Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Számvevőszéki Elnök Úr!

Az elhangzottak alapján meg lehet állapítani, hogy egy széles körű programról folyik a beszélgetés, néha a vita. Én elsősorban a modern munkavédelmi felfogásról kívánok szólni, mert erről még eddig nem esett szó, amely nemcsak a munkahelyi balesetekre, az egészségre, a munkaeszközökre, a munkahelyekre koncentrál, hanem arra is, hogy miképpen lehet a dolgozók jó közérzetét megteremteni. Mert higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen a területen hazánkban sok gond van.

Ezért a munkalélektan mindhárom eleme igen lényeges, ugyanis a pályaválasztás csak az ember megismerésére, a képzés a dolgozók szakmai és jellembeli formálására koncentrál, ugyanakkor a munkalélektan harmadik eleme, az üzemlélektan a munkaeszközök és a munkafeltételek olyan alakítására törekszik, hogy azok jól megfeleljenek a dolgozóknak és a munkavédelmi igényeknek.

A törvényjavaslat arról szól, hogy a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas adóterhek akadályozzák a munkavédelem megvalósítását. Én már évek óta bizonyítom itt a tisztelt Házban, hogy nem biztos, hogy az adóterhek, az adókulcsok magas volta kedvező a nemzetgazdaság számára. Nemcsak én, hanem neves közgazdászok, Mitsche, Feldstein, Petterson, Mirlees - nem sorolom tovább - igazolják, hogy az alacsonyabb adókulcsok jót tesznek a munkavállalóknak, és jót tesznek a központi költségvetésnek is, és látom, hogy Csúcs képviselőtársam is egyetért velem.

Tehát nem igaz a határozati javaslatnak az a megállapítása, hogy kényszerűen magasak az adóterhek. Számtalanszor igazoltam ennek az ellenkezőjét, most erre nem akarok visszatérni, mert nem erről van szó. A könnyebb és biztonságosabb munka eredményesebb munkát is jelent. Ezáltal jobban nő a termelékenység, ami viszont a megalapozott gazdasági növekedés alapja is.

Igen tanulságos lehet nekünk, magyaroknak a franciák gyakorlata. Franciaországban 1952-ben létrehozták az úgynevezett országos termelékenységi bizottságot 102 fővel. Ebben a bizottságban közgazdászok, lélekbúvárok, orvosok, szociológusok vettek részt, és a termelékenység növelésének olyan módszereit dolgozták ki, amelyek a munkavédelemmel is szoros kapcsolatban vannak. Megvizsgálták, hogy a termelékenységre és a munkavédelemre hogyan hat a színdinamika, a zajtalanítás, a portalanítás, az aktív pihenőidő - sorolhatnám tovább -, és a határozati javaslat hangsúlyozza a tőkehiányt, és mindazok a módszerek, amelyeket a francia termelékenységi bizottság 1952-től kezdve javasol vállalkozóinak, nem tőkeigényesek. Tehát ha ezt mi Magyarországon alaposabban tanulmányoznánk, az illetékesek jobban megnéznék, akkor tudnának olyan javaslatokat adni a kevés tőkével rendelkező vállalkozók számára, amelyekkel nemcsak a termelékenységet, hanem a munkavédelem javítását is elősegítenék.

A modern munkavédelem azonban - mint ahogy mondtam - igen fontosnak tartja a dolgozók jó közérzetét is. A nyolcvanas években több szociológiai vizsgálatot végeztem Hajdú-Bihar megyében, és ezekkel bebizonyosodott az, hogy a dolgozók a jó munkát, a megfelelő munkatársakat és a jó munkakörülményeket igen fontosnak tartották.

Annak idején olvastam az egyik kanadai cégnek, az úgynevezett Dofasco cégnek az anyagát, amelyik acélgyártással foglalkozik, és számomra nagyon megszívlelendő az a jelmondat, ami szerint ez az acélgyártó cég él. Azt írja a jelmondat, hogy termékünk az acél, erősségünk az ember. A nevezett cégnél tehát az alkalmazottak nem csak termelési tényezők. A tanulmány ezt számtalan példával igazolja. Az emberi tényező akkor optimális egy vállalkozásnál, ha folyamatos együttműködés van a vezetők és a munkatársak között. Ez jó közösség kialakítását igényli. A jó közösségben a kohézió, illetve az összetartó erő a közös cél, és ennek alapján a közös tevékenység. A közös céllal való azonosulás akkor megfelelő, ha a döntéseket együttesen alakítják ki a vállalatnál.

Sok tanulsággal szolgál ennek kapcsán Japánban az évtizedek óta működő, önkéntesen szerveződő úgynevezett minőség-ellenőrző körök munkája. A döntések együttes megfogalmazása demokratikus vezetési stílust igényel. A jó közérzethez demokratikus vezetési stílusra van szükség. Az a vezető, aki nem győzi hangsúlyozni hatásköre fontosságát, higgyék el, képviselőtársaim, mindig beosztott marad.

(11.30)

Megszívlelendő az egyik amerikai menedzser gondolata, amely szerint Joe azért volt a legjobb zsoké Amerikában, mert a ló szinte észre sem vette, hogy rajta ül, csak akkor használta az ostort, amikor arra feltétlenül szükség volt.

Csak ez a vezetés stílus teremti meg a munkakörnyezet humanizálását, amelyről nagyon helyesen szól a határozati javaslat, csak így tudja a dolgozó énrészévé - nagy nyomtatott betűkkel írva - tenni a vállalatot. Mindezen körülmények elősegítik, hogy a dolgozók legmagasabb szükségleti szintjét, az önmegvalósulás szükségletét kielégítse. Ha ezt a munkakultúrát elérjük, akkor a munkavédelemmel sem lesz annyi baj hazánkban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)