Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, amikor a heti postával kézhez vettem az országgyűlési határozati javaslatot a hároméves irányelvekről, felcsillant a szemem. Ez az, amire vártam, ez az, amit kívántam, hiszen az előző ciklusban is és ősszel is többször kifogásoltam, hogy nincs programköltségvetésünk, nincsenek koncepcióink előre. Tényleg évről évre kínlódja át mindig a parlament és a kormányzat a költségvetését; végre tudományos alapon, megalapozottan ezek a fiatal erők a kormányban létrehoztak valami újat.

Ilyen felcsillanó szemmel vettem kézhez, és bizony nagyon hamar, pár sor elolvasása után lelohadt a kedvem, mert egy nagyon gyenge és összehordott írást vettünk a kezünkbe, ami teljesen egyenetlen. Előttem már több tudós kollégám elemezte, ennek az anyagnak a legjobb része az a tájékoztató anyag, az a tanulmány, amelyet az ember szívesen elolvas egy folyóiratban vagy máshol, de amelynek szinte semmi köze nincs az anyag első részéhez, amely magát a határozati javaslatot tartalmazza; annak van egy semmitmondó általános indoklása, és utána van egy részletes indoklása, amelynek tulajdonképpen a koncepciókat tartalmaznia kellene. Ez a részletes indoklás is emlékeztet azon gyermekkori játékainkra, amikor társaságban úgy írtunk verset, hogy mindig írtunk egy sort, letakartuk, lehajtottuk, a másik is írt egy sort, aztán lehajtotta, és végül az egészet kihúztuk, és abból jó, kacagtató produkció lett.

Sajnos, ami itt van, nem kacagtató, ez sokkal szomorúbb annál. Mint ahogy szomorú az, hogy a kormány előterjeszt egy hároméves költségvetési koncepciót, amelynek meg kellene határoznia az ország gazdasági, társadalmi fejlődésének fő irányait, és akkor a Magyar Köztársaság kormányából egyetlenegy személy, a pénzügyminisztériumi államtitkár van jelen. Hiszen itt kellene ülniük. Az előbb még itt volt az Oktatási Minisztérium tisztelt államtitkára (Varga Mihály: Visszajön!), de valószínűleg ő sem azért, hogy a költségvetési koncepció vitáját meghallgassa, hanem mert készült a második témára, amely (Horn Gábor: Éjszakai műszak!) az éjszakai műszakra fog maradni. Tehát egyszerűen példátlan ez a dolog! Megpróbáltam ezt szarkasztikusan elővezetni, de példátlan dolog, hogy a kormány tagjai még arra sem veszik a fáradságot, hogy helyettesítsék magukat. A szakértői páholyok üresek, nincs itt senki, holott a kormány és az ország számára rendkívül fontos dolgokat kellene megtárgyalni egy silány írásmű keretében.

Úgy tűnik, maguk a kormány tagjai sem veszik komolyan ezt az írást, nem tartják komolynak, hiszen semmi olyan állítás nincs benne, amely később számon kérhető lenne. Még abban a hátul lévő tanulmányban van egy-két érdekes megállapítás, de arra azt fogják mondani, hogy az egy olvasmány volt, amit odaadtunk a képviselőknek, nem képezi az országgyűlési határozat tárgyát, nem képezi azt a programot, amelyet a kormány a maga számára, az Országgyűlés a maga számára és az államháztartás, illetve az államapparátus számára előírt.

A részletes indoklásban tényleg csak felvillantanak egy-egy területet, néha teljesen érthetetlen mondatszerkesztésben, önmagában olvashatatlan módon, strukturálatlanul. Államtitkár úr, nézze meg például a 4. oldalt! Mondja meg nekem, hogy mit jelent az, vastag betűkkel önmagában lebegtetve, hogy "átláthatóbb költségvetés készül". (Varga Mihály: Így van!) Utána tovább sorakoznak a pontok, a c. után a d., e., f. Nem érzem azt, hogy itt valami történt volna, valamit jelezne. Úgy tűnik, mintha az, aki ezt összeállította, maga sem olvasta volna el még egyszer, ahogy a szövegszerkesztőbe beütötte, utána úgy hagyta és gondolta, hogy így is átmegy a dolog.

Az én szűkebb biztonságpolitikai, honvédelmi szakterületemet egyetlenegy mondatocska érinti éppen ebben a szakaszban. Ez annyit mond ki, hogy az "ország NATO-csatlakozása következtében a vállalt védelemnövekedési kötelezettségeket teljesíteni kell". Ez a mondat csodálatos! Nem azért kell az ország védelméről gondoskodni, mert ez a mi hazánk, nem azért kell gondoskodni róla, mert ez kötelessége minden kormánynak, amely egy ország jövőjéért és biztonságáért felelős, hanem a NATO-csatlakozás következtében védelemnövekedési kötelezettségeket kell teljesíteni. Szóval, ez iszonyatos! Iszonyatos!

Egyrészt kevés, másrészt pedig nem mond semmit. Hol lehet később, két-három év múlva számon kérni a kormányon, hogy mit teljesített ebből? (Herényi Károly jegyző telefonon beszél. - A képviselő szünetet tart.)

ELNÖK: Tessék csak, képviselő úr! Ez a technika ördöge!

MÉCS IMRE (SZDSZ): Ebben a Házban már mindent lehet! Telefonálgatni, beszélgetni! Nincsenek itt a kormánytagok! (Varga Mihály: Itt vannak! Az előterjesztő itt van! Utasítsa rendre az elnök úr!) - az előterjesztő képviselője. Köszönöm szépen. De remélem, nincs ön sem megelégedve azzal, államtitkár úr... (Varga Mihály: Amit mond? Azzal nem vagyok!) Nem! Azzal, hogy a kormánytagok nincsenek itt, nincs itt a Honvédelmi Minisztérium, a miniszterelnökség illetékes államtitkára... (Varga Mihály: A Házszabály nem ír elő ilyet!)

ELNÖK: Ne haragudjon! Itt a jegyző urat hívták a technikus munkatársak. Nyilván nem ő hívta őket, hanem őt hívták, ezért telefonált. Úgyhogy arra kérem, tekintsen el ettől a malőrtől, folytassa a munkát! Tessék parancsolni!

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát a probléma az, hogy az ország védelmi képességével igen nagy problémák vannak. Ehhez képest ez a megjegyzés semmitmondó. Nyilván arra gondolt a szöveg írója, hogy amikor a NATO-felvételünket kértük, vállaltuk, hogy évente a GDP egy ezrelékével növelni fogjuk a honvédelmi költségvetést. Valójában ez egy nagyon jól fogalmazott, ügyes ígéret volt, de nekünk itt, a magyar parlamentben valóságosan kell gondoskodnunk az ország védelméről és a véderő működéséről. A véderő, a Magyar Honvédség felszerelése rendkívüli módon elavult, a legtöbb területen felújításra szorul. Elengedhetetlen, hogy jelentős beruházásokat ne eszközöljünk. Erre vonatkozóan valóban egy hosszú távú tervezésre és hosszú távú koncepcióra volna szükség, ahogy ezt már szorgalmaztuk, és az előző ciklusban a kormány kezdte is bevezetni a programköltségvetések rendszerét.

(16.30)

Itt volna az ideje, hogy a programköltségvetések intézményét kidolgozza a kormány, és a parlament szentesítse.

Mit jelent ez? Maga a költségvetés eminens módon mindig a kormány és a kormány mögött álló parlamenti többség feladata, de vannak olyan területek, amelyek nem egy-egy kormányzati ciklusra szűkülnek le, hanem több kormányzati ciklust átívelő, áthúzódó, hosszabb feladatokat jelentenek. Teszem azt, mondjuk, repülőgépeket kell beszerezni, és ezeknek a beszerzése, továbbá kiegyenlítése 10-15 éven belül zajlik le. Egy ilyen hosszú folyamat több kormányzati cikluson keresztül húzódik, tehát erre ki kell dolgozni egyrészt a pénzügyi szerkezetet, másrészt pedig a politikai konszenzus szerkezetét, amely lehetővé teszi, hogy ezek a beruházások, ezek a finanszírozások zökkenő nélkül menjenek, mert ebben az esetben lehet az ország számára a leghatékonyabb módon megoldani ezeket a kérdéseket.

Erre vonatkozóan semmilyen jelzést nem találtam az anyagban, és nincs is tudomásom arról, hogy a kormány a programköltségvetések rendszerét szerepeltetné, amely jelesül elsősorban a honvédelem, a védelem területén jelentkezik; de más területeken is nagy, áthúzódó beruházások, innovációk fedezésére is jó lenne, ha kialakulna az a mechanizmus, amely mind közgazdasági, mind pénzügyi, mind pedig politikai szempontból biztosítja ennek a feltételeit. Nem lehet megengedni azt, hogy választások után az új kormány a már elkezdett beruházásokat félbehagyja, nem törődve a költségekkel, nem törődve a pazarlással - óriási károkat okozhat! Különösen veszélyes, ha ez a biztonságpolitika területén történik.

Jelentős elmaradásaink vannak. Most, hogy például a polgári védelemre kellett egy kicsit odafigyelni, kiderült, amit már régóta tudtunk, hogy például az egyéni védőeszközök hiánya katasztrofális méretű. Miről beszélek? Az első kormányzati ciklusban, amikor az öbölháború volt, a magyar illetékesek eladták a raktáron lévő gázálarcokat, védőeszközöket. Jól tették, hogy eladták a több millió darabot, hiszen azok már elavultak voltak, lejáróban voltak, de ezeknek a pótlása a mai napig nem történt meg. Ez olyan adósság, amit egy ilyen hosszú távú költségvetési tervezésben feltétlenül figyelembe kell venni, legalább utalni kell rá. Tehát az ország honvédelme és NATO-beli kötelezettségének teljesítése szempontjából semmiféle garanciális elemet vagy olyan jelzést, amelyet megnyugtató módon el lehetne fogadni, ebben az anyagban nem találtam.

De meg kell mondanom, hogy a szöveg többi része is állandóan kételyeket, újabb és újabb kérdéseket involvál, gerjeszt. Például az 5. oldal negyedik bekezdésében szerepel, hogy az intézményi szférában meglévő túlzott determinációk feloldásának a lehetőségeit keresni kell, s a költségvetési lehetőségekhez nem illeszkedő jogszabályok deregulációját végre kell hajtani. Ez dodonai mondat, s többször neki kell rugaszkodni, hogy az ember megértse. Itt arról van szó, gondolom, hogy egy sor törvényben kötelezettségeket ír elő, például a családvédelemmel kapcsolatban, például a gyermekek jogállásával kapcsolatban, a gyermekvédelemmel kapcsolatban, a szociális gondoskodással kapcsolatban. Ha ezek a törvényi előírások nincsenek összhangban a költségvetési lehetőségekkel - márpedig mikor vannak igazán összhangban: nagyon ritkán -, akkor nem azt kell tenni, hogy a meghozott törvényeknek megfelelő támogatásokat a költségvetésben biztosítják, hanem a törvényeket meg kell változtatni, deregulációt kell végrehajtani, azokat a kötelezettségeket ki kell iktatni a törvényekből. Ez nagyon veszélyes tendencia, és nagyon jó lenne, ha a kormány sokkal világosabban kifejtette volna, hogy mire gondol, és milyen kötelezettségeket kíván a dereguláció során kiiktatni.

Probléma az is, hogy a foglalkoztatottak száma - ahogy ezt a tanulmányból tudjuk, amelyik a legértékesebb része ennek az előterjesztésnek - közel 3 millió 700 ezer ember, ez a munkaképes lakosságnak körülbelül 60 százaléka, ebből is közel egymillió a közszolgálati szférában dolgozik és nem a versenyszférában. Sehol nem találtam utalást, vagy legalább megfelelő óhajt az anyagban, ami ennek a rendkívül rossz aránynak a megváltoztatására intézkedéseket kívánna foganatosítani. Ez rendkívül nagy probléma; a vállalkozók, a közgazdászok ezt rendkívül súlyosnak tartják, és az európai normákhoz képest rendkívüli torzulásnak tekinthető.

Már többen kifogásolták, és hozzájuk csatlakozom, hogy az anyagban sem a tudomány fejlesztésével, sem a kutatással, sem a fejlesztéssel, sem az innovációval kapcsolatban nem lehet találni semmit. Márpedig egy hároméves (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) koncepciónak erre feltétlenül ügyelnie kellene.

Egészében véve az anyag sajnos elfogadhatatlan, és bennem még annyi jóindulat sincs, mint Béki Gabriellában; azt tudom mondani, hogy számunkra és a magam számára is elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)