Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgyszólván naponta érkeznek a hírek a sürgősségi betegellátás hátborzongató történeteiről, amikor a sürgősségi osztályokra beszállított betegek reggeltől estig kénytelenek várakozni, amikor a beteget hazaküldik azzal, hogy nincs ok sürgősségi ellátásra és otthon meghal, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor a beteg a sürgősségi osztályon várakozva távozik az élők sorából. A sürgősségi ellátás célja éppen az, hogy szigorú szabályok szerint határozza meg a beérkező betegek és sérültek ellátási sorrendjét, és adott esetben soron kívüli beavatkozást biztosítson olyan betegek számára, akiknél a várakozás tartós egészségkárosodással, esetleg a halál kockázatával járna. A probléma elsődleges forrása természetesen a kellő létszámú és képzettségű egészségügyi szakszemélyzet hiánya. Az összehasonlíthatatlanul magasabb fizetésért és jobb munkakörülményekért évente ezrével külföldre távozó orvosok és szakdolgozók pótlása nem megoldott. A sürgősségi ellátás első lépcsője a Mentőszolgálat. A mentőorvosoknak és a mentőápolóknak ígért drasztikus illetményemelésből alig teljesült valami. A Demokratikus Koalíció sajtótájékoztatón mutatott be a Mentőszolgálatnál dolgozók részvételével működő Facebook-csoportban megjelent panaszokat, és azt is, hogy lényegesen kisebb felelősség mellett magasabb bért kaphatnak, ha például a McDonald’snál vállalnak munkát.

Korántsem lehet azonban mindent a létszámhiányra fogni, tudomásul kellene venni azt, hogy a sürgősségi betegellátás minden szempontból egy önálló szakma, a feladata ezért nem látható el sürgősségi ellátásban járatlan sebésszel, belgyógyásszal, de főleg nem néhány szakorvosjelölttel. A sürgősségi betegellátás feladataira kiképzett szakorvosokra és szakdolgozókra van szükség, akik szigorúan szakmai protokollok szerint végzik a tevékenységüket. Ezzel nemcsak a szakszerű ellátás biztosítható, de elkerülhető a hosszú órás és sokszor indokolatlan várakoztatás is.

Gondot okoz a sürgősségi ellátásban a nem kellően hatékony háziorvosi ügyeleti rendszer is. Tovább fokozza ezt a feszültséget, hogy a várólisták léte miatt az alapellátás is gondokkal küzd, ugyanis a háziorvos által kért például EKG-, röntgen-, CT-vizsgálatra vagy hasi ultrahangvizsgálatra a betegnek netán heteket és hónapokat kell várnia, a beteg előbb-utóbb úgy próbál segíteni magán, hogy jelentkezik a sürgősségi osztályon, ahol ugyanezt a vizsgálatot néhány órányi várakoztatás után elvégzik. Mindez természetesen indokolatlanul terheli a sürgősségi osztályokat, ezáltal közvetve akár emberéleteket is veszélyeztet. Nehéz azonban pálcát törni az egészségéért aggódó, esetleg szenvedéseitől szabadulni akaró beteg fölött. Tekintettel arra, hogy ez a módszer egyre elterjedtebb, nem jelentéktelen hozzájárulása a kórházi sürgősségi ellátás indokolatlan túlterheltségéhez.

Tisztelt Ház! Magyarországon évente 30 ezernél több, szekszárdnyi lélekszámú olyan beteg hal meg, akik az egészségügy megfelelő működése esetén megmenthetők lettek volna. A tavalyi évben már 40 ezerre emelkedett népességfogyás bizonnyal hatékonyabban lenne orvosolható, ha a megoldást az illetékesek nemcsak a termékenységi ráta drasztikus emelésében, hanem a mortalitás mérséklésében is keresnék. És itt lenne fontos szerepe a sürgősségi betegellátás megfelelő működtetésének. Az az elképzelés, miszerint a kórházi sürgősségi osztályok gondja megoldható, ha beállítanak egy diszpécseri feladatokkal ellátott orvost, a probléma ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. A sürgősségi ellátás alapoktól történő átszervezésére, ehhez pedig pénzen és koncepción kívül hosszú évek szívós, kitartó munkájára is szükség lenne, olyan szakemberek érdemi bevonásával, akik pontosan tudják, mit és azt a bizonyos mit hogyan kell tenni.

Én remélem, hogy talán majd egyszer Magyarországnak ezt a kérdést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kiemelten kezelő kormánya is lesz. Köszönöm, elnök úr.

(20.30)