A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A lakhatás kérdése egy olyan kérdés, amely nagy hatással van a hazánkat fenyegető demográfiára, a kivándorlásra, amely soha nem volt még ilyen nagy, a családok helyzetére, és még lehetne sorolni azokat a problémákat, amire befolyással van ez a kérdéskör. Amikor mi felvetünk ezzel kapcsolatban valami problémát, akkor önök általában ezt a CSOK-ra való hivatkozással, annak megindoklásával és pozitív fejleményeivel próbálják lekeverni, ugyanakkor én most szeretném hangsúlyozni, hogy nem a CSOK-ról szeretnék vitát nyitni, ugyanis nem az állandó, tartós lakhatásról szeretnék beszélni, hanem az ideiglenes, átmeneti lakhatásról.Nagyon fontos megjegyeznünk, és mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt években egy árrobbanás történt az albérletpiacon. Néhány városban megmásfélszereződött az albérletek ára, Budapesten konkrétan kétszeresek lettek az albérletárak a néhány évvel ezelőttieknek, és egy átlagos albérletár ma Budapesten 130-140 ezer forint környékén van. Ez különösen súlyos például a fiatalok esetében, akik a továbbtanulás miatt sokszor albérletet kénytelenek igénybe venni. Ugyanis, mint tudjuk nagyon jól, Magyarországon kevés a kollégiumi férőhely, így nagyon gyakran előfordul, hogy a diákokat, az egyetemistákat nem veszik fel kollégiumba. Ilyenkor nem marad más választásuk, mint hogy albérletbe próbálnak menni, ugyanakkor nagyon sok fiatalnak ezt nem teszi lehetővé a családi háttere. Így tehát rögtön egy olyan tényező lép életbe, amely esetén nem az számít, hogy egy fiatal mennyire tehetséges, szorgalmas, hanem hogy a családi háttere megengedi-e számára azt, hogy albérletet tudjanak bérelni számára.

Ugyanígy a fiatalok életkezdése kapcsán nagyon sokan nem mernek belevágni egy hitelfelvételbe, nem tudják még, hogy hol fognak hosszú távon letelepedni, ők sem merik a CSOK-ot felvenni, albérletet keresnek, pontosabban: keresnének, hogyha a fizetésük megengedné ezeknek a horribilis összegeknek a kifizetését. Ezt azonban nagyon sok esetben nem tudják megtenni. Mindezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat, hogy milyen lépéseket tesz a kormány ezen társadalmi rétegek megsegítése érdekében. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Államtitkár úr először azt mondta, hogy a kormányzatnak nincs hatása, aztán ön is belátta, hogy igenis lenne, és el is kezdett néhány intézkedést sorolni. Ugyanakkor ezek édeskevesek voltak a jelenlegi helyzetre, és sokkal többet és sokkal gyorsabban kellene tenni. Ön is tudja azt a nagyon egyszerű közgazdasági tételt, hogy ha a kínálatot sikerül növelni, akkor az az árak csökkenéséhez fog vezetni. Igenis, ha gyorsabban épülnének kollégiumok, akkor az már segítség lenne a fiataloknak. Igenis lehetne például egy kormányzati beavatkozásként, akár Berlin példájaként egy plafont szabni az albérletáraknak. Berlin egy szabadpiaci ország fővárosa, ott ezt meg merték tenni.De hogy egy másik példát mondjak: a Jobbik egyik régi programpontját hozom fel, amely szintén a kínálat bővítését segítené, egy szociális bérlakásrendszer építése igenis nagy segítség lenne mind a fiatal, életkezdés előtt álló családoknak, mind pedig a továbbtanulás miatt más városba költözőknek. Ezt kellett volna már nagyon régen meglépnie a kormánynak, sajnálom, hogy eddig nem tették meg, de bízom benne, hogy mielőbb meg fogják tenni ezen társadalmi csoportok megsegítése érdekében. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani felszólalásomban szeretném folytatni azt a gyakorlatot, amit már az előző ciklusban is megtettem, miszerint választókerületem, a Kiskunhalas központú  és ehhez a városhoz 22 másik település tartozik  választókerület problémáit szeretném a Ház elé hozni, lobbizni a problémák megoldása érdekében, képviselni az ott lakókat. Ma is egy ilyen témát szeretnék felvetni.Mielőtt azonban a konkrét témára rátérnék, általánosságban szeretnék néhány gondolatot megosztani a választókerületemmel kapcsolatban, ugyanis nagyon súlyos problémákkal küzd ez a választókerület, az országos átlagnál nagyobb mértékű elvándorlással, a falvak elöregedésével, munkahelyhiánnyal, vagy bizonyos esetekben, ha éppen munka van, akkor olyan versenyképes fizetést nem képesek adni ezek a vállalkozások, cégek, amely itthon tartaná az embereket. Nem véletlen egyébként, hogy a Jobbik régóta felvetette a bérunió kérdését, amely egy fokozott bérfelzárkóztatást biztosítana, hogy ne csak árakban, hanem a bérekben is érjük utol Nyugat-Európát.

Sok tényező tudna lendíteni térségem problémáin, sok tényező együttes hatása, de az egyik ilyen bizony az úthálózat fejlesztése, ugyanis ez magával vonná a munkahelyteremtést is, és olyan vállalkozókat tudna odavonzani a térségbe, amelyek sajnos most elkerülik a térségünket, és más, úthálózattal jobban ellátott térségekbe telepednek le ezek a komoly vállalkozások.

A pluszapropóját a mai felszólalásomnak az adja, hogy néhány nappal ezelőtt a Magyar Közlönyben megjelent, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök utasításba adta Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek, hogy vizsgálja felül a korábban tervezett autópálya-beruházásokat. Bizony ez a felülvizsgálat minket, a térségben élőket is reménnyel tölti el, hogy talán olyan döntések születhetnek, amelyek számunkra kedvezőek lennének. Konkrétan a mi térségünket jelenleg nem hatja át, nem fűzi át egyetlenegy autópálya; az M9-es az az autópálya, amelynek egy szakasza elkészült, ugyanakkor a meghosszabbítása várat magára. Konkrétan 2003 óta, idestova ez már 15 éve volt, egyetlenegy centimétert sem haladt az M9-es építése, pedig nagyon sokan lobbiztak ezért, és nagyon sokan, a térségben élő politikusok, szervezetek, polgármesterek jelezték, hogy ez mennyire fontos lenne a térség fejlődése érdekében. A megyei közgyűlésünk például többször megfogalmazta az erre vonatkozó igényét. De például, hogy csak az említett választókerületem központjának számító Kiskunhalas polgármesterét idézzem, ő is 2014-ben azzal kezdte, hogy mennyire fontos lenne, hogy az M9-es elérjen az 53-as főútig, hisz számos vállalkozás ennek hiánya miatt nem telepedett le Kiskunhalasra, és a város bizony megérzi ennek a következményeit. Lehetne folytatni Kiskunhalas város integrált településfejlesztési stratégiájától kezdve, hogy hány ember mondta azt, hogy mennyire fontos lenne ennek az autópálya-szakasznak a meghosszabbítása, ugyanis az nagyon kevés, hogy most mindösszesen a Duna bal oldalán folyó M6-ost és az 51-es főutat köti össze az a kis szakasz, ami a Duna-hidat is magában foglalja. Ennél sokkal fontosabb lenne az M6-osnak az M5-össel való összekötése. Ez a térségünkön keresztülmenve Kiskunhalasnak, Jánoshalmának, Kecelnek, Hajósnak és számos más településnek okozhatna fellendülést.

Ezzel szemben sajnos nem látunk  annak ellenére, hogy ez mennyire fontos lenne  semmilyen előrelépést, semmilyen ütemtervben nem szerepel ez. Nem először vetem fel ezt a kérdést egyébként, már 2016-ban és 2017-ben is felhoztam ezt a témát az Országgyűlésben. Tavaly mintha Fónagy Jánossal, aki válaszolt nekem a kérdésre, elbeszéltünk volna egymás mellett, ugyanis azt ő is mondta, hogy jelenleg nem létezik semmilyen terv, amiben az M9-es meghosszabbítása szerepelne, de azzal próbált nyugtatni, hogy cserébe a Szeged-Debrecen-szakasz meg fog újulni. Ez nagyon jó, csak Bács megyét egyáltalán nem érinti. Nem tudom, ezt miért pont nekem szánta, a Csongrád és Hajdú megyeiek és a Békés megyeiek biztosan örülnek ennek, a Bács-Kiskun megyeieket ez nem nyugtatja meg, és nem is fogja lelkesedéssel eltölteni.

Azt szeretném kérni a kormány jelen lévő államtitkárától, hogy akár most a válaszában, akár a későbbiekben reflektáljon arra, hogy mit várhatnak a Bács-Kiskun megyeiek, konkrétan Kiskunhalas és térsége az M9-es autópálya meghosszabbításával kapcsolatban. Nagyon fontos lenne ennek mielőbbi megvalósítása a térség fellendülése érdekében. Bízom benne, hogy ez nem fog sokáig váratni magára, hanem mielőbb meg fog valósulni. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik mindig is nagyon érzékeny volt a fiatalok problémáira, rendszeresen idehozzuk őket a Ház elé, és a mai felszólalásommal is így szeretnék tenni. Már csak azért is, mert az elmúlt hetekben olyan megkeresést kaptam, amely a fiatalokon belül egy olyan társadalmi csoport problémáira hívja fel a figyelmet, amely problémák méltatlanul el vannak hallgatva, és sajnos nem foglalkozik velük a kormány, pedig igenis szükséges lenne, hogy tegyenek ezen problémák megoldása érdekében. Ez a társadalmi csoport, ezek a diákok, akik bejárnak az iskolájukba, különböző kisebb településekről az általános iskolájukba vagy éppen a középiskolájukba kénytelenek bejárni nap mint nap, ugyanis mondjuk, nem kollégisták, mert nem vették fel őket a kollégiumba, vagy éppen nem szeretnének kollégiumban élni, mert fontos számukra, hogy minden estét a szüleik, a családjuk körében tudjanak tölteni, vagy éppen ott vannak olyan körülmények, ahol tudnak normálisan tanulni. Vannak tehát sok tízezren olyanok, akik nem szeretnének kollégiumba kerülni egy olyan esetben sem, amikor az iskolájuk a saját lakóhelyüktől messzebbre esik. Márpedig önmagában az, hogy ki hova születik, hol lakik, az egy adottság a legtöbb esetben, és hogy attól milyen messze van az a középiskola, ahová ő szeretne járni, az szintén egy olyan adottság, amit annyira nem tud az ember befolyásolni. Valahogy meg kell oldani a bejárást ilyen esetekben is.

Ezeknek a fiataloknak, bizony látni kell, hogy nagyon nagy nehézségeik vannak, naponta többórás utazással kell akár szembenézniük, ami önmagában fárasztó, korábban kell kelniük, mint egy olyan diák, aki az adott városban él, ahová iskolába is jár. Ugye, abban az esetben, ha ott él az illető, akkor átsétál az iskolájába, vagy éppen helyközi járattal elmegy az iskolájába. Ez néhány tíz percet vehet igénybe maximálisan, miközben azok, akik bejárnak távolabbi településekről, ez bizony, mondom még egyszer, akár naponta egy-két órát is igénybe vehet. Korábban kell tehát kelniük, később érnek haza. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valakinek át kell szállnia, akkor várakoznia kell, télen ez egy elég kegyetlen dolog tud lenni, a hidegben várakozni. Tehát nagyon sok olyan problémával küszködnek ezek a diákok, amikkel nekik szembe kell nézniük, önmagában azért, hogy eljussanak az iskolájukba.

De szintén a levélíró, aki megfogalmazta nekem a problémákat - és nemcsak a saját nevében, hanem nagyon sok diák nevében is beszélt -, elmondta, hogy a menetrendek a legtöbb esetben nem tudják figyelembe venni ezeknek a diákoknak az igényeit. Márpedig iskola után számos olyan dolog lenne számukra foglalkozásként, amiről bizony azért lemaradnak, mert éppen hazafelé elmenne az utolsó buszuk, így aztán azt el kell érni. Nem tudnak elmenni különböző sportedzésekre, különböző szakkörökre, foglalkozásra, ne adj’ isten, a barátaikkal se tudnak egy kis időt tölteni, mert nekik sietniük kell hazafelé.

Láthatjuk tehát, hogy micsoda problémákkal küszködnek ezek a fiatalok, és nagyon fontos lenne, hogy velük is foglalkozzunk. Ha már a kormány úgyis azt hangoztatja, hogy senkit nem hagynak az út szélén, akkor ezt a társadalmi réteget se hagyják, hanem induljon el egy közös gondolkodás, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezeknek a fiataloknak jobb legyen. Merthogy itt egy közös gondolkodásra van szükség, én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komplex, összetett kérdés, itt értelemszerűen akár csak egy busz- és egy vasúti menetrendet figyelembe véve nem lehet olyan menetrendet összeállítani, amely minden ilyen igényt figyelembe tud venni, tudjuk nagyon jól, hogy ilyen menetrend soha nem fog létezni, amely mindenkinek megfelelő, de abban biztos vagyok, hogy lehet a jelenleginél jobb menetrendet összeállítani.

Ehhez nem kellene más, mint például az adott iskoláknak mindig tanév kezdetén a busztársaságokkal, a vasúttársaságokkal egyeztetni, elmondani, hogy hova járnak be hozzájuk fiatalok, milyen igényeknek próbáljanak megfelelni, és biztos vagyok benne, ha kötelező lenne egy ilyen egyeztetést lefolytatni minden érintett iskolának az adott területi, regionális vagy megyei busz- és vasúttársaságokkal, akkor már egy jobb menetrendet lehetne kialakítani.

Fontos lenne például a NAT kapcsán is azon elgondolkodni, hogy mennyire van szükség, és megoldhatóe az, hogy ne legyen szükség nulladik órákra. A nulladik órák önmagukban megterhelők mindenki számára, akikről pedig én a mai felszólalásomban beszélek, a bejárós diákok számára még nagyobb nehézséget okoz. Ilyen esetekben, amikor hét órára be kell érni az iskolába, azért nem kizárt, hogy egy ilyen bejárós diáknak fél öt-ötkor fel kell kelnie, ami egy tizenegynéhány éves fiatalnak nehézséget okoz.

Én tehát arra szeretném biztatni a kormányt, hogy foglalkozzon ezen társadalmi réteg problémáival, induljon el egy közös gondolkodás, és próbáljuk lehetővé tenni, hogy számukra is könnyebbségek szülessenek, egy könnyebb iskolába járási módszert tudjunk kitalálni számukra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök államtitkár úr aktivitásának, és bízom benne, hogy az én felszólalásomra is kapok majd választ. Már csak azért is, mert olyan kérdést szeretnék szóba hozni, ami méltatlanul keveset szerepel a költségvetés vitájában. Ez pedig az elvándorlás és az elvándorlásban érintettek kérdése. Több aspektusból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Amire én most hangsúlyt szeretnék fektetni, az a már elvándoroltak hazahozatala, amely, úgy gondolom, egy nagyon fontos stratégiai célja kellene, hogy legyen a magyar kormánynak. Mindennek ellenére egyáltalán nem szerepel erre vonatkozó költségvetési forrás a jövő évi költségvetésünkben.

Az elvándorlás kérdését sokszor vitattuk már ebben a Házban, és én most próbálnám a közös pontokat keresni. Nem a mértékét, a nagyságrendjét szeretném felhozni, mert ezt másképp látjuk és másképp értékeljük. Nap mint nap jelennek meg újabb és újabb, akár egymásnak ellentmondó statisztikák ezzel kapcsolatban. Nem azt szeretném most felhozni, hogy önök milyenfajta kifogásokkal szeretnék élni ezzel kapcsolatban, bár nagyon álságosnak tartom, hogy például önök számára az érv, hogy bizonyos országokban itt a környékünkön nagyobb az elvándorlás. Ha egy példával kell élnem, akkor ez arra hasonlítható, amikor valaki halálos beteg, és azzal védekezik, hogy neki már csak egy hete van hátra, és akkor megszólal a másik halálos beteg, hogy neki még egy éve van hátra. Hát attól, hogy neki még egy éve van hátra, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit is.

Igenis az a helyzet, ami az elvándorlás kapcsán kialakult ma Magyarországon, az súlyos, és Magyarország hosszú távú jövőjére nézve nagyon komoly veszélyeket rejt. Veszélyeket rejt, mert már most is munkaerőhiány alakult ki. Nap mint nap találkozhatunk azokkal a hírekkel, hogy akár a mezőgazdaságban  jómagam olyan környékről jövök, Bács-Kiskun megyéből, ahol ezt tapasztalhatom a saját szememmel is  nincs elég munkás a kétkezi munkák elvégzésére, a turisztikai ágazatban most nyáron ezt főképp láthatjuk, vagy éppen bármilyen szakképzést igénylő területen is hiányoznak már az emberek, mert külföldön vannak. Tehát munkaerőhiány alakulhat ki.

De egy másik probléma lehet hosszú távon az elvándorlás kapcsán a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága, amely, szintén könnyen belátható, hogy nem lesz megoldható. Szintén probléma, hogy a magyar értelmiség vándorol el, pont azok a fiatalok vágnak bele ezekbe az önök által kalandnak nevezett, de leginkább kényszerből bevállalt külföldi utazásokba, munkakeresésekbe, akik több nyelvet beszélnek, akik olyan képzettséggel rendelkeznek. Ezek az emberek itthon hiányozni fognak. S mondom még egyszer, lehetne hosszan sorolni, hogy milyenfajta problémákat fog ez okozni az ország életében.

Néhány évvel ezelőtt egy apró szikra volt, egy reménysugár, hogy önök talán felmérik ennek az ügynek a komoly mivoltát, és ennek érdekében beindították a „Gyere haza, fiatal!” programot. Mindannyian emlékezhetünk, hogy körülbelül 100 millió forintból néhány tucatnyi fiatalt sikerült hazahozni. Látható volt tehát, hogy az a módszer, az a módja a hazahozásnak nem volt sikeres. Ugyanakkor amikor ezt önök belátták és megszüntették ezt a programot, akkor mi nagy reményekkel vártuk azt, hogy majd egy új programot indítanak, amely tanulva az előző tanulságaiból, levonva abból a tapasztalatokat, más módon próbálja megközelíteni a kint lévő fiatalokat, és más módon próbál nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy hazatérjenek Magyarországra. Merthogy segítséget kell nyújtani, az biztos. Biztos, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek a hazahozatalát bizonyos adminisztrációs ügyekben nyújtott segítséggel, munkakeresésben nyújtott segítséggel, a lakhatási problémájuk megoldásában nyújtott segítséggel motiválni lehetne abban, hogy hazajöjjenek, és még egyszer mondom, igenis szükség lenne arra, hogy ezeket az embereket hazahozzuk, és itthon tervezzék a jövőjüket, itthon vállaljanak gyermeket, ne pedig külföldön. Mert ha ez utóbbi történne meg, akkor az magában hordozná annak a lehetőségét, hogy később aztán az egész életét egy másik országban élné le.

Volt tehát egy ilyen próbálkozás, a „Gyere haza, fiatal!” program. Ez azonban nem vált be, és megszüntették a programot. S az a szomorú helyzet állt elő, hogy immár több éve semmilyen új törekvése nincs a magyar kormánynak arra vonatkozólag, hogy ezeket a Nyugat-Európában lévő fiatalokat és kevésbé fiatalokat, sok esetben már családokat hazahozzák, és itthon próbáljanak nekik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy itthon tudjanak boldogulni.

Mi tehát egy módosító javaslatot nyújtottunk be erre vonatkozólag. Azt szeretnénk, hogy a magyar kormány a jövő évi költségvetésben irányozzon elő 5 milliárd forintot arra vonatkozólag, hogy elinduljon egy új program, amely segítséget nyújt ezeknek az embereknek. Nincs nálunk sem a bölcsek köve annak tekintetében, hogy milyenfajta konkrét segítségre lenne szükség, de a törekvésnek igenis meg kell nyilvánulnia, el kell indulnia egy ilyen célnak, és a magyar kormánynak ezt kiemelten kell kezelnie, egyfajta üzenetként is a kint élő magyarok számára, hogy fontosak ők nekünk, és számítunk arra, hogy hazajöjjenek. Egy ilyen módosító javaslatot nyújtottunk be, és abban bízunk, hogy ez a módosító javaslat azáltal, hogy a kormány is felismeri és belátja ennek a problémának a súlyosságát, elfogadásra fog kerülni. Már csak azért is, mert itthon nincsenek olyan körülmények, amelyek önmagukban elegendőek lennének arra vonatkozólag, hogy hazahozzuk ezeket a fiatalokat. Számos, akár fiatalokkal kapcsolatos dolgot lehetne itt említeni, amelyek kapcsán mi úgy érezzük, hogy nem tesz meg a kormány mindent annak érdekében, hogy azok a problémák, amelyek bizonyos területeken fellépnek, megoldásra kerüljenek.

(08.30)

Mondhatnám itt  csak példaszerűen  a lakhatás kérdését, kiemelten az ideiglenes lakhatás kérdését. A CSOK önmagában nem megoldás, nagyon sokan ugyanis nem tartós lakhatásban gondolkodnak, hanem csak, mondjuk, egy másik városba költözve szeretnének ott egy munkavállalás miatt vagy egy tanulmány miatt olyan helyet találni, ahol élni tudnak. Ennek érdekében tartanánk mi nagyon fontosnak a szociálisbérlakás-rendszernek a beindítását, amely nagy segítség lenne ilyen szempontból.

Vagy egy másik példát kiemelve itt a fiatalokat érintve, és sajnos ez jól megmutatja a kormány hozzáállását ehhez a generációhoz: 12 éve  12 éve!  nem emelték a tanulmányi ösztöndíjra fordítható összegeket a felsőoktatási hallgatók tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez azért sokat elmond az önök hozzáállásáról. Nagyon fontos lenne motiválni a fiatalokat. Amit most tanulmányi ösztöndíj címszó alatt kapnak, a mai világban már egy nevetséges összegnek tekinthető. Mi erre vonatkozólag is nyújtottunk be módosító javaslatokat; hogy csak néhány olyan módosító javaslatot emeljek ki a benyújtott több tucat közül, amely azért segítené a fiatalok helyzetét, és segítené azt, hogy mondjuk, ők sem abban gondolkodjanak, hogy külföldre mennek, hanem az itthoni boldogulás lebegjen a szemük előtt.

A felszólalásom hátralévő egy-két percében egy másik téma kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, konkrétan választókerületemet érintő ügyeket szeretnék itt bemutatni, amelyekre vonatkozólag módosító javaslatokat is benyújtottam. Jómagam Bács-Kiskun megye 5. számú választókerületét képviselem jobbikos országgyűlési képviselőként. Ezen Kiskunhalas középpontú, központú és még másik 22 települést magában foglaló választókerület kapcsán nyújtottam be módosító javaslatot, ugyanis ez a terület, ez a térség sajnos, mondhatni, elmaradott, az ország tíz legszegényebb régiója, pontosabban járása közül kettő ebben a választókerületben található. Ez tehát statisztikai alapon is alátámasztja azt, hogy miért is lenne szükség komoly fejlesztésekre akár infrastruktúrában, akár a települések egyedi igényeit kielégítve.

Benyújtottam módosító javaslatot például a belterületi utak javítására. Ezen 23 település szinte mindegyike érintett ezzel a problémával kapcsolatban, és ezt azért is merem ilyen magabiztosan állítani, mert az elmúlt egy évben szinte mindegyik polgármesterrel volt szerencsém személyesen találkozni, beszélgetni a településüket illető problémákkal kapcsolatban, és nem volt olyan beszélgetés, ahol ez ne került volna szóba, elmondva, hogy a településnek önmagának nagyon kevés lehetősége van, gyakorlatilag nincs pénze ilyen jellegű beruházásokra, hogy a településen a belterületi utakat javítsák, ugyanakkor nagyon fontosnak tartanák. Erre nyújtottam be tehát módosító javaslatot. Mint ahogy szintén az emberek, az ott élő emberek mindennapjait érinti ezen településeknél a járdák felújítása. Szintén egy olyan problémáról beszélünk, amely mindegyik települést egyaránt érinti, mindenhol szükség lenne erre, de a települések saját maguk ezt kevés esetben tudják kigazdálkodni.

Néhány egyedi esetet idehozva a néhány tucat közül, amit benyújtottam: például nagy lehetőség lenne több település esetén is a kiváló minőségű termálvízre épült strandok fejlesztése. Ilyen van Kiskunhalason és szülővárosomban, Kecelen is, mindkét település nagyon jó adottságokkal rendelkezik, de sajnos mindkét településen egy rossz állapotú, régi, régóta fejlesztésre váró strand található csak, amely mellett elrobogott az idő, és ezáltal nem képes megfelelni a kor kihívásainak. Mindkét településen nagyon fontos lenne a strandfejlesztés, és ezen források előteremtésére nyújtottam be módosító javaslatot.

Kiskunhalason a belterületi utak közül egyet külön kiemelnék, ez az 55-ös főút elkerülő szakaszának a megépítése, a megtervezésének elkezdése. Ez régi kérése a kiskunhalasiaknak, ez ügyben nagyon fontos lenne előrelépni, és erre vonatkozólag is benyújtottam egy módosító javaslatot. De megemlíthetném még itt a Kisszállásra, Kunfehértóra, Tataházára, Bácsalmásra és számos más településre vonatkozó módosító javaslatomat is, amelyeket benyújtottam, és bízom benne, hogy a kormánytöbbség belátja azt, hogy ezekre igenis szükség van a térség fejlesztése érdekében. Bízom benne, hogy fideszes képviselőtársam, Bányai Gábor is végre támogatni fogja ezeket a javaslatokat, és az ő támogatásával is elfogadásra kerülhetnek ezek, és végre a terület fejlesztése ezáltal is felgyorsítható. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos cél lenne az ott élők szempontjából.

Összefoglalva tehát az elvándorlás kérdése kapcsán bízom a pozitív hozzáállásukban, hogy igenis támogatni képesek egy olyan programot, amely az elvándoroltak hazahozatalát segíti, másrészt pedig bízom benne, hogy választókerületem esetében ezek a módosító javaslatok is támogatásra találnak majd önök által is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tizenegy év, ennyi ideje nem emelte a kormány a hallgatói tanulmányi ösztöndíjak keretösszegét, miközben a diákok költségei, az albérlet, az utazás, az étkezés, a tankönyvek ára folyamatosan növekedett. A Jobbik számtalanszor hangot adott annak, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ugyanis mindez kihat a továbbtanulásra is, sokan azért nem kezdik el tanulmányaikat, mert nincsen rá anyagi fedezetük, és nem is akarnak eladósodni. A tanulmányi ösztöndíj minimumösszege jelenleg nem lehet kevesebb a hallgatói normatíva 5 százalékánál, ami 6 ezer forintot jelent, és sok esetben tényleg nem sokkal többet kap egy egyetemista ennél az összegnél. Önök szerint egy ilyen ösztöndíj mennyire motiváló, és hogyan lehet normális körülmények között folytatni a tanulmányokat úgy, hogy a legvisszafogottabb becslések szerint is egy átlagos egyetemista kiadása havonta 50-60 ezer forintra tehető?

Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyanakkor az az örömteli helyzet állt elő, hogy gyakorlatilag ebben a kérdésben a kormánypártok ifjúsági szervezetei is osztják a Jobbik véleményét, sőt tavaly a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár is azt mondta, idézem, hogy adóssága ez a kormánynak. A legutóbb pedig, pont két napja, most szombaton, az EFOTT-on egy kerekasztal-beszélgetés folyamán ismerte el a két kormánypárti ifjúsági szervezet vezetője, hogy igazunk van ebben, és ők is támogatják ezt a lépésünket. Az más kérdés, hogy annyira súlytalanok, hogy ennek ellenére sem tudnak előrelépést elérni a saját kormányuknál.

Az ösztöndíjemelés csak szándék kérdése, a HÖOK által kidolgozott egyszeri, 40 százalékos emelés körülbelül 12 milliárd forintos többletkiadást jelentene az államnak, ami bőven futná a költségvetésből.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem konkrétan a tanulmányi ösztöndíjakra vonatkozik, ezért kérem, válaszában ne a szociális vagy egyéb, kiválósági ösztöndíjakról beszéljen. Kérdezem tehát, hogy miért nem voltak képesek több mint két kormányzati ciklus alatt megemelni a felsőoktatási tanulmányi ösztöndíjakat, miközben öt év alatt 32 stadion fejlesztésére szavazott meg több száz milliárdnyi forrást a kormányzat. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy korábban ígértem, rendre szeretnék felszólalni a választókerületem problémáit illetően, azokra segítséget kérve a kormánytól. A mai napon is így szeretnék tenni. Választókerületem központjában, Kiskunhalason ugyanis az elmúlt másfél hónapban újra erőteljesen megjelent egy olyan probléma, amely nem most alakult ki, de a heves esőzések miatt most került felszínre. Ez nagyon komoly problémákat okozott. Másfél hónap alatt három olyan alkalom is volt, amikor nagy mennyiségű csapadékvíz lehullása bizony komoly problémákat okozott a városban. Engedjék meg, hogy egy kis helyzetleírást adjak ezekről az állapotokról. Május 24-én rövid idő alatt, kétszer 20 perc alatt körülbelül annyi eső esett, 100 milliméter, hogy a város alacsonyan fekvő utcái megteltek vízzel. Így több helyen megbénította ez a közlekedést, illetve az autók tengelyéig ért a víz, több helyen le is robbantak. Másutt a szennyvízaknákból előtörő szennyvíz okozott bosszúságot. Ekkora mennyiségű esővizet optimális körülmények között sem tudnának elnyelni egyszerre a csapadékelvezető csatornák, ugyanis nem alkalmasak jelenleg Kiskunhalas csapadékelvezető csatornái ilyen mennyiségű víz befogadására.

Ekkoriban a Mátyás tér és környéke, az Eötvös utca, a Petőfi utca zsinagóga előtti része, a Fazekas Mihály utca, a Vasút utca egy szakasza, a Bokréta utca, a Sas és Markovics Mária utca teljesen víz alá került. De összefüggő vízterület alakult ki azokon a helyeken is, ahol máskor nem szokott nagyobb mennyiségű csapadékvíz összegyűlni: a Kossuth utcán, a vasútállomásnál, az 53-as főút szinte teljes városi szakaszán, a Szilády Áron utcán; a Tó utca, a Kun tér, a Csipke Hotel előtti útszakasz és a kertvárosban több utca is szinte járhatatlanná vált az összegyűlt esővíz miatt.

Ez is ismétlődött meg június 8-án, péntek este, amikor közel 70 milliméter csapadékvizet mért a csapadékmérő automata, illetve június 29-én is hasonlóan nagy esőzés érte el a várost. Mindez elég volt ahhoz, hogy az önkormányzat is foglalkozzon ezzel a problémával. Ezt meg is tette május végén egy testületi ülésen. A korrektség kedvéért el kell mondani, hogy nem szeretném a jelenlegi városvezetés nyakába varrni ennek a helyzetnek a kialakulását, ez ugyanis egy régebbi időre visszatekintő probléma, ezt már több cikluson keresztül meg kellett volna oldani az aktuális városvezetésnek. De ez nem történt meg.

Ugyanakkor szomorú, hogy ilyen esetek kellettek ahhoz, hogy végre elkezdjenek foglalkozni ezekkel. Már csak azért is szomorú, mert az elmúlt években Kiskunhalas városa is számos TOP-os pályázatot nyert, és azt tudjuk nagyon jól, hogy azért csapadékvíz-elvezetésre is lehetett volna TOP-os pályázatot benyújtani. A legjobb tudomásom szerint a városvezetés nem élt ezzel a lehetőséggel, és most látjuk ennek hatását. Ugyanakkor most eljutottunk addig, hogy ezen a testületi ülésen „Kiskunhalas város intézkedési terve a beépítésre szánt területekre hulló csapadékvíz rendezett elvezetése érdekében szükséges beavatkozásokról” címmel egy intézkedési tervet nyújtott be a város vezetése a képviselő-testületnek, ami aztán országos hír is lett egyébként.

Nem mintha most én emiatt szólalnék fel, de azért érdemes megemlíteni, ugyanis számos országos sajtóorgánum arról cikkezett ezen intézkedési terv kapcsán, hogy Kiskunhalas városában az esővizet szeretnék megadóztatni. Hogy mire is alapozták ezt, engedjék meg, hogy azért idézzek ebből az intézkedési tervből.

Abban az esetben tehát, ha valaki saját költségén rácsatlakozik a hálózatra, a beeresztett mennyiség után csekély összegű közműdíjat kell fizetni, viszont a telekről kikerülő és nem befogadóba vezetett csapadékvíz után jelentősebb összegű díjat kell fizetni a következő számítási metódus szerint  és itt következik egy képlet, ami alapján ki is számolják, hogy egyébként mennyit kellene fizetni a csapadékvíz után.

Az érdekesség kedvéért azért megemlítem, hogy a mértékadó csapadék szorozva a telekméretnél a zöld területtel, és ebből levonják a telken belüli szikkasztó- vagy tározókapacitás mennyiségét. Mindezek után az alpolgármester úr nagyon viccesen próbált magyarázkodni, már-már Grimm-mesébe illően, hogy a városvezetés célja nem a lakosság adóterheinek növelése. Hát, mindezek ellenére azért még azt a képletet is beleírták, hogy mi alapján számolnák ki az adó mértékét. De hát biztos, hogy ezt egy jó Grimm-mesébe illő magyarázkodásnak gondolja, hogy ezek után bárki is elhiszi ezt neki.

Ami miatt a felszólalásomat többek között megtettem, hogy erre a problémára szerettem volna reflektálni oly módon, hogy a költségvetéshez benyújtottam egy módosító javaslatot, amit nagy szomorúságomra a kormány, a fideszes képviselők, köztük például a választókerület fideszes képviselője, Bányai Gábor is leszavazott. Márpedig tudjuk nagyon jól, hogy kormányzati segítség nélkül nagyon nehezen tudna megvalósulni a csatornahálózat építése. Úgyhogy nem nagyon látjuk a megoldást. Nem tudom, miért kellett leszavazni ezt a módosító javaslatot, miért nem tudták figyelembe venni azt, hogy Kiskunhalas városának szüksége lenne ilyen jellegű támogatásra. És ha már államtitkár úr itt van, akkor kérem, reflektáljon erre, hogy számíthate a város ilyen jellegű segítségre. Köszönöm szépen, és várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik már 2014-ben és azóta többször kezdeményezte, hogy az állam részben vagy egészben engedje el a gyermekeket vállalóktól a diákhitel-tartozást. Örvendetes, hogy ez a jobbikos javaslat nemrégiben meghallgatásra került, ugyanakkor érthetetlen és sajnálatos, hogy csak részben, és így torz módon született meg ez a megoldás. Ugyanis az eredeti jobbikos javaslat nem tartalmaz családon belüli diszkriminációt, így az édesanyák mellett az édesapákra is kiterjesztenénk ezt a családtámogatást biztosító intézkedést. Nem úgy, mint a jelenlegi rendelet, amely támogatás révén  mint ismert  azoknak a diákhiteles hölgyeknek, nőknek, akik második gyermeket vállalnak, elengedi a tartozásuk felét, míg harmadik gyermek esetén a teljes összeget.Tisztelt Államtitkár Úr! Érthetetlennek tartjuk a fennálló megkülönböztetést, ugyanis, ha a születendő gyermek édesapja fizeti a diákhitel-tartozást, az kétségtelenül ugyanúgy a családi kasszából von el pénzt, pedig lehetne másképp is, csakhogy rájuk önök nem voltak tekintettel.

A jelenlegi igazságtalan szabályozásból az is következik, hogy önök nem tartják szem előtt azt a helyzetet, hogy például adott esetben elváltak a szülők vagy tragikus haláleset történt, és emiatt a férfi neveli a gyermekeit, és neki ki kell fizetni a diákhitelt. Hol van ilyenkor a családbarát kormány?

A Jobbik mellett a HÖOK és az alapvető jogok biztosának megállapítása szerint is diszkriminatív a hatályos szabályozás, mert nem vonatkozik a diákhitellel rendelkező édesapákra. Éppen ezért az alapvető biztosi jelentést is figyelembe véve a diákhitel elengedése feltételeinek újragondolását kérjük a kormánytól, kiszélesítve ezen kedvezmény jelenlegi kereteit.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, hogy miért különböztetik meg hátrányosan a diákhiteles fiatal édesapákat. Az alapvető biztosi jelentést is figyelembe véve megteszik-e a vonatkozó rendelet módosítását, felszámolva ezzel a jelenlegi észszerűtlen, igazságtalan és diszkriminatív állapotot? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik újfent, hogy előbújt a Fidesz 30 évvel ezelőtti énje, legalábbis nehezen értelmezhető másként, hogy önök múlt héten nem támogatták azt, hogy (Szilágyi György: Ki szavazott a DK-val?) 2020 Trianon-emlékév legyen. (Szilágyi György: Szégyen!)Emlékszünk még 1990. június 4-ére: a Fidesz képviselői kivonultak a Trianon-emléknapról. Vagy arra az árulásra is emlékszünk, hogy a tusnádfürdői ígéret ellenére önök megszavazták Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását, elárulva a székely autonómia ügyét. (Szilágyi György: Szégyen!)

De térjünk vissza az emlékévre! A Trianon-emlékév nem valami ellen, hanem valamiért, valamiről szól. Nem nosztalgiázás, semmiképp sem ünnep, ahogy önök azzá próbálják tenni június 4-ét, hanem cselekvő emlékezés, amely a múltból erőt merítve a jövőbe tekint, mert ez a mi dolgunk, hogy újra büszkévé és magyarságtudatában megerősödötté tegyük hazánkat. Ezt célozza az emlékév is, amit önök elutasítottak, immáron sokadszorra.

Sokadszorra, hiszen tavaly a Nemzeti összetartozás bizottságának fideszes többsége utasította el a javaslatot, mondván, hogy majd ősszel ők maguk nyújtják be azt módosított formában. Miután ezt nem tették meg, ezért mi benyújtottuk újra, és kétszer megismétlődött az eset; az önök elutasítása kétszer megismétlődött.

Sokatmondó, hogy a Gyurcsány-Orbán tengelyt kivéve a parlamenti pártok mindegyike támogatta a javaslatunkat. Támogatták még akkor is és annak ellenére is, hogy sok mindenben nem értünk egyet, és sok mindent máshogy értelmezünk.

A dolog úgy áll, tisztelt államtitkár úr és tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy önök egy oldalra kerültek a magyargyűlölő Gyurcsány Ferenccel. Tisztelt Államtitkár Úr! Mesélhetne arról, hogy milyen érzés egy platformon lenni a nemzetgyűlölő Gyurcsány Ferenccel. Önök, állítólagos nemzetiek tették ezt. Milyen érzés ez? Meséljen róla!

Végezetül csak egy kérdés: miért nem támogatták a méltó megemlékezést és a jövőbe tekintést a békediktátum századik évfordulóján? Várom érdemi válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány 2014-es rendelete alapján 2020-tól, vagyis alig szűk másfél év múlva minden felvételiző számára kötelező lesz a középfokú nyelvvizsga a felsőoktatási intézménybe való jelentkezéskor. Ezzel kapcsolatban a Jobbik, de több szakmai szervezet, sőt Székely László, az alapvető jogok biztosa is kifogással élt, hangoztatva ennek a kormányrendeletnek a visszáságát. A Jobbik alapvetően egyetért azzal, hogy a felsőoktatásba való bekerüléshez elvárható a nyelvvizsga megléte, azonban ehhez mindenütt szükségesnek tartjuk a kellő felkészítés biztosítását. Jelenleg ez a feltételrendszer nincs meg a magyar köznevelésben, ami nagyon komoly aggályokat vet fel. Erre mutatott rá az alapvető jogok biztosa is.

Tisztelt Államtitkár Úr! A helyzet úgy áll, hogy önök úgy teszik kötelezővé a középfokú nyelvvizsga meglétét, hogy közben nem biztosítják a diákok iskolai keretek között történő, kellő felkészítését a nyelvvizsga megszerzésére. Tapasztalat, hogy akiknek nincsen pénzük az iskolán kívüli plusz nyelvoktatásra, a különórákra, azok hátrányból indulnak, így 2020-tól akár eleshetnek a továbbtanulástól is.

Lehet, hogy majd nő valamelyest az elkövetkező években a nyelvvizsgák száma, köszönhetően például a Jobbik által öt éve javasolt ingyenes nyelvvizsgának, de e téren még csak nem is a számok a döntőek, hanem maga az elv. Ugyanis, ha csak egy olyan ember van, aki anyagi helyzete miatt nem tudja teljesíteni a feltételeket, mert nem tudja a nyelvkurzusok, különórák árát kifizetni, már az is elfogadhatatlan. Ráadásul itt nem egy, hanem több ezer emberről lenne szó, olyanok, akiknek egyébként megvan a szorgalma és tehetsége, de nem kapnak kellő felkészítést a nyelvvizsgához szükséges nyelvismeretre a köznevelési rendszeren belül.

Hiába mondják azt, hogy adtak hat év felkészülési időt, tény, hogy ma még nincsen meg a szükséges feltételrendszer, és ez az elkeserítő eredményekből és statisztikákból is kitűnik, ugyanis egy felmérés például azt mutatja, hogy az Európai Unió országai között idegennyelv-ismeret terén sereghajtók vagyunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal, hogy 2020-tól kötelezővé teszik a felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz a középfokú nyelvvizsgát, tovább korlátozzák a szegényebb családból érkező fiatalok továbbtanulási lehetőségeit és folytatják a felsőoktatás csendes leépítését. Ez utóbbira egy adat: míg 2010-ben 361 ezer hallgató volt a felsőoktatás rendszerében, a 2016-17-es tanévben ez a szám már csak 287 ezer hallgató. Hat év alatt 74 ezres csökkenés  ez sokkal, de sokkal nagyobb visszaesés, mint amit a demográfiacsökkenés indokolna.

Itt az ideje végre, hogy belássák: nincsen meg a megfelelő feltételrendszer ahhoz, hogy 2020-tól kötelezővé tegyék a felsőoktatásba való bejutáshoz a középfokú nyelvvizsga meglétét.

Kérdésemre egyértelmű választ szeretnék kapni: elhalasztják-e a 2020-as bevezetését annak, hogy csak nyelvvizsgával lehessen bejutni a felsőoktatásba? Várom egyértelmű válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Megértem, hogy kellemetlen önöknek a téma, ezért nyilvánvaló hazugságokkal kezdte, majd mellébeszéléssel folytatta (Moraj a kormánypártok soraiban.) a négyperces válaszát, amiben egy szó nem volt a 2020-as határidővel kapcsolatos kormányzati álláspontról. Egyetlenegy elfogadható válasz lett volna, hogy igen, elhalasztják ennek a bevezetését 2020-tól, és előbb megteremtik a feltételeket, mert mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos a nyelvtudás, egyetértünk abban, hogy fel kell készíteni a magyar fiatalokat arra, hogy versenyképes munkaerőt jelentsenek az idejövő vagy a hazai cégek számára, de ehhez a köznevelési rendszeren belül kell megteremteni a lehetőséget, és amikor megvan ez a feltételrendszer, akkor lehet 2020-tól ezt bevezetni.Önök nem ezt teszik, hanem bevezetik 2020-tól az ön válasza alapján, mert ha nem válaszol, akkor valószínűleg ezt tervezik továbbra is. Ezzel pedig további, szegényebb sorsú családokból származó gyerekeket zárnak ki, diákokat zárnak ki a felsőoktatásból. Államtitkár úr, forduljanak vissza erről a helytelen útról, és ne menjenek el ilyen irányba, ne zárják ki ezt a több tízezer fiatalt a felsőoktatásból. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár ez a javaslat minden takarékoskodni szándékozó magyar embert negatívan érint, a rendelkezésemre álló rövid időben én mégis inkább a fiatalok szempontjából szeretném megközelíteni ezt a kérdést.Mi is az alaphelyzet ma a fiatalok kapcsán Magyarországon? Tudjuk mindannyian, hogy elég katasztrofális ilyen szempontból a helyzet, ugyanis nagyon sokuk elvándorlásban gondolkodik, sokan már külföldön dolgoznak, kényszerből mentek oda. Ehhez képest azt gondolná az ember, hogy egy felelősen gondolkodó magyar kormány minél több olyan gesztust próbál gyakorolni a fiatalok felé, amivel próbálja érzékeltetni számukra, hogy fontosak ennek a hazának, próbál segíteni nekik, hogy itthon maradjanak, és próbálja rábírni őket arra, hogy ne menjenek külföldre. Mi történik, és mit tesz ezzel szemben az önök kormánya, a Fidesz-kormány? Csak az elmúlt napok történéseit felelevenítve: belengetik a fizetős felsőoktatást, majd pedig eltörlik az állami támogatást a lakás-takarékpénztári rendszerre, ami nagyon fontos volt a fiatalok szempontjából.

Bőszen jegyzeteltem itt, hallgatva fideszes képviselőtársaimat, hogy milyen indokokat is hoznak fel, és ezeken szeretnék végigmenni, mert nagyon átlátszó az, hogy mennyire is megerőltetett dolgokat próbálnak felhozni annak érdekében, hogy ezt a vállalhatatlan javaslatot valahogy megindokolják.

Elhangzott például az is, hogy azért kell kivezetni ezt a rendszert, mert a futamidő végén medence vagy szauna építésére is fel lehet használni ezt az összeget. Lehet, hogy mondjuk, ezerből egy alkalommal találtak egy ilyet, amikor szaunára vagy medencére költötték, de nagyon nagy százalékban, nagyon nagy részben az emberek valóban lakáscélokra költötték, felújításra, korszerűsítésre. Ha önöket tényleg ez zavarja, hogy medencére vagy szaunára költik, akkor miért nem szabályozzák a felhasználását ennek a lehetőségnek? Meg lehetne ezt oldani, hogy önök kikötik azt, hogy mire lehet költeni ezt a pénzt, milyen munkákat lehet elvégezni ebből. Önök nem ezt teszik, ebből is látszik, hogy ez egy teljesen átlátszó indok, önök az egész rendszert megszüntetik.

Menjünk tovább a hamis indokok során! Nem vezettek lakásépítéshez. Persze, hogy nem, sok esetben csak a lakás felújításához vezettek, de ezek is nagyon sok szempontból fontosak voltak, egy korszerűsítés, egy lakásbővítés. Nagyon sok ember számára nincs szükség új lakásra, hanem ilyenekkel is meg tudja oldani a saját lakhatását. Illetve nem vezettek lakásépítéshez, mondták önök, merthogy olyan keveset tudtak a fiatalok megtakarítani. Azért álljunk már meg egy pillanatra! Nehogy már a fiatalokat hibáztassák azért, mert az átlag magyar fiatal, mondjuk, 200 ezer forintot keres, és abból nem tud, csak 20 ezer forintot félretenni! Azért álljon már meg a menet, hogy önök itt a fiatalokra haragszanak, mert keveset keresnek, önök miatt többek között, és ezért nem tudnak nagyobb mértékben takarékoskodni lakásra! Ezért nehogy már ők legyenek a hibásak!

Menjünk tovább itt a hamis indokokon! Elhangzott az extraprofit is. Persze, lehet, hogy extraprofit volt, bár azért sokan vitatjuk ennek a mértékét, de én nem is azzal szeretnék foglalkozni, hogy a négy érintett lakás-takarékpénztár esetén mi a helyzet, ugyanis ezzel az egész javaslattal, amelyet önök most ide benyújtottak, nemcsak őket büntetik, hanem büntetik azt a több mint egymillió magyar állampolgárt, aki ezzel a módszerrel próbál takarékoskodni, és ez sokkal fontosabb szempont, mint az, hogy ez a négy cég éppen hogyan gazdálkodott. Ha ennyire zavarja önöket az, hogy ők hogyan gazdálkodhattak, ahogy már elhangzott itt képviselőtársam részéről is, nyolc évük lett volna arra, hogy ezt rendszabályozzák, és valamilyen módon mederbe tereljék. Ehelyett önök most büntetik azt a több mint másfél millió embert, akinek az elmúlt 21 évben ilyenfajta megtakarítása volt, és nagyon sokan ennek köszönhetően tudtak lakást venni vagy éppen lakást felújítani.

Ezek tehát egyáltalán nem valós indokok, és elég abszurd dolog az, hogy a családok évében önök itt egy ilyen javaslattal állnak elő, amely egyértelműen a családok ellenében szól. Nem beszélve arról a nem elhanyagolható szempontról, hogy azért ez a rendszer létrehozott egy olyanfajta szolidaritást és felelősségvállalást a családon belül  egymás segítésével azáltal, hogy egymás számára is tudtak ilyenfajta előtakarékosságot kötni , ami nagyon fontos lett volna, és egyértelműen a családok évébe ez beleillett volna. Önök pont ezzel mennek most szembe.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Zárszóként azért szeretném megkérdezni az itt jelen lévő Böröcz Lászlót is mint a Fidelitas elnökét: ön hogy mer a saját tagjainak a szemébe nézni egy ilyen javaslat támogatása után? És megkérdezném Nacsa Lőrincet is, az IKSZ elnökét, aki be sem mert jönni erre a vitára, legalábbis most nincs itt: hogy mernek önök a saját fiataljaik szemébe nézni egy-egy ilyen javaslat megszavazása után, amivel nekik tesznek rosszat? Úgy gondolom, az önök fiataljai számára is nagyon fontos lenne ez a lehetőség, és nem ezeket az embereket kellene büntetni, hanem ha tényleg problémájuk van, akkor hozzanak olyan szabályokat, amelyekkel akár ezeknek a megtakarításoknak a felhasználását lehet kordában tartani, akár ezen cégek gazdálkodását lehet normális mederbe terelni, és ne ezt a másfél millió ügyfelet büntessék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. – Szi-lágyi György: Úgy van!)

(11.00)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre elnézést, hogy ennél a technikai javaslatnál nemcsak 10 percet kell rászánniuk, hanem plusz 5 percet is, de úgy gondolom, hogy van annyira fontos ez a téma, a magyarországi kábítószerhelyzet, hogy azért kicsit beszélgessünk erről a jelenlegi helyzetről, már csak azért is, mert nagyon ritkán van erre lehetőségünk az Országgyűlés színe előtt, sőt akár az illetékes bizottságban is ritkán van erre lehetőség. Mindezt önmagában is kevésnek érzem, amikor mi tudunk erről beszélni, ahhoz képest pedig végképp, amilyen súlyos a helyzet, és amilyen romló tendenciát mutat nemcsak véleményünk szerint, hanem a szakemberek szerint, mindazok szerint, akik látják ennek a területnek a problémáit, a folyamatokat, amik itt az elmúlt években világossá váltak mindannyiunk számára.Érdemes talán visszatekinteni arra, hogy 2013-ban megalkotta az Országgyűlés a nemzeti drogstratégiát, amely 2020-ra a teljes drogmentes Magyarország vágyálmát vetítette ki, amelyet lehet támogatni, merjünk nagyot álmodni, tartja a mondás, tekinthetünk erre így is, hogy egy nagyot álmodott a kormány vagy az Országgyűlés, de azt kell látnunk, hogy nemhogy ez irányba indultunk volna az elmúlt években, hanem számos tekintetben még rosszabb a helyzet, és visszafelé indult el a magyarországi kábítószerhelyzet, és ebben bizony a kormány is számos olyan lépést tett, amelynek okán kialakulhatott ez a helyzet.

Önmagában is világszinten hatalmas probléma a dizájnerdrogok terjedése, és ez tényleg egy olyan verseny, amelyben nehéz felvenni a versenyt az előállítókkal, azokkal a vegyészekkel, akik akár hetente, néhány hetente újabb és újabb szerekkel állnak elő és terjesztik a piacon, világszinten. Pont ezért nagyon fontos lenne a prevencióra helyezni a hangsúlyt, és ennek ellenére, hogy mennyire fontos lenne a prevenció, ahogy azt Rig Lajos képviselőtársam is megemlítette, nemhogy ilyen téren előrelépések történtek volna az elmúlt években, hanem sok esetben még kevesebb forrást fordított erre a kormány, a költségvetésben lévő előirányzatok csökkentek az elmúlt években.

Ennek köszönhetően vagy részben akár ennek köszönhetően is olyan jelek mutatkoznak meg, hogy egyre alacsonyabb az átlagéletkora azoknak a fiataloknak, akik kipróbálják ezeket a szereket, akár dizájnerdrogokról beszélünk, akár a hagyományos kábítószerekről van szó. Bizony az is előfordul, nem ritka eset, hogy nemcsak hogy kipróbálják a fiatalok, egyre fiatalabbak ezeket a szereket, hanem sok esetben akár tíz év körüli kisgyerekeket használnak futárként a drogfutárok, pont azért, mert úgy gondolják, hogy gyerekeket kevésbé állít meg egy rendőr, kevésbé fogja őket ellenőrizni, és bizony egy ilyen tendencia és ilyen konkrét esetek is megmutatkoztak már akár itt Magyarországon, akár világszinten. Ez azért összefüggésben van, úgy gondolom, a prevencióval, amire sajnos egyre kevesebbet fordít a kormány.

Az is egy probléma, hogy a dizájnerdrogok miatt, ahogy említettem, egyre több fiatal kerül ezekkel kapcsolatba, ezáltal az addiktológiai szakrendelés is egyre inkább olyan lenne, amit igénybe kellene hogy vegyenek vagy igénybe tudjanak venni ezek a fiatalok. Ehhez képest nemhogy ennek a területnek a fejlesztését láthatnánk, hanem inkább a visszafejlődését, és az ország számos területén nem elérhetőek ezek az ellátást biztosító területek, ami szintén egy óriási probléma. Óriási probléma, és ehhez képest mondom még egyszer azt, hogy nem látjuk azt, hogy a kormány megfelelő módon kezelné ezt a problémát, érzékelné ennek a súlyát, és ennek megfelelően akár költségvetési összegekkel, támogatásokkal, akár szakemberek megfelelő fejlesztésével, az ellátórendszer, az addiktológiai ellátórendszer fejlesztésével mind-mind olyan lépéseket tenne, amivel tudja korlátozni azt, hogy ez a probléma egyre inkább terebélyesedjen, merthogy mondom még egyszer, ezt látjuk, és a statisztikai adatok is ezt igazolják vissza.

Engedjék meg, hogy befejezésül egy idézetet is mondjak, a kábítószerügy területén dolgozó szervezetek és szakemberek véleményét idézném: hiába minden erőfeszítés a szabályozás erősítésére, a kábítószereket tartalmazó listák késnek, az eljárások hosszúak  erről beszéltünk itt mi is Rig Lajos képviselőtársammal , a kínálatcsökkentéssel kapcsolatos erőfeszítések sikertelenek, mivel a szerek elérhetősége nem csökken, egymás után kerülnek piacra az új szerek, és most már a régiek is visszatértek.

A piac átláthatatlanabb lett, úgy tűnik, hogy a kínálatcsökkentés vonatkozásában az előállítás adta lehetőségek, a kínálat mennyisége egy-egy szer kapcsán inkább meghatározzák a piac működését, semmint a kínálatcsökkentés, a jogi szabályozás és a bűnüldözés a szakemberek által gyengének ítélt próbálkozások csak.

Úgyhogy én arra biztatom államtitkár úron keresztül a kormányt és a jelen lévő kevés kormánypárti képviselőt, hogy érzékeljék ennek a problémának a súlyosságát, és tegyenek hathatós lépéseket annak érdekében, hogy itt a fiatalok megóvása érdekében, a jövő nemzedék megóvása érdekében akár a költségvetési számokat sikerüljön feljebb tornászni, akár szakemberek kiképzése kapcsán, akár pedig a már problémás fiatalok kezelése kapcsán előrelépés történjen.

(16.00)

Ha ez nem fog megtörténni, hanem az a tendencia fog folytatódni, amit itt az elmúlt években láthattunk, az nagyon-nagyon komoly problémákhoz vezethet. Ne várjuk meg ezt a komoly problémát! Köszönöm szépen a figyelmet.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is úgy kezdte az expozéját az előttünk fekvő törvény kapcsán, hogy az egyik, ha nem a legfontosabb része ennek a salátatörvénynek a hallgatói normatíva emelése, amivel egyet is értek, hiszen ez az, ami leginkább érinti a fiatalokat, az ő tanulmányi ösztöndíjuk lehet ezáltal magasabb, de pont azért, mert ez a legfontosabb és ennyire fontos a fiatalok szempontjából, érthetetlen az, hogy miért kellett erre 12 évet várni. 12 évvel ezelőtt, 2007-ben emelték ugyanis utoljára a hallgatói normatívát, amiből a tanulmányi ösztöndíj adható, és 12 év alatt bizony minden más költség, ami egy fiatalt az egyetemi, főiskolai tanulmányai során érint, hatalmas mértékben emelkedett. Elég csak a lakhatási költségekre, a kollégiumi árakra, de leginkább az albérletárakra gondolni, amelyek horribilis összegeket érnek el manapság már, a mindennapi megélhetéssel, az utazással, a jegyzet- és tankönyvtámogatással kapcsolatos költségek mind-mind nagyon komoly emelkedésen mentek keresztül, és önök ennek ellenére 12 évet vártak ezzel az emeléssel úgy, hogy ebből nyolc évet önök kormányoztak. Engedjék meg azt, nem nagyképűségből, de mégis azért elmondva, hogy igenis ezt részben a saját sikerünknek is tekintjük, ugyanis parlamenten kívül a HÖOK volt az, aki napirenden tartotta ezt a témát, a parlamenten belül pedig egyértelműen a Jobbik volt az, aki rendszeresen, különböző felszólalások, költségvetési módosítók, határozati javaslatok során folyamatosan számonkérte a kormányt. Nekem is volt szerencsém nemegyszer Rétvári államtitkár úr mellébeszéléseit hallgatni ennek a kérdésnek a kapcsán, amikor én mindig megkérdeztem, hogy miért is nem emelik az ösztöndíjakat, és soha nem kaptam egyenes, egyértelmű választ.

Azért is fontos a tanulmányi ösztöndíjak emelése, mert a nevében is benne van, hogy tanulmányok után adható, ily módon motiváló tényezőt kellene hogy betöltsön ez a felsőoktatásban részt vevők számára, ugyanakkor az a néhány ezer forint, amit az elmúlt években kaptak a tanulók, a hallgatók akár jó eredményeik után, sok esetben sem érte el, mondjuk, a 10 ezer forintot. Ez mindennek nevezhető, csak nem motiválónak, így az egész rendszer veszítette el azt a lényegét, ami miatt részben kitalálták.

Azért is fontos ez az anyagi ösztönző és segítség a fiatalok szempontjából, mert azt is láthatjuk, hogy az elmúlt években vagy akár évtizedben milyen drasztikus visszaesés látható a felsőoktatási hallgatók létszámát tekintve. Pont a napokban jelent meg egy olyanfajta kimutatás, amely azt hasonlítja össze, hogy 2005-ben még a magyar társadalom 4,2 százaléka volt felsőoktatási hallgató, két évvel ezelőtt pedig, 2016-ban mindez a szám 2,9 százalékra csökkent; 4,2 százalékról 2,9 százalékra, drasztikus visszaesés. De ha nem 11 évet vizsgálunk, hanem mondjuk, csak az önök kormányzásának hat évét, 2010 és 2016 között 25 százalékkal esett vissza a felsőoktatási hallgatók létszáma, és mind-mind ez a visszaesés összefüggésben van azokkal az anyagi tényezőkkel, amelyeket tapasztalhatunk a felsőoktatás kapcsán: egyre inkább az a tendencia, hogy azok tudnak egyetemre, főiskolára bejutni, akik olyan családi háttérrel rendelkeznek. (Dr. Rétvári Bence: Nem igaz!)

Pont ezért is fontos a tanulmányi ösztöndíj, és pont ezért is egyébként mi azt mondjuk, hogy ez az emelés, amit önök most ebben a salátatörvényben megfogalmaznak, egy előrelépés, de nem elégséges előrelépés, mi ennél nagyobbat szeretnénk, nagyobbat tudnánk elképzelni, főleg annak tükrében, hogy azért itt évek óta mi azt hallgatjuk, akár itt a parlamentben, akár a kormánypropaganda különböző termékein keresztül, hogy micsoda siker itt az ország gazdasága, micsoda gazdasági növekedés tapasztalható, mindenre van pénz; tapasztaljuk, persze a „minden” alatt azt kell érteni, ami önöknek fontos. Bízunk benne, hogy a fiatalok is önöknek fontosak lesznek, és nem állnak meg ennek az emelésnek a mértékénél, hanem ennél nagyobb mértékű emelés is várható a következő években.

Az ösztöndíjkérdés egyébként önmagában egy komplex kérdéskör, és mindösszesen egy része ennek az, hogy mekkora is az ösztöndíj mértéke, de magával az ösztöndíj rendszerével kapcsolatban is számos módosítási javaslatunk volt, és lenne is, ami nemcsak a mi javaslatunk, hanem mondjuk, a szakmai érdekképviseletnek, a HÖOK-nak is a javaslata. Egyet szeretnék azért idehozni, például az önköltséges hallgatók tanulmányi ösztöndíját, és kérem is majd államtitkár urat, hogy erre reagáljon válaszában, hogy van-e önökben nyitottság arra, hogy az önköltséges hallgatók is tanulmányi ösztöndíjban részesülhessenek.

Miért is lenne ez fontos? Azért, mert önöknek köszönhetően jó néhány olyan szak van ma, több tucatnyi olyan szak van ma az egyetemeken, amely szinte kizárólag önköltséges formában érhető el, és ráadásul ezek olyan szakok, amelyek nagyon keresettek; gazdasági, jogi és számos más szakot lehetne még felsorolni. Bizony előfordul az, hogy valaki jó tanuló, ennek ellenére nem kerül be államilag finanszírozott képzésre, önköltséges hallgatóként kénytelen felsőoktatási intézménybe járni, ami nagyon komoly terhet ró rá, és nemcsak hogy fizetnie kell a tanulmányaiért, de ő még semmilyen szociális, tanulmányi és más egyéb juttatásban nem részesülhet. Ebből egyenesen következik az, hogy neki bizony munkát kell vállalnia annak érdekében, hogy egyetemen az oktatásban részt tudjon venni, ha pedig valakinek munkát kell vállalnia, az érthetően a tanulás rovására megy.

Engedjék meg, hogy egy idevonatkozó tanulmányból idézzek: „Minden harmadik egyetemista egész évben, a szorgalmi és a vizsgaidőszakban, a tanítási szünetek idején is dolgozik. A munkát vállaló hallgatók 60 százaléka azért vállal munkát, hogy fizetéséből fedezni tudja kiadásait, minden második egyetemista, főiskolás egyenesen azt mondta a kutatóknak, ha nem dolgozna, nem engedhetné meg magának, hogy felsőoktatásban tanuljon.” Kérdezem ezért az államtitkár urat, hogy az önköltséges hallgatók számára is tervezik-e megnyitni annak a lehetőségét, hogy tanulmányi ösztöndíjban és egyéb juttatásokban részesülhessenek.

De a tanulmányi ösztöndíjak egész rendszere egyéb átdolgozást igényel, a HÖOK Jövőkép című tanulmánya is ezt fogalmazta meg. Itt az elmúlt években a felsőoktatásban olyan változások mentek végbe, amelyek miatt a régi rendszer elavultnak tekinthető, amelyek alapján kiszámolták ezeket a tanulmányi ösztöndíjakat. Ezért is lenne fontos, hogy egy központi iránymutatás alapján az egyetemek intézményenként újraszabályozzák a tanulmányi ösztöndíjak által kiosztható összegek nagyságát és ennek a módszertanát.

Egy másik témára áttérve, a doktori képzés kapcsán többen elmondták, és mi is csak üdvözölni tudjuk azt, hogy növelik az állami ösztöndíjjal képzésben részt vevő hallgatók számát, 1270-ről 2 ezer főre. Itt Mellár Tamás utalta arra, hogy ennek ellenére vagy önöknél az a tapasztalat, hogy csökkent az elmúlt években a doktoranduszhallgatók száma. Nem vitatkozva ezzel a kijelentéssel, de talán pont ezen is tud segíteni az, hogy most emelik az állami ösztöndíjasok létszámát. Nekem volt konkrétan olyan ismerősöm, aki azért nem ment doktoranduszképzésre, mert állami képzésre nem jutott be, arra pedig nem volt lehetősége, hogy saját zsebből fizessen ezért a képzésért. Tehát lehet, hogy akár ennek köszönhetően is ez egy picit jobb arányt fog mutatni a következő években.

De ha már a doktoranduszokról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy két kérdést még idehozzak, ami szintén ezt a réteget érinti, és egy régi kérésük a doktoranduszhallgatóknak. Az egyik az úgynevezett nyugdíjkérdés, ugyanis egy 1997. évi törvénynek köszönhetően nem számolják bele a szolgálati időbe a képzés idejét, tehát a doktoranduszok képzésben eltöltött ideje nem számít bele a szolgálati időbe, ez pedig értelemszerűen hátrányt okoz számukra, hiszen a doktoranduszképzés mellett azért nehéz munkát vállalni, ha valaki komolyan veszi a kutatást, a publicisztikák írását, a tanulmányok írását, az oktatást, akkor bizony ez neki nem nagyon fog beleférni. Ez tehát egy olyan kérdés, kérés, ami a doktoranduszkörökben rendszeresen megfogalmazódik, az államtitkár úr felé is azért teszem fel, bár látom, hogy a telefonnyomkodás érdekesebb az ön számára (Dr. Rétvári Bence: Hahaha!), de azért bízom benne, hogy a doktoranduszok kérdése is lesz az ön számára hasonlóan fontos.

A felsőoktatásban részt vevők kapcsán, szintén a doktoranduszokhoz kapcsolódóan meg kell azt állapítanunk, hogy továbbra is fennáll a bérezés, az ő finanszírozásuk érdekében és ennek kapcsán egy probléma: konkrétan egy olyan, munkaerőpiaci folyamatokra megfelelően reagáló életpályamodellre lenne szükség, amely jelenleg nincs meg, és ez bizony azt okozza, hogy rengeteg oktató, kutató hagyja el ezt a pályát, és mivel a piaci igények, a piaci folyamatok olyan irányba mutatnak, hogy ott jobban tudnak keresni, ezért ők is váltanak. Ezért lenne szükség az oktatóikiválóság-növelés érdekében egy, az oktatók valódi, teljesítményközpontú, transzparens előmeneteli rendszerére, ami méri az oktatói teljesítményt, és egyúttal mindezt, az ő bérezésüket versenyképessé kell tenni a piaci folyamatokkal, ugyanis, ha ez nem fog megtörténni, akkor itt nagyon komoly problémák lesznek a jelenlegieken túlmutatóan is.

(12.20)

Mivel felsőoktatásról beszélünk, ezért engedjék meg, hogy egy olyan kérdést is idehozzak, ami szorosan nem kapcsolódik az előttünk fekvő törvényhez, de ha már láttuk, hogy a hallgatói ösztöndíjak kapcsán is sikerült eredményeket elérni, ezért szeretném ezt is rendszeresen itt a Ház előtt felvetni. Ugyanis nagyon komoly problémának látjuk azt, hogy a jelenlegi köznevelési rendszer nem biztosít kellő garanciákat arra, hogy a köznevelésben részt vevő diákok fel tudjanak készülni arra a középfokú nyelvvizsgára, ami 2020-tól feltétel lesz számukra az egyetemekre, főiskolákra való bejutáshoz. Ezt már többször beszéltük itt államtitkár úrral. Mi továbbra is nagyon nagy problémának tartjuk, de nemcsak mi, hanem minden szakember és tanulmány azt mondja, hogy a jelenlegi köznevelési rendszerünk nyelvoktatása nagyon komoly reformra szorul, mert a jelenlegi, hiába van kellő óraszámú idegennyelv-óra a középiskolákban, mégsem képes arra, hogy felkészítsen egy középfokú nyelvvizsgára, vagy az ezzel egyenértékű emelt szintű érettségire. Márpedig, ha nem tud felkészíteni egy diákot a köznevelés rendszere, akkor az a lehetőségük marad, hogy különórákra vagy nyelvkurzusokra fognak járni. Tudjuk nagyon jól, hogy ezt pedig azok engedhetik meg maguknak, akiknél olyan a családi háttér.

Innentől kezdve pedig egy nagyon komoly diszkriminációs tényező lép be ebbe a rendszerbe, azok fognak tudni felsőoktatási intézménybe menni, akiknél a családi háttér lehetővé teszi ezen különórák és nyelvkurzusok igénybevételét, azok előtt pedig, akik szegényebb sorsú családokból származnak, bezárul az egyetem kapuja. Ez tehát egy nagyon komoly probléma, és a felszólalásom elején jelzett tendenciákat, miszerint egyre kevesebben jutnak be a felsőoktatási intézményekbe, csak erősíteni fogja. Ezért arra kérem ily módon is államtitkár urat és a kormány jelen lévő tagjait, hogy gondolják újra a 2020-as bevezetését ennek a rendszernek, halasszák el. Mi alapvetően egyetértünk azzal, hogy majd legyen egy ilyen feltétel, a nyelvtudás sok szempontból fontos, de nem 2020-ban bevezetendő ez a kérdés. Az egy korai időpont, és több tízezer fiatalt zárna ki az egyetemekből és a főiskolákból.

Összefoglalóan: elsősorban a hallgatói normatíva emelése, ezáltal a tanulmányi ösztöndíjak emelése miatt támogatjuk ezt a javaslatot. Kérem a kormányt, hogy az általam felvetett kérdésekre is majd reagáljon, és mind az ösztöndíjak, mind a doktori képzés, mind pedig a nyelvvizsga 2020-as kötelezővé tétele kapcsán tegyék meg azokat az intézkedéseket, ami a fiataloknak fontos lenne, ugyanis minden értelemben fontos, hogy a fiataloknak gesztusokat tegyünk, érzékeltessük velük, hogy fontosak az ország és a kormány számára, hisz tudjuk nagyon jól, hogy mindenáron itthon kell tartanunk a fiataljainkat, és ehhez szükségesek ezek a lépések. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. „Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek Magyarországon, hogy tiszteljék hazájukat és becsüljék, hogy ezen a földön élhetnek. Őrizzétek meg értékeit és emlékeit! Beszéljetek róla úgy, mintha kincs lenne!” II. Rákóczi Ferenc gondolatait idéztem, már csak azért is, mert személye és az általa vezetett szabadságharc eszménye, eseményei mind-mind olyan példák lehetnek számunkra, amelyek elősegíthetik azt, amit ő ebben az idézetben megfogalmazott; hogy a fiatal nemzedékben erősítse a haza iránti tiszteletet, azoknak a megbecsülését, értékeink és emlékeink őrzését, ápolását, ami mind-mind nagyon fontos a jövő generációja számára. Nagy örömmel üdvözöltük ezt a javaslatot itt, amikor megláttuk a benyújtást, már csak azért is, nem tudom, ki emlékszik, ki nem, mert 2011-ben ugyanezt célozta meg a Jobbiknak egy javaslata. 2011-ben Baráth Zsolt képviselőtársammal nyújtottuk be azt a javaslatot, amely Rákóczi-emlékévet szeretett volna kezdeményezni. A 2013. évet céloztuk mi meg akkor a szabadságharcának kitörése 310. évfordulójára. Sajnáljuk, hogy akkor még a Fidesznek valamiért ez nem volt fontos, mert többször leszavazták, de örülünk, ha jó néhány évvel később is, de idekerült a Ház elé, és jövő évben reményeink szerint megvalósulhat ez az emlékév, és megvalósulhat akár egy emléknap is.

Azért azt a kérdést is fel kell vetni, hogy mindazok a dolgok, amelyek kapcsán egy emlékév jogosan felmerült önökben és korábban bennünk is, nem feltétlenül csak egy adott évben fontosak a magyarság számára, hanem olyan értékek ezek, amelyekről évről évre érdemes lenne komolyabb szinten, magasabb szinten megemlékezni; úgy, ahogy például 1956 kapcsán is volt egy emlékév nemrégiben, de emellett minden év október 23-án is megemlékezünk az ’56-os eseményekről. Ebből a szempontból a Rákóczi-szabadságharc, Rákóczi Ferenc személye és a szabadságharc eseménye is olyan lehet, amiről nem biztos, hogy csak a jövő évben kell akár egy éven keresztül kitartóan megemlékezni, hanem évről évre meg kell emlékezni. Van ugyan Rákóczi-emléknap néhány éve, de valljuk be őszintén, önmagában egy emléknap kevés ahhoz, hogy azt a küldetést be tudja tölteni, ami egy ilyen esemény kapcsán fontos lenne.

Ezért gondolatkísérletként felvetem azt, hogy akár érdemes lenne egy nemzeti ünnepnapot is áldozni Rákóczi Ferenc személyéhez és a szabadságharcához kötődően, már csak azért is, mert személye számos szempontból példakép lehet számunkra. Tudjuk nagyon jól, hogy kezdetekben ő távol tartotta magát a politikától, de amikor úgymond a haza hívta, amikor olyan történelmi kihívások érték hazánkat, érzékelte a nemzet sérelmeit, akkor vállalta azt a küldetést, amit neki vállalni kellett, és ahogy el is hangzott már korábbi felszólalásokban, ha csak a saját érdekét nézte volna, akkor ezt nem vállalta volna, mert ő ezen személy szerint csak veszített; birtokait, később száműzetésbe szorulásával azt, hogy hazájától távol kellett élnie, és számos más dolgot is. Ennek ellenére ő vállalta azt a küldetést, ami abban a történelmi szituációban őt megszólította, és nem ellépett előle, nem másra hárította a felelősséget, hanem élére állt ennek a küzdelemnek.

Személye a haza iránti szeretet és szabadság szempontjából is olyan kiemelkedő példa, ami mindannyiunk számára példaértékű lehet, a meg nem alkuvás megtestesítője, a végsőkig kitartás harcosa volt ő, egy olyan tiszta lelkű és becsületes vezető, ami sajnos azért nem túl gyakori a magyar történelemben. Van szerencsére néhány hasonló személyiség, de Rákóczi Ferenc személye ott van az elsők között.

A személye egy olyan egységet is képes volt megteremteni a magyarságon belül, amely át tudott ívelni akár vallási megosztottságon, akár azon is, hogy ki milyen társadalmi rétegből származott. S ez is egy nagyon fontos tanulság napjaink számára, amikor az egységet bizony nagyon sokszor hiányoljuk a magyar társadalomból. Sok-sok ilyen értéket lehet tehát felsorolni, ami miatt az ő személye példaértékű lehet.

(15.20)

Hörcsik Richárd képviselőtársam többször hangsúlyozta itt az egység kifejezést. Ennek kapcsán hadd éljek egy konkrét javaslattal, amivel, úgy gondolom, a Magyar Országgyűlés is a Rákóczi Ferenc személye előtti tiszteletből és a nemzet egységét megmutatva példát tudna állítani, mégpedig azt, hogy ennek a javaslatnak ne csak kormánypárti képviselők legyenek a beterjesztői, hanem az ellenzéki frakciók is képviseltessék magukat benyújtó személyként, csatlakozva az indítványhoz. Úgy gondolom, így válnának hitelessé a Hörcsik Richárd által elmondott szavak is, hogyha erre lehetőséget adnak az ellenzéki frakciók egy-egy képviselőjének, már csak azért is, mert ahogy mondtam, például mi magunk is évekkel ezelőtt ezt kezdeményeztük. Tehát arra kérem önöket, hogy ha a szavak szintjén egyetértünk, és mindannyiunknak az egység kifejezés eszébe jut Rákóczi Ferencről, akkor most egy konkrét cselekedet kapcsán is mutassuk meg, hogy ezt így is gondoljuk, és cselekedetekben is képesek vagyunk ezt alkalmazni.

Az emlékév kapcsán még szeretnék néhány gondolatot megosztani, már csak azért is, mert ha a fiatal nemzedéket célozzuk meg  de természetesen a teljes társadalmat meg kell célozni egy ilyen emlékévvel, de mégis számomra és sokunk számára szerintem a fiatalok mint a jövő generációja kiemelkedik ilyenkor , akkor nagyon fontos lesz a megvalósítás okán annak a példája, ahogy hogyan is kell jól használni azokat a kommunikációs eszközöket, amelyeken keresztül a fiatalokat ma el lehet érni. Egy-egy megemlékezés vagy egyéb hagyományosabb jellegű dolog nem biztos, hogy el fog jutni ehhez a generációhoz. Fontos, hogy éljünk a közösségi média és egyéb olyan lehetőségekkel, ami sokkal inkább tud hozzájuk utat találni.

Fontos lehet az is, hogy Rákóczi Ferenc személyéhez és a szabadságharchoz köthető helyszínekre minél többen elzarándokoljanak, ellátogassanak, nemcsak Kassára, Ónodra, Szécsénybe vagy számos más településre, hanem minél több ilyen településre lenne fontos. De az is fontos lenne, hogy ezeken a településeken legyen is olyan tartalom, program, ami megfogja a fiatalokat. Tudjuk jól, hogy néhány olyan helyszín esetén, amely kötődik Rákóczi Ferenc személyéhez, ez jelenleg nem áll rendelkezésre. Bízom benne, hogy az emlékév kapcsán ilyen téren is előrelépnek, hogy ha egy fiatal vagy kevésbé fiatal úgy gondolja, hogy ő elzarándokol egy ilyen helyszínre, akkor ott olyan tartalommal, programokkal tudják ők fogadni, ami a számára is közvetíteni tudja azokat az értékeket, amiről ez az emlékév szól, és egy tartalmas programban lehet része.

Összességében tehát fontosnak tartjuk ezt az emlékévet. Bízunk benne, hogy önök is nyitottak lesznek az itt elhangzó javaslatokra. Rákóczi Ferenc személyében pedig, úgy gondolom, az egyetértés, az egység megnyilatkozik itt minden frakció részéről, s az emlékév és az annak keretében megrendezésre kerülő programok valóban akkor teljesítik be igazán a hozzájuk fűzött reményeket, ha sikerül minél több magyar ember szívébe vésni a szabadságharc zászlaján szereplő feliratot, amely jól summázza Rákóczi hivatását: Cum Deo Pro Patria et Libertate  Istennel a hazáért és a szabadságért. Ennek jegyében köszönöm meg a figyelmüket. (Taps.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Száz évvel ezelőtt, 1918. november 11-én lett újra független állam 123 év után Lengyelország, és úgy gondolom, hogy a magyar-lengyel ezeréves barátság kapcsán fontos, hogy a Magyar Országgyűlésben is megemlékezzünk erről az évfordulóról, amely lengyel barátaink legnagyobb ünnepe.Ezeréves történelmi barátságot említettem, és ez nem egy költői túlzás, hanem tényeken alapul, hiszen az Árpád-kortól kezdve napjainkig ezernyi olyan közös dolgot lehet felsorolni, ami összeköti a két nemzetet. Számos olyan uralkodónk vagy éppen neves történelmi személy volt, akinek akár lengyel felmenői voltak, közös uralkodóink voltak, Nagy Lajostól kezdve Báthory Istvánon keresztül, számos olyan történelmi esemény volt, amikor megsegítettük egymást, egymás hazájában leltek menedéket magyar emberek, vagy éppen ’48 vagy ’56 kapcsán segítette egymást a két nemzet. Tehát ez egyáltalán nem csak egy szimbolikus dolog, hanem tényeken alapul.

És nemcsak a múltunk közös, hanem a jelenben is számos olyan kihívás van, amely közös a két nemzet számára. Mindkét ország szenved attól, hogy a társadalmának egy jelentős része ment kényszerből külföldre, nagyon fontos ezért, közös probléma, hogy megtörténjen például az a bérfelzárkóztatás, amit a Jobbik is lengyel szövetségeseinkkel közösen zászlajára tűzött, a bérunió megvalósítása, hogy árakban is utolérjük a nyugat-európai színvonalat.

Közös probléma például a brexit kapcsán az ott élő magyaroknak vagy éppen a lengyeleknek a sorsa, hogy ne legyenek másodrangú állampolgárok, közös probléma és közös feladat, hogy megvédjük a migrációtól a keresztény Európát. Úgyhogy számos olyan pont van manapság is, amiben együtt kell dolgoznunk. Mindebből a közös múltból és a közös ügyeinkből, a jelenben lévő közös ügyeinkből fakadóan a Jobbik és a Jobbik ifjúsági tagozata immáron hét éve rendszeresen november 11-e kapcsán Lengyelországba egy utat szervez, és idén is egy nagyon szép létszámú delegációval vettünk részt ezeken az eseményeken, amelyek ezek a hétvégén megrendezésre kerültek.

Szávay István képviselőtársammal, Pintér Tamás és Mirkóczki Ádám képviselőtársaimmal és többtucatnyi ifjúsági tagozatos és Jobbik-taggal vettünk részt ezen a túrán, amelynek keretében a szombati napon lengyel szövetségesünkkel, a Ruch Narodowyval egy saját megemlékezést szerveztünk, megkoszorúzva Roman Dmowski szobrát, másnap pedig részt vettünk a fantasztikus élményt jelentő lengyel függetlenségi meneten.

Az idei meneten a híradások, az objektív híradások szerint 250 ezer, azaz negyedmillió lengyel hazafi vett részt, és szerencsére ott voltunk mi is, magyarok, többek között más országok delegációjával együtt is, és mindaz, amit ott átéltünk, az szavakban nehezen kifejezhető. Nehéz elmondani azt, hogy milyen érzés volt, amikor megjelentünk ott a - mondom még egyszer - 250 ezer lengyel hazafi között magyar zászlóinkkal és az erre az alkalomra készített molinónkkal, amely molinón lengyelül és magyarul az a szöveg szerepelt: ezredévnyi barátság, százévnyi függetlenség, tartson mindkettő örökké!

Amikor ezt lengyel barátaink elolvasták, akkor onnantól kezdve tényleg azt az érzést, amit ott a köszönetük jeleként kinyilvánítottak felénk, azt nehéz elmondani. Megtapsoltak minket, együtt skandáltuk akár a „ria, ria, Hungária!”, akár a „lengyel, magyar két jó barát” ismert rigmusát, odajöttek megköszönni nekünk, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk, részt veszünk a nemzeti ünnepükön. Tehát az a szeretet, ami áradt belőlük, az tényleg, úgy gondolom, hogy minden jelenlévő számára egy nagyon fontos emlék volt. Ezért is voltunk mi ott, és tényleg amit ott megtapasztaltunk, hogy 250 ezer ember, a legkisebbektől a legnagyobbakig ott volt, ez mind nagyon-nagyon emlékezetes volt számunkra. Nekem is megmaradt örök élményként, ahogy hat kisgyermek, kislány ott egy kifeszített lengyel zászlót vitt, vagy éppen mellettük néhány méterre egy idős házaspár egymásba karolva vonult végig a tömegen.

Nagyon pozitív példát láttunk tehát itt a lengyel hazafiságból, és tényleg nagy élmény volt ott lenni lengyel testvéreinkkel ezen a meneten. Én tehát bízom benne, ezen élményen is alapulva, hogy ez a barátság nemcsak egy múltbeli dolog lesz, hanem időről időre meg tudjuk ezt újítani, a közös ügyeink kapcsán tudjuk egymást segíteni. Ezúton is arra kérem magyar és lengyel testvéreinket is, hogy ápoljuk ezt a nagyon értékes kapcsolatot, ezt a nagyon értékes barátságot, és felszólalásomat is azzal szeretném zárni még egyszer, amit a molinóra is írtunk: évszázadnyi függetlenség, évezrednyi barátság, tartson mindkettő örökké! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényben meghatározott és az államtitkári expozéban elmondott szándékok pozitívak, előremutatóak, ki ne szeretné azt, hogy legyen rend a filmgyártás, -forgalmazás, -minősítés, -támogatási rendszer terén, hogy ne legyen összeférhetetlenség az elbíráláskor, hogy legyen támogatva a filmművészet, legyen valós értékén kezelve a magyar filmkincs és a hozzáfűződő szerzői jogok, a kiskorúak szerepeltetésének a szigorítása, újraértelmezése és a kiskorúak védelme. Ezek mind-mind pozitív célok, de sok esetben azért az ördög a részletekben rejlik, és mi úgy érezzük, hogy most is így van. A törvény egyik legvitatottabb, legérdekesebb része az új pénzalap, a médiamecenatúra létrehozása, és pont azért, mert ez a legvitatottabb, a legérdekesebb része, én is ezzel szeretnék egy kicsit hosszabban foglalkozni. A javaslat egyik fontos célja és létrehozásának egyik fő motivációja, hogy egy olyan elkülönített pénzalapot hozzon létre és működtessen, amely a médiamecenatúra működésének analógiájára építve támogassa a televíziósműsor-készítést, kiemelten a magyar történelem büszkeségre okot adó eseményei kapcsán. Ez már önmagában elgondolkodtató, értelemszerűen pozitív, hogy önök is ezt jelölik meg fő célként, de ez felveti azt a kérdést is, hogy ez talán egy önvallomás is, hogy önök is érzékelik azt, hogy eddig nem igazán történt meg az ilyen jellegű filmeknek a támogatása. És ez egyébként nemcsak a Jobbiknak egy állandó kritikája, hogy kevés olyan történelmi film készült, amely a múltunk olyan eseményeit dolgozná fel, amelyek egyaránt büszkeségre adnának okot minden honfitársunk számára, hanem egyébként kormányközeli körökből is megfogalmazódott ez a kritika, hogy az Andy Vajna által finanszírozott filmek kapcsán nem nagyon tudunk ilyet említeni. Készültek közönségfilmek, ahogy az államtitkár úr is elmondta, komoly látogatottsággal, de ezek más jellegű filmek. Úgyhogy mi örülünk, hogy ez az új pénzalap ilyen jellegű célt megfogalmaz, és bízunk benne, hogy ez meg is fog valósulni.

Ugyanakkor pont az elmúlt évek tapasztalatai alapján azért számos kritika fogalmazható meg. Az ötlet tehát támogatható, az elképzelés jó, az új pénzalap létrehozása teljesen indokolt, azonban pont azt a mechanizmust hagyja elveiben változatlanul, amely eddig is egy jól körülhatárolható kör állami pénzzel való támogatását segítette. Ez a támogatás a javaslat szerint most bővülni fog, ki fog terjedni más műfajokra is, ezeken a területeken is helyzetbe fogja hozni a kedvezményezetti kört. És miért is merülnek fel bennünk ezek az aggályok? Hát, például azért, mert a televíziósfilm-mecenatúra pénzalapjának kezelője a filmkollégium lett, ahogy az elhangzott, a filmkollégiumban pedig ennek az elnöke a Médiatanács elnöke által kinevezett Médiatanács-tag lesz, innentől kezdve a kormányközelisége vitathatatlan. Értem én, hogy le van fektetve itt is, illetve a másik két-két tag delegálásánál, hogy milyenfajta szakmai szempontoknak kell megfelelni, de láthattuk az elmúlt évek gyakorlatából, hogy itt azért nagyon komolyan megjelent a kormányközeliség kritériuma is, és az is problémát vet fel, hogy a maradék két-két tagot kormányrendeletben meghatározott miniszter delegálja öt évre, ami önmagában nem garantálja a korrekt szakmai hozzáállást, a támogatások odaítélésének szakmai szempontokon alapuló figyelembevételét.

Mondom tehát még egyszer: a Médiatanács elnöke által kinevezett Médiatanács-tag lesz ennek a filmkollégiumnak az elnöke, és a kormány megfelelő minisztériuma által kinevezett két-két tag pedig a tagja. Komoly kérdéseket vet ez fel, hogy valóban a szakmai szempontok fognak-e érvényesülni, vagy pedig más, politikai szempontok fognak dominálni.

További kritikánk, hogy az öt évet, amelyre ezek a delegációk szólnak, hosszú időnek tartjuk, ez konzerválja a bejáratott, preferált beszállítók támogatásokkal történő folyamatos ellátását, a valós versenyhelyzet nehezen elképzelhető, nyugodtan kijelenthetjük, hogy akár elképzelhetetlen. A médiamecenatúránál is általános probléma, hogy ugyanazok az emberek ugyanazokat az embereket támogatják, a függetlenség is csak egy látszat, előre borítékolható, hogy a filmkollégiumnál is hasonló lesz a helyzet. Ezért például mi az ötéves delegációs időt is rövidebbre, akár két évre javasolnánk.

A többes finanszírozás is felmerült egy-egy produkció, egy-egy film kapcsán, a javaslat ugyanis nem oldja meg az Európai Bizottság által jóváhagyott, 2024. december 31-éig hatályos filmtámogatási rendszerben leírt támogatáshalmozódási problémákat sem. Ez az erre használt, a gyakorlatban alkalmazott technikákkal továbbra is kijátszható, hiszen mindössze azt szabályozza, hogy ha egy produkció például a médiamecenatúrától már támogatást kapott, akkor a filmkollégium már nem támogathatja. Véleményünk szerint azt kellene a törvényben rögzíteni, hogy az a filmelőállító, amely a tárgyévben bármelyik állami finanszírozótól támogatást kapott, az a tárgyévben másik produkcióval a másik állami finanszírozónál, a filmkollégiumnál például már ne pályázhasson. Ha ez nincs rögzítve, azzal fogunk szembesülni, hogy egy exponált, alanyi jogon támogatott producer minden évben mindkét helyről támogatást fog kapni, és összességében elviszik az állami pénzek egy nagyon nagy részét.

A javaslat tehát központosít, értékbeli elbírálásra garanciát nem ad, a kormányközeli kedves beszállítók köre nem változik, szakmai, illetve tehetségalapon a támogatási rendszerbe továbbra is nagyon nehéz lesz bekerülni, egy újabb elkülönített felhasználói forrást jelent ez a NER kedvezményezettjei számára. Könnyen előfordulhat, hogy a létrehozandó alap keretében elkészült produkciók valójában nem kulturális értékek létrehozását, hanem a kormánynak kedves alkotók támogatását szolgálják majd, emellett potenciális lehetőséget teremthet arra, hogy a kormányközeli médiumok újabb csatornán keresztül kapjanak támogatást, hiszen a mecenatúra révén akár államilag finanszírozott tartalomhoz is hozzájuthatnak a tévék.

Honnan történhet a finanszírozás? Az is egy jogos kérdés, hogy azért manapság nehéz különbséget tenni egy mozifilm és egy televíziós film között, sokszor ez csak akkor dől el, hogy éppen hol mutatják be az adott filmet, így nagyon könnyen előfordulhat, hogy a médiamecenatúránál elutasított film esetleg bepróbálkozik a filmkollégiumnál, ahonnan támogatást kap ugyanarra a pályázatra, és akkor ugyanúgy hozzájut ahhoz a pénzhez, annyi a végkimenetelbeli különbség, hogy nem a moziban, hanem majd a tévében lesz a premier.

Úgyhogy komoly problémákat és kérdéseket, aggályokat vet fel ez a filmkollégium, ugyanakkor nem csak erről szól ez a törvényjavaslat, egy-egy mondat erejéig szeretnék másra is utalni.

A 16 év alattiak munkavállalása kapcsán pozitív a kezdeményezés, annak értékeljük, ugyanakkor fura, hogy a törvénytervezet az engedélyezést úgynevezett éjszakai forgatásra kizárólag a gyámhatóság hatáskörébe helyezi, és egyetlen helyen sem említi meg a szülőt vagy a szülői felügyeletet gyakorló gyámot. Fontosnak tartanánk, hogy azért akár ők is bekerüljenek valamilyen formában ebbe a megfelelő passzusba.

És, tisztelt államtitkár úr, hogyha már itt filmekről beszélgetünk a Házban, akkor engedje meg, hogy egy aktuális kérdést idehozzak! Az elmúlt napokban a filmes szakmát, de azon túlmenően a magyar társadalom egy jelentős részét is foglalkoztatja a készülő nándorfehérvári film állítólagos forgatókönyvének a napvilágra kerülése. Én bízom benne, hogy itt mindösszesen egy mai, ma használatos szóval élve egy fake newsról beszélünk, amikor azt lehetett olvasni  egyébként érdekes módon kormányközeli portálokon , hogy a film nem Hunyadi János személyének, a törökverő daliás hadvezérnek, nem a magyarság fényes győzelmének állít emléket, hanem sokkal inkább egyfajta fantasy műként, kitalált szereplőkkel próbálja megeleveníteni ezt a történetet, mindezt 7, azaz 7 milliárd forintból  óriási összegről van szó, tudjuk nagyon jól, hogy ez még a filmkészítésen belül is egy kiugróan magas összeg. Én tehát arra szeretném kérni az államtitkár urat, hogy nyugtasson meg itt az Országgyűlésben is mindenkit, hogy ez a Hegedűs Bálint által készített forgatókönyv, amely állítólagosan kiszivárgott, nem a végleges forgatókönyv, és nem ilyen formában fog megvalósulni ez a film.

(9.10)

Úgy gondolom, hogy óriási szégyen lenne, ha ez, a múltunk egyik legdicsőségesebb eseményét bemutató produkció ilyen formában valósulna meg, és mondom még egyszer, ez komoly visszhangokat váltott ki az elmúlt napokban. Ezért élnék azzal a lehetőséggel, hogy államtitkár urat kérdezzem arról, hogy vajon ez a végleges forgatókönyv vagy pedig csak egy olyan munkapéldány, amely valójában nem fog megvalósulni. Köszönöm szépen előre is a válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik egyetért mindazokkal a célokkal, amiket most két ízben is hosszadalmasan hallhattunk, hogy mennyire fontos minden ország, így hazánk számára is az, hogy a megfelelő társadalmi, gazdasági, politikai döntéshozatalt megalapozó számok minél inkább frissen álljanak rendelkezésre a döntéshozók számára, vagy éppen tisztában legyünk olyan kérdésekkel, amelyek szintén a magyar társadalom vonatkozásában fontosak, így értelemszerűen én nem ezeket a fontos érveket szeretném  amik az indokolásban is egyébként hosszasan kifejtésre kerültek  megismételni, inkább néhány kérdést, észrevételt szeretnék felvetni. Amikor a javaslatot kézbe fogtam, akkor értelemszerűen az egyik első dolgom az volt, hogy összevetettem a 2011. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslattal a mostanit, a ’21-es népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, és nem kellett sokáig keresgélnem, az első néhány paragrafusban már rögtön egy érdekes különbségre is leltem. Ez pedig az 1. § (2) bekezdése, amely a 2011. évi népszámlálás alkalmával még úgy szólt, hogy a 2011. évi népszámlálás kiterjed a Magyarországon élő vagy pedig az átmenetileg külföldön tartózkodó állampolgárokra. A mostani javaslatban ellenben ez úgy szerepel, hogy a Magyarország területén élő vagy 12 hónapnál rövidebb ideig külföldön tartózkodó állampolgárokra terjed ki ez a népszámlálás.

(12.00)

Ugye, itt a mondat második felében van egy különbség, és én rögtön szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy mi az oka ennek a különbségnek, hogy 2011-ben még mindenkit, aki akár csak átmenetileg külföldön tartózkodott, nyilvántartásba vettek, most viszont csak azokat fogják nyilvántartásba venni, akik 12 hónapnál rövidebb ideig tartózkodnak külföldön. Úgy gondolom, azért ez egy érdekes különbség, és főleg annak tekintetében, hogy itt a mai hazai közéletben, ha a népszámlálás adatai, illetve úgy általában a magyar társadalomra vonatkozó adatok szóba kerülnek, akkor nem arról szoktunk beszélgetni meg vitatkozni, hogy hány férfi és nő van a magyar társadalomban vagy milyen a családi helyzete a magyar társadalomnak, hanem például pont az elvándorlás kérdése az, amely nagyon komoly ellentétet okoz itt az ellenzék és a kormánypártok között, hogy mégis milyen nagyságú az elvándorlás mértéke Magyarországon, hány százezer fő érintett ebben. Ebből a szempontból nem mindegy az, hogy ez a paragrafus például megváltozott, ugyanis ez azért felvet kérdéseket.

Mi lesz azokkal, akik például állandó lakhellyel Magyarországon rendelkeznek, viszont 12 hónapnál, tehát egy évnél több ideje vannak külföldön? Szerintem mindannyian tudunk ilyenre példát mondani, nem egy-két embert érint ez, hanem sok tízezer embert érinthet, akiknek, még egyszer mondom, a kötődésük miatt vagy bármilyen más indíttatásból kifolyólag itt van állandó lakhelyük, ugyanakkor életvitelszerűen más országban dolgoznak.

Az is kérdést vet fel, hogy mi van azokkal, akik ugyan hazajárnak, mondjuk, évente egy-két alkalommal néhány napra vagy egy-két hétre, és mondjuk, kötődnek annyira az országhoz, hogy szeretnének ebben a népszámlálásban részt venni, és ezáltal nemcsak az állandó lakhelyük van itt, hanem mondjuk, ha megkérdezzük őket, akkor azt is mondják, hogy egyébként ők 12 hónapnál nem több ideig tartózkodnak külföldön. Tehát őket egyébként számításba veszik, de gyakorlatban az ő itthoni jelenlétük évente néhány napra korlátozódik. Mondom még egyszer, azért fontos itt az elvándorlás kérdése, mert ha a népszámlálás adataira vagyunk kíváncsiak, akkor ez az a vitatéma, ami időről időre, akár a parlamentben, akár különböző más helyszíneken is szóba kerül, és nagyon nincs egyetértés ebben a kérdésben. Nemcsak önmagában a tény megállapítása miatt fontos ez, hanem az ebből levonandó következtetések szempontjából is, mennyire súlyos az elvándorlás problémája, és milyenfajta lépések szükségesek ennek a folyamatnak a lassítása, megállítása és hosszú távon visszafordítása érdekében. Úgyhogy bízom benne, hogy kapok ezekre a kérdésekre érdemi választ, és akkor tudunk közösen beszélgetni ilyen szinten legalább az elvándorlás kérdéséről.

A második különbség, amit önök is említettek itt a ’11. és ’21. évi népszámlálás között, ez a név rögzítése. Azért azok a kételyek, amikre itt képviselőtársam is utalt, nem véletlen merülnek fel a magyar társadalomban. Örülünk, hogy a KSH közvélemény-kutatása ilyen magas számot mutatott ki, de azért érdemes a kételyekkel is foglalkozni. Egy olyan országban, ahol a kormánypártok rendszerszinten működtetnek egy Kubatov-listát, és lassan már ott tartunk, hogy az utolsó portásnál is, amikor egy ilyen munkahely betöltésére keresnek valakit, megnézik, hogy a Kubatov-lista alapján ő most éppen hova sorolható, akkor bizony érthető az, hogy a magyar társadalom egy jelentős részében van aggály, kétely azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt két népszámlálással kapcsolatban most a nevét is megkérdezik, és erről is be kell számolnia.

És egyébként a magyar népszámlálások kapcsán történelmileg is van egyfajta kétely a magyar társadalomban. Sajnos voltak olyan esetek itt az elmúlt 150 évben, az 1870-es első népszámlálástól, amikor későbbiekben ezeket a népszámlálási adatokat olyan célokra használták fel, ami bizalmatlanságot kelt a magyar társadalomban. Még a XIX. század végén, amikor az osztrák közigazgatás végezte ezt, vagy éppen ’45 után, amikor erre hivatkozva telepítették ki a német állampolgárságú embereket. Tehát itt azért történtek olyan történelmi események, ami miatt egy általános bizalmatlanság is megfogalmazódik a magyar társadalomban.

Kis színesként azért, nem tudom, önök is biztos ismerik azt a történetet, amikor 2001-ben első alkalommal kérdeztek rá a felekezeti hovatartozásra, és az angolszász országokban tiltakozásul, hogy miért is kell erre válaszolni, akkor például Új-Zélandon és Nagy-Britanniában a társadalom egy jelentős része jedi vallásúnak nevezte vagy regisztráltatta magát, az új-zélandi társadalom több mint egy százaléka tiltakozásképpen jedi vallású lett Új-Zélandon például. Csak kis színesként, nehogy nálunk tiltakozásképpen meg, mondjuk, az egymillió Mészáros Lőrinc országa legyünk, mindenki ezt diktálja majd be, akinek éppen kételye, fenntartása van ezzel kapcsolatban. Úgyhogy ez a dolog azért, úgy gondolom, hogy nem véletlen alakult ki itt azok körében, akik akár a KSH véleményére válaszul bizalmatlanságot fejeztek ki, vagy attól függetlenül is bizalmatlanok. Mert egyébként hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy a bizalmatlanság bennem is megvan például, és szerintem nagyon sokan vagyunk ehhez hasonlóan, attól függetlenül statisztikai és egyéb szempontok alapján érthető, hogy a családi név és az utónév is regisztrációra kerül. Ennek a szakmai indokai igenis adottak, ettől függetlenül, mondom még egyszer, a bizalmatlanság sokunkban megvan.

A kitöltés módjával kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Mindannyiunk érdeke, hogy az online kitöltés és ezáltal a magyar társadalom informatikai, ha lehet így nevezni, műveltsége növekedjen. 2011-ben a társadalom 19 százaléka töltötte ki online módon a kérdőíveket. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot szeretnénk megfogalmazni, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy valamilyen módon motiválni, akár jutalmazni azokat az embereket, akik ezt online módon teszik meg. Úgy gondolom, hogy ez egy helytálló és megfontolandó javaslat lenne abból a szempontból is, hogy akár egy jutalom nem feltétlenül növelné ennek az egész népszámlálásnak a költségigényét, már csak azért sem, mert egyébként is költségekkel jár az, ha egy kérdezőbiztosnak egy személlyel el kell készítenie ezt az adatfelvételt. Ugye, annak van egy egységára, amit ezeknek a biztosoknak ki szoktak fizetni. Ha nem az az adott, KSH által foglalkoztatott ember kapja meg ezt a díjat, hanem maga a kitöltő, az önmagában nem növeli a teljes népszámlálás költségvetését, viszont mégis előremutatóbb az, ha motiváljuk az embereket, hogy online módon töltsék ki ezt a kérdőívet. Úgy gondolom, hogy ezt érdemes talán megvitatni és átgondolni.

Ha már a költségek szóba kerültek, akkor szeretnék arra is választ kapni, hogy a 2011-es népszámlálás kapcsán a más országokkal való összehasonlítás alapján a népszavazási költségek nálunk 2000 forint/főre jöttek ki, ez körülbelül 7-8 dollárnak megfelelő összeg. A dollárt azért jelzem, mert nemzetközi összehasonlításról van szó, és például Máltán 4,9 dollárból hozták ki ezt a népszámlást, mégpedig úgy, hogy ők is a hagyományos népszámlálási módszer, tehát nem a regiszteralapú és nem is az úgynevezett kombinált népszámlálás módszerét alkalmazták, amelyek egyébként érthetően olcsóbbak lennének; de a hagyományos alapúnál is létezik nemcsak Málta, hanem több ország esetében is, amely olcsóbban kihozta a népszámlálást. Ugyanakkor mi ennek kapcsán nem láthattunk semmilyen beszámolót arról, hogy akár a korábbi népszámlálás mi alapján került ennyibe, miért drágább nálunk, mint más országokban, és ugyanez a 2021-es népszámlálás kapcsán is felmerül, hogy vajon a költségek hogy fognak kinézni ilyen téren. Értelemszerűen törekedni kellene arra, hogy minél kevesebből ki tudják hozni ezt a népszámlálást.

Zárásképp még egyszer az elvándorlás kérdésére szeretném felhívni a figyelmet, ezt tartom a legkardinálisabbnak, hogy a népszámlálás kapcsán erre is minél reálisabb adatokat kapjunk, és onnantól kezdve talán elkerülhetőek lennének azok a viták, amelyeket jelenleg is folytatunk a parlamentben. Amikor az elvándorlásról beszélgetünk, akkor nem arról tudunk vitázni, hogy hogyan kellene ezt a kérdést megoldani, hanem arról, hogy mennyire súlyos a jelenség, hány embert érint ez. Fontos lenne, hogy a 2021-es népszámlálás, ha előbb nem is, de legalább a 2021-es segítségünkre legyen abban, hogy érdemi vitákat tudjunk ilyen módon folytatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a Jobbik is támogatja ezt a törvényjavaslatot, nehéz lenne vitatni azokat az előnyöket, amikor két felsőoktatási intézmény között nemzetközi szintű megállapodás jön létre. Ezeknek vannak valóban előnyei, előremutatók az ilyenek, mégiscsak azért bővül egy-egy intézménynek, ebben az esetben a Budapesti Corvinus Egyetemnek a nemzetközi kapcsolatrendszere, új kutatói, tudományos munkatársi, oktatói kapcsolatok alakulhatnak ki, olyan oktatási módszerekkel ismerkedhetnek meg ezáltal a Corvinus Egyetem diákjai, oktatói, amire egyébként nem lenne lehetőség. Egyértelmű tehát, hogy támogatni kell. Nem is szeretném sokáig húzni a szót, de azért egy zárójeles megjegyzésként nem átallom megjegyezni azt, hogy azért mégiscsak ez azokban a napokban történik, amikor komoly politikai vita van azzal kapcsolatban, hogy a CEU-nak ez az államközi megállapodás nem jön létre, más egyetemeknek sikerül. Az egyiknek összejön, a másiknak nem, lehetne ezzel viccelődni, de azért itt komoly problémáról van szó. Ugyanakkor nem szeretném megnyitni ezt a vitát, már csak azért sem, mert tudjuk nagyon jól, hogy itt nem szakmai vitáról, hanem politikai vitáról van szó a CEU kapcsán. Mi nem a konkrét intézményről szeretnénk véleményt alkotni, hanem önmagában azt a fajta kormányzati szándékot ítéljük el, amikor politikai akarat szempontjából ítélnek meg felsőoktatási intézményeket, és ennek következtében tesznek olyan lépéseket, amik akár el is lehetetlenítenek egy-egy intézményt. Mi ezt nem tartjuk jónak, de még egyszer mondom, nem ezt a vitát szeretném ezen napirendi ponton belül lefolytatni, de az időzítés miatt azért nem lehetett ezt nem kihagyni.

Összefoglalóan tehát támogatjuk ezt a javaslatot, előremutatónak tartjuk, és bízunk benne, hogy minél több hasonló lesz a magyarországi felsőoktatási intézmények kapcsán, és ezáltal is a felsőoktatásunk fog fejlődni jó irányba.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években jó néhány alkalommal felszólaltam már az Országgyűlésben az M9-es gyorsforgalmi út tervezett szakaszaival kapcsolatban, ez ugyanis nagyban érinti választókerületem és szűkebb értelemben vett szülőföldem területét, megvalósulva komolyan hozzájárulna annak fejlődéséhez. Szülővárosom  Kecel , valamint Kiskunhalas, Jánoshalma, és a déli határ vidékének is nagy segítség lenne a projekt megvalósulása, jó hatással lenne valódi munkahelyek teremtésére, új beruházások elindítására, befektetők idecsábítására, az országos úthálózatba való bekapcsolódásra, a régió nagyobb városainak és a fővárosnak a gyorsabb elérésére. A projekt azonban közel másfél évtizede nem haladt érdemben vidékünkön, és még csak az előkészületeiről sem hallhattunk az utóbbi években. Például a kormány hivatalos honlapján a legfrissebb hír az M9-es autópályával kapcsolatban egy 2015. áprilisi keltezésű bejegyzésben olvasható.

Remélhetőleg most végre történik előrelépés az ügyben, ugyanis Varga Mihály miniszter úr a Nemzeti Versenyképességi Tanács múlt heti ülése után bejelentette, hogy elfogadták és a kormány elé terjesztik a versenyképesség javítására irányuló főbb javaslataikat. A miniszter úr sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján a versenyképességi csomag részét képezi az M9-es is, pontosabb információt azonban még nem tudhattunk meg az építkezésről.

Nagyon bízom benne, hogy döntési helyzetben prioritásként fogják kezelni az M9-esnek e szakaszát is, amely érinti a választókerületemet, hiszen ez a térség sajnos jelentős infrastrukturális, gazdasági, versenyképességi elmaradásban van például a nyugati országrészekhez képest, amit olyan statisztikai adatok is alátámasztanak, mint hogy a megye egyes járásaiban a legalacsonyabb az egy főre jutó éves nettó jövedelem országos szinten.

Kérdezem ezek alapján államtitkár úrtól, hogy miért kellett ennyit várni az M9-es fejlesztésére. A mostani javaslat milyen konkrétumokat tartalmaz a gyorsforgalmi úttal kapcsolatban? Bács-Kiskun megyében pontosan milyen nyomvonalon fog haladni, és mely városokat fog érinti az M9-es? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Viharos napokat élünk itt, a Magyar Országgyűlésben, így nem egyszerű felülemelkedni ezen és olyan pátoszos gondolatokat megfogalmazni, amiket egyébként megérdemelne ez a napirend, hiszen abszolút közel áll saját személyemhez is és a Jobbik frakciójához is az, hogy minél több gesztust tegyünk a magyar-lengyel barátság érdekében, és ahogy elhangzott, ne csak gesztusok legyenek ezek, hanem minél több gyakorlati cselekedetben is nyilvánuljanak meg. Fontos lenne tehát pátoszos gondolatokat megfogalmazni. Az is fontos lett volna véleményünk szerint, hogy ha már ennyire pártok felett állónak tekintjük a magyar-lengyel barátságot, nagyon helyesen, akkor ne csak kormánypárti képviselők legyenek a benyújtók ennél a javaslatnál. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy 2016-ban, amikor hasonló módon egy gesztust tettünk, a magyar-lengyel szolidaritás éve kapcsán egy határozati javaslatot fogadott el teljes összhangban a Ház, akkor minden frakció adott egy benyújtót. Én örültem volna, és még örülnék most is egy ilyen gesztusnak. Úgy gondolom, ez is azt mutatná meg, hogy nem a kormánypártok kiváltsága ennek a fajta barátságnak az ápolása, hanem ebben tudunk pártok feletti módon gondolkodni.

Kis apróság, de talán érdemes lett volna november 11-ére időzíteni ennek a javaslatnak az elfogadását, mégiscsak az a százéves évforduló lengyel barátaink függetlenségének kivívása alkalmából, és nem így, házszabálytól való eltéréssel, kapkodva, bizonyos szempontból kicsit méltatlan körülmények között megtárgyalva ezt a javaslatot. Úgy gondolom, egy százéves évfordulóra azért volt bőven idő előkészülni, és ez nem egy váratlan dolog számunkra.

Nem szeretném megismételni azokat a történelmi tényeket, amikre alapozva be tudjuk mutatni, hogy itt nem egy szimbolikus barátságról van szó, hanem ez igenis tényeken alapul; azokat a történelmi személyiségeket, uralkodókat, hadvezéreket, eseményeket, amik kapcsán a szolidaritását ki tudta egymás felé nyilvánítani a két nép. A kölcsönös segítségnyújtások és egyéb összefonódások mind-mind azt támasztják alá, hogy milyen élő kapcsolattal és milyenfajta múlttal is rendelkezik ez a barátság. Ezeket nem szeretném megismételni, inkább csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy erre a kapcsolatra ne nosztalgiával tekintsünk, hanem  ahogy többen is utaltak itt rá előttem a felszólalók közül  egy élő kapcsolatként tekintsünk, amit ápolni kell, a jövő generációjának átadni, és mindenki a maga módján próbáljon ehhez hozzájárulni.

Ilyen tekintetben nagyon büszke vagyok az én közösségemre, a Jobbikra is, hogy mi is nemcsak nosztalgiaként tekintünk erre, hanem élő kapcsolatokkal rendelkezünk lengyel barátaink kapcsán, rendszeresen szervezünk kirándulásokat Lengyelországba, vagy éppen most november 11-én is egy komoly delegációval vettünk részt Varsóban a megemlékezéseken különböző ünnepségeken. Nemegyszer fordult elő, hogy például a Jobbik ifjúsági tagozata olyan pályázatot írt ki, amely a magyar-lengyel barátságot ápolta, és ezt a tudatot erősítette a fiatalokban. Tehát mi is egy élő kapcsolatként tekintünk erre a barátságra, és ezt szeretnénk szorgalmazni, hogy minél több gyakorlati példán keresztül vagy akár az oktatási rendszer elemeit felhasználva a jövő generációjával is megismertessük azokat a tényeket, amik itt elhangzottak és amik miatt fontos ez a barátság, és amik miatt át kell adni ezt a jövő generációjának.

A Jobbik tehát támogatja ezt a javaslatot, értelemszerűen is közel áll a szívünkhöz, és örülünk is minden ilyen gesztusnak. Bízunk benne, hogy sok hasonló gesztus lesz még lengyel barátaink felé, és még egyszer mondom, a gyakorlati tettekben is meg fog nyilvánulni ennek a kapcsolatnak az erősödése, a magyar társadalommal való minél jobb megismertetése, mert így tudjuk elérni a célunkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! (A mikrofonja nem működik megfelelően.)

ELNÖK: Kérek szépen egy hordozható mikrofont a képviselő úrnak. (Kézi mikrofont állítanak a képviselő elé.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Ifjúsági Tagozata országos kampányt és egyben aláírásgyűjtést indított „Esélyt a továbbtanulásra!” címmel, amelynek célja az, hogy 2020-tól ne lépjen életbe az a jogszabály, amely alapján csak középfokú nyelvvizsgával lehetne bejutni a felsőoktatási intézményekbe, egyetemre, főiskolákra. Le kell szögezni rögtön az elején, hogy a Jobbik mindig is a nyelvtanulás mellett volt, részletes programunk van arra vonatkozóan, hogyan is fejlesztenénk a nyelvoktatást, és például az is nekünk köszönhető, a Jobbik javaslata volt, hogy az első nyelvvizsga ingyenes lett most már a fiatalok számára. Mi alapvetően a nyelvtanulás mellett vagyunk, ez a javaslatunk tehát nem ez ellen szól. Sőt, a hosszú távú céllal egyetértünk, azzal, hogy egy ilyen bemeneti követelmény legyen majd a felsőoktatási intézményekben.

Nekünk a problémánk az, hogy a 2020-as dátumot túl korainak érezzük. Miért is érezzük túl korainak? Azért, mert azt az alapvetést tartjuk helyesnek, hogy ha ilyen szigorú követelményeket szab egy kormány, akkor először a feltételrendszert, az ahhoz a követelményhez hozzásegítő feltételrendszert reformálja meg, márpedig a köznevelési rendszerünkben a nyelvoktatásra nagyon is ráférne a reform, ugyanis számos tanulmány, szakmai szervezet, sőt a tanárok maguk is azt támasztják alá, hogy a köznevelési rendszerben a nyelvoktatásunk nem képes felkészíteni a diákokat a nyelvvizsgára, így pedig, ha nem tudja felkészíteni őket, akkor sokan ki fognak szorulni a felsőoktatási intézményekből.

Azért is probléma ez, mert azok, akiknek a családi helyzetük, az anyagi helyzetük lehetővé teszi, hogy különórákra, nyelvtanfolyamokra járjanak, ők hozzáférhetnek, így majd elérhetik a nyelvvizsga szintjét, nyelvvizsgát tudnak tenni, számukra nyitva áll az ajtó majd a felsőoktatási intézményekben. De azon szegényebb sorsú családokból érkező diákok számára, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy különórákra több ezer forintot fizessenek, vagy éppen egy több tízezer forintos nyelvtanfolyamra beiratkozzanak, ők nem fogják elérni azt a nyelvtudásbeli szintet, hogy nyelvvizsgázni tudjanak, így előttük bezárul a felsőoktatási intézmények kapuja. Ez tehát, ez a 2020-as bevezetés egy anyagi alapú diszkriminációt jelentene a felsőoktatásban.

Ez nemcsak ebből a szempontból súlyos, hanem abból a szempontból is, hogy az elmúlt tíz évben egy nagyon súlyos felsőoktatási hallgatói létszámcsökkenést tapasztalhattunk: az elmúlt tíz évben a magyar társadalom 4,2 százalékáról 2,9 százalékára csökkent azon emberek száma, akik a felsőoktatásban vesznek részt. Több tízezres csökkenés tapasztalható tehát a felsőoktatási hallgatók számában, a felsőoktatás csendes leépítése zajlik, és ha ez a rendelet 2020-tól érvénybe lépne, akkor bizony felgyorsítaná ezt a folyamatot, márpedig Magyarország céljának annak kellene lennie, hogy minél több kiművelt, versenyképes fiatalja legyen, olyanok, akik a szorgalmuk és tudásuk alapján tudnak diplomát szerezni, nem pedig attól függően, hogy milyen a család anyagi helyzete.

A 2020-as bevezetéssel egyébként nemcsak a Jobbiknak vannak komoly kritikái, hanem hozzá kell tenni, hogy az összes ellenzéki párt is egyetért ezzel, ők is problémásnak tartják a 2020-as bevezetést, de hogy nehogy azt gondolják, hogy itt pártpolitikai kérdésről van szó, ezért szeretnék egy pártoktól független személyt is idézni. Konkrétan az alapvető jogok biztosa fogalmazta meg, idézem: „Az alapvető jogok biztosának vizsgálata szerint alapjogi szempontból aggályosan és kellő előkészítés nélkül írták elő a felsőoktatásba való bekerülés egyik feltételeként a nyelvtudás új, szigorúbb követelményét.” Székely László ombudsman javasolta az emberi erőforrások miniszterének a jelenlegi iskolai idegennyelv-oktatás infrastruktúrájának erőteljesebb fejlesztését, és azt, hogy a felkészülési idő garantálása érdekében is tegyék későbbre az emelt szintű követelmény bevezetésének időpontját. Részletesen indokolja egyébként Székely László, hogy miért is lenne ez fontos. Úgy gondolom, ő aztán nem vádolható pártpolitikai elfogultsággal, szakmai szempontokból vizsgálta meg ezt a kérdést, és ugyanarra jutott, mint amire mi.

Annak érdekében, hogy ez változzon, és a kormányra nyomást tudjunk gyakorolni, hogy elhalassza a bevezetést, ezért egy országos, részben felvilágosító kampányba kezdünk, részben pedig aláírásgyűjtéssel szeretnénk ezt a nyomásgyakorlást kifejezni. Facebookon szeretnénk kampányt indítani, illetve országosan a helyi tagjaink, aktivistáink és az ezzel a céllal egyetértőknek a segítségét várjuk az aláírásgyűjtésben. Nagyon örülök, hogy a tegnapi napon az egyik ellenzéki párt ifjúsági szervezetének vezetője már megkeresett, hogy ők is segítenek, és várhatóan mások is fognak ebben segíteni. Bízunk benne, hogy ennek hatására, ezzel a nyomásgyakorlással célt tudunk érni, és 2020-tól nem kerül bevezetésre ez a feltétel, hanem majd csak a későbbi években, ezáltal nem fogunk anyagi alapon diszkriminálni fiatalokat, és ezáltal több tízezer fiataltól elvenni azt a lehetőséget, hogy diplomát tudjanak szerezni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szilágyi György: Úgy van!  Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokat hallhattunk a kormánytól már arról, hogy milyen lehetőségeket nyit meg a CSOK mindazoknak, akik tudnak élni vele. Ugyanakkor tény, hogy több millió ember van ma Magyarországon, aki nem tartozik ebbe a kategóriába azért, mert nem felelnek meg a feltételeknek, vagy azért, mert élethelyzetükből adódóan még nem végleges lakhatást keresnek, hanem csak ideiglenest.Az természetes, hogy a családok a hosszú távú stabilitás és a kiszámíthatóság fényében a saját tulajdonú lakást preferálják, azonban nem feledkezhetünk meg azokról  főként fiatalokról , akik még a legtöbb esetben csak ideiglenes lakhatást keresnek, mert nem mernek belevágni az eladósodással járó hitelfelvételbe. Éppen ezért értetlenül állunk Novák Katalin államtitkár asszony azon kijelentése előtt, miszerint a kormány azért nem gondolkodik szociális bérlakásépítési program indításában, mert arra nincs igénye a magyar társadalomnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem nem a CSOK-ra vonatkozik, ezért kérem, ne is arról beszéljen válaszában, hanem azokról, akik kívül maradnak az igénybe vevők körén. Velük mikor foglalkoznak? Mikor hallhatunk végre arról, hogy más országokhoz hasonlóan nálunk is foglalkoznak az albérletárak helyzetével, vagy épp beindítják azt a bérlakásépítési programot, ami piaci árnál alacsonyabban tenné lehetővé fiatal pároknak, életkezdésben lévőknek, segítségre szorulóknak a lakhatást? (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Úgy van!) Nem véletlenül hangsúlyozza a Jobbik évek óta azt, hogy egy megfizethető bérlakásszektor létrehozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a CSOK-on kívüli újabb eszközökkel próbálják feloldani a lakhatási válságot.

A kérdés tehát továbbra is adott, tisztelt államtitkár úr: várható-e, hogy a kormány foglalkozik végre az albérletárak helyzetével, vagy hogy beindítja a bérlakásépítési programot? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kevesebb mint egy év múlva súlyos károkat okozhat az önök politikája több tízezer tehetséges magyar fiatal számára. Ennyi idő maradt ugyanis hátra addig, amíg a kormány tervei szerint életbe lép az a rendelet, amely már csak középfokú nyelvvizsgával tenné lehetővé a felsőoktatásba való bejutást. Számos alkalommal hangsúlyoztuk már, hogy a Jobbik kiemelten fontosnak tartja a nyelvoktatást. Egyetértünk azzal is, hogy a felsőoktatásba való bekerülés megkövetel egy bizonyos tudásszintet, amelynek a nyelvismeretben is meg kell nyilvánulnia. Azonban ilyen követelmény állítása előtt elengedhetetlen a kellő felkészítés biztosítása. Jelenleg ennek a feltételrendszernek a magyar közoktatási intézmények jelentős része képtelen megfelelni, ezért a rendelet 2020-as hatálybalépése több tízezer fiatal számára okozna súlyos hátrányokat. Be kell látni, hogy az önök által megállapított céldátum még túl korai, el kell ezt halasztani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kötelező nyelvvizsga bevezetésével olyan fiatalok ezreit lehetetlenítik el, akik például nem rendelkeznek kitűnő nyelvérzékkel, de más területeken egyébként tehetségesek; vagy épp azokat zárja el a diplomaszerzés elől, akiknek a családja nem bírja kifizetni azokat a tetemes költségeket, amelyekbe a különórák kerülnek, vagy a nyelvkurzusok elvégzése jár. A Jobbik szerint az effajta anyagi diszkrimináció teljes mértékben elfogadhatatlan. Ezzel a hátrányos helyzettel kapcsolatban a Jobbik mellett egyébként számos szakmai szervezet is egyetért, ahogy Székely László, az alapvető jogok biztosa is kifejezte már többször az ellenvetéseit.

Egy dologban minden, a problémát ismerő személy és szervezet egyetért: alapvető nyelvoktatási reformokra lenne szükség. Persze, örülünk a fiatalok kétszer kéthetes külföldi útjának, amit most bejelentettek, azonban ez önmagában egyáltalán nem jelent megoldást. Mindaddig, amíg olyan a nyelvoktatásunk minősége, hogy a más országokban elégséges nyelvórák számának a másfélszerese sem elégséges a nyelvvizsga megszerzéséhez, addig az alapok megreformálásával kellene kezdeni. Lehet, hogy ott nagyobb szükség lenne azokra a milliárdokra, amiket most a fiatalok utaztatására szánnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt az ideje végre, hogy észre vegyék: nincs meg a kellő feltételrendszer ahhoz, hogy 2020-tól hatályba lépjen ez a szigorú kritérium. Számos olyan területen fog ez súlyos következményekkel járni, ami most is hiányszakmának számít, az egészségügyben, a tanári pályán vagy épp a mérnöki, műszaki pályán.

Mindezek alapján a kérdésemre egyértelmű választ szeretnék kapni: elhalasztjáke a nyelvvizsgát 2020-tól felvételi követelményként előíró rendelet hatálybalépését, vagy tovább folytatják a felsőoktatás csendes leépítését, és több tízezer fiatalt fognak kizárni a felsőoktatásból. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Nem tudom elfogadni a választ. Egyetlen elfogadható válasz lett volna (Dr. Rétvári Bence: Mi lett volna az?), hogy hány évvel halasztják el ezt a követelményrendszert. (Dr. Rétvári Bence: Hat éve tudott!) Mert államtitkár úr is említette, hogy ha 2014-ben, amikor bevezetésre került ez a rendelet, arra szánták volna a hat évet, hogy valóban megteremtsék a feltételrendszert, akkor most nem itt tartanánk. Nem ott tartanánk, hogy a felsőoktatásba jelentkezők 48 százaléka nem rendelkezett nyelvvizsga-bizonyítvánnyal 2018-ban. 48 százaléka! Tehát gyakorlatilag minden második felvett embert önök nem engednének be egyetemre, főiskolára.2010 óta 140 ezerről 105 ezerre csökkent a felsőoktatási hallgatók száma, 25 százalékos csökkenés volt ez. Ha jövőre életbe lép ez a rendelet, akkor még drasztikusabban fog csökkenni a felsőoktatási hallgatók száma. Államtitkár úr, be kellene látniuk, hogy ez a javaslat szakmailag elhibázott, igazságtalan, mert több tízezer fiatalt fog elzárni a felsőoktatástól, ezért mielőbb el kellene halasztani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(15.30)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Éves szinten diákok százezrei vállalnak munkát, hiszen a mindennapos kiadások vagy épp a tandíj kifizetése, a lakhatás biztosítása a legtöbb családnak nagy terhet jelent. Így két lehetőség közül választhatnak: vagy hitelt  például diákhitelt  vesznek fel, ezzel hosszú évekre eladósítva magukat, vagy dolgozni kezdenek.A diákok kiszolgáltatott helyzetét azonban  a fiatal korukból adódó jogi és egyéb tapasztalataik hiányát  gyakran kíméletlenül kihasználják a munkáltatók. Több esetben számoltak be olyan problémákról, hogy az iskolaszövetkezetek csak nagyon későn, például a hónap második felében utalják a megkeresett munkabért, ily módon egyes kiadásokat csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak fizetni a fiatalok.

A bérek alacsony szinten való beragadása szintén gondot okoz, de előfordul, hogy feketén dolgoztatják a diákokat, érvénytelen szerződést kötnek velük, vagy éppen nem tartják be a szerződésben foglaltakat a munkáltatók.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik következetesen és a leghatározottabban kiáll a diákmunkások érdekét szolgáló biztonság és méltó körülmények biztosítása mellett, ezért is hangoztatjuk már évek óta folyamatosan, hogy sürgősen fel kell lépni az előbb említett visszásságokkal szemben.

Az önök részéről azonban még semmi érdemi intézkedést nem láthattunk, hiszen évek óta meglévő problémák ugyanúgy jelen vannak most is a rendszerben. Nem elegendő politikai haszonszerzés céljából foglalkozni a fiatal munkavállalók problémáival, mint ahogyan azt tették a diákmunkásokat kihasználó Czeglédy Csaba ügyében. A diákok a valós problémáikra valós megoldásokat követelnek. Éppen ezért szükséges a visszaélések felszámolása érdekében szigorítani az ellenőrzéseket, biztosítani kell ingyenes jogsegélyszolgálatot a diákmunkásoknak, és ki kell zárni az adó- és járulékkedvezményt biztosító rendszerből a diákok jogait súlyosan megsértő munkahelyeket, valamint iskolaszövetkezeteket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem mindezek után az, hogy mikor hallgatják meg végre a fiatalokat, és kezdik el a diákmunkások érdekeit is figyelembe venni a munkavállalókéval szemben. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi nap folyamán is elég hosszan és a mai nap is már több órán keresztül hallgatom itt a felszólalásokat, és a kormánypárti képviselők rendre felmondják a kommunikációs paneleket: a családok költségvetése, a családok állnak a középpontban, a magyar családok az elsők, és még lehetne sorolni azokat a mondatokat, amikkel azt próbálják kifejezni, hogy önök a családok szempontjait mennyire fontosnak tartják. Teszik mindezt úgy, hogy egyetlenegy fideszes képviselőtől sem hallottam, hogy beszélt volna egy olyan problémáról, ami szinte az összes családot valamilyen módon érinti, ez pedig az elvándorlás kérdése. Mennyire őszinte önöktől a családokra való hivatkozás, ha az elvándorlásról, hiszen, mondom még egyszer, szinte minden egyes család rokonságában van érintett, aki valamilyen módon, valamilyen időszakban, valamennyi időre külföldre kényszerült, arról egy szót se szólnak? Államtitkár úr úgy fogalmazta, hogy önszántukból nem beszéltek erről a fideszes képviselők, államtitkár úr ugyanakkor beszélt erről, magyarázkodásképpen, amikor ellenzéki képviselőtársaim hozzám hasonlóan felemelték ennek a problémának az érdekében a szavukat, és felhívták erre a figyelmet, akkor államtitkár úr különböző statisztikák mögé bújt. Tisztelt Államtitkár Úr! Tegye már meg nekem, legyen szíves, hogy elmegy egy nagymamához, aki évente egyszer találkozik az unokájával, s azt mondja neki, hogy Marika néni, ne tessék foglalkozni az elvándorlással, ne tessék azzal foglalkozni, hogy a kisunokájával már csak Skype-on keresztül tud beszélni, mert Romániából többen vándorolnak ki. Vagy álljon egy oda egy tízéves gyermek elé, és mondja azt neki, hogy Pistikém, ne foglalkozz azzal, hogy édesapádat évente kétszer látod, mert egyébként Szlovákiából többen vándorolnak ki.

(11.20)

Ne haragudjon, de ez gyávaság és ez érzéketlenség, hogy a statisztikák mögé menekül mindaközben, amikor itt emberi sorsokról van szó.

És az a legszomorúbb ebben az egész helyzetben, hogy most, amikor mi itt a költségvetés vitájánál ezt a témát tárgyaljuk, akkor nem arról tudok önökkel vitatkozni, hogy az az x milliárd forint, amit önök előirányoznak arra, hogy a kint lévő, kint dolgozó, kényszerből elvándoroltakat hazahozzuk, az az x milliárd forint elége rá, vagy szerintünk több kellene rá, hanem arról kell itt vitáznunk, hogy az elvándorlás probléma-e, és hogy egyáltalán mekkora probléma. És engem tényleg nem érdekel, és az érintetteket sem érdekli, hogy a környező országokban mi a helyzet. Ha valaki beteg, azt nem fogja az megvigasztalni, hogy vannak nála súlyosabb betegek is, és itt erről van szó.

Magyarország ilyen szempontból beteg. Probléma, hogy az emberek kényszerből  vannak persze, akik önszántukból, azzal semmi probléma nincs, de vannak nagyon sokan, több százezren, akik kényszerből  elmennek Magyarországról a jobb élet reményében, mert nem tudnak itthon megélni. Magyarország ilyen szempontból beteg, és minket az nem fog boldogítani, hogy Románia, Ukrajna vagy nem tudom, melyik szomszédos ország még betegebb ilyen szempontból, és onnan a társadalom még nagyobb rétege vándorol el.

Úgyhogy én arra kérem államtitkár urat és a fideszes képviselőket, hogy ne statisztikák mögé bújjanak, és ne azzal próbáljanak minket jobb kedvre deríteni, hogy itt vannak rosszabb helyzetben lévő országok, hanem végre foglalkozzanak a probléma súlyának megfelelően az elvándorlás kérdésével. És tényleg őszintén sajnálom, hogy nem a probléma kezelésének nagyságrendjéről, hogy hány milliárd forint, milyen eszközökkel, milyen megoldási javaslatokkal próbálják ezt orvosolni, hogy nem erről tudunk mi vitatkozni, hanem hogy kelle ezzel a problémával foglalkozni. Véleményünk szerint kell, és önmagában nem elég az, hogy majd itthon olyan körülményeket teremtenek, amik miatt hazajönnek az emberek. Mégis, milyen körülményeket teremtenek itthon? Nyugati bérek vannak itthon? Hát, nagyon nem! Lehet, hogy volt reálbér-emelkedés, én azt nem vitatom, de én például a saját választókerületemben azt tapasztalatom, hogy ha valaki, mondjuk, a főnöke elé odaáll, hogy béremelést szeretne, a főnöke azt válaszolja neki, hogy nem fogok neked béremelést biztosítani, vagy nem fogom emelni a fizetésedet, hozok inkább szerb vagy éppen román vendégmunkásokat, mert nálunk, Bács megyének a déli részén ez a bevett szokás, hogy hoznak román, vagy éppen szerb munkásokat. És nem fogják emelni, nemhogy minimálisan sem, nemhogy a nyugati bérek szintjéig, de még minimálisan sem.

Mégis, miért jönnének haza? A jó egészségügy miatt? Hát, ne vicceskedjünk már! Képviselőtársaim bőven beszéltek és fognak még beszélni itt az egészségügy helyzetéről. Vagy éppen mi miatt jönnének haza? A színvonalas oktatás miatt? Úgy gondolom, hogy ez is önmagában vicc  és majd szeretnék kicsit az oktatásról is beszélni kicsit bővebben, hogy ahelyett, hogy például erre a területre is többet költenének, ahelyett itt is az inflációt sem éri el az oktatásra költött források emelkedése.

De térjünk vissza az elvándorlásra, kicsit bizonyítva, hogy igenis itt probléma van, részben a múltbeli adatokat elemezve. A portfólió elemzése szerint 610 ezer honfitársunk hagyta el az országot. A kivándorlás mértéke jelentősen felgyorsult 2011 óta. Lehet, hogy az utóbbi években néhány ezerrel csökkent, fogadjuk el ezt az adatot, én nem szeretném vitatni, de ha 2011-hez viszonyítjuk, az évi 13 ezres nagyságú kivándorlás 40 ezerre nőtt, több mint háromszorosára. És tudjuk nagyon jól, hogy azért ezek a statisztikák mindig alulbecsültek, hiszen nagyon sok ember nem számolja fel teljes mértékben az itthoni létét jelentő adminisztrációs dolgokat, hisz úgy van vele, hogy bármikor hazajöhet, tehát ezek a statisztikák alulbecsültek, de mégis, 2011-hez képest az évi kivándoroltak száma megháromszorozódott.

És ha már itt a szomszédos országokról beszélünk, mert önök statisztikákban szeretnek erre hivatkozni, akkor nézzük meg a visegrádi négyekhez képest, hogy milyen arányban változott Magyarországon és ezekben az országokban az évi elvándoroltak száma. És azt kell látnunk, hogy a növekedés messze a legmagasabb a visegrádi négyeket alkotó országok közül. Csehországban a 2010-es szint felére csökkent az évente kivándorlók száma. Ajánlom államtitkár úrnak ezt a statisztikát. 2011-2017 között Magyarországról is több százezer honfitársunk ment el. És az is egy érdekes adat, hogy nő a külföldi országokban állampolgárságot szerzők száma, ami azt bizonyítja, hogy nemhogy ezek az emberek, ha már elmentek, akkor jönnének haza, hanem egyre többen úgy döntenek, hogy véglegesen ott maradnak, mert az itthoni helyzetek olyanok, amik nem vonzóak a számukra.

De nézzünk még egy statisztikát vagy még egy tényt, ami mutatja ennek a helyzetnek a súlyosságát: a fiatalok és a jól képzettek mentek el. Ezt már nem kell nagyon részletezni, hogy ez milyen veszélyt rejt Magyarországra nézve, a jól képzettek és a fiatalok mennek el. Aztán ennek következményeként, ha a fiatalok elmennek, akkor nagyon sok esetben már a gyermekük is külföldön születik, és ez is egy múltbeli adat, hogy minden hatodik gyermek külföldön születik, minden hatodik magyar gyermek már külföldön születik. 2010-2016 között összesen mintegy 78 ezer gyermek hazai anyakönyveztetését kérték magyar állampolgárságú szüleik, akik külföldön születtek.

De hogy ne csak a múltról beszéljek, mert lehet mondani, hogy biztos azért nem foglalkoznak az elvándorlással, mert úgy gondolják, hogy ez egy múltbeli probléma, és már megoldódott, tehát szeretnék a jövőre nézve is egy-két adatot mondani, és azt gondolom, hogy még nem is a legriasztóbbakat, hanem középértéket, mert lehet ebből is pesszimistábbakat, optimistábbakat találni. A 19-29 évesek 60 százaléka készül, vagy gondolkodik rajta, hogy külföldre megy, ez összesen 1,2 millió magyar ember, a már elvándorolt körülbelül 0,5-1 millió magyar ember között. A kivándoroltak 20-25 százaléka hosszú távra tervez külföldön, 25 százaléka pedig úgy nyilatkozott, hogy végleg kint akar maradni.

Persze, nem biztos, hogy ezek megvalósulnak, bízunk benne, hogy ez csak hirtelen felindulás, és majd kevesebben fognak végleg kint maradni vagy akár elvándorolni, mindannyiunknak ez lenne az érdeke, hogy ne kelljen sokaknak, mondom még egyszer, sokaknak kényszerből külföldre mennie, de mindezek a számok, anélkül is, hogy bízunk benne, hogy nem ilyen nagyságrendben fognak megvalósulni, mutatják azt, hogy mennyire komoly problémáról van szó.

És egyébként az is egy érdekes dolog, hogy a problémát néhány éve önök még érzékelték. Néhány éve létrehozták a „Gyere haza, fiatal!” programot. Nem nagy nagyságrenddel, talán 100 milliós vagy 200 milliós költségvetéssel, és nem is nagy sikerrel, mert összességében 107 fiatalt sikerült hazahozni ezzel a programmal, de mégis érzékelték, hogy valamit tenni kellene annak érdekében, hogy segítsék a kint dolgozókat annak érdekében, hogy egy lökést, egy segítséget adjanak nekik, hogy megtegyék azt a lépést, hogy hazatérnek. Ez a program megszűnt. Azt mondták, hogy nem volt hatékony, és ezt nehéz is vitatni, amikor néhány száz millió forintból száz-egynéhány fiatalt tudtak hazahozni. Ez azért, való igaz, hogy nem hatékony.

De az, hogy önök semmit nem hoztak létre ehelyett, és a mai napig nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan segítsék a külföldön dolgozókat, hogy hazatérjenek, milyen adminisztrációs, bürokratikus vagy más segítséget adjanak nekik munkakeresésben, albérletkeresésben az itteni élet elkezdéséhez, hogy önök nem adnak ehhez semmilyen segítséget, az egy óriási bűn. Egy óriási bűn, mert ezzel Magyarországot hozzák veszélybe. Ezek az emberek lehet, hogy egy életre kint fognak letelepedni, ott fognak ragadni, ott nőnek fel a gyermekeik, akikben már a magyar állampolgársági érzés, a magyar identitás gyengébb lesz. Ilyen szempontból óriási bűn!

A fő mondanivalóm, sajnos az időm lejártával, hogy az elvándorlás kérdésével önöknek sokkal inkább kellene foglalkozni. Ez a költségvetés jelen pillanatban az elvándoroltakról való lemondás költségvetése. Én arra kérem a kormány tagjait, érzékeljék, hogy itt nem pártpolitikai kérdésről van szó, a Jobbik nem az egyik programpontját szeretné ráerőltetni a kormánypártokra, hanem egy olyan nemzetstratégiai kérdést szeretnénk a felszínre hozni, amelynek megoldása, kezelése az ország érdeke. Bízom benne, hogy ennyi józan belátás lesz önökben is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kereken száz évvel ezelőtt ezekben a hónapokban, ezekben a hetekben a Tanácsköztársaság ideje alatt honfitársaink százai haltak meg ártatlanul vagy éppen azért, mert szembe mertek szállni azzal az embertelen rendszerrel; rájuk szeretnék emlékezni a mai felszólalásomban. Emlékezni kötelességünk, egy belső kötelességünk. Egy család, egy magánszemély emlékezik felmenőire, ezt tesszük halottak napján vagy épp az év többi napján, egy település emlékezik a felmenőire, ezt tesszük a Tanácsköztársaság napján, például a saját szülővárosomban is, Kecelen, ahol 28 áldozata volt a Tanácsköztársaságnak, és a keceli emberek ennek az évfordulónak a kapcsán megemlékeztek a keceli lakosokról, akik annak idején meghaltak, és egy nemzetnek is kötelessége emlékezni azokra a felmenőire, akik annak idején ártatlanul estek el ezekben az időszakokban.

Fontos emlékeznünk, és fontos arról is beszélnünk, hogy a Tanácsköztársaság alatt mi is történt, mi történt ebben a 133 napban, a Kun Béla nevével jelzett vörösuralom ideje alatt. Mondhatjuk, hogy ez volt a kommunizmus eszméjének első magyarországi megjelenése, annak az eszmének, amely az egyenlőséget hirdette, de amikor az érdekük úgy kívánta, akkor, tudjuk nagyon jól, egyenlők között vannak egyenlőbbek, csak hogy Orwell Állatfarmjából idézzek, és ők is ezt alkalmazták; ez az egyenlőség is egy hamis eszme. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az emberek különbözőek, ki-ki tudása, szorgalma, kitartása alapján más-más fajta ember, és ez nagyon helyesen így van, tehát ez az egyenlőség is egy hamis eszme, és ők erre próbáltak egy egész rendszert felépíteni, mégpedig erőszakkal felépíteni.

Érdemes arról is megemlékezni, hogy nemcsak a Tanácsköztársaság ideje alatt, amely egy viszonylag kis időszak volt hazánk történelmében, hanem világszerte az elmúlt egy évszázadban több mint százmillió halálos áldozata volt a kommunizmusnak. Egy ilyen rendszernek az első megjelenése volt a Tanácsköztásaság, amely olyan egészséges és például a Jobbik által is fontosnak vallott értékek ellen volt, mint a nemzet. Hiszen tudjuk, hogy a kommunistáknak nem a nemzet számít, hanem az, hogy a proletárdiktatúra, a proletártudat meglegyen az emberekben, és ott már egyáltalán nem számított a nemzeti öntudat, vagy hogy ki-ki büszke legyen akár a magyarságára vagy más nemzethez tartozóként a saját maga nemzetiségére. Jellemzője volt ennek az eszmének az egyház-, a hitellenesség, és ez számos konkrét tényezőben megnyilvánult, úgyhogy egy ilyen eszméről beszélünk, és erről emlékezünk.

Kecelen, ahogy említettem, szülővárosomban is emlékeztünk, ugyanis 1919 júniusában a Duna-Tisza közén számos településen történtek kisebb-nagyobb lázadások, amikor is a vidéki keresztény, nemzeti gondolkodású parasztság azt mondta, hogy elég volt, elég volt a rekvirálásokból, elég volt abból, hogy tőlük próbálták elvenni a terményeket és minden olyat, ami vihető volt, és ezzel próbálták a Tanácsköztársaság bázisát jelentő nagyvárosokban jelen lévő ipari munkásságot kiszolgálni és a kedvükben járni. De sokan mondták akkor, hogy elég volt, és ennek hatására az akkori rendszer Szamuely Tibor vagy épp Cserny József vezetésével olyan terrorkülönítményeket állított fel, amelyek végigjárták szépen ezeket a településeket, és ott különböző kegyetlenségek árán végeztek ki embereket vagy végeztek el olyan, állatiasnak mondható cselekedeteket, amiket nem is szeretnék itt megemlíteni.

(13.10)

Kecelen is így volt, Kecelen 28 áldozata volt ezekben a hetekben ennek a kegyetlenkedésnek. De hát így járt a Duna-Tisza közén Kalocsa, Harta, Cegléd, Nagykőrös, Abony, és még lehetne sorolni a településeket. Összességében több száz áldozata volt ezeknek a heteknek, a Tanácsköztársaságnak és a Tanácsköztársaság által kinevezett emberek kegyetlenkedéseinek.

Nagyon büszke vagyok, hogy településemen, Kecelen egy közösségi adakozás eredményeként a 100. évfordulóra, 2019. június 23-ra egy emlékművel emlékeztünk meg a 28 mártírról, a 28 ártatlan emberről, és ez az emlékmű innentől kezdve remélhetőleg örökké fogja ezekre az emberekre emlékeztetni a kecelieket vagy éppen az arra járókat.

Én azt szeretném zárszóként kívánni, hogy ne csak a keceliekre, hanem minden áldozatra emlékezzünk, és emlékezzünk arra is, hogy milyen eszme nevében végezték ki ezeket az embereket, és követték el ezeket a kegyetlenkedéseket, és a jövőben se feledjük el soha, hogy a kommunizmus ilyen jellegű tevékenységekre volt képes. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Többször beszéltünk már itt, a Ház falain belül a nyelvvizsga kötelezővé tételéről a felvételikhez 2020-tól. És nem véletlenül beszéltünk erről sokszor, ugyanis ha ez valóban életbe lép, ha nem sikerül meggyőznünk a kormányt ennek a döntésnek a hibás mivoltáról, akkor bizony ezreket, ha nem éppen tízezreket zárunk el a felsőoktatástól, igazságtalanul. Úgy is mondhatnám, hogy kevesebb mint fél év múlva kezdődik a magyar felsőoktatás végső kivéreztetése, ugyanis fél év múlva válik kötelezővé az egyetemi jelentkezéshez a középfokú nyelvvizsga. A Jobbik már többször kifejtette álláspontját, hogy kiáll a tanulni vágyó diákok mellett, és ellenzi ezt a törvényt. Ott voltunk akkor, amikor a diákok és a szakmai szervezetek tüntettek a Kossuth téren. Többször szólaltunk fel képviselőtársaimmal a diákok védelmében, valamint a Jobbik ifjúsági tagozata aláírásokat is gyűjtött ez ügyben. Azonban a kormány valami oknál fogva nem akarja meghallgatni se a diákok, se a szakmai szervezetek, se pedig a mi álláspontunkat.

Számos alkalommal hangsúlyoztuk már, hogy a Jobbik egyetért azzal, hogy a felsőoktatásba való bekerülés megkövetel egy bizonyos tudásszintet, aminek a nyelvismeretben is meg kell nyilvánulnia, azonban értsék meg, hogy ilyen követelmények állítása előtt elengedhetetlen lett volna a kellő felkészítés biztosítása.

Csak egy példa: pontosan 4500 tanár hiányzik a közoktatásból, ezért előfordul, hogy teljesen más szakos, de középfokú nyelvvizsgával rendelkező pedagógusok tanítanak nyelvet (Dr. Rétvári Bence: Ezt honnan tudod?), amit mi teljesen elfogadhatatlannak tartunk. A kormány nem teljesítette ezt a feladatát, ugyanakkor elvárják a diákoktól a nyelvvizsga meglétét.

Tudjuk jól, hogy a válasz minderre mindig az, hogy már több éve bejelentették ezt a felvételi változást, de arról már kevesebb szó esik, hogy a kormány ezekben az években érdemlegesen nem segítette a közoktatást és abban a nyelvoktatás helyzetét. A kormányzati kommunikáció mindig hangoztatja a középiskolai cserediákprogramot és a nyelvi diákhitelt. Ugyanakkor nézzük meg, hogy ezek mikor lépnek hatályba, mikor kezdik el kihirdetni: a nyelvi csereprogramok 2020-tól indulnak el, miközben a felvételi eljáráshoz kötött nyelvvizsga is ekkor indul el. A nyelvi diákhitelt is csak most léptették életbe. Így felmerül a kérdés, hogy hol volt eddig a kormány. Miért kell az utolsó pillanatban lépni, amikor tudjuk jól, hogy a nyelvtanulás nem történik egyik percről a másikra, és nem is olyan dolog, amit egy kéthetes külföldi úton el lehet sajátítani.

A számok jól mutatják, hogy a kormány mennyire cserben hagyta a magyar fiatalokat, hiszen ha megnézzük az elmúlt évek statisztikáit, akkor például a pedagógiai és egészségtudományi képzésekre jelentkezők többségében nem rendelkeznek nyelvvizsgával. Tehát olyan területekről zárná ki a fiatalokat a kormány, ahol most is hatalmas hiány van szakemberekből.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormánynak mindenekelőtt a feltételeket kell biztosítania; utána beszélhetünk arról, hogy milyen követelményeket állítsunk a diákok elé. Ezért kérdezem, várható-e, hogy a kormány visszavonja, vagy éppen elhalasztja a nyelvvizsgáról szóló rendeletet. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön elmondta a kötelezőt, és értem, hogy önnek ezt kell elmondania, de ha valóban komolyan gondolták volna, hogy a kormánynak mi a célja, a kormány mi mellett elkötelezett, ahogy az ön szavaiból hallhattuk, akkor már évekkel ezelőtt elkezdtek volna gondolkodni a megoldási javaslaton, megreformálták volna az egész nyelvoktatást, és számos olyan intézkedést léptettek volna életbe, ami hozzásegítette volna a fiatalokat ahhoz, hogy a nyelvoktatás során már a köznevelési rendszerben elérjék a középfokú nyelvvizsgát, és akkor nem lenne most ez a nehézség, nem kérné minden szakmai szervezet azt, hogy halasszák el ennek a bevezetését. Kihasználva ezt a 20 másodpercet is, ha már miniszterelnök úr jelen van a teremben, akkor miniszterelnök úrhoz szeretnék szólni, és arra kérném a kormányt, hogy halassza el ennek az intézkedésnek a bevezetését. Halasszák el, ne játsszák el több ezer fiatalnak a jövőjét, olyan fiatalét, aki megérdemelné, hogy felsőoktatásba mehessen, de önök által nem lesz lehetősége erre. Minél előbb vonják vissza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ne hazardírozzanak a fiatalok életével és jövőjével! Nem tudom elfogadni a választ. (Taps a Jobbik, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

(18.00)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mennyire hiteles a kormány politikája? Így szól a kérdésünk, és az ezen cím alatt futó kérdéseink kapcsán képviselőtársaimmal azt szoktuk általában bebizonyítani, hogy mennyire hiteltelenek is önök, mennyire nincs összhang az önök kommunikációja és cselekedetei között. Én most az ellenkezőjét szeretném mondani. Ebben a témában, amiről én beszélni szeretnék, azt kell mondani, hogy összhang van az önök gondolatai és cselekedetei között. Ez a téma pedig nem más, mint az elvándorlás témája. Az elvándorlás, amely hazánk egyik legsúlyosabb problémája, olyan probléma, amit önök állandóan próbálnak bagatellizálni. Önök állandóan eltagadják ennek a problémának a nagyságát, azzal próbálnak nyugtatni minket és mindazokat, akik ezt felhozzák, hogy de hát vannak olyan országok, akik nálunk rosszabb helyzetben vannak ilyen szempontból. Tudják, ez egy olyan hasonlat, mikor van egy halálos beteg, akinek, mondjuk, fél éve van hátra az életéből, és azzal próbálják nyugtatni, hogy ne aggódjon, mert van olyan beteg is, akinek csak három hónap van hátra az életéből. Ennyit ér az önök bagatellizálása, és ezzel próbálják ezt a kérdést elkenni.

És miért is mondom, hogy hitelesek? Engedjék meg, hogy idézzek az önök jászberényi képviselőjétől, Szatmári Anikótól szó szerint, aki egy pillanatában őszinteségi rohamot kapott, ha mondhatom így, és elmondta azt a gondolatot, ami alapján önök cselekszenek az elvándorolt fiatalokkal kapcsolatban. Ezt írta, szó szerint idézem: „A külföldön élő fiatalok nagy része csak bulinak tekinti az egészet, és füves sütin élnek.” Azt is mondta ez a hölgy, hogy Magyarországon a külföldi viszonyokhoz képest fenékig tejföl van, csak ezt önök, fiatalok nem látják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Mi az ön véleménye erről, és mikor látják be végre, hogy az elvándorlás hazánk egyik súlyos problémája, és kezdenek el ennek megfelelően foglalkozni ezzel a kérdéskörrel? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Őszintén meglepett, tisztelt miniszter úr, ezzel a válasszal. Márpedig azért, mert önnek ebben a helyzetben két dologgal kellett volna kezdeni a felszólalását, és azután mondhatott volna bármit a statisztikákról. El kellett volna mondania azt, hogy ön és az ön kormánya, a jelen lévő fideszesek nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel. Ön ezt nem mondta el, és azt sem tette meg, hogy elnézést kért volna attól a több százezer külföldre kényszerült fiataltól, akik sok esetben az önök tevékenysége miatt mentek külföldre, és hagyták itt a szeretteiket, a családjukat, a hazájukat azért, mert itthon az alacsony bérekből nem tudnak egyről a kettőre lépni, mert önöknél, az önök rendszerében nem a tehetség, a szorgalom, hanem a fideszes kapcsolatok számítanak. Önnek azzal kellett volna kezdeni a magyarázkodást, hogy elnézést kér, és kijelenti azt, hogy nem ért egyet ezzel a kijelentéssel. Sajnálom, hogy ezt elmulasztotta, és ezzel több százezer honfitársunkat bántotta meg, és csatlakozott ehhez a szégyenteljes mondathoz, amit a jászberényi fideszes képviselőjük mondott el. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Választókerületem központjában, Kiskunhalason hosszú évek óta húzódik egy komoly környezetszennyezési ügy, amely továbbra sem látszik megoldódni. Ugyan a város külső részén, de a lakóházak környezetében található egy elhagyatott veszélyeshulladék-telep, amelynek területén hatalmas, egyes becslések szerint akár ezer tonnánál is nagyobb mennyiségű ártalmas anyag található. A nagyobb műanyag tárolók és kisebb fémhordók festékeket, olajokat, oldószereket, savakat és vegyszereket rejtenek, már amennyire elrejtik őket, hiszen a régi, az időjárás viszontagságainak is kitett eszközökből az anyagok egy része már ki is jutott.A környezetvédő szervezetek által vizsgált, nem akkreditáltan vett talajmintákban már 2016-ban is számos fém-, illetve ásványiolaj-szennyezést találtak határértéket meghaladó mennyiségben. A vizsgált 14 fém- és félfémkomponens közül 9 esetében a földtani közegre megadott határértéknek akár a 11-szeresét mérték, a teljes ásványiolaj-tartalom pedig a határérték 143-szorosa volt, később pedig az akkreditált laboratóriumban bevizsgáltatott mintákból is súlyos határérték-túllépéseket mutattak ki.

Bár a probléma már lassan tíz éve húzódik, az egyre csak romló állapotú tárolóeszközök továbbra is a helyszínen vannak, a különböző hatóságok, kormányhivatalok tehetetlensége vagy épp tétlensége közepette. Az ingatlan időközben gazdát cserélt, és az új tulajdonos is a helyzet megoldására törekszik, azonban a minisztériumoknak is elküldött segítségkérő leveleit válaszra sem méltatták.

Azon túl, hogy mikor kerül végre pont az ügy végére, tehát mikor szállítják el Kiskunhalasról a veszélyes hulladékokat, az is fontos kérdés, hogy miért nem tudja az állam betartatni a jogszabályokat és felelősségre vonni a helyzet előidézőit. A legfőbb kérdés azonban továbbra is az, hogy meddig veszélyeztetik ezek az anyagok a kiskunhalasiak egészségét. Fontos kérdés tehát a felelősök megtalálása is, de a fontosabb az lenne, hogy a területért felelős minisztérium valódi felelősök híján végre intézkedjen a szennyező anyagok eltávolításáról. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt hét szerdán fogadta el a kormány azt a döntést, miszerint hatályon kívül helyezte azt a rendeletet, amely alapján 2020-tól középfokú nyelvvizsgához kötötték volna a felsőoktatásba való bejutást. A Jobbik régóta küzdött ennek a rendeletnek a hatályon kívül helyezéséért, ezért is tartottam fontosnak, hogy most felszólalásomban erről a pozitív döntésről megemlékezzem, de azért is, mert szeretném egyben ráirányítani a nyelvoktatás jelenlegi problémáira a figyelmet. Ugyanis nem lehet cél önmagában az, hogy eltörlik ezt a rendeletet, hanem ezzel párhuzamosan nagyon is szükséges, hogy a kormány megtegye a régóta szükséges lépéseket, hogy valóban megreformálják a magyar felsőoktatást.De az is motivált a felszólalásomban, hogy a múlt hét szerdai döntés néhány emberben, magyar emberben értetlenséget szült. Az volt ugyanis a tapasztalatom, hogy néhányan nem értették, miért is jó, ha egy olyan ösztönzőt eltörölnek, amely arra motiválhatta volna a diákokat, hogy aktívabban tanuljanak nyelvet. Én erre is szeretnék válaszolni ebben a felszólalásban.

Azzal az alapfeltétellel, alapmondattal kell indítanom, hogy a Jobbik mindig is elkötelezett volt a nyelvoktatás fontossága, a nyelvoktatás javítása érdekében. Ha valaki visszanézi a Jobbik kezdeményezéseit, akkor évekre visszamenőleg rengeteg ilyet tapasztalhat, rengeteg ilyet vehet észre, ebben tehát mi egyértelműen elkötelezettek vagyunk. Ugyanakkor, és ez egy másik alapmondatom, minden új feltétel bevezetését meg kell hogy előzze a követelményrendszer, a követelmények megteremtése. Pontosabban, ha a kormány igenis újabb és újabb feltételeket akar szabni a diákoknak a nyelvoktatás tekintetében, például a felsőoktatásba való bejutáshoz szükséges nyelvvizsga tekintetében, akkor ahhoz meg kell szabni a feltételeket is, például a köznevelési rendszerben a nyelvoktatás tekintetében.

(15.40)

Ez viszont nem történt meg. Ha valaki megnézi a kormány tevékenységét ilyen téren az elmúlt években, gyakorlatilag egyetlenegy pozitív kezdeményezést tapasztalhat: ez az első nyelvvizsga ingyenessé tétele. Zárójelben merem megjegyezni, hogy a Jobbik javaslatát vette át a kormány, és ezt valósította meg. Ez fontos dolog volt, de messze nem elégséges.

Messze nem elégséges, ugyanis számos olyan statisztika készült, amely bemutatja, hogy Magyarországon bőven elégséges azoknak az óráknak a száma, ahol nyelvet tanulnak a diákok. Ez pontosan 924 óra, amit a köznevelési rendszerben nyelvoktatással töltenek a diákok. Ez egy magas számnak számít európai uniós összehasonlításban. Ennek ellenére nem tudnak eljutni a fiatalok nagyon sok esetben a középfokú nyelvvizsgáig. És erről nem feltétlenül ők tehetnek.

Mindenkinek máshoz van érzéke. Valaki matematikában jó, valaki kémiában jó, valakinek jó a nyelvérzéke, és az lett volna a legnagyobb probléma ennek a rendeletnek a bevezetésével, hogy azokat a fiatalokat büntették volna, akik nem rendelkeznek jó nyelvérzékkel, ugyanakkor másban jók. Például műszaki tantárgyak esetében, művészeti tantárgyak esetében vagy bármilyen más tantárgy esetében jó eredménnyel, jó képességekkel rendelkeznek, de pont a nyelvoktatás, a nyelvtudás terén gyengébbek, és előlük, több ezer fiatal elől zárta volna el ez a rendelet a lehetőségét annak, hogy diplomát szerezzenek. És ez a több ezer fiatal nem túlzás, akár több tízezret is lehetne mondani. Készült olyan felmérés, miszerint egy-két évvel ezelőtt a felvételizőknek csak a 45 százaléka rendelkezett nyelvvizsgával, a felvetteknek csak az 55 százaléka. Ez két évvel ezelőtt volt, azóta egy picit javult ez az arányszám. Értelemszerűen azért fejlődtek a magyar fiatalok, de még így is akár több tízezer fiataltól vette volna el a lehetőséget ennek a rendeletnek a hatályban hagyása.

Ez tehát egy egyéni szinten vett probléma, de társadalmi szinten is problémákat okozott volna ennek a rendeletnek a hatályban tartása, miszerint olyan pályákon, ahol most is hiánnyal küszködünk  műszaki pályákon, tanári pályákon , még kevesebb diák tudott volna felvételt nyerni, még nagyobb lett volna a hiány; vagy pedig  azt is meg kell említeni  bizonyos egyetemeket, főiskolákat olyan szinten érintett volna a csökkenő diáklétszám, hogy magának az intézménynek a fennmaradását veszélyeztette volna. Ez tehát egy nagyon pozitív lépés, hogy végre ezt a most pozitív értelemben vett pálfordulást végrehajtotta a kormány.

Ugyanakkor a nyelvoktatásra is rátérve néhány szó erejéig: nagyon fontos lenne, hogy végre orvosolja a kormány az itt látható problémákat, beszédcentrikus nyelvoktatásra van szükség, kiscsoportos nyelvoktatásra van szükség, és igenis meg kell teremteni a tanári pálya elismertségét, hogy azt a hiányt, ami most látható idegennyelv-tanárok tekintetében, sikerüljön csökkenteni. Erre biztatom a kormányt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ha ezt a pozitív döntést meghozta, akkor hozza meg a többi, a nyelvoktatás tekintetében pozitív döntést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Egy hang a Jobbik soraiból: Úgy van!  Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években az Országgyűlésben többször is felvetődött az elektronikus szavazás hazai megteremtésének a lehetősége, de előrelépés nem történt ez ügyben. Ezért most újfent arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondol a kormány általában az e-szavazásról, azon belül is az interneten keresztül leadható szavazatokról, tervezie a lehetőség megteremtését.Az internetes szavazás, szaknyelven: i-szavazás úttörője Észtország, ahol 2005 óta, azaz 14 éve minden választáson lehetőség van a szavazatok online leadására. Ez a lehetőség minden észt állampolgár számára adott, komoly visszaélésekről, botrányokról pedig azóta sem hallhattunk a balti államból. A legutóbbi parlamenti választáson minden eddiginél nagyobb arányban éltek az észtek e lehetőséggel, a március eleji választásokon a beérkezett szavazatok 44 százaléka online módon érkezett.

Az i-szavazás melletti egyik fontos érv, hogy megfelelő, biztonságos infrastruktúra kialakítása után az i-szavazás vélhetően már olcsóbb is lenne a hagyományosál, és lényegesen nagyobb választási részvételt lehetne elérni. A távoli szavazás ugyanis lehetőséget adna például arra, hogy a fiatalok, a fogyatékossággal élők vagy éppen a kényszerből külföldön dolgozó állampolgárok könnyebben vehessenek részt a szavazáson.

A kormány korábbi reakcióiból egyértelműnek tűnik, hogy Magyarországon nincs terv az internetes szavazás következő évekbeli bevezetésére. Már csak azért is mondom ezt, mert a kérdésem benyújtása és a mostani felszólalásom között volt egy parlamenti bizottsági meghallgatás, az innovációs minisztert kérdeztem erről a kérdésről, és a legnagyobb meglepetésemre maga az innovációs miniszter azt mondta, hogy nem támogatják ezt, ugyanis nem akarják elvenni az emberektől ezt az ünnepet, hogy ők elmennek szavazni.

Egyrészt nem lenne kötelező ez a dolog, meg ezzel az érvvel élve akkor, mondjuk, tiltsuk be az emailezést is, mert az is mennyire rossz már, milyen embertelen, személytelen, miközben, mondjuk, kézzel írni egy papírlevelet mennyivel nosztalgikusabb érzés, sokkal inkább logikusabb lenne az önök érvelése szerint akkor az e-mailezést is betiltani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és más abszurd érveket is tudnék mondani.

Időm lejártával már csak a kérdést tudom feltenni: tervezike a bevezetést, vagy pedig továbbra is ellenzik azt? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két és fél évvel ezelőtt egy aprócska politikatörténeti esemény történt ezen Ház falai között, ugyanis első alkalommal hangzott el az e-sport kifejezés a magyar Országgyűlésben. És nemcsak egy kifejezés volt, hanem több felszólalás keretében is próbáltam szorgalmazni azt, hogy az e-sportért tegyen meg minél többet a kormány, legyen ez a közbeszéd része, és induljon el ennek a területnek az átfogó rendezése, fejlesztése kormányzati szinten és kormányzati segítséggel.Apró sikerek történtek, például a parlamenti frakcióval rendelkező pártokat megkérdezték, egy-egy képviselőjük nyilatkozott illetékes szervezetnek ilyen témában, kerekasztal-beszélgetés volt, és talán mindezek hatására is aztán a kormány is lépett egyet, egy mondhatni nagyot, de csak egyszeri segítségként, támogatta közel 2 milliárd forinttal a visegrádi négyekre vonatkozóan egy Future Sports Festival lebonyolítását. Akkor nagyon sokan örültek, hogy úgy tűnik, hogy akkor a kormány is érzékeli az idők szavát, és lépni fog ezen terület kapcsán.

Deutsch Tamás is nagyon hangzatosan nyilatkozott, hogy felhelyezzük az e-sport térképére világszinten Magyarországot, de aztán sokak várakozásával ellentétben nem sikerült további lépéseket tenni. Például az idei évben ugyanezt a fesztivált már töredékével támogatta csak a kormány.

Persze, apró sikerek azért voltak, szakosztályok jöttek létre, e-sport-szakosztályok Miskolcon, Debrecenben az egyetemen, vagy éppen az MTK is létrehozott, a Budapest Honvéd, a Fradi, az Újpest létrehozott ilyen szakosztályokat, és elindult végre egy hazai nemzetközi bajnokság az e-sport területén is. Tehát voltak apró előrelépések, de ha azt nézzük, hogy világszinten hol tart ez a terület, akkor azt kell mondanunk, hogy fényévekre le vagyunk maradva.

(11.30)

Néhány példát azért szeretnék mondani. Tehát például Dél-Koreában, ami az egyik őshazája az esportnak, ott régóta nemzeti sportként tekintenek erre. A népszerűsége túlszárnyalja a hagyományos sportokét, illetve lassan két évtizede államilag támogatott tevékenységi forma is, és gyakorlatilag a társadalom fele valamilyen formában játszik vagy nézi az esportot. Dániában például az ottani kulturális miniszter egy esportbizottság létrehozását jelentette be, hogy az ottani társadalommal minél jobban meg tudják ismertetni ennek a sportolási formának a mindennapjait. Hát, kicsit messze vagyunk tőle. Képzeljük el, hogy Kásler Miklós majd mikor fog ilyen téren nyilatkozni  erre talán még várhatunk néhány évet. Amerikában régóta sportolói vízum jár a kiváló esportolóknak, vagy éppen ösztöndíjakkal támogatják őket, és lehetne mondani Kínát, amely gyakorlatilag egy külön esportvárost hoz létre hatalmas, 42 milliárd forintnyi támogatásból. Tehát ezekhez képest, lehet nyugodtan mondani, hogy fényévekre vagyunk a többi országtól, és ahhoz képest, hogy mennyire gyorsan fejlődik ez a terület, világszinten egyébként 450 millió ember játszik vagy nézi ezeket a sportokat. Magyarországon, amikor első alkalommal felszólaltam, akkor még azt lehetett becsülni, hogy körülbelül 250 ezer embert, alapvetően inkább fiatalokat érint, ma már inkább a félmillió a helyes szám. Ez is mutatja, hogy mennyire gyorsan fejlődik ez a terület.

Így én arra szeretném a mostani felszólalásomban is biztatni a kormányt, hogy foglalkozzon áthatóan, stratégiai szinten ezzel a területtel. Én két éve úgy fogalmaztam, hogy a közbeszéd részévé kellene tenni. Ilyen téren is lenne még bőven tennivaló, mert nagyon sokan azt sem tudják, hogy mi az, és különböző sztereotípiák élnek az emberek fejében, főleg negatív sztereotípiák. Tehát nagyon fontos lenne ezeknek az eloszlatása. Fontos lenne ugyanakkor, őszintén beszélve arról, hogy persze ennek a területnek is lehetnek hátrányai, függőséget okozhat, ezekkel is foglalkozni kell, megelőzni ezeket. A kormánynak támogatnia kellene minél több alulról szerveződő kezdeményezést, akár dán példára egy esportbizottságot is létre lehetne hozni, hogy döntéshozói szinten legyen megvitatva az érintettekkel, hogy miben tudnak még támogatást nyújtani; de például azt is mondhatnám, hogy Franciaországban és Norvégiában külön esporttörvény létezik, amely a versenyzők és a csapatok jogállásáról vagy a versenyszervezés kritériumairól szól. A szabályzói kérdések viszont még nem egészen tisztázottak nálunk meg sok országban, de itt van Franciaország és Németország példája. Lehetne beszélni a tehetséggondozás fontosságáról, hogy ebben milyen lépésekre lenne szükség, és még lehetne bőven sorolni, hogy milyenfajta teendői lehetnének döntéshozói szinten is egy kormányzatnak.

Így tehát felszólalásom végén arra szeretném ismételten felszólítani, felkérni a kormány illetékes képviselőit, hogy járjanak élen ezen terület gondjának a viselésében, segítsék őket, rengeteg módon megtehetik ezt. A Jobbik továbbra is ebben partner szeretne lenni, és minden segítséget megadunk ehhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány évvel ezelőtt komoly módosítások történtek a doktoranduszi képzés területén. Már akkor is felhívtuk néhány anomáliára a figyelmet, amit az új szabályozás jelentett, de sem akkor nem fogadták meg a javaslatainkat, sem azóta nem orvosolták a hibákat, így kénytelenek vagyunk újból idehozni őket a Ház elé.Az egyik ilyen probléma, hogy ha valaki állami ösztöndíjjal bekerül egy doktori iskolába, a doktori iskolában eltöltött évei nem számítanak bele a későbbi nyugellátásba. A fiatalok tehát kvázi munkaként végzik ezt a tevékenységet éveken keresztül, de az mégsem fog számukra beleszámítani a majdani nyugdíjjogosultság megállapításába. Márpedig négy évet eltölteni a doktori képzésben nem kevés idő, amelynek beszámítása fontos lenne a munkaévekbe.

De az anomáliáknak ezzel nincs végük, ugyanis a doktoranduszi ösztöndíj nem számít hitelképes jövedelemforrásnak, ezáltal a doktoranduszok, akik javarészt már inkább közel járnak a harmincas éveikhez, nem tudnak lakáshitelt igényelni sem, ami pedig a mai lakhatási válsággal küszködő Magyarországon viszonylag gyakran szükséges. Így aztán a doktoranduszok sokszor albérletbe kényszerülnek, amelyeket az ösztöndíjukból nem egyszerű megfizetni, ismerve a budapesti vagy más egyetemi városok horrorisztikus albérletárait. A másik lehetőség, hogy kollégiumban kénytelenek lakni, amelyekből tudjuk jól, hogy a hazai egyetemi városok nem bővelkednek, és nem is biztos, hogy egy huszonévei közepén járó hallgató erre vágyik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ideje lenne végre rendbe rakni a haza doktori képzést érintő jogszabályokat, mert fontos lenne, hogy a jövő kutatóit már a képzésük során megbecsülje az állam. Ne csak szavakban, de az említett hibák, ellentmondások feloldásával is. Kérdésem tehát az, hogy megváltoztatjae a kormány ezt a szabályozást oly módon, hogy a doktori képzés is beleszámítson a nyugellátásba, és tesze lépéseket, hogy segítse őket a hitelfelvételek kapcsán. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A KSH legutóbbi adatközlése szerint a 15-24 éves munkanélküliek száma tavaly szeptember és november között 8300 fővel nőtt az előző év azonos időszakához képest, ami esetükben 13,2 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. A növekedés az elmúlt két évben folyamatos volt, így már minden negyedik munkanélküli e fiatalok közül kerül ki.Amikor ezekről az adatokról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a kormány számos hibás döntését, amik idevezettek. Ilyen például az, hogy a tankötelezettséget 18 évről 16 évre csökkentették, és ezzel sikerült elérni azt, hogy a nem tanuló és nem is dolgozó 17 éves fiatalok aránya a tankötelezettségi kor leszállítása előtti szintről jelentősen megnőtt. De ide lehetne még sorolni a szakképzési rendszerben szerezhető tapasztalatok hiányosságát, azt, hogy a diplomamentő program sikertelensége hatására nem csökkent a beragadt diplomák száma, vagy éppen a „Gyere haza, fiatal!” program sikertelenségét, de még számos más, hibás kormányzati döntést meg lehetne említeni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára ön is egyetért azzal, hogy a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét kiemelt figyelemmel kell kísérni, mivel egyrészről az ifjúságot is segíteni kell munkahely találásában, másrészről a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő számú és képzettségű fiatal álljon rendelkezésre új, bevonható munkaerőként. Közhely, de fontos elmondani, hogy a fiatalok munkapiaci belépése során pedig sokat számít az oktatási rendszer versenyképessé tétele, amit mi folyamatosan szorgalmazunk. Amennyiben erre nem fektetnek a jövőben sem megfelelő hangsúlyt, azzal várhatóan csak tovább fogják növelni a fiatalok külföldre vándorlási tendenciáját, és a hazai munkanélküliséget sem tudják csökkenteni.

Kérdezem tehát öntől: belátjae, hogy a hibás kormányzati lépések, illetve a kevés konkrét segítségnyújtás vezetett ahhoz, hogy a fiatalok, kiemelten pedig a pályakezdők körében évről évre növekszik a munkanélküliek száma? Az említett adatok tükrében miért nem tettek több érdemi intézkedést ezért a korcsoportért? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik számára mindig kiemelt szerepet töltött be a nyelvoktatás területe, számos javaslatot is tettünk az elmúlt években a nyelvoktatás korszerűsítése érdekében. Örülök neki, hogy például az első nyelvvizsga ingyenessé tételét a kormány átvette tőlünk, és ez megvalósult. Vagy épp annak, hogy belátta a kormány, hogy a felsőoktatásba való felvételhez a nyelvvizsga kötelezővé tétele mekkora károkat okozott volna most még, így nem vezette be azt.Azért tettük mindezeket a javaslatokat, mert a magyar köznevelés nyelvoktatása komoly problémákkal küzd. Hiány van jól felkészült pedagógusokból és korszerű nyelvoktatási programokból is. Ez régóta húzódó probléma, amelynek egyik látlelete az is, hogy több mint 93 ezer úgynevezett beragadt diploma van ma Magyarországon, azaz olyan, ahol a szükséges nyelvvizsga hiánya miatt nem kapta meg az illető a diplomáját. Azt fontos leszögezni, hogy a Jobbik kiemelten fontosnak tartja a nyelvtudást, és tudjuk, hogy a XXI. században a legtöbb diplomás munkakör esetén elengedhetetlen a megfelelő nyelvtudás. Ugyanakkor a 93 ezres számot figyelembe véve fel kell vetni azt a kérdést, hogy vajon tényleg minden egyes felsőoktatási szakhoz szükségese követelményként a megszabott, legalább középfokú nyelvvizsga.

Nem venném a bátorságot, hogy jómagam alkossak véleményt arról, hogy a több száz diplomás szak közül melyek azok, amelyeknél a mindennapi munka nem igényli a megfelelő nyelvtudást, de azért ez a kérdés felmerülhet például az óvodapedagógusok személyében, a szociális munkások vagy éppen a gyógypedagógus szakok esetén. Már csak azért is ezeket említettem, mert ezek olyan területek, amelyek hiányszakmának számítanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Négyezer tanár hiányzik az iskolákból, 93 ezer beragadt diploma van, és az is jogos kérdésként merül fel sokakban, hogy tényleg minden diplomás szakhoz szükségese legalább középfokú nyelvvizsga. Ezekből adódik a kérdés is, hogy tényleg minden diplomás munkakör betöltéséhez szükségese legalább egy középfokú nyelvvizsga, vagy gondolkodike a kormány azon, hogy a jelenleginél jobban differenciáljon az egyes szakok között. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi napon az operatív törzs sajtótájékoztatóján bejelentették, hogy Kiskunhalason, választókerületem körzetében, központjában egy úgynevezett járványkórház fog épülni. A Jobbik részéről itt a kialakult koronavírusos helyzetre elmondtuk, hogy nemcsak a szakmai lépések megtétele, hanem a tájékoztatás is kiemelkedően fontos. Úgy érezzük, nemcsak mi, hanem a visszajelzések alapján több ezer kiskunhalasi és környékbeli ember is, hogy ebben az esetben sem a tegnapi napon, sem a ma délelőtti sajtótájékoztatón nem volt teljes körű a tájékoztatás, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ilyen helyzetben minden óra, minden perc, ami bizonytalanságban tartja az embereket, növeli az aggodalmukat, a bizonytalanságukat. Ezért is nagyon fontos lenne néhány dolgot tisztázni, és ennek érdekében szeretnék én feltenni néhány kérdést, bízván abban, hogy megnyugtató választ fogunk ezekre kapni.Az első kérdés, hogy mi alapján választották ki a kiskunhalasi helyszínt. Tudom jól, hogy Bács-Kiskun megyében a halasi kórház van kijelölve járványügyi kórházként, de biztose az, hogy az ország szempontjából egy periférián lévő település a legjobb választás, nem lett volnae logikusabb Budapesten helyet találni neki, ami az ország központja, és a fertőzések nagy többsége is idekötődik; gondolom, közművesített terület azért van Budapesten is.

Kérdés még, hogy honnan érkezik Kiskunhalasra az egészségügyi személyzet. Már csak azért is kérdés, mert ha valahonnan érkezik, az máshonnan hiányozni fog, ez tehát egy jogos kérdés. Kérdésként merül fel, hogy miként érinti a halasi kórház fertőzőosztályát ez a bejelentés. Több száz kórházban dolgozó és beteg, illetve az ő hozzátartozóik érdeklődnek, hogy kiköltözike az osztály, vagy maradnak a halasi kórházban. Ha maradnak, akkor mi alapján fognak megoszlani a kezelések, és mi garantálja a kórház fertőzésmentességét?

Kérdés még, hogy országos illetékességű lesze a kórház, vagy inkább csak a környező megyékből szállítanak majd ide betegeket, fertőzéssel gyanúsítottakat. És talán, ami a legjobban érinti a kiskunhalasiakat, hogy hogyan veszik elejét, hogy az ott dolgozók és a betegek által megnőjön az eddigi fertőzésmentes környéken a járvány veszélye. Milyen megnyugtató óvintézkedéseket tud mondani a kiskunhalasiak számára, amelyek garantálják, hogy az ott dolgozók ne terjesszék el az eddig fertőzésmentes településen és környékén a járványt? Várom megnyugtató válaszait. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Köszönöm a válaszának a végén lévő megnyugtató szavakat. Szerintem a kiskunhalasiakat leginkább ez érdekli, bár azért hozzátenném, hogy továbbra is kérdés bennük, és én is megkaptam ezeket a kérdéseket, hogy az ott dolgozókat hogy tudják elszeparálni, mert azért mégse elvárható, hogy majd beköltöznek oda az ott dolgozók, és onnan nem jönnek ki. De egyébként a többi kérdésem is részben már múltbeli döntésekre vonatkozott, ezért nem teljesen tudom érteni miniszter úr szavait, hiszen azért gondolom, arra legalább kaphatunk magyarázatot, hogy miért pont Kiskunhalasra esett a választás. Ez a döntés már megtörtént, illetve hogy a kiskunhalasi kórházzal milyen viszonyt fog ápolni ez az új járványkórház, az is, gondolom, hogy azért már minimum tervben van. Tehát én bízom benne, hogy ezekre akár most még a viszonválaszban tudok választ kapni, vagy pedig arra kérem önöket, hogy a kiskunhalasiak és a környékbeliek érdekében tegyék meg a tájékoztatást. Higgyék el, önöknek is jó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha az emberek nem aggódnak feleslegesen, hanem megnyugtatóan tudnak ehhez a helyzethez állni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokan kerestek meg az elmúlt napokban, az elmúlt egy-két hétben a választókerületemből arra panaszkodva, amilyen helyzetet okozott a családjuk számára ez a mostani helyzet, a koronavírus. Én ezeket a panaszokat szeretném idehozni, tiszteletben tartva azt, hogy persze a kormánynak most rengeteg teendője van, és mi ezt figyelembe vesszük; de másrészről pedig azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezek a családok nagyon súlyos helyzetbe kerültek, és minél sürgetőbb megoldási javaslatokat várnak, hogy lehessen enyhíteni az ő helyzetüket.Nem meglepő módon a legnagyobb, legtöbb panasz a családok bevételének kiesésével kapcsolatban érkezett. Ugye, vannak, akiknél a munkabér szűnt meg, vagy vannak olyanok, a vállalkozók, ahol például nincs bevétel, nincs jövedelem, és minden esetben szükség lenne ezeknek a pótlására, hogy a kormány valahogy nyújtson segítséget. Több képviselőtársam is beszélt már arról, hogy a Jobbik javasolja egy munkahelyvédelmi alap létrehozását, amely azt a célt szolgálná, hogy a kieső jövedelmeket a kormány vállalja át, mi azt mondjuk, hogy 80 százalékban. És hogy ez mennyire nem egy légből kapott példa, arra elég csak felhozni azokat az országokat, ahol már meglépték ezeket. Többek között Nagy-Britanniában, Csehországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában az állam van, ahol 90, van, ahol 80, van, ahol 75, van, ahol 60 százalékos bérkiegészítést ad azoknak, akik elveszítették az állásukat, vagy éppen nem jutnak jövedelemhez. Azért itt a felsorolásból kiderül, hogy milyen országokról is van szó. Azért Bulgária és Románia nem mondható, hogy nálunk jobb helyzetben lenne, mégis meglépték ezeket ott, úgyhogy bízom benne, hogy a magyar kormány is mielőbb meg fogja tenni ezt a lépést.

Itt, a munkabérkiesésnél kell azokról is szólni, akik nem bejelentett munkahelyen dolgoznak. Sajnos, vannak ilyenek is, tudom, az én választókerületemben is, például mezőgazdasági munkát végzők vagy más területen is. Ez nem az a szituáció, úgy gondolom, amikor kioktatni kellene őket, hogy ez mégiscsak adóelkerülés. Persze, igaz lenne ez is, de amikor már szinte szó szerint az éhenhalás küszöbére kerülnek ezek az emberek, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy őket is meg kell segíteni.

Mindezen jövedelmek kiesése miatt felléphet egy olyan helyzet, a közbiztonság helyzete, amely azért súlyos lehet. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha kialakul olyan helyzet, hogy a családoknak nem lesz bevételük, tartalékuk vagy nem is volt, vagy az is elfogy, akkor bizony nem kizárt az, hogy egyesek betörésekkel vagy különböző módon próbálják majd maguknak a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat vagy egyéb dolgokat megteremteni. Tehát ilyen szempontból is nagyon jó lenne megelőzni, és az embereket megsegíteni, hogy ne fajuljon el eddig a helyzet.

Nagyon sokan panaszkodtak még a választókerületemből a tesztek kérdésére, hogy miért is nincs több teszt, miért nem végeztetnek az emberekkel több tesztet. Volt olyan, aki már saját maga is mondta, hogy ő kifizetné, mindenképp szeretné, de ekkor sem volt rá lehetősége. Itt is egy nemzetközi példát ajánlanék a kormány figyelmébe: Bukarestben például mindenkit tesztelnek. Ha a bukaresti tesztek eredménye indokolja, akkor a többi nagyvárosban elkezdik szűrni a teljes lakosságot. Romániában az egészségügyi miniszter azt mondta, hogy az orvoscsoportok dél-koreai mintára házról házra járva végezzék a vizsgálatokat. A miniszter becslése szerint Románia már a hétvégén túl lesz a kétszázezredik teszten. Nálunk a tegnapi hírek talán 12 ezer tesztről szólnak. Hát, nagy különbség!

Érkezett egy felvetés a buszok ingyenességéről: „A tegnapi napon busszal szerettünk volna hazamenni a munkából, a sofőr jelezte, hogy nincs készpénzes jegykiadás, csak mobilon keresztül lehet jegyet venni. Megértjük, persze, indokolt, de sokan, én sem vagyok, vagyunk erre felkészülve.” Igen, gondolni kell arra a korosztályra is, aki nincs erre felkészülve, és erre is ki kell találni egy lehetőséget, egy problémamegoldást.

Szó van még az állatmenhelyek helyzetéről, ez talán még kevésbé kapott figyelmet az elmúlt időszakban. Itt is idéznék egy választókerületi lakostól: „A menhelyek, állatvédő egyesületek nem látogathatóak, ezért nem is lehet örökbe fogadni. Látom sorban, hogy segítséget kérnek az egyesületek, mert folyamatosan kerülnek be az új kutyák, de örökbe adni nem tudnak egyet sem. Javasolni lehetne egy havi pár százezres támogatást, hogy fenn tudjanak maradni.” Ez is egy fontos dolog lenne, mint ahogy például az üresen álló szállodák kihasználása is. A turizmus lenullázódott, innentől kezdve nincs bevételük az ebben az ágazatban dolgozóknak, ugyanakkor nagyon sok és sajnos egyre több ember fog karanténra kényszerülni. Érdemes lenne az államnak elgondolkodni azon, hogy igénybe venni ezeket a szállodákat, így egy kis bevételhez is lehetne juttatni ezeknek az üzemeltetőit, ugyanakkor pedig biztosan karanténba kerülnek azok az emberek, akiknek ott a helyük.

A devizahitelesek helyzete esetén is kaptam panaszt, a rövid idő miatt ezt nem tudom már kifejteni, de a lényege, hogy a faktoringcégek esetén is szükség lenne egyfajta moratóriumra, amikor a faktoringcég már kifizette a tartozást, de ennek ellenére a családnak még kell továbbra is fizetnie az adósságát.

Tehát számos olyan javaslat lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit a kormánynak meg kell lépnie. Arra kérem a kormányzatot, hogy tegye meg ezeket a szükséges és sürgős lépéseket, hogy mielőbb segíteni tudjunk az embereken. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben képviselőtársaimmal számos javaslatot tettünk, hogy mit kellene tenni azon emberek megsegítése érdekében, akiket a koronavírus által kialakított helyzet hozott bajba. Én most egy olyan társadalmi csoport érdekében szeretnék felszólalni, akiknél nemcsak a mindennapi betevő került veszélybe, hanem a lakhatás is. Ők ugyanis azok, akik albérletben élnek ma Magyarországon. A magyar felnőtt-társadalom 14 százaléka él albérletben, többségük piaci alapú, tehát nem önkormányzati bérlakásokban, hanem piaci alapú bérlakásokban, albérletekben él. Nagyon sok esetben előfordult náluk is, mint ahogy a társadalom más rétegeinél, hogy megszűnt a jövedelmük, fizetés nélküli szabadságra küldték őket, vagy éppen elbocsátották őket, s nem elég, hogy a mindennapi betevőre nem telik pénz, hanem a rezsit és az albérlet költségeit is fizetni kell. Már csak azért is fizetni kell, mert az albérlet díja valószínűleg a lakás tulajdonosának is egy fontos bevétel, tehát ha az albérletben élő nem tudja ezt fizetni, akkor továbbgördül annak hatása, és majd a lakás tulajdonosa fogja megérezni a hiányzó bevétel okozta hatásokat.

Fontos leszögezni, hogy nem egységesen minden albérletben élő került bajba, hiszen biztos itt is vannak olyanok, akiknek megvan a jövedelmük, akiket nem érintett rosszul a koronavírus, de értelemszerűen vannak olyanok, s ahogy említettem a felszólalásom elején, több százezren lehetnek olyanok, akik ebben a helyzetben nem tudják fizetni a hónap végén esedékes albérleti díjakat és a rezsiköltségeket.

A kérdés ebből adódik: milyen jellegű segítséget kíván nyújtani a kormány, ugyanis az eddig bejelentett intézkedésekben semmi erre utalót nem találhattunk. Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy azoknak milyen segítséget nyújtanak, akiknek a koronavírus miatt megszűnt a jövedelmük, ugyanakkor az albérleti díjat továbbra is fizetniük kell. Várom érdemi válaszát több százezer honfitársunk nevében. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszának első felében a munkaalapú társadalomra utalt, amely normál időszakban támogatható is, és mi is ennek a pártján vagyunk. Ugyanakkor most nem normál időszakról beszélünk. Tehát amikor arról van szó, hogy egy honfitársunknak be kell fizetnie a számlákat vagy ki kell fizetnie az albérleti díját, akkor nem lehet azt mondani, hogy hátha sikerül majd új munkahelyeket teremteni, és akkor néhány hónap múlva lesz jövedelme, ugyanis neki most kell ezeket befizetni. De próbálok pozitív lenni. Ön említette, hogy gondolkodnak ezen. Ugyanakkor itt pedig az időtényezőre kell felhívnom a figyelmet. Mint elmondtam, ezeket a számlákat, ezeket a bérleti díjakat most kell kifizetni. Nagyon jó, hogy önök gondolkodnak, csak kérem, hogy egy kicsit gyorsabban gondolkodjanak. S hadd ajánljak a figyelmébe egy példát, Spanyolországban van már létező példa erre: létrehoztak egy alapot, amelynek az a célja, hogy megsegítse az albérletben élőket.

Természetesen be kell mutatni igazolásokat a jövedelemkiesésről, a bérleti viszonyról, de ott már meglépték ezt. Spanyolországban ezt már több hete meg tudták lépni, kérem, hogy önök se késlekedjenek tovább. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A címhez hasonlóan azokról az emberekről szeretnék beszélni, akik bajba kerültek a koronavírus miatti helyzet okán, ugyanakkor nem kaptak segítséget a kormánytól. Nagyon sokan megkerestek ilyen emberek a választókerületemből, de értelemszerűen nemcsak az én választókerületemben, hanem az ország minden részében tízezrek, ha nem százezrek vannak bajban.Azt az alaphelyzetet tudjuk, hogy a magyar lakosság 34 százalékának nincs megtakarítása, akiknek van, azok egyharmadának is kevesebb mint 100 ezer forint, ami semmire nem elég, mondhatjuk, így aztán egy olyan váratlan helyzet, amit a koronavírus okozott, nem véletlenül okozott nagyon sok embernek, nagyon sok családnak nehéz helyzetet. A hangzatos kommunikációs kormányzati propagandaszövegek helyett azt láthatjuk a valóságban, hogy nagyon sok embert egyedül hagynak, hiába szól úgy az egyik legtöbbet hangoztatott kormányzati kommunikációs panel, hogy egyetlen magyar sincs egyedül, a valóságban ez másként van. Én konkrét élethelyzeteken keresztül szeretném ezt bemutatni, őket felsorolva és felhívva a kormány figyelmét ezekre az emberekre, akik nem egyedül vannak, hanem az esetük tipizálható, ez mutatja, hogy nagyon sok ember van hasonló élethelyzetben.

Egy tipikus probléma abból adódik, hogy nagyon sokaknak, akiket most elbocsátottak, nem volt kétéves munkaviszonyuk, így végkielégítést nem kaptak, az az álláskeresési járadék pedig, amit kapnak, Európában az egyik legalacsonyabb és rövid időre is szól, töredéke az emberek korábbi fizetésének. Így nem csoda, hogy nehéz helyzetbe kerültek. András is, aki fizetéséből korábban spórolni nem tudott, valamint mivel még csak egy éve dolgozott egy műanyagüzemben, ahol leépítéseket eszközöltek, így kirúgás után végkielégítést sem kapott. Ennek köszönhetően pénz és segítség nélkül maradt családjával, a munkanélküli-segélyből pedig nem lehet kijönni.

Egy másik fontos probléma, mint tudjuk nagyon jól, hogy a vendéglátás az egyik legsúlyosabban érintett ágazat, amit a válság sújtott és mondhatni, talán nem túlzás, ezrek, tízezrek kerültek bajba, akik itt dolgoztak. Szintén egy konkrét példa Andi, aki a vendéglátásban dolgozott, a járvány okán bezárt munkahelyéről pedig fizetetlen szabadságra küldték, így előre nem látható ideig fizetés nélkül maradt. Balázs szakácsként dolgozott, de az éttermek bezárása óta nincs munkája, egy nagy családot kellene fenntartania, de munkanélküli-segélyből ezt lehetetlen, más munkához sem végzettsége, sem tapasztalata nincs, az átképzés pedig felesleges lenne nála, hiszen a járvány után újra szakácsként kíván dolgozni. Az alapvető szükségletek kielégítése és a rezsi fizetése minden pénzüket felemésztette, napról napra kénytelenek bizonytalanságban élni.

A végrehajtások fel nem függesztése is rengeteg problémát okoz tízezreknél, például annál a hölgynél is, aki az élethelyzetét elmondta nekem. Ő két gyermeket nevel, egy butikban dolgozott, ami bezárt, a végrehajtás miatt 50 százalékban le van korlátozva a fizetése, most pedig már bevétele sincs. Így már a mindennapi étkezés is gondot okoz számukra.

Egy további konkrét eset abból adódik, nemcsak ez a konkrét eset, hanem számos más fiatal esete is, hogy a diákmunkák nagy része is megszűnt. Így járt az a fiatal is, akinek kiesett az eddigi bevétele, ő ugyanis az egyetemi tanulmányai mellett diákmunkásként egy moziban dolgozott, de ezek a lehetőségek most megszűntek. A hallgatói jogviszonya miatt értelemszerűen munkanélküli-segélyt nem tud igényelni, így nem tudja fizetni a lakhatását sem. Hazaköltözött, de a szülei nyugdíjasok, így ők sem tudják hosszú távon támogatni, viszont eladósodni sem szeretne hitelfelvétellel.

A választókerületemben nagy csinnadrattával avattak fel Mélykúton egy szárnyasvágótelepet, ahonnan most szintén leépítések okán elküldtek embereket, vagy pedig csökkentették munkaidejüket, ezzel arányosan értelemszerűen a fizetésüket is. Talán majd szeptemberben újraindulnak, de ez sem biztos, így aztán többen jelezték az ott dolgozók közül is, hogy nehéz helyzetbe kerültek, ők sem kaptak semmilyen segítséget.

Több olyan ágazat van, amely kimaradt a katás kedvezményi körből, pedig a válság őket is érinti, az alábbi történet is ezt támasztja alá. Azokat a kereskedelmi vagy más jellegű boltokat, ahol töredékére csökkent a bevétel, senki nem kártalanítja, pedig semmilyen segítséget nem kapnak az államtól, maximum, ha hitelük volt, azt nem kell fizetni, de sokaknak nem is volt hitelük, így teljesen helytálló az, hogy nem kapnak segítséget. Úgyhogy ők is bajba kerültek.

További vállalkozók is kerültek bajba, ők sem tudják igénybe venni a kormányzati bérpótló intézkedéseket, mert a feltételeknek nem feleltek meg. Egy konkrét példa: Józsefnek egy kis pékáruüzlete volt, de visszaesett a forgalom, és a rövidített nyitvatartás miatt kevesebb időre jelentette át a munkavállalókat, ezzel el is esett a támogatás lehetőségeitől, hiszen azt csak az kapja meg, aki ezt a visszavételt a munkásainál nem tette meg. Így aztán ő például elesett a támogatástól, pedig a bevételei visszaestek.

Az időm sajnos csak ennyi élethelyzet bemutatására adott lehetőséget, pedig jóval többen vannak sajnálatos módon. Azért tettem meg, mert bízom abban, hogy ha legalább a Ház elé hozzuk ezeknek az embereknek a problémáit, akkor a kormány belátja, hogy valóban több tízezren, százezren maradtak ki a segítségnyújtásból, és minél előbb megteszi a szükséges lépéseket az ő megsegítésük érdekében. Köszönöm szépen. (Dr. Varga-Damm Andrea tapsol.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A koronavírus helyzete nagyon sok családnak okozott nehézséget, én közülük most a fiatalok érdekében szeretnék felszólalni, akik a tanulmányaikat folytatják, ugyanis több példa is van, hogy komoly gondba kerültek sok ezren, például azok, akiknél a családi háttér roppant meg, és így a család nem tud anyagi támogatást nyújtani a fiataloknak, vagy éppen azok, akik elveszítették a munkájukat. Két felmérést szeretnék idézni. A diákmunkával kapcsolatban az iskolaszövetkezetek arról nyilatkoztak, hogy a diákmunkaállásoknak körülbelül 60-70 százaléka szűnt meg, helyettük új nem létesült, illetve a HÖOK is készített egy felmérést, miszerint a hallgatók egyharmada veszítette el az állását azok közül, akik részmunkaidőben vagy valamilyen más módon a tanulmányaikat folytatták. Látható tehát, hogy probléma van, mert ezzel párhuzamosan ugyanakkor a kiadások megmaradtak. Az önköltséges hallgatóknak tandíjat kell fizetni, lakhatást, albérletet kell, jegyzetet kell, tankönyveket kell venni, és a mindennapi betevőre is kell pénz, és azt láthatjuk, hogy mindezek ellenére a kormány érdemi segítséget nem nyújtott.Az, hogy baj van, azt konstatálták, és megállapították, hiszen egy intézkedést bevezettek, ez a Diákhitel Plusz intézkedése. Én arra szeretném kérni államtitkár urat, hogy most ne ennek a részleteivel untasson engem, hanem inkább az elvről beszéljünk, arról, hogy önök tényleges, valódi segítségnyújtás helyett azt ajánlották fel a fiataloknak, hogy adósodjanak el. Egy picit azért álljunk meg itt egy percre, és azért is, mert az önök kommunikációjában is ilyenfajta szólamok szerepeltek, hadd idézzek: hatalmas siker az újfajta diákhitel, szabályos roham indult az új diákhitelért. Tehát önök annak örülnek, hogy a fiatalok el tudják adósítani magukat, annak örülnek, hogy roham indult, ami azt mutatja, hogy nagyon sok fiatal került bajba.

A kérdésem tehát az, hogy továbbra is csak ezt az utat tudjáke ajánlani a fiataloknak, hogy adósítsák el magukat, vagy valódi, érdemi segítséget nyújtanak például a tandíjuk elengedésével, az egyetemek számára olyan forrás biztosításával, amivel rendkívüli szociális támogatást tudnak nyújtani. Adnake valódi segítséget a fiataloknak? (Taps az ellenzéki padsorokból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon kellemetlen önnek ez a téma, láthatóan, tisztelt államtitkár úr, mert a két percben konkrétan semmit nem reagált a kérdésemre. Ön beszélt elvándorlásról, érettségiről, digitális oktatásról, mindenről, ami esetleg egy picit érintheti a fiatalokat, csak éppen a kérdésemre nem felelt. Nem tudom, nem hiszem, hogy az értelmi képességeivel vannak gondok, csak kellemetlen önnek ez a téma, hiszen egyértelmű ebből is, hogy önöknek egyetlenegy segítség van a fiatalok felé: adósodjanak el. Önök tíz éven keresztül itt a parlamentben teljesen jogosan ostorozták az előző kormányokat, hogy eladósították az országot, devizahitelbe hajtották az embereket. Önök ugyanezt csinálják a diákhitellel, a fiatalokkal, úgyhogy egy kicsit gondolkodjanak el! Valódi segítségre várnának a fiatalok, és hadd ajánljak az önök figyelmébe egy osztrák példát  Orbán Viktor szeret laboratóriumként tekinteni Ausztriára , ott nem hitelt adnak a fiataloknak, nem eladósítják őket, hanem valódi, vissza nem térítendő támogatást nyújtanak azoknak a fiataloknak, akik a járvány miatt elveszítették az állásukat. Ezt fogadják meg, és ebben kövessék az osztrák példát! (Taps a Jobbik soraiban.)