Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az érettségi kérdésére visszakanyarodva. Személy szerint egyet tudnék érteni azzal, ha van egy komoly tudást, felkészültséget számon kérő érettségi rendszer. A kérdés csak az, hogy van-e ehhez megfelelő finanszírozási forrás, illetve szándék, hogy le is lehessen bonyolítani. Ugyanis jelen esetben a helyzet a következő. A közoktatási intézményekben elvileg a tanároknak fel kell tudni készíteni a gyerekeket emelt szintű érettségire. De az már nem biztos, hogy vizsgáztathatják. Önmagában még ezzel sem lenne baj. De a kérdés az, hogy van-e ma Magyarországon annyi vizsgabizottság, amennyit ilyen esetben fel kellene tudni állítani. Jelen esetben, az az érzésem, hogy nincs.

Kettő. Van-e ahhoz elegendő pénz, forrás, hogy Győrtől Záhonyig, vagy éppen Szegedtől Balassagyarmatig oda-vissza tudjuk utaztatni ezeket a bizottságokat, elszállásolni őket, és így tovább. Mert a jövő évi költségvetést is elnézve, úgy tűnik, hogy nincs. A benyújtott javaslatok hatályba léptetése, ha emlékeim nem csalnak, talán 2010 vagy 2011, ez most kicsit kavarog bennem is, de nem látom mögötte a forrásokat. Hogyan lehet tehát így összerakni ezeket a mozaikkockákat? A jó szándék önmagában mint habarcs, mint kötőanyag sajnos ehhez kevés. Tehát több minden hiányzik a javaslatokból, ami ahhoz kellene, hogy meg lehessen őket érdemben valósítani.

Ezért mondtam a múltkor akár azt a verziót is, hogy könnyebb, olcsóbb durván 70 felsőoktatási intézményhez telepítetten lebonyolítani egy rendszert, nevezzük közös érettségi-felvételinek, írásbeli vagy szóbeli, ez most mindegy, vegyük egy kalap alá, mint ezervalahány középiskolába kivinni. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Bocsánat.

Köszönöm, majd a következőben folytatom.