Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Karakas János, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez: “Csökkenthető-e a beszállítók kiszolgáltatottsága, csillapítható-e az áruházláncok profitéhsége?ö címmel. Karakas János képviselő urat illeti a szó.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten a kormány áfacsökkentési szándéka és piacellenőrzési szándéka kapcsán többször hallhattuk, hogy az árképzésbe az állam nem szólhat bele. Ugyanakkor itt a patkó mindkét oldalán, és gondolom, a minisztériumokban is egyre több panaszt hallhatunk arról, a nagy áruházláncok beszállítóira panaszkodnak az élelmiszer-ipari, illetve a friss zöldség- és gyümölcsáruk beszállítói, akik azt panaszolják, hogy a beszállítói listaár 30, esetenként 50 százalékát is visszakérik a nagy áruházláncok.

A teljesség igénye nélkül, már kérnek választéktartási díjat, polcfelület-biztosítási díjat, kirakatbérleti díjat, piacszervezési díjat, listázási díjat, logisztikai díjat, disztribúciós díjat, és még ki tudja, hányfélét. Ezek a tételek már olyan nyomasztó mértékűek, hogy a terméket veszteségessé tehetik, de a piaci pozíció megtartása érdekében a beszállító mégis vállalni kényszerül a feltételeket. Ha szóvá teszi, akkor kikerülhet a piacról, ha jogi útra terelné, esetleg még ő húzhatná a rövidebbet, hiszen néhány díjat nem tud hivatalosan lekönyvelni, tehát adót csal.

Kérdezem államtitkár urat, a készülő kereskedelmi törvényben tudják-e orvosolni ezeket a problémákat, illetve terveznek-e más lépéseket.

Várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Az interpellációra Dióssy Gábor államtitkár úr, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára válaszol.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat az is kíséri, hogy egy sokkal nagyobb, kibővültebb piaci környezetbe kerültünk, és ezen az óriási piacon belül igen éles és kíméletlen verseny van. Ennek a sokszor kíméletlen és éles versenynek a hasznát természetesen végső soron a fogyasztók látják abban az esetben, ha ez a verseny úgy működik, hogy nem élnek vissza az erőfölényükkel az ön által is említett nagy szereplők.

Azt gondolom, azzal mindannyian egyetérthetünk, hogy érdekünk továbbvinni azt a tendenciát, ahol ma tartunk. Történelmileg a legmélyebb szinten van az infláció, a fogyasztók nagyon olcsón tudnak például bizonyos élelmiszer-ipari termékeket megvenni. Ezek a nagy szereplők, például a nagy áruházláncok valóban óriási erővel rendelkeznek. Amennyiben visszaélnének az erőfölényükkel, ezt szabályozni kell. Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy az európai uniós előírások szerint mindenféle adminisztratív eszközű beavatkozás a tiszta versenybe nem megengedett, csak akkor, ha erőfölényt akarunk vele visszaszorítani.

Tudjuk azt, hogy a jelenlegi körülmények elég rossz helyzetbe visznek nagyon sok kis hazai beszállítót, akiknek szintén sokkal élesebb versenyben kell megvédeniük magukat, mint előtte. A magyar gazdaság versenyképességének fokozása és a beszállítók érdekeinek védelme - még egyszer mondom, piaci alapú érdekvédelme - valóban az új kereskedelmi törvény tervezetében szerepel, az új kereskedelmi törvényben nevesítjük, meghatározzuk azt, hogy mit nevezünk erőfölénnyel való visszaélésnek. Bevezetjük a jelentős piaci erő fogalmát az új kereskedelmi törvényben, és nagyon fontos tudni azt, hogy a kereskedelmi láncok is a javaslatunk szerint, a kereskedelmi törvénytervezet szerint beletartoznak ebbe a kategóriába, tehát ők is jelentős piaci erővel élnek.

Miért érdekes ez? Azért, mert a jelentős piaci erővel élő, illetve rendelkező egységeket szabályozza külön ez a törvény; tehát az ő tevékenységüket bizonyos korlátok közé szorítja. A javaslat jogellenesnek tekinti például minden olyan megállapodás kikényszerítését, amely alapvetően nem az áru kedvezőbb körülmények között történő értékesítését célozza, vagyis a versenyképes fogyasztók számára kedvező, versenyképes ár kialakítását, hanem az adott vállalkozás teljesítménnyel nem arányos profitjának érvényesülését célozza meg.

Az új kereskedelmi törvénynek az Országgyűlés által történő elfogadása esetén nemcsak a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló meglévő, '96. évi LVII. törvényben rögzített erőfölénnyel való visszaélés, hanem jóval kisebb piaci részesedés esetén is megállapítható piaci erőfölénnyel való visszaélés is tilos lenne. Tehát kibővítjük ezt a kategóriát, amelyre külön eljárási szabályokat, szankciókat vezetnénk be, ami a hazai kisebb beszállítók és kereskedők számára is megfelelő piaci védelmet jelentene. Tenné mindezt anélkül, hogy a piacgazdaság fejlődésének egyik alapvető mozgatórugóját, a versenyt korlátozná.

A közeljövőben szeretnénk benyújtani a kereskedelmi törvény tervezetét, amely részletesen leírja, nagyon sok oldalon keresztül, hogy hogyan működik konkrétan ez az eljárásrend. Arra kérném az Országgyűlést és a képviselő hölgyeket és urakat, hogy támogassák a törvény elfogadását. (Font Sándor: Nem fogadhatod el a választ, János!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Államtitkár Úr! A válaszát elfogadom. (Font Sándor: Szégyelld magad, János!) Azért egy dologra még szeretném felhívni szíves figyelmét; mégpedig arra, hogy már több mint egy éve uniós tagok vagyunk. A magyar fogyasztó joggal várja el, hogy ugyanolyan szintű kiszolgálásban részesüljön, mint angol, francia vagy német társa. Kérem, erre is figyeljenek.

Köszönöm válaszát.