Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadás összefüggésében az egyházpolitikáról, az egyházi szférát érintő kormányzati cselekvésről és a magyarországi cigányság társadalmi integrációját elősegítő kormányzati tevékenységről, a kormány elmúlt évi teljesítményéről szeretnék néhány gondolat erejéig beszélni.

Tudjuk jól, hogy a zárszámadás egy tükörképet jelent, mérlegre teszi tényszerűen a kormány tevékenységét, adott évi teljesítményét, de rámutat az irányokra is, hogy vajon jó irányba vezeti-e az országot a kormány, vagy jó irányba vezet-e egy-egy szakmai területet. Azt gondolom, hogy ez a mostani tükörkép, ami a tisztelt Ház előtt fekszik, azt mutatja, hogy ezeken a területeken sem mondhatunk el túlságosan sok jót. A kormány elmúlt évi teljesítménye sodródásról, kiszámíthatatlanságról, bizonytalanságról beszél, s olybá tűnik mindannyiunk számára ez a kormányzati tevékenység, mintha nem lenne koncepciója, iránya, célja és jövőképe ezeken a területeken sem.

Néhány konkrét példát hadd soroljak fel, első pontban az egyház-politikai tevékenységgel kapcsolatosan. Nagyon súlyos kérdés az úgynevezett rekonstrukciós támogatás, amely, mint emlékszünk, az Orbán-kormány alatt 4 milliárdra emelkedett. Ez a 4 milliárdos rekonstrukciós támogatás az elmúlt esztendőre már 600 millió forintra csökkent, azaz gyakorlatilag ezen a területen a jövő felélése történik, hiszen éppen a nemzeti kulturális örökségünket jelentik a különböző templomok és egyházi épületek, és ezeknek a felújítása, rekonstrukciója évekre lemarad vagy elmarad a költségvetési támogatások drasztikus csökkentése, csökkenése miatt.

A másik fontos terület az egyházi ingatlanok rendezésére biztosított állami költségvetési keret, amely az Orbán-kormányzat alatt évenként 1 milliárd forinttal, kiszámíthatóan növekedett 4-5-6-7 milliárdig, amely egy folyamatosan emelkedő összeg, egy keret volt. Ez a 7 milliárdos keret most már évek óta - nagyon rossz szóval kifejezve - beragadt, évek óta nem emelkedik ez az egyházi ingatlanok rendezésére biztosított állami költségvetési keret. Ez már egyébként az elmúlt esztendőben előrevetítette a 2005. esztendőt, amikor körülbelül 4,5-4,6 milliárdos lesz ez az összeg. Ez a tendencia, ez az irány mindenféleképpen veszélyezteti a 2011-es dátumot, amikorra azt a célt tűztük ki együtt, közösen, hogy befejeződhet vagy véglegesen rendeződhet a volt egyházi ingatlanok sorsa. A kormány előállt egy úgynevezett banki konstrukcióval; azt gondoljuk, hogy ez a banki konstrukció nem fogja megoldani a problémát, és tulajdonképpen sem az állam, sem az önkormányzatok, sem az egyházak ezen nem nyernek, hanem kifejezetten egy szféra, a banki szféra nyerhet vele.

Egyébként megjegyzem, hogy az egyházi ingatlanok rendezésének a kérdése tulajdonképpen nem az egyházakat érinti legelsősorban, hanem leginkább az önkormányzati szférát érinti. Tehát azt gondolom, ezzel az intézkedésével a kormányzat legelsősorban nem az egyházakat sújtja; nyilván az egyházakat is, de még inkább az önkormányzatokat.

Szót kell ejtenünk az egyházi közszolgálati intézményrendszer kérdéséről is.

(20.10)

Azt gondolom, az elmúlt esztendő, a zárszámadás - mint egy tükörkép - arról beszél, azt mutatja, hogy az egyházi egészségügyi, oktatási és szociális intézmények normatívái és kiegészítő normatívái gyakorlatilag csökkentek, illetve ezeket a normatívákat az egyházi intézmények - amelyek, hangsúlyozom, közszolgálati intézmények - folyamatosan késéssel, csúszással, több hónapos késésekkel kapták meg, ami folyamatos likviditási problémákat jelentett és jelent természetesen ma is az egyházi közszolgálati intézmények számára.

Az elmúlt esztendő eseménye volt az is, hogy a szociális törvény módosítása kapcsán a kormányzat megnehezítette vagy megnehezíteni szándékozik a szociális egyházi intézmények alapításának a lehetőségét. Ez az ügy az Alkotmánybíróság előtt van, és reméljük, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek fogja kimondani. Az elmúlt esztendőknek az is kormányzati döntése volt, és ez most már egy tendenciát jelent, hogy az egyházi közszolgálati intézmények - tehát hangsúlyozom, egészségügyi, oktatási és szociális intézményekről van szó - úgynevezett rekonstrukciós támogatását megszüntette a szociálliberális kormány, ami gyakorlatilag az esélyegyenlőség megvonását jelenti és ezen intézményeknek az ellehetetlenítési kormányzati szándékát mutatja, ez a zárszámadás, mint egy tükörkép, erről is beszél, kedves képviselőtársaim.

A zárszámadási törvényjavaslat 11. §-ában találunk egy olyan bekezdést, az (1) bekezdést, amely az elmúlt évre vonatkozó egyszeri kiegészítő normatívának, a támogatásnak a rendezését hivatott szolgálni, de azt a furcsa helyzetet látjuk, hogy ki van pontozva ez az összeg. Eljutottunk odáig, 2005 októberét írjuk lassan, és nem történt semmilyen egyeztetés az egyházakkal erre vonatkozóan, és nem is tudják, nem tudja senki még, hogy mennyi lesz ez az egyszeri kiegészítő támogatás, ami jár az egyházi intézményeknek, az egyházi intézményrendszernek.

A 2004. évi történésekből, amelyek alátámasztják egyébként ezeket a tendenciákat, még néhány konkrét eseményt hadd emeljek ki, ha elfelejtettük volna, hogy mi is történt az elmúlt évben egyházpolitika címszó alatt. Emlékszünk a Károli Gáspár Református Egyetem hírbehozására, emlékszünk az esélyegyenlőségi törvény vitájára, amely az egyházak autonómiáját is sértette. Emlékezünk az SZDSZ-es kampányra és támadásra az egyházak ellen, amely arról szólt, hogy az egyházak tartsák el önmagukat. Emlékszünk Kósáné Kovács Magdának a hírhedt kijelentésére, hogy a Vatikán egész Európát le akarja nyúlni és be akarja kebelezni. Emlékszünk arra is, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt a közszolgálati televízióban megcenzúrázták az egyházi adásokat, emlékszünk a kormányzati támadásokra az egyházi oktatási intézmények ellen, és emlékezünk tavaly karácsony előtt Gyurcsány Ferenc hírhedt látogatására vagy bevonulására a Vatikánba, éppen karácsony előttre időzítve mindezt, és hangulatot keltve az egyházakkal szemben.

Szemmel látható, képviselőtársaim, hogy egyház és állam kapcsolatában a kormány nem az együttműködést szolgálja, és szemmel látható, a kormány nem ért ehhez a területhez, nincsen hozzá érzékenysége, és nem építkezni akar ezen a területen, hanem leépíteni.

Most már néhány gondolat erejéig a magyarországi cigányság társadalmi integrációjával összefüggő feladatokról. Hosszan lehetne erről is beszélni, a 2002-es ígéreteket hosszan sorolni, hogy mit ígért a kormány a kormányprogramban, nemcsak a kampányban, hanem a kormányprogramban, amely vonatkozott a cigánypolitikai kormányzati koordináció rangjának visszaállítására, vonatkozott a szegénység megakadályozására, vonatkozott az ösztöndíjak emelésére és a cigánytelepek felszámolására.

Az elmúlt évi zárszámadási törvény arról tesz tanúbizonyságot, hogy sem az oktatás prioritása, sem a foglalkoztatáspolitikai prioritás, sem pedig a romatelepek felszámolása nem történt meg és nem jó irányban halad. Az ösztöndíjrendszer tekintetében konkrétan a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása több száz millió forinttal csökkent, és azt gondolom, hogy mutatja a két oldal társadalompolitikai vagy társadalomfilozófiai gondolkodása közötti különbséget. Mi a cigányság közösségének a polgárosodását kívánjuk, ehhez az oktatás, foglalkoztatáspolitika eszközeit használni, nem pedig a szegénységet konzerválni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, hogy ez lenne a jövő.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet.