Felszólalás adatai

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék egy itt elég élesen megfogalmazott vitára egy mondatban reagálni. A kormányt főleg az ellenzéki képviselők, tehát közülünk többen nagyobb körültekintésre, nagyobb nyitottságra és kooperatívabb külpolitikai aktivitásra biztatták, abban a tekintetben, hogy ezt a törvényt a szomszédos országokban - és ez nem került eddig súllyal szóba, de vélhetően szóba kerülhet az európai uniós partnereknél is - hatékonyabban menedzselje.

Szeretném elmondani, hogy ez nem önmagában abból fakad, merthogy nekünk múlhatatlan szükségünk lenne arra, hogy a kormányt ilyen szűk körben és ilyen késői órán is folyamatosan és élesen bíráljuk, hanem egyszerűen arról van szó, hogy úgy látjuk, hogy az a típusú alkotmányos felelősség, ami az alkotmányban megjelenik, és ezen felelősség törvényi megfogalmazása, ami most újabb fejezethez jut, ez olyan típusú kérdés, amit úgy is definiálhatunk, ha tetszik, hogy ez nem felelősség kérdése, ez annál - ha úgy tetszik - több is: ez magyar nemzeti érdek. Ha pedig így van, akkor azt is tudjuk, hogyha magyar nemzeti érdek, akkor ez érint olyan érdekeket, amelyek a szomszédos országok nemzeti érdekei, és vélhetően érint vagy érinthet olyan érdeket, amely az Unió tagországainak és az Unió központjának az érdekeiként is megfogalmazódnak. Pont ezért, mert érdekek kereszttüzében kell a magyar nemzeti érdeket megfogalmaznunk és lehetőleg minél sikeresebben képviselnünk - és hitem szerint új minőséget jelenthet ez a törvény, ha ezt meghozzuk ebben a tekintetben -, tehát emiatt gondoljuk és kérjük azt, hogy megfelelő körültekintéssel és hatékonysággal végezze ezt a kormány.

A dolognak ezt a részét a magam részéről nem is folytatnám, nem kívánom sem bírálni, sem vegzálni a kormányt ebben a tekintetben, ez egy kérés.

Ezzel összefügg az, hogy azt is szeretném világossá tenni, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy magyar nemzeti érdek a határon túli magyarokkal való kapcsolat szorosabbra fűzése, és mindaz a befektetés - nevezzük ezt történelmi befektetésnek -, ami számunkra fontos és hasznos, akkor azt is tudjuk, hogy a jószomszédi viszony fenntartása és fejlesztése is magyar nemzeti érdek. Itt nemcsak arról van szó, hogy milyen közegben kell érvényesülnie olyan törvényeknek, amelyeket mi itt meghozunk és szeretnénk, hogy érvényesüljön, hanem arról is szó van, hogy ez nagyon keményen és a napi valóságban teljes realitással érinti a magyar kisebbséget, függetlenül attól egyébként, hogy milyen eltérő adottságokkal, éppen milyen szomszédos országban él.

Azt is szeretném itt világossá tenni, hogy amikor mi érdekről beszélünk, akkor természetesen ez, amiről mi most vitatkozunk, igenis, integrációs érdekeket is érint, és visszavezet a jószomszédi viszony kérdésére, hiszen erről szoktak vitáink lenni. Magyarország jószomszédi viszonyai, a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatai, egyáltalán az a szerep, amit ebben a térségben betölt, azaz hogy külpolitikailag stabilizáló szerepet tud-e betölteni vagy sem, ez Magyarország integrációs esélyeit is érinti, ami szintén nemzeti érdek.

Szeretnék még egy általános politikai megjegyzést fűzni a dologhoz, de ez nem pusztán külpolitikai. Amikor arról beszélünk - teljesen jogosan -, hogy a nemzeti identitás megőrzésében, tehát mindabban, amit mi itt a magyar nemzet történeti, kulturális szimbólumrendszerének, egyáltalán a magyarságtudatban fontos elemeknek gondolunk, amellé oda kell hogy tegyük azt is, hogy a nemzet egyfajta szolidaritásközösség is. Egyrészt szolidaritásról beszélhetünk a határon belül élő magyarok és a határon kívül élő magyarok között, de önmagában is beszélhetünk szolidaritásról a magyar társadalmon, a magyar államon belül.

(23.00)

Azaz a törvény felvet két összefüggést, és a belső vitáink, a bizottsági vitáink rámutattak erre: világosan lehet definiálni és különbséget is kell tenni két dolog között. Az egyik dolog az, hogy ez a törvény milyen viszonyokat teremt, mondjuk, a romániai magyarság számára, azaz a többségi nemzet hogyan viszonyul a státusmagyarrá váló magyar etnikumhoz, egyáltalán milyen légkör veszi őket körül. A másik összefüggés az, amiről itt szintén szó volt, hogy a magyar államhatárokon belül milyen légkör és megítélés, milyen viszonylat veszi körül ezeket az embereket, hiszen - Balczó Zoltán kollégám beszélt erről - vannak olyan sajnálatos esetek, amikor ezen honfitársainkat románozzák, ukránozzák és így tovább.

Ha mi kedvezményeket adunk és ezek a kedvezmények csak becsült költségvetési terheket jelentenek, és ha a becsült tartományban járunk, akkor eljuthatunk a 8 milliárdtól a 20-ig, 30-ig, és így tovább, ha tehát ilyen becsült számok röpködnek, nem tudjuk világosan megfogalmazni, hogy miről is van szó, akkor ez adott esetben a határokon belül is, azaz a magyar társadalmon belül is teremthet olyan viszonyokat, amelyek nem könnyítik meg ennek a törvénynek a korrekt végrehajtását.

Egyébként ehhez tartozik az is, hogy ha akár oktatási vagy nevelési támogatás címén, akár a családtámogatás kiterjesztéseként juttatásokat és kedvezményeket adunk a határon túli magyar családoknak, akkor vélhetően át kell majd gondolnunk azt, hogy a magyar társadalom szociális viszonyai, a magyar szociálpolitika milyen viszonyokat teremt ahhoz, hogy ezt a magyarhoni társadalom hogyan ítéli meg, azaz mennyire tudunk a politikai vagy parlamenti támogatás mögé, ha úgy tetszik, egy társadalmi vagy nemzeti támogatást megszerezni.

Két dologról szeretnék még szólni, ugyan a részletes vitában fognak szóba kerülni olyan módosító indítványok, amelyek egyrészről megpróbálják csökkenteni azoknak a törvényhelyeknek a számát, amelyek mindannyiunk számára nagyon ismerősek lehetnek, hiszen nagyon sok helyen találkozunk azzal, hogy ezt vagy azt a kérdést majd külön jogszabály rendezi. Tehát mi ezt szeretnénk csökkenteni. Ez egy tendencia, ha úgy tetszik, tendenciózus a viszonyunk ebben a tekintetben a törvénytervezethez. Azonban van egy másik tartalmú viszonyunk is, az pedig arról szól, hogy mindaz, amit Magyarország a rendszerváltás óta, tehát az elmúlt 10-11 évben meghonosított, kialakított és intézményesített mint támogatási formát, amely kimondottan a határokon túl működik, és az ott történő tanulást, boldogulást, egzisztenciateremtést szolgálja és mindenféle kedvezményt ott, helyben kíván adni, hogy tehát ezeket az intézményesült támogatási formákat a hozzá tartozó szervezetrendszerrel intézményesítsük. Azaz lehetőséget látunk arra és szükségét is látjuk annak, ha már ebbe a szakaszba érkeztünk, hogy törvényt tudunk alkotni mindazokról a kérdésekről, amelyek a gyakorlatát adják a magyar állam alkotmányos felelősségvállalásának, akkor ebbe helyezzük be azokat a rendszereket, amelyeket az elmúlt tíz esztendőben kialakítottunk.

Ezt azért említem meg külön, mert ugyan lehet ezt majd a módosító indítványoknál külön is indokolni, de két tekintetben politikai jelentőségű dolognak tartom azt, hogy ha lehet, alakuljon ki egyetértés két dologban. Az egyik dolog az, amit úgy szoktunk nevezni, hogy azoknak a bizonyos alapítványoknak az ügye, amelyek valóban hosszú idő óta ilyen célokat támogatnak határokon túl, itt az Illyés Közalapítványra, az Új Kézfogásra gondolok, és nem sorolom végig, kikre gondolok, valamennyien tudjuk ezt, hiszen olyanok ülünk itt, ebben a teremben - egyfelől sajnos, hiszen ez jelenti a jelenlévők számosságát vagy szűk számosságát is -, akik tisztában vannak ezekkel a kérdésekkel.

A másik ilyen kérdés a Magyar Állandó Értekezlet törvényben megfogalmazott intézményesítése, és itt találkozni fognak olyan módosító indítványokkal, amelyek éppenséggel nem csak hogy elhelyezik a Magyar Állandó Értekezletet mint olyan intézményt, amelyet a magyar politikai közélet megalkotott Magyarországon, együtt, ha úgy tetszik, ez egy nemzeti teljesítmény. Egyfelől ezt a szervezeti intézményes építményt szeretnénk elhelyezni a törvényben, másfelől szeretnénk a számára olyan hatáskört vagy kompetenciát definiálni, amely kapcsán úgy érezzük, hogy akkor szervesül jól, és akkor teremthető meg ennek a társadalmi és a politikai támogatása a megfelelő mértékben, ha ezeket a - ha úgy tetszik - szerepeket és kompetenciákat ez a Magyar Állandó Értekezlet gyakorolni tudja.

Azért is mondom ezt végül, mert én is egy szakbizottság tagja vagyok, a kulturális szakbizottságé, és szakmai kérdésekről ugyan nem akarok most szólni, hiszen az a részletes vita kérdése, azt azonban szeretném megjegyezni, hogy istenigazából ez a szakbizottság jobb sorsra lenne érdemes egy ilyen törvény-előkészítő fázisban is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen két dolog történt: volt egy ötletroham, ahol meghallgattuk a határon túliakat, hogy mit szeretnének benne látni, aztán azóta világos és korrekt visszajelzés nem volt, és ennek a dolognak a második fordulós vitája nem történhetett meg. Azt szeretnénk, ha úgy intézményesülne a MÁÉRT és a szakbizottságai, hogy eleven és hasznos élet folyjon ezeken a fórumokon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)