Felszólalás adatai

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Valóban az idő eléggé előrehaladott, de azt gondolom, hogy azért érdemes itt néhány dolgot még szóvá tenni, és néhány dologról szót váltani. A légi közlekedésről volt már szó, itt avatott szakemberek vitát folytattak, én kicsit most azért lejjebb jönnék ebben a vitában, nevezetesen: a vízi közlekedésről szeretnék néhány szót szólni. Már csak azért is, mert magam ferencvárosiként egy olyan kerületben élek, amelynek igen hosszú Duna-partja van, a nagy-dunai és a kis-dunai is, de itt most elsősorban a nagy-dunai részről szólnék néhány mondatot.

Korábban, néhány évvel ezelőtt mindig jó szívvel láttuk azt, nagyon jó szívvel néztük, a gyerekek is örömmel vették azt, amikor ezek a nagyon szép nagy hajók érkeztek Budapestre, és ezekre mindig olyan büszkék voltunk, lehetett nézegetni, és igazán szép képet mutattak. Magam akkor azt gondoltam, hogy ez milyen jó, hiszen tényleg a turizmust növeli, a forgalmat, a város tekintélyét növeli, és mindenki nagy örömére történik ez a forgalom a Nagy-Dunán, ezeknek a nagy hajóknak a megjelenése.

De az az igazság, hogy rövid időn belül, amikor már Ferencváros is saját kikötővel rendelkezett - most nem a kerület, hanem az a dunai partszakasz -, akkor rá kellett jönnünk arra, hogy azért ebben sok-sok keserűség van. Hiszen ott, ahol megállnak ezek a nagy hajók, ott igen nagy forgalom van, a megszokott életet megbolygatják. Ez még kevésbé probléma, de hát a hajón való élettel együtt mindenféle kellemetlenséget is el kell viselniük az ott lakóknak. Szembe kell nézni azzal, hogy a hajók folyamatosan járatják a motorjukat, azért, hogy áramot termeljenek, és az egyéb szolgáltatást a hajón tudják biztosítani. Szembe kellett nézni azzal, hogy a hajókon termelődött szemét kirakása, lerakása ott, azon a Duna-parton történik meg, éppen ott, ahol egyébként korábban egy parkot működtettünk. És azt is el kell viselni, hogy amikor a turisták szeretnének onnan elutazni, akkor nagy buszok érkeznek arra a Duna-parti szakaszra, igen nagy zajjal, és ahhoz, hogy a turisták nyáron hideg buszba tudjanak beszállni, télen pedig meleg buszba, folyamatosan kellett a motorokat ott is járatni, ez zajjal és nagyon sok kellemetlenséggel jár.

Nos, összességében csak azt szeretném mondani, hogy jó lenne, hogyha a vízi közlekedéssel kapcsolatban - és különösen a Nagy-Dunán -, ennek a turizmusnak a fogadásával kapcsolatban a törvény kicsit többet foglalkozna. De ugyanígy meg lehet említeni, és itt előttem már képviselőtársaim jelezték, hogy a külvárosi kerületekben a P+R parkolók sorsa egy olyan kérdés, amiről mindenki beszél, most már azt kell mondanom, hogy évtizedek óta beszélünk, de valahogy ez mindig kimarad akkor, amikor konkrétan ezekben a kérdésekben tenni kell valamit. És most már ugyan azt lehet mondani, hogy a kerékpárosok számára a közlekedés sokkal kedvezőbb, mint jó néhány évvel ezelőtt volt - ez kétségtelenül a Fővárosi Önkormányzat munkájának köszönhető -, de biztos vagyok benne, hogy azért ennek a törvénynek a kapcsán ezzel a kérdéssel is még bőven lehetett volna foglalkozni, és talán több energiát fordítani erre a kérdésre.

Nos, azért akartam ezt a három dolgot elmondani, mert tudjuk, hogy ennek a törvénynek az előkészítése is egy igen hosszú egyeztetést igényelt, nagyon sok szakember és szakmai szervezet mondta és mondhatta el a véleményét a törvénnyel kapcsolatban. De az igazi kérdés itt az lesz, amiről korábban Tóbiás képviselőtársam szólt, hogy az egyszerű emberek számára, a városban lakók vagy éppen a 81 településen lakók számára ez a törvény mikor jelenik meg, és hogyan jelenik meg az ő számukra, mikor válik mindennapi lefordított valóssággá. Akkor, amikor majd az önkormányzatok ebből a törvényből eredően a saját keretszabályozási tervüket elkészítik a saját területükre vonatkozóan. Valójában ennek a törvénynek az igazi próbája akkor történik majd meg, amikor a 81 település, a Fővárosi Önkormányzat és a fővárosban lévő kerületi önkormányzatok a keretszabályozási terveket elkészítik, azokat a szabályozási terveket, amelyek ebből a törvényből következnek.

Ez persze felvet egy másik kérdést, és magam fővárosi képviselőként nagy érdeklődéssel figyelem, hogy hogyan alakul majd a fővárosban az önkormányzati rendszer. Hiszen az a kétszintű önkormányzati rendszer, ami jelenleg van, sok-sok hibájával, gondjával és bajával együtt az elmúlt 20 évben azért csak-csak tudta működtetni ezt a várost. Rengeteg példát tudunk arra mondani, hogy van erre ilyen megoldás. Van olyan, ahol egy erős központosított város működik, van olyan, ahol a kerületeknek van nagyobb szerepük, akár Prágát vagy éppen hogyha London városát nézzük. Londonban kimondottan a kerületek erősek, Prágában pedig vagy például Párizsban a párizsi önkormányzat az, amely komoly jogosítványokkal bír.

Talán államtitkár úr, ha kicsit figyel, ő is számíthat arra, hogy nagyon rövid időn belül itt, a parlament előtt az önkormányzati rendszer átalakításával kapcsolatban ezzel a kérdéssel szembe kell nézni, hogy a főváros milyen önkormányzati rendszerrel fog a továbbiakban működni. Ahogy ezt a törvényt elnézem, és ahogy olvasgatom itt a szakmai előkészítéseket - a különböző szakmai törvényekben, akár az oktatás vagy az egészségügy területén -, ebből azt a következtetést vonom le, hogy egy erős főváros az, amelyik meg tudna felelni ennek a törvényi feltételnek, sokkal gyengébb kerületi jogosítványokkal, mint az korábban volt, és lehet, hogy ez a jó megoldás. Azt sem mondom, hogy ez esetleg nem jó megoldás, de valószínűleg akkor lehet ezt a törvényt igazán jól majd működtetni, ha ehhez a megfelelő önkormányzati rendszert is hozzámódosítjuk, hozzáalakítjuk. Ebből a mostani törvényből inkább az a forma alakul ki, hogy erős főváros, és akár gyengített kerületekkel lehetne a várost a továbbiakban működtetni. Kétségtelen, hogy ez eltérő a korábbi rendszerhez képest. De összességében tényleg azt lehet mondani, hogy ennek a törvénynek az igazi próbája és igazi minősítése akkor fog megtörténni, amikor majd ebből az önkormányzatoknak a különböző szabályozási terveiket el kell készíteni.

Még, ami egy kérdés lesz, hogy a 81 településsel, amelyek az agglomerációs törvény szerint idetartoznak, a velük való együttműködés hogyan alakul. Lesz-e valamifajta párbeszéd, vagy jobb lesz a párbeszéd akár a külső kerületek és a települések között, mint ez korábban volt? Sikerül-e közös érdeket, közös összhangot, közös hangot találni arra, hogy valóban a kerületek, települések fejlesztésére és annak szolgálatában alkossák meg a különböző szabályozási terveiket, vagy pedig egymás bosszantására történik ez? És akkor fog kiderülni az, hogy van-e olyan ebben a törvényben, ami esetleg most nem tűnik fel a törvényalkotás során, de amikor majd alkalmazni kell, és a helyi jogszabályokat elkészíteni, akkor kiderül, hogy azt a munkát hátráltatja vagy nehezíti. Nagyon bízom benne, hogy ilyen nem lesz, hiszen azt hallhattuk az előkészítés során, hogy igen széles körű egyeztetés történt a szakemberekkel és a szakmai szervezetekkel.

Számunkra azért az megfogalmazódott, hogy van néhány olyan pont, amiben módosítást tartunk szükségesnek, pont a keretszabályozási tervek elkészítésének az idejét tekintve adtunk be módosító indítványt, illetve a már említett repülőtérrel, a tököli repülőtérrel kapcsolatban. Nos, összességében azt kell mondanom, az jó, hogy eddig ilyen hosszú előkészítés volt, de hát a puding igazi próbája akkor lesz, amikor majd a helyi szabályozási tervek készülnek, és az az idő, ami majd rendelkezésre áll, az fogja igazolni, hogy a törvény előremutató, fejlesztő, összhangot, együttműködést hoz, vagy pedig hátráltatja a helyi fejlődéseket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)