Felszólalás adatai

Mégsem az általa elmondottakra reagálnék először, hanem amit még Göndör képviselőtársam mondott. Egészen pontosan az ajánlásban a 209. számon található módosító indítvánnyal kapcsolatosan hogy félreértés ne essék, a vita a mentelmi bizottság által előterjesztett javaslatban szereplő álláspont és az előterjesztői álláspont között a tekintetben van, hogy ha valaki szabálysértési eljárás esetén a mentelmi jogáról lemond, akkor később erről kell-e az Országgyűlés elnökét, illetve rajta keresztül a mentelmi bizottságot értesíteni vagy sem. Abban nem értünk egyet, hogy a mi véleményünk szerint kell. Önmagában közjogilag is a kiindulási pont szerintem az, hogy a mentelmi jog az Országgyűlésé. Tehát az már egy speciális eset, hogy a szabálysértési jog területén mégis megengedjük a képviselőnek, hogy ezzel az amúgy az Országgyűlést megillető joggal rendelkezzen.

De ami a lényeget illeti, az mégiscsak az, hogy ma a szabálysértések közé nem csak a gyorshajtás tartozik, amit még elviekben el is fogadnék, hogy arról nem feltétlenül kell az Országgyűlésnek tudomást szereznie, hogy valaki 70-nel ment 50 helyett, de például egy kis értékű lopás, úgy gondolom, abba a körbe tartozik, ahol ennek az elkövetője ne mentesülhessen a politikai felelősség alól a nyilvánosság kizárásával azáltal, hogy a szabálysértés elkövetését követően lemond a mentelmi jogáról. Igenis indokolt az, hogy az Országgyűlés kapjon tájékoztatást azokban az egyébként a mentelmi jog lényege szempontjából rendellenesnek tekinthető esetekben is, amikor egy képviselő jogosult a mentelmi joggal rendelkezni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)