Felszólalás adatai

PAIZS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az indítvány társadalmi kihatása, jól tudjuk, mintegy 60 milliárd forint és 200 ezer ember. Azt is érzékeljük azonban, hogy a társadalomban az indítvány körül sokkal nagyobb indulatok keletkeztek, hiszen foglalkoztatja az embereket vidéken és nagyvárosban is. A politikusok és a közvélemény mellett a média is erősen megosztott ebben a kérdésben. Komoly visszhangja van, mondanám, hogy alkalmanként hisztérikus a vita, ennek ellenére azt hiszem, hogy sokkal higgadtabban kellene ezt a kérdést fölvetni, elemezni, az indítványt, a törvényt majd elfogadni.

Ne kapjon segélyt, aki nem tartja be a társadalmi együttélés szabályait, és életvitele alapján nem felel meg a közösségi elvárásoknak. Ez a társadalom részéről egy maximális elvárás, mondhatnánk azt is, hogy maximális és jogos elvárás. Nagy a támogatottsága, bizonyítja, hogy a bizottságnál is ez a fölvetés így csont nélkül ment át. Mégis itt, a teremben is nagyon megoszlanak a vélemények bizonyos passzusait illetően a törvénynek.

Nagyon sok kérdés merül föl természetesen a fenti kérdés kapcsán. Többek között: ki fogja megszabni a betartandó szabályokat? Milyen típusú közösségi elvárásoknak kell megfelelni? Lesz-e a helyi döntésekkel kapcsolatosan jogorvoslati lehetőség? És a helyi döntéseket hadd emeljem ki, mert azt gondolom, hogy talán nagyon sokan nem ismerik a települések, kistelepülések, kisvárosok problémáit. Én egy tipikus halmozottan hátrányos kistérség társulási elnöke pozícióját is szenvedem. Hogy érzékeltessem, egy ekkora populáció esetében, ez 27 503 fő, hogyan néz ki a törvény hatása, hadd mondjam el, hogy 1718 azok száma, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek.

Ebből nem végezte el a nyolc általánost 75 fő, 534 fő a nyolc általánost befejezte. Egészségügyi állapot miatt rokkantak száma 58, az 55 évet betöltöttek száma 112, és 3 vagy több gyermeket egyedül nevelő 23. Valószínű, hogy ezek jó átlagszámok, ezekből képződik ez a 200 ezer fő.

Kollégáimat megkértem, és nagyon sok polgármester önként vállalta, hogy adatokat és véleményt formál, még a jegyzők is, akik sokkal képzettebbek alkalmanként természetesen, mint a polgármesterek, véleményezzék ennek a törvénynek a kitételeit. Abban eléggé nagy az egyetértés, és általában ez az egyetértés megvan, hogy az 55. életévüket betöltöttek, valamint a 3 vagy több gyermeket egyedül nevelők valóban nehezen lennének bevonhatók a munkába.

Említettem a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos problémát, amely nagyon felelősségteljes lesz. Azt hiszem, nem szabad kizárni azt sem, hogy olyan embereknek kell környezettanulmányt végezni, akiknek a mindennapok folyamán találkozni kell mint ügyféllel is az érintettekkel, és egy kisebb környezetben együtt élünk ezekkel az emberekkel. Szeretném megemlíteni, hogy nem lesz örömteli ez a dolog, mert nem lesz könnyű fölvállalni ezeknek a környezettanulmányoknak az elfogadását, pontosan azon oknál fogva, hogy naponta találkozni kell ezekkel az emberekkel. Lehet, hogy Budapesten vagy a megyei jogú városokban ez sokkal könnyebben megy, mint egy kistelepülésen, hiszen mi a mindennapjainkat úgy éljük meg, hogy együtt kelünk, együtt lélegzünk és együtt fekszünk. És akkor legyen világos, van egy fenyegetettség, amit nem szabad kizárni. Nem hiszem, hogy lesz olyan ügyintéző, aki nagyon bátran szembe fog nézni ezzel a problémával, és azt mondja, az én környezettanulmányom kapcsán zárjuk ki a családot, zárjuk ki ezt az embert a segélyezetti körből. Ezen, azt gondolom, érdemes lenne rágódni és gondolkodni, hogy így szabad-e ezt bent hagyni, hogy a lakókörnyezet alapvető tisztaságáról való gondoskodást egy környezettanulmány állapítja meg. Nekem vannak ebben kételyeim.

A képzésben való részvételről hadd mondjam el, hogy magát az elképzelést jónak tekintjük, de megítélésünk szerint csak akkor ér valamit, ha munkahelyteremtéssel is párosul, és nagyon sajnálom, de ki kell mondani, hogy a hátrányos helyzetű településeken nincs igény az alacsony képzettségű munkaerőre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Minthogy 6 percem van, kétpercesekben szeretném majd folytatni. Köszönöm a türelmet.