Felszólalás adatai

De mielőtt ebbe a gondolatba belefognék, azért néhány átfogó gondolatot is szeretnék megfogalmazni, amely azt mutatja, hogy ez a salátatörvény elkeserítő példája annak a törvényhozási gyakorlatnak, ami itt az elmúlt két esztendőben meghonosult: gyakorlatilag rendkívül széles körből vonnak össze kérdésköröket, azt egy salátatörvényben kívánják szabályozni. Ilyen vonatkozásban fordul elő az, hogy ebben a rendelkezésben jelenik meg az, ami az államigazgatás minden alkalmazottjával szemben lehetővé teszi a megbízhatósági vizsgálat lefolytatásának lehetőségét, és ugyanezen törvényjavaslat teszi a rendőrök feladatává az iskolakerülő gyerekek iskolaigazgató elé kísérését is, miközben még a közfoglalkoztatási törvény módosításáról is rendelkezik.

Tehát látszik, hogy rendkívül szerteágazó, és úgy gondolom, ilyen vonatkozásban is megfigyelhetjük, hogy nem kellően megalapozott különböző tanulmányokkal, hatásvizsgálatokkal, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy szakmai fórumokkal, szakmai szervezetekkel ezt nem egyeztették. Hogy az oktatás területén nem egyeztették, abban biztos vagyok, mert ha megnézzük az oktatási szakemberek véleményét, hát nem hiszem, hogy erősítenék az önök gondolatait, sőt mindazok a tendenciák, folyamatok, amelyek ma az oktatási szakemberek részéről megfogalmazódnak, mind-mind ennek ellene mondanak, és azt mondják, hogy különböző neveléselméleti, pedagógiai módszerekkel kellene kezelni ezeket a kérdéseket.

Önök viszont leredukálnak kérdéseket, leegyszerűsítenek kérdéseket, és prompt, most meg akarnak valaminek felelni, mert úgy gondolják, hogy a lakosság elvárásának így felelnek meg, ugyanakkor úgy gondolom, hogy hosszabb távon valójában a lakosság ellen tesznek, a magyar társadalom ellen tesznek. Látszatra ez egy megoldás az iskolakerülés kapcsán, de úgy gondolom, hogy nem. Ideig-óráig történik az intézkedés, de mi történik utána? Mi történik holnap? Mi történik holnapután? Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel ezt a társadalmi problémát megoldani nem lehet. Igen, itt már elhangzott, hogy ne söpörjük szőnyeg alá a problémát; nem lehet, ne tegyük.

Magam is tanítottam iskolában, és tapasztaltam, hogy azokat a gyerekeket, akik ingerszegény környezetből jönnek, nagyon nehéz gyakorlatilag iskolakeretek között kezelni, sok esetben szinkronban az itt elhangzottakkal, a szülőket is be kellene ültetni az iskolapadba, a szülőkkel is kellene foglalkozni, a szülőknek is meg kellene találni azokat a módszereket, hogy bevonjuk az oktatásba, illetve megfelelő partnerség alakuljon ki a tanár, a diák és a szülő között.

Hát úgy gondolom, hogy az a módszer, amit most önök megfogalmaznak az iskolaelkerülés kapcsán, ideig-óráig ad egy megoldást, de ez nem valódi megoldás, mert úgy gondolom, hogy negatív szankcióval igazán nem lehet elérni eredményt. Gondoljunk bele, hogy ennek a gyermeknek is lesznek majd gyermekei, és tulajdonképpen egy ilyen permanens problémát gördítünk magunk előtt.

És ha azt nézzük, hogy önök milyen intézkedéseket hoztak most az elmúlt két esztendőben az oktatás területén, akkor gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy forráskivonás van forráskivonás hátán, gyakorlatilag felrúgnak egy olyan alapelvet, amelyben a rendszerváltást követően a pártok, valamennyi párt megegyezett. Ez pedig úgy szólt - és tulajdonképpen a '93-ban megszületett különböző törvények, amelyek az oktatással foglalkoztak, mind kimondták -, hogy gyakorlatilag a gyerekek minél hosszabb időt töltsenek az oktatásban, és utána erre tudjon épülni a felnőttképzés.

Ezzel szemben gyakorlatilag a múlt évben, ebben az esztendőben olyan törvények születtek, hogy az elméleti képzés arányát lecsökkentjük, gyakorlatilag az iskolában töltött időt lecsökkentjük, leredukáljuk a képzést, és tulajdonképpen az élethossziglani tanulás ellen mennek ezek a folyamatok. Úgy gondolják önök, hogy rendészeti módszerekkel ezt a problémát meg lehet oldani? Úgy gondolom, hogy rossz úton járunk, mert ezzel nem lehet magát a problémát tulajdonképpen kezelni, negatív szankciókkal, negatív eszközökkel, úgy gondolom, ezt a problémát nem lehet megoldani.

Gyakorlatilag azzal is vitatkozom - imént fideszes képviselőtársam elmondta a véleményét -, hogy mondjuk, a szülő, aki elengedi otthonról a gyermekét az iskolába, ő úgy gondolja, hogy az iskolába megy a gyermeke, és utána majd egy rendőr fogja elvinni az igazgatóhoz, ott fog ő majd ugye ezzel szembesülni. Hát kérem, sok esetben, mondjuk, 90 százalékban nagy valószínűséggel már ez a szülő is tudja, hogy a gyermeke nem a leginkább iskolába járók közé tartozik, ráadásul azzal a motivációval, hogy majd adott esetben a szülő is adhat itt igazolást - mert azért ezt ki lehet ebből olvasni -, adott esetben még ez az összekacsintás is megvan, és máris ez a passzus, amely itt megfogalmazódik a 34. § (1) és (2) bekezdésében, úgy gondolom, kijátszható, mert a (2) bekezdés gyakorlatilag meg is mondja, hogy hogyan lehet ezt a részt kijátszani.

Tehát úgy gondolom, hogy ez biztos, hogy nem megoldás, és már itt is elhangzott, hogy két szempontból is rosszul sáfárkodunk az erőforrásokkal. Az egyik szempontból rosszul sáfárkodunk, hogy a rendőrségre bízzuk ezt a feladatot önmagában; a másik oldalon ott van az oktatás, oda pedig sokkal kisebb összeget fordítunk, illetve az állam kivonul az oktatás különböző területeiről, és tudjuk jól, hogy különösképp az ingerszegény környezetben felnövő gyerekeknek még az esélyük sem lesz meg arra, hogy az oktatásba bekapcsolódjanak, esélyük sem lesz meg arra, hogy modern életvitelt tudjanak kialakítani. Ma már lemondanak különböző társadalmi rétegekről, olyanokról, akiknek a társadalmi felemelkedést az iskola okozhatná. Csupán rendészeti eszközökkel, úgy gondolom, ezt a kérdést nem lehet kezelni.

Tehát ilyen vonatkozásban azt tudom önöknek mondani a frakciónk részéről - szinkronban a vezérszónokunk megfogalmazásaival -, hogy ezt a részt nem tudjuk elfogadni. Úgy gondolom, hogy jelenlegi formájában maga ez a beterjesztett törvényjavaslat javíthatatlan, és tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy ilyen megfogalmazásban erre a vitára sem alkalmas, ahová önök ezt beterjesztették.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(22.20)