Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! 1981-ben családommal erdélyi úton voltunk, akkor hároméves kisfiunk váratlanul rosszul lett, belázasodott, és a Királyhágó és Kolozsvár között egy faluban álltunk meg, segítséget kértünk, kaptunk. Hosszabb időt töltöttünk el egy házban, és amikor továbbindultunk, azon kívül, hogy a nálunk levő, ajándéknak szánt alapélelmiszerekből igyekeztünk nyilván gesztusértékűleg és nem fizetségként hagyni az ott lakóknak, megkérdeztük, ha erre járunk, mire van leginkább szükségük. A család legidősebb tagja azt mondta: egyet kérünk, minél többen, minél gyakrabban jöjjenek át ide, mert azt az ajtót, amelyet gyakran nyitogatnak, nem lehet végképp bezárni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény erről az ajtóról szól részben és erről a nyitva tartásról. Húsz év alatt szerencsére a helyzet pozitívan változott. Már nem önmagában a határon való átkelés a fő kérdés, és kétirányú ez a kapcsolat, de egyáltalán nem mindegy, hogy akik hozzánk ezen az ajtón átlépnek, tudják-e a célt, tudják-e, hogy miért jönnek ide, tudják-e, hogy itt őket hogyan fogadják.

Ennek a törvénynek a megalkotása az Országgyűlés megkerülhetetlen kötelessége. Itt többen utaltak előttem az alkotmányos felelősségre. Igen, biztosítani kell a magyar nemzethez való tartozást, a nemzeti azonosságtudat megtartását és a határon túli magyarok szülőföldjükön való boldogulását.

A törvényjavaslatban biztosított lehetőségeknek két köre van: az alanyi jogon járó kedvezmények itt és a pályázat útján elnyerhető támogatások a szülőföldön. Engedjék meg, hogy mivel túl vagyunk a vezérszónoki körön és három héten és vitáról van szó, hogy néhány olyan felfogást is cáfoljak, amivel a Magyar Igazság és Élet Pártja nem ért egyet.

Téves az a felfogás és megkülönböztetés, hogy a szülőföldi támogatás szolgálja az otthon maradást, az itteni kedvezmény meg mintegy az áttelepülést segítené elő. Nem, tisztelt képviselőtársaim, az itteni kedvezmények, amelyeket kapnak, igenis azt a célt szolgálják, hogy egy élő kapcsolat legyen az anyaország és az ő szülőföldjük között, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy áttelepedjenek, hanem igen, akár szakmájukat gyakorolva, továbbképzésre jőve, egy olyan kapcsolat alakuljon ki, amely pontosan azt segíti elő, hogy ők a szülőföldjükön maradhassanak. És természetesen van egy passzus, hogy akik letelepedést kérnek, azok nem részesülnek ezekben a kedvezményekben. Tehát szó sincs róla, hogy a magyarországi kedvezmények a szülőföld elhagyására csábítanának.

A vezérszónoki körben az SZDSZ vezérszónoka a következőt mondta: "A törvény elsősorban az idelátogatóknak kíván bizonyos kedvezményeket adni, ugyanakkor ezek a kedvezmények se nem hasznosak, se nem fontosak, se nem lényegesek." Nos, önmagában a magyar igazolványnak nagyon nagy lelki jelentősége van. Természetesen nem attól lesz valaki magyar, hogy egy igazolványt kap, de sajnos ismerjük, hogy itt nálunk, Magyarországon hányan nevezik - intelligens emberek is - azt a romániai, ukrajnai magyart, aki szebben beszéli a nyelvet, jobban ismeri a történelmünket, többet tett a maga magyarságáért, mint mi, és így nevezik: a román, az ukrán. Ez az igazolvány legalább valami megerősítést ad nekik.

Sorolhatom tovább: a munkavállalás megkönnyítését, az adminisztrációs terhek csökkentését, az utazási kedvezményeket, a pedagógusigazolványhoz kapcsolódó kedvezményeket, a kulturális javakhoz való hozzáférést, a pedagógus-továbbképzés kedvezményeit és meghatározott keretszámig az államilag finanszírozott felsőoktatásban való részvételt. Nyilvánvalóan ez nagyon fontos és nagyon hasznos.

A szülőföldön nyújtandó támogatások közül kiemelkedő az a bizonyos tankönyv-, taneszköz-támogatás, amelynek jelzett összege húszezer forint gyermekenként, amennyiben saját háztartásban élő két kiskorú gyermeket magyar nyelvű oktatási intézménybe járatnak. Felbecsülhetetlen ennek a jelentősége!

(21.00)

Természetesen egyéb szülőföldi támogatásokat is nyújt ez a törvény, és a meglévő közalapítványok legtöbbjének is ez a feladata. Valószínűleg azt majd át kell gondolni e törvény hatálybalépését követően, hogy az eddig nagyon komoly nemzetstratégiai célokat teljesített közalapítványoknak hogyan kell egymással összehangolni a tevékenységét, intézményileg hogyan kell átszervezni.

Többször hangzott el kritika azzal kapcsolatban, hogy ki a törvény jogalanya. Igaz-e a kirekesztés, korlátozás vádja? Ennél megengedőbb nem lehet egy törvény a magyar nemzethez való tartozás tekintetében, hiszen vállalja a szabad identitásválasztást, az írásban történő nyilatkozatot, valamint a magyar nyelv ismeretét. Én abban bízom, hogy ha bizonyos százalékban a kedvezményekkel élve határon túli, nem a magyar nemzethez tartozók is élnek majd ezekkel a lehetőségekkel, talán itt, az anyaországban el tudjuk azt mondani, hogy igen, lehet, hogy ilyen szomszéd államokbeli polgárok is vannak, de ez volt az egyetlen megoldás, és el tudjuk azt érni, hogy ne mondják azt, miért adunk kedvezményeket adóforintjainkból ukránnak, románnak. Igen, legyen a magyarság vállalása előny, legyen szabad identitásválasztás, de akkor természetesen mindnyájan ennek szellemében igyekezzünk itt az ilyen kritikákat majd kivédeni!

Kell-e félnünk attól, hogy ezzel a törvénnyel sértjük a szomszédos államok többségi nemzeteinek érzékenységét? Diszkriminatív, mert etnikai alapon hátrányosan különbözteti meg a szomszédos államok polgárait - szól a hamis állítás. A törvény bizonyos támogatást ad a szomszédos államokban élő magyaroknak, úgy, ahogyan ezt más államok is teszik. Nincs hátrányos megkülönböztetés, a kisebbségi kollektív jogok, az asszimilációs nyomásnak a kompenzálására születik ez a törvény. Az ide, Magyarországra jövő bármelyik szomszéd állambeli állampolgár semmivel nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mint eddig volt.

Ahhoz, hogy milyen mértékig kell most figyelembe venni a szomszéd államok meghatározó politikusainak a kifogásait, egy kifogást hadd idézzek, mert ennek az abszurditása kicsit azt jelzi, hogy nem a tételes, törvénnyel kapcsolatos érdemi kifogásról akarnak tárgyalni, hanem a magyarsággal való riogatásról van szó. Hiszen Adrian Na stase román miniszterelnök azt mondta: előfordulhat, hogy arra ébredünk, hogy Erdélyben 7 millió magyar él. Azt hiszem, nyilvánvaló a teljes abszurditása annak, hogy mit jelent az, hogy 7 millióan vallják majd magukat magyarnak, a magyar nemzethez való tartozás érdekében magyarul fognak majd beszélni. Természetesen ez az abszurd kijelentés azt jelzi, hogy nem az érdemi kifogásokról van szó a törvény adott pontjaival kapcsolatban, hanem a riogatásról. Természetesen minden tájékoztatást meg kell adni, de ennek a törvénynek a meghozatala a mi felelősségünk.

Igen, vannak a törvénynek hiányosságai. Egy kerettörvény jobb lett volna talán, minden szabályozást egy teljes törvénycsomagban látni. Most egy kicsit meg kell előlegezni, hogy a kormányrendelet, valamint öt miniszteri rendelet tételesen és technikailag is meg tudja oldani azokat a célokat, amelyeket ez a kerettörvény tartalmaz.

Kulcskérdés a schengeni határ kérdése. Ezzel kapcsolatban csak egy utaló mondat szerepel, de természetesen egy nemzetközi szerződésnek megfelelően a legkedvezőbb feltételeket fogjuk biztosítani. Reméljük, hogy erre a kérdéskörre is vonatkozik Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének az a kijelentése, hogy mindig tekintettel kell lenni a lakosság érzékenységére. Azt hiszem, hogy a magyarság esetében ez az az érzékenység, amelyre tekintettel kell lenni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja ezt a törvényjavaslatot, mint egy első lépést annak a programnak a megvalósítása tekintetében, amely programot Orbán Viktor miniszterelnök valahogy röviden így nevezett meg: ez a nemzet egyesítésének határokon átívelő programja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)