Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A magasztos kálvini gondolatok után térjünk vissza a magyar valóság egy szeletére. Nem kértem volna lehetőséget a mai felszólalásra, ha pontosan két hete nem hallgatom végig a kormányoldal szintén napirend előtti, időseket érintő polemizálását. Szocialista képviselőtársamtól és a reagáló miniszter úrtól hallhattuk, mennyi mindent tesznek az idősekért, fontos a párbeszéd, minden jó és szép, vagy legalábbis az lesz a közeljövőben.

Én azonban azt tapasztalom, hogy az idősek, a nyugdíjasok már nagyon kezdik megelégelni a pótcselekvéseket, a mellébeszélést. Jelenleg a kormány a kirakatnak dolgozik. Elfogadtuk az idősügyi stratégiát, én is megszavaztam, mert szükség van rá hosszú távon, de azt is tudom, hogy ez nagyon kevés, és a kormány arra használja, hogy előkészítsen, tárgyaljon, munkacsoportokat hozzon létre és így tovább. A lényeg az, hogy érdemi dolog nem történik, tervezgetés, stratégiaalkotás, annak megvitatása, vagyis a nagy semmi, az van.

Ugyanakkor nem merünk szembenézni a valósággal? A valósággal, amely visszavonta a 13. havi nyugdíjat, kétségessé tette a 2009-re tervezett nyugdíjkorrekciót - bár erre pozitív elmozdulást látok -, megváltoztatta a nyugdíjszámítás szabályait, felemeli a korhatárt, vele együtt az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt is, szigorításaival újabb pofont ad a népes Ratkó-korszak gyerekeinek.

Ilyen körülmények között persze nem véletlen, hogy a kormányoldal elszabotálta az egy évvel ezelőtt általános vitára konszenzussal alkalmasnak tartott országgyűlési határozati javaslatom megtárgyalását, amely előírná, hogy a mindenkori kormány évente számoljon be a parlamentnek az idősek helyzetéről, a korosztállyal kapcsolatos intézkedésekről, pedig Korózs Lajos államtitkár úr is azt mondta, idézem: köszönjük a kezdeményezést, támogatni fogjuk a szándékát. Hát így válik hiteltelenné a Szocialista Párt az idősügy területén is, ugyanis ha betartották volna a szavukat, akkor éppen most tárgyalhatnánk a 2008. évről szóló jelentést, és azt ne mondja senki, hogy az idősügyi stratégiában foglaltak helyettesítik ezt az éves kötelezettséget.

A kormányjelentést pótlandó, a Dunántúli Idősügyi Tanács Szövetségének kutatásából a tisztelt Ház elé tárok néhány fontos alapmegállapítást. A felmérésben Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas és Veszprém megye vett részt. Az összegező megállapítás az, hogy a vidéki nyugdíjasok helyzete siralmas. A nyugdíj mellett más jövedelem szerzésére rendkívül kevés az esélyük, mert egyrészt nagyon kicsi a kínálat a munkaalkalomból az idősek számára, másrészt általában egészségi állapotuk nem engedi, hogy munkát vállaljanak. A megkérdezettek átlagnyugdíja 69 ezer forint volt, és több mint kétharmaduknak nincs semmiféle tartalékuk. Nem jut lakásfelújításra, kulturális kiadásaikról már lemondtak, és így elmondhatjuk, hogy csak a puszta létfenntartást igyekeznek biztosítani. Az ő 13. havi nyugdíjukat kínálta tálcán az MSZP kormánya az IMF-nek.

A korosztály tartására, önérzetére jellemző a kutatásnak az a megállapítása, hogy nehéz helyzetük ellenére a nyugdíjasok törekednek az önállóságra és az önellátásra. Nagy részük egyedül vagy szintén nyugdíjas idős társával él együtt, és csak végszükség esetén számítanak a családjukra, nem az államra, nem az önkormányzatra, a családjukra. Meglepő, hogy mennyire igyekeznek nem terhelni a szociális ellátórendszereket, szinte szemérmesen húzódoznak a szolgáltatások, ellátások és juttatások igénybevételétől.

Közhelyszerű, de igaz, hogy a társadalom egyik legérzékenyebb, legsérülékenyebb és legkiszolgáltatottabb csoportját jelentik a nyugdíjasok, különösen a falvakban, ahol a kutatás is készült. Nekik ugyanis hiába csökkentik a távfűtés áfáját, az nem segít rajtuk, mert nem távfűtést használnak, ellenben nagyon is érzik, hogy egyre nehezebbé válik a mindennapi megélhetés. Még a falvakban lévő intézmények leépülése is őket sújtja leginkább, amikor megszűnik egy gyógyszertár, vagy most éppen azon gondolkoznak, hogy az orvosi rendelőt egy másik faluba viszik és a többi.

Végezetül: úgy gondolom, be kell fejezni mindenféle kirakatpolitizálást a nyugdíjasokkal kapcsolatban. Az Országos Idősügyi Tanács munkájába be kell vonni az önkormányzatok idősügyi tanácsait, csak így válhat ez a testület valóban őszinte, konzultatív, véleményező, javaslattevő testületté a kormány mellett, ha társadalmasítjuk a tanácsot.

Egyúttal felkérem az államtitkár urat, segítse elő az említett határozati javaslatom napirendre tűzését a tisztelt Házban. Igaz, hogy elfogadása esetén az első éves beszámolót az új kormánynak kell majd megtennie, de ne aggódjunk, a valósággal való őszinte szembenézés az új kormány természetes tulajdonsága lesz, nem fog félni egy részletes tárgybani beszámoló korrekt előterjesztésétől, amit majd a Ház egy év múlva megtárgyalhat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)