Felszólalás adatai

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Hol az otthon? Múltunkban, hagyományainkban, emlékeinkben." - írja Márai Sándor a "Kassai őrjárat"-ban 1941-ben a kassai dóm árnyékában, és így folytatja: "A nemzet most idezarándokol, szabadságról, magyarságról, ellenállásról, harcokról és kereszténységről emlékezik e kövek és csontok előtt. Veszélyben az ember mindig meghitt kezek után nyúl, s ezek az elporladt kezek néha nyugtatóbb szorítással üzennek és biztatnak az időből, mint a kortársak parolái."

A magyar nemzet történetének szövetét egy foszlató, különösen nehéz évszázad után nekünk kell továbbszőnünk, tisztelt hölgyeim és uraim. Nagy felelősséget kíván e munka, hiszen meg kell találnunk és erősítenünk azokat a szálakat e szövetben, amelyeket nem a múlt évszázad önkényuralmi vagy szocialista pártállami törekvései szőttek bele, halványítva igazi mintáját a szövetnek.

Meg kell ismernünk az igaz mintát, és mint ahogyan elődeink is tették, erősre szőni azt, mai legjobb tudásunknak megfelelően, úgy, hogy az új évezred bizonyára megpróbáltatásokat is hozó évtizedeiben ne foszlódjék tovább, és gyermekeink erőt tudjanak meríteni belőle helytállásukhoz, problémáik megoldásában, jövőjük alakításában.

Mert milyen erőforrásai is vannak a magyar nemzetnek, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen az emberi erőforrás, a polgárok munkája, amit a kormány a minimálbér rendezésével és a munka törvénykönyve módosításával, illetve a tudás- és értékalapú társadalom kiépítésének megkezdésével megerősített. Vannak gazdasági és pénzügyi erőforrásai, melyeket a koalíció a Széchenyi-tervvel és a kétéves költségvetéssel megfelelően kiaknázott. A nemzet harmadik, pótolhatatlan, meg nem újítható, ezért legfontosabb erőforrása: kulturális örökségünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Munkánkban bármilyen odaadóan dolgozunk is, véges az energiánk, elfáradunk bele; a családi kasszát otthon bármilyen ügyesen gazdálkodva kezeljük, az is csak véges - de a kulturális erőforrásaink, ha alázatosak vagyunk a múltunkkal és nem engedjük a múlt szövetét elfoszlani, kiapadhatatlanok. Erőt tudunk meríteni belőle, amikor a másik kettőből kevés van.

Ez az erőforrás képes a családokat és a nemzetet összetartani szűkös, nagy megpróbáltatásokkal teli időkben, vagy ami ugyancsak komoly kihívás egy nemzetnek, a gazdaság felívelésének, a társadalom átalakulásának olyan időszakaiban, mint ma is. Kulturális örökségünkből minden nap mindannyian erőt merítünk - minden magyar polgár határon innen és túl - helytállásunkhoz munkánkban, a szeretetben való hitünkhöz családi életünkben. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ezen örökségünk a magyar nemzet legfőbb összetartó ereje, és mint ilyen, a nemzet minden tagjának tulajdona. A nemzet kulturális öröksége nem szorítható politikai határok közé; nekünk abban van felelősségünk, hogy a határon túli magyarság, ha állampolgárság tekintetében nem is, de kultúrájában a jövőben is egy nemzettestet képezzen Magyarországgal.

Szükséges és időszerű tehát rendelkeznünk ma, az új évezredet megnyitó évszázad elején, a millennium évében kulturális örökségünk védelméről. "A nemzeti örökség védelme a 2000. évhez is közeledvén kiemelkedő társadalmi cél. Az épített és tárgyi örökség megóvása és ésszerű hasznosítása a rendelkezésre álló állami eszközök összevont kezelését igényli." - szól a polgári kormány programja 1998-ban.

A polgári kormány az érzékelhető társadalmi és szakmai igény hatására 1998-as programja alapján létrehozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, és ezzel megteremtette minden kulturális örökségi elem, a kulturális javak, a régészeti örökség és a műemlékvédelem tekintetében az egységes ágazati irányítást a rendszerváltás óta először. Ugyanakkor igényként fogalmazza meg az integrált szemléletű kulturális örökségvédelmi jogszabály és intézményi hátterének megteremtését. Ennek, a polgári koalíció által a magyar választópolgároknak tett ígéret beváltása e törvénytervezet.

A jogszabálytervezet egy régi szabályozási hiányt pótol azzal, hogy a régészet széles körű és megalapozott szabályozását vállalja föl... (Az államtitkár mobiltelefonja folyamatosan csipog. - Kikapcsolja. - Mádai Péter: Hát igen! - Dr. Horváth János: Kulturális örökség!) - elnézést kérek -, továbbá az örökségvédelmi hatástanulmány intézményének bevezetésével idejekorán lehetőséget teremt egy tervezett beavatkozás kulturális örökségünkre gyakorolt hatásainak elemzésére.

A törvény elsőként biztosít jogot, jogszabályi alapot ahhoz, hogy a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség védelmében az ottani polgárok velünk egyenlőek legyenek. A polgári koalíció ezzel a törvényjavaslattal az eredeti forráshoz kíván visszanyúlni, hiszen a szándék megvolt már 1881-ben is, és hogy mennyire megalapozott szándék volt, bizonyítja, hogy számos európai országban épült ki integrált szabályozási rendszer és erre épülő integrált ügyfélközpontú hivatali struktúra. Ilyen például Bajorország, Olaszország, Lengyelország; Franciaországban pedig 1914 óta van érvényben a mindhárom örökségi elemet szabályozó törvény és az ennek alapján működő integrált hivatal.

A kormány célul tűzi ki, hogy gyors és hatékony legyen az ügyintézés, illetve hogy kiépüljön a polgárok számára előnyös, az engedélyeztetési eljárásokat egyszerűsítő ügyfélszolgálati rendszer - mondja ki a kormányprogram. Rendkívül fontos a törvénytervezet által kitűzött cél, az úgynevezett egyablakos ügyintézési struktúra, hiszen az örökségvédelemnek nem az a célja, hogy ügyismeretre, hanem hogy nemzetismeretre tanítsa a magyar polgárokat. Könnyen beláthatjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha otthonunk egy műemléképületben van, családi örökségünk egy védett festmény és udvarunkon a tavaszi kerti munka során régészeti leletet találunk, akkor a jelen helyzetben két, eltérő szemléletű, velünk szemben különböző elvárásokat támasztó hivatal háromféle eljárási formájának rejtelmeiben kell tudnunk eligazodni, ami, elhihetik, nem könnyű dolog. Ezen kíván változtatni, jobbítani a jelenlegi törvénytervezet.

Az integrált központi hivatal létrehozását indokolja az Európai Unió kulturális javak exportjáról szóló rendelete, illetve a kulturális javak visszaadásáról szóló direktívája is, amely az európai örökség, illetve az Európai Unió tagállamainak nemzeti kulturális öröksége védelmének érdekében minden tagállamban egy központi hatóság kijelölését vagy létrehozását írja elő, amely minden vonatkozó kérdésben illetékes.

Az, hogy egy nemzet miként biztosítja kulturális örökségének fennmaradását, hatással van nemzetközi megítélésére is, hiszen az egyes nemzetek kulturális öröksége egyúttal az emberiség kulturális hagyatékának része is. Ez a törvénytervezet - amennyiben a tisztelt Ház elfogadja - az európai uniós csatlakozásunk után is érvényben maradhat, hiszen az Európai Unió ezt a jogterületet meghagyja a nemzetek szabályozási hatáskörében, továbbá a megfelelően deregulált, kódex típusú törvény jelleggel nem korlátozza az érintett szakmák fejlődését és az intézményi struktúra egészséges korszerűsödésének terét.

Az integrált szemléletből következő egységes törvény és hivatal nem cél, tisztelt képviselőtársaim, hanem eszköz, nemzeti kultúránk védelmének elengedhetetlen eszköze.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kell törekednünk, hogy tőkét hagyományozzunk utódainkra, nem pedig adósságot. Amely értéket ma nem ismerünk fel, nem őrzünk meg, nem teszünk közkinccsé, hanem hagyunk elpusztulni, azzal örökké adósai maradunk nemzetünknek. A jövő nemzedék individuumainak identitásra lesz szükségük; olyan erős hovatartozástudatra, melyet csak a nemzet kulturális öröksége tud nyújtani, és amely biztos talajt ad számukra ahhoz, hogy eligazodjanak a világ dolgai között, képesek legyenek minden helyzetben elválasztani a jót a rossztól, az igazat a hamistól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)