Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A néhány héttel ezelőtti Fidesz-kongresszus egy fontos mozzanatáról szeretnék szólni néhány szót, hiszen ez a mozzanat bizonyos értelemben képet ad számunkra arról, hogy mit várhatunk a Fidesztől, ha netán a következő választások után kormányon marad, hiszen a javaslat, amelyről magán a kongresszuson és azt követően a nyilvánosságban is sok szó esett, egy olyan javaslat, amit majd a választások után szeretne a Fidesz megvalósítani, ha netán megőrizné többségét.

Ez a javaslat az az időközben ismertté vált javaslat, hogy az egyháznál, a templomban, a pap általi házasságkötést ismerje el az állam automatikusan polgári, tehát az állam által elismert jogi házasságkötésnek. Ez a javaslat azt jelentené, hogy megszűnik a magyar polgárosodásnak egy több mint százéves vívmánya, az egyháztól független polgári házasságkötésnek a kötelező volta.

Legyen világos: noha az indoklás úgy szól, hogy itt valami üres ceremóniára kényszerítik rá azokat, akik a templomban kötöttek már házasságot, valójában nem a ceremóniáról szól a vita, hiszen a ceremóniát ma is lehet mellőzni. Arról folyik a vita, hogy az állam által elismert házasságot az egyház illetékese, a pap, a lelkész kösse meg. Arról van szó, hogy egy állami, jogi aktust adjanak át az egyház, az egyházak kezébe.

(23.50)

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi miniszterelnök évek óta hirdeti azt az eszméjét, hogy az állam elválasztása helyett az állam és az egyház együttműködése van napirenden. Ezt még a Fidesz programjába, választási programjába is beleírták. Minden nap tapasztaljuk az erre irányuló gesztusokat. A miniszterelnök elmondta, hogy a kormány az egyik magyarországi egyház, a katolikus egyház értékrendjét tette magáévá. Keresztény Magyarországról, keresztény Európáról beszélnek.

De mindezen túllép ez a tervezett gesztus, hiszen olyan jogi szerepet adna a polgárok életében az egyházaknak, amilyennel több mint száz éve nem rendelkeznek Magyarországon. Praktikus szempontokkal indokolják ezt a tervet: azzal, hogy ne kelljen valakinek két helyre elmenni egy házasságkötés alkalmával. Ezek a praktikus érvek hamisak. Egy életben maximum két-három alkalommal szokott az ilyesmi előfordulni. A magyar társadalom számára természetes és magától értetődő, hogy az egyik esetben az egyházzal, ha tetszik, az Istennel tisztáznak valamit, a másik esetben az állam által hatályosított jogi aktus történik.

Azt gondolom tehát, hogy az indoklás hamis. Valójában arról van szó, hogy a Fidesz azt a politikai törekvését, hogy magához kösse a hívő választókat, hogy az egyházak támogatását élvezhesse a következő választási kampányban is, erre igyekszik különböző gesztusokkal, mint amilyenek az egyház-finanszírozással kapcsolatos különbségtételek, mint amilyen az egyházi törvény módosítására tett kísérlet volt. Itt egy újabb ilyen politikai gesztusról van szó, és ennek a politikai gesztusnak esne áldozatul a magyar polgárosodásnak egy száz esztendős vívmánya.

Ritkán ülök én együtt ebben a teremben olyan fideszesekkel, fideszes politikusokkal, akik mind a három ciklusban ott ültek a Fideszben. Azt hiszem, Áder elnök úr pontosan tudja, hogy az a Fidesz, amelyik a '91-es egyház-finanszírozási törvényt nem szavazta meg, az a Fidesz, amely az imént távozott Németh Zsolt személyében éppen az állam és egyház különválasztása címén tiltakozott az ellen, hogy augusztus 20-a legyen az állami ünnep, az a Fidesz biztosan nem támogatta volna a mai Fidesz-Magyar Polgári Pártnak ezt a kongresszusi kezdeményezését.

Köszönöm szépen a figyelmet.