Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzám hasonlóan, akik a napot egy csésze tej vagy kakaó elfogyasztásával kezdik, talán elgondolkodtak azon, vajon mit is fogyasztanak olyankor. Hiszen a literes vagy félliteres zacskós tejről jószerével általában csak az derül ki, hogy ez milyen zsírszázalékot tartalmaz, meddig van a jótállása, és itt körülbelül vége is van. Akik boltba járunk, és más termékeket is vásárolunk, mondjuk, bort, tudnunk kell, hogy egy liter szekszárdi kékfrankos mennyire tér el egy soproni kékfrankostól, vagy egy egri leányka mennyire más, mint egy kiskőrösi leányka, hogy egy másik példát is mondjak.

Tehát gondolkodunk azon, hogy vajon az előttünk lévő tej, ami az egészség forrása, mit is tartalmaz, és honnan származik. Netalán az alpesi legelőn legelt annak a gazdája vagy egy szlovák tejüzemben, vagy tehenészeti telepen, vagy netalán a szomszéd faluban fejték azt a tejet, ami éppen az asztalunkon van. Amíg az ember ezen töpreng, időnként a kezébe akad olyan példa, amely szerintem felhasználható, és sok előnnyel kecsegtet bennünket is. Így most engedje meg, államtitkár úr és képviselőtársaim is, hogy egy olasz példával hozakodjam elő, ami erre a dilemmára megoldást kínál.

Az olasz mezőgazdasági minisztérium rendeletben szabályozta a friss tej származási helyének pontos feltüntetését a csomagoláson. Az ügy előzménye, hogy a Coldiretti mezőgazdasági érdek-képviseleti szervezet sikeres aláírás-gyűjtési akciót szervezett, majd ezt követően a minisztérium illetékesei többfordulós egyeztetést folytattak az érintettekkel. A 2005. február 7-én közzétett rendelet 120 napos átmeneti türelmi idő után 2005. június 7-én lépett életbe. A rendelet előírja a friss tej pontos származási helyének csomagoláson való kötelező feltüntetését. A tejtermelésben érdekeltek, valamint a fogyasztók is üdvözölték az intézkedést.

A minisztérium csalások és visszaélések elleni felügyelősége az elmúlt hetekben nagyszabású, több mint 400 kereskedelmi egységben végzett ellenőrzése során kiderült, hogy a forgalomban lévő friss tej 14 százalékán nincs feltüntetve az előírás szerinti származási hely. A szabályok ellen vétők 1600-9500 euró összegű büntetést fizettek. Az ellenőrzések következő fázisában a tejfeldolgozó üzemek kerülnek sorra, és ennek során ellenőrzik a nyomon követhetőségi kézikönyv meglétét és szabályszerű vezetését. És itt jön talán a leglényegesebb rész: a minisztérium szakértőinek véleménye szerint a rendelet következetes betartása esetén biztosítható a fogyasztók korrekt tájékoztatása, akik a kellő információ birtokában szabadon, de megalapozottan dönthetnek, honnan származó tejet vásárolnak.

Mivel a témában végzett felmérések azt mutatják, hogy az olasz fogyasztók túlnyomó többsége az olasz, azon belül is a lakóhelyéhez közelről származó hazai tejet preferálja, az intézkedés révén várhatóan javul az olasz tejtermelők piaci pozíciója.

Magyarán: nem kell nekünk újból feltalálni a spanyolviaszt, hanem vannak itt olyan példák, amelyeken talán érdemes volna elgondolkodni. Ezt a problémát azért hoztam most ide a Ház asztalára, hogy talán a tárca is léphet az ügyben a követhető példa nyomán, hogy a magyar tejtermelők pozíciója is javuljon, hogy aki az asztalára tesz egy pohár tejet, tudhassa, hogy abban mi van, mennyi van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)