Felszólalás adatai

PERLAKI JENŐ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság a 3/2001. számú határozatával alkotmányellenessége folytán megsemmisítette a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény 4. §-ának (4) bekezdését, illetve 48. §-a (3) bekezdésének második mondatát.

A megsemmisített rendelkezések között szereplő, a magánnyomozói vállalkozói tevékenységet korlátozó rendelkezés arról szólt, miszerint a nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet állományának volt tagja részére, a szolgálati viszonyának megszűnésétől számított két éven belül, magánnyomozói vállalkozói tevékenység folytatásához hatósági engedélyt a rendőrség nem adhat.

A törvény miniszteri indoklással megsemmisítette a magánnyomozói vállalkozás időleges korlátozását lehetővé tevő rendelkezés mintájaként az ügyvédekről szóló törvény 7. §-ában írt kizárási szabályt. Górcső alá helyező döntésében mutatott rá arra: az ügyvédeket sújtó, kizárólag az eljárásjogi státusváltással, szerepváltással összefüggő korlátozó szabály nem alkotmányellenes, lévén hogy a részleges és időleges jogi képviselet korlátozása olyan szabálynak tekinthető, amelynek a célja éppen a bírói függetlenség védelme, valamint annak az alkotmányos alapjognak a biztosítása, miszerint független és pártatlan bíróság bárki ügyében igazságos ítéletet hozhasson.

A törvény épített valójában az ügyvédi törvényben szereplő, kizárási szabálytól eltérő tartalmú, azzal pusztán rokonítható rendelkezésre, ugyanakkor kétségkívül eltérő vagy részben eltérő szakmai megfontolásokon alapult. Mindemellett pedig, utal rá az Alkotmánybíróság határozata, az indítványozók által megalapozottan támadott szabály az ügyvédi törvényben rögzített szabálynál súlyosabb, a permódosítást országos szinten kizáró akadályt jelent.

Az Alkotmánybíróság határozata ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a foglalkozás szabad megválasztásának jogáról és az egyes kizárási szabályok alkotmányosságáról kifejtettek szerint, a támadott rendelkezésben foglalt két évre szolgáló korlátozás a céljához képest aránytalan. Az érintett rendelkezés kapcsán azonban az Alkotmánybíróság is elismeri: a rendelkezés azonnali megsemmisítésének következményeként az olyan esetekben sem lehetne megtagadni a rendőrhatósági engedély, illetve az igazolvány kiadását, amikor a személyi összefonódás kiküszöbölése végett az indokolt lenne.

Tekintve, hogy az ilyen, a problémát orvosolni hivatott újabb, már alkotmányos szabályozás megszületése időigényes, az Alkotmánybíróság, elismerve az eredeti jogalkotási törekvések helytállóságát, időt engedve egyben az újabb jogalkotási teendők ellátására, a törvény 4. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezés megsemmisítését csupán 2001. június 30-ai hatállyal mondta ki. Bizonyossá vált ugyanakkor, hogy a törvénynek az Alkotmánybíróság által megsemmisített 4. §-a (4) bekezdése helyébe az alkotmányos követelményeket maradéktalanul kielégítő, mindemellett pedig az eredeti jogalkotási törekvéseket is érvényesíteni hivatott, az Alkotmánybíróság által is szükségesnek, célszerűnek elismert új szabály végül is nem illeszthető.

A megsemmisített rendelkezések között szereplő másik, a Személy- és Vagyonvédelmi Magánnyomozói Kamaráról szóló törvény 48. § (3) bekezdésében rögzített rendelkezés pedig arról szól, hogy a törvény az általa hatályon kívül helyezett, ugyancsak a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet szabályozó jogszabályok alapján megszerzett jogokat nem érinti. Kinyilvánította, hogy a jogelőd jogszabályok alapján szerzett jogok védelme valóban indokolt, amelynek szellemében született meg végül is a 48. § (3) bekezdésében írott szabály, de ha ez a jogalanyok tartós megkülönböztetését eredményezi, úgy a védelem alkotmányellenessé válik.

A törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés általánossága egyrészt a jogalkalmazói jogbizonytalanság forrása, másrészt az összeférhetetlenségi szabályok sorában megfogalmazott, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai számára tulajdonszerzési tilalmat, illetve bizonyos tisztségek betöltését megtiltó 1. § (4) bekezdésének vonatkozásában diszkriminatív.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor, utat engedve az alkotmányos elvekkel összhangban lévő, újabb jogalkotási lépéseknek, 2001. június 30-ai hatállyal semmisíti meg a hivatkozott rendelkezést, azzal az indoklással, miszerint a szerzett jogok védelmét az érintett kontextusban bizonyos körben és átmenetileg látja indokoltnak.

Tisztelt Ház! Az alábbi normaszöveg-javaslatok e vizsgálódás eredményeként születtek meg. A törvényjavaslat 20/A. §-ában írt egyes rendelkezések indokai a következők.

A (2) bekezdés módosítását valójában nem az Alkotmánybíróság döntése, hanem a büntetőpolitikai érdekeket veszélyeztető jogalkalmazás, elsősorban pedig a magánnyomozói igazolványok kiadásának a gyakorlatában megmutatkozó számos visszásság tette indokolttá.

A jelenlegi jogszabályokat kiegészítő rendelkezés ugyanakkor, megszüntetve végre a jogalkalmazás anomáliáit, kétségtelenné tenné a rendőrhatósági igazolvány kiadására jogosult hatóság számára: a nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjai magánnyomozói tevékenységet nem folytathatnak, lévén hogy az kétségkívül összeférhetetlen a nyomozói feladatok hivatásszerű ellátásával.

A törvényjavaslat 5. §-ának (3) bekezdése a) alpontját érintő módosítás valójában e rendelkezéssel függ össze. Ennek értelmében a nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjai számára ilyen, az esetleges visszaélésekre segédeszközül szolgáló igazolvány nem adható ki.

A (3), illetve (4) bekezdésben írt rendelkezések a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozások, illetve a magánnyomozók tevékenységének rendőrhatósági ellenőrzésével összefüggő kizárási szabályokat fogalmazzák meg. E rendelkezések a rendőrség hatósági feladatainak objektivitását, befolyásmentességét kívánnák szolgálni azokban a különös esetekben, amikor a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője korábban olyan nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet hivatásos állományú tagjaként teljesített szolgálatot, amely szervezet az érintett vállalkozás felett hatósági feladatokat gyakorló rendőri szerv illetékességi területén működött.

A hivatkozott bekezdések arról rendelkeznek: ha magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője nyomozóhatósági jogkört gyakorló szerv hivatásos állományú tagja volt, úgy a szolgálati viszonya megszűnésétől számított két éven belül a vállalkozást nem ellenőrizheti a rendőrségnek az a szerve, amelynek az illetékességi területén az érintett korábban szolgálatot teljesített. Ilyen esetekben a hatósági feladatok ellátására más rendőri szervet jelöl ki az ORFK.

Az Alkotmánybíróságnak a törvény 48. §-a (2) bekezdését érintő döntése kapcsán született meg a törvényjavaslat 3. §-a: korábbi jogszabályok alapján működő vállalkozás engedélyét, a működés jogi előfeltételeinek hiányára tekintettel bevonná a hatóság akkor, ha a vállalkozás tulajdonosa, vezető tisztségviselője a 2002. június 30-ai határidő letelte után is az 1. § (4) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály alá tartozna.

(1.00)

Ha tehát a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni, illetve társas vállalkozás tulajdonosává, vezető tisztségviselőjévé, valamint tagjává a törvénnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján vált, az 1. § (4) bekezdésében írt korlátozó rendelkezést e személyre is alkalmazni kell akkor, ha a feltételeknek az imént hivatkozott időpontig nem felel meg. Egyebekben a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján szerzett jogokat a törvény nem érintené.

Tisztelt Ház! A fentiekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az indítványomat támogatni szíveskedjék.

Köszönöm figyelmüket.