Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Németh Imre képviselőtársam, nem bántóan kívánom mondani, csak furcsa a helyzet, ön felhozta a SAPARD kérdését. Ugye, visszaemlékszik ön is arra az időszakra, hogy a PHARE-pénzek felhasználása milyen óriási terhet rótt az Orbán-kormányra ’99-ben? Ugye, vissza tetszik rá emlékezni? Közel 34 milliárdot kellett volna visszautalni az Európai Uniónak, ha ’99-ben nem teljesíti sikeresen az Orbán-kormány a felhasználást és a pályáztatás formáját. Nem is erről van szó. Nem ezen kellene ebben a Házban vitatkozni, képviselőtársaim. Visszaemlékszünk arra, amikor december 5-e után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is meghirdette, hogy a nemzeti fejlesztési tervben négypárti egyeztetések fognak megindulni? Tessék nekem megmondani, képviselőtársam, azóta mi történt ebben a kérdésben - semmiféle előrelépés!

Amikor az ellenzéki képviselők beadják a módosító indítványaikat, önök sorra lesöprik. Talán pontosan célszerű lenne a nemzeti fejlesztési tervet, a következőt 2007-től 2013-ig olyan négypárti konszenzussal megalkotni, hogy ezekbe a hibákba, amit ön is mondott, amit én is mondtam, amit Kékkői Zoltán képviselőtársam is elmondott, az ország ne tudjon belefutni.

Nem szabad arrogáns kormányzati politikát folytatni, nem szabad hitegetni, hanem valóban többpárti egyezséggel olyan hosszú távú programot, fejlesztési tervet megalkotni, amelyben sikeressé tud válni az ország, és akkor mondhatjuk az ír példát, a spanyol példát, a portugál példát, lehetne sorolni tovább, de sajnos nem itt tartunk, hanem megpróbáljuk egymás fejéhez vágni azt, amiben adott esetben, az adott körülmények között az ország gazdasági helyzete nem engedett lépést tenni bizonyos kérdésekben. Ezeket kellene reálisabban látni, és adott esetben konzultálni a parlamenten belül és a pártok között is. Ez jelenti a biztonságot egyébként az állampolgárok számára. Mert azzal, hogy hitegetünk, biztonsága egy állampolgárnak sem lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)