Felszólalás adatai

A képviselő úr által is említett családi csőd intézménye az Európai Unió számtalan országában megjelenik. Ennek a lényege, hogy szabályozott körülmények között és egy idő után az adósság alól mentesülve kerülhessenek ki a családok abból a csapdából, amibe valamilyen úton-módon kerültek. Itt elsősorban csak arra kell gondolni, hogy együttműködő családokról van szó, amelyek maguk is törekszenek arra, hogy ezt a hitelt visszatörlesszék, csak egészen egyszerűen oly mértékűre duzzadt valamilyen oknál fogva - elsősorban a devizahitelezés miatt -, hogy ezt ők maguk már nem tudnák visszatörleszteni.

Tehát a szabályozott keretek fontosak. Ez egyrészről megóv attól, hogy valaki felelőtlenül hiteleket vegyen fel, tehát a piaci teljesítőképességén túl vállaljon hiteleket. Másrészről pedig a másik szélsőségtől is megóv, hogy a bankok bármikor bárkitől bármennyi követelést behajthassanak, és akár el is lehetetleníthetik őt. Ennek a következménye egyértelmű, az elmúlt húsz évben tapasztalhattuk: ezek az emberek átmennek a feketegazdaságba, feketén veszik fel a jövedelmüket, az ingatlanjaikat, tulajdonaikat más nevére íratják, és így próbálnak menekülni a különböző banki behajtók elől.

Az Európai Unióban az 1346/2000. EK tanácsi rendelet szabja meg a kereteit annak, hogy milyen keretei legyenek az Európai Unión belül az ilyesfajta fizetésképtelenségi eljárásoknak, és a magyarországi kodifikációs munka is nyilván az itteni kollíziós szabályokra és másokra tekintettel lesz.

Sok példánk van nemzetközi szinten Unión belül. Litvánia, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Svédország, Norvégia, Lettország és Írország már bevezetett olyasfajta magáncsődintézményt, amelyhez hasonló családi intézményt mi is szeretnénk Magyarországon.

(13.10)

Van egy angolszász modell, amit nyilvánvalóan kontinentális környezetben nem igazán lehet megvalósítani. Ott lényegében arról van szó, hogy ha valaki lemond az ingatlanáról, és tizenkét hónapig vállalja, hogy bizonyos szint fölötti jövedelmét az adós átutalja a hitelezőinek, akkor mentesül teljes mértékben a hitelezői követelések alól. Ehhez képest a kontinentális modellben sokkal hosszabb egy ilyen időtartam, általában öt év, de van olyan ország, ahol tizenkét év, és szigorú feltételekhez van kötve.

Más-más szervezetrendszer dolgozik a családi csődvédelmen az egyes országokban. Franciaországban például a nemzeti bank az, amelyik megyénként fenntart kirendeltségeket, ottani bizottságokat, akik minősítik az egyes kérelmezőket, tehát hogy megfelel-e a kérelmük a jogszabályokban megkövetelteknek. Ők nyilvántartást vezetnek ezekről az eljárásokról, és csak jóhiszemű adósokkal állnak szóba, csak nekik segítenek.

Németországban négyfázisú a családi csődvédelem: van egy bíróságon kívüli szakasz, ahol megpróbálnak megegyezni; utána következik a bírósági adósságrendezés, majd az egyszerűsített fogyasztói csődeljárás, ha az első kettő nem vezetett eredményre; végül pedig ott egy hatéves időszak után következik be a mentesítés.

(Az elnöki széket Kövér László, az Országgyűlés
elnöke foglalja el.)

Svédországban lényegében életében egyszer veheti ezt a mentesítést valaki igénybe; ott a nemzeti behajtási hivatal jár el, és öt év után ő viszi végig az adósságrendezési tervet. Lettországban szintén vagyonfelügyelő segítségével zajlik az adósságrendezés, ahol ki-ki a piaci lakbért, amit befizet a korábbi ingatlanja után, amelyben továbbra is lakhat, ezt az összeget levonhatja az adósságából. Litvániában szintén ötéves mentesítéssel, Írországban pedig tizenkét éves mentesítéssel vannak hasonló csődvédelmek.

Ezeknek a háttérszámításai mind kormányzati szinten, mind a KDNP-frakcióban folynak, úgyhogy bízunk benne, hogy egy alapos családi csődvédelmet tudunk beterjeszteni, ami sok-sok családnak több évtizedig tud segíteni a későbbiekben is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)