Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy amivel itt most szemben állunk és amivel kínlódunk, abból adódik, hogy itt egy hatalmas, mondhatni folyamatos spektrum van. A közvetlenül a határ túloldalán lévő színmagyar településen élőktől a Koszovó környékén ezért, azért, amazért letelepült jugoszláv állampolgárig, illetve ezekről a helyekről harmadik országba távozott emberekig, ebben a spektrumban valahol a törvénynek határt kell szabnia. Úgy érzem, talán mindnyájan képesek lennénk olyan hozzászólást fogalmazni, amely ezt a határt világosabbá teszi, és ugyanakkor mindannyian szívesen fogalmazunk olyan mondatokat, ami ezt a határt kiterjeszti.

Vegyük észre, hogy mindannyiunkban ez a kettősség működik. Úgy érzem, hogy a MÁÉRT-en megfogalmazott pontoknál is túl szűkre szabta a határt. Csak egyetlen példát mondva - bár én is tudom, hogy vagylagosak voltak azok a pontok, amelyeket Tabajdi képviselőtársam az imént ismertetett -, az iskoláztatás magyar nyelvű éveire vonatkozott. Akinek abból egy éve hiányzik, nyilvánvaló, hogy nem lehetne kizárni. Tehát elvekben ez is egyfajta megoldás, de vannak más megoldások. Ha szélesebbre tudjuk tárni a kaput, akkor, azt gondolom, azt jól tesszük.

Érdekes eleme lenne ennek a törvénynek az, amit Tabajdi képviselő úr felvet - hiszen én úgy érzem, hogy azt csak példaképpen mondta, hogy az alapszerződések legyenek felsorolva benne -, hogy az egész problémakört, a határon túl élő magyarság összes problémakörét vegyük. Itt bennem egy ijedelem vagy egy fék jelent meg, hogy vajon akkor nem terjedünk-e túl, mint ahogy én túlterjedtem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - bocsánat, abba is hagyom -, nem terjedtünk-e túl a magyar állam joghatóságán. (Bauer Tamás: Végig túlterjedtünk.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)