való tekintet nélkül ott, ahol úgy érzik, hogy bár az egykori Bokros-csomag irányaival szemben megy a mostani kormány és azzal ellentétes döntéseket hoz, amikor úgy érzik, hogy azokat a sebeket gyógyítja, amelyeket a Bokros-csomag ütött, mégis arra kérem az ellenzéki képviselőket, hogy az ország polgárai érdekében támogassák a kormány előterjesztését. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(14.00)

Ami a költségvetési tartalék kérdését illeti (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), annyiban kétségtelenül újszerű az 1999-es évre szóló költségvetés, amelyet a tisztelt Ház még az elmúlt év végén elfogadott, hogy - remélem, az idő igazolja ezt a kísérletet - először próbáljuk ki azt a megoldást, éppen a bizonytalan világgazdasági helyzet miatt, hogy a költségvetés bevételi oldalát 5 százalékos gazdasági növekedés alapján terveztük meg, a kiadási oldalát pedig 4 százalékosra, és a közbülső összeget, az 1 százaléknyi növekedés forrásait pedig tartalékként különítettük el. Ez egy újszerű megoldás. Amikor arról beszéltem, hogy most van először igazán olyan tartaléka a magyar költségvetésnek, amely bizonyos védettséget jelent - nem mondom, hogy teljes védettséget, sajnos ez túlzás lenne, de bizonyos védettséget jelent - a világgazdaság ma még pontosan ki nem tapintható változásaival szemben, akkor erre az újításra gondoltam. Még egyszer: nagyon remélem, hogy az idő igazolja ennek a döntésnek a helyességét.

Többen is szóltak a gazdaság általános és kedvező helyzetéről. A Ház falain belül talán mindannyian többedszer tapasztaljuk, milyen nehéz egy rövid hozzászólásban - különösen, ha csak öt perc áll rendelkezésére egy képviselőnek - különbséget tenni az ország gazdasági helyzete és költségvetési helyzete között. S mindannyian találkozhattunk már azzal az élménnyel, hogy azt kérdik a magyar polgárok: hát ha a gazdaság helyzete valóban ilyen kiváló, tehát ha kétszer olyan gyorsan növekszünk, mint az Európai Unió, akkor miért nem nőhetnek gyorsabban a bérek? Ez bizony olyan élmény, amellyel talán önök mint parlamenti képviselők nap mint nap találkozhatnak. Ezért kell világos különbséget tennünk a költségvetés helyzete és az ország gazdasági helyzete között, mert hiába halad most növekvő pályán a magyar gazdaság, a költségvetés helyzete sajnos továbbra is kedvezőtlen.

Máskor, máshol is elmondottam már, hogy szerencsés országokban az adófizetők által befizetett forintok, összegek többletét osztják szét az emberek között. Ez Magyarországon ma nincs így: Magyarországon mind a mai napig még mindig a hiányt osztjuk szét egymás között. Ma még mindig nem termel elegendő mennyiségben a magyar gazdaság ahhoz, hogy a költségvetés kiadásait saját erőnkből fedezni tudjuk. A válasz a miértre világos: a miértre az a válasz, hogy ez azért van így, mert a magyar költségvetésnek minden hetedik forintját adósságtörlesztésre kell fordítani. Ha ez nem így lenne, akkor Magyarország is azon boldog országok sorába tartozna, ahol minden esztendőben, amikor együtt megvitatjuk az ország következő évi költségvetését, a többlet szétosztásáról dönthetnénk (Moraj az MSZP padsoraiból.), de sajnos még mindig nem ez a helyzet.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ami a közjogi hagyományokat illeti: vannak bizonyos követendő közjogi hagyományai a rendszerváltoztatási kísérletnek. Ilyen például az első demokratikusan megválasztott miniszterelnök által teremtett azon hagyomány, hogy a parlamenti évad kezdetén - egyszer télen, egyszer pedig ősszel - tájékoztatja a képviselőket a parlament előtt álló félévi teendőkről, s ismerteti a kormány szándékait. Ezt a hagyományt továbbra is követni fogjuk.

S vannak hagyományok, amelyek hiányoznak, és újra kell őket teremteni. Ilyen hagyomány az, amelyet szintén szándékunkban áll követni, hogy minden évben, az év első jelentős alkalmaként, a parlamenten kívül, az ország nagy nyilvánossága előtt a mindenkori miniszterelnök tájékoztassa az országot arról, hogy nem a politikai évadban, nem a parlamenti félév során, hanem az előttünk álló esztendőben milyen feladatok állnak az ország, ha úgy tetszik: a nemzet előtt. Ez olyan hagyomány, amelyet most hívtunk életre (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: A hagyomány az keletkezik!), s nagyon remélem, hogy találkozik majd nemcsak a polgárok, de előbb-utóbb az önök tetszésével is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a koalíciós pártok, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, valamint a Fidesz-Magyar Polgári Párt azon támogatását, amelyet eddig nyújtottak a kormány működéséhez. Kérem önöket, hogy továbbra is támogassanak bennünket az előttünk álló parlamenti évad során.

Az ellenzéki képviselőket pedig arra kérem, hogy ott és ahol - a közöttünk meglévő ellentétekre való tekintet nélkül - úgy gondolják, hogy egy-egy kormányzati előterjesztés megszavazása az ország érdekét is szolgálja, akkor tüntessenek ki bennünket a bizalmukkal, és szavazzanak igennel a kormánypárti előterjesztésekre. Meggyőződésünk, hogy a polgári koalíció kormányának programja egyben Magyarország programja is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)