A felszólalás szövege:
DR. SZANYI TIBOR európai parlamenti képviselő: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Amikor itt a hétvégén felcsendült az új népi rigmus, hogy „Hegyek között, völgyek között kisiklott a vonat”, akkor én már úgy éreztem eleve, hogy hétfőn nekem gyászöltönyben kell jönni, fekete öltönyt vettem föl, mert ugye, a Vasas kiejtette a Felcsútot az NB I-ből, bár pótlásként, kárpótlásként nagy örömmel tapasztaltam, hogy Seszták miniszter úr már önfeláldozó módon ki is szállt az NB I-ből, és a Felcsútnak nagy reményei vannak. Ezt azért bátorkodtam elmondani, mert végül is Felcsút ma már egy kisvasúttal vigasztalódik, amely kisvasút, bár állítólag az első öt utas megvolt rajta, egy gigantikus európai uniós hozzájárulással épült, 600 millió forintot fizettek az Európai Unió másik 27 tagországának adófizetői, szemben azzal a 240 millió forinttal, amivel viszont a magyar adófizetők járultak hozzá ehhez a kisvasúthoz. Ezt csak azért hozom példának, tisztelt képviselőtársaim, hogy lássuk, mennyire értelmes dolgokra költötte el Orbán Viktor és kormánya az európai pénzeknek legalábbis ezt a szeletét.
De mindenekelőtt szeretnék gratulálni Lázár János miniszter úrnak, aki szerintem egy nagyon arányos beszédet mondott, ez tőle egy kicsit szokatlan, ugyanis húsz perc handabandázást vegyített húsz perc hazudozással. Tehát jól osztotta be az idejét. És én úgy gondolom, elnök úr, hogy nem lenne azért mégse rossz, ha a Fidesz által ilyen nemzeti gőzben képviselt magyar nemzet, illetve az általunk képviselt magyar nép mégis megtudná, hogy mi végre vannak ezek az európai pénzek. Először is, szeretném visszautasítani, már csak a tisztesség okán is Lázár Jánosnak azon szavait, hogy ez nem is európai pénz, ez tulajdonképpen a mi pénzünk, és hogy ez nekünk innen-onnan jár. Nem, ez egy egyezményes dolog, Magyarország abban állapodott meg a csatlakozás idején a többi európai tagországgal ‑ és nemcsak Magyarország, hanem más kelet-európai országok ‑, hogy közös erőfeszítéseket teszünk a fejlesztéshez, ennek a régiónak a felzárkóztatásához. Mindez azt eredményezte, elnök úr, hogy négyszer annyi pénzhez jut európai forrásokból Magyarország, mint amennyit oda befizet. Ezen az ökölszabályon semmilyen hazudozás nem segít és nem változtat. A tisztesség okán tartottam fontosnak ezt elmondani, magyar ember, ha valakitől segítséget kap, azt illő módon megköszöni, és nem pedig letagadja.
Ám az is kérdés, hogy jön-e ez a pénz. Én értem, és nagyon örülök, hogy Csepreghy államtitkár úr most már számtalan ponton korrigálta Lázár János elhangzott szavait, ugyanis ezek a pénzek az esetek igen nagy részében nem nagyon jönnek be, már csak azért se, mert 2014 óta szinte egyáltalán egy fillér se nagyon jött be Magyarországra, már csak azért is, mert annyi szabálytalanságot látnak az Európai Bizottság részéről. És hiába próbálják ezzel a torgyáni szózuhataggal, 108 százalékos teljesítéssel meg egyebekkel elkápráztatni a karzaton ülő magyar sajtót, ez összesen csak annyit jelent, hogy önök nyilvánvalóan túlvállalásokból hoznak össze ilyen eredményeket, ami persze nem baj, csak az a helyzet, hogy nem az európai pénzek 108 százaléka lett felhasználva, hanem mondjuk, a 100, plusz ezt kitoldottuk magyar forrásokból 8 százalékkal.
Na de, egy szó mint száz, én azért mindenesetre tanulságosnak tartom, kérem, államtitkár úr, majd esetleg együtt üljenek le egy olvasókörben Lázár miniszter úrral, olvassák el szépen Lázár úr felszólalását. Ő konkrétan annyit mondott, hogy a szocialista kormányok nagyon elrontottak mindent (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.), önök vadul és durván, és nagyon makacsul nem változtattak semmin, hanem ugyanúgy újra meghirdették nagyjából ugyanazt, majd aztán a végén beszámolnak egy őrült nagy sikerről. Ő mondta, hogy nem akartak reformálni, mert a magyar nép nem akart reformálni, és mégis milyen jó lett minden. Ehhez képest, szeretném mondani, hogy ami a legfájóbb ennek az országnak, hogy önök, ahol csak tudták, ütötték-vágták az egészségügyet, az oktatást, a TÁMOP nevű program felhasználása semmiféle 108 százalékon nem áll, 43 százalékot se ért el, államtitkár úr, 43-at se, ami azt jelenti, hogy a magyar kórházakra és a magyar oktatási intézményekre lényegében önök egy megveszekedett fillér európai pénzt nem fordítottak, mert a TÁMOP-ban benne voltak azok a pénzek is, amelyek… (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hehehe, álljon meg a menet! Itt Varju képviselő úrral néztünk össze, hogy önök dicsekszenek a csepeli szennyvíztisztító átadásával, és konkrétan semmi közük nem volt hozzá ‑ na mindegy.
A lényeg az, és ezt szeretném mondani, hogy nagy bűnt követnek el, amikor Lázár úr elmondása szerint önök egy vasat se kívánnak ebben az új ciklusban fordítani sem az egészségügyre, sem az oktatásra. Én azt gondolom, hogy ezzel önök testi-lelki problémák sorába tolják a magyar emberek sokaságát, mondhatnám úgy is, hogy milliókat. Ezt a politikát a Magyar Szocialista Párt részéről határozottan visszautasítom, és szeretném elmondani, hogy amennyiben a Magyar Szocialista Párt kormányra kerül, bizony ez a két terület fogja a legnagyobb támogatást megkapni, egészségügy, oktatás, gyermekjólét. (Móring József Attila: Ez már három!) Az önök betonját pedig valahová máshová fogjuk tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
DR. SZANYI TIBOR európai parlamenti képviselő, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Jelzem így elöljáróban, hogy roppant nagy szolidaritással vagyok a szemléltető gyakorlatokkal szemben, már csak azért is, mert az Országgyűlés elnökével szemben én már nyertem egy szemléltetésügyi pert, bár az kétségtelenül eléggé manuális volt.
Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor és Varga László kollégáimat követően és főképpen a jobboldal majdnem egyórányi demagóg szövegelése helyett beszéljünk tovább a tényekről.
Jómagam nem vagyok ugyan a kapitalizmus feltétlen híve, ám azt Marx óta pontosan tudhatjuk, hogy az árakat, konkrétan a munkaerő árát, amit közkeletűen munkabérnek is szoktunk nevezni, alapvetően a keresleti-kínálati összefüggések határozzák meg.
Amikor a munkabérek magyarországi színvonalát nézzük, valóban keserves állapotokat láthatunk. Természetesen lehet hőbörögni azon, hogy az úgynevezett gonosz multik tőlünk nyugatabbra többet fizetnek a dolgozóiknak, csak éppen azt is kell látni, hogy ugyanezen multik Magyarországon is magasabb bérszínvonallal működnek, mint a magyar versenytársaik.
Egész konkrétan: ha egy multi álláshirdetést ad fel, rendszerint tömegek jelentkeznek rá, miközben mások munkaerőhiányról panaszkodnak, jobb híján. De rendben, jó kurucosan verjünk rá a multikra! Mától kezdve, mondjuk, a CBA dupla bért fizessen, és higgyék el, a Tesco összes dolgozója ott fog nála jelentkezni! A magyar cégek szó szerint és pillanatok alatt meg tudnák fojtani valamennyi itt lévő külföldi versenytársaikat, ha bérajánlataikkal rendre a multikra vernének. Ez lenne ám az igazi hevület, úgy nemzetileg! Hogy egyes profitéhes tulajdonosok ezt nem akarják kigazdálkodni, hát ez ügyben nem tudok jobbat mondani, tessék csak ismét belelapozni a tankönyvekbe, azok hosszasabban is elmagyarázzák a miérteket.
Tisztelt Országgyűlés! Bérkülönbségek sajnos mindaddig lesznek, amíg kapitalizmus van, még egy olyan pici országban is, mint Magyarország, Budapesten jóval többet keresnek az emberek az ország más pontjaihoz képest, erről Gúr Nándor az imént elég elokvensen beszélt, és sajnos létezik kelet-nyugati szakadék is, sőt még az USA igencsak integrált nemzetgazdaságában is hatalmas tagállami, illetve regionális bérkülönbségek vannak, hát még Európában. Ha ennek a mozgatórugóit valaki jobban meg akarja ismerni, beszélgessen el például Csányi Sándorral, vajon a romániai OTP-fiókok dolgozóinak miért fizetnek kevesebbet, mint a magyar munkatársaknak, de akár olyan legendás vállalkozóinkkal is el lehet beszélgetni, mint például Mészáros Lőrinc, hogy az ő cégében kizsákmányolt dolgozók miért is pont annyira kizsákmányoltak, mint kis hazánk bármely más oligarchájánál. Szerintem bátran észlelhetjük, hogy általában azokban az országokban magasabbak a munkajövedelmek, ahol az egy főre vetített nemzeti jövedelem, az a bizonyos híres GDP is magasabb. Természetesen sok múlik a helyi szakszervezetek élénkségén, a társadalmi szolidaritás adott színvonalán is, de összességében nem lehet attól elszakadni, hogy ez az egész téma egy igazi versenyképességi probléma, márpedig a versenyszabályokat emberek alakítják.
Amiről a képviselőtársaim már szóltak, a Magyar Szocialista Párt például a 2014-es európai parlamenti választási programjának az élére tette az úgynevezett európai minimálbér elérését, és nem is eredménytelenül, mert ma már egyre több EP-határozat tartalmazza ezt az elemet elérendő célként. Persze senki ne gondolja azt, hogy az európai minimálbér azt jelentené, hogy a magyar benzinkutas holnaptól ugyanannyit fog keresni, mint a luxemburgi, meg azt se persze, hogy ugyanannyit, mint a bolgár társa.
Az európai minimálbér ‑ ismétlem ‑ konkrétan annyit tesz, hogy az adott országban a minimálbér ne legyen kisebb, mint a helyi bruttó átlagkereset 60 százaléka. Magyarországon 2017 januárjában 273 800 forint volt a bruttó átlagkereset, ennek 60 százaléka 164 280 forint, ennyinek kellene lennie Magyarországon a minimálbérnek, ha európai minimálbérben gondolkodna a kormány.
Ehhez képest mennyi a minimálbér? 127 500 forint. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett európai minimálbérhez képest Magyarországon durván havi 40 ezer forint a lemaradás ‑ ez a pillanatnyi állapot. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Budapesten, igen, 100 ezer forinttal magasabb az átlagkereset, mint a szomszédosnak mondható Nógrád megyében. Szóval először ezeken kellene elmélázni, és nem ostobaságokat beszélni, meg úgy általában Brüsszelről hablatyolni.
Itt jegyzem meg, és nagy örömmel jeleztem be, hogy a holnapi nap során, pontosan a vidéki térségek leszakadását megakadályozandó, az Európai Parlamentben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az Európai Parlament, illetve az Európai Bizottság közös alakításában a kezdeményezésemre az európai smart villages programot indítjuk el. De vissza… (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm, frakciókeretre megyek. (Derültség.) Egyébként az Európai Parlamentben (Az elnök ismét csenget.) megkérdeztem néhány nyugat-európai szélsőséges és radikális párt képviselőjét… (Közbeszólások.)