Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A H/1128. számú országgyűlési határozati javaslat a Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetési irányelveiről néhány pontban említést tesz a vállalkozói szféráról is, azonban keveset, de ma még mindnyájan igen keveset beszéltünk, kevés bírálatot mondtunk igazából a vállalkozói szférával kapcsolatban, illetve a külgazdasági szféráról.

Az általános indokolásban olvashatunk arról, hogy az állami újraelosztás mértéke, illetve az állami jövedelemkoncentráció tovább mérséklődik, mozgásteret adva a vállalkozói szféra további expanziójának. A részletes indoklás szerint folytatni kell az államháztartás hiányának csökkentését is, hogy alapot szolgáltasson a vállalkozói szféra megfelelő fejlődéséhez, forrásbővüléséhez, pénzpiaci térnyeréséhez. Mit találunk még? Mérsékelni kell az adóterhelést - azaz az adó- és járulékrendszer átalakítása az általánosabb, arányosabb és igazságosabb közteherviselésre épülve.

Az irányelv számos evidenciát elevenít fel. Például az adórendszer egyszerűsítése, ha lesz ilyen, átláthatóvá tétele lehetővé teszi, hogy a vállalkozások működésének környezete kiszámíthatóbbá váljék, az adózók nyilvántartási és bevallási kötelezettségei mérséklődjenek, az élőmunka terheinek mérséklése továbbra is meghatározó cél. Javítani kell a mikro-, kis- és középvállalkozások működési feltételeit, a vidékfejlesztést, az infrastruktúra-fejlesztést az agrártámogatási rendszerrel összehangoltan, kiemelten kell kezelni az ország elmaradott területeinek felzárkóztatását, az ott élő polgárság érdekében.

Mindezen kívánságokat természetesen fontos és teljesítendő céloknak tartjuk. Vajon mi fog ezekből megvalósulni? Fontos tudni, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a dolgok egyáltalán az elmondottak szerint alakuljanak. A feltételekről vajmi keveset tudunk meg ebből az irányelvből, és amit megtudunk, az is erősen vitatható. A jövedelemkoncentráció 1 százalékos csökkentése, amelyet az anyag előirányoz, a vállalkozók számára gyakorlatilag nem érzékelhető, hihetetlenül alacsony. A jövedelem újraelosztásnál ennél valamivel nagyobb a visszafogás, de ennek alapja a kamatkiadások mérséklése. Az adóterhelések mérséklődése sem lesz jelentős, ahogy ez az irányelvekből, illetve mellékleteiből világossá válik, hiszen az államháztartás elsődleges bevételeinek és kiadásainak csökkentése 2002-re a tervezet szerint 2-3 százalék lenne. 1997-98-ban, azaz két év alatt az elsődleges bevételek adócsökkentő intézkedések nélkül is 1,6 százalékkal csökkentek, amíg az Orbán-kormány négy év alatt 2-3 százalékos csökkentéssel számol. Ez tehát azt jelenti, hogy figyelemmel a kormányon belül is folyó jelenlegi vitákra, nem lehet érdemi adóreformra számítani.

Az adó- és járulékterhek csökkentéséről ugyanakkor már van valami fogalmunk, hiszen pénzügyminiszter úr megerősítette, a tárca fel kívánja emelni a munkáltatók által finanszírozott táppénzes napok számát az eddigi 15-ről 90 napra. Ez pedig a vállalkozói terhek igen nagy mértékű növekedését jelenti, ami egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat.

Tisztelt Képviselőtársak! A vállalkozások nagyobb mozgásterének, fejlődésének biztosítása érdekében alapvető az export- és beruházásorientált gazdaságpolitika. A beruházáspolitika szükségességéről Tardos Márton képviselő úr ma már nagyon részletesen szólt, csak szeretnék erre ráerősíteni. Ennek tükrében két dolgot kívánok kiemelni, mert meggyőződésem, hogy ez az alapja gazdaságunk további sikereinek. Annak érdekében, hogy Magyarország fenntartható versenyképességű gazdasággal rendelkezzen, egyre magasabb hozzáadott értéket biztosító termelés, szolgáltatás kialakulását kell a rendelkezésre álló eszközökkel támogatni. Világosan látni kell, hogy a felzárkózás programja alapvetően az állóeszközök felhalmozásától, tehát a gyors beruházástól és a mikroszerkezet átalakítását megalapozó infrastruktúra-fejlődéstől, így az európai uniós csatlakozásnak is megfelelő ütemű út-, vasútépítéstől, autópálya-építéstől, vízbázisvédelemtől, környezetvédelemtől, informatikai fejlesztésektől, mindezeknek a gyors ütemű és sajnos az irányelvekben nem rögzített, gyors ütemű végbemenetelétől függ.

Mindez természetesen feltételezi egyrészt a kutatás-fejlesztési tevékenység erőteljesebb növelését - ez ma már szóba került, sajnos ez sem világos megfelelő módon az anyagból -, az oktatás-képzés megerősítését, a megtakarítások és a beruházások józan ösztönzését.

(14.50)

Itt kell megjegyezni, hogy a GDP-arányos kiadáshányadok 1997. évi teljesülésének és az előterjesztésnek az összevetéséből kiderül, hogy a kormány eredetileg hangoztatott - és nemcsak hangoztatott, hanem rögzített, például a kormányprogramban is rögzített - prioritásaival szemben 1999-re csökkent a műszaki fejlesztés, a felsőfokú oktatás, a közlekedés jelentős ágazatainak, így például a közúti közlekedésnek a bruttó hazai terméken belüli hányada az 1997. évi GDP-hez viszonyított kifizetésekre vetítve.

Tehát elsősorban az előbbiek, ahogy elmondtam, biztosítják és alapozhatják meg a termelékenység növelését, a foglakoztatás feltételeinek a javulását, a költségvetés adóbevételeinek az emelkedését, a reményt a regionális különbségek mérséklésére, az elmaradott területek felzárkóztatására, azaz a tartós gazdasági növekedést úgy, hogy a magyar vállalatok - elsősorban a kis- és közepes vállalatok - fejlődése erőteljes legyen.

A tájékoztató makrogazdaság kereteiről - hiszen maga az irányelv sajnos érdemben egyáltalán nem foglalkozik a külgazdasági tevékenységgel, és azt hiszem, mint exportorientált országnak, gazdaságunknak többet, alapvetőbben és alaposabban kellene ezzel foglalkoznia -: hibásnak tartom a külgazdasági feltételek megítélését. Bár ez az anyag mellékletként szerepel, tehát nem maga az irányelv, az írói megengedhetőnek tartják azt is, hogy a mérsékeltebb konjunktúra nem átmeneti, hanem tartós jelenség lehet, s ezért felvetik, hogy kétféle szcenárióban kellene gondolkodni. Mégis a kedvezőbb változatot fogadják el, hogy tudniillik a számunkra fontos régiókban a visszaesés átmeneti és kismértékű lesz.

Az OECD 1998 októberi előrejelzésére hivatkoznak, amelyről tudjuk, hogy azóta más előrejelzésekkel, előrebecslésekkel együtt felülvizsgálták, és lényegesen visszafogottabbá alakították. A legutóbbi évek előre nem jelzett, nem is érzékeltetett, robbanásszerű válságjelenségei azt bizonyítják - gondolok itt elsősorban Dél-Európára, Koszovóra, amelyeknek az európai gazdasági fejlődésre várható hatása a szakértők szerint meglehetősen jelentős lesz -, hogy időnként nem jó hivatkozni egy régebbi, neves intézmény által készített helyzetértékelésre.

A világgazdasági válság deflációs jellege magában rejti, hogy tartóssá válik. Nem vagyunk egyértelműen védettek a dél-amerikai válság elmélyülésétől sem, és az sem kizárt, hogy az Egyesült Államok gazdaságában is meg kell húzni a vészféket a túlfűtésből származó problémák megakadályozására. Erre utalnak a FED elnökének, illetve Duisenberg úrnak, az Európai Központi Bank elnökének a néhány nappal ezelőtti nyilatkozatai, akik rendkívül óvatosak a következő időszak fejlődési lehetőségeit illetően.

Az előterjesztés 9-10. oldalán egyébként az előterjesztők is felvetik azt a lehetőséget, hogy a világgazdasági válság hosszan elhúzódó lesz, s ekkor stratégiai jellegű gazdasági korrekcióra kényszerülünk, az ezzel az eséllyel való számolást azonban egyszerűen nem tartják szükségesnek. Megítélésem szerint, ha a legrosszabb esetre nem is kell feltétlenül külön programot készíteni, bár közgazdasági berkekben általában ezt is célszerűnek vélik, mégis a legjobb bekövetkezését feltételezni meglehetős elvakultságról tanúskodik.

Márpedig ebben az anyagban a külgazdasági feltételeket illetően is a best szcenárió, tehát a legjobb változat szerepel. Semmi realitása nincs ugyanis annak, hogy az export az elkövetkező 3 évben évi 10 százalékkal bővíthető, és hogy a folyó fizetési mérleg hiányát a beáramló működőtőke finanszírozni fogja. Az elmúlt években - 1994 óta két számjegyű ugyanis, mint tudják önök, az export dinamikája - a gyors exportbővülést egyfelől a világgazdasági konjunktúra inspirálta, másfelől a nagy multinacionális cégek vámszabad területeken történő fejlesztései. Egyre lejjebb szállnak a világgazdaság és a világkereskedelem bővülésére vonatkozó előrejelzések, ami nem serkenti a befektetői kedvet. Megjegyzem, a külföldi cégek közül - ezt az államtitkár úr is, azt hiszem, kiválóan tudja - tavaly a legnagyobb profitrepatriálást éppen azok a cégek hajtották végre, amelyek meghatározó szereplői voltak a magyar exportfejlesztő kapacitásoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Magyarország vállalkozói szférájának, s a magyar gazdaságnak fontos érdeke, hogy azon külső finanszírozást, amely lehetőség szerint majd rendelkezésre áll az Európai Unióból, képes legyen megszerezni, s a vállalkozásaiba hatékonyan beépíteni. Szeretném felhívni a figyelmet a magyar hozzájárulásra, tehát magyarul: a magyar gazdaság egyáltalán abszorpcióképes legyen, tehát fel tudja venni ezeket a kétségkívül nem kis támogatási összegeket, nem kis lehetőségeket - ebbe már beleértem az úgynevezett előcsatlakozási alapokat is. És különösen felhívom a figyelmet a magyar hozzájárulás mértékére, az úgynevezett kofinanszírozás mértékére, hiszen erre már az 1999-es költségvetés bírálatánál is igen jelentős figyelmet fordítottunk. Az Állami Számvevőszék akkor megállapította, hogy a következő időszakra nem kellő módon biztosított az a hozzájárulás, amely ezeknek a pénzeknek az elnyeréséhez és a magyar gazdaságba való beépítéséhez szükséges.

Mindenesetre ezekre fel kell készülni, s az emberi tényezőkre, az oktatási részére, az intézményi előfeltételek biztosítására megfelelő intézkedéseket szükséges tenni: ennek sem látjuk a nyomait az irányelvekben, illetve a hozzá kapcsolódó mellékletekben.

Összefoglalva: a vállalkozói szféra és a külgazdaság pozíciói reális helyzetének és törekvéseinek, továbbá az infrastruktúra-fejlesztés valódi hátterének, igényeinek a nyomatékos megjelenítése az irányelvekből sajnos hiányzik, de egyszerűen nélkülözhetetlen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)