Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Osztolykán Ágnes Képviselő Asszony! Amit ön elmondott a felszólalásában, azt Magyar Bálint is elmondhatta volna itt e Ház falai között. Hallhattuk is tőle éveken át eleget, hasonló gondolatokat. (Babák Mihály: Tönkre is ment!) Más kérdés, hogy Magyar Bálint ugyanezekkel a szavakkal, a maga hevületével törve-zúzva hirdette volna a liberalizmus dicsőségét az oktatásban. No, örültünk annak, hogy ez az időszak talán elmúlt.

Ön beszélt arról, hogy intézményi önállóság és szabadság. Tessék megnézni, hogy hova vezetett ez! (Babák Mihály: Állami közoktatás!) Oda vezetett, hogy az intézmények semmi mással nem törődtek, csak azzal, hogy legyen sok hallgató, legyen sok normatíva, legyen sok bevétel, a teljesítmény meg a minőség pedig a nullához közelít, és most már a felsőoktatási intézmények is erről panaszkodnak.

(19.00)

Az ön felszólalásában nem az volt a baj, nem tudom, ön használta-e ezt a kifejezést vagy valaki más, hogy aggályoskodott. Nem az a baj, hogy aggályoskodott, és felsorolta a problémákat, a bolognai rendszert, a költségtérítéses vagy az államilag finanszírozott ügyek problémáját, a probléma az, hogy nem mondott megoldásokat. Mi nagyon szívesen várnánk öntől a megoldásokat is.

Az ellenzéki létbe az is belefér, hogy ön javaslatokat tegyen arra, mi a megoldás. Például már hallottunk egy megoldást, akár a régi felvételi rendszer visszaállítására is, amelyre én most nem tennék javaslatot, bár vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyek azt mondják, hogy szeretnék újra látni azt a felvételizőt legalább egy személyes találkozón, egy ötperces beszélgetésen, hogy ki lesz ott ősszel az a gólya.

Úgyhogy én nagyon szépen kérem önt, ha vannak megoldási javaslatai, azt is tegye meg, ezt a beszédet pedig küldje vissza Magyar Bálint íróasztalfiókjába.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)