Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Plutarchos és Géczi képviselő úr szerint ez azt jelenti, hogy: egyébként az a véleményem, Karthágót el kell pusztítani; és szintén Plutarchos és szintén Géczi képviselő úr szerint ezt az idősebb Cato mondta minden szenátusi beszédében, amikor bejezte a beszédét. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: De mi papír nélkül is tudjuk!) Papír nélkül is el lehetett volna ezt mondani bizonyára, de mivel latinos műveltségem nincs, ezért én úgy gondoltam, hogy segítséget kérek az írott anyagból.

Miért kezdtem a hozzászólásomat ezzel? Talán meg kellene tanulnunk egy kicsit, vagy én legalábbis úgy gondolom, hogy megpróbálok tanulni Catotól, és ami nagyon fontos, azt többször elmondom. Én megfogadtam, hogy minden egyes alkalommal, legyen az a parlament vagy bármilyen fórum, ahol mezőgazdaságról beszélek, azzal fogom kezdeni, hogy vegye már mindenki tudomásul, elsősorban a makroközgazdászok, hogy Magyarországon a mezőgazdaságnak kiemelt jelentősége van, vagy legalábbis kellene hogy legyen. Ha sokszor elmondjuk - mert akik itt ülünk, ezzel, gondolom, egyetértünk -, akkor talán ez a meggyőződés átitatja a mindenkori irányító közgazdászokat, pénzügyi szakembereket, és egyszer eljutunk oda, hogy a magyar mezőgazdaság a jelentőségének megfelelően kap szellemi és anyagi támogatást.

Miért kell ezt elmondani? Azért, mert nagyon gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy mit akartok ti a mezőgazdasággal, a GDP néhány százalékát adja, a foglalkoztatásban néhány százalékot jelent. Be kell vezetnünk az agrárbiznisz - és ezt is többször el fogom mondani, jó magyar szót lehetne rá találni -, az agrárüzlet fogalmát, és akkor rögtön látjuk a jelentőségét a mezőgazdaságnak, amely az agrárbiznisz közepén helyezkedik el, a beszállítóipar, a beszállító tevékenység, és a feldolgozó- és az egyéb multifunkcionális szerepet játszó ipar között. Amennyiben ez az állítás igaz, márpedig igaz, akkor különös gonddal kell foglalkozni a multifunkcionális mezőgazdaság, a földművelés alapját képező, termőfölddel kapcsolatos törvényekkel, és úgy gondolom, hogy ha ilyen törvényt alkotunk, módosítunk, akkor azt a célt kell követnünk, hogy a földhasználat és a tulajdonszerzés - nem véletlenül a földhasználatot és a tulajdonszerzést mondom, sorrendben - szolgálja a versenyképes mezőgazdaság, a versenyképes üzemszerkezet kialakítását. A kérdés tehát az, hogy ezt a célt, amelynek a jelentőségét voltam bátor röviden megemlíteni, a beterjesztett törvényjavaslatok hogyan szolgálják. Ez egy fontos szempont a megítélésben.

A másik szempont, amely szerint a Magyar Demokrata Fórum vizsgálta a beterjesztett törvényjavaslatokat, az, hogy megfelelnek-e annak a törekvésnek, hogy a termőföld magyar kézben maradjon, hosszú távon, az uniós csatlakozás után is, és ezen a körön belül, elsősorban mint munkahely, az ott és abból élők, az úgynevezett helyben lakók kezében maradjon, illetve a jelenlegi helyzetből kiindulva, a továbbiakban odakerüljön, ott koncentrálódjon, és ott hasznosuljon.

Még egy szempont számunkra az, hogy ezek a javaslatok a kormányprogramot szolgálják-e, amely kormányprogramban megfogalmazódik a családi gazdaságok jelentősége és a családi gazdaságok fejlesztésének a fontossága. Itt azért meg kell jegyeznem azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum mindig a magyar realitással is számol a családi gazdaságok támogatása mellett, amely magyar realitás arról szól, hogy a termőföldnek nagyon nagy részén a társas gazdaságok dolgoznak - a társas gazdaságok, legyenek azok szövetkezetek, kft.-k, részvénytársaságok -, ahol nagyon sok ember él. Ezen véleményünket ezt illetően éppen az üzletrésztörvénnyel kapcsolatban kifejtettük. Tehát azt gondolom, azt is figyelni kell, hogy ezen társaságok - amelyeknek, itt az előzőekben elhangzott nagyon sokszor, szinte családi gazdaság jellegük is van, csak éppen kft.-nek vagy bt.-nek hívják - életképessége ne romoljon, sőt ezek életképessége is javuljon és erősödjön.

És végül, szempont számomra és az MDF számára is, hogy olyan törvényt alkossunk, ha már egyszer hozzányúlunk a földtörvényhez, amely az uniós csatlakozás után is megvédi ezeket a bizonyos helyben lakókat a külföldi tőkével vagy bármilyen tőkével, vagy az önfenntartó farmerrel szemben is, hiszen, azt hiszem, ez az alapvető érdekünk. Nos, megfelel-e ez a három törvényjavaslat?

Summázva, úgy fogalmazhatnék, hogy ezen céloknak, igen, részben megfelel, de nagyon sok lehetőség van még arra, hogy ezeket a célokat még jobban szolgálják ezek a törvények, nagyon sok részletkérdésben módosíthatunk a törvény szövegén, hogy ezek a törekvések jobban érvényesüljenek.

Én két nagyobb témáról szeretnék beszélni, a tulajdonszerzés és a haszonbérlet kérdésköréről. Tulajdonszerzés: elegendő-e az elővásárlási jog deklarálása az említett célok - és mindig visszatérek, mint Cato, csak én közben -, a helyben lakók érdekében, a törvény szándéka szerint preferált családi gazdálkodók, helyben lakók érdekében, elegendő-e az elővásárlási jog? Én attól félek, hogy ez még tizenöt évig nem lesz elég. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Hiszen nagyon gyakran halljuk egész magas szintről, hogy most nem lehetünk elégedettek az ország állapotával, általános állapotával, akkor hogyan lehetnénk elégedettek a mezőgazdaság állapotával; majd, amikor eljut a gazdasági fejlődésünk tizenöt év múlva oda, hogy elérjünk egy bizonyos szintet, akkor elégedettek lehetünk, remélem, majd a mezőgazdaság állapotával is. Én azt gondolom, hogy amíg a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége olyan, amilyen most már tizenöt év óta, és amitől már tizenöt év óta szenvedünk, addig az elővásárlási jog nem elegendő.

Nagyon egyszerű: élhetek én az elővásárlási jogommal, ha nincs megfelelő anyagi fedezetem? Nem élhetek. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) De a hitelfelvétel sem oldja meg ezt a kérdést, mert nem tudom, hogy a jövedelemtermelő képesség bizonyos fokán ki tudja-e az a gazdálkodó termelni azt a hitelt, amikor a szinten tartásra, a fejlesztésre, a korszerű gazdaság kialakítására is nagyon sovány kis összeg áll rendelkezésre, lett légyen ez a gazdálkodó akár társas vállalkozás, akár egy 200-300 hektáron gazdálkodó családi gazdálkodó. Tehát azt gondolom, hogy ez nem elegendő. Ezzel jön a következő kérdés, hogy a nemzeti földalap, amely az elővásárlási jogban ott van, majd megoldja-e ezt a kérdést. Én attól tartok, hogy a költségvetés nem bírja el azt az összeget, ami egy nagyon nyitott földpiac esetén szükségeltetik.

Tudományos vizsgálatok szerint közel kétmillió hektár föld vár eladásra Magyarországon. Nem mindegy, hogy ki lesz ennek a tulajdonosa. A mi törekvésünk az, hogy a családi gazdálkodók, illetve az ott és abból élők, a helyben lakók legyenek ezeknek a várhatóan felkínálásra kerülő, ma haszonbérbe adott földeknek az új tulajdonosai. Ezt nem tudjuk ma megítélni, hogy milyen mértékben, milyen ütemben és milyen nagyságrendben kerül esetleg felajánlásra.

(12.30)

És vajon a nemzeti földalap tud-e versenyképesen az elővásárlási joggal azokkal a bizonyos tőkékkel szemben helytállni a helyben lakók érdekében?

Azt gondolom - csak egy gondolatinda -, elhangzott már itt, hogy a nemzeti földalap hogyan, milyen összegben vásárol. Természetesen csak a felajánlott termőföldre vonatkozik az a meghatározás, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeg szerint. Ez persze bakfitty. Azt gondolom, ha egyáltalán meghatározzuk a törvényben, hogy milyen összegű vagy milyen mértékű legyen a nemzeti földalap lehetősége a vásárlásnál, akkor az csupán a helyben szokásos, illetve kialakult földár lehet. (Dr. Kis Zoltán: Úgy van!) A későbbiekben majd még visszatérek arra, miért nagyon fontos, hogy egy korrekt vételi árral vagy vásárlásiár-lehetőséggel rendelkezzen a nemzeti földalap.

Ezen probléma kiküszöbölésére újra elő kell vennem azt a javaslatot, amit három éve terjesztettünk a parlament elé, hogy termőföldet a továbbiakban csak úgynevezett helyben lakók vásárolhassanak. Tudom, a liberális földpiac hívei felszisszennek erre, és alkotmányellenességgel, EU-ellenességgel vádolnak. Pedig a helyben lakók kizárólagos tulajdonszerzési joga megoldaná, illetve korlátozná - és itt mindig gondolnunk kell azért abban a bizonyos lezárt fejezetben foglaltakra is - az úgynevezett betelepülő, önfenntartó farmerek lehetőségeit. Nem tudom, végiggondolta-e valaki, mit jelent az a gyakorlatban, ha egy önfenntartó farmer a mai lehetőségek szerint földvásárlási lehetőséghez jut Magyarországon: ez azt jelenti, hogy ha Budapesten három évig fenntart egy baromfitenyészetet, utána az ország bármely pontján vásárolhat földet, korlátlan lehetősége lesz rá. Azt gondolom, a helyben lakó nem lesz ezzel versenyképes. Tehát az önfenntartó farmernak ezt a lehetőségét arra a helyszínre korlátoznám; és ha az Unióhoz csatlakozni akarunk, akkor azért bizonyos szempontokat figyelembe kell itt venni, nem lehet abszolút tiltással élni hosszú távon, pláne ha a derogáció megszűnik. Mindenképpen úgy gondolom tehát, hogy ez a drákói, nagyon szigorú, helyben lakásos kizárólagos vásárlási jog nagyon sok előnnyel járna, ha azt akarjuk egyáltalán, hogy az ott és abból élőket támogassuk.

A másik az, hogy ez megvédi a munkahelyet nemcsak a külföldiektől, hanem az egyéb más spekulánsoktól, vagy nem is mindig spekulánsoktól, csak egyszerűen, mondjuk, gazdálkodóktól, birtokra vágyó nagytőkésektől, amelyek alakulnak. Életpéldákat, gyakorlati példákat tudnék sorolni, csak az időm korlátozott, hogy tőkeerős vállalkozók hogyan vásárolnak földet falvakban, és konkrét példákat tudok mondani, hogy már a fél falu határát megvette valaki, amiből egyszer majd egy szép nagybirtokot fog csinálni, pláne ha majd nemcsak a haszonbérletre terjesztjük ki a kötelező 100 hektárt, hanem esetleg, ne adj' isten, valaki kiterjeszti azt a tulajdonszerzésre is. De hát gyerekekkel is meg lehet ezt oldani, hogy mennyit vehet valaki. (Pásztohy András: Így van!)

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a helyben lakással kapcsolatban meg kell említenem ezt a fogalmat. Ez egy nagyon nehezen meghatározható kérdés, valóban: 15 kilométer, 30 kilométer? Megítélés kérdése. Ha abból indulok ki, hogy személyes közreműködést várok el a tulajdonszerzőtől a föld megművelése vonatkozásában, akkor egyes szakemberek szerint ez 30 kilométeres távolságból végezhető el, lehet az persze 31 vagy 25 is. Van egy régi magyar hagyomány vagy szokás, illetve nem is hagyomány, ez egy szokás vagy gyakorlat volt inkább (Dr. Kis Zoltán közbeszól.), hogy a szomszéd községből jártak még át vásárolni; legalábbis a dunántúli részen ez úgy volt, hogy ha valaki annó dacumál földet tudott vásárolni, erre volt lehetősége, általában nem ment tovább a szomszéd községnél.

Nos, azt gondolom, ennek a "helyben lakó" fogalomnak a meghatározásán két hétig van még idő törni a fejünket. Minél jobban és a lehető legprecízebben és legkorrektebben kell ezt megfogalmazni, hiszen ez nagyon sok előnnyel járhat, főleg akkor, hogyha a koalíció elfogadja az én javaslatomat, és bevezetjük ezt a szigorúságot.

Természetesen vannak felvetések ezzel a helyben lakó szigorítással szemben. Nézzünk egy-két felvetést, amire válaszolni kell!

Beszűkül a földpiac, mi van, ha nincs helyben vevő? - öregedő falu, el akarják adni. Én azért nem szorgalmaztam, nem szorgalmazhattam, hogy azt a bizonyos hárompárti törvényjavaslatot tárgyaljuk, mert amíg a nemzeti földalap intézménye nincs meg - amelynek egy korrekt intézménynek kell lennie -, addig valóban nem lehet ilyen szigorítást megtenni. De abban a pillanatban, amikor a nemzeti földalap mint jogintézmény korrekten funkcionál, korrekt vásárlási lehetőséggel, akkor ezt a problémát megoldja, mert megvásárolja.

A következő probléma, hogy akkor kinek adja tovább. No, itt van az a kivétel, amikor azt mondom, hogy a helyben lakó, kivéve, ha a nemzeti földalap értékesít, korrekt módon. És akkor majd jön az az agrárvégzettségű fiatal - és nincs ám új a nap alatt, Franciaországban, csak más viszonyok között, ehhez hasonlóan a fiatal gazdálkodókat igyekeznek elhagyott farmokhoz juttatni -, és itt arról van szó, hogy ha egy ilyen helyen kialakul egy birtoktest, akkor meg lehet oldani korrekten, akár pályázattal vagy bármilyen technikával, hogy megfelelő, szakirányú végzettséggel rendelkező ember ott gazdálkodni kezdjen. A rendszer működőképes - politikai akarat és pénz kérdése, hogy tud-e működni, de a működőképessége egyértelmű.

Más a tulajdonosok érdeke, nem rendelkezhetek a tulajdonommal szabadon, nem adhatom el annak, akinek akarom. Közérdekből - és talán az elején, amikor a mezőgazdaság jelentőségéről beszéltem, ezt a szót is mondanom kellett volna, hogy közérdek a mezőgazdasággal kapcsolatos témák sokasága - más esetekben is van tulajdonkorlátozás. Lehet, hogy kicsit mosolyognivaló példát hozok, de én mint állatorvos száj- és körömfájás esetén bizony a tulajdonos akarata ellenére a tulajdonában lévő jószágot kénytelen voltam elföldeltetni. (Bauer Tamás: A Fidesz-kormány nem száj- és körömfájós!) Bauer képviselő úr, most az állatorvosokról meg az állattenyésztésről, illetve erről a kérdésről volt szó, nem a Fideszről... Én tehát azt gondolom, hogy vannak példák, és még más példákat is felhozhatnánk, amikor a tulajdonosi jogok korlátozására kerül sor a közérdek miatt.

Azt hiszem, hogy ebből a szempontból a tulajdonosokat meg lehet ugyanakkor nyugtatni - és ez is nagyon fontos, kérem, mert ez egy kicsit politika is -, mert ha a sok földtulajdonos most azt hallja, hogy nem tudja majd eladni, csak olcsón, a földjét, az oda fog szavazni, bár nem kellene. (Pásztohy András közbeszól.) Az a helyzet, hogy ezzel tökéletesen megnyugtatjuk a tulajdonosokat: azért kell a nemzeti földalapnak korrekt és jól feltőkésített intézménynek lennie, hogy piaci áron vegye meg a felkínált földeket a tulajdonosoktól; nem úgy, ami itt a passzusban van, hanem versenytárgyaláson, tehát a normál piaci viszonyok között a nemzeti földalap korrekt áron tudjon vásárolni. Tehát a tulajdonosok érdeke sem sérül.

Még két rövid ellenvetés: az alkotmányosság kérdése és az, hogy nem felel meg az EU-joganyagnak. Tudnék történeteket mesélni, hogy a szakértőim mennyit küzdöttek más szakértőkkel, hogy bebizonyítsuk: ez a szigorítás nem alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság vonatkozó rendelkezései szerint teljesen megfelel az alkotmányosságnak, illetve az e vonatkozásában hozott rendelkezései alapján az alkotmányosságnak megfelel; arról nem is beszélve, hogy az EU-joganyagban még a haszonbérletet is a letelepedettséghez kötik az Európai Megállapodás 44. cikkely (8) bekezdése szerint. Tehát megnyugtatok minden kétkedőt. Fel tudnám olvasni öt-hat oldalban azt a szakértői véleményt, miszerint ez egy teljesen korrekt dolog. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Olvasd!) Végül egy mondat arról, hogy ezt a problémát mi nagyon komolyan vesszük, és nagyon komoly módosító indítvánnyal fogjuk ezt előterjeszteni.

A másik kérdés a használati jog, a haszonbérlet kérdése. Az előbb idéztem az Európai Megállapodás 44. cikkely (8) bekezdését, amelyben az áll, hogy az uniós polgár akkor köthet haszonbérletet, ha letelepedettnek minősül ott, ahol a föld van. Ez a mi fogalmaink szerint a helyben lakónak felel meg, tehát azt gondolom, hogy semmi jogsértést nem követünk el, ha a földhasználat vonatkozásában is hasonló módon preferáljuk a helyben lakókat, mint a tulajdonszerzés vonatkozásában. Ezt szintén többször végiggondoltuk, végiggondoltam gyakorló emberekkel is, és azt kell mondjam, ez is nagyon fontos része lenne a törvényjavaslatnak.

Itt aztán el lehet vitatkozni azon - és itt csak a kételyeimet említem meg -, hogy helyes-e az, ha a földet most használó és haszonbérlő a továbbiakban, az újabb haszonbérlet megkötésekor háttérbe szorul. Tudniillik nem kell mindig valami tőkés nagybirtokra gondolni ilyen vonatkozásban, mert az én szívem - az eszem nem biztos, de a szívem azt mondja, de hosszú távon az eszem is - azt mondja, hogy a tőkés nagybirtok kerüljön háttérbe akár a haszonbérletnél is. De azok a kisbirtokosok, gazdálkodók, akiket támogatni akarunk, akiket preferálni akarunk, azok esetleg essenek ki ebből a körből? Nem, én azt gondolom, hogy ezt újra át kell gondolni és meg kell fontolni. (Dr. Kis Zoltán: Igaz!)

Ami viszont a haszonbérlet időtartamát illeti: az állattartó telepek biztonságos üzemeltetése is régi gond. Nem kizárólagosan a nemzeti földalap által bérbe adott földekre, hanem általános érvényűen javasoljuk, hogy legyen lehetőség a 30 éves haszonbérleti időre. (Dr. Kis Zoltán tapsol.)

(12.40)

Tudniillik az ötven év már majdnem tulajdon, az egy kicsit hosszú. Az uniós átlag általában 28-30 év, úgy tudom, de majd megcáfolnak a szakértők, ha ez nem így van, de az én információim szerint így van. Csak ezt nem általános érvényű szabályként kívánjuk bevezettetni (Dr. Kis Zoltán: Hanem legfeljebb!), mint lehetőséget - és ki engedélyezze, ki hagyja ezt jóvá? Ez a nagy dilemma, mert ha volnának a községekben működőképes és hatékony agrár-érdekképviseleti szervek, akkor az agrár-érdekképviseleti szerveknek lehetne. Ebben az esetben helyben, mégpedig azt, hogy egy szarvasmarhatelepnek indokolt-e harminc éves bérletet kötni, azt ott lehet eldönteni. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Ezt nem tudjuk Budapesten eldönteni, tehát egyetlen ilyen szerv az önkormányzati képviselő-testület, amelynek ha van felelőssége a helyi gazdasági viszonyokat figyelembe venni, a munkáltatói viszonyokat, a munkavállalói érdekeket, akkor talán el tudná dönteni, hogy jóváhagyja, engedélyezi, és az ő jóváhagyásával 30 éves bérletet lehet kötni, mondjuk, állattartó telepre.

Ezek bennem még nem százszázalékosan kikristályosodott gondolatok, és ezt lehet egy kicsit az én természetemnek, az én nagyon sokat, sok problémáról dilemmázó természetemnek betudni, de nemcsak én vagyok így, hanem a szakértők is sokat töprengtek - legalábbis az MDF szakértői -, hogy hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy valóban korrekten és stabilan tudjanak működni ezek az állattartó telepek. Azt gondolom, hogy a következő két hétben ezt is nyugvópontra kell juttatni. (Dr. Géczi József Alajos: Péntekig lehet beadni módosítót!)

Azt gondolom, hogy az idő előrehaladtával a nemzeti földalapról kellene még röviden beszélnem. A nemzeti földalap vonatkozásában az MDF álláspontja ismert. Nagyon sokszor elmondtam már, hogy mit és hogyan kell ebben a dologban végrehajtani. Röviden: azt gondolom, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat céljait tekintve megegyezik azzal, amit mi elképzeltünk, hogy nemcsak vagyonkezelő és nemcsak birtokrendezésben részt vevő szervezet, hanem a kettő együtt, ez nagyon fontos. Egyezik az elképzeléseinkkel az is, amit kidolgoztunk, hogy a földmozgásokban milyen szerepet vállal. Szervezeti felépítését tekintve eltér, én úgy fogalmaztam meg magamban az ezzel kapcsolatos véleményemet, hogy elfogadom ezt a törvényjavaslatot, de bizonyára ha itt leszek nyolc hónap múlva (Farkas Sándor: Persze, hogy itt leszel!), akkor megnézzük és meggondoljuk, hogy hogyan működik ez a szervezet, és amennyiben szükséges - hiszen ez minden új szervezetnél előfordulhat -, akkor majd változtatunk a működésén, tevékenységén.

A lényeg az, hogy egy új intézmény elindul (Dr. Géczi József Alajos: Addig eladják a földet!), a lényeg az, hogy a céljai megfelelnek, és a lényeg az, hogy a tevékenysége a kormányprogramnak is megfelel.

Köszönöm szépen. (Taps.)