Felszólalás adatai

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor.

(13.50)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/13673. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/13673/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kolber Istvánnak, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A budapesti agglomeráció a fővárost és a város környéki agglomerálódó településeket egyaránt magába foglaló, egymásra utalt, de közigazgatásilag megosztott térség. Ez Közép-Európa legnagyobb monocentrikus népességi, termelési és szellemi koncentrációja. Ebben a térségben, az ország területének mindössze 2,7 százalékán él a magyar népesség több mint negyede, és itt termelődik a nemzeti jövedelem mintegy 40 százaléka. A nagyfokú koncentráció mellett az agglomerációs térség az ország legdinamikusabban fejlődő térsége, ahol csak koordinált fejlesztéssel és összehangolt tervezéssel lehet megfelelni az európai térszerkezetben is felértékelődő központi szerepköréből adódó kihívásoknak.

A koordinált fejlesztés és az összehangolt tervezés igényének felel meg az Országgyűlés elé most került törvényjavaslat. A tervezési munka, beleértve a tervre alapozó törvényjavaslat előkészítését is, 1997 és 2004 között zajlott. A tervezési és egyeztetési folyamat elhúzódásának legfőbb oka az volt, hogy jelentős ellenállás volt tapasztalható a tervvel szemben, alapvetően az érintett ágazati és önkormányzati érdekeket tekintve, amelyek között konszenzusra csak hosszas egyeztetéseken át lehetett jutni. A tervezés és egyeztetés hosszú folyamata közben a terv 2001-ben már eljutott abba a szakaszba, hogy törvényjavaslatként benyújtható lett volna az Országgyűlés számára, az akkori kormány azonban nem foglalt állást a területrendezési terv előterjesztéséről, és nem vezetett be moratóriumot sem a területi átminősítések leállítására vonatkozóan.

Az agglomerációs törvényjavaslat időbeli megalkotásának elmaradása újabb lehetőséget adott a települési önkormányzatok számára, hogy a területfelhasználási döntések során saját érdekeiket érvényesítsék, kevésbé tekintettel a térségi összefüggésekre, térségi érdekekre. Az érintett települések többsége arra törekedett, hogy még a térségi szabályozás törvényerőre emelkedése előtt elkészüljenek és jóváhagyásra is kerüljenek azok a településrendezési eszközök, amelyek lényegében nagyobb és szabadabb mozgásteret biztosítanak számukra, mint amit az agglomerációs terv és érdek lehetővé tenne.

A 2002-es választásokat, illetőleg az országos területrendezési terv elfogadását követően ismét előtérbe került az agglomerációs törvényjavaslat előterjesztése. A térségi szabályozás szükségessége az időközben bekövetkezett változások ellenére továbbra is fennáll, hiszen a jelenleg tapasztalható, több vonatkozásban kedvezőtlen területi folyamatok megállítására nincsen más eszköz. Ennek megfelelően az agglomerációs terv az elmúlt év folyamán aktualizálásra és ismételten átdolgozásra került, amelynek során figyelembe vételre kerültek egyrészt az országos területrendezési tervben, másrészt a települések újabban jóváhagyott településrendezési terveiben foglalt elhatározások, beleértve Budapest településszerkezeti tervének szintén napirenden lévő felülvizsgálatának eredményeit is.

Az aktualizált agglomerációs terv összhangban van a kormányprogramnak a területileg kiegyenlítettebb fejlődésre, a magyar gazdaság minden szereplője számára kiszámítható környezet megteremtésére, az infrastruktúra fejlesztésére, valamint a természeti és az épített környezet megóvására irányuló célkitűzéseivel. Összhangban van az országos területfejlesztési koncepció és a nemzeti fejlesztési terv stratégiai céljaival, továbbá a térség még nem jóváhagyott területfejlesztési koncepciójával, amely dokumentumok a térség versenyképességének fokozását, a jelenleginél kiegyensúlyozottabb, fenntarthatóbb térbeli fejlődését és kedvezőbb életminőséget tűznek ki célul.

Az agglomerációs terv az országos szintű területfejlesztési koncepciókban megfogalmazott célokhoz igazodva lényegében a kiegyensúlyozottabb fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározásával járul hozzá a célok megvalósításához. Hosszú távú érvénnyel tartalmazza az országos és térségi jelentőségű közlekedési és közműhálózatok helyét, az urbanizált, a mezőgazdasági, illetve a természeti területek rendszerét, valamint a területek használatának átfogó, a településrendezési tervekben érvényesítendő szabályozását. Fontos sajátossága, hogy méretarányánál fogva keret jellegű, tehát előírásai elsősorban a települési önkormányzatok számára jelentenek kötelezettséget, vagyis ezen előírásokkal összhangban kell a településeknek meghatározniuk a területfelhasználásra, az építésre és létesítésre vonatkozó helyi szabályokat.

Az agglomerációs terv hatásai összességében kedvezőek lesznek, a tervben foglaltak megteremtik annak lehetőségét, hogy egy lényegesen kiegyensúlyozottabb, a térségek, települések és területek adottságaira, potenciáljának kihasználására építő, decentralizált területi fejlődés valósuljon meg. A terv egyfajta visszafogott urbanizációs felfogást képvisel, fellép a túlzott terjeszkedéssel összefüggő környezeti ártalmak, a természeti és a táji környezeti elemeket felemésztő és károsító területi folyamatok ellen.

A tervben rögzített szerkezetfejlesztési és területfelhasználási javaslatok megvalósulása esetén csökken a közlekedésből származó környezeti terheléssel érintett települési területek aránya, a mainál kiterjedtebb területen teremtődik meg a lehetőség a nyugodt települési környezet kialakítására. A tervezett területfelhasználási és övezeti rendszer, ahol ez még lehetséges, megakadályozza a szomszédos települések beépített területeinek összenövését, hozzájárul a fejlesztési koncepcióban kitűzött strukturált és tagolt térszerkezet megvalósításához.

Az agglomerációs terv mind az előkészítő, mind a javaslattevő fázisban egyeztetésre került a minisztériumokkal, az országos hatáskörű szervekkel, a fővárosi és Pest megyei önkormányzattal, a megyei jogú városok önkormányzataival, a megyei és települési önkormányzatok szövetségeivel, a megyei és regionális területfejlesztési tanácsokkal, valamint a kamarák, a szakmai és társadalmi szervezetek országos és megyei szintű szervezeteivel. Ezzel párhuzamosan a tervezés megindítását követően gyakorlatilag folyamatosan történtek úgynevezett tervezői egyeztetések. Számtalan fórumon nyílt lehetőség a települési önkormányzatok, a tervezők és az állampolgárok különböző csoportjai közötti közvetlen párbeszédre.

Az egyeztetések során a sokféle érdek ütközése és a széles körű érintettség miatt számtalan észrevétel merült fel a tervvel kapcsolatosan, kezdve a metodikai jellegű javaslatoktól egészen a terv egyes részmegoldásainak bírálatáig. Egyértelműen állítható ugyanakkor, hogy az egyeztetési fórumok végső kicsengése pozitív volt, mivel minden esetben általános egyetértés mutatkozott meg abban a tekintetben, hogy a területi folyamatok valamilyen szabályozására a térségben szükség van. Az egyeztetések során minden települési vélemény értékelésre, megválaszolásra és a lehetséges mértékben figyelembevételre került.

Az egyeztetések eredményeképpen Budapest főváros önkormányzata 2004. május 27-én, Pest megye önkormányzata a 2004. május 28-án kelt önkormányzati határozatában alapvetően támogatta a törvény beterjesztését és annak elfogadását. Az agglomerációs törvényjavaslatot támogatta az Országos Területfejlesztési Tanács és az Országos Környezetvédelmi Tanács is.

Gondot jelenthet, hogy mi történjen azokkal a területekkel, amelyeket a települési önkormányzatok beépítésre szánt területnek jelöltek ki és jelölnek ki a tervezés lezárása és a törvény hatálybalépése közötti mintegy féléves időszakban. Meg kell jegyeznem, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény elmúlt évi módosítása során a fenti problémára megoldást találtunk a törvényi szabályozásban a tervezés során elrendelésre kerülő átmeneti moratórium bevezetésével, de ez a megoldás a jelen agglomerációs tervre nézve már nem volt alkalmazható.

(14.00)

Jelen esetben az egyébként jogszerű módon, tehát a jogszabályoknak megfelelően lefolytatott eljárást követően önkormányzati rendelettel jóváhagyott településrendezési döntések következményeit egyenkénti önálló képviselői módosító indítványokkal lehet az elfogadásra kerülő agglomerációs tervben érvényesíteni, és így az agglomerációs terv és a településrendezési tervek közötti összhangot maradéktalanul biztosítani. Általános felhatalmazást adni a települési önkormányzatok számára arra nézve, hogy a törvény hatálybalépéséig még szabadon módosíthassák rendezési terveiket, nem látom indokoltnak, mert ez az Országgyűlés hatáskörének elvonását jelentené, és a törvény területfelhasználással kapcsolatos céljaival ellentétes tendenciákat erősítene.

Végezetül szeretném összefoglalni azokat az érveket, amelyek az agglomerációs terv elfogadása és az erről szóló törvény hatályba léptetése mellett szólnak.

Azért kell a térségi folyamatokat szabályozni, mert az ország legdinamikusabban fejlődő térségéről van szó, ahol a fejlesztési szándékok jelentősek, és általában nagy területigénnyel járnak. Azért kell szabályoznunk, mert Budapest és a budapesti agglomeráció az ország versenyképességének biztosítása szempontjából meghatározó jelentőségű térség. A területfelhasználásnak a fejlesztések szempontjából meghatározó jelentősége, szerepe van. Azért kell szabályozni, mert a rövid távú gazdasági érdekeknek megfelelően meghozott területfelhasználási döntések kedvezőtlen hatását utólag már nem, vagy csak nagy anyagi áldozatokkal lehetséges mérsékelni. Azért kell, mert a térségi szabályozás és koordináció hiányában az agglomerációba tartozó települések saját településrendezési terveik készítése során nem tudnak - sokszor nem is akarnak - egymásra, illetve az országos és térségi érdekekre tekintettel lenni. Azért, mert a térségi érdekeket figyelmen kívül hagyó településrendezési tervekben olyan elhatározások születnek - például a tényleges keresletet messze meghaladó mértékű belterületbe vonások -, amelyek a mintegy két és fél millió itt élő állampolgár egészséges környezethez való jogát sérthetik. Azért, mert a beépítésre szánt területek túlzó mértékű és koordinálatlan kijelölésével veszélyesen csökken a zöldövezet, és beépítésre kerülnek azok a területek, amelyeken a nagy távlatban szükséges országos érdekű infrastruktúra-hálózatok - M0-s autópálya, nagy sebességű vasút és más hasonló fejlesztések - elhelyezhetők lennének.

Az utolsó pillanatokban vagyunk ahhoz, hogy a térségben tapasztalható folyamatokat rendezett mederbe tereljük, és ehhez nincs más jogi eszközünk, mint a törvénnyel elfogadott területrendezési terv. Ennek hiányában folyamatosan romlik a még lehetséges térségi szabályozás hatékonysága, illetve végső soron kiüresedik az Országgyűlésnek az a joga, hogy a területi folyamatokra szabályozás útján hathatós befolyást gyakoroljon.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a térség egésze szempontjából szükséges szabályozás elfogadását és bevezetését.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottságok álláspontjának és a megfogalmazódott kisebbségi véleményeknek az ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Varju Lászlónak, a területfejlesztési bizottság előadójának.

VARJU LÁSZLÓ, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalta, azt általános vitára ajánlja és javasolja annak elfogadását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Devánszkiné Molnár Katalinnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság február 9-i ülésén szintén megtárgyalta az előterjesztést. A bizottsági ülésen a hétéves előkészítő és tervező munka, számos egyeztetés, vita, sok-sok tárgyalás által megelőzött előterjesztésről érdekes vélemény alakult ki. Mindezt a munkát elismerve az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának többsége - 11 fő - tartózkodott, kisebbsége pedig nemmel szavazott az előterjesztés általános vitára való alkalmasságának megítélésekor.

Nem volt könnyű dolgunk, mert bár egyetértettünk a törvényjavaslat céljával, a fenntartható fejlődés elvének érvényesítésével, az előterjesztő által megerősített környezetvédő-kímélő elképzelésekkel, kívánalmakkal, szakmai szempontokkal, de egyszersmind nem tudtuk minden kétség nélkül megállapítani, hogy a javasolt megoldás valóban eléri-e a célját, időszerű adatokra, tényekre épít-e, és kellőképpen figyelembe veszi-e a népességi adatok várható változását, a zöldfelület növelésének és az infrastrukturális fejlődés összehangolásának igényét. Dilemmák, kérdések, aggodalmak és félelmek fogalmazódtak meg a bizottság ülésén.

Ezt a napirendi pontot csaknem két órán keresztül tárgyaltuk. Nem az volt a vita tárgya, hogy szükséges-e a területrendezési terv, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az ország fővárosa, huszonhárom kerülete és a nyolcvan agglomerációs település 2,7 millió emberének sorsa a tét. Tudomásul kell venni, hogy Budapest és a budapesti agglomeráció - talán így is lenne helyesebb a címet megfogalmazni - fejlődni akar. Fejlődni akar, és eközben nem szabad elfeledkeznie sem a fejlődni akaró településeknek, sem a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő bizottságnak és így a Háznak sem a fenntartható fejlődés szempontjairól.

Kétségtelen, hogy Budapest és agglomerációja nem ítélhető meg egymás nélkül. De egymás nélkül nem is fejleszthető. Tudomásul kell venni azt is, hogy Budapest és agglomerációja sajátos helyzetben van. Budapesten van egy fővárosi önkormányzat sajátos feladatokkal, hatáskörökkel, és mellette huszonhárom, lényegében vele azonos jogállású kerületi önkormányzat is Budapest része. Pest megyéből nyolcvan önálló település önkormányzata működik az agglomerációs területen. Eltérő a gazdasági helyzetük, a fejlettségi szintjük, és eltérő az érdekük is. Olyannyira különböző, hogy ha egységes szempontokat akarunk érvényesíteni, akkor tudomásul kell venni, hogy a területhasználatban és a felhasználásban is jogszabályt kell alkotnunk. Ez a törvényhozás dolga. De olyan szabályozást kell alkotni, melyet az emberek, a települési önkormányzatok megértenek, magukénak tudnak érezni, és így készek is betartani. Nem elég a szép szabály, megfelelő szankciórendszer is kell, hogy garantálja a megvalósulást, de ennél még jobb az, ha az önkéntes jogkövetést is elérjük.

Nem tudtuk a bizottsági ülésen, hogy az előkészítés során lefolytatott viták kellőképpen eredményesek voltak-e. Nem tudtuk, hogy a tervezett szabályozás nem gerjeszt-e újabb vitákat. S azt sem tudtuk egyértelműen megállapítani, hogy a tervezett jogszabály nem lesz-e méltánytalan néhány település - vagy több település - számára. Vigyáznunk kell - gondoltuk és mondtuk ki -, ne az legyen az általános vélemény, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek, szerencsések és szerencsétlenek, sőt egyszerűen pórul jártak.

Teljes mértékben érthető, hogy a fővárosi közgyűlés és Budapest főépítésze sürgeti a törvényi szabályozás megszületését - tudnunk kell, hogy a fővárosi területszerkezeti terv kormányhatáskörbe is tartozik -, de a mindenáron való törvényi szabályozást nem helyeselhetjük. Különösen nem akkor, ha a törvényjavaslat mellékletét és esszenciáját képező térképek - Pest megyei információk szerint - három usque másfél évvel ezelőtti állapotot rögzítenek és azokat konzerválják. Több kerületből is kaptunk olyan jelzést, hogy az általuk szükségesnek tartott egyeztetések nem történtek meg, nem születtek meg a szükséges kompromisszumok, és - mint említettem - a főváros még várja a kormánydöntést a településszerkezeti tervével kapcsolatban. S ezzel a településszerkezeti tervvel kapcsolatban is számos kerületi aggály van.

Köszönöm szépen, a környezetvédelmi szempontokat majd a vita folytatása során mondom el, nem most, hanem majd máskor. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A környezetvédelmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth Gábornak.

(14.10)

TÓTH GÁBOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Kezdeném azzal, hogy a kisebbségi vélemény egyértelműen “nemö-ként lett megfogalmazva a bizottság részéről. A hét éve folyó munka, egyeztetés a bizottság előtt úgymond - többségi és kisebbségi véleményt együttesen figyelembe véve - elégtelenre vizsgázott.

Mint ahogy Kolber miniszter úr is elmondta, sem az elején, sem most nem született moratórium, amely egyértelműen megtiltaná mindenfajta olyan beruházási és egyéb szempontok érvényesítését, amelyek végül is az alapkoncepciót sértik. Sajnos, a jelenlegi helyzetben jó néhány önkormányzat, ahogyan azt saját érdekei avagy pedig a náluk jól lobbizó bizonyos vállalkozások érdekei kívánják, annak megfelelően igyekszik kijátszani ezeket az ominózus, már tervbe vett vagy éppen létező jogszabályokat is. Az agglomeráció peremén illegális szennyvíziszap-lerakótól kezdődően, a zöld folyosóba tartozó területek belterületbe bevonandóként, lakópark-építési dolgokon át sok egyéb olyan tevékenység folyik, amelyek messze nem ezen koncepció mentén fogalmazhatók meg.

Az agglomerációban nagyon sok olyan fenntartás fogalmazódik meg Budapesttel szemben, amely a korábbi időszakban már egy érdekes kettős kontextust jelentett, márpedig Budapest főváros és a megye mint régió önálló megjelenítése. Ez a két dolog a bizottság előtt is egyértelműen úgy mutatkozott meg, hogy nem lett összefésülve, tehát Budapest főváros, mint olyan és Pest megye önálló régióként való megjelenése. Ez Budapest fővárosnak és az agglomerációkban élő embereknek, ahol mintegy százezerrel nőtt az elmúlt esztendőkben a lakosság száma, úgy hiszem, hogy nem szolgálja az érdekeit.

Tehát ismételten mondanám, a kisebbségi vélemény: egyértelműen nem.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság előadójaként Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony lett megjelölve, aki nem tartózkodik az ülésteremben, ezért a többségi vélemény ismertetésének a hiányában adom meg a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, aki az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt 10 tartózkodó szavazattal kifejezésre juttatták az ellenzékben lévő képviselők, akik a bizottság ülésén nagy figyelemmel - az elmúlt évtizedben sokadszorra - meghallgatták és figyelemmel kísérték a minisztérium prezentációját. Megállapítottuk, hogy ismét egy jó minőségű, érdekes, jó szándékú szakmai anyagot tárgyalhattunk, ugyanakkor a kormány előterjesztése törvényjavaslat formájában nem működik.

Az évtizedes szakmai anyag hatalmas. A törvényjavaslat mindössze 21 paragrafus, amelyből nem ismertük meg azt a kormányzati célt, amelyet az előterjesztő saját maga számára megfogalmazott, és most az expozéban is hallhattunk. A kormány ugyanis ezzel a törvénnyel szeretné elérni, hogy a hosszú távon károsnak minősíthető területi felhasználási döntéseket meg tudja előzni, egyben meghatározza a területi fejlődés lehetőségeit is, de ugyanakkor bizonyos fajta korlátait is, amelyek a környezeti, természeti, táj- és kulturális érdekek védelmének szempontjából következnek. Melyek ezek? - kérdeztük a bizottsági ülésen, és most is kérdezik az ellenzéki képviselők. Jó lenne tudni, mi ellen és minek az érdekében hirdet harcot a törvény.

Felmerült a kérdés, van-e tudomása a tárcának arról, hogy milyen döntés született regionális ügyben, eldöntötte-e a kormány a közép-magyarország régió sorsát, ezen belül Budapest helyzetét. A második kérdés arra vonatkozott, hogy a budapesti agglomerációs területrendezési terv része-e a nemzeti fejlesztési tervnek. Mind a két kérdésre nemleges volt a válasz.

Az elsőre azt a választ kaptuk, hogy ennek a tervnek nem tárgya semmilyen regionális kérdés. A másodikra az volt a válasz, hogy nincs beépítve a nemzeti fejlesztési tervbe.

A tartózkodó képviselők azt is tudakolták, megtörtént-e az egyeztetés a Fővárosi Önkormányzattal, és ott a törvényjavaslatról milyen vélemény alakult ki. Megtudtuk: “A főváros nagyon mellette van ennek a tervnek, bár most van napirenden a főváros szerkezeti tervének elfogadása és az ezzel kapcsolatos kormányálláspont kialakítása.ö Ebből, azt hiszem, mindegyikünk számára az következik, hogy van itt még egyeztetnivaló bőven.

A kisebbségi vélemény egyértelmű: először dönteni kell a regionális kérdésekben, aztán meg kell alkotnunk az Országgyűlésben a nemzeti fejlesztési tervünket, és utána lehet ezeket hozzáilleszteni a budapesti agglomerációs tervhez.

A koncepcionális észrevételeken túlmenően egyértelmű volt a véleményünk, hogy a törvényjavaslat egyszerre avatkozik be a budapesti önkormányzat törvényben meghatározott és az agglomerációs települések szintén törvényben biztosított hatáskörébe. A törvényjavaslat keresztbe veri a Budapesten jelenleg mind a 23 kerületben folyó, építkező tervalkotó munkát, a kerületek ugyanis szabályozási terveik elkészítésén, azok hatósági egyeztetésein, elfogadásukon dolgoznak, jellemzően valamennyien június 30-ai határidővel. Ezt követi majd a budapesti fejlesztési tervvel történő összehangolás.

A képviselők aggályosnak tartották az úgynevezett 200 méteres szabály kormányzati kezelését, amely előírás hol kikerül a törvényből, hol pedig érdekes módon a Fővárosi Önkormányzat határozott kérésére visszakerül.

Megállapítható, hogy nemkívánatos módon a normatív szabályozás keveredik konkrétumokkal. Például nevesítve szól a törvényjavaslat a Kelenföldi pályaudvarról, Ferihegyről, a pomázi elkerülő útról minden különösebb nyomós indok nélkül.

A kormányzat nem találta meg a törvényjavaslat egységes stílusát és módszertanát. Igen bizonytalan a szabályozás tárgyát érintően, és mindezekért a törvény nehezen lesz végrehajtható. Megkockáztatjuk azt is, hogy annál inkább megkerülhető lesz.

Jelenleg nem erre a törvényre van szükség, hanem a kerületi, majd a fővárosi fejlesztési terv megalkotására, de leginkább a nemzeti fejlesztési terv megismerésére. Amikor mindezek összehangolhatóvá válnak az agglomerációs szempontokkal és az agglomerációs értékrendszerrel, akkor javasoljuk a törvény ismételt előterjesztését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Horváth Csabának, a gazdasági bizottság előadójának.

HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényről már most is kialakult egy vita, hogy szükséges vagy pedig nem szükséges azoknak a folyamatoknak a szabályozására, amelyek az elmúlt tizenöt évben és ezt megelőzően is úgy történtek Budapest kerületei, Budapest egésze és az agglomerációs települések között, hogy mindenféle koncepciót, mindenféle szabályozottságot mellőzött.

Az elmúlt tizenöt évben ez a negatív tendencia tovább erősödött. Ebben tapasztalhattuk, hogy az önkorlátozás eszközével a települések egyáltalán nem éltek, sok esetben visszaéltek azokkal a területi adottságokkal, amelyekkel ingatlanfejlesztéseket hajtottak végre, ahelyett, hogy átgondolt, megfontolt, területfejlesztéssel összehangolt infrastruktúra-fejlesztés jöhetett volna létre ezekben a térségekben. A törvény a 24. óra utáni pillanatban próbálja meg azt a helyzetet szabályozni, hogy ezen túl a települések csak a közösségi érdekek figyelembevétele után tudják ezeket a fejlesztési elképzeléseiket tovább folytatni.

A felelősség óriási. Az ország lakosságának mintegy egynegyede és a nemzeti jövedelem mintegy 40 százaléka termelődik ebben a régióban. Ez a felelősség nagyon nagy, hiszen hosszú évtizedekre határozhatja meg azt a fejlődési irányt, amely alapján - nyugodtan kimondhatjuk - Budapest ma már a működésképtelenség határát elérte, az agglomerációs települések nem tudják nyújtani azt a minőségi szolgáltatást, amelynek ígéretével komoly befektetőket csábítottak településeikre, lakóövezeteket alakítottak ki, anélkül, hogy ezt egy átgondolt infrastruktúra-fejlesztéssel megerősítették volna. Azt gondoljuk, hogy ez a törvény rendezni tudja a jövőbeli fejlesztések sorsát, a térség együttműködését, a megfelelő közlekedési transzferek kialakítását, hogy alakuljon ki a megfelelő, gyűrű irányú közlekedési elkerülési lehetőség, alakuljanak ki a gyűrűpontok között a haránt irányú mozgási lehetőségek. Ez mind-mind a fenntartható fejlődésnek az az alapköve, amely nélkül ez a térség - nyugodtan kimondhatjuk - működésképtelenné válik, és talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ma már működésképtelen.

(14.20)

Amikor Budakesziről reggelente órákon keresztül kell bearaszolni a Moszkva térig, nyugodtan ki lehet mondani, hogy ez nem az a fejlődési irány, amelyet egy világváros és az azzal együttműködő agglomerációja megkövetel. Ezért az a döntés, hogy a kormány beterjesztette az agglomerációs és a Budapestről szóló törvényt, azt gondolom, egy olyan szükségszerű lépés, amely csak a cselekvési program első pontja, hogy amíg a települések a világos célokat közösen megfogalmazzák, addig az időpontig ne lehessen további átgondolatlan fejlesztéseket végrehajtani, hiszen ez az egész térség jövőjét lehetetlenítené el.

A bizottsági ülésen több ponton elhangzottak bizonyos eltérések, véleménykülönbségek. Többek között elhangzott, hogy a területhatáron belüli, a 200 méteren belüli fejlesztési lehetőségek gátja a törvény, ugyanakkor a törvény megemlíti, hogy ezt megfelelő hatástanulmányokkal túl lehet lépni.

Mindannyian egyet kell hogy értsünk abban, hogy erre a törvényre szükség van, nem egy év múlva, nem két év múlva lesz rá szükség, hanem már tegnapelőtt. Ezért a gazdasági bizottság 14 igen szavazattal, 13 tartózkodás mellett az általános vitára alkalmasnak tartotta, azzal a megkötéssel, hogy természetesen a közös gondolkodást elősegítendő további olyan módosításokat kell még a törvénnyel kezelni, amelyek a hosszú távú fenntartható fejlődést kiszolgálják.

Felmerült az is egy tegnapi összevont négy bizottsági egyeztetésen, hogy meg kell teremteni annak a jogi hátterét, hogy a térségben az infrastruktúra-fejlesztési koncepciókkal lehetőleg egy időben lépjenek a települések, vagy nyíljanak ki azok a kapuk, amelyek segítségével a települések meg tudják valósítani a fejlesztéseiket. Tehát ha például tudjuk, hogy a zsámbéki térségben a gyorsvasút csak 2014 körül fog kialakulni, akkor 2014 előtt csak korlátozott eszközökkel szabad a fejlesztés előtt kinyitni a kapukat.

Egy biztos: ez az utolsó pillanatban született törvénymódosítás, illetve önálló törvényjavaslat, amely hétéves előkészítés után került az asztalra. Azt gondolom, közös felelősségünk, hogy minél előbb (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) elfogadjuk, és ezt követően pedig a tapasztalatokat felhasználva tovább folytassuk ezt a munkát.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Varju László képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

VARJU LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országban három olyan területrendezési terv van, amelynek elfogadása törvény formájában az Országgyűlés feladata.

A sort a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési terve nyitotta meg, ezt követően került elfogadásra az országos területrendezési terv, és a közelmúltban került benyújtásra a budapesti agglomeráció területrendezési terve. Ez a három térség az, ahol a problémák összetettsége szükségessé teszi, hogy a térségi folyamatok szabályozását egy törvénnyel jóváhagyott területrendezési terv végezze el.

A budapesti agglomeráció térségére tulajdonképpen van érvényes területrendezési terv, ez közel húsz évvel ezelőtt készült, de ezt a tervet, mivel elavult, senki sem használja, éppen ezért fontos, hogy az Országgyűlés megtárgyalja a benyújtott törvényjavaslatot. Ez a terv az elhangzottak alapján is rendkívül széles körben került egyeztetésre készítésének előkészítési és tervi fázisában, valamint a törvényjavaslat előkészítése során egyaránt, beleértve az érintett települési önkormányzatokat is. Megtárgyalta továbbá a támogatott törvényjavaslatot az Országos Területfejlesztési Tanács és a Környezetvédelmi Tanács is.

Ennek a tervnek s az erről szóló törvényjavaslatnak alapvető célja, hogy a fejlesztések területi korlátait meghatározza, tehát biztosítsa a fenntartható fejlődés elvének megfelelő területhasználatot. Ez azt jelenti, hogy egyrészt lehetőséget nyújtson a települések térbeli fejlődésére, ugyanakkor ökológiai, környezetvédelmi, természetvédelmi szempontból védje a területek egy részét.

A másik fontos szerep a műszaki infrastruktúra-rendszerek térbeli összehangolása, illetve ennek eredményeképpen egyfajta garanciát biztosítson arra, hogy a térségi jelentőségű műszaki infrastruktúra-létesítmények a számukra optimális helyen megvalósíthatók legyenek. Ez egyfajta kiszámíthatóságot jelent a fejlesztők számára, továbbá elkerülhetőek lesznek a párhuzamos folyamatok.

Ez a terv egy műszaki-ökológiai típusú terv, tulajdonképpen egy szabály, nem pedig az agglomeráció térségének távlati fejlesztési koncepciója, hasonló a balatoni tervhez és az országos területrendezési tervhez. A települési önkormányzatok számára betartandó előírást nyújt, amelyet a településrendezési tervek, a szerkezeti tervek során figyelembe kell venni. Tulajdonképpen ennek a tervnek az elfogadásával a területek igénybevétele koordináltan, a térség adottságainak megfelelően, azok figyelembevételével történik.

A terv egyfelől meghatározza a területhasználat korlátait, de lehetőséget is ad a fejlesztésekre. A terv a kiegyensúlyozott területi fejlődés szolgálatában áll, tehát amennyiben a települések rendezési terveiben az abban foglalt előírások érvényesülnek, akkor az agglomerációs térség távlati fejlesztése során a fenntartható fejlődés elve érvényesül, és a jövőre nézve viszonylag optimális térségi szerkezet alakul ki.

Az előterjesztés összhangban van a kormányprogramnak a gazdasági stabilitás megőrzésére, teljesítőképességének növelésére, a területileg kiegyenlítettebb fejlődés érdekében a gazdaság térszerkezetének befolyásolására, a magyar gazdaság minden szereplője számára kiszámítható környezet megteremtésére, az infrastruktúra fejlesztésére, a természeti és az épített környezet megóvására irányuló célkitűzéseivel.

A jelenlegi agglomerációs törvényjavaslat előzményei közé tartozik, hogy annak előkészítéséről, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. számú törvény rendelkezett, amely előírta, hogy az Országgyűlés törvényt alkot a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről. Az agglomeráció kiemelt térségébe Budapest és nyolcvan Pest megyei település tartozik. A térségben hatályban van az 1985-ben készült, a Minisztertanács által jóváhagyott budapesti agglomeráció regionális rendezési terve, amely az elmúlt évek során politikai, társadalmi berendezkedésében, a tulajdonviszonyokban, a jogrendben és a gazdaságban bekövetkezett változások eredményeképpen elavult.

Az agglomerációs térség újbóli szabályozása sürgető, hiszen az ország dinamikusan fejlődő térségéről van szó. A jelenlegi agglomerációs terv összhangban van a térség települései többségének hosszú távú fejlesztési célkitűzéseivel. A terv célja a kiegyensúlyozottabb fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak a meghatározása, a természetes és az épített környezeti értékek védelmének biztosítása mellett.

Az agglomerációs terv összhangban van a budapesti agglomeráció elkészült, de még nem jóváhagyott hosszú távú fejlesztési koncepciójában megfogalmazott alapelvekkel és célokkal. Az agglomerációs terv által biztosított területrendezés eszközeivel a fenntartható fejlődés kereteit biztosító térszerkezet és koordinált területfejlesztés feltételeit lehet rögzíteni, amelyek elősegítik a hosszú távon is működő, fejlődőképes régió kialakulását.

Mint ez előtt is hallottuk, ebben a térségben az ország jelentős gazdasági ereje kis területen koncentrálódik, tehát ezért is felelősségünk az, hogy a területi folyamatok szabályozása a törvény megalkotása által megtörténjen. A területrendezési terv hatásai gazdasági szempontból kedvezőek lesznek. A tervezett szerkezetfejlesztés megteremti annak lehetőségét, hogy a korábbi területi különbségeket eredményező, erőteljesen koncentráló gazdasági fejlesztés helyett lényegesen kiegyensúlyozottabb, a térségek, települések, területek adottságaira, fejlesztési potenciáljai kihasználására megfelelő fejlődés valósuljon meg.

(14.30)

A rendezési terv célja egy intenzívebb típusú területgazdálkodás megindítása, jelenleg az ezzel ellentétes folyamatok lassítása, hosszú távon pedig mindennek visszafordítása. A tervezett közlekedési hálózati elemek hozzájárulnak a szállításból, logisztikából származó gazdasági előnyök kihasználásához, a térség gazdasági potenciáljának növeléséhez, kapcsolatrendszerének bővítéséhez, a helyi gazdaságok erősítéséhez.

A terv a térségi adottságok és sajátosságok, valamint a területi érzékenység figyelembevételére ösztönöz a területfejlesztésben. A törvény elfogadásának társadalmi hatásai szintén kedvezőek lesznek, hiszen a terv által indukált gazdasági fejlődés új munkahelyek megjelenéséhez, foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez, az ingázási kényszer csökkenéséhez vezet, a lakosság ellátására szolgáló intézmények és ellátórendszerek erőteljes fejlesztéséhez vezethet.

Másfelől a terv a fenntartható fejlődést szolgálja. Kiemelkedő jelentőségűek a tervben rögzített azon szerkezetfejlesztési és területfelhasználási javaslatok, amelyek megvalósulása esetén csökken a közlekedésből származó környezetterheléssel érintett települések területi aránya, az átmenő forgalom csökkenésével vagy kikapcsolásával a mainál kiterjedtebb területen teremtődik meg a lehetőség a nyugodt települési környezet kialakítására, a lakókörnyezet és települési központok minőségi javítására.

Az agglomerációs terv környezeti szempontból is kedvező lesz, mert fejlesztési koncepcióban rögzítettekkel összhangban, kijelölt területek biztosításán túl korlátozza a települések, területek további spontán, gyorsuló ütemű kiterjedését a tájban, és ezzel lehetőséget ad a térség hosszú távon fenntartható fejlődéséhez szükséges ökológiai rendszer védelméhez.

A budapesti agglomeráció területrendezési terve összhangban van az Európai Unió tagországai által ajánlásként elfogadott “Az európai területfejlesztés távlataiö című dokumentumban, valamint “Az európai kontinens fenntartható területfejlesztési irányelveiö című dokumentumban foglaltakkal. Továbbá a terv egyes munkafázisai több alkalommal kerültek egyeztetésre a megelőző időszakban. Ezen túlmenően számos fórum biztosított lehetőséget a települési önkormányzatok bevonására, de mindezek figyelembevételével is azt kell mondjam, hogy további egyeztetésre van szükség. Egy dinamikusan fejlődő térségben az utóbbi egy év is olyan változásokat hozott, amelyeket figyelmen kívül hagyni nem szabad. A párbeszéd folytatása és az együttműködés feltételeinek kialakítása adhat esélyt a javaslat elfogadására.

Végezetül a budapesti agglomeráció területrendezési terve egyrészt meghatározza a kiegyensúlyozott és a térségek, települések adottságaira épülő területi fejlődés műszaki-fizikai kereteit, másrészt gátat szab a túlzott területi terjeszkedéssel járó, természeti és táji környezeti elemeket felemésztő területi folyamatoknak. A tervezett szerkezetfejlesztés megteremti annak lehetőségét, hogy a korábbi területi különbségeket eredményező gazdasági fejlődés helyett egy lényegesen kiegyensúlyozottabb, a térségek, települések, területek adottságainak potenciáira, kihasználására építő dekoncentrált területi fejlődés valósuljon meg.

Az előbb elmondottak alapján az agglomerációban élőkért felelősséget vállalva, a térség kiszámítható hosszú távú fejlődésének és környezetünk védelmének érdekében fontos, hogy jelen törvényjavaslat megtárgyalása után, a módosító javaslatok átvezetésével kerüljön mindez elfogadásra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban több hozzászóló is elmondta már, hogy a budapesti agglomerációs területrendezési terv és ennek a törvénytervezete milyen nagy jelentőséggel bír ennek az országnak az életében. 2,7 millió ember él ebben a körzetben, közvetlenül 81 települést érint, de mondhatjuk úgy is Budapesttel együtt, hogy 81 plusz 23-at és közvetve pedig több százat érint. Valóban itt termelik meg a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát, és a közlekedési úthálózatok nagy része, legyen az vasút vagy bármilyen más hálózat, ide fut be, vagy pedig valamilyen módon mégiscsak körkörösen érinti.

Ezért is fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, ezért sem hiábavaló véleményünk szerint az a munka, amelyet a tervezők elkészítettek, de véleményünket mindenképpen el kell mondjuk, és kérjük a miniszter urat, hogy vegye figyelembe, még ha sok negatívum is lesz benne, mert több tíz, inkább azt kell mondanom, hogy száz évre határozhatja meg ennek a térségnek az életét, fejlesztését, lehetőségét és egyáltalán az élhetőség kérdését.

Először is felvetődik az a kérdés, hogy hogyan függ össze a központi régió fejlesztésével ez a törvénytervezet. Felvetődik a kérdés, hogy milyen módon kapcsolódik Budapest fejlesztési tervéhez, milyen módon kapcsolódik a kerületek fejlesztési tervéhez, és milyen módon kapcsolódik a 80 önkormányzat fejlesztési tervéhez. Azt kell mondanunk sajnos, hogy nem illeszkedik ebbe a rendszerbe. Nem illeszkedik ebbe a rendszerbe, mert az agglomerációs települések fejlesztési terveit és az önkormányzatiságot sérti. Felvetődik az a kérdés, hogy mennyiben lehet korlátozni az önkormányzatokat akkor, ha nem adunk hozzá gazdasági lehetőséget, gazdasági támogatást, hogy terveiket megvalósítsák, költségvetéseiket fenntartsák. Sérti továbbá, mert fejlesztési lehetőségektől vonja el az önkormányzatokat, és majd a későbbiekben kitérek arra, hogy mi az a gazdasági kompenzáció, ami nélkül egyszerűen nem is fogják végrehajtani vagy pedig minden lehetséges módon meg fogják kerülni ennek a törvénynek a végrehajtását.

Miniszter Úr! Azt kell mondanom, hogy valóban egyeztetések voltak önkormányzatokkal, akár a Fővárosi, akár a Pest Megyei Önkormányzattal is, de a másik oldalról ezt a jelenlegi törvénytervezetet, amelyet itt látunk, és itt fekszik az Országgyűlés asztalán, nem tárgyalták. Nem tárgyalta sem a budapesti közgyűlés, sem a pest megyei közgyűlés, sem az érintett 80 település önkormányzata. Ők több száz, több ezer, több tízezer, milliós nagyságrendű ember fölött döntenek - jó értelemben, az életük fölött döntenek -, nem mindegy, hogy valóban azt a törvénytervezetet tárgyalták és fogadták-e el, amit most önök ide benyújtottak az Országgyűlés elé, avagy egy változatot, amelyből igazából csak kiindulási pontként indulhatunk ki, de összességében nem azt takarja, amit szeretnénk látni, és ami megoldásként az ország javát szolgálhatná. Még egyszer azt kell itt mondanom, hogy ha a településekkel az egyeztetés nem történik meg ilyen szinten, akkor nehéz lesz a végrehajtatása is, mert minden módon megpróbálják a kiskapukat megtalálni és kikerülni a törvénykezés adott esetben jó és fontos oldalait.

Amennyiben Budapestről és az agglomerációról beszélünk - márpedig nem választható a kettő külön -, nem lehet kiragadni csak a szabályozási tervet. Ezt többször is jeleztük már az alkotóknak, mármint a tervezőgárdának, de jeleztük a miniszter úrnak is. Nem lehet kiragadni csak a szabályozási tervet.

Egységesen kell kezelni és figyelembe venni az infrastruktúra fejlesztését, egységesen kell gondolkozni, és nemcsak gondolkozni, hanem dönteni a helyi adópolitikákról és a terület gazdasági fejlesztéséről a jövőben, és egységesen kell beszélni az infrastruktúra fejlesztéséről. Ha ezt a hármas egységet, tehát az infrastruktúra, az adópolitika, a gazdaságfejlesztés és a területrendezés egységét nem hangoljuk össze, akkor külön-külön mindegyik egy különálló egységként fog lógni a levegőben, de célját nem fogja elérni.

Itt kitérnék néhány percben az infrastruktúra-fejlesztésre, az adópolitikára, a gazdaságfejlesztésre. Az infrastruktúra-fejlesztés csak érintőlegesen szerepel ebben a törvénytervezetben. Tudomásom van arról, hogy egyrészt a napokban beterjesztett autópálya-törvény, illetve más infrastruktúra-törvények is erre utalnak, de összességében nem látható át, hogy mi az az infrastrukturális út-, vasúthálózat-fejlesztés, amely szükséges ahhoz, hogy ez a hatalmas terület egységesen működjék.

(14.40)

Leginkább sajnálatos, azt gondolom, hogy az elővárosi vasutakról egy szót sem szól vagy legalábbis csak nagyon mellékesen említi meg. Ennek az lesz a következménye és az a probléma fog ebből származni, hogy hiába próbálnak adott esetben megoldani feladatokat itt az infrastruktúra-fejlesztéskor, ugyanaz a tömeg, ugyanaz a gépkocsiáradat továbbra is be fog áramlani a fővárosba, ahelyett, hogy ezzel a problémával már külön foglalkoznánk, és adott esetben pontosan ebben a törvénytervezetben tárgyalnánk róluk.

Ugyanígy a településeket elkerülő utak vagy összekötő utak fejlesztését - amelyek valóban nemcsak a sugár irányú, hanem a haránt irányú közlekedést is segíthetnék - sem szolgálja ez a terv; nagyon kevés részletet és pontos leírást kapunk erről. Egy-két helyen megemlíti a törvénytervezet - nem is érthető, hogy milyen szempontból -, kiemel egy-két dolgot, összességében pedig átsiklik rajta, nem foglalkozik vele.

Többször elhangzott itt - főleg kormánypárti politikusok szájából, de az előterjesztő részéről is - a következő: a települések - az agglomerációs településekről beszélek - visszaéltek területi adottságaikkal, nem úgy gazdálkodtak területeikkel, hogy az jó lett volna az egész központnak, hanem bizony a zöldterületeiket és egyebeket föléltek. Ebben sok igazság van. Lehet, hogy túlontúl is föléltek területeket egyes önkormányzatok - no de nem a saját szórakoztatásukra csinálták ezt. Nem véletlenül történt ez, hanem egyszerűen azért történt, mert nincs egységes adópolitika, helyiadó-politika ebben a környezetben. Sok önkormányzat azért, hogy egyáltalán valamilyen bevételhez jusson, a helyi adóját lejjebb vitte Budapestéhez képest - sokszor nagyon lejjebb vitte, jóval lejjebb vitte a magyar átlagnál, az országos átlagnál -, ezzel kitelepültek nagy cégek, nagy üzemek ezekre a területekre, és valóban, adott esetben a táj egységét, a környezet szépségét rontották el. Éppen ezért, ha nincs egységes adópolitika, akkor ez a folyamat továbbra is folytatódni fog, és nem lehet megakadályozni, mert ezeknek az önkormányzatoknak valamilyen módon mindenképpen költségvetési bevételekhez kell jutniuk.

A másik ugyanehhez kapcsolódó kérdés pedig a következő: nem véletlenül kezdtek el ezek az önkormányzatok területeket fejleszteni, lakóparkokat létrehozni, ugyanaz a szükség hozta ezt, mint amit az előbb említettem: máshonnan nem volt bevételük. Nem jószántukból tették. Nagyon sok település nagyon szívesen megmaradt volna kicsinek néhány száz vagy néhány ezer fősnek, nem jószántukból fejlesztették ezeket a területeket, nemcsak azért, mert ingatlanfejlesztők ebben fantáziát láttak, hanem igenis az önkormányzatok helyi bevételeket reméltek, és adott esetben kaptak is ezektől a fejlesztésektől.

Összefoglalva ezt a gondolatot: amíg nem egységes az adópolitika és a helyiadó-politika Budapesttel és az agglomerációval, addig ez a folyamat megállíthatatlan lesz. Sajnos meg kell említeni azt a szomorú helyzetet is, hogy Budapest szépsége, gyönyörű fekvése, lehetőségei ellenére hihetetlen módon elmaradt a térség nagy fővárosaival szemben. Ez az utóbbi 15 év fővárosi politikájának a következménye. Azt kell mondanom, hogy kihasználatlan maradt a Budapestben rejlő lehetőség, mindenféle lehetőség kihasználatlan maradt, és ezt még talán bizonyos szempontból tetézte az is, hogy az a gazdasági környezet, amely az utóbbi néhány évben Magyarországot jellemzi, Budapesttől is távol tartotta a befektetőket. Nem véletlen, hogy Varga Mihály által a Fidesz beterjesztett a napokban egy olyan adócsökkentő törvényjavaslatot, amellyel mindenképpen javítani lehetne ezt a versenyképességet.

Azt is jeleztem, jeleztük többször is, hogy ha a gazdaságfejlesztést nem egységesen gondoljuk át ebben a térségben, akkor egyik szempontból rögzít állapotokat, aminek következtében ugyanaz a több százezres tömeg naponta be fog vándorolni Budapestre, majd este visszamegy, és nem alakulnak ki olyan térségi munkahelyek, amelyek következtében ez az áramlás valamilyen szinten csökkenthető lenne. Ennek egyébként környezetvédelmi hatása is van, mert az a több tízezer, adott esetben százezernyi autó, amíg bejön Budapestre, bizony nem kevés üzemanyagot bocsát ki, ami minden ember életét teszi tönkre, a következményét pedig a környezetvédelem próbálja majd rendbe hozni. Ha rögzítünk olyan gazdasági folyamatokat, amelyekkel a térség egyes területei nem fejlődhetnek, akkor nagyon nehéz lesz kitörni ebből az ingázórendszerből.

Egy ilyet hadd említsek meg. A gazdasági bizottság tárgyalta már a Talentis-programot, ami a Zsámbéki-medence térségfejlesztő programja. Ha ez a törvénytervezet megvalósul, ezt a térségfejlesztő programot le lehet írni. Olyan térségfejlesztő programról van szó, amely mellett a térség önkormányzatai egységesen kiálltak; egységesen kiállt a korábbi miniszterelnök, Medgyessy Péter is, és egységesen kiállt a gazdasági bizottság is tavaly nyáron, nyár elején, amikor úgy döntött, hogy ezt a programot mindenképp támogatja, hisz egy olyan területi fejlesztésről van szó, ami mindannyiunk és az ott élők érdekét is szolgálja. Egy témát emeltem ki ebből a gazdaságfejlesztésből, de sok ilyen lehet, mert nyilván a gödöllői térségben vagy a dél-pesti térségben is hasonlók létrejönnek és létrejöhetnek, amennyiben megvalósul ez a törvény, abban az esetben ezek bizony sérülnek, adott esetben megvalósíthatatlanná válnak.

Próbálta az ember megnézni azt, hogy mit céloz ez a törvény, mi az a jó rész, amit mindenképp támogatandónak és fontosnak tartanánk, és itt mindenképp szeretném kiemelni azt a lehetőségét, hogy az agglomerációs települések, amelyek eddig még nem értek össze, ne érjenek össze.

Ott van előttünk a Balaton példája: a déli part és az északi part. Valóban, aki ránéz egyik oldalról a másikra és a másikról az egyikre, azt hiszem, esztétikai szempontból mindenképp az északi part - nemcsak a dombságával és a természeti környezetével- emelkedik ki, hanem a tájat nem vonja egybe a sok-sok település egysége. Ezt tehát mindenképp támogatandónak és jónak tartanánk. A kérdés az, hogy azokkal az összefüggő településekkel, amelyek most már akár Budapesttől Szentendréig vagy más irányban megvannak, mi lesz, hogyan lehet egy kicsit mégis rendbe tenni ezeket a területeket; mert hogy rendbe kell tenni, az biztos. Senki sem szeretne élni véleményem szerint egy Mexikó jellegű városban, ahol adott esetben 50-60-80 kilométert utaznak az emberek anélkül, hogy egy parkot, zöldterületet, sportpályát vagy bármit látnának. Azt hiszem, mindannyiunk érdeke az, hogy mind esztétikailag, mind pedig környezetvédelmi szempontból ez a lehetőség megvalósuljon.

Ugyanígy gondolom, hogy a zöldövezetek védelmét is nagyon fontosnak tartja ez a törvénytervezet, de sajnos azt kell mondanom, amit a környezetvédelmi bizottság mondott, illetve ahogy a környezetvédelmi bizottság szavazott, hogy nem fogja megvalósítani. Nagyon szeretném, ha megvalósítaná ezeket az elképzeléseket, de ez a törvénytervezet nem tudja megvalósítani: túl sok kiskapu és lehetőség van arra, hogy ezt kikerülje az, aki ki akarja kerülni.

Nagyon röviden a törvénytervezet belső kohéziójáról szeretnék beszélni. Nem térek ki a részletekre, de valahol nagyon részletes, miniszter úr, ez a törvénytervezet, valahol pedig felszínes, általános. Például Budapest tekintetében kiemeli, hogy a Kelenföldi pályaudvart ki kell emelni, és ki kell fejleszteni gyorsvasút, illetve elővárosi vasút fogadására - de mi van a Déli pályaudvarral, mi van a Nyugati pályaudvarral, adott esetben a Józsefvárosi pályaudvarral, a Keleti pályaudvarral? Ha agglomerációról beszélünk - márpedig arról van szó -, akkor az elővárosi vasutakat már említettem, és az elővárosi vasutaknak nem csak a Kelenföldi pályaudvar lesz a fogadó állomása, hanem sok-sok más állomás. Több esetben is találkozhatunk azzal, hogy utakat, egyes összekötő utakat, elkerülő utakat kiemel, a másik oldalon pedig semmit nem említ meg.

(14.50)

Tehát egyik oldalon a részletesség, a másik oldalon pedig az általánosság, és ez szerintem nem helyes.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, tisztelt miniszter úr, ez a törvénytervezet nem egységesen foglalkozik az agglomeráció és Budapest problémáival. Fontos lenne, hogy kapcsolódjon az új második nemzeti fejlesztési tervhez, ennek nyomait sem látjuk benne, vagy csak részleteket látunk belőle. Hiányzik az a hatástanulmány, amely nélkül nem tudjuk, hogy ez a törvény az elkövetkezendő évtizedekre mit fog hozni az itt élő majd’ 3 millió embernek. S ami megint csak nem hagyható figyelmen kívül, az pedig a következő, hogy nem ad pénzt; a fejlesztésekhez, a megvalósításokhoz, a visszaszorításokhoz, a visszafogásokhoz, az önkormányzatoknak nem ad pénzt.

Úgy gondoljuk, hogy éppen ezért ez a törvény így megvalósíthatatlan, kérjük, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és azokat a javaslatokat figyelembe véve, amelyekkel nemcsak az ellenzék, tehát nemcsak a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, hanem egyes bizottságokban a kormánypárti képviselők is előálltak, valamint az önkormányzatok javaslatait figyelembe véve terjesszék újra az Országgyűlés elé.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gulyás József képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is hozzászólásomat azzal kívánom kezdeni, hogy a megnyitott vitában most már másodszor hallottuk azt ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy vissza kellene vonni ezt a szabályozást, nem kellene az Országgyűlésnek ezt tárgyalnia, meg kellene várnia más szabályozásokat. Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amelyet ma tárgyalunk, éppen az egyik legnagyobb problémája, hogy túl későn került a Magyar Országgyűlés elé.

1996-ban a területfejlesztésről és területrendezésről szóló XXI. törvény rendelkezett arról, hogy alkotni kell egy szabályozást a budapesti agglomerációra. Ez a szabályozás, mint hallhattuk a vitában, közel hétévi előkészület után került ide az Országgyűlés elé. Ugyanakkor, ha megkérdezzük a területrendezésben érintett szakembereket, megkérdezzük az önkormányzati vezetőket, akik képesek elvonatkoztatni azért az aktuális érdekeiktől, és megkérdezzük a főépítészeket, építészeket, akik szakmai értelemben ezer szállal kapcsolódnak ehhez a kérdéskörhöz, akkor mind azt mondják, hogy valamikor a rendszerváltás után viszonylag gyorsan kellett volna ezzel a kérdéssel foglalkozni. Többen azt mondják, hogy nem egyszerűen kilenc évet késett ez a szabályozás, hanem több mint 10-15 évet késett ez a szabályozás.

Magyarország központi térségét érinti ez a szabályozás, a közép-magyarországi régió magterületéről van szó: Budapest, Pest megyének a fővárost körülölelő települései, azok az önkormányzatok, amelyek esetében együttesen - ha a kerületi önkormányzatokat is számoljuk - több mint száz önkormányzatról kell hogy beszéljünk. A száz önkormányzat által határolt területen - amely egyébként, mint ahogy el is hangzott már a vitában, nem egészen az ország területének 3 százaléka -, ezen a területen több mint 25 százaléka él a Magyarország határain belüli magyar népességnek. Ez a 25 százalék, illetve ez a 3 százaléknyi terület adja a nemzeti jövedelem 40 százalékát. Ezekből az adatokból is látszik, hogy mennyire intenzíven igénybe vett területről van szó, mennyire érzékeny ennek a területnek a sorsa, és mennyire komolyan befolyásolja ennek a területnek a sorsa a jövőben a nemzetgazdaság teljesítőképességét, Magyarország versenyképességét, sikerességét.

Azt gondolom ezzel együtt, hogy nemcsak gazdasági oldalról kell ezt a kérdéskört nézni, hiszen ezen a területen emberek élnek, ahogy mondtuk, több mint 2,7 millió ember él ezen a területen, és ennek a népességcsoportnak az életminőségét alapvetően befolyásolja az, hogy létrejön-e ez a szabályozás végre vagy nem jön létre. Azt gondolom, hogy igazából előremutató akkor lett volna ez a szabályozás, ha már évekkel ezelőtt, valamikor a kilencvenes évek elején tárgyalhattuk volna, és akkor azt is kellett volna mondanunk, és szerintem akkor még fideszes oldalról is azt mondták volna a képviselőtársaim, hogy egy komoly, előremutató szabályozást tárgyal az Országgyűlés. Most sajnos azt kell mondanom, hogy egy megkésett szabályozásról van szó, de ez nem jelenti azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek okán le is kell mondanunk erről a szabályozásról. Éppen azt gondolom, hogy ha már ennyit késlekedtünk, akkor nem lehet további hónapokat, éveket várni, és éveken keresztül várakoztatni az érintetteket ezzel a szabályozással.

Mi történt ugyanis az elmúlt években? Éppen azért, mert ez a szabályozás nem létezett, a főváros peremkerületein, az agglomeráció településein olyan folyamatok indultak meg, amelyek sajnos visszafordíthatatlanok. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a zöldterület rovására, a sokszor emlegetett Budapestet védő zöld folyosó, zöld gyűrű rovására történtek fejlesztések, hanem arról van szó, hogy olyan típusú lakóterületi fejlesztés indult meg, amely visszafordíthatatlanná tett bizonyos folyamatokat, és az életminőséget alapvetően rontja nemcsak a fővárosban és a főváros körül, hanem az agglomeráció településein vagy azon a körön túl is. Azt gondolom, hogy ennek a szabályozásnak pont az az értéke, hogy végre megállít egy folyamatot, és lehetőséget teremt arra, hogy a települések ne egyszerűen alkalmi érdekek mentén vagy az éppen vélt érdekeik mentén hozzák meg a döntéseket, hanem hosszú távú stratégiai döntések szülessenek, éppen a szabályozások, az indokolt, szükséges szabályozások figyelembevételével.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezért támogatja ezt a javaslatot, mert végre új helyzetet, egy rendezett helyzetet teremt, bár megkésve az elszabadult viszonyok között. Azt gondolom, ha elemeiben nézzük a szabályozást, akkor találhatunk persze olyan pontokat, amelyek éppen települési érdekekre hivatkozva finomíthatóak vagy pontosíthatóak, de ezzel együtt most az általános vitában azt szeretném kiemelni, hogy a szabályozás alapvetően jó és szükséges. Arra szeretném biztatni a képviselőtársaimat, hogy ezt az alapállást elfogadva tekintsünk a vitára és nyúljunk hozzá a részletekhez. Egyébként azt is gondolom, hogy a szabályozás részletei tekintetében is vállalható előterjesztésről van szó. Lehetnek persze olyan pontok, amelyeket a vita során, akár a bizottsági vita során képviselőtársaim módosításra javasolnak, és adott esetben támogatni fogjuk, de ma azt gondolom és azt kívánom megjegyezni, hogy alapvetően a szabályozás vállalt értékeivel lehet azonosulni, és ezek az értékek hosszú távon a települések számára is megfelelő hozadékkal járnak. Fel kellene hagynunk azzal a rövidlátó gondolkodással, hogy éppen azért, mert tudjuk - és ez igaz, és ebben Soltész képviselőtársamnak igaza van -, hogy az önkormányzatok sokszor kényszerhelyzetben hozzák meg a döntéseiket, olyan a finanszírozási rendszer, hogy az önkormányzatok rákényszerülnek külső források bevonására, de a külső források bevonásakor sokszor nem járnak el elég körültekintően, hiszen akkor, amikor egy lakóterületi fejlesztés mellett döntenek vagy egy lakópark megvalósításáról, akkor hosszú távon kellene gondolkodni, és egy kicsit számolni kellene.

Gémesi György képviselőtársam tudja, hogy abban az esetben, ha egy önkormányzat egy komoly lakóterületi fejlesztést végrehajt, belterületbe von ingatlanokat, lakóparkot épít, és mondjuk, azon a területen létrejön több száz lakás, akkor ott előbb-utóbb óvodát kell építeni, iskolát kell építeni, és ennek a működtetési költségei sokszorosan meg fogják terhelni az önkormányzatok költségvetéseit. Azok a remélt százmillió forintok, amelyek egy-egy ilyen belterületbe vonást követően esetleg gazdagítják a települést, hosszú távon éppen az ellenkezőjét fogják generálni, terhelni fogják az önkormányzatok költségvetését, és nem beszélünk arról, hogy ezzel párhuzamosan romlik az életminőség. Nagy ütemben zajlott egy időben a fővárosból a környező településekre való kiköltözés. Ez a folyamat mára lelassult, sőt éppen azért, mert több fővárosi kerület önkormányzata jelentős rehabilitációs programokat indított el, és ezek a programok már meggyőző eredménnyel, hozadékkal járnak, megindult egyfajta visszaköltözés egy jobb életminőséget kínáló viszonyrendszer közé. Eközben mégiscsak igaz, hogy a kiköltözések nyomán egyszerűen olyan környezeti terhelés jelent meg az agglomerációban, amely már káros az életminőség szempontjából, nem képes ezt a környezeti terhelést, a kiköltözött népesség közlekedési igényeit kielégíteni az úthálózat sem Pest megyében, sem a fővárosban. Ennek látjuk már a következményeit. Úgy gondolom, ez is azt igazolja, hogy hamarabb kellett volna lépni a jogalkotónak, hamarabb kellett volna szembenéznünk ezekkel a problémákkal.

Végezetül még egyszer arra hívom fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy gondolkodjunk hosszú távon, vállaljuk fel ezt az előterjesztést, álljunk mögé, ismerjük be, hogy ez a szabályozás megkésett, támogassuk, és hozzuk ki belőle a legjobbat. Azt gondolom, hogy ez egy jó szabályozás, még akkor is, ha vannak finomítható elemei, de összességében a Szabad Demokraták Szövetsége szükségesnek és támogathatónak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

(15.00)

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő 13673. számú törvényjavaslat előterjesztése a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről indokolt volt. Indokolt volt egyrészt azért, mert az 1996. évi XXI. törvény a '98-ban meghozott 35. számú országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozattal együtt határozta meg, hogy a budapesti agglomeráció térségét mint kiemelt térséget külön kell kezelni, és a területére területrendezési tervet kell készíteni.

A kérdés rögtön felmerül, hogy miért éppen most, miért nem eddig, hiszen az azóta eltelt kilenc esztendő számos olyan helyzetet alakított ki, ami a most előttünk fekvő területrendezési terv szerkezeti és övezeti tervét messzemenően befolyásolja és megvalósíthatatlanná teszi. Mindamellett, hogy a területrendezési terv elkészítése a budapesti agglomerációs övezetben maximálisan indokolt, hiszen lehetőséget ad ebben a térségben a fejlesztési elképzelések összehangolására, a késedelem több esetben károkat is okozott, de elsősorban nagy lehetőségektől fosztott meg bennünket. Mert 1996-ban lehetőség lett volna arra, hogy Budapest és a közvetlen környezete, azaz az agglomerációs övezetbe tartozó 80 település együttes, összehangolt munkájának eredményeképpen egy olyan rendezési tervet alkosson meg, amely a térségben meglevő természeti és egyéb értékek megtartása mellett lehetővé teszi, hogy mindenki egyaránt részesülhessen a rendezési tervből következő előnyökből, és a terheket is együttesen vállaljuk; mindezt úgy megvalósítva, hogy ne sérüljön az önkormányzati autonómia, azaz a települések egyenrangú partnerként kezeljék egymást. Gondolok ez alatt arra, hogy egy ilyen rendezési terv lehetővé teszi a befektetési lehetőségek együttes megjelenését, a települések megélhetési küzdelmében az egymás közötti verseny helyett a települési értékek, érdekek, fejlesztési lehetőségek együttes és ezáltal jóval hatékonyabb megjelenését.

Egy mindenki által elfogadott rendezési terv annak szerkezeti és övezeti besorolásával áttekinthető fejlesztési, befektetési irányokat mutat. Ennek elmulasztása sajnos azt eredményezte, hogy a jobb helyzetben levő települések, ahol például az infrastruktúra kiépítése sokkal jobb volt, a megélhetésért való küzdelemben azonnal éltek a befektetők különböző ajánlataival, igyekeztek mindent megtenni azok kiszolgálására anélkül, hogy sokszor a környezetük és a szomszéd települések ebből származó terheit figyelembe vették volna. Erre példa a mindannyiunk által ismert, rendkívül jó adottsággal rendelkező budaörsi térség befektetési és fejlesztési programjának vagy a Budakeszi és környéke, Telki nagyarányú lakóingatlan-fejlesztési programjának eredménye, aminek következtében ma a közlekedés helyzete ebben a térségben teljesen ellehetetlenült. De említhetném a gödöllői térség autópálya-díjasításának következményeit, ami szintén tragikus környezeti és forgalmi helyzetet jelent a települések számára, és a mai napig nincs megoldva.

Az összehangolt fejlesztési lehetőségek elmulasztása eredményezte azt is, hogy a fővárosból az agglomerációba rövid idő alatt kitelepülő több mint 300 ezer ember komoly kihívást jelent az övezet településeinek, hiszen az általuk igényelt és kötelezően biztosítandó szolgáltatások kapacitásbővüléseinek feltételei sem voltak adottak. A települések nagymértékben megvalósuló belterületbe-vonási programjai, az építési övezetek kialakítása, az ingatlanok értékesítése biztosította a letelepedés feltételeit, de azzal már kevésbé foglalkoztak az érintettek, hogy a kötelező feladatokat hogyan tudják teljesíteni a megnövekvő igények szerint. Az elkövetkezendő években ezzel a helyzettel is foglalkozni kell, hiszen egyre nagyobb nyomás nehezedik az agglomerációs települések oktatási, kulturális intézményeire, miközben az azok bővítéséhez szükséges financiális feltételrendszernek még a nyoma sincs meg.

Az elmulasztott kilenc esztendőben az is megtörtént, hogy a főváros sokszor erejével visszaélve saját problémáinak megoldására használta fel a rendezetlenség helyzetét, azaz a szennyvíziszap vagy a kommunális szemét, kommunális hulladék elhelyezését természetesen ebben az övezetben kívánta megoldani anélkül, hogy ezzel megoldotta volna az agglomerációs övezetben levő települések hasonló problémáit; illetve olyan feltételeket diktált például a kommunális hulladék elhelyezésének kérdésében, amelynek a települések nem tudtak megfelelni.

Bizonyos gazdasági érdekeltségek e kérdésben azt eredményezik ma is, hogy például a XVI. kerületben keletkező kommunális hulladék a Duna másik oldalán kerül elhelyezésre, ahelyett, hogy a közvetlen közelben levő lerakóhelyet használnák. A késedelem oka tehát nem feltétlenül szakmai mulasztás, hanem jelentős részben az ellenérdekeltségi rendszer által kialakult helyzet. E kérdésben az elmúlt kilenc esztendőben nem sikerült a törvényhozásnak a települések számára a konszenzuskeresési készséget erősítő, megfelelő hátteret biztosítani. Mind ez idáig a főváros a nagyobb gazdasági erő pozíciójából diktálta a feltételek egy jelentős részét. Ennek jó példája az agglomerációs övezetbe is átnyúló, BKV által biztosított közlekedési szolgáltatás is, hiszen több esetben a főváros megzsarolta az övezet településeit: amennyiben nem fizetnek, akár a szolgáltatást is megszüntetik, elfelejtve azt, hogy mit jelent számára a tulajdonosi kötelezettség, és elfelejtve azt is, hogy ezen szállítóeszközök az embereket két irányba szállítják, azaz az övezetből Budapestre, és nyilván fordítva is.

Az elmúlt években a munkahelyek száma jelentős mértékben nőtt az agglomerációs térségben, ahová a fővárosból is nagyon sokan utaznak. A főváros arról is megfeledkezett, hogy az elmúlt 15 esztendő önkormányzatisága az agglomerációs övezetben számos olyan értéket elevenített fel a települések életében, aminek következtében megszűnt a régi szocialista típusú elképzelés az övezet alvó településeinek kialakításával kapcsolatosan. Ezek az önkormányzatok újraélednek és élni akarnak. Képesek arra, hogy szerves részei legyenek egy térségnek, és igénylik azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljék őket.

Az agglomerációs területrendezési tervnek akkor lenne igazán értelme, ha irányokat és javaslatokat dolgozna ki arra, hogy a főváros és a körülötte levő 80 település ebből a helyzetből együttesen kialakított még meglevő lehetőségeket hogyan tudja kiaknázni, ehhez milyen állami részvételre van szükség, és milyen uniós lehetőségeket nyit meg. Ez a törvényjavaslat sajnálatosan csak egy egyszerű szabályozásra terjed ki, aminek vannak az övezeti besorolás eredményeképpen valóban jó és elfogadható részei, de mindamellett, hogy rögzíti a jelenlegi állapotokat a szerkezeti terv részében és besorolja az övezeteket, sajnos lényeges előrelépést a kialakult problémák tekintetében nem jelent.

Összegezve: a budapesti agglomeráció Magyarország legerősebben urbanizált térsége, melyben mindenféle állami, önkormányzati intézkedésnek elsődlegesen azt a célt kellene szolgálni, hogy maga a térség és az itt élő lakosság számára valóban élhető lehessen, nemkülönben azt, hogy a gazdaság szereplői számára biztosított megfelelő jogi és gazdasági feltételek biztosításával a térség megőrizhesse rendkívüli gazdasági potenciálját. Megállapítható az is, hogy a javaslat szinte egyáltalán nem foglalkozik az agglomeráció urbanizált térségeivel, az agglomeráción belül 80 település kapcsolatrendszerével, a térségben betöltött sajátos szerepével, illetve e szerepek differenciálásával. A szerkezeti terv egyes elemei kivételével az anyag nem törődik a valós térszerkezettel, nem határozza meg az egyes települések szerepkörét, illetve az azokkal összefüggő sajátos elvárásokat, követelményeket.

Nem foglalkozik az anyag az urbanizálódás indokolatlan mértékének megfékezésével sem, lényegében egyetlen elemében sem intézkedik a hagyományosnak tekinthető települési struktúra megőrzéséről, illetve nem jelöli ki a fejlesztés kívánatos tendenciáit, sőt nem foglalkozik az övezetben ellehetetlenedő közlekedés kérdésével sem. A tervezet nem veszi tudomásul azt sem, hogy Budapest az agglomeráción belül is kiemelt szerepet kell hogy játsszon, ugyanakkor megérdemli, hogy e szerep betöltésével együtt a szükséges mértékben védelmet is élvezzen a már jelenleg is szinte elviselhetetlen urbanizációs terhelés csökkenése formájában.

A tervezet döntően a táji és természeti elemekre, védelmi és védő funkciókra koncentrál, így éppoly defenzív tartalmú, mint a hazai építésügyi jogrend szinte valamennyi eleme.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a javaslatnak sokkal progresszívebb tartalommal kellene foglalkoznia a térség meglevő adottságaival, és meghatározni azokat a kívánatos tendenciákat, amelyek figyelembevételével kijelölhetők a fejlődés, fejlesztés főbb irányai. A Magyar Demokrata Fórum szerint a budapesti agglomeráció területrendezési terve csak akkor töltheti be hivatását, ha a jogalkotó megtalálja azt a kényes egyensúlyi állapotot, amely az ökológiai, gazdasági és egyéb szempontok együttes mérlegelésével a szükséges mértékben alkalmazott korlátok között, de lehetőséget biztosít az agglomeráció ésszerű, környezetkímélő, fenntartható fejlődéséhez.

(15.10)

Mivel a javaslat mindezekkel lényegében adós maradt, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a jogalkotó a kívánatosnak vélt célt nem éri el, és az agglomerációban lévő települések önkormányzatainak továbbra is azzal kell számolniuk, hogy nem az állam segítő közreműködésével, hanem defenzív politikájának korlátai között kell megfelelniük a velük szemben jogosan támasztott elvárásoknak.

Mindezek miatt a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot jelen állapotában általános vitára nem tartja alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Kedves Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk a mai napirendi pontok további tárgyalását, 10 perces technikai szünetet rendelek el.