Felszólalás adatai

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a gombok zűrzavara következtében elég későn sikerült felszólalnom, de szeretném mindenekelőtt leszögezni, hogy a magát szociálisan érzékenynek valló kormány egy szociális módosító törvényt nyújt be akkor, amikor az egész szakma - én '99 óta vagyok a szociális ágazatban - '99 óta vár egy új szociális törvényre. Na, most ez a törvény nem más megint, mint egy örökmozgó, a '93-as törvény újabb módosítása, és a módosítás módosítása, ráadásul olyan mértékben, hogy amit önök az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal megtárgyaltak, az nem ugyanaz, amit önök itt beterjesztettek.

Tehát én úgy gondolom, hogy ha ennyire érzékenyek, akkor ezt a törvényt valóban megfelelő módon kellett volna azokkal megtárgyalni, akikről szól maga a törvény.

Akkor nézzük ezt a bizonyos 2. §-t, amelyről már itt jó sokat vitatkoztunk egymással, és valóban, filozófiai kérdés van köztünk, mert mi azt mondjuk, hogy az a családsegélyezési rendszer - és egyetértettünk, és támogatjuk, hogy azokat az elesett, szegény sorsban levő családokat valamilyen segélyezési formában természetesen támogassuk, de úgy érezzük, hogy Ferge Zsuzsa szociológussal kellene egyetérteni mindannyiunknak, amikor megállapítja, hogy nem lehet a társadalom középosztályát kihagyni ebből. Márpedig azért nem lehet, hiszen ha a családi adókedvezményt tovább vinnénk, akkor az ő általuk befizetett adó újra forrásként jelenhet meg, osztható lenne, és nem tennénk különbséget a sok gyereket nevelő családok között, mert ezzel azért azt tesszük. Akkor, amikor kimondott célunk és szent célunk a családok megerősítése, a családban nevelkedő gyerekek megerősítése, a gyerekvállalás növelése a cél, mindannyiunk által, akkor úgy gondolom, ezt a filozófiai kérdést itt félre lehetne tenni, és valóban tartsuk meg, ami jó, tegyük bele a törvénybe, próbáljuk ezt továbbvinni, hiszen az elosztható rész lesz több.

Az általános vitában elmondtam, területfejlesztési példát hoztam fel. Azt a példát hoztam fel, hogy amikor a régiókban különböző módon hátrányos helyzetűeket támogatjuk, szolidárisnak kell lenni velük, de a meglevő fejlett régiókat, amelyek megtermelik mindazt a lehetőséget, azokat is támogatni kell. Ugyanez vonatkozik a családokra. Azt a derékhadat, amely megtermeli a javakat, nem lehet kihagyni, és pont a gyerekeik miatt maradnak ki. És a filozófiai kérdés itt az, amikor önök azt mondják, hogy önöknek minden gyerek egyforma, hát az az alapvető probléma, hogy a milliárdos, a milliomos gyereke is egyforma, holott annak igazán nem biztos, hogy szüksége volna arra a támogatásra.

Az adóztatásnál elhangzott a minimálbér, amikor azt mondjuk, mi azt mondjuk, hogy ne a segélyezési irány legyen a fő motívum, valóban azoknál legyen, akik rászorultak, de próbáljuk a munka világába visszavezetni. Valóban a törvény hoz ilyen paragrafusokat is. De itt utalnék vissza, amikor a képviselő asszony azt mondta, hogy a minimálbér nem tartozik ebbe a törvénybe. Valóban, nem itt kell megfogalmazni, de azért azt tudni kell, hogy ha a minimálbért emelni akarjuk, szándékozunk és javasoljuk, hogy próbáljuk, hogy növeljük, azzal tudjuk azt az ollót szétnyitni, hogy valóban érdekeltté tegyük abban, hogy vállaljon munkát.

Nagyon fontosnak tartjuk valóban azt, hogy az önök által megfogalmazott módon az a 3-3 hónap, az átmeneti időszak meglegyen. De itt, ahogy Sisák képviselő úr is már mondta, az alkalmi munkavállalókra is ki kellene terjeszteni, ők azok az emberek, akik példát mutatnak azzal, hogy valóban kiváltják az alkalmi munkavállalói igazolványt. Ha egyszer a szándéka megvan, akarja, tenni akar érte, akkor igenis be kellene vonni a törvény hatálya alá valami úton-módon, mert én úgy gondolom, az az egyetlen legjobb bizonyíték arra, hogy elmegy, kiváltja; és akarom, és tenni akarom. Én tisztelettel kérem a kormányoldalt, gondolják végig, és próbálják ezeket befogadni, vagy önök tegyék bele módosítóként, hogy ez megvalósuljon.

A 6. §-ban - az előbb összekevertem a paragrafust, az a 9. §-ra vonatkozik természetesen -, a 6. §-ban még az ellátórendszerrel kapcsolatban megfogalmaznak egy új fogalmat, hogy az intézményekben szeretnék a férőhelyfigyelő rendszert bevezetni. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzati támogatás már jelenleg is csökken ebben az évben. Tehát normatívacsökkentés van, nemcsak a szociális ágazatban, a normatíváknál. Ezt a férőhelyfigyelő rendszert, ha önök létrehozzák, ezzel újabb forrásokat vonnak el, mert ezt a férőhelyfigyelő rendszert működtetni kell.

Kérdezem én: miért kell? Már föltettem a kérdést: miért kell ilyen férőhelyfigyelő rendszert működtetni akkor, amikor Magyarország intézményhálózatának a 60 százaléka nem rendelkezik végleges működési engedéllyel? A végleges működési engedély feltételeit nem tudjuk teljesíteni. Az intézményeink olyan állapotban vannak, hogy az ott élőknek a létfeltételei is megkérdőjelezettek. Akkor mit figyeljünk? Megfigyeljük az intézményrendszert, és egy másik önkormányzathoz átküldjük, ahol talán van hely? Hol van itt az önkormányzati autonómia?

Tehát én úgy gondolom, az a férőhelyfigyelő rendszer, amit föl akarnak állítani, akkor, amikor elhalálozás útján lehet az intézményekbe bejutni, fölösleges, és szerintem csak fölösleges pénzkidobálás lenne, és ezen mindenképpen változtatni kell.

Az alkalmi munkavállalásról már beszéltem. Én szeretném, ha ez mindenképp megvalósulna, valóban összhangban a 10. §-sal.

A 12. §-ban az ápolási díj a fő vonulat. Én szeretném itt elmondani, hogy jelenleg is érvényben van egy népi kezdeményezés 50 ezer aláírással. Talán, tudom, hogy nagyon nehéz, de mégiscsak be kellene emelni a törvénybe. Itt az alkalom. A fogyatékkal élő emberek 50 ezer aláírást gyűjtöttek össze azért, hogy az ő érdekükben valami elmozdulás történjen. Hát itt foglalkozunk az ápolási díjjal, akkor igenis meg kéne tenni, be kellene emelni, nem pedig majd jövő évben újból módosítjuk ezt a törvényt, mint ahogy Sisák képviselő is elmondta, módosítások, módosítások halmaza ez a törvény. Én fontosnak tartanám, ha ezen is elgondolkodnának, és ezt a népi kezdeményezést ide beemelnénk.

A közgyógyellátásról már szóltak, valóban azt mondjuk, ez egy korrekt része a törvénynek, de azért ha már 36 hónapig tovább tudunk finanszírozni dolgokat, akkor úgy gondolom, hogy a segédeszközöket igénylőket is nagyvonalúbban kellett volna kezelni. És szeretném azt is elmondani, hogy a 20 ezer forintos vizsgálati díjat talán nem a törvényben kellett volna rögzíteni, hanem még egyszer azt mondom, a 12. §-nál inkább a népi kezdeményezéssel kellett volna foglalkozni.

A 35. §-sal Horváth János képviselőtársam már foglalkozott, és én úgy gondolom, hogy amiket ő elmondott, azzal csak egyet lehet érteni, hogy az egyházi és a civil fenntartású intézményekkel kapcsolatban én úgy gondolom, ha az intézményvezetők nem döntik el, nincs meg a döntési jogkörük az ellátottak kapcsán, akkor hol is tartunk?

A 49.§, ami szintén az egyházi és a civil intézmények önkormányzatokon keresztüli finanszírozásáról szól, természetesen mikor társulási viszonyban vannak, hát erre is azt tudom mondani, hát ez egy nagyon veszélyes fegyver. Ha az önkormányzat fizetésképtelenné válik, akkor mi lesz ezeknek az intézményeknek a támogatásával, és azoknak az intézményrendszereknek a támogatásával, amelyek, mint már többször elmondtunk, egyrészt normatívacsökkentésben részesülnek, másrészt mégiscsak az állam válláról veszik le a terhet. Azt a terhet, amit a költségvetési törvényben sem tapasztalunk meg, most sem tapasztalunk meg, hogy az ellátórendszerben a minőségi fejlesztés irányába elmozdultak volna. Itt kérjük, és ne vegyék úgy, hogy számonkérés, de kérjük azt, hogy hol az érzékenység. Hol az érzékenység, mert az egy érzéketlenség, hogy azt az intézményrendszert még próbálom sújtani, nevezetesen a civil és az egyházi intézményeket, amelyek leveszik a vállunkról a terhet, én mint állam meg nem teszem meg azt, hogy fejlesztem a szociális intézményhálózatomat. Az 50. §-t természetesen ennél fogva támogatni nem tudjuk.

Az 55. §, tehát, ami jelen állás szerint hatályát veszti, az önmagában hordozta a rokkantsági járadékot is. Ha a rokkantsági járadék nem jelenik meg, akkor az intézmény, amikor a fenntartó számolja a térítési díjat, miként kell hogy figyelembe vegye. Ha nem tudja figyelembe venni, akkor az elkövetkező időben ez újabb bevételkiesést fog eredményezni.

És szeretném azt is elmondani, amit múltkor is szintén az általános vitánál elmondtam, hogy a törvény foglalkozik az intézmények működési engedélyeinek a határidő-kitolásával. És megint csak azt tudom mondani, amit az előbb mondtam: ez a határidő, ha nem tesszük meg a feltételeket, nem törekszünk arra, hogy a férőhelyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a körülmények javítására tegyünk valamit, akkor eleve nevetséges a 2007-nek a kitűzése. Nem lehet. (Az elnök ismét csenget.) 60 százalék intézmény nem rendelkezik végleges működési engedéllyel. Hogyan lehet ezt a határidőt egyáltalán befogadni?

(17.50)

Megint odajutunk (Az elnök ismét csenget.), hogy újból módosítani fogjuk, mert nem fogjuk tudni betartani. Szeretnék még egy gondolatot mondani a módszertani intézmények támogatásával kapcsolatban.

ELNÖK: Képviselő úr…

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): A módszertani intézmények megyei fenntartásban vannak, a költségvetés egy forintot nem tartalmaz számukra.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)