Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Déjà vu - már láttam, mondja a francia, ha életében először lát valamit, de bosszantóan emlékezteti valamire. Déjà vu - mondhatnók most, láttuk már ezt a törvényt, még akkor is, ha frissen benyújtott törvényről van szó. Hasonló volt az érvelés a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása tárgyában; az egy esztendővel ezelőtt benyújtott és tárgyalt törvényjavaslat lényegében és több helyütt szó szerint is megegyezik a most előttünk fekvővel.

Elmondtuk akkor is: ezt a törvényt nem azért nem támogatjuk, ami benne van, hanem azért nem támogatjuk, ami hiányzik belőle.

(15.00)

Elmondtuk, hogy egy dolog a médiatörvény és a médiára vonatkozó jogszabályok európai előírásokkal való összhangba hozatala, másik dolog a média területén érvényesülő gyakorlatnak, a médiafelügyelet gyakorlatának az európai elvekkel való összhangja. Ez a két dolog - erre utal az Európai Unió valamennyi megnyilvánulása - az Európai Unió számára két egyenrangú dolog, a magyar csatlakozási tárgyalásokon mind a kettő, mind a két területen az európai viszonyok megteremtése előfeltétele a magyar csatlakozásnak.

Elmondtuk akkor, hogy nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a médiatörvény előírásait összhangba hozzuk ugyan az acquis communautaire-rel, ugyanakkor az európai médiaviszonyok megteremtése ügyében semmit ne lépjünk előre, és ennek megfelelően jottányival se kerüljünk közelebb az uniós csatlakozáshoz. Elmondtuk, nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a kormánykoalíció a jogharmonizáció fügefalevelével kívánja takarni meztelenségét, hogy jó tanuló módjára fel akarja mutatni az Európai Unió felé az acquis-val összhangba hozott magyar médiatörvényt, és elegánsan hallgasson a magyarországi médiahelyzet balkáni állapotáról.

Elmondtuk akkor, egy esztendővel ezelőtt, hogy az Európai Unió ajánlásai mint jogszabályok rendkívül fontosak, az Európai Unió kohéziós erejét adják, de ennek a kohéziós erőnek van valamilyen sokkal mélyebben fekvő, egyetlen európai ajánlásban, jogszabályban le nem írt, mégis mindenki által betartott alapelvrendszere. Elmondtuk, hogy a fennálló helyzet két ilyen európai alapelvet sért. Sérti a törvények uralmának elvét, azt az elvet, hogy az egyes egyének a törvény alá tartoznak, kötelesek hatalmi pozíciójuktól függetlenül - sőt minél magasabb hatalmi pozíciót foglalnak el, annál inkább - betartani a törvényeket. Márpedig a Magyarországon fennálló médiahelyzet törvénytelen. Törvénytelen, ahogyan erre az Alkotmánybíróság némileg dodonai határozatában, de elég egyértelműen rámutat, és törvénytelen, ahogy ezt az azóta lemondott legfőbb ügyész kinyilvánította.

És van egy másik európai alapelv: a szélsőjobboldallal való kormányzati együttműködés tilalma. Márpedig azt, hogy ez a médiahelyzet Magyarországon olyan, amilyen, a jelenlegi kormánykoalíció a MIÉP-pel együttműködve, nem is nagyon titkoltan együttműködve éri el és tartja fenn. Elhangzott Michael Lake nagykövet úr figyelmeztetése, hogy vannak dolgok, amelyek az adott államok belső ügyei, és vannak, amelyek nem belső ügyek. Valóban nem belső ügy, hanem az Unió ügye, hogy egy csatlakozni vágyó tagállam hajlandó-e a Bizottság ajánlásait érvényesíteni jogrendszerében. De nem belső ügy az sem, hogy egy csatlakozni vágyó tagállam hajlandó-e az Európai Unió legalapvetőbb elveit és normáit érvényesíteni napi gyakorlatában. Elmondtuk, hogy hiába a jogharmonizáció, hiába módosítjuk a médiatörvényt az Európai Unió ajánlásainak megfelelően, mindaddig, amíg a közmédiumok egyoldalú kormányzati felügyeletén nem változtatunk, az Európai Unió szemében semmivel nem kerül közelebb a magyarországi médiaállapot az európai kívánalmakhoz.

Most, egy esztendő után mondhatnók azt, hogy nem változott semmi, tehát az, amit egy évvel ezelőtt mondtunk, ugyanúgy érvényes. De nem mondjuk, ugyanis változott. Változott - az is elhangzott ma már itt a vitában, hogy az ellenzék mindig olyan érzékeny arra, hogy mit mond az Európai Unió. Valóban, mi érzékenyek vagyunk arra, hogy mit mond az Európai Unió, és figyeljük azt a változást, amely az Európai Unió kommunikációjában elég félreérthetetlenül bekövetkezett e két, a médiatörvénnyel, illetőleg a magyarországi médiahelyzettel kapcsolatos álláspont egymáshoz való viszonyában. Figyeltünk Michael Lake úrra, a hazánkba látogató Romano Prodi úrra, a Bizottság elnökére és Günter Verheugen úrra, a bővítési biztosra, és figyeltünk az Európai Unióval ugyan függelmi viszonyban nem lévő, de ugyancsak európai intézmény, az Európa Tanács állásfoglalására. Prodi úr, Verheugen úr a diplomáciai életben szokatlan kendőzetlen nyíltsággal hívta fel a figyelmet az általunk is említett problémára, miközben az Európa Tanács által médiaügyben és sajtószabadságügyben elfogadott jelentés éppen a mondott probléma miatt elmarasztalta Magyarországot is. Világosan látható, hogy az európai intézményekben a politikus, a politikai testületek véleménye határozottan elmozdulni irányul, és nem egyenrangú, hanem egyre sürgetőbb és egyre fontosabb követelménynek tekintik az európai viszonyok megteremtését és nemcsak az európai jogszabályok átvételét.

Tisztelt Ház! Mi a magunk részéről úgy véljük, a médiatörvényt nem kell módosítani ahhoz, hogy az európai viszonyok helyreálljanak. Az, ami ma két és fél év után a magyarországi közmédiumok felügyeletében zajlik, nem a médiatörvény következménye. Való igaz, hogy a médiatörvény számos ponton módosításra szorul, de ezt a helyzetet nem a médiatörvény, hanem a magyar kormánykoalíció politikai akarata hozta létre. Kósa Ferenc képviselőtársamnak van egy többször elmondott mondata, amelyet ugyan az ő engedelme nélkül, de bizonyára hozzájárulásával idézek: ő azt mondta, a holokauszt nem azért történt, mert rossz volt a korabeli német gáztörvény.

Mi úgy gondoljuk, hogy a kormánykoalíció politikai akaratát kinyilváníthatná, megoldhatná - az ellenzékkel együttműködve természetesen - a média területén fennálló helyzetet. Erre voltaképpen egyetlen háromhetes törvényhozási ciklus is elegendő, és ezt követően részünkről semmi akadálya a törvény akár jelenlegi formájában történő megszavazásának. Ha azonban ez nem fogadható el a kormánykoalíció részére, nem zárkózunk el az elől sem, hogy módosító indítványokkal a törvény más pontjaihoz is hozzányúljunk, olyan pontjaihoz, amelyek garanciát teremtenének arra nézve, hogy az ellenzék jogos igénye - a megosztott felügyelet, tehát olyan felügyelet, amely a törvénytelenül megszerzett, kizárólagos ellenőrzést nem törvényesíteni kívánja, hanem az ellenzékkel megosztani kívánja - teljesüljön.

A mi számunkra elfogadható a Pető Iván képviselőtársunk által tegnap benyújtott bármelyik változat, legalábbis tárgyalási alapként elfogadható, és elfogadható minden más olyan, ettől eltérő változat is, amely ezt az általam említett problémát végre rendezi. Rajtunk, a mi szándékunkon és a mi együttműködési készségünkön nem fog múlni sem a médiatörvény harmonizációja, sem az európai uniós csatlakozás. A labda, mint egy másik SZDSZ-es politikus mondta volt tegnap, most a kormány térfelén pattog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)