Felszólalás adatai
| 251. ülésnap (2013.02.11.), 28. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Balog Zoltán (Fidesz) |
| Beosztás | emberi erőforrások minisztere |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | napirend előttihez hozzászólás |
| Videó/Felszólalás ideje | 3:07 |
Felszólalások: Előző 28 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Valóban nem lehet eleget beszélni arról, hogy az a - nevezzük most így - mozgalom, ami több mint kétezer év óta elindult a Közel-Keletről, a kereszténység, milyen kultúraformáló, milyen gazdaságformáló és milyen erkölcsformáló erővel rendelkezett, rendelkezik és hogy ez mit is adott nemcsak Európának úgy általában és az egész világnak, hanem ezen belül a magyarságnak is. Mert valóban az a gondolat, ami akkor ott megfogalmazódott, ami a mi hitünk szerint több mint gondolat, egy olyan egzisztenciális lehetőség az ember számára, hogy az életét egy olyan összefüggésbe helyezze, amely mélyebb és magasabb, mint amit az ember át tud fogni.
(14.30)
Valóban formálta - és megalapította - nemcsak a kultúrát, nemcsak a gazdaságot, hanem, ahogyan ön is említette, az emberi szabadságjogoknak is a bölcsője lett éppen a rabszolga-felszabadítással vagy éppen a nők egyenjogúsításának az erősítésével. És amikor ön arról beszél, hogy annak idején egy súlyos véres üldözésből bontakozott ki ez a mozgalom - tudjuk, hogy a mártírok vére magvetés -, akkor azért meg kell emlékeznünk arról, éppen ma is, hogy még ma is a világon a hitükért legtöbbet üldözött emberek éppen a keresztények, és szerintem e fölött a tény fölött nem hunyhatunk szemet semmiképpen.
Ha megengedi, akkor én még kiemelném egy kicsit, anélkül, hogy felekezeti villongásba keverednénk egymással, mondjuk így, szekuláris nyelven, egy olyan képességét a keresztény hitnek, amely nemcsak a túlélését, hanem az újabb és újabb virágzását tette lehetővé, ezt én most úgy nevezném, hogy önkorrekciós képesség. Tehát nevezhetjük ezt megújulásnak, nevezhetjük ezt szerzetesi megújulási mozgalmaknak, nevezhetjük reformmozgalmaknak, nevezhetjük újraevangelizációnak. Az az alapelv, amiről a reformátusok tévesen azt hiszik, hogy ők találták ki, hogy ecclesia semper reformanda - vagyis hogy az egyháznak újra és újra megújulásra, reformációra van szüksége -, egy közös alapelv, éppen a bencés tanításból következik. Tehát ez az az önkorrekciós képesség, amelyre újra és újra szükségünk van. A másik pedig, ami a mi alaptörvényünkben is lefektetődött, a szabadságnak és a felelősségnek az a dinamikája, az a kölcsönhatása, ami az ember életét meg kell hogy határozza. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szabadságot már megkapták, kínáljuk ehhez a felelősséget, és úgy gondolom, hogy ez egy aktuális üzenet. És azoknak az erkölcsi alapelveknek a megfogalmazása, amelyek abból indulnak ki, hogy ne kívánj és ne tégy semmit a másiknak, amit nem szeretnél saját magadnak, ebből a minimalista programból - már ezt is jó lenne, ha meg tudnánk tartani - továbblépett a szeresd felebarátodat, mint önmagadat elvéig, sőt eljutott egészen odáig a jézusi etikában, hogy szeressétek ellenségeiteket. Itt még van tennivalónk bőségesen, de igyekszünk, és a kereszténység üzenete újra és újra megerősít bennünket. Köszönöm, hogy lehetőség adódott a megemlékezéssel arra, hogy mindezt elmondjam.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Felszólalások: Előző 28 Következő Ülésnap adatai