Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Javaslom, hogy folytassuk az egészségügy területének eddig nem tárgyalt részletével, mert lényeges részletkérdés a fogyatékossággal élők sorsával törődő úgynevezett akadálymentesítési program alakulása.

2003-ban a költségvetés a polgári kormányzás alatt ilyen célra szánt összegek vásárlóértékének legfeljebb a felét, kétharmadát költötte erre a programra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint legkorábban 2050-re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén, ha a jelenlegi vontatott, halogatott mértékben folyik a közintézmények akadálymentesítési programja.

A polgári kormányzat alatt ebben az ügyben a közlekedés területén külön alprogram volt a pályaudvarok, várótermek és egyes autóbuszok, személyszállító vagonok akadálymentesítése. Látványosan csökkentek az ilyen beruházásokra történő ráfordítások a 2002 előtti helyzethez viszonyítva. A 2004. évi költségvetési vita idején keserűen vették tudomásul a fogyatékossággal élők társadalmi szervezetei, hogy harmadára, negyedére, mindössze 45 millió forintra zsugorodott a közlekedés akadálymentesítésére szánt kiadások összege. Még ennek a szűkre szabott kiadásnak is csupán egytizede teljesült, mindössze 4,5 millió forint, ami egyértelműen jelzi a fogyatékossággal élők kormányzati mellőzését.

Rokon téma ezzel a problémával, hogy a fogyatékossággal élőket segítő és gondozó, csodálatos teljesítményre képes Pető Intézet sem kapta meg a 2004. évre előirányzott állami támogatást, azaz 330 millió forint helyett 40 százalékkal kevesebbet, csak 200 millió forintot kapott. Ezekből a 2004. évi adatokból az a határozott kép rajzolódik ki, hogy ebben a parlamenti ciklusban évről évre csökkennek a fogyatékossággal élők megsegítését szolgáló közkiadások.

Tisztelt Ház! Ebben a vitában, de ezekben a hetekben is a kis lépések jegyében sok szó esik, esett a szűrővizsgálatok tömegessé tételéről mint leendő vívmányról. Ékes képviselőtársam, de más képviselők is szóltak már arról, hogy valójában a szűrővizsgálatok általánossá tételéről már az Orbán-kormány idején döntött a tisztelt Ház a népegészségügyi program megszavazása során. Sajnos, a szűrővizsgálatokra szánt összegnek, az 1100 millió forintnak több mint a felét egy-két nagy léptékű megtakarító döntés révén elvonták, emiatt kétséges a remélt népegészségügyi célok elérése. A gyermekvédelmi szakellátásra előirányzott 600 millió forintból csak alig több mint felét, 320 millió forintot költöttek el ilyen célra. Az Országgyűlés által megszavazott kábítószer-ellenes nemzeti stratégia programjára előirányzott 1 milliárd 50 millió forintból megelőzésre vagy a szenvedélybetegek rehabilitációjára csak egy csekély összeget, mindössze 64 millió forintot költöttek.

És most kérek egy kis figyelmet és türelmet. Az életünk minőségét szolgáló egészségügyi célokra szánt összegek ilyen nagy arányú lefaragását csak azért nem lehetne indokolni az állam pénzügyi nehézségeivel, mert van kivétel. A művi úton történő terhességmegszakítások állami támogatására előirányzott 1200 millió forintot hiánytalanul fel lehetett használni, és mind az 1200 millió forintot el is költötték.

Tisztelt Ház! Tisza menti, Duna-Tisza közi képviselő vagyok, és természetesnek tartom, hogy újra emlékeztessem a kormányzatot arra, hogy országgyűlési határozat, tehát törvény kötelezi, hogy gondoskodjon a Duna-Tisza közi homokhátság vízutánpótlásának a megoldásáról, mégis évek óta minden ígéret ellenére nem történik az ügyben előrelépés. A 2004. évi költségvetés 200 millió forintot irányzott elő erre a feladatra, és ennek az összegnek csak az egynegyed része, 50 millió forint teljesült. A homokhátság vízutánpótlását biztosítani hivatott beruházások elkezdésére 93 millió forint volt az előirányzott összeg, és ebből sem valósult meg semmi. Nem szükséges részletezni a vízhiány állandósulásának a társadalompolitikai következményeit, az elvándorlást és a helyben maradottak elszegényedését. Figyelmeztették már erre a várható következményre az illetékeseket, a tájat kutató tudományos szakembereket, de eddig sajnos hiába.

A szélsőségessé váló éghajlatunkban, az aszályos években is időről időre korábban nem tapasztalt méretű árhullámok fenyegetik a Tisza vízgyűjtő területén élőket. Az elmúlt évtizedben egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind a meglévő gátak, mind az árvízveszélyt csökkentő víztározók elégtelenek az árhullámok kivédésére. Mindezen veszély ellenére számomra megdöbbentő, hogy a Tisza középső folyása mentén, éppen a választókerületemben, Tiszakécske, Lakitelek, Tiszaug, Tiszaalpár lakosságát fenyegeti az árvíz, a kormányzat 25 százalékot lefaragott a védekezésre szánt beruházások összegéből. Az előirányzott 900 millió forint helyett a Közép-Tisza mentén mindössze 680 millió forintot költöttek a védművek megerősítésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2004. évi állami költségvetés megszavazása előtti vitában a kormányt képviselő államtitkár arra tett ígéretet, hogy legközelebb már az államháztartási törvény előírásainak megfelelően, azaz az állami vagyonmérleg adataival együtt számol be a költségvetés alakulásáról. Ezt később a pénzügyminiszter úr is megerősítette. Ígéretük ellenére sem tartalmazza ez a költségvetési beszámoló az állami vagyon sorsának az alakulását bemutató számadatokat.

(12.40)

Az állami tulajdonban lévő ingatlanok, gépek, értékpapírok, pénzeszközök, követelések változásáról is vitatkoznia kellene a tisztelt Háznak, amit - a törvénynek megfelelő előterjesztés hiányában - most sem tud megtenni. S mindez egyébként az első rendszerváltó esztendő óta folyamatos követelmény lenne. Súlyosbítja ennek a mulasztásnak a megítélését az a tény, hogy az önkormányzatok, a köztestületek rendre eleget tesznek ennek a követelménynek, azaz költségvetésük előterjesztésével egy időben vagyoni helyzetük várható változásairól is számot adnak.

Egyedül az állam nyújt rossz példát, és nem teljesíti az államháztartási törvényben leírt jogszabályokat. Az államháztartási törvény 116. § 8. pontja kimondja, hogy az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását zárszámadáskor tájékoztatásul be kell mutatni. Ez '70 óta egyszer sem sikerült, minden ígéret ellenére. Egyes vagyonelemek évek óta hiányoznak a költségvetési beszámolókból, olyanok, mint például a termőföldek, koncesszióba adott vagy adható vagyoni értékű jogok, közcélokat szolgáló műtárgyak vagy közlekedési létesítmények. Félő, hogy ezeknek a vagyoni elemeknek a valós értékére csak azok privatizációja után kerül sor.

A jelenlegi helyzetben úgy véljük - és a Nemzeti Fórum nevében fogalmazom ezt meg -, az állam nagyon rossz példát mutat. Mindenki mástól megköveteli a költségvetés benyújtásával egy időben előterjesztett vagyonmérleget, szankcionálja ennek az elmaradását, egyedül csak önmaga nem felel meg a törvényes elvárásoknak, s tekinti magát törvényeken felül álló hatalomnak.

A költségvetési beszámoló mind formailag, mind tartalmilag elfogadhatatlan. Formailag nem felel meg az államháztartási törvény előírásainak, nem készített vagyonkimutatást, ezért nem teljesíti az elfogadhatóság alapfeltételeit sem. Tartalmilag elfogadhatatlanok többek között a fogyatékossággal élőkkel szemben foganatosított megtakarítások, a szűrővizsgálatok támogatásának a visszafogása, a népegészségügyi program lassítása, a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia programjának, például a megelőzésnek és az utókezelésnek a gyakorlati megnehezítése, az árvíz elleni védekezés költségeinek a lefaragása, a homokhátsági célprogram elbizonytalanodása, de elfogadhatatlan a tudományos kutatásokra előirányzott támogatások megkurtítása, vagy éppen a kistelepülések, kisiskolák működése biztonságának tönkretétele a kistelepüléseken, a tanyavilágban élők életfeltételeinek romlása miatt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)