Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az összegző módosító javaslat egyik része csak szövegpontosítás, de a másik része gyakorlatilag kiüresíti az eredeti javaslat megváltozott munkaképességűekre vonatkozó részét, ezért ezt nem tudjuk támogatni. Már a javaslat benyújtásakor nyilvánvaló volt, hogy a két kormánypárti képviselő csak azért terjesztette be, hogy ne kelljen az LMP ugyanezen tárgyú javaslatát megszavazni. Az előtt a bizottsági ülés előtt egy nappal jelent meg a parlament honlapján Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos javaslata, és került fel gyorsan a bizottsági ülés napirendjére is, amikor az LMP passzív féléves hallgatókat támogató javaslatát is tárgyalta a bizottság. Ez egy eléggé átlátszó húzás volt, ezért bele kellett rakni egy olyan módosítást is a javaslatba, amitől már azt mondhatják, hogy az önök javaslata túlmutat a miénken, tehát szó sincs a javaslatunk lekopírozásáról.

Ez a plusz, ami az önök előterjesztésében volt, a megváltozott munkaképességűek munkaerő-kölcsönzését lett volna hivatott elősegíteni, ahogy az eredeti javaslat ki is mondta. Jelenleg ritka a megváltozott munkaképességű személyek kölcsönzése, mert a munkáltatók sok esetben kifejezetten elutasítják a foglalkoztatásukat. A jelenlegi szabályok nem is ösztönzik őket erre, mert a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettségének megállapításakor nem a kölcsönvevőnél számítanak bele a létszámba, így nem is érdekeltek abban, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalókat kölcsönözzenek. Az eredeti javaslatunk kimondta volna, hogy a kölcsönzött dolgozók a kölcsönvevőknél, azaz a tényleges foglalkoztatóknál számítsanak bele a taglétszámba a megváltozott munkaképességűek kötelező foglalkoztatási szintjének vizsgálata során, csak így érvényesülhetett volna az egyenlő bánásmód követelménye.

A javasolt módosítás viszont egy olyan kiskaput hagy, amely teljesen kiüresíti az eredeti javaslatot, lehetővé teszi ugyanis, hogy a kölcsönadó nyilatkozata esetén a kölcsönbe adónál vegyék számításba a kölcsönzötteket a foglalkoztatási kötelezettségek vizsgálatakor. Ha ez így lép életbe, akkor megteheti majd a foglalkoztató és keres magának egy olyan munkaerő-kölcsönzőt, amelyik vállalja ezt a nyilatkozatot, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy az, hogy a munkaerő-kölcsönző kölcsönöz-e megváltozott munkaképességű embereket, nem az ő döntésén múlik, hanem azon, hogy van-e igény a megváltozott munkaképességűek kölcsönzésére. Ha ezt nem az eredeti formában fogadják el, egészen biztosan nem fog a továbbiakban sem érvényesülni az egyenlő bánásmód követelménye.

Azt is hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás is módosításra is szorul. A kormány a kizsákmányolás törvénykönyvében lazította ezen a téren a szabályokat, amivel a munkavállalók járnak rosszul. A munka törvénykönyvében a kormány a munkaerő-kölcsönzőnek kedvezve a kölcsönzött munkavállalóra hátrányos rendelkezéseket fogadott el: kétségessé vált a kölcsönzött munkavállalók végkielégítéshez való joga, és a felmondási idő is kevesebb lett, mint a rendes munkavállalók esetében, 30 nap helyett 15 nap lett. Ráadásul a kölcsönzött munkavállaló a legkönnyebben kirúgható dolgozó, a kölcsönvevő bármikor megszabadulhat tőle, még akkor is, ha egyszerűen beteg lesz. A kikölcsönzés megszűnése már önmagában felmondási ok lehet: ha a kölcsönvevő visszaküldi a munkavállalót a kölcsönbe adóhoz, ez már elég indok a munkaviszony megszüntetéséhez. Arról nem is beszélve, hogy öt évig lehet ebben a formában foglalkoztatni embereket.

Az LMP tehát nem fogja támogatni a módosítást, mert az visszalépést jelent az eredeti javaslathoz képest az egyenlő bánásmód követelményeinek érvényesülése szempontjából. Köszönöm.